Az érem két oldala 1. – ha felhívnak egy álláslehetőséggel

Az érem két oldala 1. – ha felhívnak egy álláslehetőséggel

„Az érem két oldala” egy hétvégi cikksorozat lesz itt a blogon, ahol mind az álláskeresők, mind a HR-es nézőpontját átnézhetjük, egy-egy konkrét álláskeresői panasz, felvetés, téma kapcsán. Egyik olvasóm levelében összefoglalta, milyen panaszai merültek fel a kiválasztási folyamatokkal.

Sajnos vagy szerencsére én már megfertőződtem annyi HR-es és kiválasztási folyamatismerettel, amivel értem, vagy érteni vélem, mi miért történik a HR-es oldalon. Javíthatatlan segítő szándékom hatására pedig egy-egy ügyetlen toborzói híváson, bénázó interjúztatón, szerencsétlen kiválasztási folyamaton sem háborodok fel általában, hanem inkább segítenék a toborzónak. Így egy felháborodott/HR-ben laikus jelölt látásmódját nem tudnám hitelesen megírni, olvasóm pedig megírta helyettem, köszönet érte. Abban maradtunk vele, hogy e cikksorozat alapját az ő írása fogja adni. Az írását betűről-betűre közlöm, változtatás nélkül, a rá adott válaszaimat pedig előzetesen szintén egyeztettük.

Nyilván a levélíró hozzáállása egy-egy témához a saját személyiségét is tükrözi, lehet, hogy néhol ingerült, néhol tájékozatlan, de ez mind nem felróható neki: nem várhatjuk el, hogy egy átlagos jelölt HR-szakmai anyagokat olvasson, csakhogy megértse a toborzás-kiválasztás lényegét, a HR-t magát. A kommentelőket arra kérem, ne szedjék szét, ne minősítsék a levélírót, mert nincs értelme: egy átlagos fiatal jelölt az Y generációból így áll hozzá a HR-hez, az álláskereséshez, semmi kirívó sincs sem a stílusában, sem a mondanivalójában.

A levélben szereplő felvetésekre a jelölteknek is adnék pár tanácsot, amivel az idegesítőnek tűnő helyzetből lehetőség lesz számukra, vagy talán nem zárják ki magukat a jövőbeli lehetőségekből. Azt már ugye tudjuk, hogy a közvetítő inkább jó, mint rossz dolog, de ezek a felvetések többnyire a közvetítői vagy céges toborzói hibákról szólnak. A hangnem meglehetősen ellenséges, láthatólag nem kedvencei a toborzók jelöltünknek. Ez is általános jellemző, így igazán hasznos, hogy ez a levél nem finomkodik. Az álláskeresők védangyalaként viszont az ilyen hozzáállású jelölteket is meg kellene védenem: leginkább saját maguktól, és az okosnak hitt megoldásaiktól. Mert eljön a pillanat, amikor megbánják, hogy valaha egyszer egy állásajánlatot durván utasítottak el.

Lássuk az olvasói levél első részét. Rövid bemutatkozás után ebben a toborzók telefonhívásairól lesz szó.

Húszas éveim végén járó villamosmérnök vagyok, egy német cég hazai képviseletét vezetem regionális projektmenedzserként. Tudni kell háttérinfóként, hogy munkáltatóm nem bejegyzett Magyarországon, így én német alkalmazott vagyok – a fizetésem nem magyar, de nem is német: valahol a kettő között, hogy mindenki jól járjon. Bár a munkám nem ideális, de optimális – ennek ellenére egyszer elárasztottam a netet az önéletrajzommal, és hiába inaktiváltam őket, néha még most is előbukkan egy-egy munkaközvetítő állásajánlatokkal. Ez a kis iromány nekik szól, meg azoknak a kollegáiknak, akik folyamatosan tanácsokkal látják el az embert. Álljon itt most néhány tanács Nektek.
Mint említettem, villamosmérnök vagyok néhány év tapasztalattal. Egy szülőm nem magyar, így helyből két nyelvet beszélek anyanyelvi szinten, emellett még három nyelvvel boldogulok a mindennapi kommunikáció során, az angol tárgyalási szint alap.

Következzen először is az, hogy hogyan milyen embertípusok azok, akik garantáltan nem hívnak el egy interjúra:

1. A tájékozatlan

Egyik leggyakoribb, hogy felhív egy munkaközvetítő, hogy barátságosan beinvitáljon egy teszt megírására magukhoz. Ilyenkor első reakcióként szerintem mindenki visszakérdez: milyen pozícióról van szó? És mi erre a válasz? Na, mi? Az esetek 75%-ában semmi – csend, papírok lapozgatása, klikkelés, keresés.
Ember, nem tudod, milyen pozícióra keresel munkatársat? Nem tudod, melyik céghez? Lehet, hogy egy hónapok óta keresgélő közgazdásznál vagy bölcsésznél ennyi elég, de ha egy hiányszakmával rendelkező embert hívsz fel, jó, ha tudod, hogy ennél több fog kelleni. Ne légy felkészületlen, mert csak lejáratod Magad.

phonestressed-man.jpgAki időpontot egyeztet telefonon, az általában a „researcher” pozícióban lévő toborzó, nincs mit szépíteni, ez pont olyan lenézett munka, mint a salesben a hideghívás. Nem azért csinálja ezt, hogy bosszantson, hanem azért, mert ez az első lépcsője a toborzói szakmának, belőle lehet majd 20 év múlva menő fejvadász.
De még az sem biztos, hogy a toborzó szakma képviselőjeként hív. Egy hívó úgy mutatkozik be a telefonban, hogy a nevét és cégnevét mondja be, a pozícióját nem. Miből gondolja ilyenkor a feldühödő jelölt, hogy nem a cég osztályos titkárnője vagy recepciós, esetleg diák kisegítő vagy HR-gyakornok hívta, aki annyi utasítást kapott, hogy „hívd be a X fájlban lévő lista jelöltjeit az október 3-i tesztre”? A listában pedig van 50 név, mellette 50 telefonszám, ennyi információja van. Miért kellene egy telefonos meghívás miatt felkészülnie mindenki CV-jéből a hívónak? A CV-ket már valaki megnézte, az alapján került a meghívandók listájára a jelölt. Az is lehet, hogy a toborzó cég több hasonló pozícióra futtat keresést, több ügyfelének, és a teszteredmény alapján akarja majd eldönteni, kit hová ajánl, kivel melyik pozícióról tárgyal majd. Ilyenkor mégis mi mást mondhatna, mint azt, hogy „vannak nyitott pozícióink ilyen tudású embereknek”?. Kiakadás helyett, ha épp érdekes lehet egy új állás, kérd meg a telefonálót, hogy küldjön e-mailt a részletekkel, majd visszajelzel. Ezzel gondolkodási időt is nyersz, és még a toborzó cégnek is utána tudsz nézni.

Van eset, amikor még a jelölt e-mailben feltett kérdéseire sincs értelmes válasz, mert vagy féltik az információt, vagy nem tudják megadni, mert maguk sem tudják a válaszokat. Ilyen esetben a közvetítőnek talán érdemes lenne eszkalálni a problémát a jelölteket kereső ügyfél felé: nem lesz (jó) jelölt, ha ezeket az infókat nem tudják megadni.
A jelölt itt két dolgot tehet: vagy tovább erősködik, hogy kicsikarja a választ, vagy feladja,és a meglévő információkból dönt arról, elmegy-e egy tesztre.

2. Az irrealista

Számos olyan eset van, amikor az illető az önéletrajzom ismeretében ügyfélszolgálati munkalehetőséggel hív fel, amelyhez legalább a másik anyanyelvem tudása elengedhetetlen (margóra: vagy egy azzal rokon; szerinted, ha valaki tud mondjuk svédül, lehet dán ügyfélszolgálatos? No comment).
Másodszor: szerinted nem tudom, mi a különbség egy ügyfélszolgálatos és egy villamosmérnök keresete és kihívásai között? Szerinted reálisan igent fogok mondani? Megint csak kiröhögteted Magad, de ha már rákérdezel, mennyi a bérigényem, akkor ne csodálkozz a válaszon, de főleg ne tegyél rá megjegyzést.

Ha különlegesebb nyelv ismeretére keres jelöltet, akkor muszáj mindent megpróbálnia, mert nem sok ilyen jelölt akadhat az adatbázisban sem, hirdetésre sem biztos, hogy tömegesen jelentkeznek. Ilyenkor a keresőnek az egyetlen kapaszkodója, hogy olyan embereket keres, akik beszélik az adott nyelvet, mert ez a fő kritériuma a keresésnek. Jó eséllyel ők ismernek másokat, akik szintén beszélik. Ha téged nem érdekel az állás, lehet, hogy a testvérednek, unokahúgodnak, barátodnak érdekes lesz. Ebben reménykedik akkor is a hívó, mikor valami „azzal rokont” keres. Ha beszélsz svédül, hátha ismersz más különleges nyelveket beszélő embereket is, pl. dánul beszélőt, bár erre tényleg halovány az esély. Nem arról szólnak az ilyen hívások, hogy te, mint villamosmérnök ülj be ügyfélszolgálati call centerbe. Persze, ezt értelmesen is lehet kommunikálni, lehet, hogy meg is történt, de a hívott fél már felkapta a vizet, és nem hallotta meg. Vagy a telefonáló nem tudta kommunikálni rendesen, mit akar, pedig nem nehéz ám azzal kezdeni egy beszélgetést, hogy “A segítségét kérném, svédül beszélő embereket keresek call centerbe”. Jelöltünk ilyenkor vagy magát ajánlja, vagy talán eszébe jut más, és nem fogja hülyének nézni a hívót.

Persze a hívó dolga sem egyszerű, még az is lehet, hogy olyan külső adatbázisban keresett egy állásportálon, amiben megtalálta a svéd nyelvtudású jelöltek nevét, és a neveken, telefonszámokon kívül mást nem tud róluk, mert az már fizetős keresés lenne, azt meg neki nem szabad. Igen, a toborzócégek nem vállalnak olyan költséget, amiről nem tudják, visszajön-e valaha.

Fizetési igény: erre rákérdezni normális dolog. Milyen hátrány érhet téged abból, ha tudják rólad, milyen nagyságrendű ajánlatok érdekelnek? Megjegyzést tenni rá tényleg bunkóság, és szakmailag is elfogadhatatlan: nem szólunk be a jelöltnek, nem minősítjük, mert általa lesz bevételünk. Ha mégis ez történik, a jelölt simán szóljon vissza, hogy „kedves hölgyem/uram, ugyan mit képzel?”.
Ide illő eset, amit Sütő Enikő, egykori fotómodell mesélt egy tévéműsorban. Fotózásra hívták, és mikor meghallották a fizetési igényét, elszörnyedtek:

    – De hát annyit a 20 éve itt dolgozó vezérigazgató úr keres egy hónapban!
    – Akkor tessék őt fotózni miniszoknyában – jött rá a frappáns válasz.

Lehet tehát felháborodni, idegesíteni, mérgezni magad, vagy esetleg lehet teljesen lazán, lehetőségként is kezelni egy ilyen helyzetet.

Folyt köv.

59 hozzászólás ehhez “Az érem két oldala 1. – ha felhívnak egy álláslehetőséggel”

  1. K0kriszta (törölt)
    mondta:

    Az ilyen telefonhívásokkal sok esetben még az szokott problémát jelenteni, hogy felhívják az embert, és még csak meg sem kérdezik tőle, hogy aktuális e még az álláskeresése. Rögtön rátérnek a munkára, esetleg interjúra, esélyt sem adva a hívott félnek arra, hogy elmondja, már nem aktuális, van munkája. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb esetben teljesen más munkalehetőséggel hívják fel, mint ami a végzettségének megfelelő lenne.

  2. Fekete Sámuel
    mondta:

    @TBit: Ha nem írják le, hogy kinek kell küldeni, akkor nyugodtan írhatod, hogy “Kedves HR”, vagy “Kedves Anonymus Rt”.

    Alapvetően nem ezen múlik, pláne, ha oda se írják!

  3. vazzup
    mondta:

    Értem, szóval a research-er lehet felkészületlen, tapló, idegesítő, offtopik, minden, a felhívott meg vigyorogjon a lúzerjén, mert az jófejség.

    Ha engem felhív egy ilyen, aki nem az én profilomnak megfelelő dologgal talál meg, azt én is elküldöm keresni. Nem akar fizetni? Kit érdekel? Fizessen. Az én időm is drága trécselni engem rohadtul nem érintő pozíciókról.

    Ha én kapok egy olyan “ajánlatot”, hogy “állás van, titok, hogy kinél, menyiért, mit”, akkor kiröhögöm és ennyi. Nem vagyok hajlandó titkolódzó cégnél még beszélni sem, semmiről. Hozomra pláne nem megyek sehova.
    Ha én megmérettetek, akkor a cég is mérettesen már meg. Jobb szakember vagyok annál, hogy ilyen nevenincs izékre menjek, pláne teszteket kitölteni. Ez még viccnek is rossz.

    Nem, egyszerűen nem tud meghatni az sem, ha Julika hív fel és nem tud semmiről. Ha őt bízzák meg, akkor okosítsák ki, hogy miről van szó. Ne raboljuk már egymás értékes idejét ilyen hanyagságokkal!
    Ja, és ahol ilyen hibákat vétenek, azoktól köszönöm, a jövőben sem szeretnék ajánlatot kapni!

    Konkrétan volt olyan cég, akiknél ezt így bele is mondtam a telefonba.

  4. egysmás
    mondta:

    Násztáncot vár a HR-es.

    Van egy sablonja, ami alapján dönt.
    Ha átmegy rajta a jelölt, továbbadja, ha nem, eldobja.
    Neki nem kell értenie a szakmához, amire embert kerestetnek vele, mivel annak sem igazán, akit fel akarnak venni.
    Ha olyan feladatra keresnek embert, amihez komolya szaktudás kell, arról meg nem HR-es dönt, mert annak lövése sincs arról, hogy mihez kell értenie a jelöltnek és el sem tudja dönteni, hogy ért-e hozzá.

    Eccerű ez.

  5. telkoe
    mondta:

    @jobangel: A researcher viszont kihelyezéseken van mérve, ha nincs kihelyezése, nincs állása (és a jelölteknek sincs). Ezért mindent megpróbál.

    Ezt (is) hivjak inkompetens es szakmaiatlan hozzaallasnak, ami ervenyes a lotifutira (researcher) es a allaskozvetito ceg vezetojere is, aki hasonloan fogalmatlan es elfogadja hogy ilyen stilusban dolgozzon. Lenezes ellen az egyik leghatasosabb modszer, ha a szemelyzetisek tisztaban lennenek a sajat tudasuk szintjevel es ertenenek ahhoz amivel foglalkoznak.

  6. jobangel
    mondta:

    @TBit: Megpróbálhatsz utánajárni, de ha a fentiek miatt nem adnak infót, akkor marad a “Tisztelt Cím!”.

  7. @jobangel:
    Koszonom a hozzaszolast!

    Tehat ha jelentkezem a multihoz, sajat oldalan, akkor sem jarhatok utana, kinek cimezzem a levelemet? Holott mindenhol erre biztatnak, hogy legyen szemelyes.. Akkor, hogyan cimezzem meg es kinek?

  8. Fekete Pestis
    mondta:

    Mondjuk az is igaz, hogy ilyen extrákat csak NyEi-i fejvadászoktól kaptam idáig.
    A magyar, Hill-es kislány odaült papucsban interjuvoztatni, amikor én 3 részes öltönyt viseltem. Ment a légkondi [mert dög meleg volt] ugye a papucsban fázott a lába és volt pofája megkérdezni, hogy lejjebb veheti-e a légkondit, mert fázik a lába ;).

  9. Fekete Pestis
    mondta:

    Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy a fejvadász (extra) segítségére szükség lehet.
    Egy példa: igaz, hogy továbbítja a jelentkezésedet a megbízójához, csakúgy mint ezer másikat. De arra nem köteles (pláne ha vannak mások is), hogy már lefutott technikai interjúkérdéseket odaadjon neked, és felkészítsen az interjuvoztató személyiségéböl. [mondom, ha több jelölt van]. Valamint arra sem köteles, hogy ha bejön egy jobb állás, és te éppen nem keresel, akkor azért figyelmeztessen a lehetöségre.
    Vagy p.l. az interjú elött külön lehet vele gyakorolni, mert ismeri az interjuvoztatót [a cégnél].

    Éppen ezért szoktam nekik segíteni : azon állásokra amelyek engem nem érdekelnek, szoktam kollegát ajánlani. Ezt úgy teszem, hogy megadom a pontos szervezeti “koordinátáit”, mivel ez extra információ neki.
    Nyilván azokra az állásokra, amiket én is pályázni akarok, vagy más okból érzékenynek tartok, nem segítek kollegákat. [mertugye, minden szentnek 😉 ]

  10. nagyidavid
    mondta:

    Ritka jó, hiánypótló cikk, gratula! Azt hiszem, mindkét oldalon jó sokat lehet tanulni az ilyen írásokból – na meg a kommentekből 🙂

  11. doggfather
    mondta:

    @jobangel: ok, köszi a választ!

  12. jobangel
    mondta:

    @TBit: Nekem azért az is fura, hogy egy telefonhívásból simán alkalmatlannak ítélnek bárkit is, miközben a helyzetéről egyáltalán nincs tudomása a jelöltnek. Szóval át kellene gondolni ezt a hirtelen ítélkezést.
    Annak közlése, hogy ki az ügyfél nem szeretés kérdése, ha az ügyfél úgy rendelte a keresést, hogy nem nyilvános, akkor nem adhatja ki. Hogy az ügyfelet erre mi motiválja, az is többféle ok lehet: nem akarj közölni a piaccal, hogy bizonyos pozícióban kapacitáshiánnyal küzd/cserére készül/bővülni készül. Esetleg a pozíciót épp betöltő, kirúgásra váró illetővel nem szeretné tudatni ilyen módon, hogy billeg a széke. Ezek a legtipikusabbak, még lehet ezerféle ok. Ha annak az ügyintézőnek a nevét akartad volna megkapni, aki a közvetítőnél intézi a keresést, azt szintén nem feltétlenül akarják kiadni. Mert lehet, hogy többen dolgoznak rajta, mert lehet, hogy nincs eldöntve, ki fog dolgozni rajta, majd az interjúztatandó jelöltek láttán eldöntik (Ha van választék az interjúztatókból, akkor 40 év feletti jelöltet ne interjúztasson junior lányka stb.). Viszont ezek nélkül az adatok nélkül tényleg lehet jelentkezni, ezek nem kellenek hozzá. Majd állásinterjúra híváskor lehet érdeklődni, hiszen ott már időt, pénzt áldozol rá, és persze lehet nemet is mondani, ha nem tetszene a leendő munkáltató.
    Arról sem adhat infót, hogy egy lejárt hirdetést betöltöttek-e vagy sem (mert lehet, hogy újraindul a keresés, lehet, hogy mást keresnek majd, mert belülről kell átszervezni, ha nincs meg a keresett ember, lehet, hogy nem vállalja az ügyfél a projektet a hiányzó ember miatt, de ez az infó nem kerülhet ki a piacra a közvetítő által). Ez az ügyfél, a közvetítő, és az esetleg kihelyezett jelöltön kívül másra nem tartozik. Azt viszont világosan megmondhatta volna, aktuális-e a keresés vagy sem. Összeszerelő munkára azért invitált, mert ott volt üresedés, ha az neked nem felel meg, meg kell mondani (lsd. még visszautasítás témájában írt cikkem: jobangel.blog.hu/2013/04/03/hogyan_es_miert_utasitsunk_vissza_egy_allasajanlatot). A nevetéses részt nem értem, de súlyos hiba, magánéletünkkel nem traktáljuk a jelöltet.
    A telefonos érdeklődés általában nem negatív dolog, ha adhatnak infót, adnak. Ezesetben érdemes kicsit érdeklődni a poziról, hátha elmondanak még pár dolgot, amit a CV-íráskor hasznosíthatsz. Ha nem adhatnak infót, akkor a jelöltnek muszáj elfogadni, hogy ennyi infó van, ebből dönteni, jelentkezik-e. (Én mindig azt ajánlom, jelentkezz, egy e-mail elküldése nem olyan veszteség, ami ne lenne vállalható.) Köszönőlevél nálunk túllihegett dolognak tűnik, de néha, ha kifejezetten nagyon tetszett az interjú, és már ott is látszott rajtad, érdemes köszönőlevelet küldeni, de nem egy sablonos valamit, hanem igazi, embernek írt levelet.

  13. jobangel
    mondta:

    @doggfather: hétvégente lesz publikálva.

  14. doggfather
    mondta:

    mikor jön a folytatás?

  15. Én nem minősíteném a levélírót, de megértem a helyzetét. Egyszerűen nekünk, munkakeresőknek fura azt látni, hogy kiknek van munkájuk és ezért pénzt kapnak. Rákeresnek egy kulcsszóra a HR-esek, és egyből jön a levél. A többit meg sem nézi.
    Leírok én is egy esetet a HR-essel. Kérlek, jobangel, ezt is rágd át, hogy szerinted mit lehetne kezdeni, udvariasan válaszolni és nem lenyelni a gondolatunkat.

    Felsőfokú végzettséggel, jó nyelvismerettel, többéves tapasztalattal egyelőre nézelődök. Felhívtam egy közvetítő céget, hogy a meghírdetett állás aktuális-e, mert a dátum lejárt, viszont aktívként van feltüntetve, valamint szeretném tudni, kinek címezhetem a levelet (amit úgy vettem észre, a HR-esek nem szeretnek közölni. Miért van ez így?)
    A következő érdekes dolgok történtek: – Ne kérdezzek, hanem jelentkezzek stílusban reagáltak – 1 óra múlva felhívhattam őket újra, mert nem tudtak a hirdetésről semmit – Pillanatnyilag “ilyet” most nem keresnek. Akkor betöltötték? Nem, de most ilyet nem keresnek. Jelzem, olyan munka, ami nem idény jellegű, hanem folyamatos, irodai s 2 hete még kellett valaki -> Viszont van összeszerelő munka, arra adjam be! (tehát szalgra, ami nem esik egybe azzal a gyakorlattal, képességgel, ami az előző állás feltételei voltak) Mire én: olyan állást keresek, mint az előző, ahová legalább egyetemi végzettség szükséges s idegennyelv ismeret. -> Nevetés: ha ilyen lenne, akkor arra már én is jelentkeztem volna! -közölte velem az a személy, akinek állítólag van munkája, mert én egy országos munkaközvetítő céget hívtam. (és ha szabad az állás, akkor szívesen beajánlom az xy-t, aki éppen ilyen munkát keres)

    Ezeken felül tehát: Hogyan fogadják a HR-esek, a személyzetisek a cégen belül, a fejvadászok, ha telefonon felkeressük őket az adott pozícióval kapcsolatban? Magyarországon úgy tudom, még nem kedvelik, ha elkérik az ügyintéző nevét, valamint, azt sem kedvelik, ha köszönőlevelet írunk részükre.

  16. Fekete Sámuel
    mondta:

    Na végre egy melósblog, amit nem egy kókler seggfej csinált, hanem egy tökös szakember! Gratula!

  17. jobangel
    mondta:

    @telkoe: nagyon finom megfogalmazása annak, hogy látom azt is, hogy ők milyen szorításokban vannak. Ami azért baj, mert továbbmegy az álláskeresőkre, jelöltekre. Tesztet íratni nem kell szakértő, szakértő a teszt értékeléséhez kell.
    Az, hogy olyan keresést is elvállalnak, amit nem kéne, tipikus hiba, de általában nem a researcher követi el, hanem a főnöke. A researcher viszont kihelyezéseken van mérve, ha nincs kihelyezése, nincs állása (és a jelölteknek sincs). Ezért mindent megpróbál. Nem véletlenül írtam, hogy ez a leglenézettebb területe a szakmának, persze ez a lenézés nemcsak nekik árt, hanem az álláskeresőknek is. A baráti szívesség a fejvadásznak, az egy másik szint, az nem researcher.

  18. telkoe
    mondta:

    A sracnak teljesen igaza van. A “már megfertőződtem annyi HR-es és kiválasztási folyamatismerettel, amivel értem, vagy érteni vélem, mi miért történik a HR-es oldalon.” nagyon finom megfogalmazasa annak hogy teljesen hozzaszoktal a tucat magyar szemelyzetis inkompetens felkeszuletlen hozzaallasahoz es el sem tudod kepzelni hogyan mehetne maskeppen.

    Tesztet iratni biztos jo otlet, ha kell valaki az 500 pr-hr-andragogia-bufe-ruhatar diplomas jelentkezo kozul keresnek valakit a fenymasolo-kavefozo-recepcio aranyharomszogbe. Egy egysegsugaru szemelyzetis a nem valoszinu hogy barmilyen teruleten fel tudja merni egy szakmai gyakorlattal rendelkezo mernok tudasat. Valamirevalo mernok egy ilyen hivasra nem fog ugrani hanem megkerdezi, hogy miert is kellene neki egy teszten bohockodni. Ha ez a ugynoknek nem tetszik, nyugodtan behivhatja az osszes tobbi 2-3 nyelven targyalokepes villmernokot a listajabol aki hajlando erre.

    Eleg sok szemelyzetis van aki elvallal olyan keresest amirol fogalma sincs hogy hol talalhat es termeszetesnek veszi hogy ha ratelefonal / ir valakire a semmibol akkor akkora haver hogy ingyen keresnek neki par jelentkezot akivel aztan villoghat a megbizoja elott. Egyszer egy ilyennek felajanlottan, hogy rendben, kuldje a szerzodest a keresesre, amire rettenetesen felhaborodott, de igazan nem tudta megmagyarazni hogy en miert keressem meg neki ingyen baratsagbol azt amit o nem kepes, hogy utana kiszamlazhassa a megbizojanak a profi szolgaltatast :). Hasonlo esetben ha valaki ugy keresi meg oket hogy nem pont a leirt elvarasokra illik akkor a szemelyzetisek hisztiznek a leghangosabban hogy miert csinal ilyet a jelentkezo es az elfoglalt szemelyzetist nem szabad ilyennel zavarni.

    Barati szivesseget lehet kerni, van is olyan fejvadasz akinek segitek, de egy kicsit komolyabb szakmai hozzaallas kell mint tokismeretlenul telefonalni hogy hello haver adjal mar par tippet mert ugy nez ki mintha lehetne par ilyen ember a kozeledben.

  19. Névtelen
    mondta:

    @Bambano:

    Hát a titkosszolgálat jó eséllyel nem a hr-estől fogja megszerezni a haver adatait. Gondolom, mindenki hallott már a PRISM-ről. 🙂
    De ha pont egy beépített ügynök hr-esbe futsz bele, és tényleg továbbadja, hogyan bizonyítanád?

    Arról nem is beszélve, hogy önmagában az, hogy egy titkosszolgálat megszerzi az adatokat, jogilag még nem érdeksérelem. Adatkezeléssel összefüggő érdeksérelem például az, ha nyilvánosságra hozzák, hogy valaki meleg, és ezáltal elhagyja a felesége, kirúgják, támadások érik, vagy más módon megnehezül az élete. És ugye ha van érdeksérelem, akkor még az is kell, hogy az jelentős legyen…
    Szerintem annak a valószínűsége, hogy egy hr-esnek kiadott névből+telefonszámból büntetőper legyen, kb. annyi, mint a seggberúgó verseny induló féllábú nyerési esélye.

  20. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Mondom, hogy paranoia…

  21. Bambano
    mondta:

    @tff: amióta az adataid zöme kivándorol amerikai titkosszolgálatok kezébe, elég nehéz olyan esetet találni, hogy ne legyen jelentős az érdeksérelem.

    Abban igazad van, hogy most már a 219. paragrafus nyilatkozik a büntetési tételről.

  22. Névtelen
    mondta:

    Persze ettől függetlenül ne adja ki az ember a haverja adatait az engedélye nélkül, mert nem szép dolog, és esetleg utána már nem lesz a haverja.

  23. Névtelen
    mondta:

    @Bambano:

    “Annyiból jobb, mint kiadni a haver adatait, hogy azért a btk 177A paragrafusa szerint 1 év börtön jár, a saját adatom kiadásáért meg nem.”

    Már új Btk. van, és már nem az a jogszabályi hivatkozás, amit írsz.
    Egyébként ez tévedés, mert a haverod személyes adatának a kiadása csak akkor bűncselekmény, ha ő _jelentős_ érdeksérelmet szenved emiatt, vagy vagyoni előny megszerzése céljából adtad ki az elérhetőségét.

  24. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Ha feltöltöd, és keresésre rádtalálnak, akkor jó CV-d van keresésre (állásinterjúra nem biztos, hogy elég). Itt most azokról van szó, akikre nem találnak rá keresőkkel, de ilyen ajánlás útján esetleg.

  25. Bambano
    mondta:

    @jobangel: oké, tehát a jelölt esélyeit az védi jobban, ha a rendes, eredetileg becsatornázott módon, üzemszerűen értesítést kap arról, hogy van egy számára megfelelő pozi, vagy az, hogy találgatás alapon felhivogatnak embereket a hr-esek, hogy ugyan nézz már szét az ismerőseid között?

    Feltöltöm a cv-met egy állásportálra, és attól függ a munkahelyem, hogy volt-e kedve kifizetni a cégnek a lekérdezés díját? Ez védi a jelöltek esélyeit?

    Mert ha igen, akkor én minimum a galaxist meg az évezredet eltévesztettem, mikor ide küldtek…

  26. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Nem a mundér becsületét védem, mert nekem azt nem kell, se HR-es nem vagyok, se nem szorul védelemre a mundérjuk. Hanem a jelöltek esélyeit védeni kell. Ha így nem lesz egy felhívott ismerősének állása, akkor az veszteség, mert amíg embereket az hajt, ezzel legalább jól kibaltázhatunk a “szemét” hívóval (vagy Mária esetében, mi az, hogy ő nem keres valamin?), akkor azzal egy lehetséges ismerősével is kibaltázott egyúttal. A posztbeli levélíró pl. rájött, hogy tényleg, nem biztos, hogy őt akarják a callcenterbe villamosmérnökként, de ez nem is baj, majd ajánl mást. Eddig eszébe sem jutott, nem mert rosszindulatú, hanem mert nem tudta, hogy ezt lehet! Ha megtanulja minden felhívott, hogy esetleg ajánlhat mást is, akkor az más embereknek állást jelent.

  27. Bambano
    mondta:

    @jobangel: azt írtad egy korábbi hsz-edben, hogy a hr-es cége dönt úgy, hogy nem fizeti ki az adatbázis lekérdezés költségét. Miért is tolja rá másra ezt a költséget?

    A hr-es cége kaszálja a profitot a keresésen, akkor nála kell lecsapódjon a vonatkozó költség is.

    Hiába véded a mundér becsületét, ez lehúzás.

  28. Bambano
    mondta:

    @jobangel: ha nem fizet olyan adatokért, ami nem kell neki, akkor minek telefonálgat annak érdekében, hogy megszerezze?

  29. jobangel
    mondta:

    @F.t.: Ezek már akkor vannak, amikor a hirdetés is csődöt mond.

  30. @jobangel:
    ” De azzal, hogy nem fizet olyan adatokért, ami neki nem kell, nem követ el hibát. Neki az volt a kritérium, hogy “svédül beszélő”.”
    Így leírva már nem csak lehúzás, hanem rosszindulat is.
    Ha fizetne az adatért, akkor tudná, hogy az illető nem ilyen munkakört keres, azaz nem is lenne indoka felhívni. Ehelyett inkább végig spemmel mindenkit.
    ” neki akkor is callcenteres kell, és az az egyetlen kapaszkodója, hogy talán ezek ismernek valakit, aki call centeres akar lenni, és beszél svédül.”
    Erre találták ki a hirdetéseket,nem?
    Ha látok egy álláshirdetést ami érdekelheti egy ismerősömet , akkor az továbbítom neki (“önzetlenül segítek neki”), de vaktában megadni valki elérhetőségét az nem segítség.

  31. jobangel
    mondta:

    @HellsAngel: Ez már filozófia+pszichológia, de én azt látom, hogy ha valaki tudna segíteni, de nem akar, akkor az csak azért van, hogy másnak legyen már rosszabb, mint neki, ill. nehogymár egy kicsit jobb legyen annak a másnak úgy, hogy neki közben nem lett jobb. Tipikusan ilyen, mikor valamilyen gyűjtést rendező embernek azt vágják oda, hogy “nekem ki gyűjt?” Hát majd ugyanaz az ember, aki most, ha te is hajléktalan, rákos, árvízkárosult stb. leszel – szólnék vissza a gyűjtő helyében…

  32. HellsAngel
    mondta:

    @jobangel: Az ember azert nem segit onzetlenul, mert amikor majd neki kell segitseg, ugysem fog senki sem segiteni, igy aztan kar elore elpazarolni azokat a kapacitasokat, amik a megelozesre fordithatoak. Viszont egy ismeros allashoz juttatasa egyaltalan nem onzetlenseg, ha nem is biztosan, de kecsegtet nemi megterulessel, foleg ahhoz kepest, hogy neked kb. nulla energiadba kerul.

    Mas szavakkal: attol, hogy valaki nem onzetlen, meg nem kell rosszindulatunak lennie.

  33. jobangel
    mondta:

    @HTünde: Alapvetően egyetértek, de itt nincs szó arról, hogy a keresés költségét nem fizeti ki. Kifizeti: rááldozza a munkaidőt, az adminisztrációt, a hirdetési költséget, a portál előfizetési díját, a telefonköltséget. De azzal, hogy nem fizet olyan adatokért, ami neki nem kell, nem követ el hibát. Neki az volt a kritérium, hogy “svédül beszélő”. Atomfizikus, vagy villamosmérnök, az egyelőre mindegy. Ha lekéri ezeket az adatokat és fizet érte, akkor is ugyanott van: lesz villamosmérnök, meg atomfizikus a listán, de neki akkor is callcenteres kell, és az az egyetlen kapaszkodója, hogy talán ezek ismernek valakit, aki call centeres akar lenni, és beszél svédül.

    A 0 Ft-os pincérállásokról is egyetértek, konkrétan szénné büntetném ezeket a munkáltatókat.

  34. Hujber Tünde
    mondta:

    Sajnos egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ha a HR-es nem akarja kifizetni a keresés költségét, akkor az lehúzós. Profi HR-es beleszámítja (pláne, ha főállású karriertanácsadó-fejvadász iroda!) ezeket költségeket az üzleti tervébe, a büdzséjébe. Aki nem, az spúr, olcsójános és biztosan nem profi.

    Ez a szituáció hasonlít ahhoz, amikor az étteremtulaj nem ad fizetést a pincéreknek, mert a vendégek úgyis adnak borravalót, éljen meg abból. Az ilyen tulaj nem csak a pincért húzza le és veszi semmibe, de a tulajdon vendégeit is hülyének nézi.

  35. jobangel
    mondta:

    @enpera: önzetlennek lenni sokak szemében hülyeség. Aztán mikor ők szorulnak segítségre, csodálkoznak, hogy a senki sem segít rajtuk.

  36. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Ki beszél itt arról, hogy “mindig abból élni”? Speciális esetről volt szó már a posztban is.

  37. jobangel
    mondta:

    @Mária: Ki kérte, hogy hajtson fel neki jelöltet? A segítség nem a hívónak szól (aki talán nem is HR-es), hanem a hívott esetleges ismerősének.

  38. Mária
    mondta:

    @jobangel:

    Te írtad:

    “még az is lehet, hogy olyan külső adatbázisban keresett egy állásportálon, amiben megtalálta a svéd nyelvtudású jelöltek nevét, és a neveken, telefonszámokon kívül mást nem tud róluk, mert az már fizetős keresés lenne”

    Utána meg ezt írtad:

    “pl. a fenti élő példában: mégis hogy keressen svéd nyelvtudású call-centerest?”

    Mi lenne, ha fizetne az infóért?

    Nagyon helyes szűrő a fizetős keresés!

    Mi lesz később, ha alkalmazza azt a speciális tudással rendelkező jelöltet? Mekkora bért fizetne neki a speciális tudásáért?

    Ha már azért se hajlandó fizetni, hogy megtalálja a jelöltjét, és vadidegen álláskeresőket akar lehúzni, hogy ingyen, a saját költségükön hajtsák fel neki a jelöltet?

  39. enpera
    mondta:

    @Mária: neked lehet fura, de az átlagember szeret segíteni a barátain. Én is ajánlottam már be barátot, fel is vették, örült is neki.
    A magadfajta arrogáns érdekemberek ezt nem fogják fel.

  40. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Amit írsz az alapvető ebben az esetben. Mint ahogy az is, hogy ha pár kérdésből nem derül ki a munkakör/pozíció, akkor elköszönünk a telefonálótól. Amelyik cég képtelen a betöltendő állás hozzávetőleges leírását tudtára adni a potenciális munkaerőnek még a személyes interjú előtt, az nem akarja betölteni azt a helyet.
    Igazából azért írtam, mert meglepett, hogy létezik ilyen jelöltkeresési ‘megoldás’.

  41. Bambano
    mondta:

    @jobangel: de nem csak a fejvadász cég követhet el adatkezelési kihágást, hanem az is, aki úgy ajánlja be a barátját egy fejvadászhoz, hogy előtte erre nem kért engedélyt. ugyanígy, ha te felviszed a haverod adataid a facebookra, azért elvileg kaphatsz börtönt.

    “Magunk közt szólva az adatkezelőnek bejelentkezés adatvédelmi szempontból semmit sem ér, de legalább eltart egy sóhivatalt.”: gondolom nem ismered a helyzetet ebben a témában, ezért írsz ilyeneket.

    Ha “vannak helyzetek”, akkor a cég miért nem hajlandó kifizetni a keresés díját??? ha nem akarja kifizetni a saját költségeit, ne végezze el azt a keresést. De mindig abból élni, hogy majd mások felhajtják a saját költségükre a jelöltet, lehúzás. És igen, kár ér “valakit”, csak egy embert nem ér túl nagy kár, viszont a cég szempontjából ez összeadódik, és így sokat spórol. Példa: nem fizet ki mondjuk 30 rugót a keresésért, így nincs rendes adatbázisa. Téged is felhív, te felhívod 3 haverodat, darabját 50 forintért, hogy érdekli-e a meló. Akkor neked volt 150 forint indokolatlan kiadásod, és azt a te habitusod fogja eldönteni, hogy ezt a 150 forintot az “üsse kánya” kategóriába, vagy az “úgyis beszéltem volna vele más miatt” kategóriába vagy a “francba, elpazaroltam” kategóriába sorolod be.

    Viszont a cég megspórolt 30 rugót. Tehát ez lehúzás.

  42. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Nem akarnék jogászkodni, de valamit elég rendesen félreértettél a Btk-ban. Az adatkezelési szabályok egy közvetítő cégnél a törvényi előírásnál is szigorúbbak, itt emberekkel “játszanak”, nem lehet, hogy valakiről kiderül idő előtt, hogy állást keres, a diszkréció a legfontosabb. Ugyanakkor az adatokat nagyon pontosan kell ismerni, mert el kell kerülni, hogy valaki a saját cégéhez legyen kiközvetítve stb. Ezért kell frissen tartani az adatokat, és pont ezért nem lehet szabadon “nézelődni” ezekben az adatbázisokban – mert még kiderül, hogy egy HR-es azért nézegeti, hogy megtudja, egy bizonyos ember keres-e állást. Így nem lehet keresni cégnévre, csak iparágra, emberek nevére meg végképp nem.
    Magunk közt szólva az adatkezelőnek bejelentkezés adatvédelmi szempontból semmit sem ér, de legalább eltart egy sóhivatalt.

    Az üzemszerű segítségről: nem üzemszerű, de vannak helyzetek, amikor ezt lehet tenni, pl. a fenti élő példában: mégis hogy keressen svéd nyelvtudású call-centerest? Általában lehúzás akkor lenne, ha kár érne bárkit is, de nem ér kár.

  43. Bambano
    mondta:

    @jobangel: nem, ez a valós jogi helyzet, ha valakinek a személyes adatát kiadod az ő engedélye nélkül, azért valóban egy év jár a btk szerint.

    Szokjatok hozzá, hogy az utóbbi másfél évben nagyon durván bekeményítettek az adatkezelési szabályokban. Én ugyan csak a szolgáltatói szférára vonatkozó szabályokat ismerem betű szerint, a fejvadászokra vonatkozókat nem, de nem lennék meglepve, ha ott is kellene (vagy záros határidőn belül elrendelik, hogy kell) adatvédelmi felelős és be kellene jelentkezni az Országgyűlés adatvédelmi biztosához adatkezelőnek.

    “Ha a cég úgy dönt, hogy nem fizeti, akkor ezt lehet tenni … Én már csak olyan vagyok, hogy ha segíthetek valakinek, akkor megteszem, mert miért ne legyen jobb másnak?”: bennem mindig az mozog, hogy a segítség az kivételes alkalom. Itt viszont, ha a cég nem akarja kifizetni a saját költségeit, akkor üzemszerűen alapoz arra, hogy valakik mások fizetik majd ki helyette az ő költségeit, az (az üzemszerűség) viszont nem segítségkérés, hanem lehúzás.

  44. jobangel
    mondta:

    @Bambano: jézusom, ez már paranoia, de lehet, hogy csak túlhiszti. Btk. mi? Az visszaéléskor van, te meg nem visszaélsz, ugye? Magánemberként sem értem ezt a nagy parát. És nem, nem kell megoldani helyette a problémát. Ha sajnálod a haverodtól azt a 30 forintot, amennyiért fel tudod hívni, hogy helló, lehet, hogy megtaláltak egy melóval, ami jó lenne neked, akkor megint nem a közvetítőkben van a hiba.
    Ha az adatbázis keresési díját nem a tisztelt HR-es fizeti, hanem a cége. Ha a cég úgy dönt, hogy nem fizeti, akkor ezt lehet tenni. Persze el is lehet küldeni a hívót a francba, kérdés, hogy jó-e ez valakinek? Én már csak olyan vagyok, hogy ha segíthetek valakinek, akkor megteszem, mert miért ne legyen jobb másnak?

  45. Bambano
    mondta:

    @jobangel: “küldje el az állás adatait emailben” tehát nem a haverom elérhetőségeit ajánlom be egy ismeretlen szintű adatbázisba, hanem a sajátomat. frappáns ötlet. Annyiból jobb, mint kiadni a haver adatait, hogy azért a btk 177A paragrafusa szerint 1 év börtön jár, a saját adatom kiadásáért meg nem.

    Egyébként pedig az első hozzászólással összecsengő kérdés, hogy a tisztelt hr-es nem hajlandó kifizetni a bővebb adatbázis keresés díját, de én hívogassam a haverjaimat a saját költségemen és oldjam meg helyette a problémákat? elég érdekes elképzelés.

  46. Bambano
    mondta:

    “Persze a hívó dolga sem egyszerű, még az is lehet, hogy olyan külső adatbázisban keresett egy állásportálon, amiben megtalálta a svéd nyelvtudású jelöltek nevét, és a neveken, telefonszámokon kívül mást nem tud róluk, mert az már fizetős keresés lenne”: oké, tehát ő spórol, ezért mindenki más tűrje el, hogy felkészületlen??? komolyan nem értem, mit szeretne a hr-es szakma?

    A fizetési igényre megjegyzést tenni nem azért gond, mert önmagában is bunkóság, hanem azért, mert egy bunkó beszólással próbálja a saját hibáját áttolni a villanyászra. Ő nem nézte meg a cv-t, ő nem végezte el a házi feladatát, és amikor a hívott fél ezzel szembesíti, akkor még neki áll feljebb???

    megint csak a botcsinálta hr-es amperkergetőnek van igaza.

    attól tartok, ha ez a cikksorozat hasonló tartalommal fog folytatódni, az jól bizonyítani fogja a hr-esekről keringő összes negatív sztereotípiát.

  47. Bambano
    mondta:

    “Miért kellene egy telefonos meghívás miatt felkészülnie mindenki CV-jéből a hívónak?”: hát ki a bánatnak kellene felkészülnie a híváshoz, ha nem a hívónak??? ő akar valamit, ő kezdeményezi a kapcsolatot, neki kell felkészülnie, más megoldás fizikailag lehetetlen.

    Ez megint a szokásos hr-es disznóság: a hr lusta elvégezni a feladatát, de elvárja, hogy mindenki ugráljon az ő kénye-kedve szerint és tűrje el, hogy felkészületlenül zaklatja. francokat.

    most arról ne beszéljünk, hogy amíg a telefon kicsörög, addig egy cv-ből el lehet olvasni azt a két sort, amiben a végzettség van.

    a botcsinálta hr-es villamosmérnöknek igaza van.

  48. jobangel
    mondta:

    @anyadmajma: A horoszkópus HR-esről már külön kutatást végeztem, hivatásos horoszkópkészítők is felkerestek, hogy ki az a barom, aki erre használja a horoszkópot, mert ellenkezik az összes elvükkel. De mint kiderült, nincs ilyen, városi legenda. Aki azt mondta, hogy állásinterjún horoszkópot készítettek róla, arról is kiderült, hogy nem volt horoszkópkészítés (előző poszt kommentjei),csak némi csillagjegyes jellemzés. Nem mintha ez jó lenne, de nem, horoszkópkészítés kifejezetten nincs.

  49. anyadmajma
    mondta:

    @jobangel: Na, ez az! elvileg!
    Én szépen elküldöm az önélterajzom, ha keresek állást. Ő meg szépen rakja csak be az adatbázisába. Oszt hívjon, ha kellek. De ez nem nagyon van így.
    Nem az a baj, hogy mi az elmélet, hanem hogy mi a gyakorlat. Full idióta hülyék keresnek meg a fejvadásztól, full idióta hülyékkel beszélek a cégnél, mint HR-s. Már ugyan leszoktak róla, de nem is olyan régen pl. HOROSZKÓP szerint vették fel az embert.
    Szóval, van ugyan kivétel, de többségében szar a rendszer.
    10ból 2-3 cégnél beszéltem szakmai emberrel. 7-8 nál beszéltem a HR-essel, akinek fogalma nem volt róla, hogy mit csinál, de volt szép tesztje meg sablonja.

  50. jobangel
    mondta:

    @anyadmajma: Szerintem ezt a helyzetet picit félreérted, ahogy Mária is. Te nem dolgozol meg semmiféle jutalékért. A jutalékot a munkáltató fizeti, a közvetítő dolga összerakni az állásprofilt, jelölteket gyűjteni, szűrni, állásinterjúzni, értékelni, riportolni. Ő ezért a munkáért kap jutalékot, nem azért, mert te feltöltöd a CV-d. És igen, magadnak kell állást keresned, mert más neked nem fog. Pl. ezért nem szabad fizetni egyetlen közvetítőnek sem álláskeresőként “regisztrációs díjat”, meg egyáltalán, egy fillért sem. A közvetítők a munkáltatónak keresnek jelöltet.

  51. anyadmajma
    mondta:

    @jobangel: Hát, elég naiv elképzelésed van a világról. @Mária: nak véletlenül igaza van. Engem ez a fajta dolog felettébb emlékeztet az MLM rendszerre. Engem pl. hívogattak anno olyan fejvadász cégtől, ahová nem pályáztam. Szerinted honnan vették az elérhetőségemet? Ja, és persze minden szarra akartak rávenni, csak hogy a fejpénzt megkapják. Állítólag iszonyatosan keresett gépipari hiányszakmában olyan munkákat akartak adni, hogy ihaj. De elég sok más eset is előfordult, van némi hiteles infóm a HR-es szakmából is.
    Botrány, hogy mit képzelnek magukról sokan.

  52. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Erre írtam, hogy próbáljon meg kiszedni több infót, ha nem tud, annyiból kell dönteni, amennyi van. És természetesen lehet úgy is dönteni, hogy nem kockáztat. Ha sokan döntenek úgy, majd a hirdető átgondolja, hogy jól csinálja-e a keresést.

  53. jobangel
    mondta:

    @Mária: Nyilván nem az elérhetőségét adod oda. Hanem elmondod, hogy van egy ismerősöd, akit érdekelne, küldje ez az állás adatait mailben, majd továbbítod neki. De ez alapvető bármilyen ajánlásnál.

  54. Mária
    mondta:

    @jobangel:

    Na és az ismerősöd örülni fog annak, ha naiv jószándéktól vezérelve beajánlod az elérhetőségét egy ki tudja, milyen minőségű, ki tudja, mire használt adatbázisba?

    Vagy inkább a felmenőidet fogja emlegetni minden egyes alkalommal, amikor hóttidegen asszisztensek csörgetik őt a hülyeségeikkel, meg hogy nem tudna-e valakit ajánlani egy kihagyhatatlan állásinterjúra?

  55. kukatr
    mondta:

    Az első pontra adott válaszodra reagálnék.
    Felhívnak egy vidéki munkanélkülit, hogy jöjjön Pestre egy tesztre meg nem adott munkakör(ök)höz. Szerinted kockáztatni fog ezért egy tízezrest azért, hogy esetleg beajánlják egy ismeretlen pozíció állásinterjújára?
    Vagy cseréld le ezt egy dolgozó emberre, aki a szabadságából áldozna be egy napot ezért.
    Ez a hozzáállás normális?

  56. anyadmajma
    mondta:

    @Mária: Nemá, van értelmes véleményed is?

    Amúgy pont át tudom érezni a helyzetet, amikor “csak” úgy felhívnak. Átéltem, amikor költözés miatt munkát kerestem. Pár éve volt, de néha még kétségbeesésükben ma is hívnak.

    A másik, hogy én regisztráljak, töltsem fel az önéletrajzom. Ezek azt akarják, hogy keressek magamnak állást, aztán meg adjuk oda nekik a jutalékot, amiért mi dolgoztunk meg. Bár amilyen tempóban haladunk, 5-6 év és elérjük a “nyugati” színvonalat, ami pont ez, hogy a semmiért kaszálnak, mondván szolgáltat, de érdemi munkát nem végez.

  57. gabcigirl
    mondta:

    Nem akarom dicsérni a hazai HR-szakmát, mert nem is nagyon lehet – az viszont egyből kiderült, hogy szegény levélíró viselkedés szempontjából jókora furkótuskó és társai.

    Kedves Levélíró! Azt nem tanította még meg a pedigrés famíliád a sziperszuper hiányszakmáiddal együtt, hogy illene emberként kezelni azokat is, akik nem a te magasságos szakmádban dolgoznak?

    A fenti attitűd miatt van elég pszichopata légkör bizonyos cégeknél, mert sok embernek a tudása mellé nem sok empátiát osztottak. Ráadásul rengeteg reálértelmiségi sajnos iszonyat nagy bunkó-örülhetsz, hogy megtestesíted a sztereotípiát.

    Jó helyen dolgozom, jó munkakörben, mielőtt kezdődne a viszont fikázódás.

  58. jobangel
    mondta:

    @Mária: Szerintem úgy, hogy ha egy ismerősödnek segítesz lehetőséghez jutni, az neked is jó, mert jó érzés segíteni, meg az ismerősödnek is, mert épp nem volt (jó) állása, általad meg akár lehet is.

  59. Mária
    mondta:

    “A segítségét kérném, svédül beszélő embereket keresek call centerbe”. “

    Ha tudok nekik ajánlani, mennyit fizetnek a tippért? Vagy ingyen képzelik, hogy majd én termelem nekik a jutalékot, amit a leszállított jelölt után kapnak? Vagy hogy képzelik?