Alábbadtam, kétkezi munkát vállaltam a megélhetésért. Hogyan tovább?

Alábbadtam, kétkezi munkát vállaltam a megélhetésért. Hogyan tovább?

forfood.jpgA közelmúltam írtam az álláskeresési hibák között, hogy ha valakinek nincs más lehetősége, adjon alább az állással kapcsolatos igényeiből, vállalja el, amiért fizetnek, majd innen keressen tovább jobbat, igazán neki valót. Nemrég kaptam erre egy felvetést egy kommentelőtől, hogy igen, de ezzel csökkennek az esélyei „rendes” munkára – ezúton meg is köszönöm neki a témaötletet. Mások is megosztották velem ezirányú félelmeiket: hogy így „kiírják magukat” a szakmából, mert mégis, ki vesz komolyan egy menedzsert, aki dobozokat pakol…

A felvetés logikus, és mivel az ebből a helyzetből való álláskeresést még nem részleteztem, itt az ideje.

Tehát, adott egy munkavállaló, akinek képzettségei, tapasztalatai alapján nem fizikai munkát kellene végeznie, de most ez jutott. Van valamennyi bevétele, egyelőre ez volt a fontos, ezt megoldotta. Most jöhet, hogy jobb állásokat kell megpályáznia, amiben eddig nem volt sikeres, ezért volt kénytelen alábbadni. Kézenfekvő, hogy a mostani „alább” munkahelyen, cégen belül is próbálkozz, erről már írtam korábban. Kiegészíteném annyival, hogy a HR-essel, vagy az eredeti szakterületed szakmai vezetőjével érdemes erről beszélned.

Tehát, ha tovább pályázgat, valamit biztosan változtatni kell az addig sikertelen módszeren. Jobb önéletrajz, jobb motivációs levél, specifikusabban keresett állások. Az önéletrajzban az utolsó „munkatapasztalat” egy nagy lyuk, ami után jön egy raktárosi, költöztetői, pénztárosi, irodai asszisztensi stb. munka, tehát nem szakmai vagy nem megfelelő pozícióbeli. Ezért a kronológiai önéletrajz felejtős. Kompetencia alapú, szakmai portfóliós anyag kell (pl. mint ez). Ezzel a változtatással önmagában sikerre lehet jutni, de most jön a neheze, állásinterjúra kell menni. Ezt a fizikai munkával akkor a legkönnyebb összeegyeztetni, ha többműszakos munka, délutános műszak előtt pl. lehet menni kényelmesen állásinterjúzni. Ha munka után kell menni, azt is meg kell tudni oldani, és még félhet is attól, feltűnhet, hogy ma elegánsabb, mint szokott lenni. Ne féljen. Munkaruhás állásoknál úgyis az öltözőben lesz a szép ruha, senkinek sem tűnik fel. Irodai környezetben lehet trükközni. A farmer inggel, blézerrel még nem feltűnő, és munka után a mosdóban le lehet cserélni a farmert, kényelmes cipőt csinibbre, ezt a cuccot bennhagyni az asztal alatt egy szatyorban, másnap majd hazaviszed.

Az állásinterjús időpontegyeztetés is problémás, raktárba, pénztárba nem viheted a telefonod, hogy állásinterjúra hívást fogadj. Ezesetben bele kell írni az önéletrajzba, motivációs levélbe a telefonszámod mellé, hogy mikor vagy hívható (pl. „munkanapokon 8-12 között hívható” vagy hasonló) Akkor fognak hívni, mert beszélni akarnak veled. Az értelmesebbje rájön, hogy e-mailt, SMS-t is küldhet akár…

Máshol sem szabadon nem cseveghetsz egy új állásról, ez egyértelmű. Ha idegen telefonszámról keresnek, gyanús, hogy állásinterjús keresés, ilyenkor félrevonulhatsz, ha van hová, vagy felveheted a telefont, egy „tessék, XY vagyok” bemondással, és utána végighallgatva az interjúra hívót, nyugodtan mondhatod, hogy „most nem tudok erről beszélni, visszahívhatom X idő múlva?” Így a környezeted semmit sem sejthet abból, miről beszéltek neked. A toborzók pontosan tudják, hogy van ilyen helyzet, tolerálják ezt. Később visszahívtad, most nyugodtan tudtok beszélni, most jön, hogy milyen időpont lenne jó neked. A munka utáni lehet a legjobb, de az is kérdés, mennyi idő múlva tudsz odaérni hozzájuk. Bármikor is ideális neked, mondd meg nyugodtan, mert a toborzók többsége ezt is érti, és sokszor előfordul, hogy munkaidő előtt-után is bemennek egy-egy interjú kedvéért.

A következő nehézség, hogy el kell tudni mondani, hogy miért olyan munkád van most, amilyen. Először is tisztázd magadban, hogy semmi szégyellnivalód nincs, a becsületes kétkezi munka nem szégyenletes. Ezek után, ha kérdezik, hogy „mivel foglalkozik most?” akkor válaszolj őszintén: el kellett vállalnod egy raktárosi/pénztárosi stb. munkát, mert szükséged volt a bevételre. X hónap alatt jutottál erre a döntésre, mert kerestél, de nem találtál szakmai munkát, mert kevés volt az álláslehetőség, és nem te kaptad az állásokat, amikre interjúztál, nem voltál elég tapasztalt álláskeresésben, nem volt elég jó az anyagod. De ezeket javítottad, tanultál az álláskeresésről is, és most itt vagy, és nagyon örülsz a lehetőségnek. (Ezzel azt kommunikálod, hogy sikeres vagy, ha valamit eltervezel, végigviszed.) El kell mondanod még, hogy szakmailag sem maradtál le, mert tartod a kapcsolatot a szakmai ismerőseiddel, olvasod a szakmai hírleveleit, anyagait, képben vagy, és mindent megteszel, hogy ne veszítsd el a kapcsolatot a szakmával (és ez igaz is, ugye?). Kész is, ennél több nem kell… Ha kételkednek, szakmailag úgyis felmérnek, egyébként pedig csak a legostobább munkáltatónak nem tetszik egy problémamegoldó, tanulni, fejlődni hajlandó és képes ember, akinek nem derogál a kétkezi munka. Ilyen munkáltatóra meg úgysem vágysz…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Untermensch4
    mondta:

    @jobangel: Van még egy ötletem a magyar „Miért adta alább?” kérdésre. A „kellett a pénz…” folytatásaként. Szintén magyar de melós attitűd hogy „Fogalma sincs a dolgokról, soha nem végzett fizikai munkát ennyi pénzért… stb (gondolom nem nehéz folytatni…) és ha a jövőben erre azt tudja mondani hogy „De, pénztáros/raktáros voltam, és nem sírtam hanem dolgoztam, pedig sokkal nehezebb pénztárosból újra magasabb állásba pályázni.” Egy bizonyos CEO amikor látta hogy az általa elrendelt szisztéma borul mert eggyel kevesebb cseremelóst küldtek a másik részlegről, szó nélkül beállt a hiányzó helyére a „szalaghoz” amíg a műszakvezető előkerítette a hiányzó embert. Ő mondta hogy haladni kell, látták hogy komolyan is gondolja, 5-10 perc fizikai munkával olyan tekintélye lett ami „csak” szakmaisággal elérhetetlen lett volna. Mondjuk az is szakmaiság hogy rögtön felismerte hogy ez a pszichológiailag jobb megoldás, nem az ha a műszakvezetőt állítja oda és ő megy emberkeresésre.

  2. jobangel
    mondta:

    @kalandozomagyar: Szerencsére értelmes interjúztatóval kerültél össze – jellemző, hogy nem magyar volt 🙁 Remélem egyre több ilyen lesz magyarból is.

  3. kalandozomagyar
    mondta:

    Anno mikor felmondtam itthon a szoftverfejlesztői állásom és elmentem UK-ba angolt tanulni (esti suliban) és mellette mosogattam, majd pincérkedtem még a saját családom is hülyének nézett.

    Mikor 2 évvel később hazajöttem és az interjún a leendő (külföldi, de ide helyezett) főnökömnek mondtam, hogy korábban csak németül beszéltem és ezért vállaltam be ezt a kimondottan szar munkát, akkor elismerően monta, hogy látja, hogy tudok küzdeni a célomért és ezt értékeli. Még aznap kiküldte az ajánlatot egy elég jó fizuval. Azóta feljebb is léptem, mára (6 év alatt) megdupláztam az akkor kapott amúgy sem rossz bérem.

    Tanulság:
    – nem az a fontos mit csinál az ember, hanem hogy hogyan adja elő az interjún
    – időnként megéri felmondani a jobb állást, ha ezáltal lesz időnk/lehetőségünk olyat tanulni ami később sokszorosan visszahozza a befektetett pénzt/időt/energiát

  4. @Boost Boosted: nem értelek. Most akkor a fejétől bűzlik, vagy a hülye néptől? Ez a két dolog nekem ellentmond. Egyébként szerintem az utóbbi, a büdös fej csak következmény.

  5. Yobbágy Fery
    mondta:

    @eMJe: Ezért küld ilyenkor az értelmesebbje egy levelet, hogy kicsoda, micsoda, miért keresett és hogy adjak egy időpontot, amikor tudunk beszélni.

  6. @Yobbágy Fery: Ez abban az esetben nem működik, hogy ha menekülnél a jelenlegi helyedről 😀

    Egyébként sajnos nagyon kevesen hívnak újra. Gondolom úgy vannak vele, hogy ott a szám a telefonban, mert kijelzi, és majd akkor csörögsz, amikor alkalmas, nehogy megint rosszkor hívjanak.

  7. Yobbágy Fery
    mondta:

    @eMJe: Én úgy vagyok vele, hogy ha annyira szeretnének velem beszélni, akkor majd hívnak másik időpontban is és/vagy írnak egy emailt (ahonnan a számomat szerezte, ugyanott megtalálja a címem is), hogy egyeztessünk időpontot.
    Mivel van munkám, nem fontos, hogy rohangáljak minden lehetőség után, rohangáljon csak a toborzó, az a dolga. 🙂

  8. @Yobbágy Fery: Elfelejtettem, ha meg hideghívásos, rásózásos esetről van szó, le lehet gyorsan tenni a telefont 🙂

  9. @Yobbágy Fery: Nem tudom, nálam még sosem okozott gondot, hogy ha központi szám is, amit kiír, akkor szóljak a telefon(központ)os hölgynek, kapcsolja a HR-t. Ha nem értettem a bemutatkozását, vagy elfelejtette a telefon felvételénél, akkor megkértem, mondja már meg még egyszer a cég nevét.
    Rejtett számról nagyon ritkán hívnak, talán egy kezemen meg tudom számolni. Ha meg úgy hívott valaki, akkor meg mindegy is. Mennék szívesen olyan helyre, ahol már a számukat is titkolják? Mennék szívesen olyan helyre, ahol tudniuk kellene, előfordulhat, nekem kell majd visszahívnom őket, ennek ellenére mégis titkosan hívnak? 😀 Nem 🙂

    Ez a számom megvan lassan 7 éve, egyszer nem kerestek még meg semmilyen vissza nem térő ajánlattal hideghívók. Mondjuk nem is adom meg úton-útfélen 🙂

  10. Eltévelyedés
    mondta:

    @mz5: Ezért lehet a telefonokat néma üzemmódba tenni. Kint van a telefonszámom, csörög is néha, ezért van a mostani munkahelyem is.

  11. Yobbágy Fery
    mondta:

    @eMJe: Na ja, csak általános hiba, hogy sok cég esetében a központi számukat írja ki a telefon, amit ha visszahívsz, a recepciós veszi fel, aki nem fogja tudni, hogy ki hívott. Az se biztos, hogy munkaügyben hívtak, lehet hogy csak valami soha vissza nem térő ajánlattal akartak bombázni.
    Rosszabb esetben ki se írja a hívószámot, olyankor meg sokan eleve fel se veszik, visszahívás meg még annyira se játszik.

  12. @mz5: Pedig könnyen megoldható. Én leveszem a hangot, amikor nem alkalmas, és ha közben hívnak, visszahívom őket. Sosem volt ebből probléma.

  13. Sajnos negatív a tapasztalatom az elérhetőség kezelése terén. Az önéletrajzomban nincs is telefonszám, mert a fejvadászok láthatóan természetesnek veszik, hogy bármikor hívhatnak – miközben én 20 másik emberrel ülök egy légtérben. E-mail még csak-csak, SMS mintha nem is létezne.

  14. Köldök_szösz
    mondta:

    Nekem van egy infos szakképesítésem amivel nem tudok infos állásokra menni mert kevés
    (nekem ez a képezd magad dolog meg nem megy, nem véletlen mentem anno suliba…)
    Ezzel viszont kétkezi szarokra nem akarnak felvenni sehogy, lehet mert túl soknak tűnik oda…
    Tehát összesítve ma Mo.-n csak két véglet van: Vagy az Űberprofi szénné tanult mester isten vagy a szuper nulla segédmelós
    Kurvajó …

  15. @szemétpasi: Írjatok, aztán megnézzük, milyen osztály az D

    @kiber kóbor: time managementet leginkább te tudod megcsinálni magadnak, mert te ismered magad, te tudod, mivel foglalkozol.
    egyébként nem az elkészítése a legnehezebb, hanem a betartása 😀

  16. jobangel
    mondta:

    @tupamaro: sok szempont merül fel ilyenkor, ha gondolod, írj privátban, hátha tudok segíteni.

  17. kiber kóbor
    mondta:

    @jobangel: Kedves JobAngel, igazad van, ez inkább csak válaszfricska, ahogy a Hr-es nem veszi emberszámba a jelentkezőket, én sem veszem őket emberszámba. De nem ez a lényeg.

    Igazad van, lehet 50-60 évesen milliós fizetésed, de nem is ez volt a kérdés, hanem hogy 50-60 évesen hogy tudsz felfelé váltani. Sehogy. Pont. A milliós fizetés ilyen korban úgy van, ha már ott vagy 10-15 éve, és a főnök lekötelezetted, pl. te segítetted oda.
    Az utcáról tavaly felvett 55 éves munkaerő jövőre soha nem fog milliót keresni. De ez sem a cikkhez tartozik.

    (Ha megengeded szívesen adnék 5letet a következő posztodhoz: hogy újuljunk meg 50 évesen, hogy kapósabbak legyünk a hús piacon? Pl. új szakmát hogy tanuljunk? mit tanuljunk – mik a kiválasztás szempontjai, time management, family management, hogy tartsuk ezeket egyensúlyban? stb. – aki megcsinálta milyen tapasztalatokat szerzett? )

  18. jobangel
    mondta:

    @kiber kóbor: Többszörösen nincs igazad. Az, hogy a HR-eseket szidod, pont nem segít rajtad, máson sem. Nem igaz, hogy 30 felett csökken a munkaerőpiaci értéked, 50-60 évesen is lehet nettó hétjegyűt keresni, megfelelő végzettséggel, tapasztalattal.

  19. kiber kóbor
    mondta:

    @tupamaro: Ne csüggedj, ha 40 lennél, ugyanilyen esélyekkel indulnál a hús piacon. A múltkor nyilatkozott egy HúgyagyúR*banc (én csak így hívom őket, többszintű szójáték 🙂 ) hogy 30 felett erőteljesen csökken a munkaerőpiaci értéked. Ledöbbentem.

    Mérészt örülj, hogy Magyarországon tömegével várnak az üres álláshelyek, amiket nem tudnak feltölteni. Mondom tömegével! Tessék megfelelő újságot olvasni, és onnan kiművelni magad. 🙁

  20. szemétpasi
    mondta:

    @jobangel: Eleve van aki alkalmazott típus. Nálunk is meg fog üresedni egy osztályvezetői pozíció nyugdíjazás miatt, de egy csomó rangidős kolléga jelezte, hogy nem foglya megpályázni, mert 1. így is van már olyan fizetése, hogy anyagilag nem motiválja 2. kell a fenének annyi felelősség, meg macera. Tökre meg tudom őket érteni, de pl az egyikőjük majdnem elvált emiatt a feleségétől, mert az asszony kiakadt, hogy nincs benne ambíció (nem csak ez volt a baj persze).

    Nem tudom sokak szemében miért fura, hogy valaki „csak alkalmazott” akar lenni, halál kényelmes és megfelelő munkakörben meg már a plusz pénz sem számít annyit.

  21. tupamaro
    mondta:

    Tisztelt hozzászólók!
    Most akkor mit tegyek? Raktárvezető voltam, megszűnt a pozícióm, ugyanott raktáros lettem. A cégem most felszámolás alatt áll legalább 50 helyre pályáztam a kutyának sem kellek.55 éves vagyok. Most kukásnak jelentkeztem.
    Szégyen? Üdvözlettel: Tupamaro

  22. jobangel
    mondta:

    @qwertzu: Aki nem akar vezető lenni, mert pl. nem érez hozzá tehetséget magában, vagy nem látja, hogyan tudna előrelépni, az specializálódjon. Hátránya, hogy 2-3 területet fel kell vállalni, mert ugye a tudás elavulhat, egy technológiát leválthat egy újabb stb. Előnye, hogy akár többet is kereshet, mint egy vezető 🙂

  23. qwertzu
    mondta:

    @Yobbágy Fery: Igen van egy ilyen mentalitás Magyarországon, hogy tovább kell fejlődni manager irányba, és aki nem törekszik rá, azzal valami gond van.
    Ami teljesen abszurd, ha valakinek nincs hozzá tehetsége, akkor kár erőltetni.

  24. sírjatok
    mondta:

    @Boost Boosted: Igen, mert Magyarország valami tőlünk különálló entitás, amihez semmi közünk, az csak úgy van. A sírdogálós-fikázós-lehúzós kommenteddel viszont máris egy picivel jobb hellyé tetted az országot, gratulálok! 😀

  25. Boost Boosted
    mondta:

    Magyarorszag szar hely csokos emberekkel protekcioval korrupcioval lenezem a masikat hozzaallassal. A mentalitassal van baj nem massal. Amig az emberek nem vatoznak addig semmi nem fog. Sajnos a fejetol budos a hal.

  26. Yobbágy Fery
    mondta:

    Előző munkahelyemen csoportvezető voltam, de amióta onnan eljöttem, specialista vonalon keresgéltem és most is ott vagyok. Alig volt olyan interjú, ahol ne kérdezte volna meg a HR-es, hogy ha beosztottaim voltak, akkor miért erre a pozícióra jelentkeztem. Egyértelműen kihallatszott a kérdésből is, hogy visszalépésként értékelik és látszott rajtuk, hogy negatívumként tekintenek rá (értsd: nem vagyok elég ambíciózus, mintha a szakmai fejlődés nem lenne elég jó cél az életben). Pedig itt még csak nem is arról van szó, hogy középvezető megy el a Tescoba árufeltöltőnek, ami egyértelműen visszalépés, hanem egy sima oldalirányú mozgásra teintettek akként.
    Átlagosan 10-ből 2 volt olyan, aki tisztában volt azzal, hogy nem attól jó egy munkavállaló, hogy ő akar lenni 10 év múlva a CEO, hanem attól, hogy azt csinálja, amiben jó és amit szeret, amiben tud és akar is fejlődni. Na velük lehetett értelmes diskurzust folytatni (értsd: nem előre megírt sablonkérdések mentén haladt az interjú, hanem érződött a szakmai tapasztalat és sokkal inkább beszélgetés jellege volt a folyamatnak, nem pedig kérdezz-felelek).

  27. Hujber Tünde
    mondta:

    Hát nekem még a maléves éveimre is rákérdeznek, hogy de hát ezt miért, ha egyszer lean vonalon akartam dolgozni? És _látszik_rajtuk_, hogy nem tetszik nekik, egyértelmű „karriertörésnek” értelmezik, pedig nem csomagrakodóként dolgoztam ott. Magyarázkodni kell miatta, mintha valami bűnt követtem volna el. Mert aki könyvelő, az csak könyveljen, aki titkárnő, az csak titkárnősködjön, aki meg leanezik, az meg csak leanezzen. Különben alkalmatlan, meg biztosan rossz munkaerő a szakmájában, ha kénytelen volt mást is csinálni közben. Hogy meg is kell élni? Az olyan snassz… elvégre a munkavállaló nem a pénzért dolgozik, mint tudjuk. 🙂

    Szóval Magyarországon ez még nem úgy megy, mint nyugaton.

  28. jobangel
    mondta:

    @eMJe: A Hrblog.hu-ra tükrözve vagyok ugye, arrafelé kb. napi 500 új posztnál, egyébként napi átlag 100 körül. Ha van épp futó riport, amiben engem is megkérdezett a hrportal.hu, akkor hirtelen több régebbi cikkemre is jön látogatottság.

  29. Legyen igazad 🙂

    Tudsz arról valamit, hogy a másik oldalról hányan olvassák az írásaid? HR-re gondoltam, nem a sötét oldalra 🙂

  30. jobangel
    mondta:

    @eMJe: nem haragszom 🙂 Nem hiszek abban, hogy fenenagy véleményformálás történne egy-egy ilyen írással, de azt sem tudhatom, kinek adtam épp megerősítést, vagy lehet, hogy épp egy HR-es, vagy döntéshozó kezd el másképp nézni az épp mosogató mérnökre. Vagy épp a mosogató mérnök fogja kihúzni magát, és újra nekifogni az álláskeresésnek. Pláne, ha még más is megírja, hogy Londonban ez már oké, lehet, hogy még erősebb a hatás, és pont ez fogja megfordítani vmi sznob véleményét.

  31. Bocs Angel, de nagyon nem győztél meg 🙂 Akikről mi alapban vitatkoztunk, úgy láttam, nagyjából egyetértettünk, milyen beosztású emberekről gondolkodunk. Nős, ők ezt azért tudják, hogy lehet megoldani 🙂 Sajnos a probléma nem ezzel van, hogy hogyan oldjuk meg az interjúra eljutást, hanem azzal, hogy visszalépett az ember. Tőlem is mindig megkérdezik. Most, az utolsó 2 alkalommal azért is azt mondtam, hogy ez volt az első, ami szembe jött, és kellett a pénz. Majd meglátjuk, mennyire lesz sikeres, de nem láttam a szemekben, hogy előrébb lennék 🙂 Mondjuk az én okom nem teljesen ez volt, de legyen, talán bejön 😀

    Egyébként nagyon örülök, hogy külföldön így látják, de sem nekem, sem az ismerősi körömnek nem ez a tapasztalata Magyarországon.

    Ne haragudj Angel, talán ez az első bejegyzésed, aminek a tartalmának értéke nagyon-nagyon kevés.

  32. jobangel
    mondta:

    @DFK: Már itt sem mindenhol szerencsére. A multikban egyre inkább tolerálják ezt, a sznob kkv-tulajok is lassan meginognak a tökéletes karrierívű alkalmazotti igényükben, és megfelel nekik olyan is, aki tudja, amit kell, csak eddig nem volt szerencséje. Persze vannak még olyan helyek, ahol tartja magát a fennhéjázó szemlélet, na ők fognak vagyonokat fizetni azért, hogy alkalmazottat találjanak.

  33. @Eltévelyedés: Londonban igen, de Budapesten már lenéznek, ha „alábbadtad” fizikai munkára.

  34. Eltévelyedés
    mondta:

    Csak őszintén, van, amikor díjjazzák is. Nem felejtem el, Londonba költözéskor csak repjeggyel mentem, bíztam benne, hogy lesz munka. Persze nem bírtam otthon ülni és várni, elvállaltam valami futármelót, ne fogyjon annyira a pénz. Amikor interjúra kellett menni öltönyös melóra, akkor
    1. Leszartam, hogy nem lesz meg a heti teljesítmény a futimelóban, ugrott a heti extra. Nem tudok holnap jönni srácok, kész.
    2. Az interjún megmondtam, hogy épp futi vagyok, a pénz az pénz.
    3. Akkorát csodálkozott az interjúztató, hogy bezzeg ezek az elkényeztetett angol ficsúroknak büdös a fizikai munka, nagyon díjjazza, hogy legalább csinálok valamit, ez aztán a hozzáállás.
    4. Felvettek.