Az érem két oldala 5. – Amikor az állásinterjú eldurvul

Az érem két oldala 5. – Amikor az állásinterjú eldurvul

Most folytatódik cikksorozatom az állásinterjúkról szóló panaszlevéllel (előzmények itt), amiben már a legkínosabb témákat érintjük. Szexuális élet, vallás, egyéb magánéleti momentumok, túlóra, fizetési igény, stílusbeli kifogások.

4. Hülyének nézel
Én egy őszinte ember vagyok – tudom, hogy nem kérdezhetsz rá, ezért magamtól el fogok mondani sok dolgot: megmondom, milyen a szexuális beállítottságom, szót fogok ejteni vallásról, politikai nézeteimről, elmondom, hogyan viszonyulok az alkoholhoz és a cigarettához, mesélek majd az egészségi állapotomról, és még sok-sok dologról, amit a törvény tabunak kiált ki. És elmondom kíméletlenül, hogy családos vagyok, gyereket szeretnék, és a család fontosabb, mint a munka. Sokan nem ezt akarják hallani, ezért kevés interjúzó mond igazat.

Levélírómmal ezt a témát külön tisztáztuk: egy esetet látott, mikor kifejezetten heteroszexuális munkavállalót keresett HR-es, homofób környezetbe. Ezért gondolta, hogy ezt jobb tisztázni. Nem jobb.

Kifejezetten kínos, ha egy vadidegen szexuális és vallási hovatartozásáról mesélget valakinek, főleg kérdés nélkül. Bárhol, nemcsak állásinterjún. Mert más esetleg nem kíváncsi rá, és mert nem akar ilyen viszonyban lenni idegen emberekkel. Ha valaki ilyen jellegű kérdést tesz fel, az viszont törvénybe ütköző, tehát igényes helyeken ezekre nem kérdeznek rá.

Szakmailag nézve: mégis mit kezdjenek az infóval? Ha kérdés nélkül beszélsz erről, egy bizalmaskodó, szakmaiságot kerülő embernek fogsz tűnni, akivel kifejezetten kellemetlen társalogni, hiszen ez nem állásinterjús téma. Ehelyett elmondhattál volna egy szakmai projektes sztorit, aminek te voltál a pozitív “hőse”.

Ezzel a közléssel ellehetetlenítetted az interjúztató számára a lehetőséget, hogy egyenlően bánjon minden jelölttel, csak egy dolgot tehet: félreteszi az anyagod. De lehet, hogy egy olyan interjúztatóval találod szembe magad, aki nem tűri, hogy a munkáját ellehetetlenítsd, és azonnal befejezi az interjút.

Azért sem érdemes ezeket a témákat felhozni, mert ennyire nem szabad megfelelni akarni: ha valakit valamiért ki akar kezdeni a csapat, megteszi. Volt engem felkereső munkavállaló, aki azért menekült el a munkahelyéről, mert vegetáriánusként kezdték ki, durván. Közeli ismerősömnek az volt az utolsó csepp, mikor döglött siklót tettek az autóülésére, mert tudták, hogy retteg a kígyóktól. Megint mást azért utáltak ki, mert egy 20 éves autóval járt, az volt a mindene, és ez milyen már. Ők mindennapra kaptak valamilyen ízetlen tréfát, míg el nem menekültek. A valódi ok, amiért kikezdték őket, más lehetett, de azt a konfliktust már nem merték felvállalni, kerestek egy egyszerűbbet. Bárkinek bármilyen tulajdonságát ki lehet kezdeni, ha épp ki akarja vetni magából a csapat, és ez nem kerülhető el azzal, ha az állásinterjún túl közlékenyen viselkedsz. A mobbing elkerülésére az állásinterjú úgy ad esélyt, ha kérdezel, nem úgy, ha kéretlenül közölsz. Milyen a kollektíva, mi az értékrend, vannak-e közös programok, keresik-e egymás társaságát munkahelyen kívül? stb. Ezekkel a döntésedet befolyásoló információkat kapsz. (Az is lehet riasztó, ha túl összetartó a csapat.)

Pedig tetszik vagy sem, ha kell, én felmondok akkor, ha a munka kezd a családi életem rovására menni. Jó, ha ezt előre tisztázzuk. Mivel én nem nézlek hülyének, és mindent őszintén elmondok, ugyanezt elvárom Tőled is. Tehát:
–    Ne gyere azzal, hogy Nálatok nincs túlóra! Ez a sorok közt azt jelenti, hogy a túlóra nincs kifizetve.

Biztos, hogy te ezt kívülről jobban tudod, mint ő belülről? Soha ne képzelj többet egy közlésbe, mint ami benne van. Lehet, hogy tényleg nincs túlóra, mert nem hajlandók költeni rá, vagy mert véletlenül jól szervezett a cég – létezik ám ilyen is! Meg lehet kérdezni, hogy hogyan érték el, hogy ne legyen szükség túlórára.

Fontos a családod? Rendben, ezt értjük. De ha nem tudod megteremteni a harmóniát család és munka között, csak felmondással, az nem tetszés kérdése, a simán butaság. Miért nem próbálsz más megoldást keresni? Azonfelül miért gondolod, hogy jó, ha úgy fenyegetőzöl felmondással, hogy még nem is dolgozol ott?

–    Nem érdekel a családi nap, sem a sportnap. Ez két nap az év 365 napjából, a maradék 363-ban attól még kizsigerelhetnétek.

Oké, értjük. A sportnap és a családi nap rekreációra van, nem kizsigerelésre. „Nem szoktam ilyesmin részt venni”, és kész. Képzett HR-es ilyenkor nem erősködik, tudomásul veszi, hogy neked ez nem mézesmadzag. Nem tudhatja, miért nem. Volt ismerősöm, aki azért nem járt céges családi sportprogramokra, mert a felesége kerekesszékesként nem tudta volna jól érezni magát ilyen programon. Ilyen példákról minden HR-es olvasott már legalább, így egy nemleges válaszból semmilyen hátrányod nem lesz. Csak megfelelő hangnemben kell közölni azt a nemet.

–    Tanuld meg, hogy bizonyos munkakörökben az emberek nem órát, hanem munkát dolgoznak le! Ha nekem 10 óra kell ahhoz, amihez másnak 15, akkor bizony a maradék öt órát lehet, hogy vakarózással töltöm majd, méghozzá azért, mert akkor is bent kell ülnöm, ha semmi dolgom. És ezt a szabályt nem én hoztam, nem magam miatt ülök bent feleslegesen. Ha ez Neked újdonság, nem ártana végre kitanulni egy szakmát, majd elkezdeni dolgozni.

Az, hogy az adott állásban mi a valós helyzet, ő tudhatja, te kívülről nem. Ha nem tetszik, amit felvázolt, akkor hiába oktatod ki, nem fog tudni változtatni. Jelöltként ráadásul veszélyes azt mutatni magadról, hogy nem találod ki magadtól, hogyan töltsd ki az üres óráidat valami hasznossal. Ez nagyfokú önállótlanságra/lustaságra vall. Ha valóban jó szaki vagy, nincs olyan, hogy „semmi dolgom”. Akkor szaklapokat olvasol a neten, felhívsz 2-3 partnert, kinézed a következő tanfolyamod, ismerkedsz az új technológiákkal stb. Ha a gyors munkádból nem tudsz előnyt kovácsolni magad és/vagy a cég számára, akkor annak nincs is előnye, tehát semmi értelme sietni. A 8 óra munka vagy a 5 óra munka + 3 óra semmittevés közül a cég a 8 óra munkát választja majd.

A személyeskedés pedig bármely tárgyalásnál a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz.

–   Ha nincs meg a szakmabeli jártasságod, kerüljük a szakmai kérdésekben folytatott vitákat! Az öledben elbújtatott kérdezz-feleleket nyugodtan tedd ki ilyenkor az asztalra, akárhogy próbálkozol titkolni, rá fogok jönni, hogy nem vagy szakmabeli. Nyugodtan ismerd ezt be, nem fog senki haragudni. Ha szakmai vitába bonyolódnék Veled, akkor néha azért maradok csendben, mert fegyvertelen emberrel nem nagyon van értelme elmepárbajozni.

Sose nézz senkit hülyének, mert lehet, hogy nem az, és akkor magadat teszed nevetség tárgyává. A “HR-es” is sokféle, van szőke, helyes kis nőci, akiről kiderült, hogy gépészmérnök, és dolgozott is a szakmájában. Ha nem tudod kivel állsz (ülsz) szemben, ne viselkedj úgy, mintha tudnád.

Tényleg előfordulhat, hogy nem a te területed szakértője, és csak kapott egy listát, hogy kérdezze végig, és írja le a válaszokat. Pont azért rá bízták, hogy ne torzuljon az infó. Ha nem tudja értékelni a választ, befolyásolni sem tudja, és ez valós cél lehet egy egyszerű szakmai tesztre. Ilyen esetben nem hiszem, hogy villamosmérnöknek mutatkozott be. De így pl. jól fel lehet mérni azt is, mit kezdenél éles helyzetben egy nem szakmabelivel, ügyfélnél. Ezt a módszert erre alkalmazzák. Előfordulhat, hogy az ügyfél hozzáértés híján is okoskodik, és lehet, hogy tőled elvárják, hogy ezt kezelni tudd. Meg tudod-e győzni egy általad javasolt megoldásról szakértőként, vagy majd a versenytárs győzi meg? Erre ez egy kitűnő teszt, még csak nem is az utált stresszinterjú.

A jegyzeteit általában azért bújtatja, mert nem akarja, hogy beleláss. Mondjuk nem is illik belebújni más jegyzeteibe egy tárgyaláson. Az enyémbe épp belenézhetnél, ha tudsz sztenogramot olvasni fejjel lefelé, mert ezt a szokást vettem fel, miután mindenféle tárgyalásokon tapasztaltam én is, hogy szeretnek beleolvasni.

–    Ne kelljen vitát nyitni arról, hogy időnként otthonról dolgozni (home office) kifejezetten jót tesz mindenkinek. Ha úgy gondolod, hogy az ilyen emberek az ördöggel cimborálnak, és nem csinálnak semmit, akkor bizony máris infót közvetítettél felém a cégen belüli morálról, méghozzá kifejezetten rosszat. Trükkös kérdés, ugye?

Nem trükkös, hanem buta dolog így tálalni. A home office vagy elfogadott dolog a cégnél, vagy nem, ennek nincs köze a morálhoz, de köze lehet például az ügyfelekkel kötött titoktartási szerződésekhez. A kedvedért nem fogják átalakítani a cég szabályzatát, de ha elég értékes vagy a cégnek, akár bele is férhet a home office időnként. Nem kell vitát nyitni, a szabályokra rá kell kérdezni, és a választ elraktározni a későbbi döntésedhez. Visszajelzést sem kell adni, főleg nem ilyen stílusban.

Általános állásinterjús szabály: soha ne akard meggyőzni az interjúztatót arról, hogy az adott cég valamit rosszul csinál. Ha válságmenedzsernek kellesz, akkor úgyis az a téma, hogyan javítanál, minden más esetben azt keresik, tudsz-e alkalmazkodni. Ha vitatkozol, akkor az azt jelenti, hogy nem tudsz/akarsz.

–    Tanulj tárgyalástechnikát! Ne feledd, hogy az interjú során amellett érvelsz, hogy én a Te cégedet válasszam!

Ezek után tényleg neki kell tárgyalástechnikát tanulni? Ugye a tárgyalástechnika fő szabálya, hogy készülj fel a tárgyalópartner szempontjaiból is. Te ezt nem tetted. Ő megpróbált releváns infókat kiszedni belőled, nem sikerült. Egyetlen kérdésre sem válaszoltál érdemben. Mégis mit vársz? Vedd észre: nem Téged akar, hanem valakit, aki alkalmas. Van egy ajánlata, és találnia kell valakit, aki megfelel a feladatra és hajlandó elfogadni az ajánlatot, de legalábbis tárgyalni róla. Te nem tárgyaltál: nem mondtad el, mit akarsz, mellébeszéltél, szándékosan bosszantottad, sértegetted az interjúztatót. Tudja a szexuális hovatartozásodat, mert kérdés nélkül is elmondtad, de azt nem, hogy mennyiért dolgoznál náluk, pedig azt kérdezte. Miért akarna meggyőzni bármiről is, ha ilyen szinten nem tud veled szót érteni?

–    Ha egy számomra alacsony fizetést és/vagy nem túl szimpatikus állást és/vagy antipatikus céget nem favorizálok, nem fogod azzal meghozni a kedvem, hogy benyögöd, hogy nagyon sokan vannak erre a helyre, akik kevesebbel is beérik. Ez nem érv, meg mellesleg kit érdekel ez?

Próbált volna visszajelzést adni, jelezni, hogy láss reálisan, leszállj a magas lóról, mielőtt leszédülsz.Nem értettél belőle. Alacsony a kínált fizu? Tetszett volna amellett érvelni, hogy az általad megadott fizetési igény miért reális. De meg sem mondtad, mellébeszéltél, és biztosan volt nálad céltudatosabb jelölt, aki tudta mit akar (nem egy ellenségképpel harcolt, hanem állásinterjúzott).

Továbbá a közvélekedésre apellálás sem érv, és nem fogok megijedni attól, hogy magas lovon ülsz, és engem gyengébbnek állítasz be, mint amilyen vagyok. Ha nem felelek meg, akkor közöld, menjünk szépen a dolgunkra, ha mégis, akkor pedig ne próbáld az ellenkezőjét sugalmazni.

A fenti állásinterjún te akartál végig magas lovon ülni, amit muszáj hagynia egy ideig, és te csúnyán visszaéltél a türelmével. De állás így nem lesz belőle. Sajnos a HR-eseket kötik a szabályaik: nem mondhatják, hogy „fiatalember, maga lehet, hogy szakmailag alkalmas, de ez így nem fog menni.” Igen, furán fognak nézni, esetleg hebegni fognak, mert zavarba hozod őket azzal a stílussal, aminek állásinterjún nincs helye. Nekik végig kell menni a protokollon, nincs választásuk. Jobban mondva van: mást fognak választani, nem téged.

Folyt. köv.

139 hozzászólás ehhez “Az érem két oldala 5. – Amikor az állásinterjú eldurvul”

  1. jobangel
    mondta:

    @Job Way: Ne add fel, érdeklődj tovább. Az, hogy 2 hét után nincs válasz, eléggé szokásos. Valahányszor azt mondják, nem tudják még, vissza kell kérdezni, mikor hívhatod újra őket. És hívod is.

  2. jobangel
    mondta:

    @tff: Ezzel jónéhány btk-s pontot kimerítesz. Biztos megéri 🙂

  3. Circus
    mondta:

    Mai/tegnapi történés – egy nagynevű nehézgépgyártó vállalattól, Belgiumból kaptam visszajelzést, hogy sajnos, későn ért be az önéletrajzom, már betelt az állás, de köszönik a jelentkezést, és eltették a CV-met az adatbázisba.

    Nem ungabunga tucatpozíció, és bár névre szóló volt a válasz, gondolom szabványosított – de VÁLASZOLTAK.

    Nem lett belőle semmi, de így kultúrált.

  4. Laptop7712
    mondta:

    @tff:
    Nem, dehogy! Ezt úgy hívják, amit te mondasz, hogy aljas cselekedet, és nem szokás, csak az állatok csinálják, én börtönbe küldeni azt, aki olyat tesz, amit te írsz. Egy az, bunkóság, meg ennyire nem lehetsz felháborodva, hogy kikelj magadból.
    Ennél szebb, és kifinomultabb a téma. Szépen, ahogy kell, akár névvel, címmel vállalva a véleményt. Ezért mondom, hogy nemzetközi szinten nem éri meg baszakodni semmivel. Kifinomult hagyományai vannak mindennek. A HR-es munkaköri kötelessége megvédeni a cége, vagy a saját jó hírét. Ilyen a világ.
    itt van egy nagyon ismert angol link, de van ilyen minden országban.

    http://www.glassdoor.co.uk

  5. Névtelen
    mondta:

    @Laptop7712:

    “Az internetes közeg egy-egy ilyen kis húzásért nagyon komolyan büntet.”

    Igen, be lehet küldeni a hr-generalista kislány fácsés profilképét a napiszarra, hogy savazzák szét a barlangi trollok. Vagy esetleg meg kell pendíteni fórumokon, hogy együttműködik a hr-cég az nsa-val, hátha nyom utána egy ddos-t a honlapjukra az Anonymus. 🙂

  6. Job Way
    mondta:

    @tff: Őszintén, mit ér egy adatkezelési nyilatkozat és ki fog utánamenni. Csak kevesen és azokkal se foglalkoznak.
    Jó példa: kb. 1,5 hónapja voltam interjún egy fejvadász cégnél. Már a második körben voltam bent, megcsináltattak velem mindenféle tesztet, személyiség, pszichikai, teljesítmény, problémamegoldás, IQ, EQ minden ami szem szájnak ingere… Kb. 4 órát voltam bent. Ahogy kell, előtte aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy kiadják az adott cégnek az eredményeket és külön pontban az is benne volt, hogy engem is tájékoztatnak az eredményről. Mivel az embert nem tesztelik minden nap, még szép hogy kíváncsi voltam az eredeményekre és persze arra is, hogy tovább jutottam-e. Telefonon érdeklődtem 2 hét után, semmi, nem tudnak és nem adhatnak még felvilágosítást. Oké, türelmes vagyok, újabb érdeklődés, újabb telefon, e-mail és semmi. Az e-mailre még válaszolni se válaszolnak.
    Ennyit a korrektségről…

  7. droid_
    mondta:

    @Laptop7712: ird le kerlek, hogy a globalis jatekteren hogyan lehet nagyon egyszeruen kideriteni, hogy olyan is tudja rolad, hogy anyazos vagy, akinek nem anyaztal.

  8. Laptop7712
    mondta:

    @jobangel:
    Nézegetem a hozzászólásokat, és megint azt kell látnom, hogy nagyon nem vagyunk ott a szeren. Ha a HR cég kiad másoknak információd rólad, a beleegyezésed nélkül, és ezt te kideríted – mert nagyon egyszerűen ki lehet deríteni – akkor a HR –es cég akkor toborzott utoljára. Ez nemzetközi szinten így szokás, és pont. Az internetes közeg egy-egy ilyen kis húzásért nagyon komolyan büntet. Ha azt akarja tudni, hogy jelentkezésnél hova adtad még be, vagy melyik irodával állsz még kapcsolatban, akkor azt adatlapon bekéri, és aláírod, hogy hozzájárulsz. Más esetben perelhetsz, és be is bukják a cégek rendesen. Erről ennyit. Csak kis hazánkban szokás az, hogy hívogatják egymást a HR-es kollegák különböző cégeknél ülve, és felteszik a „te figyu má” kérdést. Nyugaton megteszed, azonnal lapát, és szevasz.
    A másik. Miért gondoljátok azt, hogy a hazai fizetések nem tudnak konvergálni a nyugati fizetésekhez egy-egy multinál? Ez ebben a formában nem igaz. Kezdenek rájönni arra, hogy nincs más út emelni kell, mert nem lesz munkaerő, vagy mérnök. A másik. csak nálunk nem tekintenek partnernek a „tanácsadó” cégek, mert úgy gondolják, hogy van másik. Pedig nagyon nincs, és erre rá kellene jönni, hogy a kínálati piacnak befellegzett. Megint hazai sajátosság az 5-6 körös interjú, melyre utazgatni kell. Van már videó konferencia, megy egyéb marhaságok, nem cseszekednek 5-6 személyes körrel, továbbá egy keresés (meghirdetéstől számítva a betöltésig) maximum 3 hónap.
    Észbe kellene kapni, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy a szépen felépített adatbázisod relevanciája nem éri el a 5 %-ot, és ekkor nagyon drágává kezd válni a buli, és kezdődik a baszakodás, meg az időhúzás. Egyetértek levendulabandibval.

    Urak hölgyek, üdvözlet a globális játéktéren, meg lehet tanulni a szabályokat.

  9. jobangel
    mondta:

    @tff: az adatbázisokra minden ezzel foglalkozó cég nagyon vigyáz, ezeket nem adják ki. Egy állásinterjú-jegyzőkönyvet, vagy egy pozícióról szóló egyeztetés tartalmát még az ügyfélnek sem, nemhogy kifelé, más cégeknek. De ha pl. a toborzó cég adatbázisában már szerepel a jelölt, benne a vele való összes interjú és egyéb kommunikáció, ott ez megjelenik, és azt az összes toborzással foglalkozó kolléga láthatja (ha van rá jogosultsága). És igen, ez a jelöltnek nem jó, tehát nem kell anyázni, főleg nem írásban. Rólam pl. az van sok helyen megjegyezve, hogy nagyon segítőkészen felajánlom, hogy körbeküldöm az állásleírást az ismerőseimnek, és találtak már így ember is 🙂

  10. Névtelen
    mondta:

    @jobangel:

    Ha kiadja a jelentkező hozzájárulása nélkül más hr-eseknek is az általa begyűjtött adatokat, vagyis hogy anyázós az illető, és a többiek emiatt nem hívják be interjúra, vagy emiatt nem kap meg egy állást, az már elég jelentős érdeksérelem szerintem. Más kérdés, hogy a jelölt ebből nem nagyon tud semmit bizonyítani, legfeljebb csak valószínűsíteni, ez egy ebh-eljáráshoz elég, büntetőfeljelentéshez szerintem nem nagyon.

  11. levendulabandi
    mondta:

    Az a baj Kedves Jobangel, h (amit már 1000szer megírtam), nemcsak akkor nem jelez vissza a hr, amikor 500 Cv ömlik be egy állásra. Ezt megértem.
    De amikor a jelöltek végigjutnak 5-6 körös interjúkon és mondják, h csak 2 jelölt maradt vissza az utsó körre, akkor egyiket ugye mindenképp fel kell hívni, mert ő a nyertes. A másikat miért nem lehet kiértesíteni? Hm? És miért ígérik meg szinte mindenhol személyes interjú után, h mindenképp értesíteni fogjuk, ha nem fogják? (Itt csak egy embert kéne kiértesíteni és nem 500 embert. Ha már vette az illető a fáradságot és bement 5 interjúra. )

  12. Binary_
    mondta:

    @Job Way:
    “Voltam olyan interjún, ahol látszott, hogy az interjúztató ért ahhoz, amit csinál, amit kérdez. Bár nem én lettem a befutó, korrekten meg is indokolták, hogy miért, de életem talán legjobb interjúja volt. Elégedetten jöttem el, partnerként kezeltek.”

    Elhangzott itt a kulcsszó: partnerként. Ennyi a titok nyitja.

  13. vuvuvu2
    mondta:

    @jobangel: azért a magyar szervezeti kultúrának nem az a legnagyobb baja hogy mátrix szervezetekben a CEO-nak nincs túl sok hatása a HR-es kiválasztására 🙂 értem a logikádat, hogy a CEO-kat “HR-esek” választják ki, de akkor megkérdezném, hogy neked tényleg van közöd a HR-hez vagy csak műkedvelőként karcolgatod a billentyűzetet? a tanácsadók, a tanácsadó cégeknél dolgozók ugyanis nem HR-esek. sajnos nagyon nem azok. a CEO-k kiválasztásáról pedig tudnék mesélni, maradjunk annyiban, hogy MO-n azok a CEO-k vannak többségben akiket nem HR-esek választanak ki. (ha egyáltalán a HR bárkit is kiválaszt. javaslatot tesz és tehet a legtöbb cégnél, de a végső döntést a vezetők hozzák meg. ez így van CEO esetében is, ahol a tulajdonos dönt.)

  14. droid_
    mondta:

    @Naszta: nekem ugyan nincs akkora mintam mint neked, hogy csak a legutobbi interjuzgatasbol 10-bol 9-szer ez vagy az tortent, de eddig mindig rogton az elejen tisztaztuk a berigenyemet (allaskereso portalokon ki is van irva), es utana max alkudozas volt, nem meglepodes. lehet hogy megint szerencses voltam, de meg csak nem is nekem kellett tukmalnom az infot, hanem erdekelte oket. ha kilog az igenyem a sorbol, akkor dontsek el, hogy erdemes-e alkudozni, vagy nezzek inkabb mas helyet. mert valahol kifizetnek, az szinte biztos, hiszen most is kifizetnek.

  15. jobangel
    mondta:

    @Naszta:
    1) A szakmai vezetőnek is ismerni kell a pozícióhoz tartozó a büdzsét, elvégre az ő költségkeretét terheli a béred. A leendő közvetlen főnököddel erről igenis lehet beszélni, csak kezdeményezni kell. Ezt az első interjúra való meghíváskor lehet tisztázni.

    2) Ennyire nem szimpla, mert el is gondolkodhatnak, hogy miért lóg ki. Ha annyival jobb vagy, mint a többi, van esély. Ha irreális az igényed, akkor nincs.

  16. jobangel
    mondta:

    @telkoe: HR adatbázisból is kérheti a törléslt bárki. A 219-esnek meg nincs köze ehhez, se érdeksérelem, se haszonszerzés, se céltól eltérés esete nem áll fenn.

  17. telkoe
    mondta:

    @jobangel: A jelöltek anyázós reakcióit érdemes visszaírogatni az adatbázisba. Azért, hogy még egyszer ne kelljen hívni, ne kelljen neki visszajelzést küldeni, lehessen tudni, hogyan reagál. […] Ha már van tapasztalat az adott emberről, érdemes rögzíteni. Még jobb, ha nem kezdenek el ilyen tapasztalatot gyűjteni, és nem fektetnek energiát abba, hogy anyázásokat gyűjtsenek be. A jelöltek sok év alatt elérték, hogy ez így legyen, a folyamat nem visszafordítható.

    A folyamat szelsebesen fog erdekes iranyt venni amikor az ilyen adatokat gyujtogeto es tarolgato szemelyzetis libacska talalkozik a BTK 219 alkalmazasanak kellemetlensegeivel.

  18. Naszta
    mondta:

    @Bambano: egy ideig volt a profession.hu-n “Bizalom opció”, csak kikopott, mert a HR-esek nem vettek. Ennek az volt a lényege, hogy visszaszólt a profession.hu automatikusan azoknak, akiknek nem sikerült a pályázat… :/

  19. Névtelen
    mondta:

    @Fekete Pestis:

    Lehet, hogy a “nyugat-európai” szintű fizetés alatt a bank portugál bérszínvonalat értett, ő meg norvégot vagy luxemburgit, és ez okozta a félreértést. :))

    Csak zárójelben: nem egészen világos, hogy Mo.-n miért fizetne bárki “nyugat-európai” bért egy alkalmazottjának? Oké, ha mondjuk nagyon kivételes skilljei vannak az illetőnek, és pont ő kell nekik. De akkor meg nem a jelölt fog házalni meg többkörös interjúkra járni, hanem a bank fogja őt keresni személyre szabott ajánlattal, hogy légyszi, vállald már el, mert rossz nekünk nélküled.

  20. Naszta
    mondta:

    @jobangel:
    1) azért, mert műszaki területen szinte mindig az utolsó kör (3. vagy 4.) a HR interjú. Amikor legutóbb interjúzgattam ez kb. 10 cégből 9-nél így volt. A mérnököknek meg joga sincs erről beszélni (helyesen),

    2) ha kilóg az igényed a sorból, akkor szimplán nem vesznek fel. Ha nagyon jó vagy és a cégnek van mozgástere, akkor esetleg előfordulhat más, de erre várat ne építsünk.

    Referencia: abban segít, hogy tényleg hasonló arcokkal versenyezz. A gond az, hogy itthon még előfordul az, hogy a pozícióhoz igazítják egyesek az önéletrajzukat (hazudnak benne). Ha van kontroll, akkor az ilyen jelölt kihullik. Aki meg megküzdött valamiért, az nem adja olcsóbban.

    Visszajelzés: jelöltként simán továbblépek azon, ha egy cég nem válaszol.

    Ettől még az a korrekt, ha visszaszól a cég. Eddig ahol volt lehetőségem ebbe beleszólni, el is értem (már ha nem volt eleve alap), hogy a jelölteknek visszaszóljanak.

  21. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Oké, ha repkedni kell, tényleg nem jön ki szabadnap nélkül 🙂 De szerintem minél elismertebb szakember az álláskereső, és minél drágábban vállal feladatot, annál előbb érdemes tisztázni az igényeket. Egy titkárságvezetői pozícióban nem túl nagy a szórás, de egy általad említettben már akár duplája is lehet egyik jelölt a másiknak, és nem biztos, hogy az olcsóbb kapja az állást. Mert amikor egy bank azért jön Magyarországra, hogy olcsó munkaerőt kapjon, akkor gondol a telesalesre, gondol a fiókban ülő ügyintézőkre, de még véletlenül sem a stratégiai embert vagy a specialistát akarja olcsón, mert tudja, hogy az nincs olcsón, ill. ha van, abban nincs sok köszönet.

  22. Fekete Pestis
    mondta:

    @Bambano:
    “Bár nem vagyok aktív HR-es”. a magyar nyelv szabályai szerint ez azt jelenti, hogy passzív hr-es vagy, végzettséged van belőle,”

    bocs, ezt a >>nem aktív HRes vagyok<< jelenti.

  23. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    “De a drága ismerős mit “nyugati igényezik”, ahelyett hogy közölné a számot már az elején? Ebbe saját magát kergette bele, ezután a bank a hülye?”

    nézd,
    1. az önéletrajzon szerepelt, hogy emberünk valahol Ny-Euban “head of research”,
    2. a bank azért jött M.o-ra [mint azt ki is fejtette] mert olcsó embert akart
    3. deviszont nem volt megfelelö jelentkezö, ÉS csopvez-t [pontosabban VP-t] keresett.

    Nyilvánvaló, hogy a bank jól tudja, hogy ha valaki NyEuban egy 6 fös elemzöcsoportot vezet, annak mi a nyugati fizetés. Másfelöl viszont emberünktöl nem várható el, hogy tudja, hogy mi a “magyar fizetés”, mivel nem itt dolgozott. Abból indult ki, hogy nincs ember [meg is mondták neki], és vezetö kell. A bank nem közölte, hogy mennyi pénzt ad, ha közölte volna, emberünk bele sem megy.

    Egyébként nem tudom, hogy pontos összegról szó esett-e, emberünk így számolt be nekem a dologról. [én csodálkoztam is hogy a bank folytatta, mert tudom, hogy mennyit keres, és azt is, hogy M.o-n mi kapható, de mindkét felet elég komolynak ismertem ahhoz, hogy tudjam, h. nem rabolják hiábavalóságokkal egymás idejét.]

    “Interjúhoz nem kell szabadnap. Ha megmondod, hogy nem megy másképp, mint munkaidő előtt vagy után, akkor megoldják komoly helyeken”

    Egy komolyabb interjú MINIMUM 4 ( de inkább 6 óra). Ha a jelölt külföldröl jön, akkor nem várható, hogy 2-3 alkalommal odarepüljön. ha skypeos körben sikerül lerendezni minél több kört, akkor is : repkedéssel/vonatozással nem megoldható szabadnap nélkül szvsz.

  24. jobangel
    mondta:

    @egysmás: Eltévesztetted a címet ezzel a köpködéssel… Én az vagyok, aki a CV-ket javítgatja, aki stratégiákat talál ki az álláskeresőkkel, hogyan lehet állásuk.

  25. Kék tündér
    mondta:

    @jobangel: Igen, sajnos a sablon elutasításoknak gyakorlati haszna valóban nincs, bennem inkább a már többször említett “partnerség” érzését kelti, amire igyekszem törekedni a viselkedésemmel (az “amilyen az adjon isten…”elv alapján) ezért jólesik. Különösen interjú után, amikor már megvolt a személyes találkozás. Sajnos ilyenkor is sokan nem veszik a fáradságot egy “köszönjük a jelentkezését, de nem Önre esett a választásunk” mail megírására. Ekkor jön az a kérdéskör, hogy mégis meddig érdemes türelmesen várakozni és reménykedni, és mikortól biztosan almás a dolog.
    És mind emellett elhiszem és megértem, hogy egy toborzónak más feladatai is vannak, hogy nagyon sok a jelentkező, stb., ezért nem is várnék el hosszú értekezést arról, miért nem én lettem a befutó. Ha pedig a másik oldalon ő belegondolna abba, milyen érzés álláskeresőként hetekig reménykedni, hogy talán most sikerült (különösen, ha egy nagyon jó pozícióról van szó, és/vagy hónapok óta munkanélküli az álláskereső), akkor talán nem is lenne olyan nagy fáradság a kétsoros email megírása annak az 5-10 embernek, akit interjúztattak( minél több kör van, ez a szám ugye annál inkább csökken).
    Azt hiszem, úgy általánosságban az a probléma, hogy mindkét félnek szüksége lenne némi empátiára és segítőkészségre a másik irányába. Ez egyenlő arányban vonatkozik az álláskeresői és a HR oldalra. Így talán a konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, csökkenne a feszültség, és nem lenne ennyire idegtépő élmény az álláskeresés ( egy-két szerencsés szakma képviselőitől eltekintve).

  26. egysmás
    mondta:

    @jobangel: Nem csak neked van egód.

    Az a fajta mélységes lenézés, ami abban a hozzáállásban van, amit a “nekem mi szükségem van arra, hogy az elutasító választ megmondjam” feltételez, és amit te természetesnek veszel (nem partner, mert elutasított; az elutasításról nem tájékoztatom, majd észreveszi) indukál minden ellenséges indulatot a HR-essel szemben.

    Nem csak partnernek nem tartod, de még embernek sem az elutasítottat.
    Hazudsz talán még magadnak is, amikor a konfrontáció elkerüléséről beszélsz a nem értesítés kapcsán, miközben csak leszarod az embereket.
    Elvársz egy rituálét CV-motivációs levél-interjú szentháromságban, de TE még arra sem vagy hajlandó, hogy megmondd az embernek, hogy sikeres volt-e a násztánca.

  27. egysmás
    mondta:

    @jobangel: ” A “sajnáljuk, de nem Önre esett a választásunk” levélnek meg semmi haszna sincs – csak kiprovokálja az anyázó válaszokat az arra hajlamosakból.”

    Annak sincs haszna, ha köszönsz, így gondolom, azt sem szoktál.

  28. jobangel
    mondta:

    @egysmás: És nekem erre mi szükségem lenne?

  29. egysmás
    mondta:

    @jobangel: Egy újabb titkot osztok meg veled!

    Tartasz KÉT ímélcímet!

    Az egyikkel LEVELEZEL, a másikkal KÖZÖLSZ!

    Tudod, kb. úgy, mint a nagyok!
    Vagy mint bárki, aki rendszerszinten foglalkozik emberekkel.

  30. jobangel
    mondta:

    @Kék tündér: Természetesen nem haragszom 🙂

    “Rengeteg értelmes, kulturált jelölt van, akik anyázás helyett tudomásul vennék a nemleges választ, és örülnének, ha kapnának visszajelzéseket, ha partnerként kezelnék őket, hiszen ők is így közelítettek a kiválasztást végzőkhöz(köztük pl. jómagam is). “

    Írtam már olyan anyagot jelölttel, amiben kifejezetten kértünk visszajelzést, és kapott is. Ezt lehet, de azért a jelöltek többségének sok kudarc után nem javaslom. Ebben az esetben azért találtuk ki ezt, mert több olyan pont volt a CV-jében, ami miatt nem feltétlenül tudták vállalni az alkalmazását (hallássérült, sok kihagyása volt stb.) Jöttek is a visszajelzések, ha nem is sok, de mind semmitmondó volt, úgyhogy sokra nem mentünk vele. Aztán egyszer jött egy pozitív válasz, és abból később állás is lett.

    Úgy általában a visszajelzések hasznossága talán az én tevékenységemben tapasztalható, hiszen hozzám kifejezetten visszajelzésért jönnek, és meg is írom, rászánom az időt. De azért tehetem ezt meg, mert a szabadidőmben foglalkozom ezzel, ezügyben nincs KPI, elvárás, senki sem kérdezi, hogy miért töltöm az időm nem nyerő jelöltekkel, miért nem hajtok fel újabb ügyfelet ehelyett stb. A toborzók nagyrésze ebben a satuban van. A “sajnáljuk, de nem Önre esett a választásunk” levélnek meg semmi haszna sincs – csak kiprovokálja az anyázó válaszokat az arra hajlamosakból.

    Azt is tudni kell, hogy a HR munkának csak egy kis szelete a toborzás-kiválasztás, így az emberekkel foglalkozásra vállalkozó emberek alkalmasak lehetnek minderre, lássuk be, az anyázó jelölt nem az alapértelmezett viselkedés… Aki mondjuk behajtó céghez megy telefonos operátornak, annak egyértelmű, hogy milyen reakciókat fog kapni, fel is készül rá, elkerülni sem tudja. De a kiválasztásban azért nem ez a helyzet.

  31. Kék tündér
    mondta:

    @jobangel: Remélem nem haragszotok, ha beleszólok az eszmecserétekbe: szerintem mindkettőtöknek igaza van, ugyanakkor mindketten tévedtek is.
    Nyilvánvalóan a döntés mindig az egyéné, ahogy a felelősség is. Sajnos ( vagy sem) a munka világa a legkevésbé sem a felebaráti szeretetről szól, a saját érdekeidet kell szem előtt tartani, nem a hr-esét, a főnökét, ha még oly szimpatikusak is. Ahogy nyilván ők sem hezitálnának kirúgni próbaidőben a számukra nem megfelelő munkavállalót, úgy te is bármikor felállhatsz ebben az időszakban egy jobb/más lehetőség okán. Ez egy nagyon komoly döntés, amit valóban senki más nem fog meghozni helyetted, illetve ha igen, ott nagy baj van.
    Továbbá nem teljesen értem, miért ennyire kardinális kérdés az, hogy Jobangel hr-es-e, vagy sem, illetve ha ő azt állítja, hogy nem, miért kell tovább lovagolni ezen, és megpróbálni őt magát is meggyőzni az ellenkezőjéről. A témához, amiről itt vitatkozunk, az ő személyének gyakorlatilag semmi köze.
    Viszont Bambanonak teljes mértékben igaza van abban, hogy a HR-nek tudnia kellene (vagy meg kellene tanulnia) kezelni az emberi reakciókat. Én készséggel elhiszem, hogy nincs könnyű dolguk, de ugyanígy nincs könnyű dolga senkinek, aki ügyfélkezeléssel, ügyfélkommunikációval (is) foglalkozik. Akinek ez nem megy, annak sajnos nem való olyan szakma, ahol emberekkel kell foglalkozni.
    Rengeteg értelmes, kulturált jelölt van, akik anyázás helyett tudomásul vennék a nemleges választ, és örülnének, ha kapnának visszajelzéseket, ha partnerként kezelnék őket, hiszen ők is így közelítettek a kiválasztást végzőkhöz(köztük pl. jómagam is).
    Azt, hogy ők “szívják meg” a néhány kulturálatlanul megnyilvánuló jelölt viselkedését, amit x év után a hr-es már nem tud másképp kezelni, csak úgy, ha flegma és arrogáns lesz kivétel nélkül mindenkivel, akár rászolgált, akár nem, nos, ezt nem tartom kimondottan korrekt dolognak…

  32. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Most komolyan arról akarsz meggyőzni engem, hogy HR-es vagyok? Ez már csak vicc lehet… Aki gasztroblogot vezet, az meg csakis szakács lehet, aki politikait, az meg politikus?

    A tanácsokról: a karrierportálos cikkek nagyrésze valóban használhatatlan, én is erőteljes kritikával szemlélem őket. Viszont bárki, bármilyen tanácsadóhoz elmegy, az sohasem szólhat arról, hogy majd döntenek helyette (az a gyámság, képviselet stb.). A tanácsadás arról szól, hogy meghallgatsz valakit, aki ad valamilyen szempontokat neked, és ezeket mérlegelve döntesz. Nem lehet megúszni a döntés felelősségét.

  33. Bambano
    mondta:

    @jobangel: egész pontosan azt írtad, hogy “Bár nem vagyok aktív HR-es”. a magyar nyelv szabályai szerint ez azt jelenti, hogy passzív hr-es vagy, végzettséged van belőle, de nem ebben dolgozol. Meg azt is írtad, nagyon sok interjúztatáson vagy túl. Ha semmi közöd sem lenne hozzá, akkor azt írtad volna, hogy nem vagyok hr-es.

    “Hogy te egyedül az eddig párszázas tömegből ezeket miért nem vagy képes értelmezni, és miért jön le neked az, ami, azzal én nem tudok mit kezdeni.”: van egy régi mondás, amit az informatikusok kis kiegészítéssel használnak: “ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az kacsa, feltéve, hogy a kacsa szó nem bejegyzett védjegy”. Ha valaki hr témában osztja az észt, hr-es dolgokról posztol, cv-k kijavítására ad tanácsot, akkor az hr-es munkát végez, még akkor is, ha nem ez a főállásában a munkaköre.

    “Max. feltételezhetném, hogy trollkodsz”: mindig mindenki ezt feltételezi rólam, akivel ellentétes a véleményem. megszoktam, rólam lepereg, nem úgy, mint egyszeri hr-esről az elutasított anyázása…

    “Én csak nézek értetlenül, hogy vajon a tényekkel miért akar valaki vitázni és ez miért jó neki?”: én sem értem, miért vitázol a tényekkel… látod, ez ilyen egyszerű, te igaznak hiszed, amit írtál, ezért szerinted én vitázom a tényekkel, én meg igaznak hiszem, amit én írtam és tévesnek, amit te, szerintem meg te vitázol a tényekkel. Attól, hogy te kijelented, én vitázom a tényekkel, még nem lesz igazad. A kedves olvasó meg eldönti, hogy mit gondol az egészről. De azt látom, hogy bizonyos dolgok értelmezése nem megy, nem csak neked, másoknak sem. És attól, hogy sokan ugyanazt gondolják, mint te, még nem lesz igazatok, erre mindig a legyeket tudom felhozni példának.

    “te mint jelölt döntsd el, hogy mi a jó neked egy ilyen helyzetben”: én, mint jelölt, mit is döntsek el? ha én akarnám eldönteni, nem olvasnék tanácsadó oldalakat. ha megírtad a tanácsodat, én meg elolvastam, mindkettőnkben az a prekoncepció alakul ki, hogy te tudod jobban, a te tanácsodat érdemes követni. akkor miért írsz ilyet, hogy döntsem el én, hagyjam figyelmen kívül, amit mondtál? az más kérdés, hogy eddigi pályafutásom alatt soha nem vált be egyetlen karrierportálos tanács, úgyhogy erős kritikai szemüveggel nézem mind, de ez most mellékvágány.

    “Ha neked meg egy másik jobban megfelel, az a te döntésed, és nem nagyon kell magyaráznod senkinek.”: de, azt magyaráznom kell, ha két, nem túlzottan különböző cég esetén visszavonom a döntésemet. főleg magamnak. mert ez arról is szól, hogy az egyik cég rendesen elvégezte a munkáját, és végül ő marad hoppon.

  34. jobangel
    mondta:

    @egysmás: Aha, megvilágosodtam. Tehát ne olvasson a HR-es olyan leveleket, amiket jelöltek küldenek neki…

  35. egysmás
    mondta:

    @jobangel: “Igen, csakhogy nem a cég olvassa az anyázást, nem neki kell regisztrálni, hanem annak az egy szerencsétlennek, aki az anyázást kapta. Egy élmény lehet egy ilyet visszaírogatni az adatbázisba, és a munka végeztével elégedetten nyugtázni, hogy ma csak 30-an küldték el az anyjába a szerencsétlen toborzót.”

    Nehogy eláruld valakinek, hogy van olyan ímél, amire nem lehet válaszolni!
    Sőt, ha nem tudsz ilyet csinálni, akad olyan is, amiről csak küldöd az üzenetet, és _bármi_ jön rá, nem olvasod el.

    Szóval, ezek MÁGIÁK!
    Roppant veszélyes varázslatok!

  36. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Leírtam bemutatkozó posztban (oldalsávban állandóan elérhető), elmondtam rádióban, belinkeltem, nyomtatott, elektronikus sajtóban névvel, néhol arccal bemutatkoztam, tehát tudni lehet, hogy nem vagyok HR-es, sőt még a CV-m is könnyen megtekinthető némi guglizással. Ez pont azért van, hogy ha valaki fel akar keresni segítségkéréssel, tudja, hogy kit fog megtalálni. Hogy te egyedül az eddig párszázas tömegből ezeket miért nem vagy képes értelmezni, és miért jön le neked az, ami, azzal én nem tudok mit kezdeni. Max. feltételezhetném, hogy trollkodsz, de nem úgy tűnik, te valamiért őszintén hiszed, amit. De hogy az általam leírtak ellenére miért írogatsz ilyeneket, hogy ” te, mint hr-es, most gyakorlatilag azt tanácsolod, hogy szivassam meg a másik céget, a hr-esét, akik voltak olyan kedvesek, hogy felvettek, csak azért, mert az egyik cégben lassú a hr meg a döntés?” azt csak te tudod, hogy miért vált ki belőled közölt tényekkel totál ellentétes prekoncepciókat egy posztom, azt is csak te tudhatod. Én csak nézek értetlenül, hogy vajon a tényekkel miért akar valaki vitázni és ez miért jó neki?

    De a kérdésedre válaszolva: te mint jelölt döntsd el, hogy mi a jó neked egy ilyen helyzetben. A próbaidő pont azért van, hogy egy elhamarkodott döntésből ki lehessen szállni mindkét részből. A HR-eseknek ez nyilván nem egy szimpatikus tanács, de én a jelöltek oldaláról nézem a dolgot,. Onnan meg pont a HR-esnek való megfelelés nem lehet döntési szempont, a jelölt saját érdeke a fontos. Nem a HR-es vesz fel, és nem azért, mert kedves, hanem azért, mert megfeleltél a cégnek. Ha neked meg egy másik jobban megfelel, az a te döntésed, és nem nagyon kell magyaráznod senkinek.

    A jelöltek anyázós reakcióit érdemes visszaírogatni az adatbázisba. Azért, hogy még egyszer ne kelljen hívni, ne kelljen neki visszajelzést küldeni, lehessen tudni, hogyan reagál. Nem, nem mindegy, hogy még hány toborzó fut bele a cégnél, és hányat fog leanyázni, ha nem őt választották. Esetleg mit lehet vele tenni, ha jó egy következő helyre, hogy ne anyázzon. Pl. megmondani neki, hogy az a múltkori anyázás nem volt nyerő. Mert ez nem automatikus feketelista, később is együtt kell vele működni, ha valamennyire alkalmas együttműködésre. Ha már van tapasztalat az adott emberről, érdemes rögzíteni. Még jobb, ha nem kezdenek el ilyen tapasztalatot gyűjteni, és nem fektetnek energiát abba, hogy anyázásokat gyűjtsenek be. A jelöltek sok év alatt elérték, hogy ez így legyen, a folyamat nem visszafordítható.

  37. Bambano
    mondta:

    @jobangel: igen, és konkrétan mennyi ideig indokolt a türelmes, együttműködő várakozás és hány nap, hét után változik át csodáravárásnak? Ha valahol átmentem a több körös interjún, ott is rögtön adjam be a következő cégnek, fárasszam a másik céget is, a másik hr-est is, vagy azért egy kis ideig megállhatok, arra számítva, hogy sikerül a pályázatom?

    “Nem túl udvariasan elküldeni a HR-est azért, mert lassú a döntési folyamat, elég primitív dolog.”: értem, tehát a hr-es ezért se felel? és utána le van döbbenve, ha nemet mondanak neki?

    döntök, hogy kilépek-e próbaidőben??? te, mint hr-es, most gyakorlatilag azt tanácsolod, hogy szivassam meg a másik céget, a hr-esét, akik voltak olyan kedvesek, hogy felvettek, csak azért, mert az egyik cégben lassú a hr meg a döntés?

    “Igen, csakhogy nem a cég olvassa az anyázást, nem neki kell regisztrálni, hanem annak az egy szerencsétlennek, aki az anyázást kapta.” ha egy hr-es nem tudja helyén kezelni ezeket a dolgokat, nem való hr-esnek. Ahogy az a sebész se való orvosnak, aki irtózik a vér látványától. Nekem nem tanítottak ilyet, mégis helyén tudom kezelni.

    Ha meg nem akarod “egy ilyet visszaírogatni az adatbázisba”, bármit is jelentsen ez, hát ne írd. a jelöltet már leírtad, nem fogsz vele kapcsolatba kerülni többet, nem mindegy akkor?

    “Lehet csodálkozni, hogy ezek után egy 5 év tapasztalattal rendelkező HR-es miért veszi be a leszarom tablettát, miért lesz flegma, rosszabb esetben arrogáns”: tehát ha a hr-es előtte sok anyázós levelet kapott, és utána arrogáns egy olyannal, akit előtte még soha nem látott, az rendben van. mi ez, prejudikáció vagy kollektív büntetés? és ez is rendben van???

    “engem meg valami érthetetlen okból HR-el azonosítasz”: elmagyarázom ezt a számodra érthetetlen okot: elolvasom, amit írsz. a hozzászólásokat is, a tiedet is. és a szövegeidből azt olvasom ki, hogyha a hr hibázik, azt a jelölt tűrje el, a hr meg a jelölt nincsenek partneri kapcsolatban, és mindig minden úgy van jól, ahogy a hr akarja. a jelölt meg egy idióta, hogy minek akar munkát.

    Itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy azt, hogy milyen hatást vált ki egy poszt vagy hsz az olvasóból, nem a szerző dönti el. Tehát te hiába gondolnád azt, hogy nem ilyeneket irkálsz, hogy ez hogyan csapódik le az olvasóban, nem a te hatásköröd. “Hogy ezt honnan vetted, azt csak te tudod… ” ez jön le abból, amit írtál. Persze már a mindenki legyen vállalkozó című subthreadben is lejött, hogy te nem beszélni madzsar.

  38. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Igen, csakhogy nem a cég olvassa az anyázást, nem neki kell regisztrálni, hanem annak az egy szerencsétlennek, aki az anyázást kapta. Egy élmény lehet egy ilyet visszaírogatni az adatbázisba, és a munka végeztével elégedetten nyugtázni, hogy ma csak 30-an küldték el az anyjába a szerencsétlen toborzót. A HR-esek többsége azért lett az, mert empatikus, van lelkiismerete és hisz az emberekben. Lehet csodálkozni, hogy ezek után egy 5 év tapasztalattal rendelkező HR-es miért veszi be a leszarom tablettát, miért lesz flegma, rosszabb esetben arrogáns. Elhiszem, hogy ha napi 8 órában nekiszóló anyázást olvas, akkor az ellen csak ez védi meg.

    A “kritikádról” meg: durva HR-es szakmai hibákról írogatok (szó szerint) fentebb, boncolgatva, hogy hol lehet elrontva az adott téma, te meg azt vetted le ebből, hogy szerintem jó, ha hibázik a HR-es. Hogy ezt honnan vetted, azt csak te tudod… Van egy dogmád, miszerint HR=hiba, engem meg valami érthetetlen okból HR-el azonosítasz, és e téveszméket kritikának állítod be.

  39. jobangel
    mondta:

    @Bambano: ha nem adsz be más pályázatot, mert vársz a csodára, az a te hibád, nem egy ismeretlen HR-esé. Ha nem vársz a visszajelzésre, elmész máshová, majd felhívnak, dönthetsz, hogy kilépsz-e próbaidőben, vagy maradsz az előző döntésednél, és elégedett leszel a hellyel, ahol vagy. Nem túl udvariasan elküldeni a HR-est azért, mert lassú a döntési folyamat, elég primitív dolog. Kb. mintha a buszsofőrt szidnám, hogy drága a bérlet, vacak a közlekedés.

  40. Bambano
    mondta:

    @jobangel: “Állást keresünk, nem negatív visszajelzésekre gyúrunk.”: ezzel két bajom is van:
    – lehet, hogy vársz a visszajelzésre és ezért más pályázatokat nem adsz be, vagy nem fogadsz el és két szék között a pad alá
    – nem vársz a visszajelzésre, elmész máshova, majd felhívnak, hogy de mégis kellenél, és akkor csodálkozik a hr-es, hogy nem túl udvariasan küldöd el.

  41. Bambano
    mondta:

    @jobangel: “amikor majd a visszajelzésre kapott visszajelzéseket olvasod, megváltozik a véleményed”: azt felejted el, hogy az, hogy küld-e a cég visszajelzést, a céget minősíti, a rá kapott válasz meg a jelöltet.

    tehát nem mindegy. azért sem mindegy, mert 500 jelöltből kapnál 30 szenyázó választ, 470-nél meg javulna a cég megítélése. melyik éri meg jobban?

    “ne bízz az érzéseidben, láthatólag félrevisznek.”: meglepődtem volna, ha elfogadod a kritikát.

  42. jobangel
    mondta:

    @Bambano: ne bízz az érzéseidben, láthatólag félrevisznek.

  43. jobangel
    mondta:

    @Naszta:
    1) már miért kéne végigmenni körökön? Az egyik legfontosabb döntő tényező a büdzsé. Ha nem férsz bele, teljesen mindegy, megfelelsz-e vagy sem. Ha beleférsz, és nem vagy alkalmas, akkor sem vesznek fel. Tehát tisztázni a legelején, ne raboljuk egymás idejét. Nem véletlenül kérnek sokszor CV-ben bérigényt.

    2)Nem vagyok HR-es 🙂 A pozícióra általában van keret, ám az nincs kőbe vésve, rugalmas. Ha mindenki többet kér, mint a keret, akkor muszáj változtatni. Ha senki sem éri el a maximumot, és a legjobbat nagyon akarjuk, akkor be lehet ajánlani neki a maximumot, ami több, mint amit kért.

    Referencia és fizetés: a referenciaellenőrzés nem véd meg attól, hogy jelöltként aládlicitáljon egy másik jelölt. Ha pedig eléggé alálicitál, akkor megbocsátják neki a kevesebb tudást is.

    Visszajelzés: amikor majd a visszajelzésre kapott visszajelzéseket olvasod, megváltozik a véleményed. A jelöltek védelmében pedig továbbra is azt mondom, nem azzal kell foglalkozni, aki nem válaszol, hanem azzal, aki igen. Elküldöd a jelentkezést, feljegyzed a kis adatbázisodba, hogy kinek-mikor-hová-milyen pozícióra küldted, és elfelejted mindaddig, míg nem jön válasz. Ha soha nem jön, örökre elfelejted. Nem rugózol rajta, nem gyártasz hozzá ideológiát, nem kergeted depresszióba magad, hogy jaj, mégcsak nem is válaszolnak. Állást keresünk, nem negatív visszajelzésekre gyúrunk.

  44. Bambano
    mondta:

    @jobangel: minden hozzászólásodból azt érzem, hogy ha a hr hibázik, az jó, indokolt, és a hr hibátlan, a jelölt meg tűrje el, amit kap.

    Azért a hr-esek ennyire nem királyok, nem kellene ennyire lenézni az embereket.

  45. Bambano
    mondta:

    @velizar: megpróbálom érthetőbben: kétféle fórumozó van, az egyik, aki a szerénységét hozzáigazítja a tudásához (ebbe tartozol te is), meg a helyi menő csávók. a “vállalkozzon és mutassa meg, mit tud” beszólás a hmcs-knek szólt.

  46. Bambano
    mondta:

    @Naszta: ja, a kész címlistára email írása öt perc. a címlista elkészítése meg három nap…

    amelyik cégnél nincs tisztességes it támogatás a toborzáshoz, az nem fog válaszolni, mert túl sok meló.

  47. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Interjúhoz nem kell szabadnap. Ha megmondod, hogy nem megy másképp, mint munkaidő előtt vagy után, akkor megoldják komoly helyeken (múltkor pattantam össze a hr-portálon egy HR-vezetővel, aki azon nyavalygott, miért nem jó senkinek a délelőtt meg a délután, hát még választani is lehet 🙂 És különben is, ő munkát ajánl, aki ennyit válogat az időpontok közül, nem elég motivált. Ezt olvasva nem bírtam tűrtőztetni magam 🙂
    Interjúztattam már én is reggel 6-kor, mentem este 8-ra is interjúra. Ha kell a jelölt, megoldja. Ha nem, akkor nem elég motivált 🙂

  48. Laptop7712
    mondta:

    @ Naszta:
    Tökéletesen egyetértek azzal, amit írsz. megvilágítottad a HR olyan aspektusát, melyet úgy neveznek, hogy tényleges terepmunka. nemzetközi szinten nincs értelme annak, hogy mennyit keresel, mert lehet, hogy csálinger vagy minimálbérért, de tudod a témát, és csillagászati fizetést ajánlanak, csak azért, mert értesz az adott pozícióhoz. Tudni illik, fizetni kell a számlákat, ez van. Ezt az első telefonhívás alkalmával közlik is.

    Ezzel a hazai HR nagyon nem tud mint kezdeni, mert el sem akarja hinni azt, hogy ez létezik. Ez természetes dolog. Nagyon sok olyan HR tanulmány van, hogy le kell szarni azt, hogy csak olyan jelölt a jó, aki hasonló pozícióban tölti az idejét. Rájöttek arra, hogy okkás, a hasonló pozíció lehet hogy jó, de mi van akkor, ha nem ért hozzá? És elindultak terepre a srácok, kezdik leszarni nyugaton, hogy mit dob fel a színes szagos database, embert keresnek, és nem CV-t.
    Ha felhív, vagy bekínál partner vagy, te is, ő is elvárja azt, hogy partnerként kezeljen. Válaszolgat, és kapcsolatot tart, ahogy azt kell. Bármilyen interjú részvételi költségének tisztázása természetes kérdés. A hazai HR erről a tényről nagyon megfeledkezik, nem úgy, mint Lengyelországban (bármilyen szintű kereséssel kapcsolatban a cég fizeti az utazási költséget) vagy pl. Németországban, vagy UK-ban bizonyos szintek felett. Persze, simán felül egy emberke aki minimálbért keres nyugaton a repülőre saját költségén is egy interjú kedvéért , mert nem egy olyan nagyon egetverő költség, de csak akkor teszi meg, ha komoly esélyt lát arra, hogy megnyer az állást. Na és ebbe partner a HR-es is, mert érdeke lesz az, hogy eladja az illetőt.

    Minden nyíltan megy, nincs melléduma. Ezt kellene már észrevenni, hogy nem baszakodni kellene, hanem partnernek tekinteni mindenkit, legyen az 16 éves, vagy 72.

  49. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Amikor engem visszahívtak, hogy izé, az első jelölt nem jött be próbaidőben, mégiscsak engem akarnának, én azt mondtam, hogy ha erről elsőre nem tudtam meggyőzni őket, nem valószínű, hogy az győzi meg őket az én alkalmasságomról, hogy láttak rosszabbat nálam (akit ráadásul előbb jobbnak ítéltek). Persze a néni válasza az volt, hogy jaj, nem dehogyis, dehát a főnökember a másikat akarta… Aha, akkor most miért akarna engem? Ez ilyenkor már spórolás, hogy ne kelljen új keresést indítani.

    Ha pedig lebegtetés van, az nem egyenlő az elutasítással. Pont az a lényege, hogy nem “nem” a válasz, hanem “lehet, hogy igen”. Most ha kiküldöd, hogy azért nem felel meg, mert 3 év szakmai tapasztalata van, a befutónak meg öt, majd visszamész 3 hét múlva, hogy izé, mégiscsak elég a 3 év, akkor ott nem szakmai döntés volt, hanem kényszerpálya. Abból meg jó nem lesz, ha “jobb híján” kerül a céghez szegény jelölt, nem azért, mert maradéktalanul meggyőzött mindenkit. Ha pedig az a valós indok, hogy “maga szóba sem került igazán, mert az első jelöltbe beleszeretett a főnök”, azt meg nem szokás leírni, pedig a legtöbbször ez az ok.

  50. Naszta
    mondta:

    @jobangel:
    1) itt jön az, hogy mivel nincs kint ár, jelentkezem, de a 3. körig nem is érdemes beszélni róla, mert még nem feleltem meg az alapinterjúkon sem. Tehát igazából végig kell mennem a teljes folyamaton, hogy kiderüljön, hogy sokat kérek,

    2) most egy HR-esnek kell elmondanom, hogy a legtöbb pozícióra keret van? Annál többet a cég nem fog rákölteni. Ergo nagyjából az a kérdés, hogy a keret publikus-e, vagy nem.

    Referencia úgy jön ide, hogy lehet ellenőrizni az előéletet és akkor nem csak valakit veszünk fel az utcáról. (Azzal érveltél a publikus fizetéstartomány ellen, hogy jön Jóska-Pista a pénz feléért kevesebb, vagy nem ellenőrizhető tudással.)

    Visszajelzés: nem értek egyet. Nagyon sokféle nem van: azt is lehet mondani, ha még akarunk valamit a jelentkezőtől, hogy most találtunk erre a célra jobbat, de evidenciában tartjuk. Aki már a CV-n elhasal, annak elég a sima nem is. Nem válaszolni inkorrekt, ami védhetetlen.

  51. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    Nem értek egyet – ha 3 heten belül nincs válasz, az elutasítás.
    Én sem vagyok hülye, tudom hogy lebegtetnek – ami szvsz az elutasítás “gyenge”formája: vagy a tudásom, vagy a természetem nem tetszik nekik.

    Azt viszont pártolom, hogy indokoljanak – nyilván senki sem szereti ha a pofájába mondják a rossz tulajdonságait, DE ebböl tanulni lehet hogy a jövöben ne kövessem el uazokat a hibákat.
    Aki ezért anyázza a személyzetist vagy a hiring managert, azt ott prompt kéne karóba húzni – ugyanis egy destruktív viselkeedésformának [nem éertesít-nem indokol] ágyaz ezzel meg.

    “hogy a múltkor jól megindokoltuk, miért nem kellesz, de azért mégis kellenél.”

    egyik volt munkaadóm megcsinálta. kétség kívül ELSÖRE nem profi módszer, DE másodjára az, mert
    a. a cég adott esetben revideálja álláspontját ha a tények rászorítják ( nagy plusz) és
    b. ezt közli a partneerével – büszkeséget, hiúságot mifenét lenyelve [ még nagyobbb plusz pont, mert elismeeri a hibáját, és ezt kommunikálja is — az ilyen emberekkel élvezet együtt dolgozni 😉 ]

  52. Fekete Pestis
    mondta:

    @Naszta: egyetértek
    1. idö ügyben
    2. referencia ügyben
    3. partnerség ügyében
    különösen.

    [mondjuk az idöt nem szoktam hangoztatni, mert arrogancia lenne, de ha azt vesszük, hogy az interjúhoz pl szabadnap kell — amit ki is veszek, akkor már mindjárt más a dolog állása. Ezért jó néven veszem, ha a cég is tesz kompromisszumokat – p.l. az elsö interjú telefonos, hogy ne kelljen hiába odautaznom és meg nem térített költsegekbe vernem magam, ha nincs “fit”. Vagy ha ragaszkodnak az odautazáshoz, de a repjegyet fizetik – kulönösen ha ragaszkodnak a short notice-hoz, hogy minél hamarabb jelenjek meg. Ezt nem mondom így ki, mert még északnyugat-európában is arrogáns lenne – ugye az nem cél hogy feketelistán kössek ki, de ezek az elvek szerint gondolkodok ;). Amikor p.l. megkérdezem hogy hány jelölt van, akkor azt számolom, hogy mennyi az esélye, hogy a költségeket visszakeresem. Ha mindent fizet a cég, akkor nem kérdezem meg hogy hány jelölt van — mert minek ;)]

  53. jobangel
    mondta:

    @Naszta:

    1) Nyilván nem jelentkezel oda, ahol nem tudnak megfizetni. Ehhez viszont nem kell publikusan meghirdetni mennyi pénz van egy pozícióra, mert jobb neked, mint jelöltnek, ha van alkalmad megnevezni az igényedet, mintha nincs. Ha meghirdetik a fizetési ajánlatot, akkor kizárják az alkut, ami a jelöltnek nem jó.

    2) A publikus árazás nagy hibája, nogy nem rugalmas. Egyáltalán nem érdekel engem jelöltként, hogy a piacon a meghirdetett ár hol van, az érdekel, hogy nekem megfelel-e az ajánlott összeg. Nem a piaccal tárgyalok, hanem az adott céggel. Egy meghirdetett árnál nincs fölfelé alku, csak lefelé.

    Referenciaellenőrzés: nagyon nagy divat Magyarországon is. Itt érdekes igazán, hogy mit mondasz, melyik céget miért hagytad ott, ill. kiket nevezel meg referenciának. De ennek nincs köze a fizetési ajánlat publikusságához, nem értem, hogy jön ide.

    Visszajelzés: valahányszor kaptam egy nemleges választ, az a cég valahogy mindig rosszabb reputációt ért el nálam, mert egyszer közölte, hogy nem kellek. Lehet, hogy igaza volt, lehet, hogy nem, de mivel közölte, csakis rossz érzéseket társítok mellé. Sokat beszélgetve jelöltekkel, kiderül, hogy másnál is így van. Most látszik, hogy te interjúzott jelöltekről beszélsz, itt igazad van, értesíteni kellene őket. De akkor meg illik indoklással megírni a nemleges választ. Ez párszáz CV-beküldő esetén elég komoly költséget jelentene. Viszont, ha az interjúzott jelöltet nem értesítik, annak is lehet oka: lebegtetni lehet, hogy jobb, mint elutasítani, mert lehet, hogy a következő projektbe kell, lehet, hogy akit felvettek, nem válik be stb. Ha így lesz, jobb úgy visszamenni hozzá, hogy most van itt a lehetőség, mint úgy, hogy a múltkor jól megindokoltuk, miért nem kellesz, de azért mégis kellenél. Ez utóbbi elég komolytalanná teszi a céget, reputációt biztos nem növel.

  54. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel: “Az miért nem jó, ha van egy kb. büdzsénk (nem publikus)”

    Miért nem publikus?
    Nekem idáig NyEu-ban mindíg mondtak egy tól-ig keretet.
    P.l. 70.000 eur-tól, maximum 82.300 eur-ig.
    Vagy p.l. ha most keresek X eur-t, az belefér, DE a munkakörhöz tartozik bónusz is, amely az elmúlt évek átlaga szerint min 15% max 30% volt. (Ekkor mondhatom, hogy O.K, akkor a jelenlegi base salary + átlagban 22.5%os bónusz ilyen-és-ilyen szórással, az megfelel, belemegyek a bohóckodásba körökön át.).
    Vagy max. Y eur, de a meló stresszes, és nem pont azt csinálnám, ami mindig is a “szívem vágya volt”, valamint az interjú 8 órás non stop technikai interjú, tehát inkább nem, ha nem muszáj.

    “Válaszod rá: érdekes lehet, lehet-e tudni mennyi az erre szánt költségkeret? Ha megmondja, tudsz dönteni.”

    Egyetértek, maximálisan. [L. fenn.] Csak sajnos erre nem mindig van alkalom M.o-n ( L. elözö példámat: elején meg lett mondva, hogy a jelölt nyugati fizetést szeretne, a cég belezavarta egy 6 körös bohóckodásba, és a fizetésigény pontosítása ill artikulálása után még vissza sem jelzett. pedig ha valaki, akkor az a cég aztán tudja hogy mit jelent a >>nyugati fizetés<< 😉 )

    “Az összes szereplő, beleértve vállalkozónkat is, de ő majd akkor realizálja ezt, mikor szétszaladtak a cápái.”

    Hehehe, ez így van, csak sajnos a magyar vállalkozó nem mindig fogja ezt fel ;).

  55. Naszta
    mondta:

    @jobangel: Azért kell belőni a bérigényeket, mert:

    1) olyan céghez nem is jelentkezem, ahol az igényem nincs a tartományban. Az interjú nem csak a cégnek erőforrás. Itthon még ezt a HR-esek nem veszik komolyan, de egy top informatikus, mérnök vagy közgazdász ideje többe kerül, mint a HR-es ideje. Saját magának is,

    2) publikusan is jó az ár: el tudod helyezni a cég kínálatát a piacon. A cég szempontjából pedig: nem kell felvenni azt, aki nem hozza az elvárt szintet. Egy rossz szakemberrel az ember a saját cégét rombolja. Amíg ez nincs meg itthon, olyanok maradnak a KKV-k, amilyenek.

    Van másik oldala is: nyugaton például végigmennek a referenciákon is, felhívják őket. Itthon ez nem szokás, bár a magyar főnökök hozzáállása mellett nem is feltétlenül lenne szerencsés (tisztelet a kivételnek).

    +1: “Egy jelölt, aki nem felel meg, nem partner. Ő jelölt, aki nem felelt meg.”

    Hatalmas tévedés: amint kiment neki a céges levél, partnerré vált. A cég levelezik vele és cég reputációját rombolod az összes meg nem válaszolt interjúval. Sosem tudhatod, hogy kivel üzletelsz félév múlva. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ez is magyar sajátosság.)

  56. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: De a drága ismerős mit “nyugati igényezik”, ahelyett hogy közölné a számot már az elején? Ebbe saját magát kergette bele, ezután a bank a hülye?

  57. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: De miért kell egyáltalán előre pontos bérkeretet belőni? Kinek jó az, ha nincs tér az alkura? Az miért nem jó, ha van egy kb. büdzsénk (nem publikus) és a jelöltek igényeit figyelembevéve határozzuk meg a pontos bérkeretet? A jelöltnek az a jó, ha ő mondja meg, mennyit kér, nem az, ha közlik vele, hogy ennyit fogsz kapni, és kész.

    A fölösleges köröket a nyílt kommunikációval lehet elkerülni. Pl. felhív a toborzó, hogy lenne egy munka. Válaszod rá: érdekes lehet, lehet-e tudni mennyi az erre szánt költségkeret? Ha megmondja, tudsz dönteni. Ha azt mondja, nem mondhatja meg, akkor elmondod, hogy ennyi a bérigényed, érdemes-e beszélnetek? Akkor meg ő dönti el.

    Ehhez képest, ha meghirdeted hogy 100 fabatkáért nyíltvízi cápapásztort keresel, akkor biztos lesz, aki 80 fabatkáért fog jelentkezni, ugyan nem látott még cápát, csak akváriumban, de hátha jó lesz. Meg jelentkezik 50 fabatkáért olyan ember, aki azt hiszi, menne ez, úszni éppen tud. Na, melyiket veszi fel a kis magyar vállalkozó? Ki veszít ezen? Az összes szereplő, beleértve vállalkozónkat is, de ő majd akkor realizálja ezt, mikor szétszaladtak a cápái.

  58. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel: “Na még az hiányozna, hogy rendeleti szinten mondják meg, hogy ki kell írni, egy-egy állásban mennyit kereshetek”

    na azt nem. csak azt, hogy a jelöltet (lehetöleg minél korábban) informálni KELL a bérkeretröl, amit kaphat.
    Fejvadász hív, bérkeret megkérdez, választól függ, hogy belemegyek-e ebbe a cirkuszba, vagy hagyom a fenébe. [az interjúzás stresszes és idörabló.]

    Senki sem boldog, ha hónapokon és körökön át bohóckodik [HR, szakmai teszt, matematikai teszt, referenciák zaklatása esatöbbi], és végül kiderül hogy a mostani keresete 80%-t szánják rá.

    P.s.
    Az egyik ismerösöm pont ebbe a csapdába esett bele. Egy Magyaroszágon aktív IB-be jelentkezett, mint team lead elemzö {külföldi állampolgár, külföldi tapasztalattal, publikációkkal stb}. Már az elején leszögezte, hogy “nyugati fizetést” kér – tehát annyit min. mint Frankfurtban, de inkább mint Londonban. Plusz bónuszt. Jó, lezavartak vele 6 (HAT!) kör interjút, az érmedobálós, telefonon keresztúl kóddiktálós, differenciálegyenlet-oldozgatós fajtából. Megfelelt, a 7-k körben benyögte a bérigényét. Na, a kedves bank azóta is hívja a válasszal. Mindez 20110-ben történt.
    Megvan a véleménye a bankról {top tier bank egyébként} meg a magyar viszonyokról, és Magyarországról úgy en bloc.

  59. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    semmi gond ezzel a mentalitással, ha
    a. már az interjúk alatt közli – a félreértések elkeerülése && a miheztartás végett.
    b. ha a túlórák esetén [pláne az elrendelt túlórák esetén] túlórapénzt fizet.
    c. van elektronikus munkaidö nyilvántartás.
    😉

    De pont az ilyenek miatt gondolom azt, hogy a magyar KKV az ördög seggelyuka, és egy csepp könnyet nem ejtek, ha a multik legyalulják öket. [ugyanis nem az olcsó termelésböl és a melós kizsákmányolásából kell profitot elérni, hanem az innovációból, az added value-jú teermelésböl, a rugalmasságból, stb.Az ilyen cégek hosszú távon károsak, mert a szerkezetváltást késleltetik – if ever lesz valaha is M.o-n szerkezetváltás.]

  60. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Így szokott ez lenni. Ha nincs gyors döntés, a befutót elviszi más. Akkor mennek a 2. helyezetthez, vagy ha olyan nem volt, akkor meghirdetik újra. Így jön ki, hogy “tiszta hülyék a HR-esek, alkalmas voltam, jelentkeztem, aztán meghirdették újra”…

  61. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Na még az hiányozna, hogy rendeleti szinten mondják meg, hogy ki kell írni, egy-egy állásban mennyit kereshetek… Azaz hiába érek többet, akkor sem kaphatok többet, mert ennyi volt a hirdetésben. Ne viccelj már, mire lenne ez jó? Inkább megmondom, mennyit kérek, és ha azt nem adják meg, akkor nem lesz üzlet.
    A külsős toborzók ma is megmodják, hogy beleférsz-e a költségkeretbe, ha megmondod, mennyi az igényed. Ezt lehet tisztázni az első telefonbeszélgetésben.

  62. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Ezt ne nekem magyarázd, nem én vagyok a tipikus kis magyar vállalkozó, aki levon 100 Ft-ot minden 5 perces késésnél, mert az egy hónapban már 1200 Ft-ot is jelent neki per alkalmazott. Az ilyeneknek magyarázd meg 🙂 Ők azt fogják mondani, hogy örüljön, hogy van állása, ha nem tetszik, lesz a helyére más stb.

  63. Fekete Pestis
    mondta:

    @Naszta:
    ” Én már utasítottam vissza olyan céget, akinek félév múlva az eszébe jutott, hogy nem is vagyok rossz jelölt.”

    én is. ha 3 héttel az interjú után nincs visszajelzés, akkor annak annyi [máminthogy én nem várhatok semmi jót, tehát célszerü más után nézni].
    embereink 2 hónappal az interjú után jeleztek vissza, hogy mégis. [utólag meg is mondták, hogy addig még megnéztek ezt, meg azt, mert a bérigényemet egy kicsit soknak találták.] a gond az volt, hogy addigra találtam már mást. 😉

  64. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: 2-es ponthoz: mi a jobb, ha az 1000 forintos munkára találnak 100 forintért egy éppen megfelelő embert, aki pár hónap múlva 120 forintért továbbáll és lehet mást keresni, betanítani vagy ha 1000 forintért megkapod a legjobb szakembert, aki évekig jól dolgozik és olyan feladatokat old meg önszorgalomból, amire a másik még álmában se gondolt?

  65. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    “Egyébként sem támogatom a gyakorlatot, mert a nagy spórolásban olyan embert is találnának, aki 100 Ft-os órabérért bevállal valamit, akkor meg miért adnának 1000 Ft-ot?”

    például azért, mert a hosszú távon a fillérbaszás társadalmi szinten lesz negatív [p.l. a jobbak külföldre mennek, megszünik a motiváció, stb].

    éppen ezért ezt rendeleti szinten kellene szabályozni. dehát ugye orbánék haverja pont az olcsójános demján sándor, akinek ez a fajta glasznoszty nyilván nem érdeke. úgyhogy kell rá várni egy 20 évet, mire a helyzet annyira lerohad, hogy a cégek maguktól hagyak fel a titkolózással.
    [NyEu-ban, ha nem is írják ki, de a fejvadász, vagy a hiring manager az elsö telefonos körben mindig megmondja a bérsávot. Pont a mondottak miatt.]

  66. Fekete Pestis
    mondta:

    @velizar:
    na ezzel én is így vagyok.
    a vállalkozáshoz akvizíció kell, ahhoz meg smúzolni kell, small talk kell, kapcsolatot kell mindenkivel tartani, aki releváns lehet, szabadidömben emberekkel kell találkoznom, akik ESETLEG majd segítenek az akvizícióhoz, stb. vagyis egy extended sales role. Ha meg a smúzolásra tartanék valakit, az (a) pénzbe kerülne és (b) a fejemre nöne, és ha nem elég specialisztikus amit csinálok, lenyúlná az ügyfeleket és a knowhow-t.
    Emellett óriási pénzügyi kockázatot kell vállalni.
    Nos, ha ettöl függne a kenyerem, és más nem lenne, akkor biztos én is meg tudnám tanulni.
    De van más is 😉

    Azt, hogy saját számlára kereskedek, sokkal közelibbnek és reálisabbnak érzem. Oda csak kockázatot kell vállalni. Ugyanannyi idöt kell beleölni, ugyananyi odafigyelést igényel. Annyi a különbség, hogy lehet hogy valahogy elö kellene Blumira fizetni, és connectivity-t venni. De ha nem akarsz day tradet, akkor az sem szükséges.

  67. Online Távmunkás
    mondta:

    @tff: Manapság a marketing és a HR már külön szak, akit az érdekel, az pályakezdőként nem közgazdász szakot végez. Csak egy példa: tudomásom szerint a P&G belépő szintű fizetése meghaladja a minimálbér háromszorosát és utolsó éves egyetemistákat is felvesznek, nagyjából minden általad felsorolt területre + informatika, minőségbiztosítás.

  68. Job Way
    mondta:

    @Naszta: a 3as ponttal egyet kell ertsek. Legyen szo munkanelkuli allaskeresorol vagy levadaszott jeloltrol, mimdenki megerdemli azt, hogy tajekoztassak. Kis multinal dolgoztam, ahol n volt kulon HR, en es az MD interjuztattunk. Es szakmai vezetokent volt idom, ami n volt tobb kb. 3 percnel, hogy a bejott kb. 250 db cv cimzettjenek, mindendele hokuszpokusz nelkul irjak egy rovid valaszt az info@ rol. Ha mar dolgozott valaki egy cv-vel, netalantan interjura is behivtak, igenis megerdemel egy korrekt valaszt.

  69. jobangel
    mondta:

    @Naszta:
    2) Az országon belüli mobilizáció mindaddig lehetetlen, míg az ingatlanvagyon odabetonozza az embereket, ahol vannak (lakóingatlant nem könnyű eladni, ugye). A mobilitási hajlandóság szélsőséges: ha már megy, inkább többezer kilométerre, mint százra költözik. Ezt majd az oldja meg, ha emberek rájönnek, hogy nem kell feltétlenül lakóingatlant tulajdonolni.

    3) Egy jelölt, aki nem felel meg, nem partner. Ő jelölt, aki nem felelt meg. De miután a jelöltek többsége sok év alatt elintézte, hogy a negatív visszajelzésnek ne legyen értéke, most élvezheti gyümölcsét: nem kap visszajelzést. Tekintve, hogy ez már vissza nem fordul, a jelölteknek az a jó, ha nem ezzel foglalkoznak, hanem azzal, ahol pozitív visszajelzést kapnak. Nem, egyáltalán nem munkája egyetlen HR-esnek sem, hogy elviselje a rengeteg anyázását, életveszélyes fenyegetést, rosszabb esetben öngyilkossággal fenyegetőzést. Valóban, ki lehet küldeni egy listára egy e-mailt gyorsan, de mi értelme? Egyfelől visszajelzésre a fenti jelölti reakció érkezik, másfelől a jelöltnek mi haszna van abból, ha kap egy nemleges választ?

  70. Naszta
    mondta:

    @jobangel:

    1) ok,

    2) szerintem meg vidéken is lehetne normálisan keresni és lenne országon belüli mobilizáció. Nem lehetne kevesebbet adni, különben a normális szakeberek elmennének mást csinálni. Inkább adózás miatt lehet jó a jelenlegi rendszer (nem számon kérhető) és pénz szempontjából is a cégnek kedvez: a rossz tárgyalók és a kezdők kevesebbet keresnek így (ebből következik, hogy a tapasztaltabbak is).

    3) partner vagyok, vagy nem? Ha igen, kapok választ. Minden más süket duma.

    Az, hogy nem, sokkal jobb, mint sunyi módon nem válaszolni. Én már utasítottam vissza olyan céget, akinek félév múlva az eszébe jutott, hogy nem is vagyok rossz jelölt. 4-500 db jelölt: és?! Ez a munkája, menjen szántani, ha nem tud emberekkel bánni! És a nemleges választ ki lehet küldeni egyszerre 399-499 email címre is.

  71. jobangel
    mondta:

    @Naszta:
    1. Ehhez aztán tényleg semmi köze, pont e cikksorozat előzményében tárgyaltuk ki, hogy a jelenlegi fizetés és a fizetési igény két külön dolog. Utóbbiról lehet beszélni, előbbihez semmi köze.

    2. A hirdetésben kiírás olyan országban, ahol gyakorlatilag csak a multik nem szürkéznek, nem működik. Egyébként sem támogatom a gyakorlatot, mert a nagy spórolásban olyan embert is találnának, aki 100 Ft-os órabérért bevállal valamit, akkor meg miért adnának 1000 Ft-ot? Ez a gyakorlat nálunk csúnya lefelé licitáláshoz vezetne, mert sok embernek nagyon kell a munka.

    3. Te egy motivációs levelet írtál, 1 CV-t küldtél neki. Ő meg kapott 4-500 db-ot. Jelöltként semmi értelme ezen rugózni, állás nem lesz belőle, és változni sem fog a gyakorlat, mert nincs rá mód. Aki egyébként becsületesen visszajelez, az jár a legrosszabbul: megfenyegetik, anyáznak, stb. Az annyira imádott “nyugaton” is általános, hogy az álláshirdetésbe beleírják: “Only shortlisted candidates will be notified” Ott sincs idő és pénz arra, hogy százával írják az elbocsátó szép üzenetet, utána százával regisztrálják vissza az adatbázisba az anyázó jelölteket. (ez utóbbi persze a jelöltnek nem jó, de a HR-esnek meg szükséges infó).

  72. Naszta
    mondta:

    Én csak három dolgot tartok furának a hazai gyakorlatban:

    1) mond meg, hogy mennyit keresel jelenleg. Szerintem ehhez semmi köze a HR-nek, vagy a következő cégnek. Teljesen irreleváns: annak függvényében ajánljon valamit, hogy mennyire vagyok jó. Ráadásul teljesen jogos igénye lehet a jelenlegi munkaadómnak, hogy ez titok legyen: ez a mi kettőnk dolga. A szerződés meg titkos.

    2) fizetési igény: normálisabb országokban kiírják és amikor megkapod a pozíciót, akkor szerződésben kapod az ajánlatot, ritkán megy ezen a görcsölés. Itthon azért megy ezzel is a játék, mert a cég ezen (is) spórolni akar. El nem tudom mondani, hogy mennyire szánalmas, amikor a 3. körben ezen hullasz ki. Minek raboljuk egymás idejét? Miért nem lehetett már a hirdetésben kiírni, hogy a cég mennyit szán rá?

    3) igenis szóljon vissza. Leszarom mennyi dolga van. Én rászántam az interjú(k) idejét, utazást, motivációs levél írását, CV testreszabását és felkészültem mind a cégből, mind a pozícióból. Egy elemi válasszal tartozik akkor is, ha nem sikerült meggyőzni egymást. Egy e-mail írása címlistára kb. 5 perc MS Office-ban.

  73. Job Way
    mondta:

    @rabelais: milyen tanacsokra gondolsz?

  74. rabelais
    mondta:

    Akinek ilyen tanácsok kellenek, aki ezt nem tudja IQ-ból, az nyilván hülye. Engem soha nem kérdeztek ilyenekről.

  75. velizar
    mondta:

    @Bambano: én ahhoz értek, ami a szakmám, és nem ahhoz, hogyan hajtsak fel/nyerjek el munkákat. ha én akarnék vállalkozást nyitni, fizetnem kellene egy könyvelőt, meg kb. felvehetnék magam fölé valakit főnöknek, aki munkát szerez nekem. nem vagyok túl buta, meg tudnám tanulni, előbb vagy utóbb, és emiatt leginkább a saját káromon megfizetve a tanulópénzt, de nincs hozzá se kedvem, se időm. szóval marad a kényelmes alkalmazotti lét.

  76. jobangel
    mondta:

    @vuvuvu2: Oké, de a CEO-t ki vette fel? A tulaj vagy a régiós menedzsment esetleg. Amely döntésben szintén volt egy HR-es valahol, ki tudja, milyen szinten. A HR-es vezetőnél mindig az a kérdés, hogyan lett HR-vezető az adott cégnél. Legtöbbször nem úgy, hogy előtte évekig ennél a cégnél volt HR-es, általában kívülről hozzák. A CEO többnyire nem HR-es, tehát nem tud HR-szakmailag dönteni, és külső HR tanácsadót vesz rá igénybe. Ha szerencséje van, nem kóklert.
    Mátrix szervezetekben pedig gyakran előfordul, hogy a HR-est régiós szintről részmunkaidőben lerendelik a CEO alá, annak nincs ráhatása, hogy kit, és ez a HR-es több országra is kap feladatot. Na ebből jönnek még ki szépségek, lehet, hogy a fenti eset is így kezdődött.

  77. vuvuvu2
    mondta:

    @jobangel: azt ne felejtsd el angyal, hogy ha a HR hülye, akkor az azért van mert a HR vezető hülye, ha pedig hülye a HR vezető, akkor az azért van, mert hülye a vezető (CEO) aki felvette a HR vezetőt. divat szidni a HR-t, megjegyzem igen jogosan, de ennek alapvetően az az oka, hogy nézd meg milyen cégvezetők milyen HR vezetőket vesznek fel maguk alá.

  78. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Lehetséges. Én onnan indultam, hogy a tervezett profitot x db termék előállításával kell elérni, és ehhez x db ember kell. Ez az x db ember nincs jelen a munkaerőpiacon, amit simán lehet láttatni, számokkal, érvekkel. Persze, megoldást is lehet rá kínálni, hogy x Ft költséggel ide tudok hozni ennyi és ilyen embert, de ugye ezt is jóvá kell hagyni.

  79. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    “A HR valószínűleg nem tudta a vezetésnek elmagyarázni, hogy a tervezett termeléshez nem tud elég embert szerezni.”

    szerintem inkább planning/budgeting hiba.
    kereslet-kínálat => ha többet fizetnek, lesz több ember is.
    Olyan mint a karácsonyi sör a Lidlben : igaz, hogy 3.50 korona (akciósan), de már elvitték szerdán, most egy darab sincs belöle. 😉

  80. Bambano
    mondta:

    @egysmás: jelzem, itt nem a legtöbb emberről volt szó.
    @jobangel: azt írta, hogy “az arcok alapján, amik a blog*OK*ban megnyilvánulnak”… a kisgyerekes anyuka@80k tipikusan nem az az “arc” szokott lenni, akiről Don Quixote beszélt, sőt, rendszerint nem is blogol, mert nem ér rá. Tehát RÁ *NEM* vonatkozott az állítása.

    ha nem a szövegkörnyezetéből kiszakítva, hanem eredeti helyén olvasod el újra az állítását és próbálod meg értelmezni, akkor akár te is rájöhetsz, hogy helyénvaló állítás volt.

  81. jobangel
    mondta:

    @kuki123: Ahogy leírtad, én ebben HR-es irányítást nem látok. Ez valami félreértelmezett költségcsökkentésből eredhet, a diákmunkások legalábbis már a vég, és ezt nem a HR-nek kell jóváhagyni, hanem az üzleti oldalnak (ott van a büdzsé-döntés).

    A HR valószínűleg nem tudta a vezetésnek elmagyarázni, hogy a tervezett termeléshez nem tud elég embert szerezni. Ez mondjuk durva HR-szakmai hiba. Utána meg megpróbálták megoldani a megoldhatatlan pl. diákmunkával meg túlóráztatással. Ez is HR-hiba lehet, de lehet, hogy a termelési vezetésnél a felelősség. Én azt gondolom az alapján, amit leírtál, hogy itt a teljes vezetés, minden területen hibázik folyamatosan.

  82. kuki123
    mondta:

    Nálunk a céget jelenleg a HR irányítja, beleértve a termelést is, mert nagyon durván beleszól dolgokba.

    Jelenleg ott tartunk 1-1,5 hónap után, hogy nem jönnek be az emberek dolgozni! 50-60 emberekről beszélünk!

    (minimál béres munkáért kulimunkát végeznek(nagyon fárasztó ,monoton és strapás), de extra minőséget várnak el tőlük, és emelé azt kapják, hogy 12 óráztani, túlóráztatni , szombaton bejönni. Majd januárban pá-pá, kirúgják őket.
    Délutános műszakot még éjszakába nyúlóan is túlóráztatják.
    Régi szakadt 20-on éves buszokkal zötykölődnek be, légkondi többségükben csak dísznek van.(ok most tél van)

    Diákmunkásokkal próbálják kipótolni az űrt…hátha sikerül.
    A minőségi mutatók a béka segge alatt…milyen véletlen.

    Komolyan itt tartunk. Olyan cégről van szó ami benne van az első 5 legjelentősebb cégben Magyarországon!
    De Világ szinten-multiról beszélünk- is az első 10-ben!

    Diákmunkáztatás, meg minimálbéreztetés az megy.
    De manageri kocsik, manageri laptop és céges teló az kurvára kell, azalatt mindenkinek kuss, feljebb lépési lehetőség 0. Gyakorlatilag semmilyen lakhatási vagy utazási támogatás nincsen.
    (Managerek persze lószart se csinálnak, mindenki más végzi helyettük a napi melót és szívja a fogát.
    A legutóbbi bónusz besorolás véletlenül kiderült. Mindenkinek középszerű mert az az átlag, attól nem lehet eltérni…csak a managereknek-> 70-80%-uk a legjobb, a legtöbbet fizető bónusz besorolást kapta.
    (azt a felsziszenős pillanat mikor a többiekben-akik gürcöltek- is tudatosult a dolog…az megért volna egy misét)
    A magerek csak baszogatásra jók.

    Az külföldi tulajdonos managerek meg úgy szórják a pénzt bulizásra kajálásra partikra, szarságokra, mintha a vállalat szarná a pénzt, ami valójában igaz is. elvégre az eladott termék és a befektetett -mindenféle költség- között óriási különbség van-> kibaszott nagy a profit.
    Csak fizetni nem akarnak a dolgozóknak.

    Ez van ha a HR irányít egy céget.

    Ha lenne másik cég a környéken ami felvesz hasonló állásba, már lépnék is a gecibe…sok százan velem együtt.

  83. egysmás
    mondta:

    @Bambano: A vállalkozósághoz az kell, hogy amikor az ismerősnek XP-t telepíts, pénzt kérj érte.
    Ha ezt nem teszed meg, nem leszel vállalkozó.

    Az emberek nagy része nem teszi meg.
    Akkor sem, amikor megszereli a csöpögő csapot, vagy kicseréli a fékbetétet, vagy felfúrja a képkeretet.

    A vállalkozás _nem_ a szakmáról szól, hanem az üzletről.
    Ahhoz meg a legtöbb ember síkhülye.

  84. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Emberünk idejött kötekedni, nem kell ebben semmiféle jelentést keresni, ő maga sem volt képes értelmet adni a saját megnyilvánulásának. “akik zseninek hiszi magát” – én nem sok ilyen embert látok itt. Témákhoz értő emberek vannak, zseninek senki sem állította be magát eddig.

    “Másik oldalról nézve meg, akik valóban rossz helyre születtek, azok is elkezdhetik a vállalkozást kicsiben.”

    Mindig csodálkozva nézem azokat, akik ennyire nem ismerik a “nincs” fogalmát. Hétvégi, friss élmény, próbáld beleélni magad: van 80 ezer forint fizetése, ebből tartja el az óvodás gyerekét egyedülálló anyukaként, 14 órában jár dolgozni, minden második szombaton is. Örül annak, hogy diplomás nőként szalag melletti melót kapott kapcsolatrendszeren keresztül, emellett a súlyos beteg anyukáját is ellátja, aki nem vele lakik. A halottak napja neki tök jó, mert munka után lehet menni koszorút árulni, feketén, 300 forintos órabérben, és az egész évben tutujgatott krizantémot is megvette tőle az okos vállalkozó, 50 Ft-ért darabját, 300-ért meg eladta. Neki a Váci utcai 1000 nm-es irodához képest mi az a “kicsi”, amit javasolni tudnál?

    “Hagy kérdezzem már meg, te külföldre szakadt magyar vagy? mert jól láthatóan nem beszélsz rendesen magyarul.”

    Kérdezd. “akik zseninek hiszi magát” 😛

  85. röhögő
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Az nem zavar téged, te nagyképű fasz, hogy nem lehet mindenki vállalkozó?

  86. Bambano
    mondta:

    @jobangel: “Ezért arrogáns dolog vállalkozást ajánlani annak, aki állást keres.” ugye látjuk jól, hogy ő nem általában javasolta a vállalkozás alapítását *bárkinek*, hanem azoknak mondta, akik zseninek hiszi magát. A mondata lényeges jelentéstorzuláson megy át, ha kiszakítod a szövegkörnyezetéből.

    Szerintem meg igaza van, “Az arcok alapján, amik ezekben a blogokban mindig megnyilvánulnak, mindegyik baromira ért mindenhez, szabad a pálya, hajrá.” azok az arcok, akikre ő célzott, tényleg megmutathatják a zseniségüket egy saját vállalkozáson belül.

    Másik oldalról nézve meg, akik valóban rossz helyre születtek, azok is elkezdhetik a vállalkozást kicsiben. Nem kell minden vállalkozásnak 1000 nm-es irodával nyitni a váci utcában. Sok informatikust ismerek, aki úgy kezdte, hogy ismerősöknek xp-t telepített és később ebből nőtte ki magát.

    Hagy kérdezzem már meg, te külföldre szakadt magyar vagy? mert jól láthatóan nem beszélsz rendesen magyarul.

  87. Névtelen
    mondta:

    @Online Távmunkás:

    Önmagában azzal, hogy valaki “közgazdász”, “informatikus” kb. semmit nem mondunk, ez olyan kategória, mint a “sportoló”. 🙂

    Mik azok a közgazdasági területek (pl. logisztika, marketing, pénzügy, számvitel/adózás, hr), és mik azok a cégek, ahol tipikus az, hogy egy tehetséges pályakezdőnek ma rögtön a minimálbér többszörösét kínálják?

  88. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Meg földrajzi elhelyezkedéstől is függ, és bizony az sem mindegy, nőről vagy férfiról beszélünk-e, vidékiről vagy fővárosiról. Informatikusok viszonylag jó helyzetben vannak, de azért annyira nem, mint kívülről látszik.

  89. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: “Manapság egy pályakezdőnek az a siker, ha a szakmájában helyezkedik el, ha minimálbér fölött, akkor meg aztán a csúcsokra került egyből.”

    Ez erősen diplomafüggő. Egy közgazdász vagy egy informatikus nem sikeres, ha pályakezdőként nem kapja meg a minimálbér többszörösét. Viszont egy HR-es vagy egy filozófus örül, ha nem recepciós és nem minimálbért keres.

  90. Online Távmunkás
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: A saját vállalkozáshoz kezdőtőke is kell, az indulásnál az adminisztráció sem két fillér…
    Mielőtt beszólnál, elárulom, hogy a távmunkás blogomat hobbiból írom, hogy alternatívát mutassak a munka nélkül kommentelőknek. Én elég sok mindent láttam már: voltam már diákmunkás, alkalmazott, alapítottam saját céget, vezettem mások cégét, megtapasztaltam a közszférát, a magyar kisvállalkozásokat és a nemzetközi multikat is.

  91. Online Távmunkás
    mondta:

    @HellsAngel: Az okos és a buta között a legfontosabb különbség az, hogy az okos tudja, mihez nem ért és mivel nem érdemes foglalkoznia.

  92. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: A diákhitelt nem én találtam fel, csak a következményével szembesülök az álláskeresők leveleiben. Azért röhögnének ők rajtad nagyon, mert ők tudják, hogy diákmunkából hogyan lehet élni, és mikor azt mondod, hogy “a végére akar kerülni”, az annyira reális, mint az “egyenek kalácsot”. Manapság egy pályakezdőnek az a siker, ha a szakmájában helyezkedik el, ha minimálbér fölött, akkor meg aztán a csúcsokra került egyből. Igen, jogosan problémáznak azon, hogy nincs pénz, ha arra nincs pénz, hogy eljusson busszal egy állásinterjúra. A nincs munka is reális probléma valamennyire, mert tényleg nincs _elég_. Csak abban reménykedhet, hogy talán ő lesz a befutó. És akkor eltarthatja a családot, mert a szüleinek 55 év fölött tényleg nagyon nehéz állást találni, közmunka meg ugye nem segít. Isten hozott a való világban.

  93. Blogger Géza
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Te nagyon-nagyon messze vagy attól, hogy engem kiboríts. 🙂 Ellenben nagyon élvezem, hogy állandóan bemutatót tartsz arról, hogy kik azok a nehéz esetek, akikről a posztok szólnak. 🙂 Akik eljönnek hozzánk interjúzni, aztán csodálkoznak, hogy nem nyernek. 🙂

  94. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @Fekete Pestis:

    Jó a példád, csak azt az apróságot felejteted ki belőle, amiről beszéltem. Munka, fejlődés. Ebben a sorrendben. Máshogy nem fog menni, mert aki azonnal a végére akar kerülni, azzal nagy gondok vannak, és azok problémáznak, hogy jaj, nincs munka, nincs pénz, csak adósság. A mai világból a folyamatosság hiányzik. Vagy szerinted is reális amit fentebb zsenike írt, hogy milliós adóssággal kell kezdeni az életet?

  95. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @jobangel:

    Leírhatom harmadszor is, de ha kettő kevés volt, most sem fogod megérteni.

    @Fekete Pestis:

    Akkor miért tanult?

    @Blogger Géza:

    Üdv barom, az, hogy kiborulsz az igazságtól, a te bajod, a legkevésbé sem érdekel.

  96. Fekete Pestis
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko:
    P.l. vegyünk egy speciális SW fejlesztö mérnököt.
    1. Amíg kifejleszt valamit, az idö [több év akár], ha egyedül dolgozik.
    2. Fejlesztés alatt miböl él
    3. Hogy talál a termékének piacot [hogy valaki meg is vegye azt a SWt]
    4. Fedezeti pont felett van-e
    satöbbi.

    Ha az egyéni vállakozásra gondolsz ( vagyis jól körbeírt projekteket végezni fix hatáaridövel ), az más, de ott meg az akvizíció ( és az ehhez szükséges ismeretségi kör ) játszik szerepet.

    Mindenképpen kell egy kezdötöke, kell egy ismeretségi kör [iparágon belül] és kell hozzá nagy adag kockázatviselési hajlandóság. Hogy a szervezökészségröl, emberekkel való bánásról [magad eladása!] stb ne is beszéljek.

    Ha azt ajánlod p.l., hogy kereskedjek saját számlásan a tözsdén, anak több realitása van 😉 oda csak kockázatvállalás kell [az elemzökészségen, stb túl].

  97. Blogger Géza
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Amit te mások arcába tolsz, az véletlenül sem az igazság, hanem saját frusztrációd torz végterméke. 🙂

  98. Fekete Pestis
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko:
    “ha annyira zsenik, miért nem indítanak saját vállalkozást.”

    azért, mert a “zsenialitás” sok területen manifesztálódhat, míg a saját vállalkozás indításához elég jól körbehatárolt készségkészlet kell 😉

  99. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Miért, szerinted a belépődnek mi volt az értelme? Annak, hogy álláskeresőket azért nézel le, mert nem vállalkoznak, annak mi az értelme? Azt vajon miért nem érted, hogy vannak emberek, akiknek nincs erre lehetősége? És nem azért, mert hülyék, hanem azért, mert rossz helyre születtek. Aki közmunkából él, annak mi értelme azt tanácsolni, hogy “építsen vagyont”?

  100. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @jobangel:

    Biza. És milyen szar, amikor eleve nincsenek érvek:

    “Értelmetlen, és az tükrözi, hogy gőzöd sincs a témáról”

    Ugye milyen kellemetlen az időrend?

  101. jobangel
    mondta:

    @Job Way: Akkor ez kezdetnek jó 🙂 Az, hogy a “HR-es felsőbbrendűnek képzeli magát” simán abból adódik, hogy úgy kezeled. Döntési pozícióban vagy te is, nemcsak ő: ha megalázó kérdést tesz fel, rendre lehet utasítani, egyébként is ő pont olyan kényszerhelyzetben van, mint te. A sikeres interjú neki is érdeke, ha pedig elrontja, az az ő kudarca, nem a tiéd. Neki nem lesz jelöltje, neked nem lesz állásod, mindenki bukik. Pont ezért a HR-esek többsége legfeljebb ügyetlen, de véletlenül sem rosszindulatú. Interjú utáni visszajelzésekről sok szó esett már itt, tapasztalatok szerint a jelölteknek a negatív visszajelzés többet árt, mint használ, és idő sem mindig van rá. A jelölteknek mindig azt javaslom, ne a negatív válaszokat várják, abból nem lesz állás. A “letagadtatja magát a telefonban” nem jellemző, azt kell látni, hogy egy HR-es kereséskor óránként újabb jelöltet fogad, egyszerűen napi 8 órában valakivel állásinterjúzik. Ha néhányszor nem éred el, akkor pl. lehet neki üzenetet hagyni annál, aki “letagadja”, lehet e-mailt írni, ha adott névjegyet.

  102. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Elfogytak az érvek, jön a személyeskedés 🙂

  103. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @jobangel:

    Kicsit nagyobb figyelmet javasolnék neked. Jeleztem, hogy nem azokról van szó, akik a diplomájuk ellenére csak alkalmazottnak alkalmasak, hanem a hozzád hasonló nagyarcú, önmagukat indokolatlanul túlértékelő szerencsétlenekről.

  104. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Javaslok egy túlélőtúrát neked: menj el Békés megyébe egy munkaügyi központba, add elő az okosságaidat az ott állást kereső írástudatlannak, kétdiplomásnak, érettségizettnek és mindenféle egyéb rétegnek. Ha csak körberöhögnek, olcsón megúszod.

  105. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @jobangel:

    Aha. Többmilliós adóssággal. Munkával kéne inkább kezdeni az életet, és a vagyont felépíteni, nem hitelből finanszírozni (és tüntetni, amikor vissza kell fizetni), mert az osztályból vagy az évfolyamból már mindenkinek lakása van, akkor nekem is jár.
    Gyönyörűen leírtad, miért jutott ide ez az ország, de ugye nem baj, ha ismét csak bunkó leszek, és azt mondom, annyira egyszerű vagy, hogy ezt fel sem fogtad.

  106. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Azért nem indít saját vállalkozást, mert pl. többmilliós adóssággal kezdi az életét, mert anyja-apja munkanélküli, mert nem ér rá felépíteni évek alatt egy vállalkozást jól jövedelmezőre, miközben két gyereket el kell tartania. Nem tudja vállalni a kezdő vállalkozások törvényszerű veszteségességét, sőt, esetleg nem is érdekli ilyesmi, és az is rendben van. A vállalkozó – mint neve is mutatja – kockázatot vállal. Aki ezt nem vállalja, az nem “bele akar ülni a készbe”, ahogy írod, simán csak dolgozni akar havi fixért, és azt is elfogadja, hogy neki ezért nem jár annyi, mint a vállalkozónak.
    Ezért arrogáns dolog vállalkozást ajánlani annak, aki állást keres. Kb. az “egyenek kalácsot” tanáccsal egyenértékű.

  107. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @jobangel:

    Kevered a hasonlatokat.
    Jelen pillanatban egy olyan országban élünk, ahol mindenki csak a készbe, mások által megteremtett jóba akar beleülni, hatalmas nagy elvárásokkal, mert az neki jár a végzettsége miatt. Nem értetted meg, amit írtam. Nem azokkal az álláskeresőkkel van a baj, akik valóban csak alkalmazottnak jók a diplomájuk ellenére, hanem a probléma abból adódik,, hogy a hozzászólások alapján mindenki zseni, és baromira nem érti, miért nem veszik fel. A probléma ezen utóbbiakból adódik, mert láthatóan ez a nagy többség, és sajnos bármennyire is nem tetszik amit írtam, ha annyira zsenik, miért nem indítanak saját vállalkozást. Az arcok alapján, amik ezekben a blogokban mindig megnyilvánulnak, mindegyik baromira ért mindenhez, szabad a pálya, hajrá.

    @HellsAngel:

    És a nagy műveltség és diploma, amire mindegyik okos hivatkozik láthatóan alkalmatlan arra, hogy ezt az egy dolgot megtalálja. Ugye nem nagy baj, ha nem könnyezem meg őket.

  108. HellsAngel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: Az okos es a buta ember kozott nem az a kulonbseg, hogy az okos mindenben sokkal jobb, mint a buta. Hanem az a kulonbseg, hogy az okos eseteben legalabb van egy dolog, amihez egy kicsit nem buta, mig a buta eseteben nincs ilyen dolog. Amikor a cipesz elfelejt a kaptafanal maradni, akkor tortennek a csunya dolgok.

  109. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Akiről én írtam, egy volt főnököm, és előző életében fékrendszereket tervezett 🙂

  110. jobangel
    mondta:

    @droid_: A generációelmélet annál jóval összetettebb, hogy ex cathedra kijelentsem, hogy igen, ez is y generációs jellemző, de tapasztalataim szerint az. Pl. Ők folyamatosan önkifejezni akarnak, minden pillanatban, nem érdeklik a konvenciók, illem stb. Ez bizonyos szintig minden generációban megvan az előzőhöz képest, ezen még nem is akadnánk ki. De amíg pl. a mi generációnk hülye ruhákban járt polgárpukkasztásilag, ők már ideológiákat gyártanak, hogy miért is oké teljesen oda nem illő témákkal előjönni mindenféle helyzetekben, és nehogymár ezt nekik valaki megtiltsa, mert szólásszabadság, meg cenzúra, meg tolerancia (elvárásuk, hogy a HR-es igenis tolerálja ilyentén megnyilvánulásaikat pl.) . A tolerancia ugye nem erről szól, de őket ez sem érdekli, és ők maguk ezt még nem tudják. (A toleranciához szerintem sok személyes élmény kell, ami fiatalon nem tud lenni.) Prekoncepcióik is vannak bőven, pl. ellenséget kell keresni folyamatosan, és mindig mindennek ellenállni szerintük. Ez kicsit összefügg azzal, hogy nem láttak még igazi ellenséget, úgy nőttek fel, hogy már a szüleik sem láttak háborút. Ami nem baj, de nincs ellenségfogalmuk. Nem tudnak mástól tanulni, mert pl. a netet, okostelefont egyebeket saját maguk fedezik fel, ha tudás kell, nem kell fél napig kutatni a könyvtárban, majd megkérdezni valakit, jó-e amit találtak, 5 perc alatt van válasz mindenre a gugliból, wikipediából. A Z-seken ez még durvábban látszani fog.

    Sportnap és társai: ilyenkor nem fogy a puskapor, csak ez olyasmi, amit tényleg jófejségnek szán minden cég, nem azért csinálja, mint pl. a cafeteriát, hogy legyen adókedvezményes juttatás. Innentől ha valakinek ez nem kell, az oké, mert lehet ezer oka rá, de hogy még fel is háborodik rajta, hogy van ilyen, az butaság. Állásinterjún meg azért említik, hogy büszkélkedjenek, milyen jófej egy cég ez.

    3 milliós bérigény, autó, lakás: tapasztalat híján nem tudják, hogy ezt lehet, hogy ilyen az igazi siker. Egyelőre ahhoz tudják mérni magukat, hogy ott a sok minimálbéres, és azok ugye micsoda lúzerek szerintük, debezzeg ők már kérhetnek nettó százezreket is. Igazolva érzik magukat, mert azt hiszik, ez a siker, amiben ők vannak. Persze, mivel még nem láttak túl sokat a munka világából, ezt őszintén hiszik. Mikor a magasságokat és a mélységeket is meglátják, rájönnek, hogy eléggé átlagosak ők is, még akkor is, ha szakmai ritkaságnak számítanak. Sőt, szakmai ritkaságnak lenni inkább sérülékenységet jeletn, semmint erőt.

  111. Online Távmunkás
    mondta:

    “szőke, helyes kis nőci, akiről kiderült, hogy gépészmérnök, és dolgozott is a szakmájában”
    Van egy barátnőm, aki nem szőke, de elsőre modellnek nézik. Amikor kiderül, hogy diplomás, akkor többnyire marketing vagy HR a tipp. Közben bizonyos csapágyak kopásállóságával foglalkozik…

  112. jobangel
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: És nem ok nélkül nem szeretik a bunkókat. Azok mindenhol csak ártanak, olyanokra meg nincs szüksége senkinek. Pl. saját vállalkozást ilyen stílusban ajánlgatni egy álláskeresős blogon olyan, mintha a vegetáriánus blogon közölnéd, hogy hülyék, mert nem tudnak marhapörköltet főzni. Értelmetlen, és az tükrözi, hogy gőzöd sincs a témáról (pl. álláskeresésről).

  113. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    @Job Way:

    Lehet. Sokan nem szeretik ha az igazságot a keresetlen stílusomban az arcukba tolom.

  114. bonfred
    mondta:

    @Reggie: Te ilyen megmondócsávó vagy? Akkor mondd meg legyél szíves, te mit tennél hasonló szituban? (A fekete falat már lebegtetted.)

  115. Reggie
    mondta:

    @bonfred: Mert komolytalan volt, mint valasz. Tovabbra is az eletkor alapu eloiteleteidet lebegtetted.

  116. Job Way
    mondta:

    @Don Quixote de la Ferko: talan pont az ilyen es ehhez hasonlo beszolasok miatt vannak itt ilyen post-ok

  117. bonfred
    mondta:

    @Reggie: Nem baj, hogy nem reagálsz arra amit válaszként írok.

  118. HellsAngel
    mondta:

    Ezekrol a hetvegi levelekrol mindig az jut eszembe, hogy “barmi, amit mondasz, felhasznalhato ellened” :).

  119. Don Quixote de la Ferko
    mondta:

    Annyi okos ember van ebben az országban.

    Saját vállalkozás nem jutott eszetekbe?
    Ja, arra alkalmatlanok vagytok.
    Akkor el kell viselni a HR-t. Ez van, oszt jónapot.

  120. Reggie
    mondta:

    @bonfred: Probalj meg ugy eljarni, mintha lenne egy szep nagy fekete fal kozted es az interjuztato kozott. Ez segit az eloiteleteid lekuzdeseben.

  121. Parmezanidész
    mondta:

    @Fekete Pestis: sajnos ez nem stresszinterjú volt, hanem inkompetens vezetők bemutatója, úgyhogy amikor már tapintható volt a szobában a belőlük áradó undor a munkám iránt (amire fel akartak venni), akkor leálltunk.

    egyébként hasonlóan próbálkoztam, mint te, először finoman, aztán részletezve, hogy miért működik így a dolog, de mivel folyamatosan a szavamba vágtak, nem kezdtem el veszekedni, nyugodt maradtam. nagyon fura volt amúgy, látni hogy elvileg szakmabéliek mennyire nem értik meg egymást.

  122. Fekete Pestis
    mondta:

    @droid_:
    “hogy tevedhetetlennek es potolhatatlannak gondolja magat. “

    csak az pótol6tatlan, akinek -miután egy ujjal megkeveerte a pohárban a vizet és az ujját kihúzta a vizböl- a víz úgy marad kavarogva, örizve az ujja helyének a nyomát 😉

  123. Fekete Pestis
    mondta:

    @Parmezanidész: és te hogy kezelted a dolgot ?
    én ilyenkor mindig
    a. rávezetö kérdéseket teszek fel és
    b. fokozatosan konfrontálódok ( elöször megjegyzem, hogy nem értek egyet. Utána megmagyarázom, hogy miert az én megoldásom a jó. Utána kérdéseket teszek fel – rávezetö jelleggel. Legvégen bemutatom, hogy amit ök mondanak, az miért rossz. De ez a legvégsö pont. )

    Ugye, az nem cél, hogy a dolog eszkalálódjon és egyszerre több cégnél tegyenek feketelistára a modorom ( vagy a szaktudásom, ha rájuk hagyom ) miatt. Viszont azt is nézik, hogy mennyire képviseled az érdekeidet és a véleményedet keményen, tehát a nyuszizás sem nyerö. Átsiklani, ignorálni nem lehet és a hangulat is könnyen paprikássá válhat. Te, mint jelölt nyilván idegesebb vagy feszültebb vagy, ami szintén nem a legjobb.

    [Mondjuk én a munkahelyemen traderekkel dolgozok együtt – kvázi kontrolling, tehát a súrlódások mindennaposak. Elöször kedves vagyok meg mifene, de nem megyek a szomszédba egy kis vitáért sem ha abszolut és tökéletesen elkerülhetetlen. ]

  124. bonfred
    mondta:

    @Reggie: Szerintem nem értettél meg. Nem én szóltam be az interjún, továbbá eszem sincs a tegezést felajánlani ott, még akkor sem, ha az életkorom alapján ezt megtehetném. A szakmámban pedig valamilyen csoda folytán 45-50 felettiek a nagy cápák.

  125. Reggie
    mondta:

    @bonfred: Az, hogy te helybol az eletkort vizsgalod azt jelenti, hogy helybol nem vagy kepes egyenrangu felkent kezelni a masik felet.

  126. Parmezanidész
    mondta:

    @Fekete Pestis: nagyon hasonló interjúm volt nemrég, csak más területen.

    a munkám legjobbjai között vagyok elég nagy megtérülési aránnyal már évek óta, csak váltani akarok a területen belül.

    az interjúztatóknak gőzük nem volt arról, hogy a jelenlegi munkám kicsit más, mint az övék, és mindenáron arról faggattak, hogy én MOST hogyan csinálom, aztán hüledeztek, hogy ők ezt nem így szokták.

    eleinte szelíden kötögettek, aztán durvábban, a végén már majdnem ott tartottunk, hogy csak a teljesítmény alapú díjazásom miatt vagyok ilyen jó, és hogy ez nekik nem tetszik 🙂

    hülyén néz ki, ha egy működő formátumot kell védeni olyan fikázók ellen, akik nem ismerik és nem értik azt, ráadásul interjún! és olvasták az életrajzomat, ők akartak velem beszélni… ráadásul egy olyan portfóliót kellett volna feljavítani, ami valószínűleg az aktuális módszereik miatt süllyedt el 😀

    nehéz ügy ez, azt a munkát nem kaptam meg, de egy másikat igen, úgyhogy felőlem szarjanak sünt 🙂

  127. bonfred
    mondta:

    @Job Way: Egyszer nekem is volt dolgom egy hozzáértő fejvadásszal (ok, ő nem HR-es volt). 30 perc alatt telefonon minden részletet megbeszéltünk, ő elmondta hogy milyen állásra keresnek embert, felmérte a szakmai tudásom, és segített belőni a fizetést is. Az állást nem kaptam meg, de ő felhívott, és közölte velem ezt. Na ezt a hozzáállást hiányolom én az ún. HR-es emberekből. (A szakmai részt nem számítva.)

  128. bonfred
    mondta:

    @jobangel:Azért a kor tapasztalattal is jár, (jobb esetben). Engem is zavar, ha valaki úgy ítél meg engem, hogy a pozíciójából adódóan fingja nincs a szakmámról (ez még nem lenne baj), és tapasztalatok hiányában csak azt képes kérdezni, ami neki a listán ott van. Én szart sem tudtam 25 éves koromban, de nem is döntöttem emberek sorsáról. Előfordult velem, hogy egy ilyen nyikhaj beszólt, miután mobil számot adtam meg neki, hogy nem is gondolta volna, hogy VIDÉKEN is működik a mobiltelefon. Ugyanennek még nekem kellett szólni, miután szakmai kérdéseimre nem tudott válaszolni, hogy esetleg megkérdezhetné a felelős szakmai vezetőt – és tényleg! Előfordult az is, hogy aki nálam 20 évvel fiatalabb volt, kapásból felajánlotta a tegezést egy elsőkörös interjún, majd ugyanő megkérdezte, engem zavarna-e, hogy 25-30 év körüli kollégáim lennének (én 43 voltam akkor).

  129. doggfather
    mondta:

    “Tanulj tárgyalástechnikát! “

    Írja egy olyan akinek NINCS ilyen az tuti…

  130. Circus
    mondta:

    “Nekik végig kell menni a protokollon, nincs választásuk. Jobban mondva van: mást fognak választani, nem téged.”
    Már megint itt tartunk – HR-es fog engem választani (vagy nem), nem pedig a leendő vezetőm? Ajaj… 🙂

    Egyébként a más által megénekelt stresszinterjúztatás serintem nettó marhaság, mert nem keverném az interjúztatás közben generált stresszt a munkával járó stresszel (kivéve persze, ha a munkavégzés során ugyanebből az irányból, azaz a cég/vezetéstől érkezne majd a stressz…
    Biztosan jó az a munkakör, ahol nem a munkavégzés ill. partnerek okozzák ezt, hanem belülről fakad? Ha utóbbi, akkor az alapból nem normális hely, legalábbis nekem biztosan).

  131. droid_
    mondta:

    megint kerdezem, hogy ez olyan y generacios-e? hogy dacbol olyasmivel traktalja a targyalopartnert, amire aztan tenyleg senki nem kivancsi (vallas, nemi iranyultsag), de ha olyasmit hall, mire o nem kivancsi, akkor azon felhaborodik. pl a sportnap meg hasonlok engem se erdekelnek (marmint egy allasinterjun), de ha errol beszelunk, abbol azert levonom, hogy fogy a puskapor, nincs nagyon mas, amivel vonzobba tehetnek az ajanlatot. nem pedig felkapom a vizet rajta.
    az hogy o elore tudja, hogy mit is jelent, hogy nincs tulora, hogy mennyire fog raerni a feladatai mellett, hogy o termeszetesen megteheti, hogy otthonrol dolgozik, es vegye tudomasul a ceg, hogy ezt igy kell csinalni, nekem azt mutatja, hogy tevedhetetlennek es potolhatatlannak gondolja magat.

    ha azt mondjak, nincs tulora, az nekem azt jelenti, hogy nincs rendszeres tulora, de egy evben 1-2 alkalommal azert lehet hogy megis van, mivel senki nem jos, de mindenesetre nem erre epit a ceg. hogy mennyi ido alatt vegzek a feladataimmal, es hol vegzem el oket, azt majd a fonokommel egyeztetem, amikor mar ott dolgozom es valoban latom, hogy mennyi es milyen a munka. erre a probaido alatt is vissza lehet terni, es ha bar lenne lehetoseg ilyen engedmenyekre de elzarkoznak ettol, akkor meg mindig mondhatom azt, hogy bocs, de ez nekem igy nem felel meg.

    ha valoban 6-8 ember kepes az egesz orszagban arra amire o, akkor arcoskodjon, dolgozzon otthonrol, es akkor be lehet mondani a 3 millios berigenyt is autoval, lakassal, de azok akik nincsenek ebben a helyzetben, ezzel nem lesznek kozelebb a jo munkahoz.

  132. Job Way
    mondta:

    @jobangel: Ne értsd félre, nem a HR-esekkel van bajom és a korral. Ez is egy szakma, és látom, hogy nem is olyan könnyű. Inkább azzal, hogy némelyik HR-es felsőbbrendűnek képzeli magát, azért mert Ő van abban döntési pozícióban, megalázó kérdéseket tesz fel, arra nem méltat, hogy interjú után visszajelzést küldjön, letagadtatja magát telefonban, nem válaszol az érdeklődésre…

    Voltam olyan interjún, ahol látszott, hogy az interjúztató ért ahhoz, amit csinál, amit kérdez. Bár nem én lettem a befutó, korrekten meg is indokolták, hogy miért, de életem talán legjobb interjúja volt. Elégedetten jöttem el, partnerként kezeltek.

  133. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel: Nem hiszem. A probléma egy pénzügyi termék (swaption) kalibrálásából adódott.
    namármost én pont 2 héttel azelött implementáltam a dolgot, ami “went in production”, tehát olyan nagy marhaság nem lehetett. Ök meg ott okoskodtak, hogy a kalibráláshoz miért kell ez (swaption árak -illetve származtatott lognormális voltilitás- az adott napon) és miért nem kell az (swaption árak histórikus idösora).
    Nyilvánvaló volt, hogy mivel ök hedgefund ( és föleg ökonometriai módszerekkel dolgoznak) nem mozognak otthon a kockázatsemleges értékelésben. Mondom, ez a tevékenységükböl adódott.
    Próbáltam a dolgot ilyen szempontból is megmagyarázni – semmi. (Azért nem hiszem hogy stresszinterjú volt, mert komoly emberek nem égetik magukat pusztán interjúzási célból ilyen módon)

    Aztán 15 perc múlva megértették (volt valaki közülük, aki mégiscsak értett hozzá valamit, mert bef. bankból jött és ketten gyözködtük a maradék N-1 interjuvoztatót).

    Az interjúvezetö a szünetben odajött hozzám, és azt mondta némileg sértett pofával, hogy “itt mégiscsak ök interjuvoztatnak, nem én” [mert rávezetö kérdésekkel próbáltam a problémát megvilágítani]. Erre mondatm, hogy ez így igaz, de ez a kockázatsemleges árazás alapjait mennyiben befolyásolja ? [persze nem ilyen formában, csak a lényege volt ez.]

    Mondom, ha továbbengedem ezt a histórikus dolgot, akkor a köv lépésben már magába a módszerbe kötöttek volna bele, és kvázi hülyének néztek volna.

  134. jobangel
    mondta:

    @Job Way: lsd. a posztban. Lehet, hogy nem próbál szakmázni, hanem tudja is, amiről beszél, de ha nem, akkor is lehet valós célja a szakmai beszélgetésnek. Az, hogy nálad 10-15 évvel fiatalabb, nem lehet kifogás ellene. Jelöltként gondolom kikérnéd magadnak a koralapú diszkriminációt, így ne is hivatkozz arra, hogy nálad fiatalabb hogy merészel téged interjúztatni. És azért dönt a sorsodról, mert ő van abban pozícióban.

  135. jobangel
    mondta:

    @Fekete Pestis: Szerintem ez egy klasszikus stresszinterjú lehetett… Ott ugye koncepciózusan mindig minden hibás és vacak, amit a jelölt mond, tesz vagy tett stb. Persze az is barom, aki elhitte, hogy ez az interjútechnika jó valamire.

  136. Job Way
    mondta:

    Sajnos egy ideje én is munkát keresek és volt szerencsém pár meredek interjúhoz. A kedvencem talán az, amikor egy researcher próbál szakmázni és az alapján próbálja eldönteni, hogy alkalmas vagyok-e az adott pozícióra. Na most kérdem én, egy nálam 10-15évvel fiatalabb, tapasztapattal alig rendelkező interjúztató miért dönt az én sorsomról, olyan dolgok alapján, amihez nem ért?

  137. ohhai
    mondta:

    az utóbbi reakciókat kiválthatja az is, hogy az interjúztató megpróbálja degradálni a jelölt képességeit (akkor minek hívta be?)

    ezért gondolja, hogy “magas lovon ül az interjúztató”

    szóval ez is probléma, mert nem egyedi eset

  138. Fekete Pestis
    mondta:

    Nekem egyébként volt olyan, hogy egy állásinterjú eldurvult, de nem az én hibámból.

    embereink hedge fund voltak, akiknek elö kellett adni egy projektet. egy wholesale, strukturált termékeket számolgató modell implementálását és életciklusát írtam le.

    namármost
    (a) a hedge fund más üzlet, mint ha a nagymamára egy range accrualt akarunk rásózni
    (b) és a hedge fundosok általában agresszívebbek.

    Lényeg a lényeg, félreértették a dolgot, és megpróblátak belezavarni. Én meg megvédtem a dolgot, arra azért figyelve, hogy mindig pont olyan stílusban válaszoljak, ahogy kérdeztek.
    Tudtam, hogy ha a tévedésüket rájukhagyom, akkor a következö kérdésben lecsapnak az általuk vélt logikai hibára ( a fejvadász utólag mondta is, hogy pont ezt szokták csinálni ). Ezért nem hagytam rájuk, és bebizonyítottam ( kérés-felelet formájában) hogy nincs igazuk. Kénytelen voltam, mert a stílusuk kemény volt, és láttam a következö lépesüket ( a belezavarás). Elöször szelidebben ( kvázi rávezetö jelleggel ) próbáltam a dolgot rendbe tenni, de embereink csak makacsul ragaszkodtak a tévedésükhöz. Sajnos abban a he;yzetben nem tudtam hirtelen más megoldást találni – azt hogy a végén engem hozzanak ki majomnak nem tartottam jó opciónak 😉

    Az állást ugyen nem kaptam meg, de a fejvadásznak elismeröen nyilatkoztak rólam, és arról, hogy öt ember elött is meg tudtam védeni a nézetemet. 😉 Fel is írtam a kéménybe korommal 😉

  139. Fekete Pestis
    mondta:

    nem is beszélve arról hogy a katasztrofális interjúk (mint pl ez is) híre futótüzként terjed az iparban. A hiring managerek a cv-det egymásnak fogják küldözgetni, hogy józsi, nehogy felvedd már ezt a pofát.

    igaz ez, ha valamit szakmailag nagyon elkúrsz, de 6ványozottan igaz ha ilyen megnyilvánulásokat produkálsz. csak azt éred el, hogy feketelistára rak nem egy cég, de öt is egyszerre.