Felejtsd el az időrendben írt önéletrajzot!

Felejtsd el az időrendben írt önéletrajzot!

A mostanra hagyományosnak nevezhető „szabály” szerint az önéletrajz úgy épül fel, hogy a személyes adatok után a munkatapasztalatokat és a tanulmányokat soroljuk fel, fordított időrendi sorrendben, majd számítógépes ismeretek, nyelvtudás, egyéb információk. A fejezetek sorrendjén szabad változtatni ugyan, attól függően mi az erősebb érv az épp megpályázott álláshoz, de jaj, az időrend, az szent… Nem mulasztom el a Europass elleni felszólalás lehetőségét 🙂 : ezt a kőbevésett, merev és gyakorlatilag álláskeresést (sőt, kiválasztást is) nehezítő struktúrát ismertetik meg a végzős diákokkal, szintén kronológiai sorrendiséget erőltetve.

no-chronology.jpg

Jelen gazdasági helyzetünk viszont elintézte, hogy az emberek többségének nem szép, egyenletes karrierívet, töretlen szakmai fejlődést tartalmaz a szakmai élettörténete. Ha az álláskereső betartja a szigorú kronológiai szabályt, azt látja az önéletrajzát olvasó HR-es, hogy itt egy kürtőskalács-árus vagy árufeltöltő, miért akar „ez” marketing manager lenni? Dobja is félre a CV-t, nem olvassa tovább, pedig a kényszerből vállalt kürtőskalácsozás, polcfeltöltés előtt álláskeresőnk komoly projekteket tett le az asztalra a szakmán belül, amit érdemes lett volna mérlegelni. Az időrendi CV elvette a lehetőségét. Ilyesmi nem történhet meg, egy jól megírt önéletrajzzal és motivációs levéllel.

Csalódott álláskeresők ilyenkor legyintenek: „persze, hazudni kell!” Nem kell. Hazudni tilos. De van más megoldás, ami működik is, vállalható is.

Két megoldás lehet erre:

1. a kompetencia-alapú CV (skill-based CV, competency-based CV) vagy a funkcionális/eredményorientált (functional CV, result-oriented CV a megfelelő keresőszó hozzá angolul).

2. Pályakezdőknél, releváns tanulmányokra támaszkodva „elsőállásos” önéletrajzi elemeket használunk (qualification-based vagy educational-based CV — most pénteken a CV-péntek rovatomban egy ilyet fogok bemutatni, érdemes lesz visszatérni!)

Ezen speciális szerkesztésű önéletrajzformák elemeit tanácsadáskor használom, javaslom, és jól is működnek a visszajelzések alapján. Mégis, ezeket a típusokat eléggé félve alkalmazzák maguktól az álláskeresők. Az első kérdés mindig az, hogy „hű, hát ilyet lehet?” Igen, lehet, sőt. A leendő munkáltatót, toborzót, HR-est tájékoztatni kell a releváns tudásodról, tapasztalatodról, erről szól az álláspályázat, nem arról, hogy egy merev sablonba adatokat írunk be, és várjuk, hogy működjön az „önéletrajz” – ami így nem az, csak a formanyomtatvány (továbbra sem vagyok EuropassCV-rajongó…)

Kompetencia-alapú elemeket tartalmazó önéletrajzmintákat már készítettem, itt és itt megtekinthetők, eredményorientált önéletrajzra itt készítettem egy mintát egy project managernek, de valójában a vezetői portfólió is egy eredményorientált önéletrajznak felel meg.

Mikor érdemes ezeket a struktúrákat használni az önéletrajzban?

Bármikor, amikor a kronológiai sorrend nem érvel megfelelően melletted:

  • kiestél a szakmából, másfajta munkát kellett vállalnod a megélhetésért,
  • GYES-ről, GYEDről térsz vissza,
  • egyéb, hosszabb munkától távolmaradásról térsz vissza (külföldi fizikai munka, hosszan tartó betegség, akár szabadságvesztés okán)

Nemcsak a kevésbé szerencsés tények elfedésére szolgálhat egy ilyen speciálisan összeállított CV. Van olyan faktor, szakmai teljesítmény, amit ha egyszer elértél, sokáig (nem örökre!!!) ajtókat nyit bármilyen hasonló pozícióban. Pl. a fent már említett projekt menedzseri önéletrajzmintám használható ilyen eredmények közlésére is.

Összefoglalva: az önéletrajzod mindig úgy legyen megszerkesztve, hogy pozitív képet adjon rólad, és azonnal látszódjanak a melletted szóló érvek. Erre az időrendi CV sok esetben (nem mindig) alkalmatlan.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Heni Juhász
    mondta:

    @GaborV: megértelek…nekem Évi jó tanácsokat adott, hasznosak nagyon. Én vándormadár típus vagyok. Nagyon sok mindent elvállaltam már, s arra jöttem rá, hogy képtelenség beleírni az önéletrajzba. Beleértve a betegséget is. Mert igen, daganatos betegségből pl. én is kihagyással tudtam csak felépülni, pedig még időben lett kezelve. Amúgy sok helyre felvesznek, de ezek általában nem „komoly” helyek, vagy darálók, meg ahogy írtad: mezei ügyintéző pozik. Én is ilyenekbe voltam, még közmunkán is. S az utcaseprő társaimnak „jobb” dolga volt, mert 50 ezerért nem kellett felelősséget vállalnod az ügyekért…igaz legalább aláírási jogod nem volt.. (csak aláhamisítási). Nekem is term. tud-os diplomám van. Igaz nem phd. Azt már valahogy nem akartam..lett volna rá lehetőség. Megkérdezték anno. S ez a sodródás van. Nem mondom hogy minden meló, amit elvállaltam, az kaki lett volna…de olyan szinten megkeseredett és besavanyodott emberekkel dolgoztam, hogy: igen, én hagytam ott a helyeket, és nem bánom. (Ez utóbbiról keveset írnak.)…és a nem szép önéletrajzról: hr-esek még egyetlen esetben sem szóltak, hogy milyen rondán van szerkesztve…Mindenesetre igaza van Évinek abban, hogy a szövegszerkesztő használata ilyen szinten elvárható és kötelező. Az meg hogy mit írunk bele, szerintem már pusztán a mi dolgunk…ha „hazugságot”, akkor azt…hiszen nem teljesen szakmába vágóan nem nagyon nézik ezt. Ha látják, és interjún, feladatmegoldásokon el tudod végezni amit kérnek, akkor már nem érdekli őket hogy honnan jöttél, vagy mit csináltál. Az önéletrajz megfelelő külalakja és hogy hogyan írjuk meg: fontos. Magunk szempontjából is. De elmondhatom, nálam még egyetlen pozíciónál sem nézték ezt, egyetlen hr-es se…Kivéve Évit, Ő meg jól tette. 🙂 Kitartást neked, Gábor!

  2. GaborV
    mondta:

    „nem kell hazudni”
    Erre elég kettős a tapasztalatom. Én álláskeresőként maximálisan őszinte voltam, elmondtam, hogy mit tudok és mi az ami nem az erősségem a hirdetés alapján, 100% korrekt módon.
    1- Mivel ahhoz vannak szokva a HR-esek, hogy mindenki túltolja magát azt hitték még el kell felezni amit mondok = Tehát szakmai öngyilkosság volt őszintének lenni. Ha a jelentkezők 90%-a hazudik (márpedig igen), akkor az őszintét is úgy fogják „lepontozni” mint azt aki kamuzott X és Y ponton. Ezen a „ajánlások” sem segítettek, mert bárki tud ilyet magának gyártani ma már. Tehát hazudni KELL. Pont.
    2- A kötött időrend tényleg rossz dolog, nekem pl betegség miatt 2-3 éves holtidő volt a karrieremben, és ezt kihangsúlyozni nem szabad, sőt amíg lehet titkolom, mert egyből jön a „de mi lesz ha visszaesik” gondolat és küldenek is a rákba. Ezért vagyok most is mezei ügyintéző (amihez 2-es átlagú éretségi bőséggel elég) természettudományos PhD végzettséggel.

  3. jobangel
    mondta:

    @M_R: Igen, a pozícióban lévő napi munkát érdemes kikérdezni állásinterjún. Hogyan telik a munkavállaló egy napja ott, milyen feladatok merülnek fel, stb. Egészen konkrétan is lehet, hogy tulképp mi is az az „ügyfélkapcsolatok kezelése”? Mert láttam már olyat, hogy valójában telefonos tartozásbehajtás.

  4. @jobangel: Az is gyakori hogy egy „jól csengő” pozíció mögött valami egészen más van.. pl. recycling manager – guberáló 🙂

    Vagy ha a manager assistan esetében kiderül hogy az lesz a munka hogy kávét, teát főzzön a vezetőségnek – és a nap végén levigye a szemetet…

    A „vándormadár” meg talán csak az „átkosban” volt egyből gyanús – mert akkor a cucializmusban ha valaki 17 évesen elment esztergályosnak a Csepel Vas- és Fémművekben, akkor az onnan is ment nyugdíjba.. Ma nem ez a jellemző, sokkal inkább gyanús ha valaki 25 éve egy munkahelyen van, mert az többnyire „sportállás”…

  5. jobangel
    mondta:

    @zitka81: nem lehetetlen, sőt el is kell magyarázni, csak arra kell figyelni, hogy ne magyarázkodásnak tűnjön. A határozott idejű munkaviszony, a megszűnő cég mind olyasmi, ami nem jellemzi a munkavállaló lojalitását, és nincs is lehetősége másképp csinálni vmit, hogy ne történjen meg.

  6. jobangel
    mondta:

    @pushup: értem, hogy „gyanús”, amit láttál, de sok elfogadható oka lehet ennek. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy az illető munkaerőkölcsönzőnél dolgozott. Na, ahhoz pont egy skill-based vagy competency-based CV-t kell írni, nem egy kronológiait, mert akkor így lehet járni. Persze az is lehet, hogy a feltételezésed helyes volt, és tényleg egy vándormadár, de erről meg kell próbálni meggyőződni, pl. egy sima telefonos interjúval. De ha van még 400 jelölted, akkor mégis az a legracionálisabb, ha félreteszed a „gázos” jelöltet. Azért kell jó CV-t írni, hogy ne „gázosnak” látszódjon, hanem a valóság legyen benne.

  7. zitka81
    mondta:

    Az a probléma ezzel, hogy ezer meg egy millió oka lehet annak, ha valaki sokszor váltott. Nem feltétlenül azért, mert az illetőt nem tudták elviselni. Sajnos az én önéletrajzom is két-két éves periódusokból áll és nem a kirúgásaim sorozata áll a háttérben (cégek szűntek meg, átszervezések történtek). Ezt már el lehet magyarázni egy interjún, de addig el is kell jutni! El tudom képzelni, hogy sok HR-es egyből félre dob egy hozzám hasonló önéletrajzot, mert azt gondolja, hogy az illető nem lojális.Az önéletrajzban, vagy a kísérőlevélben meg szinte lehetetlen elmagyarázni ilyen szitukat.

  8. pushup
    mondta:

    én nem vagyok tapasztalt kiválasztó, de amikor csináltam ilyet, beleláttam ilyenbe (mondjuk nem vezérigazgatót kellett felvenni), akkor szempont volt az időrend. és bár nem vagyok/vagyunk HR-es, arra még futotta az agyi kapacitásunkból, hogy az első (vagyis utolsó) munkatapasztalat után átugorjon a szemünk a következőre …
    viszont jó volt látni azt is, hogy ha valakinek három (egymás utáni) munkaviszonya is ugyanabban az évben indult.
    mert lehet valaki portás fél évig, ha nagy a córesz, de ha valaki 2 hónapig portás, 1 hónapig asszisztens, 3 hónapig pénzügyi munkatárs, az képet fest róla is. lehet, hogy csak egy „egyszerű” adminisztratív munkatársat keresel, akinek nem kell eget rengető kompetenciát felmutatni, de ilyenkor is jó látni, hogyha nem tart ki a lelkesedése pár hétnél tovább.