Alternatív nőnap – nőtől, nőknek és férfiaknak, nem NŐI nézőpontból

Alternatív nőnap – nőtől, nőknek és férfiaknak, nem NŐI nézőpontból

Egyre több női szakmai szerveződést találok szerte a neten, IT-s nők, cégvezető nők, gimis lányokat technológiai kurzusokra szervező csoportok stb. Ezek remek kezdeményezések, tapsikolósan lájkolok is minden ilyen Linkedin poszt alatt. Mert ezek nők számára is jobb szakmai jövő – karrier – felé vezetnek. Olvashatjuk Forbes és társainál, hogy egyes technológiai multik élén is nők állnak már, minő előrelépés, na ugye… – nyilván inkább USA-ban, esetleg Nyugat-Európában, de még mindig sejthetünk üvegsziklát* ilyenkor a karrier hátterében, rosszindulattal lehet őket akár kvótanőként is emlegetni.

Egy tréningcég és néhány coach a Facebookon női vezetőknek hirdet külön kurzusokat. Szerencsére nők a trénerek, így a hitelesség majdnem rendben, kicsit azért mégis előhozta belőlem a dühödt angyalt. A tanfolyam tematikája pláne, pl. ilyen fejezete is van, hogy önbizalomépítés… Teljesen jók lennének ezek a női szakmai szerveződések, de kevés is: ezek a támogatások már csak azokon segítenek, akik valahogy olyan pozícióba jutottak, ahol lehet arról beszélni, hogy nők+szakmai mélység, nők+vezetés, mint szakma. Emellett rengeteg nő dolgozik úgy, hogy számukra egy ilyen pozíció elérhetetlen, és ennek sok oka van, lentebb kifejtek párat.

*Üvegszikla: a nők kinevezése magasabb pozícióba gyakran egy jövőbeli magas bukási esélyre vagy egy kezdődő krízisre adott válasz. Ha már bukni kell, legalább nő bukjon… Az ismert esetekben a bukás után ezek a nők sosem kaptak újra hasonló pozíciót (az ilyen módon megbukott CEO nő többé nem lett CEO), így vagy visszavonulva, családdal foglalkozva létezhetnek tovább, esetleg interimként még hasznosíthatják a szakértelmüket, ami megint egy bizonytalanabb létet jelenthet. Legismertebb közelmúltbeli példa erre Theresa May esete.

 

 

 

 

Vezetőnő női fehérneműben

Dühöngök tovább: NŐI vezető. NŐI, mint minőségjelző, még egy (több) nőtől is. Benne van, hogy az olyan másmilyen, mint a férfi vezető. Ahelyett, hogy meghonosodna végre, hogy max. vezetőnő, mint a doktornő, mérnöknő (és nem női mérnök), bírónő, ha már mindenáron ki akarjuk emelni, hogy nő, pedig semmi szükség erre a különbségtételre. (A fehérnemű, az lehet női, ott van értelme jelezni a különbséget.)

Ami miatt cégek mégis kiemelik időnként, hogy mutassák: náluk diverz csapat van, náluk van esélye egy nőnek is. Néha nem is veszik jó néven a nők maguk sem. Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, még egy cég HR-es, employer brandinges nézetéből is. Sőt, ilyenkor férfiak is kifogásolják, hogy hát akkor ők így hátrányból indulnak? (Nem.) Ezért kellenének az egyenlő pályák, és máris nem kellene a különbségtétel. Ja, ezt már írtam.

Mi a baj a „női” jelzővel?

Ahogy az Y generációs munkavállaló sem valami más bolygóról származó, különleges organizmus, ami speciális tartási körülményeket kíván, úgy a dolgozó, vezető vagy specialista nő sem az. Az, hogy nő, nem lehet minőségjelző, ahogy az sem, hogy fiatal vagy „fiatalos”, ahogy szinte minden álláshirdetésben benne van.

A „NŐI” már gyerekkorban kezdődik

A 90-es évek végefelé, a tanulmányaim során minden protokollt, PR-t, marketinget és üzleti kommunikációt tárgyaló tanórán, kurzuson megjelent a kérdés, hogyan öltözzön, viselkedjen egy nő az üzleti világban – ide számít az állásinterjú is… Csak semmi színes, semmi kihívó, semmi nőies… statisztikák szerint a barna, szolid frizurával lehet boldogulni a legjobban (vö. „szebbik nem”), és a magassarkú cipőnél vigyázzunk, nehogy így magasabbak legyünk, mint egy férfi. Komolyan, le volt ilyen írva egy jegyzetben! Az üzenet mindig az volt, nehogy feltűnjön a munka során, hogy ott egy nő! Nem az volt a tanítás, hogy legyen természetes, hogy ott egy nő. Hanem hogy hogyan viselkedjen álférfiként, mert ez férfivilág, alkalmazkodni kell, szólt az intelem. Valójában férfival tárgyalni tudnak a férfiak, nővel nem olyan könnyen, így ott volt a félelem, hogy emiatt elakadnak dolgok. Egy nő a tárgyalásokon kényelmetlen, szokatlan, mint a balkezes teniszpartner. Pedig a nő örök előnye, hogy ő biztosan több férfival találkozott már munkája során, neki nagyobb a rutinja férfival tárgyalni, mint a férfiaknak nővel. Ez versenyelőnnyé válhat(na)! Ha nem engednek a szocializációnak. Kevesen nem engedtek, ők alapítják most a már említett szakmai szerveződéseket speciálisan nőknek.

Manapság sem könnyebb a fiatal nőknek, sőt. Pl. a mai kislányok műszaki pályáját pl. ezek a „remek” matekkönyv címlapok hivatottak megalapozni. Mérnöknő, mi? Ez csak kiragadott példa, rengeteg ilyen nüanszból lesz évek alatt a nő, aki nem is akar karriert, mert az nem nőnek való. Aki számára természetes, ha férfiakra kell támaszkodni, ha egy férfi jobban tud mindent, hiszen kiskora óta ezt látja, tankönyvekben is.

Ha elakadsz, majd egy pasi segít!
A matek az neked egyedül szenvedés, még ki sem nyitottad a könyvet, ezt már tudnod kell!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy épp egy nőalázó családmodellt állítanak tankönyvi mintaként a fiatalok elé… Ahol a családanya hiába kap jó állásajánlatot, ő döntésképtelen, de apu és a két gyerek leszavazza, hogy elfogadja az állást, mert hogy lenne akkor vacsora, sőt szétesik a család! Különben is jaj, multi meg globalizmus, „érvel” a tankönyv. Azaz a tankönyv szerint a nő karrierje a család összes többi tagjának döntése, nem a nőé. Az ő véleményét meg sem kell ismerni, mi több, nincs is neki. Legalábbis a tankönyvírók szerint. (Ezt a tankönyvet itt lehet megtekinteni – 144. oldal, bár a többi tartalom sem kevésbé szomorú.) Tekintve, hogy sokat foglalkozom nők álláskeresésével, ez nem abszurd példa: sok ilyet láttam élőben, sokkolt is minden esetben. Amikor már a gyerek is aktívan részt vesz a nő, a saját anyja elnyomásában… És most nem hozom be a „metoo”-t, mint egyik következményét annak, hogy az ovitól hallgatjuk: „jó kislány nem árulkodik, nem verekszik”. Szocializáció ugye.

A tankönyveknél még csak általános és középiskolánál járunk. Kész csoda, ha a lányok elkeverednek ezek után valamilyen mérnöki, tudományos vagy üzleti felsőoktatásba. Ott sem lesz könnyebb sok esetben, a vaskalapos tanerők és a törtető ifjú titánok között.

Ha ez nem lenne elég, akkor mostanság felnőtt nőként is kapunk akár komplett kioktató videót arról, hogy mi az elvárás egy nő felé. Unokák szülése, mások terheinek cipelése pl., köszi… és hogy ne is akarjunk versenyezni a férfiakkal (Nem is akarunk. Egyenlő pályát, esélyeket akarunk csupán – lsd. még szocializáció.) De ha még ez sem lenne, az is „természetes”, hogy tévéműsorban, egy vállalkozónőtől megkérdezik, hogy mit szól a férje az ő sikeréhez? Ott a nő, és a férje gondolatairól kell számot adnia – nem a sajátjai a fontosak a kérdezőnek. Sosem láttam még olyat, hogy fordítva lett volna: „Mit szól hozzá a feleséged?”

Jó ez a férfiaknak?

Gondolhatnánk, hogy a nők tudatos háttérbe szorítása a férfiak előnyét jelenti. Nos, nem kifejezetten. Ők azt kapták ettől, hogy dolgozhatnak kifulladásig családfenntartóként, lemaradhatnak az apaságuk legfontosabb momentumairól, mert épp dolgoznak, amikor a gyerkőc először lábra áll, megszólal. A nők háttérbe szorítását nem érdemes a férfiak bűneként felróni: a tankönyvek írói, az elvárások terjesztői között szép számmal akadnak nők is. Azért sem szabad kihegyezni férfi-nő ellentétekre mindezt, mert a férfiak is kapnak sorsukat rontó csomagot kiskoruktól kezdve. (A férfi-nő ellentéttel kapcsolatban ide megérkezhetne, hogy sokan a feminizmust agresszív férfiellenes ideológiának állítják be. Tévesen. De itt már rosszindulatot is lehet látni – megintcsak nem kizárólag férfiak teszik ezt.)

Sok nőre mindez nem, vagy alig hatott. Szerencse? Eltökéltség? Nem tudom megfejteni, miért nem. „Csak” megfelelően részt vettünk a munkában, ezáltal lehetünk ott. Esetemben ez leginkább a szerencsén múlt kezdetben, de egyedi esetből nem érdemes következtetéseket levonni.

A nők és az önbizalom

A szocializációnak köszönhetően lehet okoskodó „elemzéseket” írni, hogy hát a nők önbizalomhiánya, meg önismerethiánya okozza, hogy nem boldogulnak a karrierrel, na, itt a megfejtés! Mi az, hogy kevesebbet keresnek, hát nem kérnek többet, csak az a baj! Nincs önértékelésük! Rosszul árazzák be magukat! Áldozathibáztatás felsőfokon + lsd. még tankönyvi családanya, aki döntésképtelen a saját karrierjéről. Tényszerűen erre nevelték őket, és olyan világban dolgoznak, ahol ismétlődő szülés veszélye (sic!) miatt kirúghatják egy állami hivatalból(!), 2019-ben, családbarátilag, diverzitásilag. Terhek cipelése, és tudd, hol a helyed. Adottak az egyenlő lehetőségek, hát nem?

Ha nők mégis karriert építettek, akkor sokan úgy, hogy meghozták a rossz kompromisszumokat, mert így volt esélyük. Nem mertek kitűnni, szerepelni, hátha akkor megtűrik. Pedig ezt még a férfiak jórésze sem gondolja: saját tapasztalatom alapján (plusz benne annak néhány ezer nőnek a tapasztalata, akikkel eddig ezen dolgoztam) a dolgozó, vezető férfiak jórészét pont nem érdekli, nő vagy férfi hozza az elvárt eredményt a munkában.

A nők háttérré nevelésével a gazdaság elérte, hogy elnyomták az igazi tehetségüket, ami akkor bontakozhatott volna ki, ha hagyják őket nőnek lenni. Pl. már esetleg a 90-es évektől meghonosodhatott volna az emberközpontú vezetés, a coaching, a mentoring, ahol a humán erőforrás HUMÁNnak is van kezelve, nemcsak erőforrásnak. Ahol a tanítás is a világ, a természet bemutatása, tudás átadása a gyerekeknek, fiataloknak, nem pedig hatalmi pozíció. Teret kaphatott volna a jóindulat, a lelkesedés, a tiszta erő, amit lehet naivitásnak is látni, de nem az. NEM állítom, hogy ezek férfiakban nem lehetnek jelen, de nőkben átlagban nagyobb arányban látom. Talán azért, mert a férfiakat úgy szocializálták, hogy ezek gyengeségnek tűnnek náluk. Nőnap lévén most nem térek ki arra, hogy a „bátor kisfiú nem sírhat” mennyi kárt okozott a világnak, és hogy egy bántalmazott férfinak miért csak nők segítenek. Pedig…

Meg ugye tudjuk, „csak NŐI főnököm ne legyen!” Mintha ezen múlna, hogy jó vagy rossz vezető lesz valaki… Láttunk már férfit rossz vezetőként? Na ugye. És igen, láttunk már sok vezetőnőt is megbukni.

Éééés, most…

Itt az új világ, amikor hiány van munkaerőből, szakemberből pláne, amikor a technológiához, tudáshoz bárki hozzáfér, ha akar. Ráadásul a nők bátrabb karrierváltók (mert eddigi hátrányos helyzetükhöz képest nincs vesztenivalójuk egy karrierváltással), így mostanság könnyebben kerülnek pozícióba a régi lehetőségeikhez képest. Még esetleg vezetők is lesznek, vagy NŐI vezetők, ha hagyják magukat minőségjelezni.

Megérkezett tehát a vezetőnő, vagy specialista, mint új jelenség a munkaerőpiacon. Elég lenne látni, hogy ők pont olyanok, mint a vezető/specialista férfiak, innentől akár hívhatjuk vezetőnek, specialistának őket is, NŐI minőségjelző nélkül, meg sem említve, hogy nők, mert szakmailag mindegy. Van horizontális és vertikális tudásuk, láttak már ezerféle szervezetet, üzleti jógyakorlatot, és rosszat is. Tudják mihez nyúljanak egyes ügyekben, tudják, mit kell csinálni egy szervezetben, hogyan működnek gépek, rendszerek, folyamatok. Innovatív ötleteik vannak. Nincs különbség.

Amit a nőknek ebben a szerepben meg kell tanulni, hogy ezt a szakmai csomagot pont úgy tudják használni, mint egy férfi, mert nem a kromoszómákon fog múlni egy ügy sikere, és ezáltal a saját sikerük.

Te pont úgy dolgozni mentél oda, ahogyan ők. Azoknak a férfiaknak ott a munkahelyen pont arra van szükségük tőled, amit a férfi kollégáktól is megkapnak: tudás, hozzáállás, tenniakarás, munkatapasztalat. És nahát, pont ezt tudjátok is vinni… Az egymás iránti tisztelet pedig járjon egyformán, nőnek, férfinak, simán csak azért, mert normálisan beszélni egymással legyen alapértelmezett mindenkinek.  Tehát, boldog nőnapot a nőknek, és boldog mindennapokat mindenkinek!

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! 

 Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!

 További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Balfredo Alfredo hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. F. Pignon
    mondta:

    Beszélgetve az otthoniakkal, nekem alapban az a meglátásom, hogy borzalmasan mélyen van az egész professzionális „kultúrkör” a béka segge alatt a mocsárban. És nem azért, mert szegény munkavállalókat elnyomja és nem fizeti meg a gonosz újgazdag vállalkozó. Hanem még mindig a legvidámabb barakk reflexei működnek, hiába nőtt föl azóta már lassan két generáció is. Iszonyatosan buta, ahogy az átlag munkavállalók viszonyulnak egymáshoz és a munkahelyhez. Ha a hely bármilyen módon állami szférához kapcsolódik, akkor ez a kivagyiság, merrehányméter, kiskakas a szemétdombon c. mentalitás hatványozottan van jelen. Aki hazaköltözött, az előbb-utóbb menekül is vissza külföldre ebből a mételyből.

    Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy ilyen légkörben kár bármilyen témát feszegetni, mert az alapvetések sincsenek rendben, hogy milyen is lenne egy ép munkahely, nemhogy bármiféle előremutató témát meg lehetne akár az említés szintjén is beszélni.

    1. F. Pignon
      mondta:

      Ha jól értem, épp erről szól a kifakadás, hogy nem ilyen balta módon kéne „kvótanőket” beprotezsálni.

  2. Kocog
    mondta:

    Ha már nőnap, meg egyenlő esélyek (” … én biciklivel megyek”):
    Tessék mondani, ha egy vezető beosztású nőnek üzleti partnere vagyok, s neki e-mailt írok, és szeretném illendően, tisztelettel, de nem karót nyelve őt megszólítani, akkor azt hogyan kell magyarul?
    Angolul tökéletes a „Dear Ms. Hammersmith” , németül a ” Sehr geehrte Frau Müller ” formula. Egyik sem barokkosan túlzó, nem bizalmaskodó, nem utal arra, hogy a partner férjezett-e vagy sem, satöbbi.

    Magyarul csak rossz példák jutnak eszembe:

    ” Tisztelt igazgatónő! ” Ez elfogadott ugyan, de szerintem olyan, mintha karót nyeltem volna, vigyázzállásban, bokát összecsapva kérnék engedélyt megszólalni. Ez után nehéz barátságosan, megoldást keresve megfogalmazni mondjuk egy reklamációt.

    ” Kedves Katalin! ” Ha a szomszédnak írok levelet mert én épp nyaralok, akkor rendben van, de üzleti partnert csak akkor szólítanék így, ha már sok éve dolgozunk együtt, személyes ismeretség is van.

    ” Mélyen tisztelt miniszter asszony! ” Ezzel a lába nyomát csókolgatva hajladozok előtte, ráadásul honnan tudom, asszony-e vagy nem, amúgy sincs közöm hozzá.

    Több rossz példát nem írok, szívesen vennék viszont jó megszólítás(ok)at.

    1. jobangel
      mondta:

      A „Tisztelt Hölgyem!” működik ismeretlennél, utána én direkt úgy írok alá minden levelet, hogy „Éva”, plusz teljes nevem, titulusom. Innentől a „Kedves Éva!” is jó 🙂 Nem kellenek ehhez évek, ha megvolt az első beszélgetés, én magam szoktam kezdeményezni a tegeződést is. Hülye szabály, hogy mindig a nőnek vagy az idősebbnek kell kezdeményezni, mert telefonon ugyan honnan tudnánk, ki az idősebb? Simán udvariasan meg kell kérdezni, hogy „felajánlhatnám-e a tegeződést?” Nem hiszek a tekintélyelvűségben ebben sem. Magázva is lehet anyázni, tegezve is lehet tisztelettel beszélni valakivel. Nővel, férfival egyaránt.