Nemzetközi nőnap alkalmából: Hogyan lesz egy nő felsővezető?
Ma, nőnap alkalmából ezrével jönnek a cikkek, mennyire örül mindenki, hogy a nők valamilyenek. Kedvesek, érzelmesek, gondoskodók, elegánsak, a „szebbik nem” stb., ahogy azt a társadalmi elvárások diktálják. És ha kizárólag ilyen sztereoptikusak vagyunk, akkor nagyon szeret is bennünket a társadalom március 8-án. Afféle hercegnők vagyunk ma, virággal, csokival – félreértés ne essék, sok mosti mozgalommal szemben én nem gondolom, hogy a virág, csoki képmutatás lenne… A köztudatba már beépült, hogy ma ennek a napja van.
De sem e jeles napon, se máskor nem kerül köztudatba, hogy a nő az szakember, specialista, horrible dictu: vezető. Még akár CEO is.
Női vezető vs. vezetőnő vs. vezető
A vezetőnőkről rengeteg rossz sztereotípia terjeng, sokféle eredője van ennek – most nem feszegetném, miféle szocializációk alapozzák meg ezt. Azt már korábban is írtam, hogy ha a „női”-t használjuk a szakember elé, akkor nemcsak nyelvtanilag lesz minőségjelző, hanem megítélésben is. És ez bizony nem jó nekünk, nőknek. Ha már fontos az adott kontextusban, hogy a vezető vagy szakember egy nő, akkor legyen igazgatónő, mérnöknő, doktornő… ne pedig „női” vezető. Mert a „női” az cipő 😊
Szimpátia-büntetés
Ahhoz, hogy valakiből vezető lehessen, a lexikális tudás, szakmai kompetencia mellett kellenek alapvető a vezetői tulajdonságok: határozottság, ambíció, kapcsolatépítési készségek. Nyilván ezeket is képes sok nő felmutatni. De hogyan értékelik, ha egy „hercegnő” ilyen? A témában egy sokszor idézett kutatás a „Heidi vs. Howard” kísérlet 2000-ből. A kísérletben egy-egy esettanulmányt adtak ki két csoportnak, amik szóról-szóra megegyeztek, egyetlen eltérés volt: az egyikben a főszereplő vezetőt Heidi-nek, a másikban Howardnak hívták.
Az olvasók mindkét vezetőt kompetensnek ítélték. Howarddal szívesen dolgoztak volna, mert határozott, jó kapcsolattartó, ambíciózus. Heidi, hát ő más: ő agresszív, önző, manipulatív. Újra: a két esettanulmány szóról szóra megegyezett, kivéve a főszereplő nevét. Amikor a kísérlet résztvevőinek felfedték a trükköt, ők igyekeztek visszakozni: „nem a neme, hanem a viselkedése miatt”. Nyilván a kutatók elkezdték keresni a megoldást, így a későbbi években a kísérletet többen is átvették, és kicsit módosították. Az egyik módosításban Heidi történetébe egyetlen mondatot még beletettek: „fontos számára, hogy a kollégái jól érezzék magukat vele dolgozva.” Ez volt a „warmth statement” és upsz, megjelent a gondoskodó nő: a kedves, a mások jóllétét szolgáló. Az eredmény döbbenetes volt: szinte azonos létszámban választották volna már őt is vezetőnek, eltűnt az agresszivitás, önzés vádja.
Miben más a vezetőnő karrierje?
Jobangeli munkámban sokkal gyakrabban találnak meg vezető férfiak, mint vezető nők. Mintám egyértelműen nem reprezentatív, mégis azt látom akár a 25+ év IT szektorbeli munkatapasztalatomból, akár az álláskeresési tanácsadó munkámból, hogy a vezetőnők kevésbé kerülnek vezetői válságba. Ha most egyetlen választ kellene adnom arra, min múlik ez, leginkább az felelősségvállalás módszerében látom különbséget. A nők többnyire nem választják szét az egyéni felelősséget a vezetői felelősségtől. Náluk ez ugyanaz. Amellett, hogy szívesen hangsúlyozom, hogy a vezető munkája a vezetés, a jó vezetőnőknél azonosítható, hogy náluk a vezetői felelősség személyes motiváció, nem vezetésszakmai tényező. Ezért működött a warmth statement: a gondoskodó nő bizalmat kap, ismerős női viselkedési forma, ezért kezelhető (nek tűnik) egy ilyen vezető-beosztott kapcsolat. De egy tankönyvekben le nem írt karriertanácsadói tanulságot mindig szem előtt kell tartanom, ha vezetőnő fordul hozzám, és előrelépési lehetőséget keres.
A jó vezető
Újabb téma jött be, rövidre is zárom: a jó vezető… Itt már van helye a minőségjelzőnek, de a nemek közötti megkülönböztetésnek nincs. Mert milyen a jó vezető? Egy állásinterjún megrökönyödve fogadták a válaszom: a jó vezetőt az jellemzi leginkább, hogy a háta mögött dicsérik a beosztottjai.
Lehetek CEOnő? – Üvegplafon másképp
A warmth statement alapján a vezetőnők számára tehát egyértelműnek tűnik a megoldás a jóvezetőség felé: ha felvesznek (vagy csak használják, ami megvan?) egy gondoskodó attitűdöt is a vezetői hozzáállásukba, akkor a kapcsolatokra való figyelem, a személyes felelősségvállalás olyan vezetői stílust hoz létre, amiben a csapat jól működik, a beosztottjai lojálisak, a vezetőnőt pedig a háta mögött dicsérik. Győzelem? Hát nem.
Ugyanebben a szervezetben ezzel a felsővezetői karrierjét teljesen el is lehetetleníti. A „C” vezető legyen kemény, konfrontatív, kockázatvállaló, sőt néha kifejezetten távolságtartó. Minél magasabbra lépünk a szervezeti hierarchiában, annál inkább ez a kép kerül előtérbe. Így a gondoskodó vezetői stílus – ami egy specialista csapat élén erény – a felsővezetői kiválasztásnál hátrány. Egy CEO-nak nehéz döntéseket kell hoznia (leépítés, beszámoltatás. stakeholder-management stb.), neki vizionáriusnak kell lennie (határozott elképzelések a jövőről, stratégiákról), erős meggyőzőerővel kell rendelkeznie (autokratikus, karizmatikus). Ezek a gondoskodással már nem férnek össze.
Karriertanácsadói kulisszatitok
Igen, a középvezető nő jó eséllyel csak munkahelyet váltva lehet felsővezető… Hölgyeim, ezt tudatosítva kívánok boldog Nemzetközi Nőnapot, és sok sikert a vezetői álláskereséshez!
# # #
Tetszett a poszt, elgondolkodtatott vagy felbosszantott?
Ez utóbbi nem volt célom, de akkor is jó helyen jársz — szólj hozzá, beszéljük meg, és kövesd a #jobangel-t!
Ha szeretnéd tudatosan építeni a karriered, javítanád az önéletrajzod, felkészülnél egy állásinterjúra vagy épp új irányt keresel, nézd meg a JobAngel konzultációkat.
Személyre szabott tanácsadás, vezetői portfólió készítése, valódi visszajelzések, gyakorlati lépések — hogy a következő munkahelyedet már ne a véletlennek köszönd.
# # #
Űrállomás vagy home office? – A munka sosem ér véget, és hazamenni sem lehet
A home office régen a vállalkozók terepe volt: az otthonukban dolgoztak, és ők döntötték el, mikor van vége a napnak. Az alkalmazottak és cégek a covid idején kényszerültek bele a home office-ba. A lakásuk egyszerre lett otthon és munkahely — és néha mintha egy űrállomáson lebegnének, ahonnan nem lehet hazamenni. Később ráéreztek az előnyeire, de mostanra sokan elbizonytalanodnak: „Miért érzem megterhelőnek?” „Ennek örülni kell, ez egy kiváltságos helyzet”. Egyes munkáltatók viszont olyan home office „kultúrát” alakítottak ki, amiben a munkavállaló erősebb lelki terhelést él át, mint az űrhajósok: a felelősség örök, a feladat végeláthatatlan, a pihenés, a munkaidő vége engedélyezett luxus, a munkahelyi kontroll is betolakszik az otthonába, kamera, jelenlétfigyelő szoftver stb. formájában. Lelki támogatást viszont nem kap.
Felmondtál? 10 érv, hogy miért ne fogadd el a munkáltatód marasztalását
Bejelentetted a felmondási szándékod, ettől megkönnyebbültél, már pokol volt ott lenni, és most szabadulsz. De hirtelen mindenki kedves lesz veled. A főnököd, aki hónapok óta túl elfoglalt volt egy 10 perces szakmai egyeztetésre veled, most kávézni hív, talált egy egész órát a naptárában, amit rád szánhat. Elmondja, hogy egyeztetett HR-el, talált egy kis többlet bérkeretet (nahát, mik vannak!).
Jobangelként ezerszer láttam ezt a forgatókönyvet. Végigvergődsz az álláskeresés nehézségein, sok magánéletedből időt rabló álláskeresői munka után megérkezik a minden szempontból tetszetős állásajánlat. Indul a dilemmázás:
Eredményorientált? Feladatorientált? – Vagy inkább kiégésre ítélt?
Trendi kulcsszavakat mindig tartalmaztak a már évtizedek óta kiadott és azóta toldozott-foldozott önéletrajzsablonok. Ezeket a kulcsszavakat a jelölteknek arra kellett volna használni, hogy magukat jellemezzék az álláskeresés sikere érdekében, megtippelve, mi hangzik jól a munkáltatóknál. A valamire orientálódások régóta toplistás jellemzők, de milyen csapdákat rejtenek?
Eredményorientált
Még egy felsővezető is szívesen jellemzi így magát, utalva arra, hogy akik őt választják, azoknak eredményt fog szállítani. Munkáltatóként ez vonzónak tűnik. De jelöltként…
Több mint csapatmunka – Szabályozhatja-e a párkapcsolatokat a munkahely?
Mindenféle platformon kaptam a kérdéseket, hogy a coldplayes csókkamerás ügyről mit gondolok. Hát, igazán sokfélét… van, amit nem írnék le, mert dühös vagyok. Dühös, mert az adott ügyben a cég a maga „értékeire” hivatkozik, már csak az a kérdés, miért gondolták, hogy ezeket a következményeket hozzák létre abból, hogy két munkavállalójuk együtt ment el egy koncertre. Mert tényszerűen ennyi történt, az összes többi körülményt már csak utólag pakolták rá a történetre. Hogy szeretők, hogy házasságtörők, hogy nem magatartási mércét, hogy szakmai összeférhetetlenség. Ez utóbbi firtatását helyénvalónak gondolnám, ha arról adtak volna ki közleményt, hogy emiatt lesz új CEO lesz, azt nehezen, de érteném. De nem ez történt. Hogyan jutott egy munkáltató oda, hogy erkölcsi ítéletet mondjon nyilvánosan, a munkavállalója nevét megadva? Milyen „érték” is ez?
Sorozatgyilkos a vezetői karrierben: a mikromenedzsment
A mikromenedzsment rossz a beosztottnak, a cégnek, nem szabad, meg van mondva szakirodalmilag. A vezetőt, mint személyt ilyen megmondásokkor alig emlegetik, pedig mikromenedzselni az ő karrierjének is rossz. A végrehajtók vezetője/specialisták vezetője/vezetők vezetője felosztásból az utóbbi kettőben sosincs értelme a mikromenedzsmentnek. Végrehajtók vezetőjeként néha mikromenedzselni kell a siker érdekében. Más vezetőknél a mikromenedzsment úgy hat a vezetői karrierekre, mint egy sorozatgyilkos. Lassan, módszeresen gyilkol.
Laurence J. Peter azt mondta ki (1969-ben), hogy az embereket addig léptetik elő a hierarchiában, amíg
A Home Office vége?
Nemrég sajtóhír lett, hogy az egyik legnagyobb magyar cég „eltörölte a home office lehetőségét”. Valójában heti 1 nap home office volt engedélyezve náluk, ezt vonták vissza. Jahaj, vége a Home Office intézményének? Egyáltalán: home office volt ez? El is indultak a viták, mindenféle kommentfolyamokban, vérmérsékletétől függően mindenki érvel azóta a home office vagy hibrid megoldások mellett, vagy pont a „vissza az irodába” mellett. A saját meggyőződésem a témában egy határozott „attól függ”. Nem teljesen hiszek a Home office-ban sem, a jelenlétalapú munkamodellben sem.
Könyvajánló: Bitektől az e-Parlamentig – Egy Neumann-díjas informatikusnő élettörténete
Mára egy jó könyvet hoztam! Ha egy inspiráló történetet keresel, ami megmutatja, hogyan lehet szakmailag erősnek, emberileg hitelesnek és vezetőként példamutatónak lenni, akkor ezt a kötetet ne hagyd ki!
Kertészné Gerecz Eszter könyve, a Bitektől az e-parlamentig ritka kincs. És nem csupán a könyv, hanem a mögötte álló személy is.
A WITSEC (Women in IT Security) Egyesület szervezte a könyvbemutatót, a bensőséges női hangulat garantált volt. Eszter magával ragadó, őszinte történeteket mesélt: hogyan lett az informatikai pálya egyik meghatározó szereplője, hogyan építette fel a megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélyét, milyen szakmai életutat járt be? Nekem személyesen is volt szerencsém szakmai kapcsolatba kerülni vele korábban. Már akkor tisztelettel és csodálattal figyeltem, ahogy bármilyen technológiai újítást felkarolt, de megmaradt óvatos újítónak. Az eleganciát, ahogyan a szakmai kihívásokhoz állt, és azt a hiteles szakmai vezetői attitűdöt, amelyet képviselt.
A másfél órás beszélgetés minden perce igazi élmény volt, jó szokásom szerint jegyzeteltem is, így most ki tudok emelni néhány olyan mondatát, ami különösen megfogott, és a könyvben írtakat előrevetíti:
- „Valamit mindig lehet csinálni, ha nem itt leszek, akkor majd máshol.”
Ez erőt ad, ha nehéz döntést kell hoznunk: a munkahelyen, karrierben a meg nem alkuvás sokszor nem tűnik racionálisnak, de visszatekintve mindig jó döntés. Bár magam is így gyakorlom, neki érdemes elhinni.
Mesélt nekünk a vezetői hozzáállásáról:
- „Egy vezetőnek nem kell mindent tudnia, de fontos, hogy vezetőként tudjuk, ki mit tud, és kinek mit kell tudnia.”
Nem győztem bólogatni, hiszen ez bármely vezetői funkcióra, szerepre, stílusra igaz, iparágtól is függetlenül, időtlenül! A hivatástudat és a bizalom összefonódása meghozza a hosszútávú sikert.
Kérdezték, mit tanácsolna a jelenlegi IT szakembereknek, fiataloknak:
- „Mérlegeljék, hogy amit fejlesztenek, az milyen célt szolgál.”
Az IT világa nem csak kód és infrastruktúra – etika és társadalmi felelősség is. Valójában azt gondolom, bármilyen szakterületen fontos elvárás lehet ez.
Ez a könyv egyszerre szól nőknek, akik szakemberként próbálnak boldogulni bármely sztereotipikusan férfias szakmában, egy új szakterület úttörőinek (épp most születnek az AI körüli szakmák!), IT-szakembereknek, (leendő) vezetőknek, felelősséggel alkotni vágyó innovátoroknak.
Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az informatika története iránt, szeretne látni egy hiteles szakmai pályát, vagy csak egy inspiráló, szakmai iránymutató és sok helyen megható történetet keres.
# # #
A könyv az EuroMotor Kft. webshopjában is megrendelhető. A webshop linkje a következő: https://euromotor.hu/termek/bitektol-az-e-parlamentig-kerteszne-gerecz-eszter-konyv/
Ezen kívül még van egy e-mail cím is a könyv rendeléshez: kgeszter.konyvrendeles@gmail.com, itt dedikált példányt is lehet kérni.
# # #
Álláskeresés traumák árnyékában – két történet, három tanulság
Van egy mondás, miszerint, ha a hobbid a munkád, többé nem fogsz dolgozni. Ebből levonják a következtetést, hogy a hobbi az olyan, hogy minden pillanatban jól vagy benne, és ha ez a munkád, ezt csinálod egész nap és még fizetnek is érte, akkor az már a kánaán. A mondás is rendesen félrevisz, a következtetés pláne.
Az álláskeresési téma, konzultációk, cikkek, interjúk, mint tevékenység, a saját választásom, imádom is csinálni. A munkám által valaki előrelép, jobb munkája, élete lesz. Ezért dolgozni jó! Ettől még kell bele energiát fektetni, tanulni hozzá, és ki merem mondani: időnként nem vagyok jól benne. Az alábbiak egyik tanulságát le is vonom elöljáróban: csak mert szereted a munkád, nem jelenti azt, hogy nem viselhet meg, vagy nem fáradhatsz el benne. De. Ez is egy iránya sok tanácsadásomnak, amikor nem értik a klienseim, hogy miért tapasztalnak kiégési tüneteket, ha a témát, a tevékenységet és a munkahelyet is szeretik, és fontos nekik, hogy sikeres legyen a cég és ők is. Hogy lesz ebből mégis kiégés? Ábrázolom, miért van mindez, saját történettel.
Főnök, gyere le a gembára!
A Gemba (現場) egy japán kifejezés, jelentése: „a valós hely”. A lean menedzsmentben arra a tényleges helyszínre utal, ahol az értékteremtés történik – pl. a gyártás vagy az értékesítés helye. A „gemba walking” azt a gyakorlatot jelenti, amikor a cég más területein dolgozó munkatársak és vezetők ellátogatnak erre a helyszínre, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a napi működésről. Ezt a megközelítést elsőként a Toyota termelési rendszerében (Toyota Production System, TPS) fogalmazták meg a hatékony működés támogatására. (további érdekességek: Jeffry K. Liker: A Toyota-módszer, HVG Kiadó Zrt., 2008)
A hozzám érkező vezetőkből a vezetők vezetője funkciót betöltők a leginkább kétségbeesettek, ha végre megengedik ezt is maguknak. Rossz vezetőnek lettek kikiáltva, kértek is segítséget profi coachtól, tanácsadóktól, így a céljaik azonosításában, elérésében hatékony támogatást kapnak. A támogatóik viszont pont úgy az elefántcsonttoronyból nézelődnek, mint a vezető maga. A beosztottjaik valós megéléseit végül úgy kapták meg, hogy egy (több) fájdalmas kommentet vágtak a fejükhöz. Egy kegyetlenül őszinte exit interjút, vagy elégedettségmérésbe írt, irányított kérdéseket megkerülő megjegyzést, névtelen panaszos e-mailt, rosszabb esetben nyílt összetűzést egy meetingen, teljes munkatársi fórumon, egy felmondására készülő beosztottól…