„Valami adminisztrációs munkát keresnék” – GYED/GYES visszatérők figyelmébe!

„Valami adminisztrációs munkát keresnék” – GYED/GYES visszatérők figyelmébe!

Lehetőleg home officeban, részmunkaidőben, és azért fizessen is rendesen.

A legtöbb GYES/GYEDről visszatérő ilyen jellegű munkát keres, ami sajnos többszörösen is téves stratégia. Amikor megkérdezem, miért ezt keresi, az okoknak egy része egyértelmű és érthető csak – de az is téves következtetésen alapul. A legfontosabb üzenetem mára: NE “valami adminisztrációs munkát” keress.

Miért gondolják, hogy a home office+részmunkaidő+rendes fizetés az pont az adminisztrációból lesz? Mert azt el tudják képzelni home office-ban, részmunkaidőben… a rendes fizetés meg olyan álom, ami sokaknál a fizetési igénye körüli beszélgetésben szertefoszlik.

ranglétre

Ranglétra másképp

A régi értelemben vett ranglétramászás leginkább idő kérdése volt, aki sokat volt egy helyen, előbb-utóbb feljebblépett. Manapság sokszor az állásinterjún tisztázzák, hogy nincs feljebblépési lehetőség, ez a pozíció tölthető be évekre, kell vagy nem? (Ez kegyetlen, de legalább korrekt a munkáltató részéről.)

Hol lehet előrelépni?

Összeomlások a munkahelyen

Kép: Joel Schumacher: Összeomlás c. filmjéből (Falling Down, 1993)

Most, hogy már lassan 1 éve home office-ba,  online munkavégzésre kényszerült a világ, sokan kutatják ennek hatását az emberek mentális állapotára. Nem árulok el nagy titkot, sok jót nem találtak szociológusok, pszichológusok, coach-ok, szociális segítők sem tudományos, statisztikai szinten, se a napi munkájukban.

A téma az előző posztomhoz tett olvasói komment mentén jutott eszembe: mihez kezdjünk az elviselhetetlen, jogi okokból nehezen leépíthető emberrel? A kérdés úgy szólt, mit kezd ezzel egy coach? Nem vagyok sem coach, sem pszichológus, az összeomlásokról viszont kaptam kiképzést és sokat is tanultam, hogy az önkéntes munkáimba felelősségteljesen vághassak bele. Jól jött, amikor öngyilkossági szándékkal hívtak fel, és bizony képletesen bele is kellett lapoznom a tengernyi anyagba, és azonnal a gyakorlatba ültetni azt. Brutális stressz volt számomra is, szerencsére mindkét személy évekkel túl van a krízisen, és a körülményeikhez mérve jól is vannak. Ezt persze szakmányban semmiképp sem vállalnám, de akkor így alakult. Ilyen helyzetbe viszont szinte bárki sodródhat: ha benned bízik meg valaki annyira, hogy összeomlása előtt-alatt téged hív, fel vagy rá készülve? Ha ilyet látsz a munkahelyeden, tudod, mit kell tenned? (Lentebb szakpszichológus is ad erre pár tanácsot)

A most hozott történetek régebbiek, még a home office előtti időkben történtek. Mégis, tanulságok szempontjából relevánsak.

Összeomlás-történetek

Az összeomlások nagyon különbözőek,

Z, a generáció – gimnáziumi pályaválasztás 2021-ben

Két hete meghívást kaptam egy informatikai gimnázium pályaorientációs napjára. A Z generáció tagjainak és sok esetben a szüleiknek is arról meséltem, milyen élet várhat rájuk informatikusként.
Mindezt gyakorlati szempontból. Nem ámítással, nem riogatással.
Az volt a célom, hogy megmutassam, hogy szinte mindenféle személyiségre és érdeklődési körre lehet IT-kötődésű állást találni, hogy egy jó út elején járnak. Illetve megmutattam, hogy a széles látókör vagy az elmélyült tudás mennyire segíthetik vagy épp akadályozhatják a karrierjüket. Szándékosan kerültem a Simon Sinek-féle generációs bullshitet, mert azonfelül, hogy az életkori diszkrimináció felé visz, nettó hülyeség az ifjoncokat valamiféle más dimenzióból idekeveredett, ismeretlen fajként kezelni, már bocs.

Ők azok a fiatalok, akik itt élnek köztünk, akik valakiknek a gyermekei. Akik látják a szüleik nehézségeit, a gazdasági környezetünket, és az azt befolyásoló egyéb tényezőket. NEM ostobák, és NEM csak annyit tudnak, amennyit elmondanak nekik. Ebből következően jellemző rájuk a pesszimizmus, a kilátástalanság, a „minden hiába” érzése. Ez az alap, innen adj karrierépítési tippeket, ha tudsz… Tudok. Hiszem és tudom, hogy minden nehézséget úgy tudnak majd a legjobban megoldani, ha van hozzá tárgyi tudásuk, EZÉRT kell tanulni.

Nem azért, mert követelmény van, meg felvételi. Az csak része a munkának, az egy feladat, amit meg kell csinálni. Mint a munkában majd: ha jó helyen vagyok, jól érzem magam, akkor is problémamegoldás lesz a feladatom, de szeretni fogom, és még fizetni is fognak érte…
Aztán, amikor életfeladatokról beszéltem nekik, mint pl. a felvételi, meg a pályaválasztás, két dolgot még el kellett mondanom. Hogy a feladatok többnyire egyetlen nagyon fontos készséget kívánnak, a problémamegoldást. Amihez megint tudás kell – és hajlandóság. Ez utóbbiból kijött a második mondás: hogy ez nem választható, hanem kötelező – saját maguk miatt. Ezt az egyik kedvenc filmemből vett képpel, idézettel illusztráltam.

Elsővezetői álláskeresési stratégiák

elsővezető jobangel
Amikor életében először pályázik valaki vezetői pozícióra, sok veszély és szubjektív elem kerül a dilemmái közé. Folytatva a múlt heti témát, most objektívabb vizekre evezek.

Elsővezető kétféleképpen lehet valaki. Vagy nekiáll specialistaként vezetői állásokra pályázni, ennek megfelelő álláspályázati anyaggal és felkészültséggel, vagy egyszercsak kap egy ajánlatot. Itt is van többféle lehetőség: pl. Ismerőse céget alapított, a saját cégébe keres egy jó vezetőt, és benne megbízik. Linkedinen egyszercsak jön egy megkeresés… Mindkét esetben át kell gondolnia a kockázatokat.

Van-e barátság és üzlet egyszerre?

A klasszikus mondás szerint nincs, de ez a barátságtól is függ. Sok olyan esetet láttam, amikor nem végződött jól a dolog, és itt ráadásul a kockázatfeltáró stratégia sem működik. A barát feltételezhetően őszinte lesz,

„Cégest játszanak” – állástalálás elsővezetőknek

Már megint nyelvújítok, az „elsővezető” a jobangeli szótárban olyan, mint az elsőbálozó. Az elsővezető már valamennyire látott, de mégis ismeretlen világba csöppen, ahol majd mindenféle hatások érik.

Az elsővezető általában egy 35+ éves specialista vagy kis csoport vezetője, aki életkora miatt is elvárja magától (és/vagy mások tőle), hogy feljebb lépjen, felkészültnek érzi magát egy vezetői szerepre, személyisége is alkalmassá teszi vezetésre, és a szakmai tudása is elég erős ahhoz, hogy tekintélyt ezzel szerezzen. Így azt is felismeri, hogy elsővezetőként mennyi veszély várhat rá, a bukás kockázata túl nagy. Olvasott már a vezető vagy specialista dilemmáról, biztosra akar menni, eljön hát hozzám.

———-

Multiban nehéz vezetői pozíciót megkapni konkrét vezetői múlt nélkül, de az elsővezető mindig izgalmas a toborzóknak, ráadásul sok vezető 60+ éves, keresik az új vezetői generációt. Így gyorsan meg fogják találni őt mindenféle jónak tűnő ajánlatokkal, és ha nem vigyáz, el is fogad valamit, ami aztán katasztrófához vezet. Most a „vigyázásról” értekezek picit.

Cégest játszanak

Ezt a kifejezést régesrég egy kollégámtól hallottam, amikor egy startupban közösen dolgoztunk.

Nem szívesen mondok fel, de… lélek és álláskeresés

Amikor bejelentkezett hozzám, akkor még csak azt akarta tőlem megtudni, hogy mennyi esélye van másik állást találni. Mert már aktuális lenne váltani, de…

… mentegeti a döntését a találkozónk alkalmával is – pedig nekem pont nem kell. Én pontosan értem az álláskeresések motivációit. Úgyhogy magának dédelgeti a bizonytalanságát: hogy sok év után arra készül, hogy otthagyja, cserbenhagyja a szeretett kollégákat, a helyes kis irodát, a megszokott főnököt. De hát biztos megértik majd… Mintha azt várná tőlem, hogy lebeszéljem az álláskeresésről.

Lelkiismeretfurdalás? Ugyanmár…

Hallgatom egy darabig, majd leállítom. Állást keresni nem bűn.

Hogyan írjunk fizetési igényt?

Álláshirdetések egy része kér fizetési igényt, és ennek többféle oka is lehet.

TÉVHIT

A fizetési igény bekérése nem azért történik, mert a legolcsóbb embert keresik.

Miért kérik?

– Azért, mert tudni akarják, milyen profilú ember „mennyibe kerül a piacon”. Lehet, hogy ez alapján fognak büdzsét készíteni a pozícióhoz. Lehet, hogy már van egy keretük, amiben muszáj gondolkodniuk. És lehet, hogy ez a keret nem elég, és vissza kell menni a vezetőséghez, hogy adjanak több pénzt erre a pozícióra.
– Azért, mert tudni akarják, hogy tudod-e mit ér a tudásod. Bizony, a 100.000 forintért árult Mercedes hiába olcsó, gyanús is.
– Azért, mert már ezzel is mérik a precizitásodat: ha kérdeznek valamit, tudni kell rá válaszolni. Aki nem teszi, azt mutatja, hogy még erre sem hajlandó/képes. Ha kollégát keresünk, ez elfogadhatatlan hozzáállást mutat.

Itt emelném ki egyes botcsinálta tanácsadók „nagyszerű” tanácsát, hogy fizetési igényt akkor se írj, ha kérnek. Ebben az a „jó”, hogy azonnal ki is zárod magad a pályázók közül, más értelme nincs, bár ezen tanácsadók az alkupozíció fenntartására hivatkoznak. Ami persze megint balfékség, mert üzleti körökben nem úgy tartjuk fenn az alkupozíciónkat, hogy mismásolunk az árral.

És ha nem kérik?

Van az a helyzet,

Új év – új állás? Az újévi fogadalmak hiábavalósága

Megint „ünneprontó” leszek, de sokéves álláskeresőket tapasztalatommal egyezik a sokféle statisztika ezügyben: bizony, az újévi fogadalmak semmit sem érnek önmagukban. Csak mert megfogadtad magadnak, még nem változik meg semmi – sőt, generáltál magadnak későbbre ezzel egy jó kis lelkiismeretfurdalást.

Tehát: NE TEDD ezt magaddal!

Van jópár általános káros hatása még az újévi fogadalmaknak, kettőt biztosan kiemelnék, mert ebbe futok bele az álláskeresőimmel a leggyakrabban:

  1. Hamis reményt ad

Megfogadtad, megteszel érte mindent,

Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!

szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el… az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen sz.r álláskeresőnek lenni… s nem bmg semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk b…ni

Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni.

Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor 😉… Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.

Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, egyre inkább hergeli magát, csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna … Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat.

Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó).

Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp.