Abszurd vállalati elvek a kiválasztásban
Vannak elvek egy-egy cégnél, amivel a kiválasztásban (is), a saját életüket nehezítik, nemcsak az álláskeresőkét. Értem én, hogy ezek az elvek egyes cégek presztízsét akarták volt szolgálni, de az értelmük a folyamatosan változó (ne szépítsünk: romló) gazdasági helyzetünkben igencsak elpárolgott.
Ahogy álláskeresőknek segítek, tapasztalok olyan vállalati mondásokat, amik a józan észnek, üzleti érdekeknek is ellentmondanak. De ezek elvek, azaz a cégek gondolkodás nélkül ragaszkodnak hozzájuk, még akkor is, ha ezekkel a legjobb potenciális munkavállalókat sakkozzák ki a saját cégükből, még mielőtt bekerülnének hozzájuk. Kicsik és nagyok egyaránt…. Pár ilyen – szerintem kidobásra érett – elv:
- Egyszer már nemet mondott nekünk ez a jelölt? Soha többé nem kell!
A cégek is tudnak sértődékenyek lenni, de nem érdemes, és főleg nem kifizetődő. A jó szakemberekből igencsak kevés akad minden területen, ha egyszer már nemet mondott, és most mégis jelentkezett, akkor valami változott: vagy az ajánlatban, vagy a jelöltnél. Meg kell kérdezni, beszélni kell róla, mi változott, mi más most? És főleg, sértődést félretenni, racionális döntést hozni.
- Már benne van az adatbázisunkban a jelölt? Akkor fejvadász ne küldje ide!
Ezt értem is, meg nem is. Ha benne van az adatbázisban, akkor a keresés folyamán miért nem került elő, mint alkalmas jelölt a cégnél? Ha a fejvadász/toborzó hívta rá fel a figyelmet, miért nem lehet elismerni, hogy „igen, ezt benéztük, nekünk is meg kellett volna találni”? Legrosszabb, hogy az ilyen jelölt – a toborzóval való viták elkerülése okán – semmiképp sem kerül be a megfontolandók közé.
- Már jelentkezett hozzánk x időn belül, és akkor nem őt választottuk? Most sem fogjuk!
Ez az „elv” ellentmond annak, amit az elutasító nemszép üzeneteikben szoktak cégek írni: „pályázatát értékesnek találtuk, de most nem Önre esett a választásunk. Amennyiben Önnek megfelelő pozíció nyílik cégünknél, újra felvesszük Önnel a kapcsolatot”. Ez a mondat önmagában hibás, hiszen a jelölt változni fog, így a mostani képességeire, tudására alapozva felhívni majd később akár nevetséges is lehet. Mert addig ő is tanul, új tapasztalatokat szerez, diplomázik, nyelvvizsgázik, és ez a pozíció már nem lesz érdekes neki. Akkor nemet mond majd, és a jelen posztbeli 1. cégkárosító elvet lehet elővenni… Vagy vegye komolyan a cég, amit írt, és ha van alkalmas pozíció, akkor igenis hívja a jelöltet, vagy ne írjon le ilyeneket az elutasító levélben.
- Már dolgozott nálunk és felmondott/leépítéssel elküldtük? Akkor nem kell!
Ha a korábban ott dolgozó kolléga felmondott, majd később a volt munkahelyére újra pályázik, érdemes lehet megkérdezni tőle: mit gondol, mi változott, amitől újra vonzó lett számára a cég? (általában az utált főnök, aki miatt felmondott, elment a cégből) Egy ilyen kérdéssel értékes információkhoz juthat a cég, ahelyett, hogy sértődötten félredobnák a pályázatát, érdemes lehet megfontolni az alkalmazását: ismeri a környezetet, egyszer már sikeres volt. Kevesebb betanításra van szükség, több kolléga ismeri is, tudja milyen vele dolgozni. A legjobb referenciák lehetnek: az adott cégben végzett munkájáról tudnak, így pontosan tudják, hogyan „működik” éppen ott.
Ha a cég küldte el egy leépítéssel, és mégis újra jelentkezik, akkor azért érdemes megfontolni, mert valószínűleg még ezt a sértettségét is félretette, csakhogy újra náluk dolgozhasson? Akkor lehet, hogy ő az ideális munkaerő: ő nem valahol akar dolgozni, hanem pont náluk. Miért ne kaphatna mindkét fél esélyt?
- Ha X cégnél dolgozott, mi nem vesszük fel!
Ha az X cég rossz hírű, és otthagyta/hagyná akkor ez jó pont a jelöltről, nem? Neki is az a véleménye, hogy X cég nem jó.
- Ha X főiskolára járt, akkor nekünk nem kell!
Rosszabb hírű felsőoktatási intézményekben végzettek szoktak ennek áldozatul esni. A munkáltató előítélete az iskola irányába az álláskeresőn csapódik. Racionális magatartás lenne a álláskereső szakmai tudását felmérni, az eredmények alapján megítélni.
Online Távmunkás
mondta:@pneumónia: Érdemes megnézni azt is, hogy melyik helyre milyen felvételi (érettségi) eredménnyel lehet bekerülni és a hallgatók azért buknak-e meg, mert nem tudják szellemileg teljesíteni vagy csak úgy beiratkoztak és utána nem volt kedvük tanulni, a vizsgákon se jelentek meg. Vannak olyan helyek, ahol úgy bukik a hallgatók fele, hogy gyakorlatilag mindenki ötöst kap, aki bemegy vizsgázni, míg máshol mindenki megpróbálja a vizsgát és 2,1 lesz az átlag…
Online Távmunkás
mondta:@lilly.alien: Annyira nem urban legend, hogy én láttam olyan hirdetést a HVG-ben, amiben kitétel volt a természettudományos diplománál, hogy nem Pécsett szerezte…
Egyébként külföldön bevett szokás, hogy kikötik a neves egyetemen szerzett diplomát.
Online Távmunkás
mondta:1. Ez akkor kifejezetten vicces, amikor eltelik néhány év és már egy magasabb pozíciót pályázik meg a jelölt.
3. Ez akkor elfogadható, ha köztudottan hatalmas a túljelentkezés, egy pozícióra behívnak 20-30 embert tesztet írni és már az interjún közlik, hogy aki nem felelt meg, az fél-egy évig ne próbálkozzon.
4. A volt kollégák ilyenkor nagyon szélsőségesen szoktak viselkedni: vagy nem nyilatkoznak negatívan a régi-új munkatársról vagy minden rosszat elmondanak, hogy ne vegyék fel.
Ha leépítés után visszajön, akkor lehet szimplán kétségbeesett munkanélküli is…
jobangel
mondta:@Papírzsepi: Igen, ezekről többnyire hallok jelöltektől. De én leginkább a hazai versenyszférához értek és az angol nyelvterületekre tudok még mérhetően bevált CV-ket írni. Mert ugyan egy közigállást megpályázni majdnem ugyanúgy kell, de a döntési szempontokat nem ismerem. Lehet az illetőnek a legtutibb CV-je, ha ilyen feketelistán van, amit említesz. De volt már, hogy betaláltunk, óvodavezető lett a hozzámfordulóból, úgy, hogy a pályázatát szakmailag nyilván nem tudtam megítélni: nem tudhattam, tetszik-e a címzettnek az általa felvázolt pedagógiai terv, de szerencsére tetszett 🙂 A CV-jét, motlevelét kifaragtuk, de az csak egy elem volt a pályázatból.
Kutatásról ennyire durván nem hallottam gátló tényezőket, ott inkább azt tapasztaltuk, hogy kevés a hely, és sok a jelölt, és valószínűleg mindig van, aki 100%-ban passzol, miközben az én jelöltjeim sokáig csak egy pici hiányossággal térnek el valahol az elvárásoktól, de már az is elég, hogy ne nyerjenek. De kitartó pályázgatással megtalálják a helyüket viszonylag gyorsan (főleg biológusok és állatorvosok jöttek hozzám, egymásnak adták a blog elérhetőségeit, úgyhogy kutatási oldalról ennyi tapasztalatom van).
Papírzsepi
mondta:Egyébként eddig a vállalkozói munkaerő-piacról volt szó.
De az államigazgatás sem habos torta. A Miniszterelnökségnél konkrétan feketelista van a jobb munkatársaknak, ők sehol máshol nem kaphatnak állást a közszférában. Ugyanis a napi 9-11 órás munkaidőt, megnyirbált járandóságokat és embertelen hozzáállást csak kevesen tolerálják (így is valami 70% az éves elvándorlás), és az élet simán megállna, ha a kulcsemberek is el tudnának menekülni.
Aztán ott van a tudomány és az egyetemek. Az megint külön világ, ahol „iskolák” vannak, irányzatok, és iszonyú durva rivalizálás. Ha te az X prof. csapatához tartozol, akkor felejtsd is el, hogy eljöhetsz kutatni az Y profhoz.
És akkor az átpolitizáltságot még nem is említettem: A „Nem megbízható káder” esete ma az államigazgatás, az ügyészség, és művészet terén is játszik.
Szóval érdemes lenne kicsit szélesíteni a skálát.
Papírzsepi
mondta:@nagybalfasz: Nálunk előre kérjük, az interjúra már el kell hozni az indexet. Meg is szoktuk nézni.
Az más kérdés, hogy mennyit számít. Nálam például szinte semennyit, csak a már kialakult képet árnyalja. Olyannyira nem számít, hogy a fejlesztőmérnöki csapatomban van diploma nélküli (OKJ-s) fejlesztő is, és hasít, mint az üvegvágó.
@jobangel: én is csak a folyosón hallottam. Meg az újságban olvastam. Nyilván nem legális, így mi inkább más eszközökkel harcolunk a job-hopperek ellen. Ami amúgy Magyarországon nem annyira jellemző. De az indiai kollégák nagyon durva történeteket tudnak mesélni a főállású job-hopperekről, és az amerikaiak is megemlékeztek már ilyenről. Nyilván attól függ, hogy mekkora a konkurens cégek sűrűsége.
alkonyi
mondta:@Donor: Nem az egyetlen. Bár még csak az első év végén járok, de a KEFO abszolút vállalható, még kisgyerek mellett is. Hetente szombaton. És a tanárok is úgy állnak hozzá a hallgatósághoz, hogy tudják, hogy itt mindenkinek van főállása.
Tyreo
mondta:@nagybalfasz: Én is eddig csak egyszer láttam ilyet, de akkor jót röhögtünk rajta, hogy ilyen kiírást a BME-re küldtek el.
Reszelő Aladár
mondta:A legtöbb pontból az jön le, hogy a munkaadó kegyet gyakorol a munkaerő felvételekor, és miután kegyről van szó, azt részesít benne úgy, ahogy úri kedve tartja.
Egy optimális világban, ahol az állások és a jelentkezők száma nagyjából egálban van, ott a képző intézmény színvonala a fizetést fogja meghatározni. A felvételiztető cég pedig tisztában van azzal, hogy mennyit tud fizetni a szakértelemért: ha kevesebbet szán rá, akkor „olcsóbb” iskolából választ, a legjobbért viszont zsebbe kell nyúlni.
Nálunk a minél kevesebből minél jobbat megy. Noha a legjobbak a drágaságuk ellenére bőven kitermelik az árukat, ez az olcsobbakra nem mindig igaz.
jobangel
mondta:@Papírzsepi: gondolkoztam, említsem-e a posztban ezt a fajta megállapodást a cégek között, végül inkább nem tettem. Ahol ilyen „megállapodásról” hallottam, ott mindig a folyosói pletyka szintjén volt ez, törvényileg megfelelő módon két cég ilyenben nem nagyon tud megállapodni.
„Az X cégtől jövő ember nem vesszük fel” inkább abból ered, hogy az egyes cégek között van valamilyen ellentét (egyik tartozik a másiknak, perben állnak stb.) vagy simán csak versengenek a piacon, és emiatt nem szeretik egymást.
jobangel
mondta:@nagybalfasz: van, ahol állásinterjú után az ígéretes jelöltektől bekérik a diplomamásolatot, és pontozzák a benne lévő eredményeket. Van, ahol már a szakmai gyakorlatra kiválasztáskor a kollokviumi jegyeket is nézik.
Névtelen
mondta:@Tyreo:
Én ilyennel még nem találkoztam, a diplomát a cégek 99%-a csak utólag ellenőrzi, hogy megvan-e, amikor már eldöntötték, hogy felveszik az illetőt, és akkor már teljesen mindegy, hogy 2-es vagy 5-ös, a tanulmányi átlagra meg nem kíváncsiak.
Papírzsepi
mondta:Az 5-ös akkor szokott megjelenni, amikor a piacon van két három nagy cég, akik kb. ugyanolyan képzettségű emberekre vadásznak. Ilyenkor alkalmasint megállapodnak, hogy nem vesznek át egymástól szakembert: magyarul ha még ott dolgozik, és onnan jönne ide, akkor elutasítjuk.
Ez alapvetően a job-hopperek elleni intézkedés szokott lenni: azok ugyanis mérhetetlen károkat tudnak okozni a fél-egy évente esedékes váltásaikkal.
(A profi job-hopper azt úgy csinálja, hogy fél évre felveteti magát valami hulladék állásba egy nagy névhez, majd ezt bírja a CV-be. Nincs is más célja, esze ágában sincs ott maradni. Így megy a következőhöz, kicsit magasabb állásba. Egy idő után a „nagyon tapasztalt, világlátott” emberünk már simán jobb pozícióba kerül, mint a tehetséges, de a szamárlétrát követő kollégája. De persze közben sokkal gyengébben muzsikál, így egy idő után kénytelen tovább ugrani, nem ritkán egy már meglátogatott cégnek egy másik részlegébe….)
Névtelen
mondta:@pneumónia:
„A vidéki GDFes képzéseknél az arány kb 25-30% volt, aki elvégezte, tehát 70% kihullok, BMEn mi az arány? (tippelem h fordítva)”
Szerintem hasonló arányok lehetnek, csak a bemenet minősége a BME-n jobb, tehát nem ugyanazt jelenti ugyanaz az arány. Aki a GDF-et elvégzi, annak még a felét kidobnák a BME-n.
Ettől függetlenül nem általánosítok, mert ismerek jó szakembereket is, akik ott végeztek.
Névtelen
mondta:@Szumi:
„Habár az egyes pont kissé nehezen értelmezhető: valaki jelentkezik, majd nemet mond? Hacsak nem keveset ajánlottak, vagy ilyesmi okból….de akkor miért jelentkezik újból? „
Mert mondjuk több helyre is jelentkezett, és kapott (nem feltétlenül fizetési szempontból) jobb ajánlatot? Később meg mondjuk megszűnt a cég, vagy már más fajta munkahely fekszik neki jobban?
jobangel
mondta:@Thera: Igen, ez így működik. Kérdés, hogy akkor az álláskereső erre miért fázik rá? Szóval, valahogy mégsem kerek…
Hujber Tünde
mondta:Engem egy nagy multihoz hívott egy fejvadász, de azt is mondta, hogy be kell küldenie a nevem „névcsekkre”. Kérdeztem, hogy az mi. Az, hogy megnézik, hogy X időn belül pályáztam-e már ahhoz a céghez, mert ha igen, akkor X ideig nem pályázhatok újra. És ez akkor is így van, ha első alkalommal még akár interjúra se hívtak! Kérdeztem, hogy ennek mi értelme, hiszen egy csomó jó szakembertől így eleshet a cég. A fejvadász nem tudta a választ. Ez a szabály, és kész. Mindenesetre megegyeztünk, elmentem hozzá interjúra, és megbeszéltük, hogy mivel a multi vidéki én pedig adok magamnak időt, hogy budapesti állást találjak, ezért még nem továbbítja az anyagom nekik, csak akkor, ha készen állok a vidéki munkára is akár. Így lehet kikerülni ezt az X idős hülyeséget. Bónuszbutaság: a névcsekkhez meg kellett volna adnom a születési dátumom. Nem adtam meg. Abban maradtunk, hogy az emailcímem is jó lesz egyedi azonosítónak. 🙂
val
mondta:Ez kölcsönös, ezek a cégek nálam is mennek blacklistre. Méghozzá köszönettel. 🙂
Ezeknek elsöprő többsége olyan, ahol az interjúin kiderül, hogy hulladékok és a munkavállalóikat is ennek megfelelően kezelik. Pölö amcsi multik, akiknél a gyengeség jele, ha az interjún köszönnek a kelet-európai „resource”-nak.
Thera
mondta:@jobangel: A 2. pontban azért van a cégeknél is igazság: Ugyanis a fejvadász nem feltétlen lát bele a kiválasztás állásába. Lehet hogy nem egy forrást használ a cég. (Gyakorlatilag leadgenerálásra all fejvadásszal kapcsolatban, és nem kiválasztás teljes részfázisának outsourcingjára) És a illető már tényleg bent van a kiválasztási folyamat megfelelő körében. Ebben az esetben tényleg nem ad a fejvadász hozzáadott értéket, és nincs mire kérni ellenértéket.
Erdőtársulás
mondta:Nekem a 2) pont tetszik. Örök probléma. „Névcsekkre” küldi a fejvadász a CV-met.
Amúgy nem általánosítható, mert most pont olyan munkahelyen dolgozok, ahova be voltam regisztrálva (céges internetes karrier portál), mégsem találtak meg benne (hiába a nagylétszámú HR csapat), viszont a fejvadásztól ennek ellenére befogadták a CV-t (ki is fizették), majd a második interjú már rögtön a béralku volt…
A céges adastbázisok amúgy arra nem nagyon jók, hogy állást kínáljanak, viszont szét lehet lopkodni az adatokat belőle. Egy nagy amerikai multinál kifejezetten kértem az adataim törlését amikor nem engem választottak. Két évre rá egy mérnök (!) kilopta a CV-ket és körbetelefonálta a feltehetően magas jövedelemmel bíró jelölteket az Amway-es „ötletével”…
jobangel
mondta:@Szumi: 1-es pont: egy megtörtént eset: állást akart váltani, tetszett neki az adott hely, pályázott. A feltételek rosszabbak voltak, mint a jelen helyén, így inkább visszalépett. Második pályázásakor munkanélküli volt… Reménykedtünk, mert egyszer már bejutott az utolsó kettőbe (ott mondott nemet), de másodjára simán elutasították, pont ezzel az indokkal: aki egyszer nemet mondott, többé nem rúg ott labdába.
2-es pont: logikus és gazdaságos a cégnek, ahogy írod, mert megússza a cég a fejvadász díját, de az álláskeresőnek nagyon nem jó – és persze a cégnek sem, mert ezek után a fejvadász sem akar majd vele dolgozni. Jobb lenne kicsit jobban odafigyelve kezelni a céges álláskeresői adatbázist, ha már van olyan.
4-es pont: Szerintem ez az egyik olyan céges hülyeség, amit nem szabadna engedni. Persze ennek feltétele a tisztességes, korrekt felmondás. Mindkét fél részéről. És gondolom, hogy ezen bukik el mindig a dolog…
Szumi
mondta:A 3-as pont valóban farokság – de a többi jóformán vállalható. Habár az egyes pont kissé nehezen értelmezhető: valaki jelentkezik, majd nemet mond? Hacsak nem keveset ajánlottak, vagy ilyesmi okból….de akkor miért jelentkezik újból? A kettes pont logikus és gazdaságos. A négyes érthető, az ötös egyenesen bölcs is lehet: lehetséges olyan olvasat, miszerint X cégnél olyan munkarendszert, ismereteket, stb. sajátított el, kapcsolatokat épített ki, amire itt nincs szükség. A hatodik kritérium gondolom tapasztalatokra épül.
zsoci
mondta:A gyenge főiskoláról pedig annyit, hogy az azért, hogy hova megy tanulni, vagy milyen szakra valóban minősít egy embert. És ez különösen igaz a határon túli iskolákra.
zsoci
mondta:@firg_firg: Jelentkezem. Bár valóban nem jellemző, ez inkább lerázó duma szokott lenni.
maxval bircaman felelős szerkesztő
mondta:Igen, ez mind valós probléma.
Donor
mondta:@PomberMaci: Pedig jó dolgokat tanítanak ott. Igaz hogy bárki elvégzi akinek van segge és pénze, de lehet tudást is találni ott.
Másik hogy az egyetlen olyan iskola ahol úgy ahogy működik a távoktatás, tehát meló mellet lehet elvégezni.
pingwin
mondta:@firg_firg: velem
jelentkeztem egy pozicióra, arra nem hívtak be, viszon később másra igen
Tyreo
mondta:Végzős BME-s ként még a hatos egy másik variációja a kedvencem.
A csak 4.0-es átlag fölött veszünk fel embereket. Ezzel gyakorlatilag kizárták a BME-t aztán meg amikor a máshonnan érkező arcok miatt mégsem megy a szekér, akkor a gondolom a megoldás majd a 4.5-re emelés lesz :DD
(Nem csúcspoziról volt szó, abszolút belépőszintű tömeges állásról.)
Blogger Géza
mondta:@firg_firg: Én már vettem így fel embert.
pneumónia
mondta:Ez az iskola alapján való szűrés ostobaság, mert pl egész sokáig volt olyan időszak hogy mérnök informatikus szak kizárólag Budapesten, máshol max, progmat… Tehát vagy főváros + albérlet + egyéb költségek, vagy semmi, ezt azért nagyon sok mindenki nem tudta megengedni magának.
A vidéki GDFes képzéseknél az arány kb 25-30% volt, aki elvégezte, tehát 70% kihullok, BMEn mi az arány? (tippelem h fordítva)
Az én ismerősöm is BMEn végzett nagyon rendesen gyerek, meg egész jó eredménnyel is, de egy valamiben piszok jó, azon kívül mindenben egy nagy 0. AZ az 1 pedig sajnos a MS Office 🙂 Minden egyéb dologban szegény úgy néz rám mintha idegen lény lennék.
lilly.alien
mondta:A 4. pontba én beleestem, és nálam működött. Felmondással kellett eljönnöm (eléggé nyomós indokkal), a következő interjún tárt karokkal fogadtak, rendkívül barátságosak voltak, nem is kellett magyaráznom a bizonyítványomat (tudom, hogy ez üdítő kivétel).
A 6. pontról én sokáig azt hittem, hogy urban legend. Keserű dolog volt belefutni… KRF…
Az első négy hozzászóló jókat írt. +1 +1 +1 +1
jobangel
mondta:@firg_firg: De, egyes területeken kifejezetten szakemberhiány van, csak még nem jöttek rá. Mikor nem indul el a projekt, mert nincs ember, és ez veszteséghez vezet, akkor rájönnek, csak már késő…
firg_firg
mondta:Kivetelesen ismerek jo Gabor Denesest es szar BMEst is.
Annyira azert nincs nagy szakember hiany ha raernek ilyen baromsagok miatt elutasitgatni embereket. Ja igen, az idealis (ertsd: nem letezo) jeloltekbol mindig hiany van.
firg_firg
mondta:„Amennyiben Önnek megfelelő pozíció nyílik cégünknél, újra felvesszük Önnel a kapcsolatot”
Jahh persze, jelentkezzen akivel ilyesmi megesett mar.
PomberMaci
mondta:Azért a 6.pontban van valami. A Gábor Dénes főiskola bizony nem véletlenül olyan a piaci (értsd: nem államigazgatási) cégeknél mint a csajoknál a szandál fehér zokni kombó a hapsin, azaz 100%-os hatásfokú fogamzásgátló.
Jazo
mondta:Szerintem már az alapból elhibázott lépés, hogy azt gondolják a pályázóról, hogy ő a céget nézte ki magának és nem a pozíciót, az állást. Attól még nyugodtan dolgozhat egy feladatkörben 150%-ot teljesítve, hasznot termelve a cégnek hogy semmi különösebb „vonzalmat” nem érez a céggel kapcsolatban. Egy alkalmazottól ne várják el, hogy úgy viselkedjen, mintha tulajdonos lenne. Ezért nincs semmi értelme a motivációs levélnek se. Ez egész bullshit, és mindkét oldal úgy tesz, mintha elhinné azt ami abban szerepel.
Szerintem a különböző HR praktikák sokkal több kárt okoznak a cégnek, mint hasznot. Lehet hogy a legdörzsöltebb, legtörekvőbb, ambiciózus jelöltet veszik fel a jelentkezők közül, de pont ők lépnek le a leghamarabb ha látják, hogy a cégnél nem olyan ütemben ível fel a pályájuk, mint szeretnék. Sok jó szakember, aki ismeri a saját tudását és értékét már eleve ott is hagyja azokat a cégeket a bemutatkozás után, ahol a HR többkörös majomparádét csinál a kiválasztásból.
Néha az az érzésem, hogy sok cégnek talán nincs is szüksége új munkaerőre, mert csak az érdekli őket, hogy ki miért nem alkalmas/ideális jelölt.