Cégből cégbe – jól működő állásváltási irányok

Cégből cégbe – jól működő állásváltási irányok

állásváltás jobangel

Az állásváltás motivációja a legtöbb esetben hosszú évek munkahelyi stresszéből, feszültségéből alakul – szinte mindig menekülés valami elől. Sok veszélyt hordoz, ha eldöntöd, hogy állást váltasz, és ezt a „mindegy, csak ezt ne tovább” jegyében teszed. Annyit tudsz, hogy miben most vagy, azt biztosan nem akarod, de nem azonosítod, mit akarsz valójában. Jön egy Linkedin-üzenet, egy telefonhívás valami régi állásportálos regisztrációra hivatkozva stb. Aktívan nem keresel állást, de a “sors keze segít”, hogy most itt a lehetőség.

Amikor nyitottá válsz a váltásra, annak tudnak jelei lenni, de nem mindig tudod/mered mutatni ezeket. Még egy “only for recruiters” beállítású “open to work“-öt sem mersz a Linkedinen bekattintani, mert “mi lesz, ha meglátja a főnököm/HR-esünk“. Passzív álláskereső leszel – nem keresel, de ha megtalál egy állást, talán-esetleg-még az is lehet, hogy lépsz végre. Ilyenkor kell mégiscsak merni.

Én ezt nem merem!

Nagyon ritka, hogy nincs lehetőség állást keresni. A legemlékezetesebb esetem erre az volt, amikor egy neves vállalat jól ismert vezetője jött hozzám, hogy találjunk ki valamit. Olvasott ő már sokmindent a témáról, járt coachnál, akinek nem mondta el, mi is az igazi vágya (állásváltás), kattog ezen már évek óta(!).  “Én ezt nem merem” – értsd, nem merte kockára tenni a szép egzisztenciát biztosító, valójában már az egészségét is veszélyesen rongáló pozícióját. Opció lett volna, hogy eü. okok miatt lemond, és elmegy fél-egy évre pihenni. “jaj, mi lesz utána, én ezt nem merem“. Állásból állásba akart váltani, de mégis hogyan, az ő helyzetéből? Valahogy ki kellett provokálnia, hogy megtalálják a bátor fejvadászok egy ajánlattal, ami az ő szintjének és személy szerint neki való. Ahol elfogadják tőle, hogy elszakadt a cégtől, amivel gyakorlatilag “összefejlődött” röpke 20 év alatt. De már évek óta nem keresték meg, hiszen eddig mindig nemet mondott, el sem kezdett tárgyalni ezekről a lehetőségekről.

Bevetettünk jópár trükköt, célba is értünk, de kb. ennyi lehetősége volt „állást keresni”. Mert klasszikus értelemben állást keresni nyilván már nem lett volna célravezető. De szerinte prémium kategóriás vezetőkiválasztó fejvadászokat felkeresni, ismerősöknek beszélni arról, hogy váltana, az ő pozíciójában már lehetetlen volt – tiszteletben tartottam a félelmeit is.

Az ilyen extrém eset ritka, de van sok más helyzet, amikor az állásváltási vágy már megvan, de az aktív álláskeresést még nem merte emberünk elindítani. Még nem fáj eléggé… Ők a passzív álláskeresők, akik jó eséllyel nem is fognak állást keresni, csak az mozdítja meg őket, ha megtalálják egy jó lehetőséggel. Ez a fejvadászok, researcher-ök, sourcer-ek terepe – és az ismerősöké, akik tudnak egy-egy nyitott pozíciót valahol, egy másik ismerősüknél. Ez szerencsére nemcsak a vezetők és specialisták kiváltsága, a jól dolgozó generalisták számára is adott lehetőség (itt leginkább Linkedin profil kérdése, megtalálnak-e).

Ha megtalál egy új állás…

Amikor már billegsz a meglévő pozíciódban, és hirtelen ajánlanak valami mást, nagy a kísértés arra, hogy  gyorsan igent mondj. Könnyen váltasz, örülsz is, hogy nem kell sokat válogatni, megúszod az álláskeresés nyűgeit. Az állásinterjú is úgy zajlik, hogy nem az a kérdés, hogy veled dolgozzanak-e, hanem az, hogy hogyan dolgozzanak veled. Esetleg van 1-2 versenytárs, de az sem biztos. Legyezgeti a hiúságod, hogy valahová pont te kellesz, így te magad nem vagy elég alapos abban, hogy neked jó új állást válassz. A fejvadászok számára egyszerű terep ez: elhitetik veled, hogy vagy a régi rosszban maradsz és szenvedni fogsz, vagy itt van életed lehetősége, nem is érdemes tovább nézelődnöd. Sokszor igazuk van: nekik jól felfogott anyagi és szakmai érdekük, hogy ahová elvisznek, ott jól is légy hosszútávon. Ez a szakmájuk. De a te életed, te preferenciáidat  csak te ismered.

Elsülhet balul

Ha mégis kudarc lesz, az abból ered, hogy emberünk tapasztalatlan az állásváltásban. Nem nézi hová megy, az „el innen, mielőbb” motiválja. Annyit lát, hogy jóval több a pénz, a feladat érthető és meg is oldható a szakmai tudása alapján, szép a csomag, igent mond a váltásra. Nem nézi, hogy pl. milyen érdekviszonyok veszik körül azt a pozíciót, miért nyílt meg egyáltalán, kikkel kell majd együtt dolgozni, milyen a cégkultúra, ő mit tehet majd hozzá. A rossz állása otthagyására mond igent, és az ajánlatra … A váltás érdekli, nem az új állás. Itt nem merül fel az sem, hogy a váltás miértjeit átbeszélje a jövőbeli munkahelyével, így ezeket magának sem fogalmazza meg, nem mondja ki.

Mindebből lehet sok melléválasztás, és ilyen karrierkudarcokat kijavítani sokszor pszichológiai segítséget is igényel (erre nem vállalkozhatom), a karrierszakmai segítség mellett (ebben szívesen segítek).

Tipikus utak, amik bejönnek

Nem szeretek tipizálni, általánosítani, mégis vannak tipikus utak, amik jól működnek a passzív álláskeresőknél. A miérteket végignézve érdekes minták jönnek ki. Ez nem statisztika, sokkal inkább megfigyelés.

Közszférából kis cégbe

Az álláshirdetések által megjelent jelöltekben csalódott távoli ismerős találja meg passzív álláskeresőnket. Így az ismerősi bizalom lesz a munkáltató részéről az állásajánlat alapja, bár mint tudjuk, kockázatos is lehet az ajánlás. Most nézzük azt az esetet, amikor jól sikerül!

Az így váltó munkavállalók szinte fellélegeznek, nagyon jól érzik magukat a váltással, bár nehezen hoznak döntést róla. A közszféra évtizedekre képes odaragasztani az embert, így onnan már nehezen látszik, hogy van élet a kerítésen túl. De megtalálja egy ismerős ismerőse: a fizetés a közszférában köztudottan alacsony, és a fizetésemelés sem alkura, vagy kérésre működik. Ebben a helyzetben egy jobb fizetést még kis cég is könnyen ajánl. A szakmai kilátástalanság után egy kis cégben sokféle feladat van, kitárul a szakmai világ. A hangulat teljesen más: a karótnyelt közszférás tekintélyelvűség, az állás féltése és a kétszer is meggondolt szavak helyett egy óvatos egymás iránti tisztelet várja a kis cégben, ami később átcsap közvetlen, egészségesen bizalmas munkakapcsolatba – ami arra alapul, hogy szükség van a munkájára és szakértelmére, neki pedig szüksége van egy ilyen szakmai közegre. Amikor a kis cégek családias hangulatát emlegetik a munkavállalók, ezeket megtapasztalva teszik.

Multiból „sajátba”

(Ez az út nem összetévesztendő azzal, amikor a multiból leépített ember kétségbeesésében gyorsan csinál egy saját cégecskét,  és megpróbál a körön belül maradva megélni, mint üzleti partner. Ez nem szokott sikerülni…)

Multiban szocializálódott, sírvaröhögős Szent Folyamatoktól és jutalékmatektól besokallt vezető szakemberek, specialisták útja ez. Általában 40+ éves, tizen- huszonéves szakmai múlttal rendelkező emberek, akik a multi világában már nem nagyon tudnak feljebb lépni, legfeljebb állásváltással, de azt ugye nem döntötték még el. Csak azt tudják, hogy egyre kevésbé vannak jól ott, ahol épp vannak. Lassan a reményt is elvesztik, hogy épp itt, vagy máshol lehet jobb. De kényelmes is ez, nemcsak mérgező. Állást keresni az “én ezt nem merem” jegyében nem kezdtek el. Itt találja meg őket egy fejvadász vagy régi szakmai ismerős, aki meghívja egy kis- vagy közepes cég, startup vezetői-tulajdonosi körébe.

Akár egy nagyobb összeget befektetve egyből a tulajdonosok közé emelkedik így, és a végre a sajátját csinálja, vagy tulajdonosok tanácsadójaként felsővezetői pozícióba érkezik. Félig-meddig szakmai ismerősök közé hívják, hiszen ez komoly bizalmat kíván. Mindez olyan erőt, akaratot, motivációt ad emberünknek, amiben nagyon aktívan fog dolgozni – a siker a multis környezetben ösztönné vált eredményorientáltsága következménye lesz. Tudja, hogy a sikerért dolgozni kell, és azt is, hogyan kell dolgozni érte. Jól sikerült váltások szoktak ezek lenni, néhány éven belül az adott iparág komoly szereplőjévé válik az ilyen cég. Kérdés, hogy ad-e magának néhány évet erre, és hogy a piac, iparág, gazdasági környezet ad-e időt. Három nagy csapdája ennek a fajta váltásnak:

1. Még a multinál is nagyobb terhet vesz magára. Nagy a kockázat, így sokat dolgozik, ami a magánélete rovására mehet.

2. Eddig specialistaként jól működött, az önismerete is a saját specialista énjére, szakmai önbizalmára épül. Mostantól vezető és tulajdonos szerepkörben plusz feladatok is megjelennek, és  eddig nem használt – talán még nem is létező – készségeire lesz szüksége. A modern vezetési elvek tanulása elengedhetetlen. Ha egy startup sikertelen, többnyire ezen múlik: egy jó szakember, aki rossz vezető, nem tudja a cégét sikerre vinni.

3. Ismerősökkel, félig-teljesen barátokkal üzletelni a barátság és a siker rovására mehet. Az ismerősök/barátok többet engednek meg maguknak egymással szemben, ami konfliktusokhoz vezethet a tulajdonosok között is. A kis cégek sok hibája, kudarca ebből ered.

Kis cégből nagy cégbe

A kis cégek sokszor kicsinyes, tekintélyelvű, vagy épp piaci, gazdasági viharokban vergődő cégek, akiknél a stresszt a cég fennmaradásáért aggódás adja. A tulajdonos ezirányú szorongásai és félelmei érthetők, de ezt a munkavállalóin kitöltve rettenetes, mérgező környezetet hoz létre, amiből menekülni kell. Másik ilyen kis cégbe menni a csöbörből vödörbe minősített esete.

A megoldás nagy cégbe menni, ahol ez a fajta félelem és szorongás nincs jelen – sokszor már a tulajdonos sincs a közelben. Van tőke, van pénz a munkavállalókkal való jó bánásra, mindegy hogy babzsák, vagy sütinap, az emberi hozzáállás a lényeg. Ahol van tartalékkapacitás, ha „beteg lesz a gyerek”, van home office lehetőség, mert a bizalom a szakmai kiválasztásból ered, ahol van világos cél, és jól látszik, ha valaki afelé a cél felé halad – ez nagy cégekben még egy kékgalléros munkánál is látszik. A behatárolt felelősségi kör és a pontos feladatkör sokat segít abban, hogy tudja magáról, akár visszajelzés nélkül is: jól csinálja, amit csinál.

Ez a fajta biztonságérzet kihat a magánéletére is, pozitívan. Ha nem kell a pozícióját félteni, ha pontosan tudja, hogy rendben meg fog érkezni a fizetése, akkor sokkal nyugodtabb, harmonikusabb életet élhet.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, nézd meg hogyan tudok segíteni eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

###

4 napos munkahét kutatás4 napos munkahét kutatás!

Mondd el a véleményed és nyerj egy Samsung okostelefont!

Vegyél részt az ország első 4 napos munkahét kutatásában!

Oszd meg!

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.