Állás két állás között

Állás két állás között

Nem ékeskedem idegen tollakkal, így a poszt ihletőjének ezúton köszönöm a témát (továbbiakban ő Laci). Most leginkább gondolatkísérletek, fejtegetések következnek, mert ha ideálisként leírnám, hogy így kell, akkor megkapnám, hogy de naiv vagyok, hát ezt itt lehetetlen. Tehát, nem azt írom, hogy így kell, hanem azt, hogy jó lenne, ha így lenne.

Laci, a sokáig állást kereső vezető végül talált, ha nem is vezetői, de nekivaló, jó pozíciót. Támogattam a keresésében, nem is tudom, mennyi időn át, az álláskeresése összesen 9 hónapot vett igénybe. A probléma, amit felvetett, hogy sok helyre egyértelműen a korábbi magas pozíciói miatt nem hívták be, HR-esen szólva „túlképzett”. Majd erre is kitérek egy következő posztban, mert nemrég meg egy HR-es közösségben sikerült erről konfliktusig menő vitáig jutni… De most nézzük az eredeti témát:

Állás két állás között

A vállalatok, munkáltatók bevezették már az interim pozíció fogalmát, ami egy helyettesítő, határozott idejű többnyire vezetői pozíció, amíg az eredeti vezető vissza nem tér egy hosszabb távollétéből. A beugró. Ilyen még közszférában is van, csak nem interimnek hívják, hanem átmeneti kinevezésnek.

Laci felvetette, milyen jó lenne, ha a munkavállalói oldalról is lenne ilyen. A kiugró. Amikor mindkét fél tudja, hogy ez az állás most egy ideiglenes helyzet, de mégis mindenki jól jár: a munka el lesz végezve, a munkavállalónak meg lesz bevétele a munkájából. Elmondta, hogy neki ezt volt a legnehezebb kezelni: beült volna ő szívesen egy hipermarket pénztárába, de túlképzett. Letagadhatja a diplomáját, eddigi pozícióit, de akkor mit írjon a CV-be? És nem tud hosszútávon gondolkodni ott, mert tudja, hogy közben keresni fog egy megfelelőbbet. De ha most ezért fizetnek, akkor ezt kell csinálni, amíg nincs más, ezt sokan tudják a munkavállalók közül. De még társadalmi megítélése is negatív egy ilyen döntésnek: mit fog szólni a volt kolléga, ha pont abban a hiperben, pont nála áll majd sorba, mint vevő? Ideális esetben azt, hogy ez egy becsületes munka, amin semmi szégyenkeznivaló nincs. A pénztárost behelyettesíthetjük takarítóval is (csak csendben megjegyzem, hogy egy bejárónő 1500-1800 forintos nettó órabért is megnevez, ki is fizetik neki… Ez egy jobban fizető adminisztrátor fizetési szintje…)

Ha lenne egy ilyen „állás két állás között” fogalom, amit elfogad a társadalom, amit most leginkább a pejoratív felhangú „ugródeszka” néven illetünk, nem lenne gond mindez. Persze az sem lenne baj, ha a kétkezi munkát nem nézné le a társadalom, és nem lenne szégyen pénztárosként, takarítóként stb. dolgozni. (Egyébként ezt külön nem értem: pénzzel dolgozik, vevővel dolgozik, ő az üzlet arca, vagy épp bejárása van mindenhová, amihez komoly bizalom kell, miért szégyenletes ez?)

A túlképzettség-motiváltság témaköre akár hosszabb önálló posztot is érne (lesz is majd rövidesen), most mégis csak itt és röviden: akinek azt mondják, hogy túlképzett, az ne hagyja magát. Mondja el az „őszintét”, hogy miért is lenne jó neki ez az állás. Előbb-utóbb lesz foganatja valahol, és valahol mégis a józan ész fog győzni az előítéletek helyett.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Nancsibacsi hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Online Távmunkás
    mondta:

    @Bambano: Nem véletlenül írtam. A HR tudományos szempontból gyakorlatilag az áltudomány határát súrolja, nincs közel sem annyira megalapozva tudományos mércével elfogadható kutatásokkal, mint a pszichológia, pedig ott az utóbbi években sorra derült ki a legnevesebb kutatási eredményekről, hogy csalással érték el őket…

  2. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    „Egyébként aki eleve számításba veszi hogy el fog válni – mert a statisztika azt mutatja -, annak nem kéne megházasodnia sem.”

    Baromi sokan nem veszik számításba, aztán mégis elválnak…

  3. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ezen dolgok elkerülésére ki kellene vezetni a szabadság halmozódását GYED alatt, ésszerű mértékre csökkenteni a GYES/GYED időszakat úgy, hogy a maximumot csak megosztva lehessen elérni (pl. anyuka 1 év + apuka fél év, de csak anyuka csak 1 év max.). A poén, hogy a mostani rendszer csak látszólag humánus, valójában demográfiailag zsákutca, és arra motival, hogy a nő ne lehessen egyenrangú fél.

  4. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Ugye ilyen alapon azt is elmondhatnám, hogy mondjuk az elmúlt tíz évben nem voltam betegszabin, mert nem voltam beteg. Csakhogy normális interjún az ilyesmi nem téma.

  5. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Mivel bármit mondhat, nem kérhetőek el az egészségügyi adatai, ezért ilyenről diskurálni értelmetlen.

  6. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Azért, mert ezek a férfiak olyan nőket vettek el, aki legfeljebb Tesco pénztárosnak jók. Teljesen más a szituáció, ha a feleség is komoly szellemi munkát végez, és még szakmai érdeklődése is van a munkájában.

  7. Nancsibacsi
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Hát én azért ismertem olyan csajt, aki az esküvője előtt fél évvel mondta nekem, hogy nem vonzódik a leendő férjéhez, de a gyerekei apjának jó lesz mert rendes pasi és jól keres, félredugni meg bárkivel lehet. Meg az is előfordult hogy egy gyűrűs menyasszonyt fektettem le az esküvője előtt 1 hónappal, pedig nem én vettem el. Szóval ennyit arról, hogy kinek kellene házasodnia, és kinek nem.
    A válás senkinek se jó, olyan mint amikor összetöröd az autót: nem fogja a biztosító teljesen kifizetni. Az önrészt mindenkinek el kell viselnie. A nők ennek ellenére amit írsz ragaszkodnak a gyerekek neveléséhez – általában abba se mennek bele hogy 1 hét itt, 1 hét ott.
    Aki 5 év alatt – ennyire biztosan futja a ház árából – nem tud megtanulni egy neki tetsző szakmát, az 25 évesen se tudott volna elhelyezkedni. Nekem van több olyan kollégám, akik fél éves átképzéssel programozók. Igaz kell ehhez kitartás, és az egy kemény fél év, de meg lehet csinálni. Egyikük közelebb van az 50-hez mint a 40-hez és „pályakezdő”.
    A „háztartási erőszak” című hülyeséget meg hagyjuk már. 2 értelmes ember él együtt – mégis mi lenne az ok arra a pofonra? Mert csak úgy poénból nem szoktak ám pofont adni. A HTB lét lényege pont az, hogy ha a pénzkereső ne legyen feszült, szóval nem hogy a feleségét ne pofozza meg, de a munkahelyén is sokkal nyugodtabb legyen.

  8. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Nancsibacsi: Senki nem tervezi az esküvője napján a válást, aztán mégis annyi elvált ember van. Ilyen alapon ne házasodjon senki.

    A kisgyerekek apára eső részét ritkán fizeti apa, mert ugye max. a konkrét anyagi dolgok vannak beszámítva, az, hogy a gyereknek mesét kell mondani, el kell vinni iskolába, vasalni kell a cuccait… egyedül az anyát érdekli. (És akkor még az ügyeskedésről nem is beszeltünk, ahol apuka eljátssza, hogy alig van pénze. Láttam én már válást, ahol a felek megpróbáltak korrektül viselkedni egymással, de nem ez az általános.) Nagyobb gyerekkel kevesebb a gond, de akkor sincs meg anyukának az a szabadsága, mint apukának.

    A másik, hogy a negyvenmillás lakást nehéz lesz hirtelen negyvenmilláért eladni, szóval annak a fele nem húsz. Aztán ha anyuka tíz évig nem dolgozott, akkor sok karrierlehetősége nincs. Ha ugye a házasság előtt volt jó szakmája, jó munkahelye, akkor is elment mellette a piac, ha meg most kezd egy tanfolyamot, akkor se tárulnak fel a lehetőségek egy negyven körüli pályakezdő előtt. Most hagyjuk azt, hogy elvégez egy műkörmös tanfolyamot, aztán vállalkozó lesz, mert ha érdekelné a téma, akkor ezt sokkal hamarabb megtehette volna, és akkor talán még eredményes is lehetett volna.

    Lehet normálisan válni. Lehet úgy is, hogy a gyerekek apánál maradnak. Vagy az is lehet, hogy nincsenek is gyerekek. Sőt, olyat is lehet, hogy a férfi HTB. De az minden esetben biztos, hogy a HTB sokkal rosszabbul jön ki egy válásból, mint ha dolgozott volna előtte.

    Ez nem azt jelenti, hogy akkor most minden HTB menjen azonnal teszkós árufeltöltőnek éjszakai műszakba, hanem hogy fontolja meg, hogy mi az, amit szeret csinálni, tud csinálni, és tegyen is valamit. Mert különben válás után tényleg csak az árufeltöltői munka marad.

    És itt jön be a HTB-ség azon aspektusa, hogy ez a házastársi erőszak előszobája. Mert ha tudom, hogy nagyon megszívom a válással, akkor hatvanszor átgondolom, hogy egy pofon elég ok-e arra, hogy váljak. Ha meg nincs is pofon, „csak” érzelmi erőszak, akkor meg méginkább kitartok a rossz mellett.

    És még eddig csak a válásról írtunk. De annyi minden történhet, haláleset, betegség…

  9. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Magyarországon nőnek jó lenni – feminista p.csának rossz lenni. Ez nagy különbség! Vannak női és férfi szerepek, ha mindenki megmarad a saját szerepében, akkor nagyon szuper élete lehet egy nőnek. Ha kényszeresen férfi szerepet akar élni, azt is megteheti, csak hát ugye akkor férfiakkal fog szembe kerülni – de megteheti. Kereshet annyit mint egy férfi, ha annyit dolgozik, és úgy lehet rá számítani mint egy férfira – van is ilyen: törtető p.csának hívják. Jó munkaerő, minden munkaadó szereti. De a szerepek között ugrálni nem lehet – ezt nem támogatja a magyar társadalom. Elmennél szülni, és ezzel kiesik mondjuk 2.5 éved? Nem fogod ott folytatni a karriered, ahol ott hagytad. Még fél évnél sem. Én is tök szívesen elmennék minden évben csak a 3 nyári hónapra a cégtől, mert nyáron szívesebben pihennék, mint dolgoznék – nem lehet. Pedig nem is vagyok vezető. Még a 30 nap szabimat se tudom kivenni egyben, nemhogy 60 napra itthagyjam őket. A munkahely nem kocsma, hogy akkor megyünk oda, amikor szükséges. A nőknek se, és vezető pozícióban pláne nem.

    Amiért egy nő mégis élhet nagyon boldogan itt, az az, hogy a nőnek sose volt szerepe a pénz keresés. Soha. Nem is várja el ezt normális férfi – nem is várhatja el, mivel pl. szülés miatti karriertörést nem lehet kiküszöbölni. A nők egyenJOGúak, de nem egyenKÖTELEZETTSÉGűek.

    Ha viszont egy nőnek dolgoznia KELL, mert kevés a pénz, vagy simán csak szeretne dolgozni, akkor egy HR-es nem hagyhat kívül semmiféle információt sem. Lehet hogy nem kérdezhet rá arra, hogy nő vagy-e, de LÁTJA. Látja hogy fiatal vagy öreg, információt kaphat (kérés nélkül) arról hogy van-e gyereke vagy sem (pl. mennyire kötött a munkaidő=gyereket kell vinni bölcsi/ovi/suliba), szeme van ezért látja hogy csinos-e, sőt sok nőről ránézésre meg lehet mondani hogy leszbikus-e. Ha ezeket az információkat felvételnél nem veszi figyelembe, akkor a HR-es simán rossz munkaerő, rosszul végzi a munkáját.
    Nyilván ezek nem kizáró okok, de azt bele kell írni a képletbe, hogy ennél a munkavállalónál várható évi 20 nap táppénz. Annyival kevesebbet fog dolgozni, egy részét ráadásul a cég fizeti. Emiatt nem veszik fel? Elképzelhető. Az is hogy felveszik, de alacsonyabb bérrel. Az is hogy felveszik, és rácáfol a 20 nap táppénzre, és átkerül egy „nem beteges” kategóriába (ugye az egyértelmű, hogy a táppénzen töltött napokról minden munkaadó statisztikát vezet, és a HR döntéseket ez is befolyásolja). Szóval a HR-es csak végzi a munkáját, a törvényeket betartva, de a kapott információkat felhasználva. És ha jó HR-es, akkor azt is félrerakja, hogy ő nő-e vagy férfi, mert ez munkahely – a női szolidaritást meg feminizmust nem itt kell kiélni.

  10. Nancsibacsi
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Azért azt se felejtsük el, hogy a közösen szerzett vagyon felét megkapja az asszonyka. Ne beszéljünk sokról – legyen csak egy lakás, ami mondjuk 40 millió – ebből rögtön kap 20-at. Elmegy albérletbe, fizet havi 200-at – ebből a 20 millióból bőven futja évekre, amíg el tud végezni egy tanfolyamot, hogy el tudja tartani magát + a gyerekek rá eső részét. Mert ugye a gyerekek apára eső részét fizeti az apa, gyerektartásként. Szóval nem történik itt semmiféle dráma, azon kívül hogy HTB helyett tanulnia/dolgoznia kell – amit egyébként is kellene.

    Egyébként aki eleve számításba veszi hogy el fog válni – mert a statisztika azt mutatja -, annak nem kéne megházasodnia sem. A házasság, gyereknevelés, az autóvezetés sem mindenkinek való.

  11. Bambano
    mondta:

    olvasom a hozzászólásokat, hát elég szomorú. sokan vissza akarnak térni a 60-as évekbe, vagy még korábbra, egyesek már-már a nácizmus határát súrolják…

    @Online Távmunkás: „Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha léteznének komoly HR-es kutatások és nem a szubjektív vélemények, hanem a tények döntenének az emberek sorsáról…”: mennyivel egyszerűbb lenne a fórumon az élet, ha például te is tudnád, hogy vannak komoly hr-es kutatások. mindig összekeveritek azt, hogy a magyar hr-esek zömének nincs köze a hr-hez azzal, hogy akkor a hr en-bloc egy kutyaütő szakma. aki tanult rendes hr-t és/vagy legalább látta egy rendes hr-es képzés tananyagát, az tudja, hogy létezik olyan, hogy rendes, tudományosan megalapozott hr.

    aki pedig azt mondja (nem keresem vissza, voltatok többen), hogy senki nem élvezheti a munkáját, azt megkérdezném, hogy pl. Halácsy Péter nem élvezte az eredeti munkáját? vagy a mostanit? és mivel a túlzó általánosítás cáfolatához elég egy ellenpélda, itt meg is állok, pedig hozhatnám példának akár Balogh Petyát is és még sokan másokat.

    a blog meg azért foglalkozik olyannal, hogy mindenkinek legyen állása, mert ide azok járnak, akik állást akarnak. miért kellene mással foglalkoznia, mint az ide járók igénye?

    vitatnám azt is, hogy pl. a budipucolásra nem lehet valaki büszke. minden tisztességesen elvégzett munkára büszke lehet az, aki elvégezte.

  12. jobangel
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: úgy bizony… Ezt a kockázatot manapság már kerülnie kell minden nőnek (egyre többen meg is teszik).

    Bár a házastársi tartás nálunk is létezik, azért elég jól feltételekhez van kötve, és bármi belemagyarázható a feltételekbe. Az egyik az önhibán kívüli jövedelemtelenség, a másik feltétel az érdemtelenség hiánya, a harmadik a leendő fizető fizetési teljesítőképessége. Namost a háromból az egyiket tutira lehet bizonyítani, mert az első kettő szubjektív tényező, a harmadik meg némi ügyeskedést kíván csak..

  13. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: De értem, csak nem akarom érteni. Mert pont ezek a nézetek azok, amik miatt ma Magyarországon nem jó nőnek lenni, és egy nő komolyan mérlegeli, akar-e gyereket, aztán megy a jajongás, hogy hát demográfia, meg korfa. Nálad az is egyértelmű, hogy csak a nő kereshet kevesebbet, vagy hogy állásinterjún már képletesen a bugyijában turkálhatnak, és a gyerek is csak az ő dolga, miközben mintha két szülője lenne. Szerencsére sok apukát láttam-látok, akik kiveszik a részüket a gyerekek logisztikázásából is. De az általad lefestett horror azért lehetett, mert sokáig kiszolgáltatva a túlkínálatos munkaerőpiacon kevés nő tehette meg, hogy elküldte a p…ba az állásinterjúztatót. Na, most munkaerőhiányban megtehetik, tegyék is meg.

    Mondjuk azért sincs igazad, mert így nem pontozgat egy HR-es, mivel többnyire nők, nagyjából ezt a részt értik. Sőt, férfi HR-essel már beszélgettünk arról, hogy terhes nőt vett fel féléves határozott idejű projektre, mert pont belefért az időbe. A férfi szakmai vezetők szoktak igazán nőalázók lenni, de az első munkanélküli, túlképzett időszakukkal ez el is múlik.

  14. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Nancsibacsi: Na de olyan elmaradott országokban, mint pl. Svájc, létezik az a dolog, hogy „asszonytartás”, vagy nem tudom, hogy fordítsam ezt szépen magyarra. A lényeg, hogy válás esetén apuka az (addig) HTB anyuka részére is fizet, nem csak gyerektartást.

    Magyarországon meg ha az önálló keresettel nem rendelkező asszonykát apuka lecseréli egy fiatalabbra (vagy ne legyünk gonoszak, valami miatt nem működik a házasság), akkor a HTB nagyon-nagyon megszívja. És mivel a házasságok döntő többsége válással végződik, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a lehetőséget a jövő tervezésénél.

  15. Tsteinar
    mondta:

    @jobangel: Lehet álszenteskedni, de mindenkinek felmerül fejében amikor nőt felvételiztet, hogy vajon mikor fog elmenni szülni, hány gyereke van stb. És nem, 99%-ban nem az apa fog elmenni táppénzre a gyerekkel ha beteg.

  16. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Nem értesz. Ha a jelentkező nem céloz rá, hogy neki nincs gyereke, és nem is lesz, akkor AUTOMATIKUSAN megkapja a fekete pontot a HR-estől. Nő, 20-40 között: -10 pont. Ha meddő, leszbikus, vagy simán csak a (leendő) nagyszülők kéznél vannak, akkor nem kapja meg ezt a -10 pontot.
    A gyereknek amúgy valóban van apja, csak nem mindegy hogy melyik fizetés 30-40 százalékát bukják el a gyerekkel való otthonmaradáson. Nyilván ha a nő keres 3x annyit – igen gyakori, mondjuk 1 ezrelék – akkor az apja fog táppénzre menni, de ezt a kockázatot a HR-esek benyelik.

  17. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: ez az az irány, amire nem szabad kitérni, mert ezzel teret adunk a diszkriminációnak. Ahol ilyen kérdések felmerülnek, ott fel kell állni, és távozni. Csakmert a jelölt nő, nem tehetim meg vele, hogy családi helyzetét és nőgyógyászati státuszát tárgyalják. És persze, ha beteg a gyerek, akkor van neki pl. apja is jó esetben, és máris felmerül a kérdés, hogy a férfi jelölt családi státuszát, potenciáját tárgyaljuk-e állásinterjún?

  18. HellsAngel
    mondta:

    @jobangel: Van az felig vicces megjegyzes, hogy minden diktatura arra a hozzallasra epul, hogy az emberek alapvetoen jok, igy aztan a josagos vezeto majd igazsagosan elrendezi a dolgokat. Ezzel szemben a demokracia es a jogallam arra a gondolatra epul, hogy az emberek alapvetoen rosszak, mindenki jobban jar, ha a kozeletet torvenyek szabalyozzak, a hatalom pedig eloszlik tobb fuggetlen piller kozott akik argus szemmel furkeszik a tobbieket.

    Biztos lehet ezt a gyerekeit nevelo anya dolgot jol es rosszul csinalni, de ez a magyar modja, ez az egesz nap egyedul van a gyerekekkel, kulfoldon, 10000km-re minden ismerosetol es rokonatol, kozben nulla segitseget es megbecsulest kap ez onmagaban is egyenes ut a neurozishoz, idealis korulmenyek eseten is. De nyilvan a bantalmazasi statisztikakbol latszik, hogy nem csak a nokre nehezedik nyomas. (A Rosemary gyermeke c. film jutott eszembe errol, de a temarol szolo direktebb es indirektebb alkotasokat nyilvan orakig lehetne listazni.)

  19. Nancsibacsi
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Ez mondjuk a válság idején jó taktika, mert akkor tényleg csak az számított, hogy legyen az embernek valami stabil munkahelye, de manapság olyan helyre elmenni dolgozni, ami nem fekszik nekünk az butaság. 1000 olyan hely van üres, ami fekszik – azokból kell válogatni.

  20. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Pedig a HR-es ha megtudja hogy a hölgy nem fog a beteg gyerek jogán kivenni évi 30 nap szabit, akkor nagy piros pontot kap. Ha kötetlen a beszélgetés, akkor simán bele lehet ilyesmit fűzni, vagy akár azt, hogy a nagyszülők már nyugdíjasok, a gyerekek állandóan náluk vannak, mivel csak 4 házzal laknak arrébb. Olyat viszont véletlenül se, hogy árvák vagyunk, vagy a nagyszülők Erdélyben maradtak.

  21. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    A jó HR-es ügyesen szimatol. S a fő szempont NEM az, hogy ért-e a munkához, mert az a legtöbb esetben megtanulható. A fő szempontok:
    – beleillik-e az új ember a kollektívába, minden szempontból, még az öltzöködés is baj lehet ilyenkor, vagy valamilyen sajátos hobbi is,
    – mennyi időre keresünk embert, s a jelentkező várhatóan marad-e addig (itt szűrik ki pl. a nemsokára terhessé váló lányokat),
    – a jelentkező pszichológiai prifilja alkalmas-e a munka típusához, pl. monoton munkához hiperaktív ember rossz döntés, de mondjuk egy passzív típus is alkalmatlan ott ahol nyüzsögni kell.

  22. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Nancsibacsi:

    Még az is nyerő lehet, ha oda jelentkezel, ahol nem felelsz meg.

    A saját esetem. A feltétel közgáz vagy pénzügyi diploma volt, felsőfokú angol, s legalább 3 év pénzügyi tapasztalat. Én bölcsész vagyok, közepes angollal, 1 év pénzügyi tapasztalattal. S felvettek, majd 2 évet le is dolgoztam ott, s a a végen se ők rúgtak ki, hanem én találtam más helyet.

  23. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: Nem, nőgyógyászati státuszról sem referálunk az állásinterjún.

  24. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Miért lenne hülyeség? A HR-es beszélgetés egy vizsga, ahol sok pontot kell szerezni. Azt hogy hogyan szerezted az teljesen lényegtelen. Nyilván tök hülyeség olyan pozícióba jelentkezni ahol nem felel meg az ember, de pl. az tök természetes, hogy egy fiatal nő ha nem is a CV-be, de a felvételin megemlítse hogy ő meddő, és nem lehet gyereke (aztán ha mégis lesz, akkor már késő).

  25. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Egy tesco pénztárosi állás nem fog anyagi függetelnséget hozni senkinek se. Másrészt ha úgy alakul, és SZÜKSÉGES lesz, akkor pénztárosnak vagy takarítónak bármikor is elmehet. Az ahol enyém-tiéd van, az lóf.sz, nem komoly kapcsolat. Egy normális párkapcsolatban teljesen lényegtelen hogy ki mit tesz bele anyagilag a közös kasszába, mivel olyan sosincs, hogy mindkét fél azonos mértékben tenne be. Ez alapján amit írsz minden nőt erőszakolnak GYED alatt. Tiltsuk be a szülést – jó indexes módra?
    Az is simán elképzelhető, hogy egy párnak, ahol az egyik félnek már nem kell dolgoznia van megtakarítása/befektetése, vagyis ha a férj elveszíti a munkáját, akkor is legfeljebb megszorításokra van szükség, de éhen halni nem fognak nagyon sokáig/végtelen ideig.

    A HTB teljesen elfogadott olyan elmaradott országokban mint mondjuk Franciaország vagy Svájc – nem kell ettől félni. Én pl. csomó olyan diplomás nőt ismerek, akik 20+éve HTBként élnek, és a gazdasági meg családi erőszak előszobájából a nappaliba, ahol a tényleges erőszak megtörténik valahogy nem sikerült eljutniuk. Nyilván ezen rettegni trendi – pláne az index főoldalán -, a valóság azonban mást mutat. Pl. az összes 2000 előtt (Y2K miatt sok volt a lé, és könnyű a munkavállaás) kivándorolt programozó cimborám felesége ilyen – egy se dolgozik, és mindegyik boldog házasságban él – Finnországban, Svájcban, Franciaországban. Mind elmehetne takarítani „anyagi függetlenségért” – de a realitás az, hogy eszükben sincs. Ha elmennének dolgozni akkor a bevételük nőne mondjuk 10-15 százalékkal, de az esték házimunkával mennének el, a gyerekekkel nem foglalkoznának – és ez az ami stresszhez, és a házasság felbomlásához vezetne, nem holmi elképzelt erőszak-előszobák. Mindezek mellett anyagi függetlenséget se adna, mert takarításból nem tudna venni 5 évente egy cuki trendi miniautót, meg nem tudná kifizetni az évenkénti 2 egoztikus utazás ráeső részét sem. Az meg úgy nem anyagi függetlenség, hogy a fizetésem kifutja a fodrászt meg a kozmetikust – ami drága azt meg vedd meg nekem drágám szülinapra meg az „évfordulónkra”. Több ilyen csajt is ismerek, akik ezt csinálják, de ez a nevetséges „függetlenség”, hogy „én független vagyok, de ami 100ezernél többe kerül, azt ajándékba kérem” náluk se tartotta össze a kapcsolatokat.

  26. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Ez a tapasztalatom. S bejött.

    Ha beírsz minden tényt a CV-be, azzal csak rosszul jössz ki. Úgyse ellenőriz semmit a HR-es, sőt a legtöbb esetben nem is tudja ellenőrizni. Elegendő, ha a legutolsó munkahelyed fedi valamennyire a valóságot.

    Pl. sose szabad beírni munkanélküliséget.

    Vannak alapvető HR-es szabályok, ezeket a legjobb kijátszani.

  27. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Jó családban ez sose gond. A vagyon közös, a bevétel is.

    S mivel a munka kéyszer csak, nem élvezi senki, ha egy fizetésből meg tudják oldalni, az csak jobb.

    Nálunk jelenleg csak én vagyok teljes munkaidős proletár, feleség csak heti 2-szer dolgozik, akkor is csak 4-4 órát.

    Az egymástól függés nem gond. Én is függtem már tőle, első 4 évünkben olyan lakésban éltünk, mely csak az övé volt, s az ő egyetemi ösztömdíja az enyém 4-szerese volt, azaz ő tartott el.

  28. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Azért a hülyeségnek is van ám határa. Ez a gondolatod már feszegeti a határt 🙂

  29. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @ProjectMayhem:

    A CV szépirodalom, nem dokumentalisztika. Mindig kreatívan kell írni, kiszínezve, változtatva. A HR-es sose a tényekre kiváncsi, hanem arra: mit adsz elő és hogyan.

  30. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: a HTB életmód az a teljes anyagi kiszolgáltatottságot jelenti, előszobája a gazdasági erőszaknak, majd a teljes családon belüli erőszaknak. Nem minden párkapcsolat jut ide természetesen, a legtöbb szerencsére nem. De amikor a nő HTB, a férfire nehezedik a család anyagi ellátása, akkor történnek bajok. Pl. amikor elveszíti az állását a férfi, ezzel egyetlen érdemi jövedelmét a család (a családi pótlékról ugye kár említést tenni…). Ez a felállás minden családtagnak kockázatos.

    Akkor jön a pánik, mert a nő HTB létből csak egy rosszul fizető munkát tud találni, a férfi meg általában olyan korban van és pozícióban volt, amikor belefut a túlképzettségbe, mint problémahalmazba. Ebből én most a túlképzettség problémát szeretném valahogy kivenni, a párkapcsolati tanácsadás nem az én profilom. A nők anyagi függetlenségét meg álláskeresésen keresztül tudom segíteni (aki vállalkozni akar, annak is van megfelelő tanácsadói kör, de ahhoz sem értek).

  31. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Ha valaki kilép úgy, hogy nincs új munkahelye, annak van elég pénze. Ha nem lenne, akkor legyen bármilyen sz.r is a jelenlegi munkahely, maradna, és MELLETTE keresne másikat. Ha van pénze, akkor azért, hogy ne unatkozzon totál értelmetlen beülni egy tesco pénztárába.
    Nem a HTB életmód fog rosszul elsülni, hanem az, amikor a nő elmegy dolgozni egy szar munkahelyre, esténként meg hazajár idegbajoskodni. Na ilyenkor lesz utána gondja a villany meg a többi számlával. Ha valaki nem szorul rá, akkor SZAR munkahelyre NE menjen el. Jóra igen, de a legjobb az, amikor azt csinál, amit szeret. Szóval simán belefér az, hogy megpróbál valami eladhatót csinálni, és ma már minden értelmetlen sz.rt el lehet adni. Pl rossz HR tanácsadást is 😀

  32. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: No, azért emberek elég sokféle ok miatt keresnek állást. Mert kell a pénz, leginkább azért. De akinek van elég, az meg az életszínvonalát akarja fenntartani. Váltani a rossz munkahely miatt szoktak, hogy mitől rossz, az változó.
    Én nagyon fontosnak tartom, hogy minden nőnek legyen önálló, saját maga által megteremtett jövedelme, mert az biztonságot ad. A HTB életmódot a magam részéről nem ajánlom egyetlen nőnek is, mert nagyon rosszul szokott elsülni, és mikor megvan a baj, sokkal nehezebb rendbetenni a dolgot, de segíteni is. Szép cukkiniből meg nem lehet villanyszámlát fizetni. Az anyagi függetlenség minden felnőtt embernek fontos kellene, hogy legyen. Nőnek, férfinek, fiatalnak, öregnek. Az pedig többnyire munkából teremthető meg. Vállalkozás vagy munkaviszony, az már egyéni.

    Azzal sem értek egyet, hogy a munka szükséges rossz. Sokféle funkciója van, van, aki kiteljesedik benne, van, aki csak pénzt keres vele, amiből aztán megfelelő életet teremt. Van, akinek az élete értelme, mert ezt választja.

  33. Nancsibacsi
    mondta:

    Az ember olyan élethelyzetben hagy ott egy munkahelyet, nem pedig vált egy másikra, amikor nincs rászorulva a pénzre. Vagy ha kirúgják – de az teljesen más téma. Ha viszont nincs rászorulva a pénzre, akkor meg ne görcsöljön rá a munkahely keresésre. Dolgozni nem kell, nem kötelező. A lényeg az hogy elfoglalja magát, és hasznosnak, tartalmasnak érezze a létezését. Van csomó tevékenység, amivel el tudja magát foglalni, amit szívesen csinál, és a mai világban már simán lehet az, hogy ezzel is tud pénzt keresni.
    Nekem egy volt kolleginám kilépett, és elkezdett a kinőtt, megunt ruháiból – meg később turkálóban vásárolt ruhákból – táskákat varrni, és ezeket árulni. Nem tudom hogy végül bejött-e neki vagy sem, de biztosan nem unatkozott közben, a pénz meg sokadlagos szempont volt, mert a barátja jól keresett – volt elég pénzük. Viszont ami biztos: sokkal jobban érezte magát táskavarrás közben, mint előzőleg, amikor értelmetlen adatoknak próbált értelmet adni excelben naphosszat.
    Nekem a feleségem lépett ki a melóhelyéről májusban, és mondtam neki, hogy nyárra már ne keressen melót – inkább menjenek le egész nyárra a balatoni nyaralónkba a gyerekekkel. Lesz egy szuper nyaruk, minden nap főzőcskézik, kertészkedik, csinosítja a házat: nő az uborka meg a paradicsom meg a gyerekek – szóval nem unatkozik. A pénz meg tök lényegtelen, mert keresek én eleget kényelmesen, és ha akarnék kereshetnék 2x ennyit is. Aztán ősszel, ha kezdődik a suli, majd elgondolkozik azon, hogy mivel foglalja el magát. Nem azon, hogy hová vegyék fel – hanem hogy mit tegyen azért, hogy ne unatkozzon.
    Értem én hogy egy HR blogon a legfontosabbnak azt tartják, hogy mindenki találjon munkát – de az élet nem erről szól. A munka egy szükséges rossz – de ha nem vagyunk rászorulva, akkor egyáltalán nem kell rástresszelni, és pláne nem kell elmenni pl. pénztárosnak az Aldiba – csak hogy csináljunk valamit. Csinálni valamit otthon is lehet, és egy rossz, lélekölő munka senkit se fog boldoggá tenni. A takarítás/pénztárosság nem azért gáz mert keveset keresnének, hanem azért, mert lélekölő, repetitív, és nincs semmi produktuma – nagyrészt robotok is meg tudnák csinálni, legfeljebb csak ma még drágábbak az ilyen ügyes robotok. Egy szép cukkinira lehet büszke az ember, egy kitakarított klótyóra nem.

  34. jobangel
    mondta:

    @ProjectMayhem:
    1. igen, sajnos a folyamatos fejlődés olyan irraconális elvárássá fajult, amiben elképzelhetetlen, hogy neked most éppen pont megfelelne egy nyugisabb, alacsonyabb szintű meló. Mert már nem kenyérre kell, vagy éppen pont arra, és mindegy, csak fizessenek, mert most más a fontos, a munka olyan kellene, hogy legyen, hogy rutinból menjen. Ezt egyszerűen nem engedik, pedig ez csak egy idióta, HR-es tévképzet. Amit persze nem tanítanak a HR-szakokon, valahogy kialakul a fejeikben a fenenagy megfelelési kényszerükben. A megoldás az ismeretterjesztés, és a szakmai vezetők erőteljes asztalracsapása. 1 fő CEO már egyszer kimondta a jelenlétemben a HR-esének, hogy ha még egyszer meghallja, hogy valamelyik jelölt „túlképzett”, addig tartott a HR-es munkaviszonya. Kis hebegés után normális mederbe került a kiválasztás.
    2. A HR-es nem mer maga dönteni, a szakmai vezetőt meg nem meri megkérdezni. Arra vár, hogy majd valahogy elsikkad a sztori. Grrr.

    Ne butítsd le a CV-det, mert nem lesz jobb lehetőséged tőle. Kapcsolatrendszer, szakmai hozzáállás, ez adja el a „túlképzett” embereket.

  35. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: hát igen. Amikor majd a józan ész diadalmaskodik, eljön a jó világ. Tombolás cimkés írás lesz 🙂

  36. ProjectMayhem
    mondta:

    Hasonló cipőben vagyok én is. Számomra alig hihető az alábbi két állítás:
    – negyven „X” évesen talán még nem vagy öreg a váltáshoz, de hogy Magyarországon, a korábbi pozíciódhoz képest „alacsonyabb” szintre jelentkezel az elképzelhetetlen.
    – ott van a HR-nél a jelentkezésed, tehát nem ezért nem kaptál visszajelzést…csak nem tudják mit kezdjenek vele.

    A CV-ből hagyjam ki az utolsó 10 évet?(!) Nevezzem át a beosztást vezetőre, felelősre, koordinátorra akármire? Hát nem, mert ez hazugság, azt pedig nem kínálhatom fel! A CV egy életút, ami az eddig történteket tükrözi. A jelentkezés a jelen az akármilyen okaival együtt, de pusztán a CV alapján saccolni és (nem)dönteni az szerintem felelőtlen.

    A túlképzettségben én nem hiszek, pláne amíg meg sem hallgatnak.
    A „félelemben”, hogy okosabb, meg sikeresebb vagy, mint a leendő munkatársak nem hiszek.
    Abban hiszek, hogy a hírdető alkalmas embert keres céljai eléréséhez.

  37. Online Távmunkás
    mondta:

    „egy HR-es közösségben sikerült erről konfliktusig menő vitáig jutni”
    Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha léteznének komoly HR-es kutatások és nem a szubjektív vélemények, hanem a tények döntenének az emberek sorsáról…

  38. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A beugró azért ugrik be, hogy maradjon örökre, ezért nem szeretik. Leginkább a kollégákkal szokott baj lenne, mert ők az ideiglenesen hiányzó oldalán szoktak állni.

    Szóval az ideiglenes állás nem jó senkinek.

  39. Valamit dolgozni kell, adott esetben nem lehet válogatni.