Könyvajánló: Bitektől az e-Parlamentig – Egy Neumann-díjas informatikusnő élettörténete
Mára egy jó könyvet hoztam! Ha egy inspiráló történetet keresel, ami megmutatja, hogyan lehet szakmailag erősnek, emberileg hitelesnek és vezetőként példamutatónak lenni, akkor ezt a kötetet ne hagyd ki!
Kertészné Gerecz Eszter könyve, a Bitektől az e-parlamentig ritka kincs. És nem csupán a könyv, hanem a mögötte álló személy is.
A WITSEC (Women in IT Security) Egyesület szervezte a könyvbemutatót, a bensőséges női hangulat garantált volt. Eszter magával ragadó, őszinte történeteket mesélt: hogyan lett az informatikai pálya egyik meghatározó szereplője, hogyan építette fel a megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélyét, milyen szakmai életutat járt be? Nekem személyesen is volt szerencsém szakmai kapcsolatba kerülni vele korábban. Már akkor tisztelettel és csodálattal figyeltem, ahogy bármilyen technológiai újítást felkarolt, de megmaradt óvatos újítónak. Az eleganciát, ahogyan a szakmai kihívásokhoz állt, és azt a hiteles szakmai vezetői attitűdöt, amelyet képviselt.
A másfél órás beszélgetés minden perce igazi élmény volt, jó szokásom szerint jegyzeteltem is, így most ki tudok emelni néhány olyan mondatát, ami különösen megfogott, és a könyvben írtakat előrevetíti:
- „Valamit mindig lehet csinálni, ha nem itt leszek, akkor majd máshol.”
Ez erőt ad, ha nehéz döntést kell hoznunk: a munkahelyen, karrierben a meg nem alkuvás sokszor nem tűnik racionálisnak, de visszatekintve mindig jó döntés. Bár magam is így gyakorlom, neki érdemes elhinni.
Mesélt nekünk a vezetői hozzáállásáról:
- „Egy vezetőnek nem kell mindent tudnia, de fontos, hogy vezetőként tudjuk, ki mit tud, és kinek mit kell tudnia.”
Nem győztem bólogatni, hiszen ez bármely vezetői funkcióra, szerepre, stílusra igaz, iparágtól is függetlenül, időtlenül! A hivatástudat és a bizalom összefonódása meghozza a hosszútávú sikert.
Kérdezték, mit tanácsolna a jelenlegi IT szakembereknek, fiataloknak:
- „Mérlegeljék, hogy amit fejlesztenek, az milyen célt szolgál.”
Az IT világa nem csak kód és infrastruktúra – etika és társadalmi felelősség is. Valójában azt gondolom, bármilyen szakterületen fontos elvárás lehet ez.
Ez a könyv egyszerre szól nőknek, akik szakemberként próbálnak boldogulni bármely sztereotipikusan férfias szakmában, egy új szakterület úttörőinek (épp most születnek az AI körüli szakmák!), IT-szakembereknek, (leendő) vezetőknek, felelősséggel alkotni vágyó innovátoroknak.
Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az informatika története iránt, szeretne látni egy hiteles szakmai pályát, vagy csak egy inspiráló, szakmai iránymutató és sok helyen megható történetet keres.
# # #
A könyv az EuroMotor Kft. webshopjában is megrendelhető. A webshop linkje a következő: https://euromotor.hu/termek/bitektol-az-e-parlamentig-kerteszne-gerecz-eszter-konyv/
Ezen kívül még van egy e-mail cím is a könyv rendeléshez: kgeszter.konyvrendeles@gmail.com, itt dedikált példányt is lehet kérni.
# # #
Álláskeresés traumák árnyékában – két történet, három tanulság
Van egy mondás, miszerint, ha a hobbid a munkád, többé nem fogsz dolgozni. Ebből levonják a következtetést, hogy a hobbi az olyan, hogy minden pillanatban jól vagy benne, és ha ez a munkád, ezt csinálod egész nap és még fizetnek is érte, akkor az már a kánaán. A mondás is rendesen félrevisz, a következtetés pláne.
Az álláskeresési téma, konzultációk, cikkek, interjúk, mint tevékenység, a saját választásom, imádom is csinálni. A munkám által valaki előrelép, jobb munkája, élete lesz. Ezért dolgozni jó! Ettől még kell bele energiát fektetni, tanulni hozzá, és ki merem mondani: időnként nem vagyok jól benne. Az alábbiak egyik tanulságát le is vonom elöljáróban: csak mert szereted a munkád, nem jelenti azt, hogy nem viselhet meg, vagy nem fáradhatsz el benne. De. Ez is egy iránya sok tanácsadásomnak, amikor nem értik a klienseim, hogy miért tapasztalnak kiégési tüneteket, ha a témát, a tevékenységet és a munkahelyet is szeretik, és fontos nekik, hogy sikeres legyen a cég és ők is. Hogy lesz ebből mégis kiégés? Ábrázolom, miért van mindez, saját történettel.
Főnök, gyere le a gembára!
A Gemba (現場) egy japán kifejezés, jelentése: „a valós hely”. A lean menedzsmentben arra a tényleges helyszínre utal, ahol az értékteremtés történik – pl. a gyártás vagy az értékesítés helye. A „gemba walking” azt a gyakorlatot jelenti, amikor a cég más területein dolgozó munkatársak és vezetők ellátogatnak erre a helyszínre, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a napi működésről. Ezt a megközelítést elsőként a Toyota termelési rendszerében (Toyota Production System, TPS) fogalmazták meg a hatékony működés támogatására. (további érdekességek: Jeffry K. Liker: A Toyota-módszer, HVG Kiadó Zrt., 2008)
A hozzám érkező vezetőkből a vezetők vezetője funkciót betöltők a leginkább kétségbeesettek, ha végre megengedik ezt is maguknak. Rossz vezetőnek lettek kikiáltva, kértek is segítséget profi coachtól, tanácsadóktól, így a céljaik azonosításában, elérésében hatékony támogatást kapnak. A támogatóik viszont pont úgy az elefántcsonttoronyból nézelődnek, mint a vezető maga. A beosztottjaik valós megéléseit végül úgy kapták meg, hogy egy (több) fájdalmas kommentet vágtak a fejükhöz. Egy kegyetlenül őszinte exit interjút, vagy elégedettségmérésbe írt, irányított kérdéseket megkerülő megjegyzést, névtelen panaszos e-mailt, rosszabb esetben nyílt összetűzést egy meetingen, teljes munkatársi fórumon, egy felmondására készülő beosztottól…
Az imposztor-szindróma ára: mennyibe kerül a cégeknek a szervezeti bizalomhiány?
Az imposztor-szindrómával küzdő ember alábecsüli a saját képességeit, emiatt folyamatosan attól fél, hogy előbb‑utóbb a többiek is rájönnek, hogy a valóságban ő értéktelenebb és tehetségtelenebb, mint amilyennek hitték, és az elért teljesítménye mögött nem is az ő képességei állnak. Az imposztor szó jelentése szélhámos, csaló. A kutatók azért adták ezt a nevet a jelenségnek, hogy kiemeljék: az érintettek a tehetségük, eredményeik külső elismerése ellenére sem hiszik el magukról, hogy megérdemlik mindazt, amit elértek. Megfelelési kényszer a legfőbb belső motivációjuk, munkában kihasználhatók, befolyásolhatók.
Az imposztor-szindrómát a legtöbben az egyén „hibájának” tartják, a közvélekedés szerint az érintett önbizalomhiányos, érzékeny, túlgondol dolgokat. Ritkán gondolunk arra, hogy mi táplálja ezt az érzést. Milyen szervezeti működés, vezetői attitűd, elvárásrendszer az, ami fokozza ezt az állapotot? És milyen károkat okoz ez a cégeknek?
Álláskeresés házon belül – amikor nem céget váltasz, hanem feladatot
Ha régóta vagy már egy pozícióban, és nincs kilátásod semmilyen új feladatra, vagy másfajta előrelépési lehetőségre, a feladat már nem is passzol vagy unalmas rutinná vált, esetleg egy új diplomát vagy friss tudásanyagot szereztél, ez mind olyan helyzet, ami felébreszti az állásváltás szándékát. Ha egyébként jó munkahelyen, jó cégkultúrában vagy, akkor egy állásváltás nem tűnik jó ötletnek. Köztes megoldás: állásváltás házon belül!
Ilyenkor ügyfeleimmel két fő irányt azonosíthatunk belső álláskeresési célként:
– az adott szakterületen belüli előrelépés, nagyobb felelősséggel járó pozíció felé (a.k.a. előléptetés – igen, majdnem reménytelennek hangzik),
– vagy egy teljesen új szakmai irányra váltás, de cégen belül maradva.
Inspiráló női karrierutak a digitális gazdaságban – Díjátadó esemény beszámoló
Múlt héten egy különleges rendezvényen vettem részt díjátadóként és zsűritagként a „40 év feletti női példaképek a digitális gazdaságban” díjátadó ünnepségén.
Ez az esemény nemcsak a díjazottak számára volt meghatározó, hanem mindannyiunknak, akik hiszünk abban, hogy a technológiai szektorban a tapasztalat, az elhivatottság és a folyamatos fejlődés valódi értéket teremt ÉS ezt az értéket nők is képesek megteremteni.
Belőlem orvost vertek!
Egy kétségbeesett karrierváltó írta ezt sokéve egy álláskereső fórumon, az akkori fórumtagokkal közösen próbáltunk segíteni neki. A nickneve mögé bújva meg merte osztani az összes fájdalmát, kétségét a szakmai munkájáról és arról, hogyan befolyásolta a szakmai életét a szülei kontrollja. 40+ éves lehetett, többen biztattuk: nem késő váltani. Remélhetőleg megtette.
A története sokszor eszembejut, amikor a helyzetéhez hasonló romboló sorsokat azonosítok az ügyfeleimnél. A jószándék és a pokolba vezető út összefüggése szinte mindig megjelenik.
A nők és a pénz
A Nemzetközi Nőnap és az álláskeresés metszéspontja mindenképpen női karrierépítés lesz. Most egy olyan szempontból, ami még ilyen explicit módon nálam nem volt, ez pedig a pénz.
Az, hogy egy nőnek lehet felsőfokú végzettsége, állása, jövedelme, nem túl régi vívmány, még 130 éves sincs. Glücklich Vilma 1896-ban iratkozott be egyetemre (ELTE), ő volt az első magyar egyetemista lány. Matematika és fizika szakos középiskolai tanárként végzett. 1889-tól 1921-ig polgári iskolai tanárként dolgozott Budapesten, 1917-ben igazgató lett. Rendszerszintű megoldásokban gondolkodott a szegénység enyhítésére, sokat tett a nők gazdasági függetlenségéért, kiemelt figyelmet fordított a gyermekvédelemre.
Akkoriban a jogi környezet nem volt ehhez támogató, most elvileg minden lehetőség adott, és mégis, mindhárom probléma fennáll. A nők gazdasági függetlenségének fontosságáról női álláskeresői tréningeken én is sokat mesélek. Milyen, ha van pénzünk: az a szemlélet, ahogyan nőként megkeressük, elköltjük vagy befektetjük a pénzeinket hatékony eszköz lehet(ne) a nemek közötti egyenlőség támogatására. Milyen, ha nincs: a családon belüli erőszak általában gazdasági erőszakkal indul, a nők anyagi kiszolgáltatottsága pedig szinte garantált a gyermekvállalással.
Ezért nálam külön tananyag, hogy hogyan érhetik el az anyagi függetlenséget a karrierépítés által, nőként, anyaként, GYES/GYED visszatérőként, karrierváltóként, pályaújrakezdőként.Nem csupán jó állás és hozzá tartozó megfelelő jövedelem kell a nők anyagi biztonságához, hanem egy teljesen új gondolkodásmód a pénzről nőként – amit nem tanítanak meg a nőknek, sőt.
Elég volt a motiválásból!
Mi motivál téged? – kérdezik állásinterjún, és sikítani akarok az ezt épp elszenvedő jelöltjeim nevében is. Miért nem értik, hogy a (leendő) munkavállaló nem így működik? Vagy, még az álláshirdetésbe beírták, hogy motivált embert keresnek. Sok probléma van ezzel, egyszerű történés döbbentett rá, hogy írjak erről.
Napi 2 liternyi tiszta víz megivása fontos egészségvédelmileg, amit nekem elég nehéz összehozni, ha csak nincs folyton előttem a téma. Be kellett hát ruháznom egy 2 literes kulacsra, azaz mindig a szem előtt lesz – valójában asztalom alatt és folyton felrúgom, tehát elvárásom, hogy záródjon jól 😊. Az egyszerű use case mellett tovább finomítottam a specifikációt, hogy passzoljon az íróasztalomon lévő cuccok színéhez (jó’van’na, ilyen vagyok). Így indultam túrázni a webáruházak erdejébe. Egy idő után elemi düh fogott el a mindenféle feliratos tartályoktól, miszerint óránkénti rovátkákkal felcimkézve „kitartás!” „jól csinálod!” és egyéb idióta, motiválásra szánt szlogenek jöttek elő. Kiegészítettem a specifikációt azzal, hogy ilyen irományok nem lehetnek azon a kulacson, amit beengedek az életembe. Makacs kereséssel megtaláltam az ideális ivócimborát, megrendeltem, happy end.
Mi bajom volt a motiválással?
Az egybites szlogenek, amik inkább feldühítettek, és másfajta akcióra késztettek, napi szinten jönnek szembe velem a jobangeli munkám során is,
Jobhopper vagy csak ügyetlen álláskereső?
Korábban arról írtam, hogy hogyan tudjuk a szakértőinket a stratégiánkról, víziónkról meggyőzni, és ezzel támogatójává tenni. Ez a megtartás eszköze. A megtartás viszont fura módon már az állásinterjún elkezdődik, és a munkavállalónak már jelölt korában tennie kell azért, hogy meg akarják majd tartani. Ez most zavarosnak tűnik, de rögvest kifejtem.
A jobhopper cimkét úgy lehet megkapni, hogy megnézik az álláskereső utóbbi munkahelyeit, és ha 5 éven belül azok száma 4, 10 éven belül 5-7, akkor itt bizony jobhopperség van, jujuj, most mi legyen? Természetesen ennél komplexebb a kérdés. Az állásinterjún (előszűrő telefonbeszélgetésen) lehet megtudni, megfelelő kérdésekkel, hogy egy ügyetlen álláskeresőről van szó, aki mindig elvállalta az első szembejövő állást, vagy egy minden hájjal megkent szerencselovagról. Előbbiből megfelelő támogatás és megtartási akciók mellett remek karrierváltó, lojális, sokáig maradó kolléga lehet, a második lesz az, aki több kárt csinál majd, mint hasznot. Pedig CV-jük szerint egyformán cégek közötti vándormadarak… Van még egy kategória, a „sikertelen megváltó”, akit utolsó csodatevőként vettek fel egy-egy válságban lévő céghez, de nem sikerült csodát tennie, így a cégek „elmúltak” alóla.