A fizetési igényekről másképp, avagy hol vannak az egyenlő munkák, amikért egyenlő bér járna?
Időnként bedobja a sajtó, hogy az EU azt akarja, hogy „egyenlő munkáért egyenlő bért”, meg hogy eltörölné a nők és férfiak nemi megkülönböztetésből eredő fizetési különbségét. Mármint 2027-től, de leginkább 2031-től. Meglehetősen vicces ez így 2023-ban, már elnézést. De nem is ezt akarja valójában, hanem pl. eszerint a cikk szerint: „a cégek méretétől függően 2031 közepéig tartó bevezetése után kötelesek lesznek nyilvánosságra hozni a munkavállalók díjazásáról szóló átfogó kimutatásokat.” Hogy támogatásra leljen, a nők és férfiak közötti egyenlőséggel marketingelik a törekvést. Pedig egy átfogó díjazás publikálásából ez sehogy sem fog kijönni.
Szokták még feltételezni ebből, hogy a bérajánlat az álláshirdetésekben ettől majd publikus lesz. Pedig az egy másik téma, és hát ahol publikus lett Magyarországon – segédmunka, kiskereskedelem és IT – ott most lefelé mennek a munkabérek… A közszférában régóta publikus, ott meg sosem ment felfelé. Mégis, úgy érzik magyar munkavállalók, hogy ez jó lesz. Én meg most félreteszem angyalkás glóriámat (nem is, a munkavállalóknak jó dolgokat képviselem továbbra is), és Luciferként (a tagadás ősi szelleme+a fény hozója!) azt látom, hogy miért nem lesz jó a munkavállalóknak. Szóval, a publikus bérajánlat az álláshirdetésekben nem ettől fog elindulni, jó eséllyel egyelőre mástól sem, ami nem is baj, mert:
Fizetési igény vs. bérajánlat az álláshirdetésben
A munkavállalóknak komoly gondot okoz, hogy fizetési igényt írjanak az álláspályázatokba, kényelmesebb, ha van valami iránymutatás az álláshirdetésben. Kényelmesebb, viszont anyagilag sokkal rosszabbul járnak így, mintha megtanulnának tárgyalni.
Innentől nem az ő igényei alakítják a béreket, hanem a munkáltatók. Akiknek az az érdeke, hogy a munkabérre kifizetett teljes éves összeg csökkenjen. Nyilván a nagyon keresett, drága szakember drága marad – de azért kicsit itt is tud csökkenteni, mert mindig lesz olyan alkalmas jelölt, akinek elég a meghirdetett sáv alja is, mert bajban van… Megérkeztünk a sávokhoz.
Már a rendszerváltáskor köztudatba vitték az első álláskereséssel foglalkozó tanácsadók és a munkáltatók is, hogy a fizetési igényt „tól-ig” kellene megadni. Nyilván ez a munkáltatóknak volt jó, mert ugye munkavállalói/álláskeresői szemmel (a.k.a. józan paraszti ész) az „ig” értelmezhetetlen… Annál többet már ne adjanak? 🙂 De ezzel a munkáltatók máris beszűkítették az alkulehetőségeket a maguk javára. Átment, a legtöbben elhitték, és büszkén adták át a „tudást” a többi álláskeresőnek: intervallum kell! 🙁
Amikor most kiírják a bérajánlatukat a munkáltatók, sávosan, pont ugyanez történik, sőt, a munkavállalótól a minimális irányítást is átveszik. A legjobb jelöltről is azt feltételezik, elég neki a sáv alja, hiszen jelentkezett. Akkor megajánlják neki a sáv közepét, és lőn nyereség…
A bérajánlatos hirdetésben, ahol komoly szakembereket keresnek, egy nagyon széles sáv látszik mindig, és oda is van biggyesztve mellé, hogy „tapasztalattól függően”. Igen, ez pont akkora szemfényvesztés, mint a sáv maga. Ugyanúgy megvan a keretük arra, mennyit fizetnének, de valójában a sáv alja az ajánlat. Aki többet akar, mert „tapasztalattól függően” úgy érzi, jár neki, az fizetési igényt kell hogy írjon, és érvelnie kell – béralku. De ugye ez a béralku már be van korlátozva előre… Ennek egy másik hátránya a munkavállaló számára, hogy nyilván a munkáltató lefelé fog alkudni, emberünk pedig ezen tapasztalat birtokában egyre lefelé fogja vinni a fizetési igényét, mert úgy érzi, nem kapja meg állást enélkül.
És ha nincs álláshirdetés?
Jobangeli munkám során a „rejtett” állások megtalálása is feladat az álláskeresővel. No, ott aztán se bérajánlat, se verseny. Alku és kapcsolatrendszer. A publikus bérajánlattal pont ez a két kategória lesz: a publikusan meghirdetett alacsonyabb díjazású állások és a kapcsolatrendszeren keresztül megtalálható, alkuval elérhető bérezésű állások. 2031-től meg lesz egy „átfogó” kimutatás publikusan a bérekről…
Fizetésemelés?
A másik komoly munkavállalói nehézség, amikor valahogy fizetésemelést kellene kérni. A többség több pénzért inkább állást vált, mert még az is könnyebb, mint béremelést kérni. Álláshirdetésekben publikált fizetéseknél ez nem így lesz… Hiszen, ott a piac „nyilvánosan”, még azt is láthatja, hogy máshol azt sem adják meg, amit most keres. És a munkáltatója is látni fogja. Úgy ér véget a fizetésemelés-kérés, hogy el sem kezdődik.
Mítosz: Most titkosak a fizetések?
(Sajnos) Nem azok. Ismert tény, hogy a munkavállalók néha megbeszélik egymás közt. Hogy ez jó vagy nem, az cégkultúra függvénye, de a hivatalos mondás szerint bizalmas az információ.
A fizetési igény meghatározására a legjobb iránymutatás a salary guide-ok használata, már magyarországi felmérések is elérhetők, ingyen, iparáganként, pozíciónként.
Tehát: most sem titkosak, mégis: valamennyire biztonságban van a munkavállalókról ez az információ. Nem valószínű, hogy bármilyen EU irányelvvel ez ki lesz nyitva, és tudni fogjuk bárkiről, hogy pontosan mennyit keres.
A kiutak
Az alapbér+teljesítményalapú jövedelem jó lehetőség lenne a munkavállalók számára is, ha nem félnének annyira a teljesítményméréstől. Nagyon kevés olyan pozíció van, ahol ne lehetne meghatározni olyan KPI-okat, amik alapján jutalékot, bónuszt, ösztönzőt, jutalmat ne lehetne számolni. Ezen belül a leginkább kézenfekvő jutalékos szakma az értékesítés, annak egy kis szeletkéjéről, az B2B-ben elérhető jövedelmek alakulásáról itt gyűjtöttem össze a tudnivalókat.
A mozgóbérek kialakítása a munkáltatónak sok munkát jelent az egyszerű bérezéshez képest, de garantálja a profitorientált működést, tehát mégiscsak jó. Már „csak” szakember, jógyakorlat kell hozzá, és néhány projekt, amivel tesztelik a koncepciót. Recesszió esetén pont erre van a legkevesebb idő, pénz, energia…
Munkavállalói oldalról a „ne kelljen alkudni” stratégiáról látni kell, hogy nem működik. Képviselni kell a reális(!) fizetési igényedet, és tudni kell elmondani, hogyan fogod kitermelni azt az összeget, amibe a munkáltatónak kerülsz, és még azon felül hogyan hozol pluszt. Mert nulláért nem fognak dolgozni… A plusznak is értelmezhető számnak kell lennie.
Árverseny, ami nincs
Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelvnek teljesen helyénvaló, már csak azt kellene meghatározni, mi az „egyenlő munka”. Mert ha két ember teljesen ugyanazt csinálja, akkor az egyik felesleges. Ha nem ugyanazt, akkor meg nem egyenlő a munka… A szervezetek tudják ezt, és mindig találnak még megfontolásokat, amivel ez finomítják, azaz nem lesz teljesen egyenlő munka, mert az nem jó a szervezetnek (az embereknek sem). És addig lehet finomítani, amíg könnyen érthetővé válhat, hogy miért keres a veled szemben ülő 50%-kal többet, amikor „ugyanazt” csináljátok… Egy cégnél, ha van 200 azonos munkakör, ott lesz senior, junior, medior, szakirányú végzettségű, karrierváltó, lesz, akinek egyik feladat lesz a specialitása, egy másiknak másik stb. Nyilván a feladatokat is ennek megfeleően kapják és nem lesz egyenlő a munka, mert minden feladat kicsit eltér, és mindegyik másképp nehéz. A munkaköri leírásuk, munkaszerződésük alapján mégis 3-4 kategória lesz belőlük. Ebből nem következik, hogy 3-4 féle bérezéssel, egyenlően lesznek besorolva, de valamiért a sávon belül mégiscsak különbözően… Így lehet, hogy 200 fajta különböző bérezés lesz a 200 emberre. Akkor megint felmerül a kérdés: ha ez így van, mi értelme azt követelni, hogy meghirdessék a bérsávot az álláshirdetésben?
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!
# # #
L.Cz.
mondta:„A munkavállalóknak komoly gondot okoz, hogy fizetési igényt írjanak az álláspályázatokba, kényelmesebb, ha van valami iránymutatás az álláshirdetésben”
A kékgalléros világban ez egy működő modell lehetne – bár tudom, ez a blog nem róluk szól, pedig ők is léteznek. Ott nem szakembert keresnek, hanem olcsó droidot, általában tömegesen. Egy operátornál, gépbeállítónál vagy karbantartónál nincs béralku: a cég tud adni valamennyit, ha nem tetszik, majd jön a következő jelentkező, akinek ennyi is elég lesz. Ha meg nem jön, akkor emelnek a fizetésen. Itt a munkavállaló nem számít embernek, az csak a fehérgallérosoknál, kb. menedzseri szinten kezdődik.
Úgyhogy bár tudom, ekézed a fizetésbe írt bérsávot, van olyan pozíció, ahol ez a jó megoldás. Ott, ahol a cég eleve nem is gondolkodik béralkuban, előre meg van adva, mennyit fognak fizetni Gépkezelő Jóskának, mégis miért nem lehet nyilvánosságra hozni? Akkor csak az fog jelentkezni, akinek ez a pénz is elég. Persze ez új problémákat szül, mert mikor a tíz éve ott gályázó operátorok látják, hogy az utcáról beeső újaknak 25%-kal többet kínálnak, mint amennyiért ők kihajtják a belüket (és még be is tanítják az újakat), akkor lesz elégedetlenkedés, de azért van a HR, hogy ezt megoldja. Például úgy, hogy működőképes javadalmazási rendszert dolgoznak ki, ami jutalmazza a lojalitást és a megszerzett szakmai vagy céges tudást, aztán végül nem fordulhat elő olyan, hogy aki már évek óta a cégnél van, ismeri a céges rendszereket és jól teljesít, kevesebbet kap, mint az, akit éppen ő tanít be. Csak ehhez hozzáértő HR-esek kellenének, nem bölcsészdiplomás, miniszoknyás Gizikék, akik azért mentek HR-re, mert nem volt jobb ötletük, hol dolgozhatnának „hómofiszba othonról meg heti 1 nap irodába’ kisszoknyába”.
Ahol pedig tényleg van béralku, ott legyen, mondja meg a dolgozó, mennyit kér – de ez becsléseim szerint a hazai munkaerőpiac egyszámjegyű százalékát adja és a kormány intézkedései nem abba az irányba mutatnak, hogy ez növekedjen.
jobangel
mondta:A kékgalléros pont pénzzel motiválható a legjobban, és ez a cég kockázata. Ha valahol 3 forinttal többet kap, elmegy. Érdemes megkérdezni a kékgallérost is, mivel lenne boldog, nehogy párezer forint bruttón múljon. Ill. itt lehet olyan jóságokat kitalálni, amik miatt a mi cégünk kényelmesebb neki, mint a másik. Pl. műszakkezdéshez igazított céges busz, előre ütemezett túlóra, hétvégi ügyelet, hétvégi műszak (bizony, ezek az emberek ezeket plusz jövedelemforrásnak tekintik a pótlékok miatt).
François Pignon
mondta:Így levezetve nem lehet nem egyetérteni.
Nekem az a fő gondom, hogy Mo-on ma mindegy is, hogy kiírják-e, mert az ismerősi körből tudom, hogy semmi nem változott otthon 20 év alatt, mióta itt „a zeju”. Továbbra is bemondanak egy árat, aztán remélik, hogy lesz olyan hülye, aki rábólint.
Felsővezetői pozíciókról persze nem tudok nyilatkozni, az nyilván más kategória. De néhány hónapja terjedt egy kép a neten, hogy konyhai kisegítőt bruttó(!) 116 ezerért fölvesznek napi 8 órába. Írták otthonról, hogy a tévé is megkereste a jeles-neves intézményt, de az igazgató nem mert nyilatkozni. Megkérdeztek helyette éttermeket, ahol ilyeneket mondtak: „Már minimálbérért is nehéz konyhára kisegítőt találni.” Tehát az előírt minimumot se adják meg?!
Bértárgyalás, béralku egy ilyen gazdaságpolitikai környezetben?
Egy olyan országban, ahol nincs se sávos adózás, se adómentes minimum jövedelem, és ahol még az alapvető élelmiszereket is majdnem 30%-os ÁFA sújtja? (Gy. k.: Nyugat-Európában áfamentesek vagy csak néhány % van az alapvető élelmiszereken. Ahol nem csak lózungok szintjén családbarát a politika…)
De visszatérve: valamiért a külföldi szakirodalomban is tartja magát ez a sávozgatós tanács. „Mondj be egy sávot és érvelj úgy, hogy megkapd nagyjából a közepén lévő összeget.” De ahhoz minek sávot bemondani sima érvelés helyett? 😀
A dolgok másik oldala: biztos volt már róla szó régebben: amikor interjún pofátlanul megkérdezik, hogy most mennyit keresel. Erre tárgyilagosan azt kell mondani – munkakörtől függően -, hogy ennyi és ennyi a minimálbér vagy az „industry standard” (mi erre az aktuális magyar nyelvű lózung?), és szeretnéd, ha a fizetésed is lépést tartana ezek emelkedésével. A hülye is tudja, hogy a váltás fő oka, hogy kevesled a jelenlegi fizetésedet. Nekem volt, hogy egy délutáni interjú után másnap reggel úgy hívtak vissza, hogy ők ígértek rá. És hogy keretet adjak a hozzászólásomnak: voltam olyan barom, hogy rögtön rábólintottam! Mindenből tanul az ember…
Herr Farkas
mondta:„Pedig az egy másik téma, és hát ahol publikus lett Magyarországon – segédmunka, kiskereskedelem és IT – ott most lefelé mennek a munkabérek… ”
Ácsi, az informatikában hol mennek lefelé a munkabérek? 🙂
És ki szerint?
jobangel
mondta:Hát bizony napi jobangel tapasztalat, hogy egy leépített IT-s már azt sem biztos, hogy megkapja, amit addig az előző helyen megkapott. És nincs mit szépíteni, azért építették le, mert 1. drága volt 2. nincs nagy volumenű, seniornak való projekt és nem is nagyon látszik, hogy lesz. (mert ugye megállítottuk Brüsszelt, ami „kicsit” kihatással van az állami ügyfeleknél lévő IT projektekre – amit leginkább nagy rendszerintegrátorok és multik szolgáltak ki). Bizony, az a senior architect, aki két éve havi bruttó 3 millióért kelt el, most másfél MHUF alatti álláshirdetéseket lát, ismerősi körben 1,6 MHUF volt a max. ajánlat, el kellett fogadnia, ha nem akart karriert váltani.
Belavoltam
mondta:Nekem tobb okbol sem palya a magyar allamnak dolgozo ceg, meg akkor se, ha amugy szakmailag megfelelnek, es a munka is egyebkent jo lenne (pl. szakmai fejlodes, kihivasok, kollegak, stb).
Ugyanis az allam inkabb ezeken a cegeken akar sporolni, es nem a stromanokon, igy az itt elerheto fizetes mindig a piaci atlag alatt lesz. A masik (sajat tapasztalat), hogy kisse merev, fafeju gondolkodas van nemelyik az allamnak dolgozo cegnel (pl. heti 1 nap home office :-))). Vegul szubjektiv megitelesem, hogy ezeken a helyeken nem feltetlen a legujabb technologiaval dolgozhat az ember, inkabb a legacy dolgokat lehet tologatni.
Belavoltam
mondta:Nekem az osztrak pelda tetszik: bele kell irni a hirdetesekben. hogy min. X EUR-t fizetnek az adott munkara, de hajlandoak tobbet fizetni, ha meggyozod oket.
A jelenlegi munkamat a linkedin-en keresztul szereztem, ahol le volt irva, hogy ez a ceg erre a munkara x-y Ft kozott fizet. A hays salary guide tetejen volt ez egy szuk sav. A sav kozepet ajanlottak meg a vegen. Probaltam alkudozni egy kicsit, hogy a megadott sav tetejet kapjam. Ezt vegul nem adtak meg, viszont mas formaban megkaptam a kert kulonbozetet.
Ha megvalosul az emlitett EU-s tervezet, nem biztos, hogy egyertelmuen rossz lesz a munkavallalok szamara. Ha olyan iparagban, szektorban dolgozik az ember, ahol a munkavallalok diktalnak (legalabbis egyelore), akkor siman lehet az, hogy X ceg kinez maganak egy jo jeloltet. Hamar kideriti a publikus infok alapjan, hogy az illeto mennyit keres a jelenlegi helyen, majd mivel akarja, hogy emberunk nala folytassa, ezert raiger a jelenlegi kompenzacios csomagjara.
Vagy a masik iranybol nezve, ha van egy kompetetiv teruleten mozgo ceg, akkor az is lehet, hogy kulon keres nelkul is rendszeresen emeli a bereket, nehogy egy versenytarsa elvigye a kulcsembereit.
De majd meglatjuk, mi lesz a hatasa 8 ev mulva 🙂
jobangel
mondta:Az osztrák példával is az a baj, hogy beírja a minimumot, és ha nálunk így lenne, akkor lesz, aki majd lefelé alkuszik, csakhogy megkapja az állást. Mert az van a fejekben, hogy áron dől el, pedig nemcsak.
Attól kifejezetten fázom, hogy „hamar kideríti, mennyit keres most” – namost, banktitok, meg magánélet, meg ilyenek miatt jó lenne, ha a fizetése továbbra sem lenne személy szerint publikus senkinek. Salary history-t szoktak kérni multik, de ott is elég nagyságrend.
Ill. pont azt írod, amit én is a posztban: sávban a minimum fölé, a maximumot sosem megadva kelnek el a pozik. A trükk működik, de nem jártál túl jól vele 🙁
A ráígérést jobb cégek úgy oldják meg, hogy ne pénzben legyen a legjobb benefit. Pl. a 4 napos munkahétre nehéz ráígérni 3 napost 🙂
Herr Farkas
mondta:De akkor a probléma most a mentalitásban gyökerezik, vagy az osztrák modellel?
Jó, mondjuk persze erre lehet azt mondani, hogy jóléti orszàgokban nem annyira elkeseredettek az emberek, hogy sajat magukat alávágjàk fizu terén mert annyira kell a pénz…