Csapdák és előnyök – Miért jó specialistának lenni?

Csapdák és előnyök – Miért jó specialistának lenni?

A specialista-csapdáról sokat meséltem már. Röviden: amikor valaki nagyon elmélyül egy témában (vertikális tudás), akkor az a teljes szakterületi tudáshoz képest (horizontális tudás) nagyon beszűkíti a lehetőségeit egy későbbi álláskeresésben. (Ironikusan: a piac szempontjából egy idő után nagyon sokat fog tudni a semmiről)

Aki ennek tudatában van, az több rokon szakterületben szerez specialista szintű ismereteket, így a technológiai elavulás vagy egy szakmai trendfordulás nem teszi őt tönkre.

Amikor a vezető vagy specialista dilemmáról mesélek, mindig hozzáteszem: mindkét út jó, a különbség a célokban és a szükséges személyiségjegyekben, hozzáállásban van.

Amit nem szabad: ezen a dilemmán NEM elgondolkodni. Mindenki generalistaként, juniorként kezdi a szakmát, de ha egyik vagy másik irányt nem jelöli ki, és ottmarad, akkor mind az álláskeresési esélyei, mind a szakmai és egzisztenciális növekedése veszélybe kerül.

Miért jó specialistának lenni?

Kisebb a verseny az álláspiacon

Amikor egyes szakterületen egy pozícióra a szóbajöhető emberek száma az egész munkaerőpiacon 10 alatt van, akkor ott a fizetési és egyéb ígérvényeknek nagyon vonzónak kell lenni.

Kisebb kockázat

Azáltal, hogy a tudásod annak a néhány munkáltatónak, akinek ez kell, nagyon értékes, az állásban maradás is könnyebb, és az állásváltás kockázata is kisebb.

A szakmai kockázatod attól is alacsonyabb, hogy elmélyült tudással sokkal jobb szakmai válaszokat tudsz adni a felmerülő feladatokra, problémákra, válságokra, így a munkáltatód a tudásod által is stabilabbá válik.

Könnyebb állásváltás

Ez csak részben igaz. Ha állást akarsz váltani, akkor a „beszűkült” tudásod kevesebb lehetőséget kínál, de ahová az kell, amit te tudsz, ott szinte nincs verseny.

Jó munkakörnyezet

Az igényeidet figyelembe veszik, és lehetőségeik szerint teljesítik a munkáltatók. Specialistaként olyan szakmai munkában veszel részt, ahol hasonló presztízsű szakemberek dolgoznak, így a szakmai igényesség, a kulturális háttér, a munkamorál és a céljaid is közösek lesznek a kollégáiddal. Egymás szakmai támogatása nem kérdés ebben az esetben: szakemberek szakmai döntéseket hoznak/támogatnak.

A tudásod kamatoztatása

Gagyi CV-sablonokba szokták írni, hogy olyan helyet keres, ahol „kamatoztathatja” a tudását szegény jelölt, aki letölti ezt a sablon. Sajnos, lejáratott lózung ez is, mint a „kihívás”, de itt mégis értelmet nyer. A megszerzett tudásod úgy használhatod, ahogy azt kell. Túl drága vagy ahhoz, hogy pazarolják a szakértelmed, így megfelelő szakmai szintű munkát fogsz kapni. Azaz: lesz értelme a munkádnak.

A szakmai önállóság, a felelősség vállalása is része lesz a munkádnak. Sokan vágynak erre, egy specialista szerepkörrel pedig szinte automatikusan együttjár – egy egészséges cégszervezetben.

Mennyire nehéz specialistává válni?

Könnyebb, mint hinnéd!

A tudáshoz hozzáférni manapság nem probléma. Online kurzusok, szakmai csoportok stb., tanulni könnyű.

Találni olyan helyet, ahol gyakorlatban is alkalmazhatod, amit tudsz, csak elsőre nehéz. Juniornak már sok vagy, senior még nem lehetsz érdemi gyakorlat, tapasztalat nélkül. Medior pozícióból viszonylag sok van, ilyet kell találni. Ha megvan, már „csak” házon belül kell olyan szakmai bizalmat kivívnod, hogy megkapj egy komolyabb feladatot, amit jól elvégezve egyből a seniorok közé kerülsz.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, nézd meg hogyan tudok segíteni eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

###

Oszd meg!

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Mások mondták:

  1. L. Cz.
    mondta:

    Sokszor láttam már leírva ezen a blogon az alapvető problémát: specialista legyen a munkavállaló vagy menedzser? Többször “megénekelted” már és jól körüljártad a témát.
    Ám én egy másik szemszögből nézem: miért kell ahhoz specialistának vagy menedzsernek lenni, hogy a munkavállaló ember módjára tudjon megélni a fizetéséből? Hogy ne csak műszakpótlékkal, túlórával és maszekolással keressen annyit, amiből kijön a lakáshitel törlesztője, a rezsi, a havi élelmiszer és ruházkodás, a gyerekek költsége és még megtakarítása is legyen? Mi lenne, ha az egyszerű, karriercél nélküli, de munkáját jól és lelkesen végző alkalmazott is keresne annyit, amennyiből minőségi életet élhet?
    Nem mindenkinek adatik meg a specialista vagy menedzser karrierút. Mondjuk 100 beosztott biorobotra kell egy menedzser és egy specialista, akik emberi körülmények között dolgoznak és meg is élnek abból, amit keresnek. A többiekkel mi lesz?
    Illetve ez a bizonyos “specialista vagy menedzser” kérdéskör csak egy adott szint fölött merül fel. Akik az üvegplafon alatt vannak, azoknál nincs is előrelépési lehetőség erre a szintre. Pedig ők sokkal többen vannak, mint azok, akik megugrották a fent említett plafont. De mondjuk ők is vágynának normális pozícióra, csak éppen ha nincs diplomájuk és nem ismernek legalább egy idegen nyelvet, akkor nem is álmodhatnak arról, hogy valaha úgy keressenek emberi élethez elegendő összeget, hogy közben nem áldozzák fel az egészségüket és 50 éves koruktól nem napi három marék gyógyszerrel várják a megváltó nyugdíjkorhatárt.
    Persze, tudom, ilyenkor ott van zsebben a válasz minden (amúgy világéletében üvegplafon fölött élő) HR-estől: hát tetszett volna tanulni! Valahol igazuk van, aki tanul, jobban él. De itt most arról van szó, hogy van egy szint, ami alatt nincs emberhez méltó élet. És a hazai munkavállalók túlnyomó többsége (én merek háromnegyedet mondani, de nincs erre vonatkozó kutatási adatom, tehát nem hivatalos) ez alatt van. Ez itt a nagy baj, ezért nincs normális munkaerőpiac.

    1. Balfredo Alfredo
      mondta:

      És ezzel újra eljutottunk a ‘keveset dolgozni de sokat keresni’ alapproblémához.
      Aki menedzser (vagy főnök, vagy kápó) illetve specialista, az sokat keres és ezért sokat is dolgozik. Összeszerelőország többi munkavállalója is sokat dolgozik, csak épp keveset keres.

      @Jobangel: Miben látod a dilemma megoldását?

      1. jobangel
        mondta:

        Sokat dolgozni nem elég. Az értékteremtés a kulcsa annak, hogy mennyit lehet keresni sok munkával. És igen, a kékgalléros is értéket teremt, nélküle nincs termelés, de mégis: ha helyettesíteni kell, akkor viszonylag könnyen megoldható. A kívánatos megoldás az lenne, hogy az ember, mint kreatív elme dolgozzon (kékgallérosokra akkor is szükség lesz, lsd. még mesteremberek és az ő keresettségük, megfizetettségük manapság) , a gépek pedig csinálják meg a repetitív munkákat. Ehhez sok minden kell, az oktatás minőségétől a teljes szemléletváltásig, de erre nincs igény. Így a kékgallérosoknak a sokat dolgozó, mégis szegény rétege folyton újra fogja termelni magát. (Ide sorolom a betanített adminisztrációt is, ami még a kékgallérosoknál is nagyobb gondot fog jelenteni hamarosan – amikor az adminisztráció teljesen eltűnik).

  2. Belavoltam
    mondta:

    En azt hittem, a specialista az a senior utani kovetkezo lepcso 🙂

    1. jobangel
      mondta:

      A junior-medior-senior egy másik skála. Az a szakmai előrehaladásról szól, a generalista-vezető-specialista pedig a szervezetben betöltött funkcióról. Ez utóbbi nem is igazi skála, mert a generalista ágazik el kétfelé, utána pedig a szakértők vezetője pozícióban össze is tud érni újra vezető és specialista. Sok különbség van a két szemlélet között, pl. senior már nem lesz junior ugyanabban a témában, de a specialista-vezető vonalon lehet ide-oda vándorolni, és a karrier csúcsa is másképp néz ki.