Álláskeresés válságban: könnyebb lesz, mint 2008-ban volt!
A vírushelyzet meghozta a kedvezőtlen változást, van már magyarországi nagyváros, ahol naponta 60-70 új álláskereső jelenik meg a munkaügyi központban. Lehetséges, hogy ők olyan álláskeresők, akiknek még sosem kellett válságban állást keresni, így a bizonytalanságuk még nagyobb. Ez most másfajta „válság”, mint a 2008-as. Álláskeresői szempontból főleg, mert közben volt egy munkaerőhiányos időszak is, amit azelőtt még sosem tapasztaltunk. És persze több munkaerő nem lett, a strukturális munkaerőhiány sok helyen megmarad, és mellette felerősödik az egyébként is meglévő strukturális munkanélküliség. Jól behatárolható azon ágazatok köre, ahol megállt az élet, turizmus, szolgáltatóipar, építőipar és home office ide vagy oda, megsínyli az „irodás” világ is a keresletek visszaesését.
Röviden összefoglalva, ezek azok körülmények, amikhez alkalmazkodni kell.
A jó hír az, hogy 2008 óta sokminden változott a HR-es világ háza táján, és pozitív értelemben!
Ritkán pozitívkodok, sőt, kifejezetten elutasítom a hurráoptimista, „direkt jó, hogy eltörted a lábad, micsoda lehetőség” c. álmotivációs szösszeneteket. De realista hozzáállásból is vannak jó hírek:
- Online állástalálás
Ma is naponta látok HR-es posztokat, amikben arról cserélnek tapasztalatot komoly HR-es szakemberek, hogy ki milyen módszerekkel toboroz, interjúztat és léptet be a a cégbe(!) online módon kollégát. Képzeld el, amikor az új munkahelyen az első munkanapod máris home office. És hosszú ideig az is lesz.
- Home office
A HR-eseknek a hirtelen jött home office-szal lett egy plusz feladatuk: ahol eddig nem volt, meg kellett oldani a home officehoz tartozó teljesítményértékelést, kontrollokat (ez utóbbi az IT-nak is adott feladatokat). Ebben az a jó hír, hogy a szemlélet még a legvaskalaposabb tekintélyelvű vezetőnél is elindított egy szemléletváltást: kezdik érteni, hogy mégsem azt kell figyelni, hogy valaki „tisztességesen” leüli-e a munkaidőt a monitor előtt.
Miután ez a berendezkedés be fog válni – mert ahol nem, ott jön a csőd – a jövőben, a koronavírus utáni időkben is meg fog tudni maradni.
A leendő munkahelytől való földrajzi távolság, a magánéletedből eredő időbeosztás (pl. gyerekek ellátása) kevésbé lesznek fontosak: home office-ban csak a határidőre leszállított jó minőségű munka a fontos. Hogy ezt hajnal kettőkor, vagy este tízkor tudtad megcsinálni, nem számít. Akkor dolgozol, amikor alkalmas.
A csapatba illeszkedés is kevésbé probléma: ha emberek nincsenek összeterelve egy helyiségbe, akkor nem idegesíti egyiküket a másik csipszeszacskócsörgetése, a fejhallgatóból kiszivárgó zene neszei, a torokköszörülés, a diszkriminatív vagy hasonlóan elfogadhatatlan szólamai. Mindenki idegesítő szokásai megmaradnak a 4 fal között 🙂
A nehezebben beilleszkedők, szorongásos személyiségzavarral küzdők, asperger-szindrómások, magasan funkcionáló autisták, melankolikusok, mind kaphatnak lehetőséget. A csapat fogalma más értelmet nyer, de ez már egy külön poszt tárgya.
- Kompetencia alapú toborzás
A legritkább esetben látom azt, hogy „kell a papír”, ezen végre túl vagyunk. Ahol törvény előírja+közigazgatásban kell a papír, máshol már elég a tudás is 🙂
Ezzel álláskeresőként sok munkánk lesz, a kronologikus önéletrajzi forma felejtős lett… Majd megtanulunk kompentencia-alapon önéletrajzot írni (én már évekkel ezelőtt készítettem ilyen mintákat, ami akkor formabontó volt, most majd természetes lesz. Ingyenesen letölthetők itt. )
- Vezetőképzés
Hirtelen prioritássá vált a vezetők képzése: a képzett vezető képes távolról is motiválni, mentorálni, tudja a jelentések bekérésének módját, tud priorizálni. A mikromenedzselés felett eljárt az idő, ami jó hír lehet sokaknak.
A mikromenedzselő, szorongó és ettől zsarnok vezetők számára különösen nehéz idők jönnek. Úgy érzi majd, kicsúszott a kontroll a kezéből, nem tud mindenre odafigyelni, és ettől még inkább szorongani fog. Ha képzés és home office működéssel érkező sikerek mentén meglátja azt, hogy tud ez így is működni, talán megváltozik.
Hozzáteszem, szintén HR-esek között láttam olyan tanácskérő posztokat, ahol még a vaskalapos vezető meggyőzésére kellett érveket gyűjteni: miért is jó a home office. Mert az egyetlen út, hogy életben maradjon a cég…
- „Alternatív” foglalkoztatási formák
Szabadúszók, részmunkaidősök, megosztott munkakörben dolgozók, megváltozott munkaképességűek mind-mind új lehetőségeket találhatnak. A szemléletváltással kinyílik a világ, végre visszajuthatunk a józan észhez: a munkáltatók feladatok elvégzésére keresnek alkalmas embert, az emberek feladatokat keresnek, amiben jól tudnak teljesíteni, és amiért fizetnek…
- Munkaerőmegtartás
A munkanélküliség megnövekedésével első ránézésre ez nem is probléma, már miért is lenne gond megtartani a munkaerőt, jöhet majd a rosszemlékű mondás, hogy „százan állnak sorban az állásodért”.
Szerencsére tanultak sokan abból a világból, és rájöttek: A fluktuáció nem dicsőség, hanem veszteség, és a rémsztoris munkahely nem vonzó az employer branding (munkáltatói márka) óta. Rossz munkáltatóhoz csak az megy dolgozni, akinek nincs választása, és csak addig marad ott, amíg nem lesz választása. Az átjáróház-modell nem versenyképes ma már, a keménykezű vezető pedig nem félelmetes, hanem nevetséges.
A cégen belüli tudás igazi érték, meg kell tartani. Egyre inkább olvashatók vélemények, hogy a válság utáni újranyitás sikerének egyik kulcseleme, hogy mennyire lesznek hatékonyak a kollégák. Márpedig az lesz hatékony, aki ismeri a cég rendszereit, tudja, milyen ügyben kit kell felhívni, hová nyúljon, ha keres valamit.
És milyen fura, a válságnak még elmélyülni sem volt ideje (szerencsére), és máris a válság utáni sikereket akarják megalapozni cégek és vezetők. 2008-ban nem így gondolkodtak emberek, a technológia sem volt ennyire fejlett, így most reális esélyünk lehet egy rövid válságra, az elhúzódó, elmélyülő helyett.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Mérnök az utcáról
mondta:Ez lesz most az első hozzászólásom ezen a blogon, pedig már jó pár éve olvasom. Szerintem indokolatlan az optimizmus, főleg a hazai kkv-k esetében. Ott tuti hogy vissza fognak térni a „ha nem tetszik el lehet menni” és a „senki sem pótolhatatlan” mentalitáshoz.
Hogy a gazdasági részéhez is hozzászóljak Amerisztánban egy hete már 3,3 milliónál járt a munkanélküliek száma.
http://www.youtube.com/watch?v=rMrItvvFskk
Mostanra meg már 6,6 milliónál tart. És hála a globalista világgazdaságnak ez ide is be fog gyűrűzni. Isten hozott mindenkit a következő gazdasági világválságban.
Nekem személy szerint már elment a harci kedvem, miután az utóbbi hónapokban kétszer is mondvacsinált indokokkal mondtak fel próbaidőben.
babona
mondta:@SwR: Teljesen így látom. + Még annyi hogy a szolgáltató szektor (a mindennapi szolgáltatások) és az ezekre való igény meg a felesleges elkölthető bevétel nagyon lecsökken- rengeteg munkanélküli lesz. (Ld USA adatok).
Az SSC-k, amikre annyira büszkék vagyunk, hirtelen bődületes versenyben találják magukat (Oké,1-2év), a világ digitálisan fejlettebb és gazdagabb részén felszabaduló fölös erőforrások, miatt. A szoftver (fejlesztés, menedzsment/üzemeltetés) új, esetleg áttörő fejlesztésekkel megújul
Ebben az esetben aki nem alkalmazza az átláthatóbb, egyszerűbb fejlesztési és menedzselési rendszereket, az nem maradhat költséghatékony (Detroit példája átültetve online). Ehhez persze sok pénz (tőkeerős cég) kell.
Idővel (1-3 ÉV) kevesebb fejlesztő („kódoló…”) kell. Ha Ern0 hsz-a igaz, nem túl jók az esélyeink… („Nem egyedi dolog a mindenhez értés. A programozók is effélék k, hogy legyenek… Persze, nem így megy, meg is lehet nézni a sw-ek minőségét. „- idézet Ern0-től)
Bambano
mondta:szerintem abban az országban, ahol egy ilyen blogmotorért nem lógnak a programozók, felesleges bármiről is beszélni 😛
—————————-
nem azért lesz kevesebb munkahely, mert rájönnek, hogy kevesebb emberrel is elvégezhető ugyanaz a munka, hanem azért, mert be fog szakadni a kereslet és kevesebb lesz a munka.
például az autógyártók már panaszkodnak, hogy jó eséllyel fele annyi autót (se)fognak megvenni, mint tavaly. ehhez pedig kevesebb ember is elég.
egy csomó ember megborul most anyagilag, a válság után egy darabig ennek a megborulásnak a következményeit fogja nyögni. ha felvett valami hitelt, hogy a kijárási korláto
zás alatt legyen mit enni, akkor azt a hitelt fogja törleszteni és nem vásárolni fog. ebből lesz a nagyobb baj.
tatárfejű kutya
mondta:@Online Távmunkás:
„Én tavaly többször hallottam segédmunkásként dolgozóktól, hogy napi 40 ezer alatt inkább fel se kelnek…”
Hát vagy te voltál bepiálva, hogy ezt bevetted, vagy pedig a melósok, hogy ekkora hülyeségeket mondtak…
Csak egy kicsit gondolkodj már, hogy mennyi lehetett a valóságalapja a napi 40 ezernek…
tatárfejű kutya
mondta:@Eugene Horse: „milyen meló az vidéken, ahol nyolc elemivel lehet nettó 470-et akasztani?”
hohóóó…hát ha megkérdeznek egy építőipari vállalkozót, akkor az azt fogja mondani, hogy napi 30 ezerért sem talál segédmunkást, aki a talicskát tolja:))))
Aztán amikor felhívod és konkrét számokról lenne szó, akkor kinyögi, hogy 1200/óra a 40 fokos melegben:))
Ennyire van alapja a 408.000+60.000-os havi fizunak:))))
Meg a Balatonon nem találnak mosogatót havi 300.000-ért:)))
Online Távmunkás
mondta:@erkölcsi hulla: @Eugene Horse: Én tavaly többször hallottam segédmunkásként dolgozóktól, hogy napi 40 ezer alatt inkább fel se kelnek…
@Bkkzol: Nehéz olyan takarítónőt találni, aki rendesen kitakarít (értsd: tisztább lesz, mintha én csinálnám másfél óra alatt), lehet, hogy a teregetés vagy pakolás már túlzott elvárás…
Online Távmunkás
mondta:A cégek 99%-a nem toboroz, mert vagy közvetlenül vagy a megrendelőik miatt közvetve érinti őket a járványra adott politikai válasz okozta gazdasági világválság, ez kimaradt a posztból…
erkölcsi hulla
mondta:@Eugene Horse: segédmunkás ótabèr 2500 ft volt pesten. Persze nem a retkes cigánynak, hanem a stricijènek. Hívhatjuk vállalkozónak is ha vállalkozó alatt bűnöző retkes emberkereskedőt értünk.
Bkkzol
mondta:Nekem a takarítónő dobta be a kulcsot ( a postaládámba) felmondásként, mert nem fért bele a nettó 10 ft/alkalom az , hogy a mosógépből kiteregessen (én indítottam el a gépet csak nem volt időm megvárni még végig megy a program). Ennyiért csak 1,5-2 óra porszívózást vállal…
Eugene Horse
mondta:@CégvezetőX: akkor az segédmunka, gondolom a nyolc általánost végzett ember nem kőműves szaki vagy villanyász. Továbbra is kissé hihetetlen számomra, hogy téglahordó segédmunkásként közel nettó félmilla legyen a lé.
CégvezetőX
mondta:@Eugene Horse:
Építőipar. És ott diplomával is pont azt csinálod, mint 8 általánossal.:D
Eugene Horse
mondta:@CégvezetőX: milyen meló az vidéken, ahol nyolc elemivel lehet nettó 470-et akasztani? Mert akkor indulok máris, diplomám van, gondolom én 700 körül számolhatok 🙂
CégvezetőX
mondta:@Bkkzol: 1 éve megesett velem, hogy egy 8 általánossal rendelkező beosztottam (aki nem zseni volt, és rakétákat tervezett) a fizetés elutalását követő napon felhívott, hogy ő felmond azonnal…. Kérdeztem, hogy miért? A válasz… Megkapta a fizetését, és ő ennyi pénzért nem hajlandó a falujából kimozdulni.
Mondtam neki, hogy várjon egy kicsit, mindjárt visszahívom. Leballagtam a pénzügyre, hogy mégis mennyi volt ennek a jóembernek a havi nettó bére, hogy így felháborodott…. Azt a választ kaptam, hogy „408.000.- + 60.000.- cafetéria….”
Visszahívtam, hogy akkor maradhat a falujában.
Bkkzol
mondta:Nem is árt néha újra kalibrálni a dolgokat. A munkavállalók jelentős része nagyon el volt szállva, nem tudta már magát hova tenni. Pl. csak olyan munkahelyet keres ahova viheti a kutyáját… senki nem akar plázában eladó lenni….
ern0
mondta:@Eugene Horse: Azért a recruiter az önéletrajzom elolvashatná, mielőtt felhív #truestory
Nem egyedi dolog a mindenhez értés. A programozók is effélék (kellenének, hogy legyenek, illetve így kellene működni a sw dev iparnak), hogy amit csinálnak, ahhoz értenek, ráadásul valamiféle fura módon: mindent tudni kell az adott részterületről, tudni kell kérdéseket feltenni, de soha nem kell csinálni. Persze, nem így megy, meg is lehet nézni a sw-ek minőségét.
Eugene Horse
mondta:@ern0: a hr alapvető baja, hogy egyszerre kéne érteni több szakmához (hiszen egy kisebb cégben is több eltérő szakmai munkakör van), kellenének az alapnál magasabb jogi ismeretek, képben kéne lenni pénzügyi dolgokkal, és mindemellett nagyon fontos lenne, hogy közel pszichológusi képzettségű, jó emberismerő, jó kommunikációjú, de empatikus és gyors gondolkodású egyén legyen. Szóval a mesebeli tökéletes hr-es egy olyan multiképességű, nagy tapasztalatú valaki, aki biztos kézzel válogat, és közben tud az emberekkel bánni, plusz több szakterületet behatóan ismer. Éppen ezért, amikor hr-es elé kerülsz, és az egy magabiztosságtól sugárzó, divatos öltönyben feszítő 23 éves srác, vagy egy csinos, bő dekoltázsú szőke ciklon, akkor egésze rohadtul biztos lehetsz benne, hogy bukta van 🙂
ern0
mondta:Szoftver fejlesztőknél nagyobb cégeknél kérnek papírt, de csak azért, mert ki kell tölteni a rubrikát, a munkahelyi vezetőket nem érdekli.
Programozással jó pénzt lehet keresni, elég sokan gondolják, hogy megpróbálják.
Egy részükből egészen kiváló szakember lesz: mivel nem ez az eredeti szakmája, nem ebben nőtt fel, mindennek nagyon utánanéz, mindent megtanul, mindent nagyon előírásszerűen csinál, de amúgy hajlandó tanulni másoktól, befogadja a nem triviális, kreatív ötleteket is, mert abból is tanul – a legjobb kollégák ezek, öröm nézni, ahogy dolgoznak, fejlődnek.
Mások nem valók a pályára, de ők ellébecolnak valami szocialista nagyvállalatnál, mint pl. Ericsson, Siemens stb., kiügyeskedik, hogy project managerek legyenek.
Cégek élnek abból, hogy programozókat oktatnak. Jó szakmunkásokat nevelnek, akikből még akár rendes programozó is lehet idővel. Pénzért, persze.
Mert amit a fiatalok a hivatalos oktatásban kapnak, az katasztrófa. Akinek az óvodában mikroprocesszor volt a jele, az tud kicsipegetni jó dolgokat az oktatásból, egy jó tanárt, egy-két jó kurzust, de semmire nem jó amúgy, csak arra, hogy elhiggye, hogy ő már mindent tud.
Ezért aztán a cégek felvételiztetnek.
Már webes rendszerek vannak arra, hogy cégként megmondod, milyen témájú és erősségű feladatot akarsz, és kiadod a jelöltnek.
Én 50% sikerrel vettem ezeket, elég nehezek, ráadásul fix idő van rá (én éppenséggel nagyon ingadozó sebességű vagyok, 2 perc alatt csinálok meg félórás dolog és fordítva). Eredetileg azért vannak ilyen tesztek, hogy a NPP-ket (non-programming programmer) kiszűrjék, azokat, akik tökre jól el tudnak csevegni a szakmáról, de egy ciklust nem tudnak megírni (ld.: fizzbuzz teszt – döbbenetes az elbukók aránya!), de aztán rendesen túltolták.
A HR-esek (mind a recruiterek, mind a vállalatiak) LÓFASZT SE értenek
– se a sw fejlesztéshez,
– se a HR-hez,
– se nem működnek együtt rendesen az igénylővel, se senkivel.
Ha azt látod, hogy egy melóra tökéletesen alkalmas lennél, akkor 10% az esélyed, hogy megkapot. Ha nem passzol, akkor meg 10%. Soha ne ostorozd magad, ha nem sikerül. Vannak legendás esetek, közismert open source IP stack fejlesztőjét nem vették fel, mert nem a tokenek nevét, hanem a kód értékét mondta, sok órát debuggolt, nézett hexdumpokat, és ott a kódot látta, nem a tokeneket, és ezt hiába magyarázta a felvételiztetőnek. Vannak hippi cégek, ahová csak akkor tudsz bekerülni, ha vágod a hippiséget. Én pl. nem voltam eléggé end-to-end egy híres startupnak, ne kérdezd, mit jelent, azóta ezen röhögünk a haverokkal.
Na, szóval mifelénk így megyen.
Mielőtt a vírus beütött, az volt a helyzet, hogy minden cég ezerrel keresett embereket, de ennek ellenére EGY ÉVET rá kellett szánni az álláskeresés projektre, és nem nyeretlen kétévesként, mert a HR ennyire nem bírkózik meg a feladattal. Ezt több embertől hallottam, és nem hittem volna el, ha nincs a saját példám: seniorként az elhatározástól a kézfogásig bő fél év telt el, mire kaptam egy ajánlatot, amire szívesen bólintottam volna.
Amúgy Budapesten van 2 (kettő) HR-es fejvadász-toborzó cég, akik normálisak, egyik pl. rendszeresen elhív programozókat, hogy oktassuk mindenfélére a toborzó lányokat, hogy képben legyenek.
Konklúzió: remény van, de kevés.
erkölcsi hulla
mondta:@Eugene Horse: igaz, de szerintem csak az jött haza, akinek tènyleg nem volt már hova mennie, a többi maradt nèmetben.
Eugene Horse
mondta:@erkölcsi hulla: én éppen ezért egyetlen most hazamenekülő külföldön élő embert nem engedtem volna be. A nagy jólétben nem volt két hónap tartalékuk, hogy kibírják választott új hazájukban a leállásokat, ehelyett jöttek haza tízezrével, hogy itt terjesszék az áldást.
erkölcsi hulla
mondta:Aki tehette, már elhúzott ebből a putris országból, ès ha elég jól beszèlte a nyelvet a származását is letagadta. Mos hogy megint elkezdik majd levinni a fizukat, mèg többen mennek majd ki.
Eugene Horse
mondta:@Biancoverde: szerintem mindent teljesen jól látsz. Én kicsit sem tartom indokoltnak az optimizmust, szerintem a vírus lecsengése után cudar világ jön.
Eugene Horse
mondta:@jobangel: „a tartalékképzéshez bevétel is kel” – vagy inkább a kiadások csökkentése, a fogyasztás visszafogása. Eddig elmehetett havi X tízezer mozira, vendéglőre, ruhára, műszaki cikkre, ezután majd marad a háztartásban. Én erre gondolok.
„a rossz minőségű cuccokat nem lehet majd eladni, kénytelen lesz mindenki jó minőséget előállítani” – hát ez szerintem tipikus wishful thinking, főleg Magyarországon, ahol az emberek még mindig inkább megveszik az olcsót, mint a háromszor annyiba kerülő minőségit. Ha pedig kevesebb lesz a lóvé, hiába hangzik szépen, hogy a 25 rongyos Adidas cipő kibírja két évig, a 8 ezres noname meg fél évet, csak meg fogják venni az olcsóbbat. Vagy elmegy a turkálóba, és vesz háromezerért egy hordható valamit. A válság így működik. Egy világválság után a drága minőségi termék az utolsó, amire az átlagemberek vágynak/költenek.
Biancoverde
mondta:Sziasztok! Nem szeretném itt a mimóza lelkeket megbántani, sem kritizálni. Csak a tapasztalataimat, észrevételeimet osztanám meg. Először is. Hát eddig sem volt leányálom egy állásinterjún részt venni, el tudom képzelni ezek után mi lesz. A problémám ezekkel; a legtöbb helyen 2-3 körös a dolog ( ennyiszer kell elutazni a leendő munkaadóhoz, természetesen saját költségén). 90%-ban el sem olvassák az önéletrajzot(többször jártam így, pl. : be volt írva előző munkahelyként az, hogy nemzetközi furgon sofőr, erre megkérdezik az interjún. Bírni fogja a napi 8 óra vezetést? No komment… Aztán: 70%-ban sikerül felvenniük a lehető legalkalmatlanabb embereket. Legalább tíz ilyen esetet láttam egy munkahelyek egy éven belül. Pl. :Saját szememmel láttam , h a ránézésre 10 jelentkezőből 9 jó kiállású fiatalember helyett sikerült felvenniük a 60 kilós alkoholistát, mindezt egy olyan pozícióba ahol gépekkel kellet dolgozni, tonnákat kellett emelgetni. Nem is jött sokáig emberünk, minő meglepetésre elszíneződött a szonda az egyik rutinszerű ellenőrzésnél.Ez abból fakad szerintem, (tisztelet a kivételnek) hogy nagyon sok helyen 20-22 éves fiatalok viszik a HR-t, se munkatapasztalati, se emberismereti tudás nem áll mögöttük. Ezt úgy lehetne kiküszöbölni, h HR vezetőként mindenképp egy rutinosabb, idősebb személyt kéne alkalmazni. Munkavállalok munkakörülményei, jogai: Hát e tekintetben sajnos ez eddig is katasztrofális volt, e sajnálatos járvány után szerintem pedig még rosszabb lesz. 2016-ig az volt a szlogen a legtöbb munkaadónál: ha nem tetszik valami el lehet menni, sorba állnak a helyedre.Ez megszünt mert sok cég eljátszotta a becsületét, híre ment annak, hogy milyen munkahelyek is ezek valójában. Ebből kifolyólag nehezen találtak munkaerőt. Na most ez a szlogen majd visszatér mivel sok lesz a munkanélküli, egy állásra várnak majd 20-an, 30-an. A jogokat meg páros lábbal tiporták eddig is, és sajnos szerintem eztán is így lesz. Szüneteket nagyon kevés helyen adják ki úgy ahogy törvényben le van írva. Pl. : Győr, autóalkatrész raktár 12 órás műszakban 1×20 perc szünet (amiből 10 perced marad enni, mert 5 perc az út az étkezőig, 5perc vissza a munkaterületig. Ez amúgy 90%-ban mindenhol probléma, ismerősöktől is hallom. Hogy náluk meg van a jog szerinti szünet csak mire kimész a szünetre meg visszamész, meg marad a fele kb. a kajálásra, kávéra, cigire. Mondjuk ebben az esetben sajnos hiányos a törvényi rendelkezés, és ezt a munkaadók ki is használják. Aztán probléma még. A dolgozók tanítják be (persze plusz juttatás nem jár érte) az új dolgozókat, mert a főnök nem ért azokhoz a munkafolyamatokhoz, amiknek a főnöke. A stílus, a hangnem sok esetben bicskanyitogató a vezetők részéről, nem ritka a trágár, obszcén szavak használata sem. Légy szíves, köszönöm szavak nagyon ritkán hangzanak el. Több száz főre két WC, ezt is eddig már vagy tíz helyen tapasztaltam. Sorolhatnám reggelig amúgy. Legszebb: Közel két éve egyéni vállalkozóként dolgozok be nagy cégeknek. Eddig öt helyre, öt különböző céghez kellett mennem bedolgozni. Ötből öt helyen a a sima munkavállalói törvénykönyvet alkalmazzák nálam is ahogy a saját dolgozóiknál is. Kötelező szombat, 1×20 perc szünet meg ilyenek. Mégegyszer mondom, mindezt vállalkozóként vagyok kénytelen elviselni. Összegezve, nem akarom én itt sem a cikk íróját se senkit megbántani. Csak azért írtam le ezeket, mert az igazságot csak az tudja aki minden nap ebben él. Én ebben élek, de ha ez így megy tovább akkor nem sokáig, mert inkább visszamegyek külföldre dolgozni. Ott sem leszek milliomos, csak a munkásembernek arrafelé van becsülete. Ezen is gondolkodjon el mindenki, sokan nem feltétlenül csak a pénz miatt mennek külföldre hanem a jobb munkakörülmények miatt! Maradok tisztelettel!
jobangel
mondta:@Eugene Horse: a tartalékképzéshez bevétel is kell, mert infrastruktúra és pénzügyi szektor is, hogy legyen hová tenni a tartalékot a párnaciha helyett. A turizmus újra fog éledni, bár kicsit átalakul, több lesz a rövidebb időtartamon nyaraló belföldi turista. Igen, az emberek jobban meg fogják gondolni, mire költenek, így a rossz minőségű cuccokat nem lehet majd eladni, kénytelen lesz mindenki jó minőséget előállítani.
A gagyi önfejlesztő amcsi könyveket én is utálom, pont azért nem azt írom, ami azokban van 🙂
Eugene Horse
mondta:Szerintem valószínűbb forgatókönyv, hogy most a csökkentett üzemmódban, akinek még van melója, az hajt, mint állat, hogy meg is maradjon, ebből a cégvezetők azt fogják leszűrni, hogy megy a szekér kevesebb emberrel is ugyanannyi bérkiadással, tehát ha vége a palávernek b*szn*k majd fel/visszavenni embereket, hiszen így is működnek a dolgok. Plusz mivel ez egy masszív gazdasági válság, ha csitul a vírushelyzet, a fogyasztás nem fog varázsütésre visszaugrani a vírus előtti szintre, az emberek valószínűleg csóróbbak lesznek, jobban meggondolják mire költenek, és aki tanult az eseményekből, az fogyasztás helyett tartalékokat fog képezni. Ergo gazdasági oka sem lesz, hogy tömegével vegyenek fel/vissza melósokat, főleg a vendéglátó és turizmus területén, de sok termelő iparág is erősen be fog lassulni a fogyasztás visszaesésével. A poszt optimista megállapításai pont olyan légbőlkapott álmodozások, mint az élettelen álláskeresési tanácsok, meg a „hogyan kérj fizetésemelést” típusú papírízű, gagyi amcsi önfejlesztő könyvekből vett szólamok.
SwR
mondta:Üdv!
Hú ez sok vitát kiváltó cikk lesz…mert ez mind szép és jó (majdnem mind), de a valóság sajnos nem ez és nem is ez lesz, ha reálisan gondolkodunk. Főleg egy magyar tulajdonú, régies vagy erősen hiányos szervezeti kultúrával rendelkező cégeknél várhatóan nem sok változás hoz ez az egész. Én most őket szeretném kicsit bemutatni, mert nem egyet ismerek akár közvetetten, akár közvetve, legyen az pár száz fős Dunántúli cég, vagy 1000 fő feletti cég fővárosi központtal. De ide sorolhatnám, az olyan bár külföldi céget, ahol egy erős magyar vezetés van az itteni vállalatnál és eléggé befolyásos, sokszor azzal indokolva a régi bevált módszereket, hogy „nálunk ez így megy, eddig is működött”. Szerintem igazán őket érintheti a változás, mivel a multiknál már eddig is megvolt pl. a home office, vagy a szinte teljesen online világ.
Először is egy dolgot tisztázzunk, mert van kis fogalmi zavar sok ember fejében… tehát a Home office fogalma nagyon nem ugyanaz, ami most a vírus miatt kialakult. Most, hogy mindenki otthon van, egy szülőnek napközben a gyerekkel kell foglalkozni, ebédet főzni, mosogatni, porszívózni, boltba menni, stb. Ez egy kényszer távmunka, ami azt jelenti, hogy a nap egy része nagyon nem munkával telik, hanem a család ellátásával. Jó esetben este van kis idő, amikor be lehet pótolni a napközben kiesettet, de nem mindig. Persze ha egyáltalán kell, mert én azt látom, hogy sok cég stand by módba kapcsolt és igencsak lecsökkentek a feladatok. Vagy olyat, hogy a fizikai állomány dolgozik, s a szellemieknek pont annyi minimális feladatuk van, hogy ne álljon le a fizikai munka, de semmi fejlesztés vagy olyan plusz munka, amit az irodában amúgy csinálnának.
És az olyan cégeknél, ahol eddig sem volt hivatalos Home Office, sok esetben ezután sem lesz. Amint vége a járványnak, a kényszer távmunkának, minden visszatér a régi megszokott kerékvágásba.
Online átállás…hát igen. Ez is csak addig valósult meg több helyen, hogy hozzáférsz a szerverekhez, de az már nem, hogy Skype, online szabadság felület vagy egyéb online kapcsolattartást, munkavégzést segítő programok használatát bevezessék. Megbeszélésekre marad a telefon, ahol 2 ember megbeszéli a dolgokat, majd az egyik esetleg felhív egy harmadikat és megszületnek a döntések, amit ezekután max. még az az 1 ember fog megtudni, akinek meg kell csinálnia. (de általában a 3 közül már vmelyik az, aki meg is csinálja)
Kompetencia alapú toborzás… a papír fontos volt, fontos lesz… egyszerűen esélytelen bekerülni bárhova is pályakezdőként egy érettségivel, hiszen nem értesz semmihez, és még papírod sincs. Az az idő a 80-as évek előtt volt, amikor tesi tanárok simán oktattak matekot, meg történelmet. Mert ez az eset is ez lenne. Nyilván, az persze más helyzet, ha vki már túljutott ezen és a szakmában van 10-15 éve. Ott csak az merül fel, hogy miért nem végzett el a 10 év alatt vmilyen sulit? Ez már alapból egy negatív pont. Nem gondolom, hogy ebben nagy változás lesz.
Vezetőképzés…huh ez egy eléggé bonyolult dolog. Sajnos ez nem megy egyik napról a másikra, nincsen 3 napos csodatréning. A tréning csak gondolatindító, de ettől nem lesz más a szervezet, a vezetők viselkedése egyik napról a másikra. Megy folyamat, sok utánkövetéssel, új rendszerek bevezetésével. Várhatóan a vezetők meghallgatják, tök jó, de ennyi. Minden megy úgy, mint eddig. És ha már cégek bevételtől esnek el, akkor a sajnos a képzés az egyik első dolog, amit lehúznak, és erre nem igazán lesz pénz. Emellett azt gondolom, hogy az olyan cégeknél, ahol eddig sem működtek máshogy a dolgok, ott ugyanaz, mint a home office esetében. Nem fog változni semmi, a mikromenedzselés és az információk megtartása ugyanúgy megmarad.
Persze mindenki örülne, ha alap lenne mindenhol a Home office lehetősége, meg csilli-villi online világ, de félő, hogy hiába van most hurrá hangulat, hogy na ez most elhozta a digitalizációt….sajnos a valóság nem biztos, hogy ez lesz, amíg 50-60 éves vezetők ülnek a legfelsőbb székékben, addig úgyis az lesz, amit ők szoktak meg a 80-s években és sikerrel alkalmaznak azóta is, mivel őket igazolja az, hogy a cég sok éve létezik, és nyereséges. Főleg ha emellé társul egy alacsony fluktuáció is. (ami egyébként meglepő módon általában valóban alacsony…)
Treff Bubi
mondta:tatárfejű kutyának osztom az aggodalmait, szerintem rengeteg cég fogja megpróbálni minimális alkalmazottra rálőcsölni az össz feladatmennyiséget a következő kb. egy évben, vagy hosszabb távon.
Nekem egyébként annyira nem jön be a távmunka mint életforma, inkább csörögjön az a csipszeszacskó a fülembe, de az egész napos gyerekőrzés és tanársegédi meló után már kevésbé vagyok motivált éjjel kettőkor a munkámmal is törődni…
Plusz, hol van a céges kávém, céges ásványvizem, céges gyümölcsöm?! :DDD
Tíz kicsi indián
mondta:Kompetencia alapú toborzás
A legritkább esetben látom azt, hogy „kell a papír”, ezen végre túl vagyunk. Ahol törvény előírja+közigazgatásban kell a papír, máshol már elég a tudás is 🙂
Hát nem tudom, én aktív kereső vagyok, de az elmúlt hetekben kettő olyan interjúm is volt, ahol a HR-es 13 évvel ezelőtti 2 hónapos luk okára volt kíváncsi, én meg alig akartam elhinni, hogy komolyan az érdekli, hogy 2007-en miért nem dolgoztam abban az időszakban. Pedig IT-s területre lett volna a pályázat.
De ettől függetlenül valóban van egy nagyon lassú változás, én is egyre ritkábban találkozom az „akkor menjünk végig az önéletrajzán és meséljen az eddig munkahelyeiről” hozzáállással.
Mr. Hyde
mondta:Nem lesz itt semmiféle munkaerőpiaci álláskeresés a válság után, hanem proletárdiktatúra lesz.
A kapitalisták és fizetett nyaloncaik, a kápóhajcsár menedzserek és a korábbi elHRítás emberkereskedői majd a gulágokon gyakorolhatják egymás között a kapitalizmust.
tatárfejű kutya
mondta:Én nem vagyok sajnos optimista a válság utáni időket tekintve. Szerintem a cégek majd megpróbálják a lehető legkevesebb munkavállalót vissza/felvenni, és nem akarnak akkora létszámon üzemelni, mint a válság előtt, így is csökkentve a költségeket.
Ami pedig a munkavállalókra vár, az csak a még inkább kiszolgáltatottság. A válság után majd elkezdik a munkáltatók a kieső termelést valahogy megpróbálni pótolni, ezzel pedig még nagyobb teljesítményt fognak elvárni a dolgozóktól. Ha majd felvetik a munkavállalók, hogy több emberre lenne szükség, a munkáltató nyugodtan mondhatja, hogy nincs rá forrása, és így kell megodani a rendeléseket.
Ennek pedig a tövényi hátterét is meg fogják kapni a kormánytól…úgyhogy nehéz és igazságtalan idők jönnek a válság után, és még inkább kiteljesedik majd a kizsákmányolás.
Sokan írják/mondják, hogy a válság után majd más és valami szolidárisabb világ jön, de én ebben nem hiszek. Szerintem megint majd a nagyokba öntik bele a pénzt(bankokba,multikba), és minden megy tovább, mint előtte. A kicsi kicsi marad, a nagy pedig még nagyobb)
Túl sok felhasználó
mondta:Nem egészen ide kapcsolódik, de leírom, hogy itt Svájcban mi van most: Március 16-án elrendelték az egész országra szóló lockdown-ot (pár kanton saját hatáskörben már korábban bevezette), vagyis az élelmiszerboltokon kívül más bolt nem lehet nyitva, bezártak az éttermek, meg minden olyan hely, ahol nem lehet megoldani a működést úgy, hogy legyen két méter távolság az emberek között (fodrászat, kozmetikusok…).
Mi (közepes méretű étterem egy közepes városkában) már napok óta vártunk erre, mert van az étteremnek biztosítása ilyen esetekre, de ha magunktól zártunk volna be, akkor nem fizettek volna semmit (pedig nagyon lecsökkent az utolsó két hétben a forgalom, és mindenki mondta le a banketteket is).
Létezett már korábban is olyan, hogy „Kurzarbeit”, ez azt jelenti, hogy ha a munkahely ideiglenesen nem tud munkát biztosítani a dolgozóknak, akkor ezt bejelenti a munkaugynel, azok meg fizetik a bér 80%-át. Ha mondjuk valaki korábban teljes munkaidőben dolgozott, de hirtelen leáll a cég, és ezért semmit nem dolgozik most, akkor a fizu 80%-át kapja. Ha viszont mondjuk nem a szalag mellett dolgozik, hanem ő az irodista, aki megválaszolja az emaileket, eddig heti öt napot dolgozott, most heti egyet, akkor ugye 80%-ban nem dolgozik. Szóval a fizu 80%-ának a 80%-át fizeti a munkaügyi központ, a 100%-ának meg a 20%-át (vagyis amennyit tényleg dolgozik) meg a cég.
Eddig ehhez voltak ilyen kikötések, hogy pl. nem lehet a dolgozót „Kurzarbeit”-ra küldeni, amíg nincs az összes túlórája kompenzálva, vagy a tulajdonos így járt, neki nem jár pénz, ha leáll a termelés, vagy ha amúgy határozott idejű szerződése van a dolgozónak, akkor sincs ez az opció. De most hirtelen nagyot könnyítettek a feltételeken.
Aztán bevezették azt is, hogy ingyen hitel jár gyakorlatilag az összes bezárt munkahelynek az éves nyereség 10% értékben. Ez azért jó, mert az általunk kiküldött számlákat senki nem fizette be március első három hetében. És ugye ha nekünk nem fizettek, akkor mi sem tudtunk fizetni. A munkabéremért ugye nem fájt a fejem, írtam már a biztosítást meg a Kurzarbeitot. De regionális kis beszállítókkal dolgozunk (helyi pék a sarkon, a három utcával arrébb dolgozó hentes…), ezeknek szinte a léte függ attól, hogy időben fizetunk-e.
Az ingyen hitellel egyidőben nekünk is elkezdtek fizetni, így mi is rendesen tudunk fizetni a péknek. Vagyis alig valaki fél attól, hogy most aztán becsődöl a munkahelye.
Én meg két hete itthon vagyok, és unatkozom. Tegnap már a főnököt is felhívtam (miután az összes barátommal órákig beszelgettem), hogy ő hogy van. Azt mondta, ha annyira unatkozom, akkor találkozzunk fel óra múlva az étteremben, és takarítsuk ki az irodát. Kitakarítottuk, aztán lementünk az italraktárba, de oda már nem takarítani…
Szóval lesz itt Svájcban is gazdasági válság, de szerintem nem akkora, mint máshol. Máshol ugye nincs annyi pénz tartalekban, amiből az állam ilyen intézkedéseket hozhatna.
Mondjuk a KKV-k és az egyeni vallalkozók nagyrésze itt is megszívja, minél tovább tart a dolog, annál inkább, de szerintem itt gazdaságilag értelmes intézkedések történtek.
Ezt csak érdekességképpen írtam le, hátha valakit érdekel.
énisfélek
mondta:Az lehet, hogy mostantól már nem kizárólag a főnök (hajcsár) vigyázó szeme előtti, hanem táv-munkahelyek lesznek szabad szemmel is látható mennyiségben, de
– az idős munkavállalókat védő törvény miatt továbbra sem szabad 45 évesnél idősebbeket alkalmazni, mert később baj esetén lehetetlen lesz megszabadulni tőlük
– ha egy állásra jelentkezőnek nincs leellenőrizhető Facebook profilja, azt továbbra is automatikusan informatikai analfabétának kell tekinteni, az nem létezhet, hogy csak okosan vigyáz a személyes adataira
– a HR-es szempontjából egy diploma de nulla szakmai gyakorlat továbbra is százszor jobb, mint nulla diploma, de tíz év gyakorlat a szakterületen, mert a diploma leellenőrzéséhez nem kell ész.
..ennyit a HR szakma döbbenetes tempójú fejlődéséről 🙂