A jó főnökök rossz szokásai
Vannak vezetők, akik kifejezetten nem zsarnokok vagy rosszindulatúak, simán csak ügyetlenek az emberek kezelésében. Jóindulatú, szakmailag kompetens, határozott, jófej embernek jellemzik őket a beosztottjaik is, mégis ő követnek el olyan hibákat, amitől mégiscsak menekülnek a beosztottak. Az így elmenekültek sokszor maguk sem tudják megfogalmazni, miért érzik rosszul magukat a munkahelyükön, mert alapvetően nem tűnik úgy, hogy gond van.
Mindez arról jutott eszembe, hogy láttam egy felmérést, amiben az jött ki, hogy egy jó főnökért cserébe akár kevesebb fizetéssel is beérik a beosztottak. A felmérést a Smartscale vezetője osztotta meg a Facebookon, sok egyéb érdekes felmérésük is van. Ennek a felmérésnek a többi pontja is érdekes, lehet, hogy az utolsó ponttal még foglalkozom majd egy kicsit egy másik posztban… De visszatérve az eredeti témára, azt még megkérdezném szívesen, milyen is a jó főnök számukra. Mert ezt az állásinterjús tanácsadásaimon sem szokták tudni megfogalmazni az álláskeresők, pedig gyakori állásinterjú-kérdés, hogy „milyen a jó főnök számodra?” Úgy írják le a jó főnököt, hogy olyan, aki nem csinál meg bizonyos dolgokat. Ennél jobb definíció kellene.
A jó főnökök rossz szokásai leginkább arra irányulnak, hogy a beosztottak folytonos bizonytalanságban vannak – ez nem szándékos részükről, de egyszerűen ezt hozza a sokszor konfliktuskerülő vezetői viselkedés. A céget, a munkájukat illetően, általános kiszámíthatatlanság jellemzi dolgozók szakmai jövőjét. Nem kapnak visszajelzést, nem kapnak információkat, jövőképet és jó magyar szokás szerint mindig mindenben azonnal a legrosszabbra gondolnak – sokan valós múltbeli tapasztalatok alapján. Ha az érintett vezetőt kérdezem erről, ő azt mondja, azért nem ad visszajelzést, mert nem akar rossz érzéseket kelteni (ebből is látszik, jóindulatú, igazi rendes ember, csak… )
Hiba #1: Lebegtetés
„Majd beszélnünk kellene hosszabban, négyszemközt hétfőn” — Hangzik a főnöktől egy pénteken délután, és a beosztott az egész hétvégét gyomorgörccsel tölti. Mivel nem szokás a rendszeres négyszemközti beszélgetés, az ilyen rendkívüli alkalom csakis valami nagyon rosszat és komolyat jelenthet a magyar fejekben, hiszen így neveltek bennünket.
Velem is megtörtént már ez, ott még az is elhangzott, hogy jön a HR-es is, így hétfőn reggel már konkrétan szédüléssel küzdve támolyogtam be a főnöki irodába. Kaptam egy nagyobb projektet, erre projektbónuszt, új felelősségi köröket, a HR-es azért kellett, mert ez már munkaszerződés-módosítással is járt…Jó főnök volt ő, csak na… És ilyen főnök mellett hiába is tiszta a beosztott lelkiismerete, attól még ez lesz. Mert a biztonsághoz a tisztánlátás lehetősége is kellene a tiszta lelkiismeret mellé.
Megoldás: először is rendszeres visszajelzés, hibákat is, sikereket is át kell beszélni, négyszemközt. Kéthetente fél óra pont elég. Ott lehet mindenről beszélni, sértődés és személyeskedés nélkül.
Hiba #2: Nyilvános vitatkozás
Főleg azonos vagy közel azonos beosztásban lévő vezetőkkel fordul elő, hogy egy téma valamilyen közös, nagyobb fórumon előkerül, és a nézetkülönbség erőteljesen kiütközik a két vezető között. Mivel mindkét vezető kulcsbeosztottjai is jelen vannak, ez mindenkinek kellemetlen. A beosztottak elvileg szakértőként hozzászólhatnának a témához, de mi van, ha pont nem a saját főnökükkel értenek egyet? Merik-e kifejteni az ellenvéleményüket az „ellenség” mellé állva, „árulóként”? Az ilyen értekezletek szoktak eredménytelenül zárulni, ami mindenkinek időveszteség, és mindenki rosszul fogja érezni magát utána. Az is kérdés, hogy lesz ebből végül szakmai döntés ezek után. Lehet, hogy sehogy, győz a dominánsabb vélemény (vezető).
Ennek másik esete, mikor nyilvánosan, pl. egy értekezleten a beosztottjával kel vitára, és ott megoldásra is kell jutni. Akárkinek is lesz igaza, a beosztott nem fogja jól érezni magát. Ha ő nyer, akkor a vezető sem…
Hiba #3: „Néha elszáll az agya”
Óvakodj a türelmes ember haragjától! – Ők azok, akik tényleg kellő türelemmel és megfontoltsággal kezelnek jelentéktelen és fontos konfliktusokat is, általában nagyon jó vezetői képzéseken is túl vannak, és alkalmazzák is, amit ott hallottak. Valódi segítő, mentor-típusú emberek, igazságos vezetőknek tartják őket. A saját motivációjuk az, hogy mint rendes, jólelkű emberek, rendes, jólelkű főnökök is akarnak lenni. Sok nyomást elviselnek, megvédik a beosztottjaikat a rossz hírektől, amíg azok nem biztosak (kicsit összefügg az #1 sz. hibával mindez).
Aztán egy pillanatra nem tudnak védőgátként viselkedni a beosztottak felé, így rájuk zúdul az akár hónapok óta gyűjtögetett nyomás egyetlen pillanat alatt. Egy ilyen ember hirtelen enged utat a haragjának, feszültségének, ami nagy, mert sokáig tárolta magában. Az utolsó csepp után pl. durván letorkolló körlevél érkezik tőle, szokatlan módon kirúgással fenyegetőzik. Aztán „visszaáll” a nála standard jófej üzemmódra, sőt, sokszor még bocsánatot is kér egy ilyen kirohanás után. Viszont innentől mindenki gyanakvó lesz vele szemben: mikor jön az újabb kirohanás? Megint jó magyar szokás szerint a biztos rosszat is jobban szeretik. Akik nekem a főnökükre panaszkodnak, egy zsarnokkal jobban elvannak, mint egy ilyen emberrel. Mert a váratlan, kiszámíthatatlan kirohanás félelmetesebb . Pedig ezesetben nem jobb félni, mint megijedni.
Az ilyet tapasztalt beosztottaknak azt szoktam tanácsolni, hogy a főnökkel való beszélgetéseket, óvatos, szinte kedves kritikáit is vegyék nagyon komolyan. Értem, hogy barátságos a viszony, de a barátság alapja az, ha értjük egymást a diplomatikus megfogalmazás ellenére is. Ha kér valamit, az akkor is parancs, ha udvariasan kérte, és a határidőt is tartani kell. Ha szólt, hogy „legközelebb erre kicsit több figyelmet fordíts”, az azt jelenti egy zsarnok vezető nyelvére lefordítva, hogy „ezt elbaltáztad, te szerencsétlen, többet ilyen ne forduljon elő, különben úgy kirúglak, hogy lábad sem éri a földet”.
Hiba #4: Mindent megbocsát
Az ilyen ember az igazi Jó Ember. Kérdőjeles tulajdonsága ez, mert vissza lehet élni vele, és meg is teszik sokan. Általában az ilyen jó vezető bukását pont a sokadik esélyt kapott emberek szokták okozni. Egyszer az egyik beosztottja akkora hibát fog elkövetni, ami már az ő felelősségét is érinti. Általában az ő csapata lesz az, amiről sokáig ki sem derül, hogy már rég nem csapat, hanem farkasfalka. Az ő csapatában lesz jellemző a mobbing, mert esélyt akar adni a panaszkodó áldozatnak és az agresszornak is, hogy megváltozzon.
Hiba #5: csak a saját szakmáját becsüli
Ebből következően csak ilyen emberekkel hajlandó körülvenni magát, ami ezeknek az embereknek első körben jó lesz. Jól fogják érezni magukat, „egy nyelvet beszélnek”, majd jönnek a szakmán kívüli feladatok, ami így a szakértelem pazarlása is, és már senkinek sem lesz jó.
————
Visszamennék most a témaindító infografikára: tényleg az a megoldás, hogy a jó főnököt, mint opciót szó szerint „megveszi” az alkalmazott? (Lemond a fizetése egy részéről, csakhogy jó főnöke legyen). Vagy esetleg tudatosan megpróbálunk mindenkivel együttműködni, és a többséggel sikerülni is szokott. Mivel munkaerőhiány esetén a munkavállaló is valós döntési pozícióban van, eldöntheti, megköt-e egy ilyen alkut: kevés fizetés, de jó főnök -ami hosszú távon nem fenntartható, meg kevés pénzből nem lehet jól élni, így a jó főnök mellett is nehéz élete lesz.Vagy inkább ragaszkodon jó fizetés és jó főnök összeállításhoz?
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
vorosduma
mondta:@Pic: @jobangel: Ez allami hatterintezmeny. Nem a hivatali tipusbol, hanem a szakmaibol, az osztalyom ezen belul fejleszto-kutato tevekenyseget folytat. Nincs vezetokepzes, a HR-est is csak azota hivjak HR-esnek, amiota a 25 eve nalunk dolgozo szemelyzetis kollega kilepett, es meghirdettek a poziciojat.
Azert meg fogom kerdezni, hogy van-e ra lehetoseg, mert az elmult evben tobb olyan vezeto is lett az intezmenyben, akik elotte szakemberkent dolgoztak. A privat kepzesnek is utanajarok, mert begyujtottem mar nehany szituaciot az elmult honapokban, ami feladta a lecket, es meg ma sem latom, hogyan kellett volna ezeket kezelni.
Zabalint
mondta:@babona:
Ami a fluktuációt illeti, egy rakás olyan hosszú életciklusú IT projekt van, ahol az új munkatárs 1-2 év után tanul úgy bele a projektbe, hogy hatékonyan tudjon dolgozni, ehhez képest ilyen esetben is láttam 1.5 év alatti átlagos fluktuációt, mert a 0-s béremelés, tréningek, teljesítményértékelés hiánya miatt mindenki előbb-utóbb elment, a tudás úgy-ahogy folytonosságát pedig a kisfőnökök vitték tovább, már ha ők nem mondtak fel
babona
mondta:@Bambano: Oké, de ez nem a vezető alkalmasságát méri. És arról még nincs is szó hogy csak mérTE, az előző üzleti évben/ciklusban. Mivel a focihoz is értek 🙂 mint mindenhez 🙂 ezért akár az is jó példa lehet erre. Nem a magyar izére gondolok, hanem a focira. Ha az edző idén sorozatban éri el a sikereket, az lehet hogy simán az elődje érdeme. Szoktak is vele az elküldöttek dicsekedni. Vagy az időjárásé. Száz év alatt találhatnék rá jó formulát, ha a környezet nem változna meg. De megváltozik. Katonáéknál, ahol agyonszabályozott hierarchikus, merev, állandó (jól megjósolhatóan változó) rendszer van, a mérőszámok egész jól alkalmazhatók. Amíg nem kell harcba menni, ahol kiderülhet az alkalmatlanság.
Balfredo Alfredo
mondta:@Pic: @Pic: „Rendkívül nehéz definiálni, hogy ki is a jó főnök, meg ki a rossz.”
A blog az állást kereső munkavállalók fóruma. Ebből következőleg arról kellene beszélni, hogy a _munkáltatók szemszögéből_ ki a jó főnök/vezető/menedzser. (Az természetesen igaz, hogy a főnöknek is van főnöke meg munkáltatója, akik elvárásokat támasztanak és ezek az elvárások nemegyszer ellentétesek a beosztottak elvárásaival és ezeket az ellentéteket kezelni nem egyszerű feladat. De ez a fórum nem arról szól, hogy miért kellene sajnálni a főnököket.)
Ilyen megközelítésben jó kiindulópont lehet NagyPeter64 nov. 27-i kritériumlistája, amit lehet bővíteni ilyenekkel, mint például következetesség, beosztottak megvédése, saját illetve másik vezető hibáinak elismerése, konfliktus felvállalása más vezetőkkel, ha a beosztottak érdeke így kívánja.
Bambano
mondta:@babona: „Általános emélet sztem erre nincs, és egy darabig nem is lehet”: de, természetesen van általános elmélet. Ha neked olyan az iparágad, hogy a nagy forgás nem gond vagy kívánatos, akkor a forgást nem veszed be a kulcsindikátorok közé. ennyike.
Minden üzlethez meg lehet találni azokat a mutatószámokat, amik jelzik, hogy az üzlet jól megy vagy sem. Például a profitrátával vagy a fedezettel kapcsolatos mutatószámok szinte biztosan minden üzletben benne vannak a kpi-k között.
babona
mondta:@jobangel: Sajnos pont a hülyékből lehet legjobban megélni. A kereskedelemben meg pláne lásd black friday… Nem etikus, nem is fogok soha jól élni :).
babona
mondta:@jobangel: Sajnos pont a hülyékből lehet legjobban megélni. A kereskedelemben meg pláne lásd black friday… Nem etikus, nem is fogok soha jól élni :).
babona
mondta:@Bambano: Bocs az időrablásért, látom papírzsepi leírta kb ugyanazt bővebben/szebben. Sajnos szokásomtól eltérően előbb írtam a választ mint hogy elolvastam volna mit írtak a többiek. És a jó főnök témát is körüljárták józan paraszti ész <-> tankönyv szemszögből.
babona
mondta:@Bambano: Az alapokkal van a baj. ” például ha bolond a főnök, nála megnő a forgás. ha megnőtt a forgás, elszáll a hr költségvetés. abból rögtön kiderül, hogy a rendszeren belül probléma van. tehát a riasztást megkaphatod pár kpi figyelésével, aminek kivizsgálásával, mélyebbre ásással megtalálhatod magát a problémát is. „
A bolond főnök is lehet Jó főnök. Sőt esetleg CSAK ő a jó főnök. Persze nem a munkatársak szemszögéből, akik amugy a legritkább esetben nézik meg/láthatják a KPI-ket (egy-két kivételtől eltekintve :)) Esetleg nem baj a nagy forgás, (hiába jelez az indikátor), mert erre épül az üzleti modell, vagy egyszerűen az iparági hagyomány stb. Az összefüggések is elég lazák. Általános emélet sztem erre nincs, és egy darabig nem is lehet. (vagy van három és egymásnak ellentmondó. most is ölik rajta a HR-esek egymást. tisztára mint a közgazdászok.)
Pic
mondta:@vorosduma: Érdekes amit írtál. Csillagok szerencsés együttállása.
Szerintem jó irányba haladsz és jó a hozzáállásod, jó az alap.
Próbálod a dolgot ésszel, érzelemmel kezelni. A bizonytalanság természetes.
Sok öntelt arrogáns seggfej ilyenkor aggresszív megközelítést alkalmaz, hogy leplezze gyengeségeit.
Ne higgy az öregeknek, nem kell, hogy öntelt, autokratikus vezető legyél.
Nálunk még ez a stílus a menő, de nem az alkalmazottak baszogatása az igazi főnöki mentalitás, mint rég.
A mai fiatalok nem tolerálják ezt és HR szemlélet is a Coaching irányba próbálja terelni a vezetőket manapság.
Ha a cég nem támogat vezetői tréninggel, akkor szerintem ne erőltesd. Ha régivágású a céged, akkor esetleg „gyengeségként” értelmezik ha képzésen lovagolsz és meggyengül a céges politikában a pozíciód.
Inkább próbáld meg privát. Esetleg van képzési kereted?
Sok multinál van például szabadon felhasználható képzési keret amivel azt csinálsz amit akarsz.
Ha festeni akarsz tanulni, mert pihentet akkor festhetsz, de vezetői képzésre is mehetsz. :))
Pic
mondta:@Papírzsepi:
Igazad van. 10 főig kb szakterületi vezetőként megélsz.
20 főnél már inkább menedzselni kell az embereket.
A 150 fő ahogy írtad:
„150 ember körül már nem tudsz a napi ügyekben részt venni, így teljesen az alvezéreidre vagy utalva. „
Bizony sok kisvállalkozás a sikerbe hal bele.
A növekedés azt jelenti, hogy az alapító tulajdonosnak szemléletet kell váltania.
Ki kell engednie döntéseket a kezéből, nem tud kézivezérelni.
Kellenek a megbízható második vonalbeli menedzserek.
Ahogy látom vagy az a probléma, hogy nem adják ki a kezükből a vezetésnek még részét sem. Máskor pont az a baj, hogy odavesznek „megbízható” barátokat, haverokat pozíciókba, akik sajnos pont nem szakemberek.
Mind a kettő a cég halálát okozhatja.
Pic
mondta:@FlybyWire:
Welll….
Csodálom, hogy nem moderáltak még ki a személyeskedésért.
Azt nem értem, hogy egy fórumban miért nem lehet normálisan beszélgetni a dolgokról??
Miért kell rögtön a másikat lefikázni, belemenni, személyeskedni?
Próbáltam diszkréten jelezni, hogy kicsit visszavehetnél az arcodból, mert talán az élet kicsit komplexebb, kicsit több oldala van, mint ahogy te gondolod és talán te sem vagy egy világmegváltó nagy ász..
Kis alázat, tisztelet vagy valami….
De nem!
Rögtön lehülyézel saját borzalmasan nagy felsőbbséged tudatában.
Gratulálok! Igazi oltári nagy seggfej barom vagy címzetes példája azoknak, akik tönkreteszik az országot a primitív hülyeségeikkel.
Részemről végeztem veled.
élhetetlen
mondta:@Papírzsepi: Jobb ügyvédet is fogadhatott volna az ördög, ha sikeres akar lenni (mosoly). Az “Előléptették” nem jelent automatikusan új helyet (Még a szobájából sem költözött ki), csak kapott ugyanazzal a rendszerrel foglalkozó másik két osztályt, akikkel amúgy is együtt dolgoztunk. Egyszerűen ov-ból előléptették központvezetővé. Ugyanúgy ismerte a programokat is, az adatbázist is, mint előtte. “Tudta ezt ő kezelni, vagy még a második tagnál is bénább lett?”. Tudta. Az új ov nem kívülről jött, csak nagyon jó diplomáciai érzékkel tudott helyezkedni. “Szervező” volt az osztályunkon, ő is ismerhette volna az adatbázist, ha érdekelte volna. Szervezőként is azt csinálta, hogy kapott a szakmától egy kérést, és tovább küldte valakinek/valakiknek, valaki oldja meg, ahogy tudja. Biztosan ismered a forwardoló szervező kifejezést A szorgalmasabbja, ha kapott egy munkát, tovább küldte öt embernek is, (hozzáadott érték, azaz információ nélkül), és aki válaszolt, a kapott választ elküldte mindenkinek, akinek először írt, és ezt párszor megismételte. És, ha valaki megcsinálta, akkor ő sikeres volt. A második főnöknek csak annyival lett “több dolga”, mint szervezőként volt, hogy mivel több téma futott be hozzá, tudnia kellett, hogy a műszaki problémát kinek küldje, és kinek a számlázásit, mert segíteni nem tudott, nem is akart. Az összehasonlítás az alma-alma.
“Kíváncsi lennék, ha a „jó főnök vs fizetés” összehasonlítás helyett a „prosperáló cég nehéz főnökkel és sok fizuval vs döglődő cég jó főnökkel és kevés fizuval” lenne, mi lenne az eredmény. :)”. Nem tudom megsaccolni, a kérdésfelvetésből úgy tűnik, hogy te a több fizetést választanád. Én úgy gondolom, hogyha valaki nincs nagyon megszorulva, pl. hitelek, akkor nem vállalja azt, hogy az ébren töltött ideje nagy részét stresszben, gyomorgörccsel élje. Persze, vannak rendhagyó esetek, én is szívtam öt évig, a már említett két, magát kisfőnöknek képzelők egyikével. Negyvenes nő, karriervággyal, de csak ez az informális csoportvezetőség jött össze neki. Este ötkor átjön a munka e-mailen, és telefon, hogy mit kéne még megcsinálni, de nem jött meg még a feldolgozandó adat, és neki időpontja van a manikűrösnél. Mondhatnék nemet, de nem mondhatok, ő rendben van, átküldte a munkát, kitolni meg csak az üzemeltetéssel tudnék, velük meg miért akarnék. Tudta, hogy az üzemeltetés bízik bennnem, és én nem élek vissza a bizalommal, ő viszont visszaélt a helyzettel. De ezért nem léptem ki, ez a nő nem ért ennyit. Néha kiborított, néha az orrára koppintottam, de nem élveztem. Ez már csak hab a tortán, ha bírod még, átszervezés, és a csodanő átkerült arra az osztályra, ahonnét addig a munkák zömét kaptuk. (Ja, a delegált munkák eredményét visszakérte, ellenőrzés címszóval, és ő küldte el a megrendelőnek). De jó! Két hét alatt kiderült, hogy bármit kérnek, furcsa módon nem áll neki, attól kezdve közvetlenül hozzám jöttek a rendelések. Bocs, ha untattalak a kitérőkkel.
Papírzsepi
mondta:@vorosduma: igen, 6 ember és 20 ember között van egy törés, mást kell csinálni.
6 embernél még te is ott vagy velük a „lövészárokban”, te is szakember vagy, egy közülük.
20 embernél ez már nem megy. Mindig lesz 1-2 okosabb/gyakorlottabb. A szakmaiságból is vissza kell venni (bár elengedni nem szabad), és szükséged van 1-2 alvezérre. Innentől sok minden indirektben megy, rajtuk keresztül. Emiatt muszáj, hogy ők lojálisak legyenek, ehhez meg nagyon sokat kell velük foglalkozni. Képezni, tanítani, és főleg: meghallgatni. Főleg, ha tényleg jók a területükön. Szóval itt a meló fele mások képzése, ráadásul a többiek lelkét is neked kell ápolni, szóval kéthetente egyszer le kell ülnöd mindenkivel. Ez együtt simán a elviszi a munkaidőd felét, remény sincs, hogy szakmailag ott legyél a szeren. De ez innentől nem is elvárás. Inkább az, hogy legyen egy egyértelmű irány, amerre mentek. Tehát a dolog nagyon más, mint 6 embernél.
30 embernél jön a következő törés, mivel onnantól már sem a szakmai tudásod nem játszik, sem arra nincs időd, hogy mindenkivel beszélgess. Szóval teljesen indirektté válik a dolog. Itt már tudatosan kell szervezetet építeni, alvezetőket képzeni és vezetni őket. A terület mérete miatt is főleg stratégiai gondolkodás kell, és egyre durvább adminisztráció. Ja, és itt már jön a politika, ami -ha csak nagyvállalati politikáról is beszélek- nagyon mocskos tud lenni.
150 ember körül már nem tudsz a napi ügyekben részt venni, így teljesen az alvezéreidre vagy utalva. Alkalmasint már a szervezetet sem tudod rendesen kézben tartani; az eddigi családias rendszer helyett át kell állni szép szögletes nagyvállalati rendszerre, előírásokkal, rendszerrel, automatizmusokkal, mindennel. (Ezért akad el a legtöbb startup 100-200 ember között: innentől az alapító tulajdonos a kiscéges rendszerben már annyira túlterhelődik, hogy nem képes tovább növelni a méretet).
Én harminc-pár emberig jutottam, majd elmentem a főnökömhöz, és jeleztem, hogy nem tetszik. Közelebb akarok maradni a szakmámhoz, de ekkora szervezetben ez felejtős. Bólogatott, kerestünk más feladatot nekem, és ez jó döntés volt.
jobangel
mondta:@FlybyWire: no, azért hülyékből nem lehet sokáig élni a kereskedő szakmában. Aki eladja a szaunát a hóembernek, nem túl okos kereskedő.
jobangel
mondta:@vorosduma: A céged nem tudna neked egy vezetői coachingot fizetni, hogy a bizonytalan dolgokat segítsen rendbetenni?
vorosduma
mondta:@Papírzsepi: koszonom ezt a hozzaszolast! Par honapja leptettek elo. Elotte kb. 6 embert vezettem, a feladatokat jol atlattam, korabban csinaltam is, szoval az elso tipus voltam. Aztan elmentem ket evre kulfoldi kikuldetesbe, es amikor visszajottem, eloleptettek. Husz ember vezetoje vagyok, az osztalyom resze az a szakterulet is, amin korabban dolgoztam, de nyilvan ezen kivul sokminden mas is. Nagyon sokminden uj, plane hogy gyakorlatilag kihagytam ket evet. Szoval a masodik tipus lettem. Miert vallaltam el? Mert a korabbi csoportom elegge visszaesett, es amugyis a ket evre atvette valaki a helyemet – feszultseg lett volna abbol, ha ugyanoda visszamegyek. Az egesz osztalyt vezetni erdekel szakmailag. Lassan haladok, es sokszor vagyok bizonytalan, es sokszor idegesit az egyik beosztottam, aki gyakorlatilag rendszeresen kioktat, hogy kellene csinalni.
FlybyWire
mondta:@Pic: „Szégyen nem szégyen azt kell eladni ami van, még akkor is ha sokszor mi is tudjuk, hogy a másik tényleg jobb lenne az ügyfélnek. (Sajnos Magyarországon ma ha maximálisan korrekt vagy akkor éhen halsz.)”
Szóval a hülyékből élsz. Miért is nem csodálkozom.
Hálistennek azok is kihalnak lassan, én már mindent évek óta alaposán utánanézve, kielemezve, árfigyelővel, megbízható helyről veszek. Az ilyen gerinctelenek már sok sok éve nem tudnak bepalizni.
FlybyWire
mondta:Már majdnem elnézést kértem, a kommented első (és valamennyire jogos) része miatt. Mondjuk segített volna, ha már az elején leírod, hogy sima boltos vagy.
Viszont a második felében bebizonyítottad, hogy egy abszolute nem a szakmádba való, arrogáns ökör vagy, aki még mindig azt hiszi, hogy a fogyasztó van érte, és segglila fogalmad sincs a piac működéséről.
Esetleg ha nem beosztott droid lennél te is, hanem tulaj, akkor felfognál valamit abból, hogy annak a legkönnyebb, aki olyan igényt akar kiszolgálni, ami már MEGVAN.
Ilyen a hétvégéi, meg ünnepnapi vásárálás igénye.
Ha te nem fogod, majd más.
Szívesen, ez ingyen volt.
FlybyWire
mondta:@FILTOL: sajnos kezdek én is ebben hinni.
Felvettem az embert, teljesen őszintén, nyíltan, barátian beavattam mindenbe.
Erre piszlicsáré dolgok miatt nyíg nekem… teljesen leszívja az enerigámat…
Pic
mondta:@FlybyWire:
Kereskedelemben muszáj nyitvatartani, mert a sok okos magyar mindig mindent utolsó pillanatra hagy.
Ezért van az, hogy miközben sok cég már december 20-án bezár, és a kollégák fele otthon nyugiban meleg rumos teát szopogat, a másik fele közben ajándékért caplat, addig a kereskedők még 23-án is este 8-ig nyitvatartanak, aztán 10-ig még hátul csomagolnak, mielőtt hazamennek, mert muszáj.
És nincs olyan, hogy nem, ha ilyenkor csinálod meg az éves forgalmad felét, harmadát….
Egyébként meg:
1. Dec 31 általában munkanap.
2. Nagy pofád van, de sok idióta barom dec 31-én vásárol, ezért a boltok nyitva vannak.
Lehet te is vásároltál már 31-én.
„Bocsika” :DD
FlybyWire
mondta:@Pic: Aki December 31-én dolgozik, ezáltal (indirekte is) bent tartja az összes kollégát, az nemhogy „nem jó fej” főnök, hanem egy g**i. Bocsi.
Bambano
mondta:@Pic: jobs-szal azért nem szálltak egy liftbe, mert rendszeresen kirúgta az embereket, mire felértek az emeletre.
jobs egy halmozottan idióta vadbarom volt. azon kívül, hogy halálba hajszolta az embereit, kb. semmit nem tett le az asztalra.
Pic
mondta:Bocsánat a hibákért. Átszerkesztettem és benne maradt 1-2 elírás.
Pic
mondta:A mi emberünk nem úgy volt fura. így utólag a kollégák szerint simán hülye volt.
Nem egy lángelme, de becsületes volt, lelkiismeretlenes.
Szerintem inkább alkalmatlan a pályára.
Bolti eladóként dolgozott és ragaszkodott hozzá akkor is mikor megpendítettem neki a váltás gondolatát…
Konkrétan az egyik dobása:
Bejön ügyfél, pár szóból kiderül, hogy nálunk akar hagyni pár 3-4 százezer forintot.
Emberünk „segít” neki a vásárlásban…. Kiderül, hogy egy alkatrész kérdésében bizonytalan az ügyfél.
Ez egy kb 2 ezer forintos történet volt.
Namármost kereskedelemben alapvetés, hogy ha egy ügyfél bizonytalan, akkor nem hagyjuk elmenni, mert az esetek 90%-ában nem jön vissza.
Másik alapvetés, hogy ha variál és az kellene ami nincs, azt nem hagyjuk, mert az is bukta parti. Szégyen nem szégyen azt kell eladni ami van, még akkor is ha sokszor mi is tudjuk, hogy a másik tényleg jobb lenne az ügyfélnek. (Sajnos Magyarországon ma ha maximálisan korrekt vagy akkor éhen halsz.)
Mindezt ráadásul gyorsan és hatékonyan kell csinálni, mert ha sokat gondolkodik, elmegy a kedve a vásárlástól, meg ugye ott a többi ügyfél és manapság egy bolt fenntartása igen költséges.
Nos emberünk:
– a 2 ezer forintos részletkérdésen kb 2 órát beszélget az ügyféllel
– megállapodnak abban, hogy ami nálunk van az szar, és jobb a konkurencia terméke
– elküldi egy másik boltba, hogy inkább vegye meg ott
– sőt azt mondja az ügyfélnek, hogy nálunk inkább ne is vegyen semmit, vegye meg az egészet a másik helyen, „mert ott biztos minden egyben lesz”
A többi kolléga először csak nézett kerek szemekkel, következő alkalommal már próbáltak „besegíteni”, stb stb
Végül az utolsó esetben konkrétan összeveszett üvöltve egy másik kollégával a bolt közepén, az ügyfelek között, hogy mit szól bele a másik, amikor neki „ezeréves” tapasztalata van…
Na itt volt a történet vége.
NagyPeter64
mondta:@jobangel:
Ha vádnak érzed, nem volt szándékos. Pontokba szedve a tüneteket már saját gyártású elméletnek mondanám az elemzést. Van benne ok és okozat, stb.
Valóban egyszerűsít, többen mondták, a jó fönök meghatározása például hiányzik. Én sem tudtam kitalálni, mire gondolsz. Valaki aki megfelel a felette lévőknek? Valaki akit jónak tekintenek az alatta lévők? (Csak éppen a jelenléte pusztító.)
Arról a tapasztalatról nem is beszélve, hogy egy vállalatnál a közvetlen főnök és csoportja nem elszigetelt egység. Lehet jó, ha rendszeresen átnyúlnak a feje felett, ide-oda rángatják, akkor ki sem derül kicsoda valójában.
jobangel
mondta:@NagyPeter64: Az asperger-szindrómát kb. 30 éve ismerem, amint az öcsémen látni lehetett, hogy „fura”. Ezügyben elég jól tudom, mit lehet tenni, először volt tapasztalat, utána tudott olvasottság lenni a témában. Nem tankönyvből tanultam úszni ezügyben. Talán ez is hozzásegített, hogy pont nem az van, amivel vádolsz: kicsit sem elméleti síkon, hanem meglehetősen pragmatikusan kezelem pl. a karrier kérdését is, ismerve a legtöbb zavaró tényezőjét, lsd. még női kvóták 🙂
10 éve volt egy gazd. környezet, az volt valamilyen, ahhoz kellett alkalmazkodni. Most is van valamilyen, és lehet kb. sejteni, milyen lesz 10 év múlva, de garantálni nem. A cél viszontm mindig ugyanaz, a lehető legjobb feltételekkel dolgozni valahol (én ehhez értek, akinek ez nem való, az vállalkozó lesz, nekik egészen másfajta infók kellenek)
NagyPeter64
mondta:@Papírzsepi:
Jobangel mindig egy kicsit egyszerű lesz. Elméleteket ismertet. Azok egyik jellemző vonása, valamilyen ideális esetben, zavaró tényezőktől mentesen müködnek. Nade ki él utópiában. A valóság káoszában rögtönzésre is szükség van. Amikor a hozzászólásban felismer egy mintát, és kedve is van, akkor kapunk egy újabb tuti tippet. Elfogadom, az a legismertebb módszer, de tényleg jó is? Például mit mondott volna 10 éve az asperger gyanús dolgozóra. Vagy ami most kőbe vésett igazság, az mivé lesz 10 év múlva.
Pic
mondta:@Papírzsepi: Bizony bizony.
A Peter elv sajnos mai napig nincs a köztudatban.
A cégek sem gondolkodnak és csak kevés ember tud ellen ellenállni a csábításnak, amikor elő akarják léptetni, hogy nemet mondjon rá.
Steve Jobs jó példa. Egy zseni volt, de a stílusa eléggé kiállhatatlan és szerintem a lift dologba az is belejátszott, hogy állítólag fürödni nem nagyon szeretett….
Papírzsepi
mondta:@élhetetlen: Értem, amit írsz, de hadd legyek kicsit az ördög ügyvédje!
Az első főnöködet előléptették, új helyre került. Ahol már nem ismerte az adatbázist és a programokat. Ekkor kerül ugyanolyan helyzetbe, mint a második, innen lehet kezdeni az összehasonlítást. Tudta ezt ő kezelni, vagy még a második tagnál is bénább lett? Milyenek voltak az eredmények? Mondjuk a kooperáció más részlegekkel? Érdemes almát almával hasonlítani.
Steve Jobs híresen kiállhatatlan ember volt, a liftbe nem szálltak be mellé az emberek. De valamit mégis tudott: volt víziója, tudta a helyes irányt. És el tudta érni a célt. Akkor most jó főnök volt?
Steve Balmer a Microsoftnál népszerű volt, csak épp a cég ment le majdnem a klotyón. Akkor most…?
Oda akarok kilyukadni, hogy a „jó főnök”-nek többféle definíciója is van, ez nem egysíkú kérdés, mint ahogy Angyalka előadja.
A Tiboru mester írt egyszer egy főrendőrről, aki elképesztően profi volt. Nagyon értett a szakmájához, profin bánt a beosztottjaival, sikert sikerre halmozott a részlege. Viszont emberünk alkoholista volt, párszor nem tudta, hogy mit tesz. Ki kellett rúgni. Ő akkor most jó főnök volt?
Nekem is volt egy kollégám, aki eleinte nagyon népszerű és eredményes volt. Egy kis részlegben dolgozott, ahol értett és átlátott mindent. Tök jó volt. Aztán előre lépett, és egyre nagyobb részlegeket kapott. Ami már túl nagy volt, hogy mikromenedzselhesse. Már nem is látta át, nem is volt elég napi 24 óra mindent megérteni és átgondolni. Ő viszont megpróbálta! Ha nem tudott ott lenni mindenhol, akkor ultrarészletes jelentéseket kért. Majd éjjel-nappal dolgozott, hogy ezeket feldolgozza, de így is csak átfutni volt ideje. Azt is 1-2 hét késéssel. Szóval az utasításai több hetes késéssel, részinformációk alapján születtek. Az eredményt a képzeletedre bízom, de a „katasztrófa” nem elég erős szó rá.
De én magam is főnök vagyok, míg nekem is van főnököm. De ketten tök máshogy látjuk a világot. Én a szakmaiságot helyezem előre, utána jön az embereim boldogsága, s csak ezután a többi szempont. Eredmény is van, elégedettség is van. A főnököm számára az ember az első, utána a politika, és a szakmaiság csak a sokadik. Fura módon ez is működik, eredmények vannak, elégedettség van. Teljesen más stílust valósít meg, mint én, de mindkettő lehet jó a maga kontextusában.
Kíváncsi lennék, ha a „jó főnök vs. fizetés” összehasonlítás helyett a „prosperáló cég nehéz főnökkel és sok fizuval vs döglődő cég jó főnökkel és kevés fizuval” lenne, mi lenne az eredmény. 🙂
jobangel
mondta:@Pic: A jogi hercehurcához nem tudok mit szólni, nyilván a cég szakembere tudta a dolgát.
Hogy pont karácsonyra ért oda a dolog, hogy végleges legyen, inkább szerencsétlenség ezesetben, mint szemétség. De karácsonyra pont odaér mindenki az empatikus énjéhez, és még megsajnálták azt is, akit egyébként utáltak.
Az ember kezeléséhez annyit, hogy ugyan butaság távdiagnosztizálni, de aszerint, amit írtál, gyanús, hogy az embered asperger-szindrómás volt. Azoknál a „kapd össze magad” nem ér semmit, konkrétan meg kell mondani, mit kell csinálni. „itt ez a könyv, tanuld meg”, vagy template-eket adsz neki a kommunikációhoz, így azt a minőséget fogja adni, amit elvársz. Sokan vannak olyan korban, amikor még ezt nem diagnosztizálták, rendes suliba jártak, nem kaptak fejlesztést, és a világ csak azt látja, hogy „fura dolgaik vannak”, meg „néha hülyeségeket csinálnak”.
No, ezért kell a vezetőképzés is, meg az egyébként jól lenézett HR-es is a „pszichorizsával”, aki megfelelő pszichológiai tanulmányokkal simán kiszúrja az ilyet. Ha kellően értelmes, azt is tudja, ettől még fel lehet venni az ilyen embert, mert ahogy te is írod, nagyon el tudnak mélyedni egy témában, és profi módon alkalmazzák a tudást (esetedben pont a munkajog). De tudni kell kezelni őket, és akkor a leglojálisabb, legjobb emberek lesznek.
És pont ezek ellen hat a most tolt EQ-s, spiris izé, ami emiatt is sok kárt fog okozni, ha még nem lenne elég bajunk. Ez abba az irányba mutat, hogy nem baj a hülye a szakmához, de legalább cuki meg empatikus… grr 🙁 Tehát nem személyiségteszt meg kompetenciateszt kell, hanem tárgyi tudás ebben a témában is, amit lehet alkalmazni a gyakorlatban.
FILTOL
mondta:én irányítok emberekrt es tenyleg van olyan, aki csak ugy veszi komolyan amit mondok, ha hideg, mértéktartó es tavolsagtarto vagyok. az emberk kb 60%a az emeri gesztusokat bratyizasnak veszi. ez a masik tapasztalatom.
NagyPeter64
mondta:Felmérés. Jó kis terápiás célú hozzászólásokat szoktunk írni ha lehetőség adódik. Kifogytam egyenlőre, úgyhogy ránéztem arra a felmérésre. Párját ritkító ökörség. Mégis, mely cégeknél konvertibilis a fizetés nagysága és a főnök minősége? Több pénzt kérek mert bajom van a szakmai színvonallal? Ugyan már. Mondjuk, a „hiteles fb” megosztás szerint a dolgozóknak nem is kell annyira a fizetés, ha kapnak egy felülről sztárolt vezetőt.
Attól tartok, aki ezt írta, őszintén gondolta.
Bambano
mondta:@Pic: ezt sajnos nagyjából mindenki rosszul tudja.
nagyon nem mindegy, hogy valakit mondjuk december 20-án rúgsz ki vagy január 8-án. a közhiedelem szerint a január 8. jobb, a pszichológiai szakirodalom szerint a dec. 20. a jobb. utóbbi esetben azért, mert az év végi családi összeborulások alkalmával több olyan emberrel is találkozhat, akik átsegítik az első sokkon.
most arról ne beszéljünk, mennyivel bonyolultabb adóbevallást csinálni, ha 8 napig dolgoztál egy cégnél, utána meg egy másikban…
Pic
mondta:Igaza van a cikkírónak is, meg nektek is.
Rendkívül nehéz definiálni, hogy ki is a jó főnök, meg ki a rossz.
Én is „megszenvedtem” anno 1-2 ilyen főnököt, ugyanakkor én is mikor odakerültem, akkor követtem el szarvashibákat, pedig jószándékkal cselekedtem.
Emlékszem volt egy srác, nem volt rossz képességű, csak fura és időnként érthetetlen dolgokat csinált.
Sokszor olyat aminek szopás volt a vége, vagy balhé.
Láttam, hogy gondok vannak vele, leültem vele, átbeszéltük, mondtam neki „kapja össze magát”
Aztán még egyszer… még egyszer. Mondtam neki mire figyeljen, hol javítson.
Aztán először csak egy ember jött oda panaszkodni, hogy „neki lege van” aztán kettő és mikor leültünk beszélgetni róla, akkor „átszakadt a gát” és elkezdett ömleni a panasz és onnantól kezdve a többi kolléga elkezdte kiutálni, kiközösíteni.
Sajnos már december eleje volt, kereskedelmi szezonban az „itt halunk meg” időszak amikor nagyon számít, hogy a csapat az csapat legyen, mert anélkül is nagy a szívás.
Megint leültem vele, hivatalosan is figyelmeztettem, hogy ennek rossz vége lesz, 1 hetet kap, hogy valami látványos fejlődést felmutasson vagy legalább húzza meg magát és segítse a többieket, de ha az sem megy legalább ne akadályozza a őket.
3 nap múlva oltári botrányt csinált, nagyon gáz volt, ott helyben, azonnali hatállyal kirúgtam.
A srácok megéljeneztek, megkönnyebbültek, dolgoztak helyette is semmi gond nem volt, én voltam a „jó főnök”
Igen ám, de emberünkről kiderült, hogy munkajogilag igen képzett és elkezdett szívatni, mindenfajta jogi kifogásokkal.
Muszáj volt visszavonni a kirúgást, jogi konzultáció, papírmunka, újra felmondás, megint kifogás, jogi konzultáció, stb stb.
Emberünk olyan profin szívatta a céget, hogy már kínomban röhögtem.
Kicsit összefolytak a napok a karácsonyi lázban és 3 hét után egyszer csak megjött az ügyvédi papír, hogy de most már aztán tényleg ki lehet rúgni, nincs több kifogás.
Nagyon megörültem és ott helyben írásban kirúgtam az embert, felemeltem a telefont és jó hangosan, hogy mindenki hallja, artikuláltan közöltem is vele.
FURÁN néztek rám az emberek. Aztán valaki halkan kimondta, hogy ez ritka nagy geciség volt…
– „De hát srácok! Nem ti mondtátok, hogy nem tudtok vele dolgozni?”
– De
– „Nem volt egyetértés abban, hogy jól tettem, hogy kirúgtam?”
– De
– „Akkor most mi a franc bajotok van?”
– Hát tudod ritka nagy szemétség valakit December 31-én délután kirúgni!
Basszus…. Akkor kapcsoltam, hogy tényleg.
Így lettem „nemjófej” főnök.
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: „Létezik a gondoskodó elbocsátás fogalma”
Valóban. A sajtót bejárta a hír, hogy egy multi cég bezárja az egyik vidéki városban található gyárát és több 100 dolgozót elbocsájt. Az a hír is olvasható, hogy emelt végkielégítésről meg hasonlókról állapodtak meg.
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a gondoskodó elbocsátók szinte biztosan nem a hazai főnökök (vagy inkább kápók) voltak, hanem a cég külföldi vezetői döntöttek így.
Azért próbáld meg elképzelni a gondoskodó elbocsájtást egy hazai kkv-nál 🙁
élhetetlen
mondta:@NagyPeter64: Bocs, hogy neked válaszolok, Zabalint engem szür, magánügye, neki kár írnom. Neked van igazad, a létszám leépítés mértékéről a vezetés dönt, de, hogy ki menjen, arról a közvetlen főnök. És szerintem még mindig az a jobb főnök, aki egy hónappal előbb közli, hogy kik a “jelöltek”, és kezdhetnek keresni, akkor is, ha nem pont úgy lesz, mint az a főnök, aki közli, hogy holnaptól nem kellesz.
élhetetlen
mondta:@Papírzsepi: “Nem világos, hogy mi az a „jó főnök”.”. Azért vannak ismérvek. Pl. ugyanabban a beosztotti munkakörömben két osztályvezető. Az első szinte mező szinten ismerte az adatbázist, program szinten a rendszert, amit menedzselt, és ismerte az embereit is, tudta, kire lehet rábízni egy országos adatbázis módosítását, kire csak lekérdezést, mert azzal nem árt, és tudott különbséget tenni az emberei között, akár fizetésemelésnél is. Előléptették, jött a következő. Fogalma sem volt arról, hogy mit irányít, megkapta a feladatot, kiosztotta, ha elkészült, jó. Szakmai kérdésben nem fordulhattál hozzá segítségért. Három év után megkérdeztem tőle, hogy tudja-e egyáltalán, hogy mit csinálok. Válasz, nem de nem is érdekel, tudom, hogy sokan szeretnek veled dolgozni. Kész. A fizetésemelések. Vállalati x %, egyszerűen kiosztva. Osztályértekezlet, közös megbeszélés nem volt. Megbízott két embert, akikkel megosztotta az infót, nekik kellett volna terjeszteni, de ettől ők csak kisfőnöknek érezték magukat, ők macerálták (ennél enyhébb szót nem találtam) a többi beosztottat, miközben ők is csak azok voltak. Na, nekem ő volt a rossz főnök, pontosabban a semmilyen.
Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember
mondta:Milyen a jó főnök? Azonnal kirúgja azokat, akikkel nem tud együtt dolgozni. Majd csak a szakmájuk legjobbjait veszi fel, akik nem a kifogásokat keresik, hanem dolgoznak. Amikor ott vannak az új alsó vezetők, rájuk bízza azt, kiket vesznek fel az érdemi munkára a saját csapatukba.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@Papírzsepi:
A jó főnök egyensúly a saját beosztottjai és a főnökei közt. Közvetíti a felettesek igényeit, de fordtíva meg jelzi a beosztottak problémáit.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:Minden esetben a megoldás a hiteles, határozott viselkedés.
Ha ki akarnak rúgni, úgyis kirúgnak.
NagyPeter64
mondta:@Exploiter:
Miből gondolod, hogy amikor, gondolom teljesen nyíltan, az utódját kerested, akkor nem vette észre a dolgozó, hogy a szavad már semmit sem ér? Szerintem csak húzta az időt, ha te a semmiért akarsz fizetni, az a saját döntésed volt.
gabcigirl
mondta:Rossz főnök: felfelé nyalizik, mosolyog, kedveskedik, a felsővezetés szemében ő mr. Hasznos Tünemény, a világ 8. csodája…A dö beszt, akinek ordas hibáit fiatal korával és gyakorlatlanságával elkendőzgetik
Beosztottai felé: rosszindulatú, kést a hátadba mosolyogva, higgadtan toló szociopata.
Ha a felsővezetés mindennek dacára értelmes és normális, tudja valamelyest kompenzálni ennek a prototípusnak a viselkedéséből adódó károkat. /Szerencsére ilyen is van;)/
Papírzsepi
mondta:Nem világos, hogy mi az a „jó főnök”.
Ez olyan, mintha jó autót keresünk: oké, de mire jó? Gyors legyen? Formás? Terhelhető? Megbízható? Nincs olyan, ami mindet tudná egyszerre.
A főnöknek van egy humán interfésze a beosztottak felé. Van egy szakmai interfésze a meló felé. Van interfésze az ő főnökei felé is. Ráadásul ezek a felületek sem kompatibilisek mindennel és mindenkivel. Aki jó főnök az egyik embernek, az nem feltétlen jó a másiknak, vagy esetleg a cégnek.
Mivel mindenki egy csomag, lesznek előnyös és kevésbé előnyös tulajdonságai. És lesz, amire kevésbé alkalmas, lesznek dolgok, amiket elszúr. Ezen lehet pampogni, de inkább segíteni érdemes neki a gyenge területén.
Univerzális „Jó főnök”-ként tehát már eleve egy szuperment keresünk, aki mindennek megfelel. De ekkor érdemes azt is hozzátenni, hogy a környezet is más-mást kíván. Egy életveszélyes munkahelyen, mikor valaki majdnem meghal, akkor a „legközelebb kicsit jobban figyelj erre” egyszerűen nem elég. Ilyen helyeken sokkal diktatórikusabb vezetés kell. Egy kreatív állásban viszont pont a merev „szabály az szabály” tud kontraproduktív lenni. Most akkor milyen a „jó főnök”?
Nyilván vannak általános jó tulajdonságok, mint pl. korrektség. De mikor a munkavállaló jó főnökről beszél, akkor egy nagyon szubjektív, ködös izét ért rajta. Maga sem tudja, hogy mit, de valami olyasmit, hogy „jól érzem magam vele a munkahelyemen”.
muv
mondta:vicces ez a cikk. ugy kezdi: „Úgy írják le a jó főnököt, hogy olyan, aki nem csinál meg bizonyos dolgokat. Ennél jobb definíció kellene.”_
majd ezek utan kifejti 5 pontban. na mit is? hogy egy jo fonok mint _nem_ csinal.. 🙂
erkölcsi hulla
mondta:A „türelmes ember haragja” nekem kicsit hasonlónak sőt egyenlőnek tűnik a passzív agresszív hátbaszúrós természettel, aki hónapokig tartogatja a sérelmeit, ami lehet vélt vagy valós hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozza az illetőnek aki általában azt sem tudja mivel érdemelte ezt kis. Sok ilyen beteg ember létezik.
chrisred
mondta:@NagyPeter64: Ha kirúg, akkor onnantól már mindegy, hogy jófej vagy zsarnok, mert nem a főnököd többé.
Exploiter
mondta:Hát, volt olyan emberem, aki tényleg nem vette komolyan, hogy attól, hogy nem ordítok, még nem viccelek, hogy dolgozni kéne.
Az összes többi értette, nem is volt baj velük.
Csak addig ment ez, amíg végre nem tálaltam a helyére valakit nagy nehezen. A végén kérdezte, ajánlanám-e másoknak.
A konkurenciához ment volna, akiket nem szerettem, mondtam, hogy persze…
Zabalint
mondta:@jobangel:
Ha épp munkaerő többlet van a piacon az ágazatban, akkor hacsak nem szerez neked másik állást, kivédhetetlen, hogy ne negatívan élje meg a leépített ember a leépítést.
NagyPeter64
mondta:Számomra jó főnök ezt tudja:
– Felelősségi köröket határoz meg. Ez már az én dolgom, a te hatásköröd eddig terjed.
– Feladathoz ad erőforrást. Vagy legalább karbantartatja az eszközöket.
– Az emberi gyengeségeket külön nem bünteti. Bosszantó szokások például.
Ami a jófejséget illeti. Kellemes ha van, de a 3 pont többet számít. Igen, a bizonytalanság helyes kifejezés a bársonyosan simulékony egyedekre.
Mentségükre legyen mondva, bizonytalanság mentes embereket eddig csak a legfelső, a tulajdonosi szinten láttam. Az egy másik világ.
Aki ez alatt van, az hiába vezető, a nagyvállalat számára is veszedelmes dzsungel. Egy rossz mondat, vagy grimasz, és repül.
Bambano
mondta:@babona: ” Amúgy rohadt nehéz mérni egy vezető vki alkalmatlanságát pláne egy gyorsan változó céges környezetben.”: nem, egyáltalán nem az. vannak rá matematikai módszerek. két módszert kell együttesen alkalmazni: az egyik a kulcs-teljesítmény-indikátorok rendszere, amit ha jól alkalmazol, akkor jó eredmény fog születni.
másrészt ott van az elmélet, hogy a kpi-k nem függetlenek, rendszerint egyik kpi leromlása lerontja a másik kpi-t is. következmény: még egy nagy cég is jól menedzselhető néhány jól kiválasztott kpi felügyeletével. például ha bolond a főnök, nála megnő a forgás. ha megnőtt a forgás, elszáll a hr költségvetés. abból rögtön kiderül, hogy a rendszeren belül probléma van. tehát a riasztást megkaphatod pár kpi figyelésével, aminek kivizsgálásával, mélyebbre ásással megtalálhatod magát a problémát is.
jobangel
mondta:@Zabalint: Egyébként ha ő dönt, akkor is tud jófej lenni. Létezik a gondoskodó elbocsátás fogalma, és kellően képzett vezető tudja is, mi az.
Zabalint
mondta:@NagyPeter64:
„Egyébként, ha a jófej főnök a leépítésedről dönt, akkor is jófej marad?”
Multiknál nem jellemző, hogy a közvetlen felettesed dönt a leépítésről, vagy ha volt is beleszólása, nem tudsz róla, és nem is ő közli veled. Mármint ha leépítésről beszélünk, és nem pedig kirúgnak, mert rosszul végzed a munkád.
babona
mondta:@Irbisz: @L.Cz.: Igen eléggé így látszik. Mivel az ócsó összeszerelő/ócsó betanított majom gazdaságot építjük 20+ éve, a multiknak sem igazán érdeke valós, ütős fejlesztést idehozni, ami magával hozná az értelmesebb vezetést meg a több lóvét is. Amúgy rohadt nehéz mérni egy vezető vki alkalmatlanságát pláne egy gyorsan változó céges környezetben. Nem véletlenül vannak a HR területen mágusok (mindenki gondoljon amire akar), egy részük komolyan vehető gyakorlattal/végzettséggel, akik megpróbálják „felmérni” a vezetők kompetenciáját. A teszt olyan amilyen, a szubjektív vélemény még akár szakpszi végzettséggel is szubjektív.
Különben is S jó főnök volt, mert jól ment az almának? Nem kéne főnökömnek, de nyilván van az a pénz… Csak nem nálunk…
Irbisz
mondta:@L.Cz.:
„Én eddig úgy láttam, hogy ha egy részleg „ződbe’ van”, a felsővezetést a legkevésbé sem érdekli, hogyan érik el az eredményeket, simán maradhat a helyén az öltönyös vadparaszt. Viszont akkor hogyan derül ki, hogy alkalmatlan a pozíciójára?
Már ha alkalmatlan: ha tényleg csak annyiról van szó, hogy adott költségvetéssel adott szinten elvégeztessen egy feladatot, akkor nem baj, ha rabszolgahajcsár.”
szerintem itthon ez a jellemző és az általános, bármi szépet és nemeset is hirdetnek befelé és kifelé a cégkultúráról, fejlesztő vezetőről és hasonlonló jól hangzó szlogenekről a HR-esek, a felső vezetők, a céges policyk stb.
az ilyet kb. akkor távolítják csak el, ha nincsenek „zödbe” a KPI-ok, akkor ezt azonnal ötvözik az egyébként jól ismert, csak elnézett és nem kezelt panaszokkal. Persze ha jól beágyazotte emberről van szó, akkor inkább csak más területre rakják át, hiába a nyilvánvaló alkalmatlansága.
NagyPeter64
mondta:Jó főnök pl:
Az emlékmás 1990, mr. Cohaagen, elbeszélgetés mr. Richter-rel egy balul sikerült akció után. „Csak” egy film, mégis a fenti 5 hiba egyikét sem követik el a jelenetben. Ráadás, a főnököt olyan személynek mutatja aki vállalja a döntéseit, egyértelmű felelőssegi köröket határoz meg. Az emberi gyengeségeket külön nem bünteti, a munkával járnak, elviselendők.
(A krimi elemeket kéretik figyelmen kívül hagyni.)
Egyébként, ha a jófej főnök a leépítésedről dönt, akkor is jófej marad?
L.Cz.
mondta:Szinte mindegyik itt felsorolt főnöki hibát láttam már, volt jó néhány alkalmatlan felettesem.
Felmerül azonban bennem a kérdés: ha adott egy „rossz” főnök, akit ki nem állhatnak a beosztottak, akinél nagy a fluktuáció és rossz a hangulat, viszont hozza a felettesei által elvárt eredményeket, akkor mi a helyzet? Én eddig úgy láttam, hogy ha egy részleg „ződbe’ van”, a felsővezetést a legkevésbé sem érdekli, hogyan érik el az eredményeket, simán maradhat a helyén az öltönyös vadparaszt. Viszont akkor hogyan derül ki, hogy alkalmatlan a pozíciójára?
Már ha alkalmatlan: ha tényleg csak annyiról van szó, hogy adott költségvetéssel adott szinten elvégeztessen egy feladatot, akkor nem baj, ha rabszolgahajcsár.