Erre az állásinterjúra megéri elmenni?

Erre az állásinterjúra megéri elmenni?

phonecall.jpgKiss Márti korábbi posztjához (bérajánlat az álláshirdetésekben) adnék pár adalékot, mert az ő bejegyzését olvasva a legtöbben azt vetették fel, hogy ha a hirdető nem írja ki a bérajánlatát, akkor az álláskereső sokszor hiába megy állásinterjúra, nevetségesen alacsony a bérajánlat. Amióta csak álláskeresési tanácsadással foglalkozom (lassan 7 éve) gyakori álláskeresői panasz, hogy nem tudjuk, mennyit is akar fizetni nekünk a cég, ahová pályázunk, úgymond „vakon megyünk”.

Az én hozzáállásom általánosságban, hogy valójában ez nem is probléma, mert nekünk, álláskeresőknek legyen az a fontos, mi mennyit akarunk keresni a munkánkkal abban a cégben. De az álláskeresők többsége nem szeret alkudozni, mert nincs hozzá önbizalma, rutinja. Kényelmesebb elfogadni, amit ajánlanak.

Vannak már álláshirdetések, ahol megjelent egy megajánlott bruttó összeg, őszintén szólva az így mutatott bérszínvonal elég elkeserítő, de ezzel a cég azt is jelzi: nála alkunak helye nincs. A fizikai munkáknál megjelenő fizetési ajánlatok jót tettek a piacnak, de az álláskeresőknek ez még mindig nem a legjobb helyzet. És még mindig van, aki a relatíve alacsony fizetésért is kénytelen elmenni dolgozni, mert enélkül kilátástalan a helyzete.

Reméljük, jobb helyzetben vagy, és van lehetőséged nemet mondani egy nem megfelelő ajánlatra.

Keresgélsz, küldöd a CV-ket, és megcsörren a telefon: állásinterjúra hívnak. Ha valaki kellően sok pályázatot adott ki, esélye sincs nagy hirtelen emlékezni, ez most melyik álláshirdetés, melyik pályázat is volt (még egy ok, hogy ne kamuzzunk az álláspályázatokban). Segíthet az álláskereső füzet, de a beszélgetés hevében inkább ne kezdj el lapozgatni. Marad az őszinteség, tehát, amikor jön a kérdés, hogy:

– Jó napot kívánok, beadta jelentkezését hozzánk, a … pozícióra. Szeretnénk egy személyes találkozásra hívni Önt. Tudunk most időpontot egyeztetni?

Tegyük fel, időpontban, helyszínben még meg is tudtok egyezni, de ki kell énekelni belőlük a legfontosabb információt. Megéri-e neked elmenni erre az interjúra? Ha munkanélküli vagy, és nagyon kell a munka, akkor igen, megéri, hacsak nem túl magas a megjelenés költsége (pl. buszjegy, 1 nap szabi stb.) Tanulni, gyakorolni minden állásinterjú jó, és ha nem tetszik, amit hallasz, majd nemet mondasz. Ha állásból keresel állást, akkor már inkább érdemes mérlegelni, tudsz-e erre időt szakítani, tehát minimalizálnod kell a kockázatot. Ha már időt szakítasz rá, legalább olyan állásról tárgyalj, amit akár el is vállalnál…

Tehát, bátran meg lehet kérdezni, megéri-e ez neked, mégpedig valahogy így:

– Köszönöm a lehetőséget, szívesen találkozom Önökkel. Szeretnék előtte felkészülni, mondana pár részletet a cégről és az ellátandó feladatokról?

– … [Sorolja]

Ha nem csinálnál ilyesmiket, akkor már nem is kell elmenni, és az sem fontos, mennyit fizetnének, meg kell mondani, hogy sajnos ez nem az a feladat, ami passzol hozzád. Ha eddig tetszik, jöhet a következő kérdés:

– Értem, ehhez hasonló feladatokban nagy tapasztalatom van, így szívesen találkoznék Önökkel. Megkérdezhetem, mi az a jövedelmi szint, amit ehhez biztosítani tudnak?

Innentől lesznek olyan válaszok, amik a döntésedet elősegítik: mismásolás, kifogások, megsértődés, minősítés, hogy te milyen anyagias is vagy (ők nyilván karitatíve dolgoznak, nem pénzért, ugye?) konkrét szám, visszakérdezés, „attól függ, hogy…” Ebből már reálisan tudsz értékelni, kell-e ez neked.

Amikor bátortalanul megkérdezik tőlem, hogy „azt hogy lehet megtudni, mennyit fizetnének”, arra a legtriviálisabb választ tudom csak adni: meg kell kérdezni, nyíltan, egyenesen. Mert mégis mit kellene azon szemérmeskednünk, hogy pénzért gondoltunk dolgozni?

Ugyanez a módszer akkor is, ha egy toborzó úgy keres meg állásajánlattal, hogy nem is keresel állást. Ha egyáltalán nem, mert boldog vagy ott, ahol dolgozol, udvariasan el kell utasítani. Ne raboljátok egymás idejét. Ha van olyan momentum, ami miatt nyitott vagy, akkor pedig a fentiekhez hasonlóan meg kell kérdezni, ki a cég, mi a feladat, és milyen összegről is tárgyalnátok. Ebben a sorrendben, mert lehet, hogy a feladat és/vagy a cég hallatán már nem érdekel az ajánlat, vagy esetleg annyira érdekel, hogy a pénz már nem is igazán fontos (akkor is kérdezd meg, mennyi az annyi: villanyszámlát akkor is fizetned kell, ha legkedvencebb álomcégednél fogsz dolgozni).

Összefoglalva: ha az a kérdés, hogyan lehet valamit megtudni, arra érdemes a lehető legegyszerűbb megoldást választani: kérdezni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Bermuda (törölt)
    mondta:

    @erkölcsi hulla: Neked, mint munkavállalónak miért jobb, ha a drága professionön keresztül talál meg a munkaadó, mint ha mondjuk az ingyenes, házon belüli karrier oldalon keresztül érne el? Lehet, hogy szélesebb közönséget lefed, ha a külső felületen hirdet, de nem biztos, hogy azt a megfelelő jelöltek is nézik. A Profession tipikusan a budapesti fiatalok és középkorúak állásportálja (mondhatni beltenyészet), de ez talán ha az ország munkaerőpiacának ~15%-át lefedi már sokat mondtam. Az SSC-k és nagy fluktuációval dolgozó multik számára jó felület, de egyébként a többségnek szerintem már a LinkedIn is rég ideálisabb toborzási célra.

  2. erkölcsi hulla
    mondta:

    @jobangel: Az a kérdésem hogy:

    Mit gondolsz az olyan cégekről, akik nem professionra rakják ki a hirdetésüket. Mert én ebből arra asszociálok, hogy a cég vagy nem engedheti meg magának az egyik legdrágább állásportált (ami céges mértékkel mérve nem pénz), vagy esetleg olyan skót a cégvezető, hogy ezen is spórol többek között, mármint a fizetések mellett. Azaz gyanús, ha valaki nem professionon hirdet, mert még azt a szintet sem ugorja meg cégkultúra és anyagiak szempontjából, vagyis vszinuleg bértárgyalásnál sem lesznek korrektek.
    Mi a tapasztalatod?

  3. jobangel
    mondta:

    @Berelhetoreklamfelulet: Hát pláne, hogy még HR-es sem vagyok 🙂 de legalább sales. Azaz tudom, hogy mi az, hogy alku. Én mit akarok kapni az áruért (ami a munkaerőm), és meddig vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, ezt kell tudni. A munkáltatót arról kell meggyőznöm, hogy ez neki is megéri. Win-win. Ez az üzlet, a másik fél kihasználása hosszútávon sosem jó. A bérkeretről annyit, hogy egy másik kedves olvasó pont ebbe a kommentfolyamba kommentelte, hogy csakmert látszott, hogy ő jó lesz a feladatra, simán megkapta a bérkeret fölötti pénzt. Minden alku kérdése. Ha a cégnek megéri, hogy kifizet neked 30 milliót, akkor ki fogja fizetni. Hozzáteszem, van az a szint, amikor azért fizetik meg jól az embert, mert ha elmegy a versenytárshoz, az lesz az igazi veszteség. Lehet, hogy profit center szinten nem hoz kimutatható hasznot, de legalább a versenytárs nem fér hozzá ehhez a szakemberhez.

  4. Szelid sunmalac
    mondta:

    @doggfather: Ne haragudj, de ha te ennyire raersz, meg ennyi loved van,, akkor menj nyugodtan. Engem speciel ne szivatgassanak felesleges korokkel. Az en idom ennel ertekesebb, es ezt jo, ha ok is tudjak.

  5. doggfather
    mondta:

    ” Tanulni, gyakorolni minden állásinterjú jó,”
    .
    na ezért nem kérdés számomra, hogy mindre megéri elmenni.

  6. Kivlov
    mondta:

    @Berelhetoreklamfelulet:
    Ja, persze. Mert mindenkinek van ideje nyomozósdit játszani.

  7. Berelhetoreklamfelulet
    mondta:

    @Kivlov:
    Jó mondjuk azt azért tegyük hozzá, hogy az „anonim” munkaerő közvetítős hirdetések 80%-a az adott cég hirdetésének copy + paste szövege, így kis ésszel meg googlezéséssel megláthatod, hova keresnek embert…

  8. Berelhetoreklamfelulet
    mondta:

    „Az én hozzáállásom általánosságban, hogy valójában ez nem is probléma, mert nekünk, álláskeresőknek legyen az a fontos, mi mennyit akarunk keresni a munkánkkal abban a cégben.”

    No offense de bazd+ ezért vagy „csak” egy hr-es….
    A béralku csak egy kirakat, egy lehetőség arra, hogy a munkáltató kevesebbért találjon embert mint amennyit amúgy adna, de soha a büdös életben nem fognak többet fizetni, mint amennyit rá szánnak.
    Akarhatsz te 30milliot keresni, soha az életben nem fogják megadni, ez nem így működik….
    Van egy bérkeretük, ha az illető alá licitál, akkor örülnek, hogy keresnek rajta, ha pedig felé, akkor megköszönik, hogy eljött, és majd értesítik.

    És ez itt a probléma. Az ember csak az idejét bassza el, ha olyan helyre megy el, ahol előre megvan határozva egy 500k-s plafon(amit nem mondanak el), miközben már jelenleg is affelet keres jóval…

    Nem véletlen van az, hogy a jobb fejlesztők már el se mennek addig, amíg nem kapnak egy konkrét ajánlatot…

  9. droid_
    mondta:

    @diszkriminans: felreertheto voltam, a nem alkalmast nem ugy ertettem, hogy nem eleg kepzett, nem eleg tehetseges, hanem ugy, hogy egy multi kornyezet hatranyait amik valoban leteznek, nem kepes elviselni (helyen kezelni) igy az elonyeit sem elvezheti. dolgoztam kkv-nal, ott is volt par kozepes kepessegu kollegam a jo szakamberek mellett, multinal ugyanez (sot, a itt gyengek konnyebben elvannak mint a befott, kozvetlen csapattarsam is van ilyen sajnos).

    @GiaMarie: sajnalom hogy ilyenek a tapasztalataid, attol meg igaz amit irtam. az excel tanfolyambol arra gondolok, hogy nem informatikusokrol beszelsz, te magad sem hiszem hogy az lennel. bar az eredeti hozzaszolasban penzugyi cegrol volt szo, ami felett kesobb elsiklottam, en a sajat it/telko munkahelyemrol irtam.

    soha nincs munkaidon kivul semmi eloirva, csapatepites csakis munkaidoben (semmifele hetvege), minden ingyen plusz nyilvan a fizetes arra a napra, ha valaki nem utalja a kollegait (en nem utalom), akkor nehezen lehetne nyugnek tekinteni. nem kotelezo. nem er ra, nincs kedve, volt mar ott stb, oke majd legkozelebb jon (vagy nem), senki nem nezi ki emiatt. ja mondjuk nem 50+ nokkel dolgozom egyutt, az igaz. tanfolyamok ugyanigy, tokingyen, mindenfele kotelezettsegek nelkul, munkaidoben fizetesert plusz kaja, kave, sutike egesz napra akinek igenye van ra. es en valasztom ki mire megyek (persze van egy lista mit probalnak az aktualis igenyeknek megfeleloen kiajanlani) foleg ha meg tudom indokolni (meg tudom). nyelvi kepzes folyamatos annak aki akarja, jelkepes onresszel, de elvileg kifizettetik az egeszet, ha jelentkezel de nem jarsz (en pont ezt csinaltam, nem fizettettek ki).

    kkv-nal lofasz a seggembe, oruljek hogy odaadjak a fizetest rendesen leadozva (jutalom boritekban zsebbe a ki tudja mi alapjan kivalasztottaknak), meg atlag evente egyszer megkajaltatnak.

    en ezt tapasztaltam. lehetne sorolni a kulonbsegeket, pl telefonhasznalat, irodahaz felszereltsege, stb.

  10. werinter
    mondta:

    Nekem igazából van még egy komoly fenntartásom az álláshirdetésekkel kapcsolatban. Mindenhol kérnek önéletrajzot, sokszor fényképest, motivációs levelet, mindenféle eltelhetőséget adatot. Én, mint munkavállaló adjam ki minden adatomat egy tök ismeretlen hirdetőnek? A munkáltató meg arra nem képes, hogy egy nyamvadt számot odabiggyesszen, hogy ugyan mégis mennyit tudunk adni a szerencsétlen baleknak?

  11. különvélemény
    mondta:

    „Az én hozzáállásom általánosságban, hogy valójában ez nem is probléma, mert nekünk, álláskeresőknek legyen az a fontos, mi mennyit akarunk keresni a munkánkkal abban a cégben.”

    De probléma.
    Nem csak unatkozó, munkanélküli vécésnénik keresnek állást, hanem jelenleg dolgozó szakemberek is, akiknél valamiért nem felel meg a jelenlegi állás az elképzeléseiknek.

    Márpedig ha dolgozom, nem akarok olyan cégeknek utánanézni (ha egyáltalán megvan adva a cég neve), motivációs levelet írni, HR-eseivel trécselgetni, főleg nem interjúzni, amik nincsenek tisztában a munkám piaci értékével. (vagy tisztában vannak, csak az én ki nem fizetett béremből akar luxusnyaralásra menni)

    Miért pazarolnám a szabadidőmet erre?
    Leegyszerűsítve: én adom a munkámat, ő ad pénzt. Ez a mérleg 2 nyelve, így igen is tudni akarom legalább a fizetési tartományt, mielőtt időt szánok arra, hogy foglalkozzak a céggel.

  12. Kivlov
    mondta:

    @diszkriminans:
    „Errő’ van itt nagyba’ szó…”

  13. Névtelen
    mondta:

    @Kivlov:
    Na meg a multiknál sem tudod előre, hogy milyen csapatba fogsz kerülni, a hirdetések jellemzően elég általánosak, pl. van olyan multi, amelyik 300 Java fejlesztőt foglalkoztat 50-60 csapatban, amelyeknek mind-mind eltérő a profilja, de ugyanarra az álláshirdetésre jelentkezik mindegyik leendő munkatárs, aztán belső várólista alapján dől el, hogy ki hová kerül. Tehát nem csak, hogy nem tudni, konkrétan mit fog csinálni a jelentkező, de legtöbb esetben még valaszt sem tudnak adni az erre iranyuló kérdésre, csak majd a sokadik körben team fit interjú/interjúk során.

  14. Kivlov
    mondta:

    @studkell:
    „Magyarán rögtön bevallom, hogy fogalmam sincs, melyik céghez és milyen állásra jelentkeztem…”

    Van ilyen, nem is kevés. Főleg, hogy léteznek anonim hirdetések, amikor csak a fejvadász logóját látod és még telefonban sem mondja meg, hová keres embert, hanem csak a személyes interjún…

  15. Névtelen
    mondta:

    @droid_:
    Nincs olyan, hogy általában multi, nagyon eltérő lehet a céges kultúra egyiknél és másiknál. Abban igazad van, hogy jellemzően a kkv-khez képest jobban fizetnek, az összes többi állításod nagyon cég függő. Még az sem igaz általánosságban, hogy multihoz általában nehezebb lenne bekerülni, mint KKV-hoz (lásd azok fikázzák, akik nem alkalmasak oda, szerinted), mert multiból is van ahol csak droid munka megy, illetve KKV-ből sem csak a klasszikus telekom alvállalkozók léteznek, akadnak olyan kicsi vagy közepes cégek, ahol szakmailag nagyon topon kell lenni.

  16. maxval bircaman szeredőci szürke proletár
    mondta:

    @Hozzászólok:

    Nyilvános adat ki vagyok.

  17. GiaMarie
    mondta:

    @droid_: Rengeteg multinál dolgoztam, és elmondhatom: a csapatépítés soha nem jutalom, mert normál embernek a szőr feláll minden porcikáján tőle. Tegyük hozzá, valami fura álom, amit írsz. Mindenhol úgy van a csapatépítő, hogy péntek dél körüli indulással (előtte 4 óra alatt daráld le a napi munkád, természetesen) szombat esti hazaérkezéssel. Túlórapénz szombatra? Hát hol élsz Te? Érezd magad megtisztelve, hogy céges pénzen dobálhattad a pöttyös lasztit vezényszóra. Oktatás: genyó szerződés keretében (ha X éven belül lelépsz a cégtől, csilliárdokat kell kifizetned az olyan oktatásért, amire amúgy rohadtul nem akartál menni, de kijelöltek, mint önként jelentkezőt) Az esetek többségében pedig ez bár munkaidőben van, ledolgoztatják „túlórában” . Kivétel, és ez ritka kivétel ám a multinál, amikor tényleg égető szükség van az adott (bónusz, ha egyébként piacképtelen) szaktudásra, és ők könyörögnek, hogy menj el a képzése – ld GDPR most. Többségében viszont ez úgy néz ki, hogy van egy oktatási keret, amit tekinthetünk akár közbeszerzésnek is. El lehet – tehát el KELL – költeni. Ezután a HR kiírja a megfelelő instrukciók alapján a „szükséges” képzéseket (értsd, melyik fejesnek milyen oktató ismerőse van, vagy honnan lehet visszaosztásra számítani). 40 centis kilátók esete. Iskola példája a kezdő Excel tanfolyam – ilyet bármilyen bugrisbohóc tarthat bármilyen végzettség nélkül KATA számlára, zsíros lóvéért. Jellemzője, hogy az első fél órába nyilvánvalóvá válik, hogy az „oktató” egy basic macrot sem tud összeütni, a tanfolyam katarzisa az FKERES függvény használata lesz. Másik ilyen a nyelvtanfolyam, ez német multikra jellemző, hogy bár a hivatalos kommunikációs nyelv angol, néha hullám szerűen a németül nem beszélő munkatársakat KEZDŐ német tanfolyamra kapacitálják. Ennek sincsen semmi értelme, hiszen értékelhető üzleti/szakmai német tudást szerezni évek, viszont a 200 órás alapfokú tanfolyamokra is résztvevőnként 3-5000 Ft+ ÁFA / óra összeggel lehet megkopasztani az anyacéget. Na, ez utóbbiak azok, amiket mindig elvárják, hogy még le is dolgozd a tanfolyamon töltött időt, és párás szemmel hálálkodj.

  18. Hozzászólok
    mondta:

    @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: vigyazz mert rajovunk ki vagy 🙂

  19. VonBraun
    mondta:

    Én eddig háromszor töltöttem be úgy állást, hogy meghirdetett pozícióra, külsősként, ismerős nélkül jelentkeztem.
    Az első: telefonon egyeztetett interjú három nappal későbbre, amelyben a felesleges körök elkerülése miatt fixáltuk a munkakört, én még jeleztem, hogy 300e nettó az utolsó áram, ha komoly a szándékuk. Ők közölték, hogy erre a célra 240e-től többet nem szántak. Én: jó, majd megbeszéljük, ha bejutok. Az interjút másnap lemondták azzal, hogy bocs’, nem önre gondoltunk. Az interjú napján mégis felhívott egy komoly hangú úr azzal, hogy „tévedés történt”, vállalnám-e én mégis a pozíciót, és milyen feltételekkel… Én: igen, vállalom, nettó 320e-ért. Elsőre elfogadta. Ez volt aztán a cég, egy év nettó 320-at húztam tőlük (+juttatások).
    Itt is volt a feltételek között minden (műszaki nagykereskedelmi multi), talán még inszeminátor-végzettséget is kértek volna, plusz persze angol vagy német. Angolom van, úgyhogy ezt beírtam, a felvétel napján vittem magammal a bizonyítványomat. Senkit nem érdekelt, viszont szó szerint belöktek az igazgatóhoz, hogy akkor beszéljem meg vele a részleteket: ő német volt és nem tudott magyarul, én magyar és nem tudok németül, a közös felület az angol lett. Nos, hogy ha ide csak papíron szereplő angollal megyek, még a városból is kihajítottak volna, senkit nem érdekelt a nyelvvizsga bizonyítvány, inkább az, hogy szinte vállveregetve jöttünk ki a góréval az irodájából.

    A második: pénzügyi cég, ahová szintén minden fostos végzettséget kértek, plusz angolt vagy németet társalgási szinten. Később kiderült, hogy ebből az egészből annyi volt fontos, hogy tudjál írni-olvasni-számolni magyarul, meg legyen jogosítványod. Az angolt egyszer használtam, amikor az angol anyacégtől jöttek látogatók, és a nyelvpótlékos (én nem kaptam, mert semmi köze nem volt a munkámhoz) kollégák mind hirtelen szabira mentek és családi elintéznivalójuk akadt, én is csak délig értem rá az egyszerű kérdéseikre válaszolgatni. Szerintem nem angolok voltak, simán magyarok, és a nyelv mögé bújva (amolyan Mátyás király álruhában-módon) jöttek le a provinciákra ellenőrizgetni. Néhány nyelvhasználati kérdés (mert hát született angolok, vagymi…) után az én számomra ez nyilvánvaló lett. Szóval, itt is olyan képzettségű embereket kerestek, hogy akinek mindez megvolt, az ezt a céget messzire elkerülte. Az én cv-m jó volt, és azon buktak meg előttem, hogy csakis arra kérdeztek rá mindkét interjún, ami őket érdekelte, arra pl. nem, hogy mik az én szándékaim náluk.

    A harmadik meghirdetett és betöltött állásom állami volt, itt valóban olyan képzettséggel hirdették, amilyenre szükség volt a pozíció betöltéséhez, én marha vittem minden bizonyítványomat, végzettségemet, később ez alapján sóztak is rám a végzettségeknek megfelelő plusz munkát. A nyelvvel való bepróbálkozás itt is megvolt, hívtak volna be a főigazgatóhoz az angolul beszélő vendéghez, de mivel itt sem vették figyelembe a két eltérő nyelvből meglévő (gyakorlatban is működő) felsőfokú nyelvvizsgámat azzal, hogy havi szinten honorálják, így a tolmácsolás helyett csak egy felsorolást kaptak tőlem, hogy mely kollégák rendelkeznek erre hivatalos jogosítvánnyal, és ők mely melléken elérhetőek.
    A fizetési sáv itt adott volt, ennek a tudatában jelentkeztem, ugyanakkor az állami „cég” és pozíció volt az egyetlen, ahol kizárólag olyan képzettséget kértek, ami kellett a munkához, semmi többet. A papírhoz ragaszkodtak, volt egy olyan kompetenciám, amiben (is…) rendkívül jó vagyok, de a papírom nem volt elég hozzá, ezért karácsony előtt két nappal kellett keresnem egy olyan magáncéget, ahol ebből le tudtak vizsgáztatni és bizonyítványt tudtak kiállítani.
    Tehát: külföldi privát vállalat – nagyképű de nagyvonalú
    magyar privát vállalat – csak simán nagyképű és kisszerű
    állami szféra – nagyvonalú, de csak papír szerint

  20. TGabi
    mondta:

    De az is kellemes eset ám, amikor az elmúlt 10 évben megmilliárdosodott ex – sulitárs – akinél az interjú előtt azért alaposan megnézted az Opten – cégadatbázist, milyen pénzügyi hátterű céggel tárgyalsz majd a fizetésről – előad valami cigányos manipulációt nem roma létére egy tök átlagos fizu esetén is, hogy „jajj, hát a járulékok drágák, ugye…”

    Közben meg melód során fizetésekkel is foglalkoztál, nem is keveset…

  21. Szaktanár
    mondta:

    ezek szerint mo-n még mindig nem divat feltüntetni a fizetési sávot az álláshirdetésben? évek óta nem vagyok az ottani munkaerőpiacon, de ha így van, akkor az friderikusszal élve „meglepő és mulatságos”. mi a fenének vesztegetném az időmet egy olyan hirdetésre (interjúra?!), ahol fogalmam sincs, mennyit kereshetek?

  22. Alick
    mondta:

    @Tsteinar: Sokkal kellemesebb efféle lazább környezetben beszélgetni, a lényeg úgyis a kölcsönös szakmai és személyes elfogadásban van, az pedig egy jó beszélgetésben tisztába tehető bármilyen díszlet előtt.

  23. jobangel
    mondta:

    @Tsteinar: Ezt nagyon rosszul látod… Ilyen cégekkel mindenképp le kell ülni tárgyalni, nem lehet valaki olyan lúzer, hogy önérzeteskedik, mikor ezek keresik. Big4, IT gyártók, bankok olyan cégek, akikkel leül tárgyalni, aki karriert akar. Lehet, hogy a tárgyalás végén nemet mond, de az már másik döntés. A pályafutásom alatti legönérzetesebb ember felmondott az Ericssonnál, elment az SAP-hoz, majd ott is felmondott. Ezek Magyarország legjobb munkáltatói. Utána 1 év kihagyás, és már félig bejelentős kkv-knál kapart volna, csak legyen valami, de még tudtam segíteni, nem csúszott le, multihoz került újra. Csak a félreértelmezett önérzetét kellett tisztázni.

    Egyébként 5 csillagos szállodában reggelizni a leendő főnökkel, az ő számlájára, nem biztos, hogy a gáz kategória 😉

  24. Tsteinar
    mondta:

    @jobangel: Erre csak azt tudom mondani, hogy komolytalan. Elon Musk eseteben megertenem, hogy nincs ideje. De ha valaki idejon azzal a cellal is, hogy embert vegyen fel akkor legyen mar ideje beszelni egy orat nyugodt korulmenyek kozott. Ha tucat embert keresnek, ahhoz nem kell nagyfonok. Ha kozep-felso vezetot, akkor meg szervezzek ugy a napjukat. Ennek semmi koze a felesleges korfutashoz, normalis helyen az amugy sincs. Ez nalam a minimalis tisztelethez tartozik, hogyha kiveszek egy nap szabit es en is raaldozom az idomet, hogy elmenjek vkihez akkor ne ket csamcsogas kozott kelljen beszelni. Nyilvan, ha vkinek nincs munkaja akkor ne valogasson.

  25. jobangel
    mondta:

    @Tsteinar: IBM, Xerox, HP, EMC így nagy hirtelen, akik eszembe jutnak. Ezekből kettőnél én is interjúztam, egynél dolgoztam is sokáig, és bizony annak az interjúztató horvát főnöknek annyi ideje volt, hogy a szállodában, reggeli közben leültem vele szemben reggelizni. Nagy előnye az ilyen interjúknak, hogy nincs idő futni a fölös köröket, gyorsan a lényegről kezdünk beszélni.

  26. qwertzu
    mondta:

    @Tsteinar: Mert mennyivel jobb egy tárgyalóban interjúztatni? A kávézóban legalább rendes kávé van.

  27. Tsteinar
    mondta:

    @jobangel: Gratulalok hozza, aki kavezoban csinal interjut. Nagyon komoly ceg lehet.

  28. jobangel
    mondta:

    @Tsteinar: Házhoz még nem, de volt már nem egy külföldi, akivel étteremben, kávézóban interjúzik a jelölt, mert arra van ideje az illetőnek. Vagy debreceni cég pesti irodája stb.

  29. Tsteinar
    mondta:

    Interju helyszinben megegyezni??? Oda megyek, ahol az irodajuk van…vagy valakihez jottek mar hazhoz interjura?

  30. nick papagiorgo
    mondta:

    Minél „komolyabb” a meló, annál komolyabb az összeg is, ezt körbetáncolni nem szégyen.
    Vegyünk vezetői pozikat, egy kkv 500-1 millió között gondolkozik, egy multi 1+ (jellemzően másfél vagy kettő, plusz autó,plusz bónuszok, plusz ezmegaz). Mondjuk nem is biztos, hogy ugyanazt kell nyújtani.

    Másik, hogy kb 5-ödjére írom át az önéletrajzomat, mert a T. fejvadász vagy Hr-es kolléga nem érti. Ő csak annyit ért szegény, hogy régebben „főelődaó” volt, most meg „senior business partner”, de mások ugyanilyen tolvajnyelvéhez rohadtul nem ért, egy seniort meg egy associate-et nem tud megkülönböztetni, és ezért kiajánl olyan pozikat, ami a jelenlegi fizetésnél nagyságrendekkel kisebb, beosztotti meló, és (mivel a tapasztalat alapján te jó vagy) be is küld, te meg veszel ki szabit, „felveszed a rittyentőt”, adott esetben még utazgatsz is nem kevés forintért, és ott derül ki, hogy az ajánlott fizetés a Tiédnek a fele.
    De előzőleg ezt nem mondja el, mert az „titok”. Nem kevés időmbe került kifejleszteni, hogy „hölgyem, akkor titkolózzon nyugodtan, én meg árnyékra nem vetődök, nekem is idő/pénz/stb ez a dolog. Vagy kiköhög legalább egy sávot, vagy felejtsük el egymást”. És ilyenkor még ők vannak megsértődve 🙂

    Másik agyenésük, amikor „vezetői” állást kínálnak, mondom ez menedzseri pozíció? Azt mondja vezetői, ennél többet nem mondhat. De milyen vezető, felsővezető, középvezető, végül is a targoncavezető is vezető, könyörgöm, legalább valami sávot….nem. Jó, akkor felejtsük el egymást, ezen is ki szoktak akadni.

    A kevencüket, a pestiként Zalaizé, vagy Hajdúhogyishíjákra leköltözést meg már csak szőrmentén említem. Mondom, ki az az ember, aki napi 2 órát ezet oda és ugyanannyit vissza? Van lakás, benzintámogatás stb? Sokat érek az „álomfizetéssel” ha a fele elmegy benzinre vagy lakhatásra…..ezt is majd a helyszínen. Aha, hát ebből nem lesz „deal”.

  31. jobangel
    mondta:

    @studkell: Ha jelentkezett hetente 8-10 állásra, akkor nem valószínű, hogy vágni fogja, ki hívta fel, melyik állás miatt. De ugye a többség „dinamikusan fejlődő céghez”, jelentkezik, azaz, ha gőze sincs, milyen állásra és hová, akkor valójában az a normális… Ezt mostmár kezdik érteni a munkáltatói oldalon, ami annak „köszönhető”, hogy aki telefonálgat állásinterjúra híváskor, valószínűleg már átélte ugyanezt. De ezt azóta tanítom, amikor még elvárás volt tudni kitalálni, ki is hívta. Nyilván hiába volt elvárás, akkor sem tudta az, aki ipari mennyiségben küldött ki jelentkezést. Ezzel a mondatpanellel meg jól ki tudta vágni magát, arra találtam ki 🙂

  32. maxval bircaman szeredőci szürke proletár
    mondta:

    @szepipiktor:

    Sose szabad komolyan venni a hirdetésben megjelölt követelményeket. Azok csak körülbelüli jellegűek.

    Amikor a Kólához felvettek, az volt benne a hirdetésban „közgazdasági vagy pénzügyi végzettség, C2 szint angolból, legalább 3 év könyvelési tapasztalat, SAP ismerete”, én meg bölcsész vagyok, angol B2, 0 nap könyvelési tapasztalatom volt, s sose láttam még SAP alkalmazást.

  33. maxval bircaman szeredőci szürke proletár
    mondta:

    Antagonisztikus ellentét feszül a dolgozó és a tőkése között. Így eleve álomvilág azt hinni, hogy ez feloldható.

    A valóságbna mindez háború, folyamatos idegek harca. S mindkét fél folyamatosan igyekszik átverni a másikat.

    Ezek a háború szabályai.

  34. droid_
    mondta:

    szepipiktor meg jo lenne ha maradna a szokasos agymeneseknel, nem irna „konkret” peldakat informatikus allashirdetesekre. szenior igazgato (az mi a tok), 2 minositett (az mi a tok) szakember ossz 70 eves tapasztalattal fejenkent kap 1-2 millio kozott, nem osszesen. 200-300 kozott csak az keres infost, aki nem akar talalni. multikat meg altalaban az fikazza, aki nem alkalmas ilyen kornyezetbe. lehetne ertelmesen is fikazni, pl helyi viszonyok vagy a termek jellegenek figyelembe vetele nelkul eroltetik az eppen aktualisan csucsszuper „way of working”-et, nehany havonta bemutatjak az uj szervezeti abrat a fol-ala rotalgatott menedzserekkel (kit izgat), stb. de kimutatasok szerint cegmerettel egyutt no a tipikus fizetes, multiknal egyaltalan nem kulonlegesseg a hosszabb-rovidebb kulfoldi kikuldetes, jok a munkaeszkozok, rendszeres tovabbkepzes elvart es tamogatott (azaz: munkaidoben fizetesert). kkv-nal akkor mentunk „csapatepitesre”, ha a fonok nagyon megorult valaminek vagy megszerveztuk magunk sajat penzbol hetvegen. multinal erre nem kell kulon indok, munkaidoben fizetesert megyunk mittudomen pl gokartozni vagy valami kirandulohelyre, es az jon aki akar, senkit nem minosit ha nincs kedve vagy nem akar 7-kor kelni hogy odaerjen fel 9-re a buszhoz. aki nem akar, bemehet dolgozni ugyanazert a fizetesert, legalabb kuss van az irodaban egesz nap (vagy otthon, akkor cseten es mailben hagyjak beken egesz nap).

  35. A legtöbb magyar cégnél gyalázatos fizetési „ajánltok” vannak – vagy ha fizetés elsőre nem is annyira béka segge alatt, akkor kiderül hogy a napi munkaidő 9-10 óra, ha kell hétvégén is. És ez természetesen benne van a fizetésben.

    Aztán csodálkoznak hogy lassan a 40+ életkorúak is „kalandvágyból” a hanyatló nyugatra mennek dolgozni.

  36. munkanélküli informatikus
    mondta:

    @szepipiktor: Ha a hirdetésekben szerepelne, hogy feltétel a facebook profil és a 40 év alatti életkor, azzal sok embert sok fáradságtól kímélnének meg.

  37. szepipiktor
    mondta:

    Mondjuk az is kizárja a valódi állásajánlatokat, ha a HR-es kislánynak az a döntési pontja, hogy a jelentkezőnek van-e Facebook oldala és nem a szakmai feltételek teljesülését vizsgálja. Mert ez is azt jelzi, nem szakembert, hanem egy idális fogaskereket keresnek, nem a munka a lényeg, hanem teljesüljön a „csapatépítő tréningek” létszáma…

  38. szepipiktor
    mondta:

    Érdekes írás.
    „Hivatalból” nézegetem az álláshírdetéseket, ebből kiderül, minőségi állás kizárólag személyes kapcsolatokkal szerezhető! Az álláshírdetések a következő folyamat szerint működnek:
    1) a cégnek szüksége van munkaerőre Y funkcióba
    2) a megbízott HR-es – akinek jellemzően sem tapasztalata, sem szakértelme sincs az Y funkcióhoz (miért lenne?) elkészít egy tankönyvalapú hírdetést.
    3) a közvetítőcég munkatársa (aki szintén „csak” HR-es végzettségű) elindítja a folyamatokat
    4) a beérkező jelentkezéseket a cég HR-ese a régi „lottószelvény ellenőrzés” módszerrel kirostálja a jelentkezőjet, azaz a feltételek teljesülését nézi csak
    5) a maradékot szubjektív ellenőrzés után tovább szűkíti
    6) a cég vezetője elé a „maradék” kerül, ezek 80%-a köszönőviszonyba sincs a igényekkel, a hozzá nem értő HR-es álmait testesítik meg.
    .
    Ezért kell mindig mindenre igent jelezni, a HR-es egy beszélgetés során úgysem tudja, hogy valóban tudod-e azt, amire szükség van.
    .
    Konkrét példa:
    Egy negyon komoly pénzügyi cég keresett egy informatikus munkatársat. Átküldték, hátha…
    A hírdetés 9 (!!!!) eltérő szakmai tudást jelzett, ezeket három nagy csoportba lehetett rendezni.
    A három csoport kizárta egymást, hiszen életszerűtlen, hogy valaki A szakmában zseni és a B és C-ben is az.
    Nehéz találni villanymozdonyvezetőt, akinek Forma 1-es pilótaengedély és közforgalmi pilótavizsgája van monjuk az Airbus 380-asra is…
    A hírdetés komoytalanságára utalt az is, hogy a szükésges gyakorlati idők sem jöhettek létre EGYSZERRE a három csoporthoz, főleg, hogy ha igen, úgy 70 éves korra, az ütközött a 40-éves életkorhatárral.
    A hírdetés egy senior igazgatói + 2 fő minősített szakembert feltételezett, úgy 1-2 milliónyi havi jövedelemmel. A hírdetés azonban 1 főre és 2-300 ezres fizetésre utalt.
    .
    Szóval a munkaerőhirdetések ma jellemzően egy korosztálynak és egy munkaterületnek – a multik fogaskerék-jellegű szabványemberkéinek – jók, valódi álláshoz nem ez, hanem kapcsolatrendszer szükséges…

  39. studkell
    mondta:

    „Szeretnék előtte felkészülni, mondana pár részletet a cégről és az ellátandó feladatokról?”

    Magyarán rögtön bevallom, hogy fogalmam sincs, melyik céghez és milyen állásra jelentkeztem. Legalábbis általában ez van a toborzók fejében, és már le is írtak, mert nem az ő álomállásuk zakatol folyamatosan a fejemben. Vagy ez ma már másképp van? A munkaerőhiány miatt belátták, hogy ez irreális elképzelés?