A kiégés szindróma – Sorozatzáró

A kiégés szindróma – Sorozatzáró

A kiégési fázisokat átnézve – ez, ahogy említettem, egy nagyon pesszimista-realista leírás – látszik, hogy a munkahelyi környezetnek, a kollégáknak, a főnöknek, a HR-esnek mekkora felelőssége van egy-egy ember életének alakításában. Bizony, vezetőnek lenni ilyen jellegű felelősséget is takar, HR-esnek lenni pedig elhivatottságot is követel. A kiégés fázisaiban különböző módon kell segíteni a kollégákat, és tudni kell, hogy a hatékony szakmai segítséggel is csak egy fázissal tudod feljebb vinni, utána más módszereket kell találni, ami abban a fázisban lesz hatékony. Ez persze folyamatos odafigyelést igényel, hogy lásd, mikor hol tart, mikor mire van szüksége.

De mint látszik, kollégának lenni is felelősség, lehet, hogy egy ártatlannak gondolt beszólással is elindítasz valakit a lejtőn, vagy éppen egy jó kérdéssel, őszinte érdeklődéssel megmented.

Természetesen a család szerepe is nagyon fontos. Nem elég az, hogy esténként megkérdezed, „milyen napod volt”, és beéred a „semmi érdekes” válasszal. Ennek kiküszöbölésére javasoltam a céges-családos közös programokat.

Fontos tudni, hogy a kiégés megjelenhet az akár éves időszakig tartó álláskeresés folyamán is, amikor nincs főnök, nincs HR-es, csak a család és a barátok vannak, akikre számíthat, akiktől segítséget kérhet az álláskereső (vagy alapítványok, segítők, de ezekre csak akkor talál rá, ha kifejezetten keresi a segítséget).

Ha tőled kérnek segítséget, és úgy érzed, nem tudsz segíteni, ezt is mondd meg egy segítségre szorulónak. Te nem, mert… És ne a saját bajaidra hivatkozz, hanem az igazságra: a legtöbb ember azért nem mer segíteni, mert fél, hogy elront valamit. Ez érthető, emiatt ne érezd rosszul magad. De beszélgetni, meghallgatni a problémáját már fél segítség. Ha van hozzá tehetséged, tárgyi tudásod, kérdezni is tudsz tőle, amivel előbbre jut.

Mit tehetsz magadért, a kiégés ellen?

Elsőként ismerd a kiégési fázisokat, tudd, hogy mikor mire van szükséged! Ez tárgyi tudás legyen, mert az érzéseid már félrevisznek! Pl. Ha unod a munkát, a magasabb fizetés mellett is unni fogod, tehát a fizetésemelés jó ugyan, de nem az unottságra megoldás. Próbáld meg magad objektíven figyelni, felismerni a tüneteket, ha vannak! Kérj segítséget!

Fontos az önismeret: tudd, hogy mit bírsz, mit nem. Légy őszinte, egyenes, ha valami bánt (akár egy beszólás, hülye helyen lévő asztal az stb.) akkor jelezd, hátha van megoldás. Higgy a saját tudásodban, személyiségedben. Legyenek céljaid, és azokért tégy is! Találj örömöt a tevékenységeidben!

Mit ne?

Ne halogass! Ha a problémát félreteszed, attól az még probléma marad. Ha sok problémát teszel félre, akkor halmozódni fog, és egyszerre hullik vissza rád.

Ne nyúlj szerekhez! Semmihez. Lehet, hogy a barátnődnek – elmondása szerint – bejött a gingko biloba, de attól nem lesz kevesebb munkád, nem lesz kevésbé stresszes az életed. Sok jóakaró MLM-es mindenféle csodaszerekkel áll majd elő, vitaminkészítmény, gyógynövénykivonat, csodaszörp stb. Nem lesz jó, nem fog segíteni, de a pénztárcád könnyebb lesz. Nem vitaminhiány a problémád, hanem munkahelyi gondjaid vannak.

Ne akard a napod meghosszabbítani több kávéval (a koffeinmérgezés nem játék). Energiaital, alkohol is kerülendő. Illegális szerekhez meg végképp ne nyúlj! Egyetlen olyan szer sincs, ami megoldaná a munkahelyi gondjaidat, ahhoz egészen másfajta megoldás kell. Például:

Önelemzés

Amikor válságba kerülsz a munkáddal kapcsolatban, az alábbiak átgondolása segíthet:

  • Hol vagyok? Melyik fázisban, miért kerültem oda? Mik a pozitívumok a munkámban? Mit lenne jó megváltoztatni?
  • Milyen újdonságot hozhatok be a munkába? (Pl. új kapcsolatok, új ügyfelek, régi, nem hatékony ügyfelek, módszerek elengedése mellett.)
  • Mire van szükségem? Pihenésre, segítségre a munkában, lelki támaszra?
  • Biztos, hogy a munkahely okozta a munkahelyi problémát? Vagy magánéleti válság hatott ki a munkára?

Hol tudnak segíteni?

Kézenfekvő megoldás a főnökhöz, HR-eshez fordulni, erről írtam az egyes fázisoknál, mikor, mire kell koncentrálnia a HR-esnek, főnöknek, mit kérhetsz te magadnak tőlük.

Érdemes lehet háziorvoshoz elmenni, idegkimerüléssel táppénzre vehet, hogy tudj pihenni. De mérlegelj: ha kiesel a munkából az anyagilag is, és a munkahelyi ügyeidben is hátrányt jelenthet. De lehet, hogy kipihenten jobban fogod tudni kezelni a dolgokat, és akkor mégiscsak előnyös. Ha pihenésre van szükséged, ez lehet jó megoldás.

Fordulhatsz telefonos, chates lelkisegély szolgálatokhoz. Itt jól képzett önkéntesekkel tudsz beszélni a problémáidról, akár ingyenes telefonszámon is, akik hivatásuknak érzik, hogy segítsenek. Komoly szűrő után kerülnek oda, bízhatsz bennük. Ők biztosan empátiával, megértéssel állnak hozzád, nem ítélkeznek, te pedig arctalanul, névtelenül bátran lehetsz őszinte. Lehet, hogy ők fognak olyan megoldásra rávezetni, ami segít túllendülni ezen. (Lista lelkisegély szolgálatokról itt: http://www.ugyelet.hu/hu/telefonos-segelyszolgalatok )

Kereshetsz motivációs társaságokat, önsegítő csoportokat, fórumokat akár a Facebookon, vagy szerte a neten bárhol. Ha vallásos vagy, gyülekezetet. Lényeg, hogy ne maradj egyedül a problémáddal.

————-

Ha végigolvastad ezt a cikksorozatot a kiégésről, talán mind a kollégákban, mind magadban felismerni véled a tüneteket, de azt is meg tudod állapítani, hogy szimpla fáradtság, vagy valóban kiégéses tünetegyüttest látsz. Bármit is, ne hagyd, tegyél ellene! Segítsd a kollégáidat és ha úgy érzed, te vagy érintett, próbálj meg kikeveredni belőle, segítséget kérni, pihenni menni – esetleg állást váltani.

————————————————–

Újra álláskereső suli velem! 2016. február 22-én, 14:30-tól. Részletek és ingyenes regisztráció itt.

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. ChilisCsirke
    mondta:

    Örültem ennek a cikksorozatnak, sajnos későn érkezett, bár nem biztos, hogy lett volna erőm változtatni ennek hatására sem, nálam sorsszerű volt az összeomlás. Utólag visszaolvasva végigmentem a kiégés minden stációján, de fogalmam sem volt róla, hogy ezzel állok szemben. Egy pénzintézetnél dolgozom, ahol valóban az adott lehetőségek mellett emberségesen bánnak az alkalmazottakkal. És itt sajnos az adott lehetőségeken van a hangsúly mert ezek szűkösek. Kb. 2 éve szomatikus tünetekkel jelentkezett a pszichés betegség, mert sajnos nálam súlyos depresszió lett a vége tavaly nyáron, és egy pszichiátrián kötöttem ki 3 hétre, amit 2 hónap betegállomány követett. A szomatikus tünetekkel jártam orvostól orvosig, minden lelet negatív volt. Utána jött ideggyógyász és pszichiáter, akik rögtön gyógyszerekkel tömtek volna, amit elutasítottam. Közben a kollégám felmondott, így egyedül maradtam a területen, amit betyárbecsület miatt nem hagyhattam el, amíg nem pótolták, és tanítottam be az új embert. Én közben egyre lejjebb csúsztam a spirálban, már sem koncentrálni, sem gondolkodni nem tudtam, a memóriám eltünt, inszomnia és étvágytalanság követte. A család és a barátok is tehetetlenül néztek. Végül felmondtam úgy, hogy másik állás kilátásban sem volt, teljesen értéktelennek éreztem magam, képtelennek arra, hogy dolgozzak. A cégnél nem értették a velem történteket, marasztaltak, és felajánlottak egy másik pozíciót, igaz az határozott idejű. Elfogadtam, aláírtam a szerződést, de már éreztem, hogy külső segítség nélkül nem fogok tudni talpra állni és dolgozni. Végül a család vitt be a pszichiátriára, ahol egy nagyon rendes orvos kiemelt gyengéd figyelemmel kezelt, igaz gyógyszerekkel, de mellé pszichoedukációt is kaptam, amiből többet merítettem. Az ő segítségével gönygyölítettük fel az esetet, és vezetett rá a burn out szindróma esetére, sok-sok órás beszélgetéssel. Újra dolgozom, az új pozíciómban, de senkinek ne kívánom azt amin keresztül mentem. A fentiek közül sokmindent próbáltam. Fordultam főnökhöz, rendes volt és megértő, mondta, hogy csináljam a könnyebb munkákat, ő a bonyolultabbakat átveszi, igazából nem segített, nem volt motiváció, háziorvos azt mondta, hogy ne irassam ki magam, mert elveszítek egy jól fizető munkahelyet, ráadásul ő nem tud 2 hétnél tovább betegállományban tartani. A család tanácstalan volt, mindenki féltette a munkahelyemet, ami valóban a mostani kizsákmányoló munkahelyekhez képest egy kellemes környezet. Igazából valóban a munkahelyek tehetnek a legtöbbet a burn out és a bore out elkerülésére. Erre lenne jó megoldás az 5 évenkénti rotáció, más területek megismerése, vagy motivációs lépések megtétele.

  2. Irbisz
    mondta:

    A magyar (volt szocialista blokkra jellemzö) mentalitas szerintem komoly akadalya a tanacsaid GYAKORLATI követesenek. Amit irtal az tetszik, de szerintem ez a hazai munkahelyek ha 10%-aban követhetö, megvalosithato, bar termeszetsen mar az is eredmeny, ha az egyen tisztaban van ezekkel.
    Nalunk pont a mult heten a szükebb csoport amiben vagyok (3 nemet + egy 5-6 eve itt elö olasz), arrol rendeztünk összeülest, hogy a (tartos) tulterheles elkerülese, a feladatmennyiseg csökkentese miert lenne kivanatos.
    Csökken a munka minöseg (erre hoztak is mar elö peldakat), veszelyben a work-life balance, es az olasz srac azt hozta fel, ö pl. teljesen elmarad a vilag esemenyeitöl, törteneseitöl, es neki komoly gond hogy igy szep lassan ”tajekozatlan” lesz a nagyvilag, a gazdasag ügyeiben.
    Az okokat melletettük, es rövidtavu megoldasi javaslatokat, mivel lehet most, rövid tavon kezelni a helyzetet (a tartos megoldas megkeresese nem 1 ora).
    Itt hangzott el, hogy a szep dolog a feladatok priorizalasa, de gyakran nem priorizalni kell egyes feladatokat, hanem egyszerüen törölni, vagy a jövöben el sem elfogadni, azaz tudni kell NEMET is mondani- egyen es csoportszinten is.