Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!

Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!

szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el… az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen sz.r álláskeresőnek lenni… s nem bmg semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk b…ni

Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni.

Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor 😉… Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.

Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, egyre inkább hergeli magát, csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna … Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat.

Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó).

Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp.

Szemléletváltással, mert sok-sok hiba van ebben a történetben:

  • Ha önéletrajz alapján utasítanak el, akkor egyértelmű, hogy az önéletrajz arra az álláshirdetésre nem volt jó. Nem látta meg benne a hirdető, ami neki kellett. Hogy mi kellett volna neki, azt leírta az álláshirdetésben. Ezek alapján testreszabott önéletrajz volt? Ki volt emelve benne, miért felelnél meg az adott állásra? Valójában már mindegy mindez: ez az álláslehetőség elment, nem éri meg további energiát beletenni – nem éri meg azon dolgozni, hogy megtudjuk, miért nem lett meg az az állás. Simán tovább kell lépni.
  • Legyünk tudatosak! Ha nem sikerült valami, attól még nem dőlt össze a világ. Igen, ez az egy állás most nem sikerült. Mi a teendő? Keresni a következőt. Benne van az önéletrajzodban, hogy problémamegoldó és eredményorientált? Akkor vegyük át: mi a problémád? Hogy nincs (jó) állásod? Mi az eredmény, aminek ki kell jönnie az álláskeresésből? Egy jó állás… Amiből ez nem jön ki, az teljesen fölösleges tevékenység.
  • Tehát a következő álláshirdetésre nagyon pontos jelentkezést kell beadni. Az összes következőre! Menj végig soronként az álláshirdetésen! Mik a feladatok a pozícióban? Csináltál olyan régebben, máshol? Akkor írd le az önéletrajzban! Mik az elvárások? Teljesíted őket? És benne is van az önéletrajzodban? Kiemelve, pl. közvetlenül az elején, a személyes adataid után, egy pár soros összefoglalóban? Ugyanitt megemlítetted azt is, amit ők előnynek jelöltek meg, és neked pont van olyasmid? Ha fizetési igényt kérnek, írd bele a pályázati anyagodba, és NE légy szerény! Kérj többet! (hm, 4 éve, pont karácsony előtt írtam ezt)

Elhiszem, hogy ezeket olvasni meglehetősen sokkoló lehet. Hogy bármilyenek is a körülmények, – elismerve rengeteg általunk nem irányítható helyzetet az álláskeresésben, gazdasági környezetben – mégiscsak az a vége, hogy rajtunk múlik, hogy lesz-e állásunk. Azon, amit megteszünk magunkért, és azon, amit nem teszünk meg – magunk megkímélése érdekében.

Mit lehet tenni mindezzel állást hirdető szervezetként?

Na erről most nem fogok írni! Azért nem, mert álláskeresőként ezzel nincs dolgunk.

Ha arra várunk, hogy majd valami csoda folytán minden munkáltató értelmes álláshirdetéseket kezd írni, és attól majd könnyebb lesz állást keresni, akkor várhatunk még „egy keveset”.

Emellett persze elismerem: az álláshirdetések nagyrésze sablonos, a „mire gondolt a költő” c. kérdést majdnem mindig fel lehet tenni. Fűszerezve értelmetlen elvárásokkal, súlyosbítva semmitmondó víziókkal, küldetésleírásokkal. A lényeg valahol mégiscsak az lesz, hogy van ott valami feladat (feladatot keress, ne pozíciót), és írnod kell nekik egy pályázatot, miszerint arra épp te vagy a legmegfelelőbb!

————

PS: A HR-es kifakadása valódi. Minden más egyezés a valósággal csakis a véletlen műve lehet.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha kézbe vennéd az álláskeresésed irányítását, ha segítségre van szükséged a karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Francois Pignon
    mondta:

    Nekünk, a cucc rossz végén állóknak a legvisszásabb pont a cikkben említett dolog: én írjak egyedi diplomamunkát CV gyanánt mindenkinek, holott a kiírások nagy részében szereplő copy-paste sallangokon túl (lásd problem-solving, multitasking meg fast-paced environment) úgyis mi fog dönteni a másik oldalon? Elvárások: X év tapasztalat. Ez az egyetlen szűrő. A többi jelentkezőt dobják a kukába a transferable skill-ekkel meg a többi sallanggal együtt.

    Persze közép- meg felsővezetői szinten biztos nem így megy. De az a vicc hovatovábbja, amikor valaki volt már pü. admin, HR-es admin, vagy háziorvosi rendelőben recepciós, fogorvosi rendelőben recepciós – viszont ha mondjuk sales adminnak vagy iskolai recepciósnak jelentkezik, akkor nem veszik föl, mert alighanem kvantumfizikusi szint, hogy valaki egy új szoftvert vagy (komolyan!) egy új szoftver-verziószámot megtanuljon adatbevitel szintjén… Ennyire veszik komolyan a transferable skills nevű lózungot a gyakorlatban (Brexitisztánban legalábbis).

    Pepitában ugyanez, mikor a cégek nem költenek professional developmentre se. Szerintük egyszerűbb az utcáról fölvenni valakit, mint a meglévő munkaerőt képezni. Nyilván az oka egyszerű: nehogy esetleg utána több fizetést merjen kérni a paraszt. Hogy mennyi időt és pénzt pocsékolnak el emiatt recruitmentre, az jelentéktelen mellékmozzanat.

    Ui.: Egyébként a HR-es kifakadását is megértem, sőt a fentinél nagyobb álomvilágban élő „álláskeresők” is vannak.

  2. L. Cz.
    mondta:

    Bő egy éve volt két olyan jelentkezésem, ahol kaptam választ, de sokra nem mentem velük. Az elsőnél délelőtt fél 12-kor küldtem el az önéletrajzomat és délután 3-kor hívott a toborzó hölgy, hogy aktuális-e még a jelentkezésem. Akkoriban még tartott az állítólagos munkaerőhiány, de nem gondoltam volna, hogy ekkora a baj: bő három óra alatt csak nem talál állást a derék jelentkező. Végül nem sikerült megegyeznünk, mert kb. fele akkora fizetést ajánlottak, mint amit kértem volna. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, akivel nem tudtak megegyezni akkoriban, azért reagáltak ilyen gyorsan. A másikat úgy hirdették, hogy november elején kellene kezdeni, annak rendje és módja szerint beadtam az augusztusi határidő előtt a pályázatot, eltelt a beadási határidő, utána egy hónap, még egy, már a novemberi kezdési időpont is eltelt, a cég annyit se böfögött vissza, hogy egyáltalán megkapták az e-mailt, nem a spam mappában landolt, én pedig elkönyveltem, hogy valaki más töltötte be az állást. Idén januárban aztán megtalált az ottani toborzó és érdeklődött, hogy aktuális-e még a jelentkezésem. Mindezt szintén a munkaerőhiány idején, mikor a cég HR igazgatója a megyei napilapnak is nyilatkozott, hogy alig találnak embert.
    Úgyhogy jó dolog, ha a toborzó válaszol az állásjelentkezésre, de ezt sem érdemes ész nélkül csinálni.

    1. Francois Pignon
      mondta:

      1. Számomra egyetlen értelme van a visszajelzésnek: tudom, hogy ne várjak. Ennyi. Eleve azért jelentkezek egy állásra, mert tudom magamról, hogy megfelelek. 🙂 Ha szerintük nem, miért az én hibám?

      2. Manapság mindenki hozsánnákat zeng az automatizálásról. A világ legegyszerűbb dolga lenne, hogy előszűrésnél vagy automatikusan az ATS, vagy egy tickboxszal a HR-es biorobot küld egy „nem nyert” üzenetet. Hú, mekkora megvalósíthatatlan technikai csoda…

      Értelmesebbek be szokták írni a hirdetésbe, hogy ha x napig vagy x dátumig nem jeleznek, akkor tárgytalan.

      1. babona
        mondta:

        Bingo. Kb ennyi lenne az értelme, de hiába írom le 10 féleképpen, nem megy át.

    2. Vorosduma
      mondta:

      Ez ismeros szituacio, csak a masik oldalrol. Leirom, nalunk hogyan volt egy hasonlo eset. Kitettuk az allashirdetest nyar kozepen, szerettunk volna valakit oszre talalni. Olyan munkakorrol van szo, amire nalunk nincs szakember (egy masik szakterulet), de az ugyfeleink szeretnenk, ha ezt is szolgaltatnak, igy meghirdettuk a fejlesztest kulso megvalositasra. A feladatot a mi osztalyunk kapta, en vagyok a szakmai vezeto, es mint mondtam, nincs nalunk erre alkalmas kollega (es kapacitas). Olyan valakit szerettunk volna, aki kepes nagyreszt onalloan elvegezni a fejlesztest, tehat megbeszeljuk a feladatot es tamadnak otletei a sajat szakteruleterol, hogyan valositsa meg, meg is tudja valositani, mi pedig ehhez adatokat adunk es a sajat szakteruletunkrol a szakertelmet. Elsosorban egy tapasztaltabb vallalkozora gondoltunk, akar tobbfele termeszettudomanyos, muszaki szakteruletrol, viszont nem akartuk kizarni a tehetseges kezdok jelentkezeset sem – de semmi esetre sem egy szakdolgozat kesziteshez hasonlo felallast akartunk, ahol nagyreszt nekem, mint egy temavezetonek kell kitalalnom, mit csinal majd a jelolt. A feladat hataridos, igy fontos volt, hogy mindenkeppen talaljunk valakit az ev vegeig. A kiirasban leirtam a feladatot, az azzal kapcsolatos elvarasokat, hogy mi milyen segitseget tudunk nyujtani, az utemezest, illetve CV-t kertem, motivacios levelet, berigenyt. A jelentkezeseket a HR-es kezeli, mindenkiet tovabbitja, nincs szelekcio, en ertekelem oket, s a foosztalyvezetovel kozosen dontunk.
      Jottek a jelentkezesek, tobb olyan kezdo jelentkezett, akinek temaba vago tapasztalata nem volt, de maga a feladat erdekelte. Sokan csak CV-t kuldtek, a motivacios levelet a HR-esnek kulon be kellett kernie. Egy ideig senkit nem utasitottunk el, mert nem jott ossze annyi jelentkezes, hogy abbol biztonsaggal valaszthattunk volna. Holott volt nehany nyilvanvalo eset, akiket mar kapasbol el lehetett volna kuldeni: akik nem kuldenek motivacios levelet, akik pont a “szakdolgozat” kategoriaba estek. Tobb olyan jelentkezo volt, aki az anyaga alapjan akar alkalmas is lehet, de nem volt lenyugozoen meggyozo. De nem akartam oket elvetni, mert ha nem talalunk jobbat, akkor veluk leszunk kenytelenek beerni. Tehat varolistara kerultek.
      A beerkezo palyazatok kozott kb. a harmadik honapban jott egy olyan, amire azt mondtam, hogy na ilyesmit vartam (nevezzuk idealis jeloltnek). Addig interjuztunk ket jelolttel: az egyik nehany het utan, amikor egy tesztadatsort akartunk adni neki, felszivodott. A masik gyakorlatilag kieroszakolta az elso interjut (nevezzuk nagydumas jeloltnek) azzal, hogy kerdesei vannak, aztan sodrodtunk vele, a tesztadatsorral is dolgozott, csinalt vele valamit, de ket honap alatt nem jutottunk el oda, hogy felvazoljon egy kutatasi tervet. Ekkorra az igeretes jelentkezonk mar egy honapja varakozott a valaszunkra, es a tobbi 15 jeloltbol talan harmat ha vegre kizartunk.
      Hogy ez az egesz ennyire eluszott, az reszben az en rutintalansagomon mult (ritkan interjuztatok olyan feladatra, amihez az osztalyunkon nincs szakertelem), reszben azon, hogy mindig sokat kellett varnom arra, hogy a foosztalyvezeto jovahagyjon valamit. Ket honap utan vegre kozos dontessel eljutottunk oda, hogy a nagydumas jelolttol megvalunk, amit azert is sajnaltunk, mert egy csomo idot eltoltottunk vele, klasszikus dilemma m, ugye. De vegre, felvehettem a kapcsolatot az idealis jelolttel, habar erosen tartottam tole, hogy mar nem is aktualis neki. Vele gyorsan porogtek az esemenyek, vegre a foosztalyvezeto is felebredt, ugyhogy eppen a szerzodest allitjuk ossze. A tobbi jeloltnek az elutasito levelek januarban fognak kimenni, tobb honappal a jelentkezes utan. Legkozelebb valoszinuleg maskepp csinalnam.

      1. jobangel
        mondta:

        Köszi, hogy ezt megírtad, jól mutatja, hogy a hosszas kiválasztás nem a jelöltek szívatásáról szól…

      2. Francois Pignon
        mondta:

        Én is köszi, hogy leírtad.

        Nem ellentmondani akarunk itt mindenképpen Jobangelnek, még ha az „akadékoskodásból” úgy tűnik. Nekem is van tapasztalatom, csak „darab darab” munkakörből, hogy mennyit képesek p…ölni egy munkával: mire meghirdetik, mire a HR leküldi a jelentkezőket, mire egyáltalán elolvassa az adott supervisor a CV-ket, mire a jelölteket behívják — majd végül szó nélkül meg se jelenik 10-ből 6 az adott napon, legvégül a fölvett kettőből az egyik felszívódik az első munkanap után, a másik meg két hét után lelép, és kezdődik az egész hercehurca elölről.

  3. babona
    mondta:

    @jobangel: Ha 200 jelentkezés van 1 pozira, értem ha nem válaszol semmit (bár egy automatikus válasz: ” köszönjük jelentkezését … ” azért legalább jelzi hogy nem a spamszűrő tudta csak olvasni csak a levelet. ) De ha csak 5 van?
    Esetleg gondolva a jövőre (a cég jövőjére is), megpróbálnám vmennyire ismerőssé-barátságossá tenni a hozzám jelentkezők számára a helyzetet. (Számomra ez a “jelöltélmény” kezdete. Ha ez elmarad minden más 0)
    Mi a jobb egy udvarias, semmitmondó HDYD a szomszédnak, vagy ha csak átnézek rajta?
    Ezért nem értek egyet a “visszajelzés-nélküliséggel”.
    Mint álláskereső a bizonytalanságom nem nő egy negatív visszajelzéstől, de a 0 jelzéstől igen. Ez kényelmetlen számomra, ezért az illető helyet némi stresszhez társítom. Ez a jövőbeli kapcsolatra is “rányomja bélyegét”./utálom a nyelvi paneleket de ma ilyen nap van/.

    1. Balfredo Alfredo
      mondta:

      Veled egyetértve nem értek egyet a megvisszajelzésnélkülisített kiválasztási folyamattal!
      Az, hogy kapsz egy visszajelzést – még ha nem is azonnal, még ha nem is pozitívat, még ha csak gép által küldött egyenszövegűt is – az egyrészt csökkenti a bizonytalanságodat, másrészt jelzi, hogy az adott cégnél van egy legalább alapszintű kiválasztási kultúra.
      Jobangel meg azt hangoztatja, hogy nem kell visszajelzés. Ezzel közvetve a kiválasztási kultúra megléte és fejlesztése ellen emel szót.

      Persze az is lehetséges, hogy Összeszerelőországban meg Üzemcsarnokisztánban nem is kell semmiféle kiválasztási kultúra. Ugyanakkor ezt nem erősítette meg senki.

      1. jobangel
        mondta:

        A hatékonytalanság ellen emelek szót. A bizonytalanság belőled jön, amit nem old fel egy autoreply, de mondjuk egy negatív visszajelzés megerősíthet. Amiből nem lesz állás, tehát semmi értelme vele foglalkozni.
        Az, hogy tudod, miért nem feleltél meg X cégnél, nem fog segíteni abban, hogy Y cégnél megfelelj.

        1. babona
          mondta:

          ” A bizonytalanság belőled jön, ” – Ez nagyon nőimagazinos volt, nem is tetszik.
          Oké lehet igaz amire gondolsz de akkor is, nem tetszik a megfogalmazás, olyan izés…
          “Az, hogy tudod, miért nem feleltél meg X cégnél, nem fog segíteni abban, hogy Y cégnél megfelelj.”
          De, szerintem pont igen. 🙂 Tudom mit változtassak, vagy mi kell, vagy mire van igény, vagy milyen a HR “általános hangulata”, vagy később akár jól jöhet ugyanott más pozira.
          Belátom a cégnek (HRnek) többletmunka.
          Bocs a karácsonyi (idén utolsó? ) kötözködésért

        2. Balfredo Alfredo
          mondta:

          Azért vegyük már külön a dolgokat! Van a kiválasztási kultúra (a munkáltatók részéről) és van a hozzászólásodban említett állítólagos hatékonytalanság (a munkavállalók résézről).

          A kiválasztási kultúráról nem ejtettél szót. Ez a szőnyeg alá seprés teljesen érthető, mivel a kiválasztási kultúra alacsony szintje (vagy inkább hiánya) pontosan mutatja, hogy Összeszerelőországban a háeresek alkalmatlanok. Természetesen módodban áll ennek ellenkezőjéről meggyőzni engem és a blogot olvasókat egy, a kiválasztási kultúra összetevőit és összeszerelőországi színvonalát részletesen bemutató írásban. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen cikk sohasem fog elkészülni, mivel Összeszerelőország kiválasztási kultúrája olyan, hogy egyszerűen nincs miről írni.

          A hatékony(talan)ságra vonatkozó gondolatmenetedet pedig nem értem. Egy igazi álláskereső nem csak a rendelkezésre álló információforrásokat bújja újabb és újabb állások után kutatva, nem csak motívációs levelet plusz cévét állít össze mindig az éppen pályázandó pozícióhoz igazodva és küld el mielőbb és nem csak különféle interjúkon vesz részt (amint ez a különféle írásaidban megjelent útmutatásokból leszűrhető), hanem időnként áttekinti az eddig megpályázott állások listáját (vagy épp Excel táblázatát), már csak azért is, nehogy egyazon hirdetésre kétszer jelentkezzen két külön cévével és motívációs levéllel. Ezen áttekintés keretében kihúzza a listáról azokat a lehetőségeket, amelyek számára a továbbiakban érdektelenek, ideértve a saját maga által kijelölt türelni időn belül nem válaszolókat is, meg a negatív választ adókat is. Tehát minden beküldött jelentkezés utógondozást igényel és ezt az utógondozást pont segíti az, ha bármilyen visszajelzést kapsz.

      2. Francois Pignon
        mondta:

        Ez a helyzet sajnos nem csak Eufémisztán jellegzetessége, de inkább majd leírom külön hsz-ben.

        A hab a tortán, amikor néhány havonta meghirdetik ugyanazt az állást. Az összes itteni nagy job board-on (van jelenleg kb. 5). Reakció nincs a jelentkezésre, de nyilván nem találtak senkit, ha újra meghirdették, és nem tanulnak abból, hogy legközelebb talán egyedien fogalmazzák meg az igényeiket. Ugye ezt full-time álláskeresőként látja az ember, és fölteszi a kérdést, hogy akarok-e egy ilyen szemétdombon dolgozni. Lehet az is, hogy azért hirdetnek újra, mert az előző páciens már az induction után kisétált. (Elfelejtik egyes munkaadók, hogy pár jobsite-on már visszajelzést is lehet írni róluk…) Tény, ez is egy szűrő nekünk, jelentkezőknek.

  4. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: ‘Hogy mi kellett volna neki, azt leírta az álláshirdetésben.’
    ‘Emellett persze elismerem: az álláshirdetések nagyrésze sablonos, a „mire gondolt a költő” c. kérdést majdnem mindig fel lehet tenni. Fűszerezve értelmetlen elvárásokkal, súlyosbítva semmitmondó víziókkal, küldetésleírásokkal’
    Miért érzem úgy, hogy ez a kettő egymásnak ellentmond? Talán azért, mert _tényleg_ ellentmond 🙁

    1. jobangel
      mondta:

      Nem feltétlenül mond ellent.
      Már külön tudományággá fejlesztettem magamban az álláshirdetések értelmezését, és persze beszélve néhány álláshirdetést kiíróval, elég durva tapasztalásaim is vannak. Pl. hogy a cég presztízsét mutatandó, a leggagyibb adminisztrátori pozi is “manager”. Aztán belenyúlok, és odaküldöm a kétdiplomást, ők meg nem veszik fel, mert túlképzett. Ezen persze mindenki veszített, de a presztízs ugye… grrrr.
      Aztán olyan is van, hogy jóval több kompetencia kellene a feladatot látva a sikeres munkához, mint amit kiírtak. És véletlenül sem a “rugalmasság, jó problémamegoldás, eredményorientált” vonalon kellene keresgélni a szükséges készségeket.

      1. Balfredo Alfredo
        mondta:

        Amit magyarázatként leírtál, az nem oldja fel az ellentmondást, sőt fokozza azt!
        A korábban idézett első mondatod azt állítja, hogy a pozíció betöltéséhez szükséges minden követelményt, elvégzendő feladatot tételesen leírnak az álláshírdetésben. Sőt az erdeti írásban arra is bíztatod az álláskeresőket, hogy tételesen menjenek végig az álláshirdetésben szereplő feladatok és elvárások listáján, és építsék be az életrajzukba, hogy ezeket mind-mind teljesítik.

        A többi idézett mondatban meg a hozzászólásban pedig pont arról írsz, hogy az álláshirdetések jó része sablonos és semmitmondó, értelmetlen elvárásoktól hemzseg, meg hogy külön tudomány szükséges az álláshírdetésben foglaltak dekódolásához, szemléletes példaként hozva a manager eredeti illetve az input-output manager=portás szóviccben szereplő jelentését. Ha külön tudományág ismereteivel lehet dekódolni, hogy mit vár a munkáltató, az messze nem azonos azzal, hogy csak úgy leírja.
        Abban persze igazad van, hogy az ilyen álláshírdetésekkel mindíg a munkaválaló jár rosszul, sohasem a használhatatlan álláshírdetést közzétevő munkáltató.