A lojalitás, mint kompetencia

A lojalitás, mint kompetencia

A lojalitás a cégek nézetében olyan munkavállalói hozzáállást és személyiséget jelent, ami a megbízhatóság, titoktartás, együttműködési hajlandóság fogalmához kapcsolódik, és egy hatékony és kiszámítható csapat érzetét adja a vállalati szervezetnek, mint „élőlénynek” – ezért fontos számukra a lojalitás, elkötelezettség, elhivatottság. És ezt mindenféle módokon próbálják kialakítani. Innentől nemcsak multikról beszélek, mert sajnos és szerencsére is, kkv-k, magyar cégek is nekiláttak a munkavállalói lojalitás tudatos kialakításának. Túl vagyunk már azon végre a magyar munkaerőpiacon is, hogy „örülj, hogy van munkád„.

A lojalitás tudatos kialakításának viszont sok csapdája van a munkavállalókra nézve: ha nem tanulják meg kezelni azt, ahogy formálja a munkahelyük a szemléletüket, anyagi és lelki összeomláshoz vezethet.

Lojalitás vagy bántalmazó kapcsolat?

Kisebb cégekre (akár kisebb multira is!) igaz lehet, hogy a lojalitás helyett gyakorlatilag Stockholm-szindrómát alakítanak ki a munkavállalóikban.
Pl. a határozott idejű munkaszerződéssel való trükközgetés egy ilyen módszer. Munkavállalónk legyen hálás, mert adtunk neki fél évnyi biztos munkát! Milyen rendesek vagyunk, ugye?

Ilyen eszköz lehet az éves jutalékfizetés jutalékos munkáknál, mert akkor 1 évig a jutalékra várva szinte bármit megtehetnek a munkavállalóval, a nagy pénz fel van dobva, arra várni fog. Ja, hogy a végén jellemzően nem kapja meg, és ügyvéddel fenyegetőzéssel, vagy ügyvédi levél esetleg talán kicsikarhatja a neki járó pénzeket? Ez már másik történet…

Aztán vannak a „jólelkű” cégtulajok, akik nagyvonalúan megbocsátják a női munkavállalóiknak, hogy anyák is, akik gyerekeikről gondoskodnak, emiatt időnként otthonról dolgoznának, és/vagy részmunkaidőben. Sőt, azt is képesek megbocsátani, ha valaki 50+ éves! Igaz, rosszul fizetnek, de hát milyen rendesek, hogy lehetőséget adnak! Elszorul a szívem, amikor ezt egy dolgozó anyától, vagy senior korú munkavállalótól hallom. Eléggé hasonló a helyzet, mint egy bántalmazó kapcsolatnál: a munkavállaló elhiszi, hogy neki úgysem jár jobb, az ő helyzetében ennek kell örülni, kevés ilyen jó cég van, aki ennyire toleráns, és direkt jól járt azzal, hogy valaki így kihasználja, enélkül még rosszabb lenne…

És akkor jött a pandémia, amikor az így kialakított „lojalitásra” alapozva simán megették a munkavállalók a fizetéscsökkentést, a csökkentett munkaidőt, és emellett a megnövelt elvárásokat. De hát olyan jó kis cég ez, mi lenne szegény munkavállalóval, ha nem lenne ilyen rendes a cégtulaj? Meg hát pandémiás lezárások alatt hogyan is lehetne állást keresni? Ez így még mindig jobb. Nem az.

Multihangulat és lojalitás

Nagyon leegyszerűsítve látható, hogy a multik a dolgozóiknak biztosított körülményei arról szólnak, hogy olyan mentális és anyagi jól-létet biztosítson a kerítésén belül, amivel magához köti az embereket – anyagilag és érzelmileg. Ha jól érzi magát, oda akar tartozni. Ezért teljesít, tanul, betartja a szabályokat, és mindebben támogatják is. Pont ezért jó egy multiban dolgozni, és pont ezért lehet karriergyilkos is – ha az érzelmekre tudnak hatni a józan ész helyett, az tud sok bajt hozni. Emellett tényleg nagyon jó munkahelyek, remek érzés ilyen környezetben, ilyen hangulatban dolgozni. Csak tudni kell kezelni azt, ha hirtelen vége lesz.

A multik bizony már a felvételi eljárásaikban tesztelik azt, hogy a motivációd, lojalitásod alakítható-e úgy, ahogy az nekik előnyös. Kognitív tesztek, kompetencia tesztek, validált személyiségtesztek. Számukra ennek a munkaerőmegtartásban van szerepe: olyan embereket akarnak felvenni, akiket meg is lehet tartani. Aztán jönnek a „szervezeti balesetek”, amik leépítéshez vezetnek. Mégis nagyjából elmondható, hogy min. középtávon gondolkodnak egy-egy pozícióban (ezért is olyan nehéz bejutni).

Amikor bekerültél, akkor pedig a napi életedbe is be tudnak épülni: sportolási lehetőség, céges eszközök magánhasználata, családi flottakedvezmény telefonra, céges üdülő használata, családi programok, lojalitási bónusz (ott töltött időd függvényében éves szintű kifizetés ezen a címen) stb.  Sőt, ezek a családod is tudják érinteni – ha elveszíted az állásod, ők is veszteséget élnek meg.

Rendkívül kreatívak a „hapiness managerek”… és mindez neked sem rossz – amíg bent vagy, és utána csak akkor, ha észnél vagy, amíg bent vagy! Ők azért csinálják ezt, mert komoly felmérések mutatták ki, milyen gazdasági előny származik abból, ha a munkavállaló szívesen dolgozik és szereti, amit csinál. Nem mellesleg, ha mindezt nem akarod elveszíteni, akkor képes leszel félretenni pl. a diszkriminációs, kirekesztő hozzáállást. Ez már szemléletformálás – és megmaradhat ez az attitűd a kilépésed után is, ami már a teljes társadalomnak is jó. Vagy visszájára fordulhat, ami viszont súlyos károkat okoz. Erről még lesz szó később itt a blogon.

Miért veszélyes a lojalitás?

Önmagában nem az. Ha az eszközök, amikkel kialakítják, jót tesznek neked, akkor jól leszel vele/benne. A környezet, a kapcsolatok elvesztése okozza majd a bajt.

Az eddigi 10 éves jobangeli működésem mentén többezer álláskeresővel beszélve kialakult bennem egy kép arról, mely cégeket milyen személyiséggel kell kerülni. Mert pl. aki hajlamos arra, hogy a kötődéseit ne tudja feloldani egy pillanat alatt, nagyon rosszul járhat anyagilag és érzelmileg is, ha kikerül egy jó munkahelyről. És bizony szinte biztos, hogy kikerül, mert a multik így működnek. Hogy 25 év után vagy 1 év után lesz vége, az sok tényezőtől függ…

Az ilyen pozíciókban és a nagy szervezetek működési sajátosságaiban nagyrészt kódolva van a kerítésen kívülre kerülés esélye. Időnként pedig pont a fordítottja: van, akit azért fizetnek meg alaposan, nehogy máshová menjen, ne gazdagítsa tudásával a versenytársat; közben kialakulhat az ilyen emberek körül egy szakmai temető is – újabb veszély. Olyan is van, hogy tudjuk, hogy üvegsziklát kínálnak, és tudatosan bevállaljuk – mert valamiért megéri. De hogy összetörik alattunk, az biztos, mert törvényszerű. Az egyéni preferenciák ugye…

Az anyagi kötődést egyszerű kezelni: legyen mindig B terved arra, miből fogsz megélni, ha elmúlik a jó kis állásod. Legyen tartalékod, legyenek előre definiált határaid: ha egy bizonyos összegig leértél a bankszámládon, onnan már bármit el kell majd vállalnod. Mi ez a határ? Tudatosítod-e ezt akkor magadban, amikor még bőven benne vagy a jóban? Ugyanez időben: ha X ideig nem találsz neked tetsző állást, bármit el kell vállalnod. Mi ez az időtartam? Mekkora kiesést enged meg a szakma számodra, és mekkorát a kapcsolatrendszered? Mennyire gyorsan változnak az iparági trendek?

Az érzelmi rész már nehezebb: erős csapda, hogy lojalitás helyett olyan érzelmi kötődés keletkezik, ami aztán egy leépítéssel karriergyilkos hűséggé válik. Az állás elvesztése trauma, személyes, mi több, családi tragédia. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, ébernek és józannak is kell lenni.

Ébernek, hogy minden pillanatban lásd: te személy szerint hol tartasz a cégen belül? A piaci pozíciódat a munkáddal kapcsolatban, a házon belüli pozíciódat, az énmárkádat, a munkaerőpiaci pozíciódat és a szakmai kapcsolataidat hogyan jellemeznéd?

Józannak, hogy felismerd pl. a belső sikertörténetek adta biztonságérzet esetleges hamisságát, hogy lásd a divíziód piaci pozícióját, és/vagy a munkád cég számára adott értékét. Mert lehet, hogy fontos munkát végzel, miközben ugyanerről majd valaki azt gondolja, hogy egy szoftver is el tudja végezni, vagy egy távoli SSC-ben egy erre kiképzett junior…

Az intellektusodat, ami alkalmassá tett arra, hogy bejuss és ott is maradj érdemi ideig egy multiban, pajzsként használhatod az általa nyújtottak elvesztésekor szerezhető sérülés kivédésére. A sérülés helyett az addig megszerzett érzelmi hasznot, szakmai magabiztosságot az álláskeresésben is a javadra fordíthatod.

Hogy mik a következményei annak, ha nem így teszel, arról egy következő posztomban mesélek majd, pszichológus bevonásával.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha szeretnél jól választani az állásajánlatok közül, jelentkezz be most! Neked is személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# ##

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. L. Cz.
    mondta:

    Mindennek van ára. Mikor 12 órás folyamatos műszakból nappalosba váltottam, a főnököm felhívta a figyelmemet, hogy a fizetésem csökkenni fog. De nem estem kétségbe: tudtam, hogy ez az ára annak, hogy innentől kezdve minden éjszaka a saját ágyamban alszom. Addig a cég kifizette annak az árát, hogy az éjszakáim jelentős részét munkával töltöttem, utána pedig nem. Ennek tudatában vágtam bele.
    Ugyanez a helyzet a lojalitással: hűséges leszek, ha a munkavállaló megfizeti a hűségemet. A hűséggel ugyanis van, hogy jó lehetőségeket bukik el az ember. Ennek is megvan az ára, tessék azt megfizetni és akkor rendben van az üzlet. Ha pedig a munkáltató úgy véli, hogy a versenyképesnek mondott havi bruttó 250 ezer Ft elég a dolgozó megélhetéséhez, akkor ne lepődjön meg rajta, ha az ennyiért megvehető dolgozó se jó, se hűséges nem lesz.

  2. babona
    mondta:

    Igen jó, tetszik!
    Változó világunkban a lojalitás (és annak értéke/ára) is változik. A multiban vsz kevéssé értékesíthető a munkavállaló lojalitása (termelőeszköz darab-darab ugye, a többi része nagyjából bullshit…) cserébe talán kevésbé (kevésbé nyilvánvalóan?) tudják kihasználni a túlzott lojalitást. Egy nagyobb céghez nehezebb is komolyabb érzelmi kötődést kialakítani.
    Nem szabad elfelejteni hogy ez alapvetően üzlet: munkát-pénzért.

  3. Belavoltam
    mondta:

    A lojalitas alapvetoen jo dolog. Vannak olyan cegek, akiknek valoban fontos vagy, azok megerdemlik a huseget. De olyan cegek is vannak, akik szivfajdalom nelkul kirugnak, ha olyanjuk van. Az utobbiak nem erdemlik meg a munkavallalok huseget.

    A jelenlegi munkahelyemet rendesen megutotte az aktualis valsag, volt leepites, a maradoknak fizetescsokkentes. A mai napig nem tudom, miert en maradtam, es miert a mellettem ulot kuldtek el. (A funyiro egyebkent az egesz cegen vegig ment). A ceggel alapvetoen elegedett vagyok, nem bantam meg, hogy maradtam, de akkor eldolt, hogy a husegemet nem erdemlik meg.

    Ezert az utobbi idoben ugy tekintek magamra, mint alkalmazott, mint egyszemelyes bizniszre. Amig az uzleti erdekemmel (amibe az is beleertendo, hogy hogy erzem magam az adott helyen, milyen a munka, milyen elorelepesi, fejlodesi lehetosegeim vannak, stb, es persze a fizetes is) egybe esik az aktualis allas, csak addig maradok.

    Persze konnyen beszelek, mert van 6 havi vesztartalek, de nincs semmilyen hitel.

    1. babona
      mondta:

      Racionális álláspont. Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, akár alkati, anyagi vagy képzettségi szempontból.

  4. Mérnök az utcáról
    mondta:

    ‘Rendkívül kreatívak a “hapiness managerek”’
    Csak nekem jut erről ez az eszembe?
    https://moly.hu/konyvek/david-graeber-bullshit-munkak

    A lojalitásról:
    https://www.youtube.com/watch?v=qp679XDOlsk

    A munkavállalói Stockholm-szindrómáról:
    https://www.youtube.com/watch?v=8cB3eWz50FM