Az álláskeresés, mint tantárgy

Az álláskeresés, mint tantárgy

Ez egy politizálásmentes blog, és az is marad, ellenben egy dolog most nagyon bántja az álláskeresési „tanácsadó” lelkemet.
Mostanában sokat írnak arról, miket tervez tanítani az új alaptanterv, példaként még a családi üdülés megszervezése is előkerült, később meg a lovasoktatás. Bezzeg az álláskeresés nem!
Pedig milyen szép is lenne, ha önbemutatást, önéletrajzírást, állásinterjúzást, motivációs levél fogalmazását, AC részvételt is tanítanák, pl. heti 1 órában, középiskolától. De tervben sincs ilyesmi. Még néhány generáció biztosan nem iskolában tanulja azt, ami az egyik legfontosabb a jövője szempontjából.

Szerencsére van net, és ezáltal néhány jó gyakorlat, ami segít abban, hogy megtanuld olyan természetesnek venni az álláskeresést, mint a közértben vásárlást. Ezeket adnám házi feladatnak, ha én lennék az álláskeresés-tanár: 

1.    Keress álláskeresős oldalakat a neten, idegennyelvűt is! Olvass, tanulj, ami tetszik, alkalmazd.
2.    Önbemutatás: írj magadról egy 5 perces szakmai monológot, legyenek szakmai sikersztorijaid, amiket jól megfogalmazva elő tudsz adni állásinterjún. Add elő magadnak tükör előtt, vedd fel diktafonnal (majd’ minden telefonban van ilyen funkció), hallgasd végig, mennyire vagy meggyőző.
3.    Fogj egy tetszőleges álláshirdetést, képzelj el egy jelöltet, játszd el magadban, hogy te vagy az interjúztató. Miket kérdeznél tőle? Ezzel fogod megérezni annak a HR-es lánykának a helyzetét, aki pl. gépészmérnököt interjúztat. Nincs szakmai tudása, nem is az a dolga, de vajon így hogyan tudja felmérni a jelölt alkalmasságát? Téged is pont így mér fel az interjúztató, mikor nem szakmai interjúra mész.
4.    Kerüld a netes panaszoldalakat! Nem az ilyen blogok, netes kezdeményezések ellen vagyok, mert ezek igenis fontosak, és komoly szerepük van a segítségnyújtásban. De ha neked „csak” annyi a bajod, hogy nem találsz állást, azon nem a panaszkodás segít. Akinek jogi vagy egyéb munkaügyi problémája van, az is forduljon inkább szakemberhez, semmint panaszkodjon.
5.    Próbáld optimalizálni a külsődet! Már írtam arról, hogy nem szépségkirálynőket és szőke hercegeket keresnek a munkáltatók, de a jó benyomás része a kellemes külső. Sokezer átváltoztatós oldalt átnézve, neked is lehetnek ötleteid magaddal kapcsolatban. Ami tetszik, és amit anyagi lehetőségeid megengednek, próbáld ki.
6.    Tudj mesélni a hobbidról. Legyen egy kedvenc könyved, amiről mesélhetsz, ha megkérdezik, mit olvastál utoljára. Legyen egy kedvenc versed, idézeted, költőd, operád, zeneszerződ, színdarabod, színészed, akiről-amiről szívesen beszélsz, ha műveltségi tesztnek vetnek alá.
7.    Szintén műveltségi tesztre készülve olvass végig egy készletnyi érettségi tételt történelemből, irodalomból. Netről könnyen letölthetők, és nehogymár ne tudd, ki volt Eötvös Loránd, ha az ELTÉ-re jártál.
8.    Tudd idegen nyelven is mindazt, amit magyarul tanultál egy állásinterjúra. Ezt sokkal jobban gyakorold be, mint a magyart!
9.    Légy tájékozott napi aktualitásokban, mit találtak fel mostanában, milyen nagy sport- vagy kulturális esemény történt mostanság.
10.    Tanuld meg elfogadni, hogy másnak más lehet a véleménye pl. a napi politikáról, tanulj meg ezen ne vitatkozni. Ha az interjúztató kifejti a saját véleményét, hallgasd végig, helyeselj, ha egyetértesz; ne mondj semmit, ha nem. Ha nem tudod elfogadni az illető gondolatait, tudd meg, leszel-e vele napi munkakapcsolatban. Ha igen, akkor talán mégsem ez lesz álmaid állása, inkább add fel.
11.    Készíts magadnak karriertervet, találd ki, mit szeretnél csinálni a szakmádban, hová akarsz eljutni, ahhoz milyen tanfolyam, főiskola, egyéb képzés kell. Ha rákérdeznek jövőbeni terveidre, majd ebből meríthetsz.
12.    Tanulj meg kérdezni, szedd össze, hogy általában mi érdekel egy új munkahellyel kapcsolatban. Pl. a munkaidő kezdete, vége, munkarend, vállalati kultúra, tegeződnek-e a kollégák egymással, hol ebédelnek stb. Bármi, ami téged érdekel, megkérdezhető!
13.    Készülj fel a kellemetlen interjúztatóra, lehet, hogy csak stresszinterjúzna szegény, mert azt olvasta, hogy az jó. Sose végy komolyan egy trágár, arrogáns embert. Ilyennel biztosan nem akarsz dolgozni, akkor meg minek megsértődni rajta? Van abból elég baja, hogy ilyen modorral verte a sors. Arra jó, hogy a riposztolást gyakorolhatod rajta. Ő így járul hozzá a fejlődésedhez, légy hálás neki érte!

A legfontosabb, amit nem győzök hangsúlyozni: ne félj a kudarctól! Higgy abban, hogy valahová igenis te leszel a legjobb.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. sylblog
    mondta:

    Az új NAT-ba belekerültek gazdasági ismeretek (alap szinten), melynek egy része a munkaerőpiac, nem részletezik mit kéne tartalmaznia . Jelenleg csak szakképzésben fordul elő kereskedelmi-üzleti adminisztráció-közgazdasági-vendéglátás, turizmus szakmacsoportokban kommunikáción belül CV írása, állásinterjú, álláskeresés témák. Máshol nagyon korlátozottan osztályfőnöki tematika része.
    Én két témát emelnék ki tőled, hogy nagy hangsúlyt kéne rá fektetni, amit (még kevés) tanítási tapasztalataim alapján mondhatok (gazdasági tanárszakon végzek hamarosan):
    – Tudjon a fiatal saját hobbijáról, érdeklődési köréről,
    magáról, leendő szakmájáról beszélni, (diák)munka
    tapasztalatairól 5 percet összefüggően beszélni.
    -Nyomatékosítani kell tanulókban a közösségi oldalakon és a weboldalakon való véleményezés fajsúlyát, sokszor nincsenek tudatában annak, hogy ez későbbi karrierjükre valamilyen kihatással lehet.

  2. jobangel
    mondta:

    Az a legnagyobb baj, hogy nincs is, aki tanítsa. Osztályfőnök? Hányszor keresett állást? Honnan lenne gyakorlati tapasztalata? Lehetne még ilyen oktatásokat tartani a munkaügyi központokban, én még ilyet nem nagyon láttam. Ez reménytelennek tűnik, az álláskeresők magukra maradtak.

  3. Allaskereso
    mondta:

    Elgondolkodtató, amit írtál. Az igazat megvallva, én nem is tudom, hogy az iskolák mit gondolnak erről, hogyan is kéne „hivatalosan” egy pályakezdőnek munkát találni.

    Nekem emlékezetem szerint semmit sem beszéltek erről a suliban. Ez akár az osztályfőnöki órák része is lehetne középiskolában. Illetve az informatika óráké is, mert mégiscsak a neten keresgélsz meg önéletrajzot szerkesztesz.

    Én ritka sok hibát vétettem az elején, amikor először kerestem. Ráadásul bedőltem minden kamu hirdetésnek. Szerencsére, amikor a 06-90 kezdetű számot akartam felhívni, állandóan foglalt volt. 🙂 Ha pedig szülőt kérdeztem erről, akkor ő semmi okosat nem tudott mondani, mert náluk még nem igazán kellett interjúzni, munkát keresni, mindig volt munka. És általában ismerősi úton sikerült hamar elhelyezkedni.

    Tetszenek a kérdések, ötletek, amiket írtál. A panasz oldalaktól mentesülni pedig kifejezetten hasznos. Főleg akkor, ha valaki pályakezdő és akkor már úgy indít, hogy bebeszéli magának, hogy minden mennyire szörnyű és úgysem fogják felvenni. Szerintem ide tartoznak az újságok is, mármint a hírújságok, online hírportálok, ahol mindenféle lelkesítő statisztikát tudnak közzé tenni. Ami persze vagy igaz, vagy nem, de nagy valószínűséggel hátráltat.