A fizetési igényről másképp
Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció, a valóság ennél összetettebb.
Talán, ha megmutatom az érem másik oldalát, akkor másképp állnak majd ehhez a kérdéshez is. Sokat segítene mindkét oldalnak. Igen, az álláskeresőknek is, sőt főleg nekik.
A legtöbb keresésnél a HR-es kap egy költségkeretet, pl. 1000 fabatkát, és kizavarják a munkaerőpiacra, hogy vegyen ezért egy olyan embert aki… és itt felsorolják a feltételeket. A HR-esnek a megadott feltételek mellett a lehető a legjobbat kell vennie. A munkaerőpiac ebből a szempontból teljesen olyan, mint a zöldségpiac. Te is a legszebb paradicsomot keresed a legjobb áron, nem? És nem veszed meg a sérült, fonnyadt, túlérett paradicsomot akkor sem, ha az a legolcsóbb. És nem veszel helyette zellert, mert nem arra van szükséged. Hát így van ezzel az egyszeri HR-es is…
Fizetési igény kérése az álláshirdetésben
IIyen hirdetésnél mindig add meg az igényeidet (nettó összeg, autó, utazási költségtérítés stb.), mert enélkül a pályázatod megy a kukába. Azért kérik a bérigényt, mert a HR-esnek tudnia kell, hogy kb. az a nagyságrend-e a te igényed, amit ő tudna ajánlani. Mondom: nagyságrend. Cafeteria, ilyen-olyan céges kedvezmények még lehetnek a HR-es tarsolyában. Álláskeresőként tehát nem az a feladatod, hogy eltaláld, mennyit szánna rád, hanem az, hogy beadd a valós igényedet.
A gerilla-önéletrajzos és egyéb süketdumás marketinges oldalak, panaszblogok demagógiának ne dőlj be: állításaikkal, sugalmaikkal ellentétben nem azért akarják tudni a fizetési igényedet, hogy lealkudják, és éhbérért dolgoztassanak. És nem, nem attól nyersz állásajánlatot, ha nem adsz meg bérigényt. A helyzet ennél egyszerűbb: ha kifejezett kérdésre nem tudsz/akarsz választ adni, akkor alkalmatlan vagy munkavállalónak.
Hogy miért? Azért, Kedves Olvasó, mert te vajon akarnál-e bárki olyannal dolgozni, aki a legalapvetőbb kérdésre sem tud/hajlandó válaszolni, mellébeszél, mismásol, trükközik? Én sem. Ezért kell korrektnek lenni.
A fizetési igényt ilyenkor (ha nem kérik másképp), a motlevélben adjuk meg. Beleírjuk, hogy a juttatási csomag ismerete nélkül a nettó bérigényünk x Ft, ami természetesen a pontos juttatási csomag ismeretében módosulhat. Ezzel jelzed, hogy alkuképes vagy, és tudható rólad, hogy beleférsz-e a tervezett költségkeretbe.
Ha rád telefonálnak, hogy mennyi…
Ez a legritkább esetben fordul elő, ha az álláshirdetésben kértek bérigényt, és mégsem nem adtál meg. Konkrétan soha. Kivétel, ha a referenciáid között szerepel teljes atomerőmű-tervezés, és épp ezt a tapasztalatot keresik. Ezesetben megbocsátják, hogy nem írtál fizetési igényt, mert viszonylag kevés ilyen ember futkos a világban. „Egyszerű” beosztotti, középvezetői, kismenedzseri állásnál ezt ne várd.
Még az is lehet, hogy a hirdetésben nem kérdezték meg, de később fontos lett. Ezesetben nem hibáztál, és nem kegyet gyakorolnak a kérdéssel, hanem tájékozódnak. Te sem szívességet teszel a válasszal, hanem információt adsz. Tehát, add elő az igényeidet. Itt sem mismásolunk, hogy majd személyesen stb. Érdemes visszakérdezni, hogy mi a feladat, mi a juttatási csomag, a cafeteria hogy néz ki, hol van a leendő munkahely (az utazási ktg. miatt) stb. Tulajdonképpen kezdeményezhetsz egy gyors telefonos állásinterjút ezzel te is, ha ügyes vagy. De a beszélgetésnek úgy kell zárulnia, hogy a kérdező nagyságrendileg tudja, mennyit szeretnél. Különben elpuskáztál egy lehetőséget.
Ha első állásinterjún kérdeznek rá
Mivel már ott ülsz az állásinterjún, komoly esélyed van arra, hogy felvegyenek. Ehhez viszont tudniuk kell, meg tudnak-e fizetni. Azaz megint őszintén, hogy ennyi-annyi lenne az igényed, persze itt is vissza lehet kérdezni arra, mit tartalmaz a csomag. Itt is lehet olyan cafeteriaelem, ami neked kifejezetten hasznos, és amit jól tudsz használni. Vagy olyan juttatás, amit valami miatt egyáltalán nem tudsz igénybe venni, akkor viszont udvariasan meg kell mondani, hogy köszönöd, de nálad ez nem jöhet szóba, mert…
Ha a sokadik körös állásinterjún kérdeznek rá
Itt már max. 1-2 vetélytársad van, nagyon fontos a válasz! De már te is ismered nagyjából a céget, utánanéztél mennyi az éves forgalmuk, hogyan néz ki az irodájuk, látod, hogy kb. mennyire „gazdag” a cég, azt is tudod, milyen munkát szánnak neked, milyen eredményeket várnak tőled. Ezt kell beárazni, megintcsak úgy, hogy őszintén megadod az igényeidet. Itt még érvelhetsz is magad mellett: úgy látod, hogy a várt eredményt hozni tudod, ha ilyenolyan munkafeltételeket biztosítanak, és úgy érzed a te munkád, és az általa elért eredmény ér ennyit. Szerényen, de határozottan marketingeld magad!
Miért nettó és nem bruttó az igény?
A magyar realitások miatt. A szürkezóna miatt. Persze a bruttó lenne a legjobb (pl. mert a nettó függ a jelölt gyerekeinek számától is, és nettó bérigény megjelölésével ez az állami segítség „lenyelődik”). Az, hogy nettó bérigényt írj, nem szakmailag megalapozott tanács, hanem gyakorlati tapasztalat, hogy így lesz tisztább a kép mindkét fél számára.
Intervallum
Az egyik legnagyobb hülyeség, amit rendszeresen tanácsolnak mindenfajta cikkek, hogy egy intervallumot adj meg fizetési igénynek. Ezt felejtsd el! Tegyük fel, hogy megadod 1-3 millió Ft havi nettót vársz. Akkor mennyit fognak ajánlani szerinted? Miért ajánlanának 3-at, ha neked 1 is elég??? A „tól-ig” intervallumban mit jelent az „-ig”? Afölött ne is kínáljanak, nem vagy hajlandó annál többet keresni?
Újratárgyalva
Van az úgy, hogy az ember a feltételeket megismerve újragondolja a fizetési igényét. Értelmes indokot itt is elfogadnak, például, hogy utánaszámoltál a leendő útiköltségnek, és az x Ft összeget tesz ki, szeretnéd, ha ebből is vállalna a cég. Vagy olyan nehéz a feladat, és olyan bizonytalanok a körülmények, hogy ezt csak akkor vállalod, ha… Bőven előfordulhat, hogy a cég, a munka, a pozíció körülményeiben valami nem szokványos, akkor bizony ezt be kell árazni. Nem biztos, hogy ez nyerő lesz, de még mindig jobb, mintha kiválasztanak nagy örömmel az 1000 fabatkás igényed láttán, és a munkában töltött első hónap végén derül ki, hogy ebből szűkösen tudsz megélni.
jobangel
mondta:Most ezt sem tudom megnyitni, de ha állást akarsz, és jól akarsz tárgyalni, a gerillaönéletrajzos embert ne vedd komolyan.
Bachelor9
mondta:@jobangel: nezd, ezt talaltam a temaban. Talan csak ma erheto el.. new.livestream.com/andras-barath/beralku?origin=event_published&mixpanel_id=14154a55024d42-011656433-117a383b-fa000-14154a55025dfa&acc_id=5736148&medium=email
pettyes wombat
mondta:@jobangel: Kedves jobangel, végre egy szurkolói hozzáállás! Ezt már szeretem! 🙂
jobangel
mondta:@Allaskereso: ne ítélkezz soha… A hajléktalanok sorsa nem pusztán a képességeiktől függ, sokminden kell ahhoz, hogy valaki azzá váljon. De őt akkor nem kéne elintézni azzal, hogy hja, ide tudott süllyedni… Mindenkinek vannak bajai, van akit a hajléktalanságba juttat a baja, megint mást börtönbe, esetleg vmi nagyon magas vezetői pozícióba, pedig súlyos pszichopata, csak épp nem alkoholhoz nyúlt, hanem mások eltaposásában jeleskedett.
Ugyanez a keveset kérőkre is igaz: ne ítélkezzünk. Ha egy borsodi faluból megérkezik egy tanár egy budapesti magániskolába, és kér nettó 80 ezret, akkor merésznek gondolja magát, hiszen a diplomás minimálbér nettó 70 ezer körül van. Te meg szerencsétlenkedő, gyámoltalannak nézed, miközben csak nincs tisztában a nagyságrendekkel (honnan is tudhatná?).
Szerintem minden ilyen helyzetben félre kell tenni a dogmákat: hogy akkor ennek alacsony az önértékelése, meg szerencsétlen, nekünk meg olyan nem kell. Ehelyett rezzenéstelen arccal meg lehet kérdezni, hogyan jött ki neki ez az összeg. És máris van miről beszélgetni, és még profi, ezzel egyidőben emberi is volt a hozzáállásunk.
Allaskereso
mondta:@jobangel: „Lehet komoly és reális önértékelése egy hajléktalannak is” Furán hangzik ez így. Mondjuk ez egy egészen sajátos helyzet.
Úgy gondolom, hogy ha valaki hajléktalanná lesz, akkor igencsak gondok vannak a képességeivel meg a szociális hozzáállásával (bár ez egy elég vitatott téma), hogy ilyen szintre tudott lesüllyedni. És ha ő ezek után azt gondolja magáról, hogy ő a legtanultabb és legjobb ember a világon… hát… akkor nem annyira komoly és reális az önértékelése. 🙁 Ez kb. olyan, hogy „Én ritka jó értékesítő vagyok. Igaz, most ezt nem sikerült eladnom. Najó, most ezt sem. Hát, ez is kifogott rajtam. De nem az én hibám…”
Ha valóban reálisan rá tud nézni, akkor rájön, hogy ritka sok dolgot elrontott, hogy idáig sikerült magát lenyomnia. Ha érted, mire gondolok…
Allaskereso
mondta:@pettyes wombat: Egyetértek. Szerintem az egész fizetési igény kérdése egy nagy marhaság. Simán lehet hazudni. Én is volt, hogy kevesebbet mondtam, mivel tudtam, hogy ennyit ér a munka meg a végzettségem és kész. Elvállaltam az állást, és igyekeztem tanulni és jobbat találni. Mivel az igényem valójában több volt.
Allaskereso
mondta:@jobangel: Szerintem ez teljesen logikus.
A példádban, ha valóban racionális az önértékelése egy hajléktalannak, akkor pontosan tudja, hogy 0 Ft-ot ér ilyen szempontból. Hiszen egy olyan embernek, akinek nincs lakása, nem tud igényesen megjelenni stb, akkor nem „ér” 150 ezer Ft-ot havonta. Szárazon és tömören.
Ha én egy határozott, jó munkaerőt keresek, aki tisztában van azzal, hogy mire képes, mit tanult, és odamond nekem egy szerencsétlen összeget, szerinted, mi jön le abból? Neked az, hogy „most épp milyen szerencsétlen”. Pontosan, nekem is. Az önértékelése a béka feneke alatt van. Ja, nem is fogják ezért felvenni, mert egy cégnek nem egy szerencsétlenkedő, gyámoltalan valaki kell, hanem egy reális és szakértő valaki. Főleg magasabb pozíciókba.
A politikusok meg a celebek egészen más lapra tartoznak. Ők nem is keresnek munkát. 🙂
pettyes wombat
mondta:@jobangel: „még véletlenül sem tűnik racionális döntésnek” – munkavállalóként sajnos ritkán tudja az ember, hogy racionális vagy irracionális alapon ejtették-e ki a pályázók közül. Ha azt mondjátok, ez mindegy, azzal azért nem értek egyet, mert a további miheztartáshoz igenis nagy szükség lenne az infóra, mindenféle infóra.
@Allaskereso: „az illető mennyit ér önmaga szerint”: nem arról van szó, hogy mennyire értékeli magát, hanem hogy helyzetének a romlásával mennyivel éri éppen akkor be. Én ezért tartom rossznak a fiz. igény megjelölésének kívánalmát, mert így vissza lehet vele élni (bár itt szimpla marhaságból történt). Becsületesebbnek tartottam azt az évekkel ezelőtti gyakorlatot, hogy a cég adta meg a hirdetésében a pozira szánt keretet, s a pályázó dönthetett, pályázik-e egyáltalán az adott feltételekkel.
jobangel
mondta:„ez annak is a felmérése, hogy az illető mennyit ér önmaga szerint. Példa: egy képzett, diplomás szakembert kerestek és olyannyira irreálisan keveset mondott, hogy végül nem rá esett a választás. Képtelenség volt.”
Már ne haragudj, de ennek semmi értelme, és még véletlenül sem tűnik racionális döntésnek (persze az meg az én hibám, hogy szakmainak csak racionális döntést ismerek el). Az önértékelést a fizetési igénnyel azonosítani egyszerűen butaság. Lehet komoly és reális önértékelése egy hajléktalannak is, az meg a személyes szerencsétlensége, hogy éppen 0 Ft-ot ér a munkaerőpiacon. De csak ott, máshol nem. És lehet súlyos önértékelési zavara egy kiugróan magas keresetű embernek is (celebek, politikusok pl.)
Allaskereso
mondta:Ehhez még annyit hozzátennék (évek óta HR területen dolgozótól van az infó), hogy adott esetben ez annak is a felmérése, hogy az illető mennyit ér önmaga szerint. Példa: egy képzett, diplomás szakembert kerestek és olyannyira irreálisan keveset mondott, hogy végül nem rá esett a választás. Képtelenség volt.
Az intervallumos téma nálam bejött. És szerintem korrekt is. Azt mondod: havi „140-160 nettóban gondolkodom”. Vagy „függ még a béren felüli juttatásoktól”, ilyesmi. Én még sosem kaptam teljesen kerek bért. Olyat meg nem mondhatsz, hogy „hát én 103.500 Ft nettót akarok keresni.” 🙂
Én alacsonyabb képzettséget elváró munkák esetében azt találtam, hogy nem azért van a bérigény kérdés, mert ez valamiféle „árajánlat”, hogy mennyiért dolgozol. Fenét, csak felmérik, hogy mennyivel vagy elégedett. Szinte minden esetben megvan, hogy mennyit szánnak rád. A kérdés az, hogy Te is ennyivel számolsz vagy többel és ez utóbbi esetben úgyis elmész, ha jobban fizetőset találsz.