„Magyarországon nincs munka”

„Magyarországon nincs munka”

magyarorszag_kozigazgatasi_terkepe.jpgAz a fajta kijelentés ez, amit szinte minden álláskereső elejt, lehetőségeitől, végzettségétől, és lakóhelyétől függetlenül. Természetesen ez is csak hangulatkeltésre elég, semmi másra nem jó, attól még senki nem kapott munkát, hogy ezt hajtogatta.

Nézzük a tényeket.

Pl. a legnagyobb állásportálokon lévő hirdetések számát:
profession.hu — 4054 db állás, 1200 hirdető
monster.hu — 1000+ db állás
jobline.hu — 1841 db állás
cvonline.hu — 4358 db állás, 1159 hirdető
(Adatok gyűjtve: 2012.03.12. 21:00)

Még ha vannak is átfedések, ez jelentős mennyiségű állás (bár tény, hogy jóval kevesebb, mint amennyi munkanélkülink van). Alant pár gondolat minderről, ezúttal kevésbé ostorozós stílusban (már kitomboltam magam 🙂

A probléma, ami miatt sok ember nem talál állást, legalább 3 rétegű:

1.    Nem tudja, hogyan kell állást keresni, mert nem tanították meg neki. Ez nem az ő hibája, eleget foglalkozom az okain a blogon,és másokkal együtt próbálunk segíteni megtanulni az álláskeresést.

2.    Sok szervezet siráma, hogy a munkaerő nem mobil, azaz lehet, hogy lenne állása sokkal több embernek, ha hajlandó lenne költözni. Teljes mértékben egyetértek, ehhez is szemléletváltás kell, bár ha a mobilitást valamilyen módon támogatnák, az még inkább hatékony lenne.
Itt megint sok – számomra irracionálisnak tűnő – kifogással találkozom álláskeresői oldalról. Ha olyan vidéken élsz (Borsod, Békés), ahol nincs megfelelő munkalehetőség, akkor kár ragaszkodni a lakóhelyedhez. Várhatod, hogy változzon valami, de tenni érte nem tudsz, azaz kiszolgáltatod magad valami ismeretlen „erőnek”. Költözni kell, akármilyen nehéz is. Talán nem az egész családnak, talán nem véglegesen. Muszáj mérlegelni, számolni, és racionálisan dönteni. Bár érzelmi oldalról sem értem a mobilitás hiányát: sokan mondják, hogy szeretik, hogy van egy kis faluban egy kis házuk, ami saját, ami biztonságot ad. Ilyenkor mindig visszakérdezek: Van-e munkád, biztos megélhetésed, elegendő jövedelmed? A gyerekeid könnyen tudnak-e iskolába járni, van-e lehetőségük a közelben középfokú, felsőfokú oktatásra a későbbiekben?  Van-e lehetőségük különórákra járni, teniszezni, zongorázni tanulni? És mellesleg anyagilag biztonságban érzed-e magad? És hopp, a válaszok határozott nemek. Nem, nem érzi jól ott magát, de mégis ragaszkodik hozzá, mert fél az ismeretlentől (megintcsak vesszen a poroszos oktatási rendszer, amiben ezek az emberek szocializálódtak, ami mindezt okozta…)

3.    Egy harmadik tézis szerint a meghirdetett állások többségéhez nincsenek megfelelő képzettségű embereink. Ami így, ebben a formában akár igaz is lehet, de vajon tényszerűen nézve, létezhet-e, hogy a kívánt tudásanyag sincs meg az emberekben? Lehetséges, hogy ha elengedjük a szorosan szakirányú végzettség követelményét, akkor máris van megfelelő ember. Ehhez a munkáltatói szemléletnek kellene változni. Példaként láttam már eredetileg szakács végzettségű IT helpdeskest. Az illető egyik legerősebb képessége az volt, hogy el tudta hitetni az interjúztatókkal, hogy ő ezt képes megcsinálni. És tényleg, bizonyított. Ha nincs olyan ember, amilyet keresnek, akkor a munkáltató feladata, hogy siránkozás helyett teremtse meg. Élő példaként láttam már, hogy mezőgazdasági gépszerelő hiányában autószerelőt vettek fel, képeztek át.
El kéne még engedniük a szűrésre használt fölösleges követelményeket is. Pl. csak azért ne várjunk el felsőfokú végzettséget egy adminisztrátortól, mert úgyis sok a diplomás munkanélküli, és majd jelentkezik egy munkanélküli pedagógus, vagy archeológus. Vagy mert azt feltételezzük, hogy a diplomásság valamilyen „emberi minőség” is egyben. Ne várjunk el nyelvtudást egy olyan helyen, ahol a napi munkavégzés ezt nem kívánja meg (bár én amellett vagyok, hogy igenis mindenki beszéljen legalább angolul).
Az álláskeresőknek azon kellene gondolkodniuk, hogy a meglévő tudásanyaguk – amiről nem is feltétlenül van papírjuk – hová lehet még jó, milyen munkahelyekre kellhet az a tapasztalat, amivel rendelkeznek. Ha ilyesmivel próbálkoznak, akkor nagyon szép motivációs leveleket kell írni, pl. arról, hogy egy varrónő miért lehet jó ügyfélszolgálatos, vagy egy pincér hogyan lehet jó sofőr. Újra eljutottunk oda, hogy a motivációs levél nem „úri huncutság”, és nem csak a felsőfokú végzettséghez kötött állásoknál hasznos.

Még mindig úgy gondolod, hogy hülyeség a motivációs levél? Ha nem, kezd el írni a sajátodat!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Névtelen hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Köszönöm, a tippet.

    A cikk meg nagyon jó!

    A fenti nézeteimet azért osztottam meg, mert a világban ezt látom.

    Pedig eléggé gazdag családból származom, de valahogy engem érdekelnek az emberek sorsai, hogy mégis, hogy boldogulnak, nem vagyok szociális munkás.

    Csak egyszerűen empatikus ember.

  2. jobangel
    mondta:

    @JC: Motlevél, CV-írás mióta probléma? Pl. ha már idetaláltál, csak erre a két cimkére kattints a cimkefelhőben és már tudod is, hogy kell. És már töltögetheted is az állásportálra, jöhetnek is az ajánlatok. A munkaadókat nem érdekli, honnan tanultad a CV-írást, lényeg, hogy jó legyen a pályázat.

  3. Névtelen
    mondta:

    Csak összehasonlítás kép:

    Ma egy nappali tagozatos diák bérlete helyközi járatra 45 km-es távra kerül, röpke 3500ft-ba.
    Egy levelező tagozatos diák bérlete havonta, kapaszkodj, ha nem ülsz, 23000ft. Ki a faxnak van erre pénze már ne is haragudjon meg tisztelt BKV…

  4. Névtelen
    mondta:

    Az álláskereső portálokkal meg kitörölhetitek, mert azzal szinte sose fogtok állást találni, mert oda kell motivációs levél, kísérő levél, normálisan szerkesztett önéletrajz, esetleg idegennyelvű önéletrajz, amit sajnos a mi kis kobakunkba nem vertek bele. Persze internetről lehet szerezni, csak épp a munkaadók sem buták, náluk is van internet.

    A munka pofára megy Magyarországon, aki nem így gondolja, vagy nagyon jól él, vagy pedig nem itt él.

    Az utazással kapcsolatban, meg felejtős a téma, mert majdnem minden állás amit hirdetnek mindig Budapesten van, tudom mert regisztrálva vagyok álláskereső portálokra, csak hogy mire felérsz vidékről, addigra elment 2000ft-od.

    A kormány meg tehet egy szívességet ezzel a bugyuta felfogással hogy a nappali tagozatos diákot veszik, csak fel.
    Kérdem Én hogy jár el nappali tagozatos diák napi 8 órába dolgozni, H-P-ig?

    Ja hogy nem alszik, akkor bocsánat, robotok lettünk vagy mik?

  5. Névtelen
    mondta:

    Aki dolgozni akar, tanuljon nyelvet, valahonnan szerezzen, 20.000ft-ot nyelvvizsgára, most elvileg ennyi és menjen el levizsgázni és utána irány külföld, mert Magyarországon az életbe nem fog megélni senki se, ha csak nem gazdag családba születtél.

    A gazdag, gazdagszik, a szegény még szegényebb lesz, olyan hogy középréteg már szerintem régóta nem is létezik úgy laza 5 és fél éve. (saccra mondtam)

    Az a probléma hogy egyetemeken a tandíj iszonyú drága és a könyvek szintén, és rengeteg a büfészak, amire bejelentkezel és ha nem is jársz be már van egy diplomád és sajnos az ilyen managerekkel van tele Magyarország, akik leakasztáj az egésznapos semmittevésseél a 300-400.000ft-ot nettóba.
    Rengeteg a multinacionális cég és kínálják a 3 műszakot.

    Egészségére akinek az életcél hogy no life és gürcöl ,aztán alszik élete meg nincs.

    Egy normális munkahely reggel 7 vagy jobb esetbe 8 órakor kezdődik és délután 4 vagy 5 óráig tart, így már van életciklusod.

    De ahogy mondani szokás, „dolgozunk míg élünk.”
    csak sajnos eléggé nem mindegy hogy egy irodán míg keresel x diplomával 200.000ft-ot, addig közmunkával napi 6 órába 31.000ft-ot nem vagyok közmunkás, még mielőtt valaki ezt írja.
    De a parlamentbe levő urak éljenek meg 31.000ft-ból.
    Nem kívánom nekik, azt hogy munka nélkül éljenek, csupán érezzék meg a sanyargatott életet, mikor bemegy a boltba és elgondolkozik hogy mit vesz, nem ám a jó öreg „dobd bele fiam, a kosárba majd kifizetem, duma megy.”

  6. Till S. Seemann
    mondta:

    @jobangel: 3 hónap tudatos keresgélés után kicsit kiterjesztettem a dolgot. Azért lett a vége ekkora szám. Szerettem volna én is magam területére kerülni, de ezzel a küldözgetéssel lehetlennek tűnt (és már elég éhes is voltam). Hát próbálkoztam mindennel.

  7. Borosné
    mondta:

    @jobangel:
    Látom a blogot olvasgatva, hogy elkötelezett a témában. Igazán segítőkész, köszönet érte.
    Viszont zavar egy kicsit az ítélkezés. Saját magabiztossága, meggyőződése nem feltétlenül az abszolút igazság. Különbözőek vagyunk. A különböző alkati és környezeti adottságokkal esélyeink sem azonosak. Sokféle megoldás létezhet.
    A létfenntartási küzdelemben valóban a pozitív hozzáállás és kitartás a kifizetődő, de azért egy kis szerencse („sors keze”) sem árt. És időnként talán egy kis „siránkozás” is beleférhet annak az életébe, aki hónapokon, éveken keresztül álláskeresőként kínlódik.
    Visszatérve a matekhoz:
    Igen, tudom, hogy a statisztikai adatok sokszor sántítanak. De akár szeretem, akár nem, ezek mégis valamelyest segítenek eligazodni. Vagy legalább elgondolkodni: és én változatlanul azt gondolom, hogy „sok az eszkimó, kevés a fóka”. Jelenleg ezt tartom a legnagyobb problémának a foglalkoztatás ill. munkakeresés terén.
    Nos nem mindenben értünk egyet, de ez nem baj.
    További jó munkát!
    Üdv.

  8. jobangel
    mondta:

    Én is vitatkoznék 🙂 Köszönöm a statisztikai adatokat, jól kiegészítik a képet. Ami miatt azonban az ilyeneket nem szeretem és nem is keresem, hogy feldobja a problémát (x fő munkanélküli), és ez megy a köztudatba. A megoldást pedig nem hajlandó mellé tenni senki.
    Én legalább az egyének szintjén megpróbálom, ami szépkevés, viszont legalább pozitív hozzáállás, és nem szimpla siránkozás. Mert attól, hogy statisztikai adatok fölött sírunk, biztosan nem lesz állása senkinek. Ha valaki most ellátogatott erre a néhány állásportálra, akkor lehet, hogy talált valamit.
    És bizony a lélektani részével is kell foglalkozni: a sok siránkozó még azokat is lehúzza, akik tennének legalább magukért valamit. Már csak ezért sem jó siránkozni. Mert senkinek sem használ.

  9. Borosné
    mondta:

    Egy kicsit vitatkoznék.
    Értem én, hogy szemléletváltás, meg tudatos keresés, meg ilyen-olyan praktikák … Bizonyára sokaknak eredményt is hoznak. De sokaknak viszont nem. A dolog lélektani részét most nem feszegetném, maradnék pusztán a matematikánál.
    Én is kerestem néhány adatot a témához:

    „KSH Gyorstájékoztató
    Közzététel: 2012. március 29. Sorszám: 54.

    2011. december–2012. februárban a munkanélküliek létszáma 497 ezer fő volt, ami az egy évvel korábbihoz hasonló, 11,6%-os munkanélküliségi rátát eredményezett.
    A munkanélküliek 497 ezer fős létszáma 10 ezer fővel több, mint egy évvel korábban, a teljes megfigyelt sokaságra vonatkozó munkanélküliségi ráta 11,6%-os értéke 0,1 százalékponttal haladta meg az egy évvel ezelőttit. A férfiak munkanélküliségi rátája ismét magasabb volt (11,8%), mint a nőké (11,3%),
    jóllehet a férfiak munkaerő-piaci pozíciója az előző év azonos időszakához viszonyítva tovább javult.
    Valamennyi változás mintavételi hibahatáron belüli.”

    No és mi a helyzet azokkal, akik nincsenek regisztrálva? Így fogalmunk sincs arról, mennyi lehet a munkanélküliek tényleges létszáma. Pedig ez a 497 ezer fő sem kevés!
    Főleg, ha azt a kb. 12-13 ezer db „jelentős mennyiségű állást” kínálgatjuk, amit a kedves posztíró említ.

  10. Allaskereso
    mondta:

    @Nadiposzi: Nagyon igaz, amit írsz. Érdekes, hogy sokan még mindig az előző rendszerben sikeres „model” alapján próbálnak boldogulni.

  11. Allaskereso
    mondta:

    Nagyon szimpatikus ez a cikk. Én azt gondolom és azt tapasztaltam, hogy igenis (!) lehet munkát találni, ha az ember igazán akarja. Amikor bemegyek egy boltba vagy ügyeket intézek vagy ebédelek egy ebédlőben, étteremben vagy elmegyek az orvoshoz, látom, hogy néha (sokszor) olyan embereknek (is) van munkájuk, akiknél százszorta jobb képességű, de állástalan embereket ismerek én magam is.

    Arról nem is beszélve, ahogy írod, az oldalak tele vannak álláshirdetéssel és azok folyamatosan frissülnek, átadva a helyüket másikaknak. Konklúzió: igenis lehet dolgozni Magyarországon, ill. Budapesten, mert én ennek a helynek ismerem a sajátosságait ilyen téren.

    Persze, hogy mennyit keresel, az más téma. 🙁

  12. jobangel
    mondta:

    @Till S. Seemann: n: Lehet, hogy egy kicsit tudatosabb kereséssel hamarabb jutottál volna álláshoz, de ha elégedett vagy, így is jó. És örülök, hogy végre valaki megerősíti, hogy igenis állásportálokra kell regisztrálni, mert van értelme!

  13. Till S. Seemann
    mondta:

    Gondoltam beírok valami okosat, de végülis úgy döntöttem inkább csak tapasztalatot osztok meg.
    Mások az én koromban még pályakezdőnek számítanak, ehhez képest egy elég hosszú önéletrajzzal rendelkezem. Az államilag is elismert legmagasabb végzettségem egy szakirányosított érettségi. Persze van még egyéb végzettségem, aminek a cégek szoktak örülni, benne is van az önéletrajzomban, de állambácsi csak egy drága OKJ vizsga után ismerné el a tudásom. Namármost én ezzel úgy vagyok, hogy állambácsi nem érdekel. Egye az adómat, de ne döntse el, hogy én mit tudok és mihez értek. Beszélek angolul és németül. Ezzel kapcsolatban elégedetlen vagyok magammal, de a hozzáértő barátaim szerint semmi okom rá.
    Tavaly kb. 4000 helyre küldtem önéletrajzot. Takarító és ügyvezető igazgató volt a felhozatal két vége. Ha kellett kicsit beleírtam az önéletrajzomba, ha kellett volt motivációs levél is. Szóval elég jól alkalmazkodtam. Ehhez képest 0 azaz nulla darab helyre hívtak be interjúzni. Viszont! Becsülettel kitöltöttem az összes álláskereső oldalon a profilomat és láss csodát, levadásztak. Több alkalommal is. És általában lett is belőle munka.
    Ez talán szerencse, talán igazából így működik a dolog. Az biztos, hogy elszántnak kell lenni.
    Ami nagy szívfájdalmam, az a HR… Mindenféle hülye dogmák alapján próbálnak munkaerőt szervezni, de eddigi tapasztalataim alapján sikertelenül vagy hibásan választanak.
    Nah lényeg a lényeg. Én elég mobil vagyok, kitartó és jóképességű, de mégsem egyszerű munkát találni. Panaszra persze nincs okom, mert nem lehetetlen.

  14. jobangel
    mondta:

    @Nadiposzi: Igen, ez is benne lehet, de még mindig a birtoklás vágya hajtja az embereket, mert így látják értelmét a munkájuknak. Ez szemléletváltást kíván, de egyelőre erre minimális esélyt sem látok 🙁

  15. Nadiposzi (törölt)
    mondta:

    Én a mobilitás hiányát nem a poroszos oktatási rendszernek rónám fel, inkább olyasmi ez a gát, mintha valaki a 21. sz.-ban még mindig a gazdálkodj okosan c. társast próbálná játszani. Most hogy lakás kiutálas, fundamenta vagy deviza hitel, az egy kutya. A lényeg a saját kecó, ami agyonfetisizált cél, kb annyira racionális erőlködés, mint egy piramis megépítése. (Kicsit furcsán is néznek rám, hogy hogy vállalok gyereket albérletbe, hisz nincs lakás! Na ja, de most nincs olyan gondom, hogy 30 km-re elköltözzek a munka miatt, keresek egy új bérleményt, aztán ennyi.) Az első a munka, a biztos egzisztencia, lakást, házat meg majd akkor, ha valahol megállapodtál.