Állásinterjú végén: „köszönjük, hogy eljött, hamarosan jelentkezünk”

Állásinterjú végén: „köszönjük, hogy eljött, hamarosan jelentkezünk”

Így búcsúzik az interjúztató, aki egyáltalán nem biztos, hogy HR-es. Majd soha többé nem hallasz felőlük.

Ez egy nagyon rossz trend, legalább állásinterjú után fontos lenne, hogy visszajelzést kapjanak az álláskeresők. Hiba, ha nem történik meg, de álláskeresőként ezzel nincs dolgunk. Illetve van, az a dolgunk, hogy elejét vegyük a vissza nem jelzésnek.

Hogyan?

Az állásinterjú ugye egy üzleti tárgyalás. Tudjuk mit akarunk a másiktól, megegyezünk dolgokban, információt gyűjtünk, a tárgyalás végén vagy később döntést fogunk hozni. A munkáltató is, az álláskereső is. Megírtunk jól egy önéletrajzot, ezzel eljutottunk az állásinterjúra. Ők már az önéletrajz alapján pár előzetes várakozást megfogalmaztak – ha csalódást okozunk, nem lesz állás… Szuperjó önéletrajzok írói legyenek szuperjók az állásinterjún is.

A másik oldala is igaz ennek, megkívánjuk az állást a hirdetés és a cég honlapja, esetleg hírneve alapján, megírjuk szépen az önéletrajzot, elmegyünk állásinterjúra, és egy balfácán fogad bennünket…

Amikor közszférás önéletrajzot javítok…

A közszféra, kormányzati szféra „ad” egy olyan készséget az embereknek, ami sok kárt okoz az önéletrajzukban: a hivataloskodó, terjengős, fölöslegesen szabatos fogalmazást, és az ebből eredő sikertelenséget. A probléma abból ered, hogy a történelem során az egyszerű megfogalmazás nem mutatott tekintélyt (vissza is utalnék kis gumicicám, tekintélyelvű oktatás által okozott károkra). Hosszan, értelmesnek tűnően kell beszélni, és akkor okosnak, tekintélyesnek látszunk – a régi gondolkodásmód szerint. Tanult ember nem fogalmazhat egyszerűen – legalábbis a „régi iskola” szerint.

A képpel ellentétben, a körülményes megfogalmazás nem hoz eredményt az önéletrajzoknál…

Közben a világ felgyorsult, senkinek sincs már ideje szövegeket olvasgatni, értelmezgetni, átfutja, „szkenneli”, ami megragad, abból dolgozik. Tehát, minél terjengősebb, szabatosabb, annál biztosabb, hogy sikertelen lesz az önéletrajz. A siker titka az áttekinthetőség, a strukturáltság, a megértés segítése. Nem önéletrajz, de remek példa a KockaPont oldalán a leírás arról, kik is ők. Egyszerűen, érthetően van fogalmazva, mert arra számítanak, hogy autisták is olvasni fogják. Mégis, így hatékony. Így kell ezt az önéletrajzokban is. Prezentációimban gyakran mutogatom az alábbi – fiktív! – példát, ami jól mutatja, mi is a baj a közszférából versenyszférába tartók önéletrajzaival:

HR Fest – 2020. november 5. – Köszönet

Akik Facebookon, Linkedinen követnek, valószínűleg látták, hogy múlt csütörtökön előadóként meséltem toborzóknak B2B értékesítési módszerekről a HR Fest-en.

Nagy megilletődöttséggel, sok éjszakás felkészüléssel indultam neki, 18 percben megpendíteni 20 évnyi, 2 válság lekezelése utáni B2B értékesítési tapasztalatot nem volt könnyű… Ráadásul online fesztiválon így még sosem vettem részt. Ez az, amit kihívásnak hívtunk, amikor még nem volt ciki ezt a szót használni.

Ezúton is köszönöm minden szervezőnek a támogatást, segítséget, és szívből gratulálok!

Nemcsak HR-eseknek

Amikor ott voltam a stúdióban, jópár kerekasztal-beszélgetést végighallgattam. Nagynevű HR-es vezetők, komoly cégek szakemberei beszélgettek fontos dolgokról. Arra gondoltam, kár, hogy ezt a sok hasznos dolgot nem látják-hallják a panaszkodó álláskeresők.

Kitörés egy rossz állásból

Folytatva a már megkezdett témát, a rossz állásból való „kitörést” járom körbe egy kicsit.

Miért is kitörésről beszélek? Mert tényleg (lelki)erőből kell csinálni, gyorsan, hatékonyan, és bizony lesznek károk is, fájdalmak is, mint minden törésben. És mert racionális választás ugyan, de külső kényszer hatására.

Milyen a rossz állás?

Miután régóta motivál egy kedves kommentelőm, hogy írjak majd a sikerről 😉 , most akkor kezdjük a sikertelenséggel. Értékrendtől függően sok mindentől lehet rossz egy állás. Az általános definíció mégis az, hogy akkor rossz, ha nem érzed jól magad benne, és magyaráznod kell magadnak, miért vagy benne mégis.

Kockacsoki – szerethető munkahely küldetéssel

Amikor „jó cégekről” mesélek a itt blogon, azaz jó munkáltatókról, azokra majdnem mindig a „nagy cég” jelző is igaz.

Ma egy egészen kivételes alkalom következik, amikor egy kis céget szeretnék bemutatni. Aki „jó cég”, mert olyan, amilyennek a kkv-nak lenniük kellene, és amire nem mondhatjátok, hogy „ugyanmár, ez mese, ilyen nincs”. Vannak kis magyar cégek is, ahol jelen vannak jól meghatározott munkafolyamatok, közös munka a munkavállalóval. Sőt, olyan is van, akinek van igazi küldetése, van érthető terméke, és nem az álláshirdetéseiből tudjuk róla, hogy „családias”, hanem valóban az, a szó jó értelmében. A legkifejezőbb szó, amivel jellemezni tudom őket: szerethető.

Riportalanyom Dénes Ákos, a Kockacsoki ügyvezetője.

Kitörés – Október 17: szegénység elleni harc világnapja

Előző posztom kommentfolyamában felmerült az igény, hogy a rossz helyzetben, rossz munkahelyen lévők kitörési lehetőségeiről írjak. Természetesen nem a „mindenki a maga sorsának kovácsa”, meg a „minden fejben dől el” nézetet hozom, mert ezekben nemhogy nem hiszek, de akik ezeket vallják, és sok pénzért el is toporogják egy színpadon a megoldásra éhes közönségüknek, azokat kipakolnám 1 hónapra 0 Ft kezdőtőkével egy zsákfaluba, és akkor megmutathatnák a tudományukat…

Honnan is kell kitörni?

A „vidék” még mindig az elmaradottság szinonímája sok esetben. Ez egyfelől sokszor téves,

Verseny a közös célért

Ahogy sok elégedetlen munkavállalóval beszélgetek, elrettentő történetek bontakoznak ki nemcsak rossz vezetőkről, de rosszul szervezett cégekről. Hogy melyik következménye a másiknak, azt már nehéz megállapítani. Az biztos, hogy a címbeli gondolatot nem értik, és versenyhelyzetet teremtenek a saját munkavállalóik között, ami biztosan egy stresszes, nem együttműködő, „csapatot” eredményez, és egy olyan céget, ahol folyamatosan problémák lesznek. Az ügyfelek kikopnak, a megrendelések elmaradnak, a cég híre, munkáltatói márkája is egyre süllyed. Ha ilyen szervezetre utaló válaszokat kapsz állásinterjún a kérdéseidre (főleg értékesítők, beszerzők, és közvetlen ügyfélkapcsolati pozíciók esetében), akkor fel kell tudnod ezt ismerni, és el kell tudnod dönteni, hogy menekülni fogsz.

Együttműködés nélkül

Először pár példával szemléltetném, mire is gondolok:

A válság hősei? A válságmenedzser

Válságok idején megtörténik, hogy megjelenik egy új vezető a rosszul működő cégben, azzal a mondással, hogy majd „rendet tesz”. Aztán még rosszabb lesz minden, elbocsátások, mindenféle érthetetlen lépések, pletykák, találgatások terepe lesz a cég, majd a „régi motorosok” távoznak, egyre nagyobb bizonytalanságba taszítva a még ottmaradtakat.

Az új emberek egyre gyengébben képzettek, lehet sejteni: olcsón vállaltak valami olyan feladatot, ahol csak végrehajtani kell, a gondolkodást majd az új vezető csinálja. Sokan élnek meg ilyenfajta „válságkezelést”, és általában a beosztott szempontjából tényleg ennyi látszik. És néha tényleg csak ennyi: egy szerencselovag értelmezhetetlen intézkedései, amiknek a vezényszavai a költségcsökkentés, meg a Pareto-elv (erről lesz külön posztot, hogy az egyébként jó elv nevében milyen rossz döntéseket képesek cégek meghozni).

Légy kreatív az álláskeresésben! – de még inkább realista!

HR-esek között legendák kerengenek ilyen történtekből, most pedig a sok újraindulási őrület mellé jól esik egy kis tanulságos sztorizás – önéletrajz-tanácsokkal fűszerezve 🙂

Előre bocsátom, szabad kreatívnak lenni, ha az előrevisz, és van hozzáadott érték benne. Ebben a kreatív CV-ben például van (persze veszélyeket is rejt a kreativitás, így is).

Szóval, vannak akik úgy álláskeresési tanácsadnak, hogy egyáltalán nem fontos nekik, hogy lesz-e neked állásod belőle. Az a célja, hogy hallassa a hangját, hogy SEOzzon, mert lehet, hogy ő fizetett az itt megénekelt értékesítőknek – én meg nem… És én ugye nem is ebből élek, ő meg igen, neki mindennél fontosabb az olvasottság. Annál is fontosabb, hogy neked állásod legyen. llyen botcsinálta tanácsadók idióta tanácsait megfogadó – jó eséllyel kétségbeesett – álláskeresőkről szólnak az alábbi legendák – amik igazak.

jobangel multi

Segítség, állást kaptam egy multiban!

Nagy változás lehet bárki karrierjében az adminisztrációs pozícióktól kezdve, a szakértői pozíciókon át a középvezetőig, ha eőször bekerül egy multicéghez.

A munka, a stratégia, a szokások mindenhol mások, a multinak azonban vannak olyan sajátosságai, amitől elég könnyű megijedni, ha először lát ilyet az ember (lánya).

Manapság fejlett beillesztési folyamatokat dolgoztak ki a HR-esek, vannak multik, ahol külön tréningfolyam van, van, ahol onboarding specialista foglalkozik az új emberekkel, rendszeres időközönként coaching-mentoring tevékenységekkel.