Felkészülés állásinterjúra

Felkészülés állásinterjúra

Ismerős recepciós mesélte:

Sokcéges irodaház recepciójára megérkezik egy úriember talpig nyakkendőben, köszön szépen, elmeséli, hogy állásinterjúra jött XY-hoz.

– Melyik cég?
– Azt nem tudom, nekem csak a nevet mondták.
– Mivel foglalkozik a cég?
– Azt nem mondták.
Ismerősöm nem adja fel:
– Milyen állásra jelentkezett?
– Értékesítő.
– Értem. Milyen termékről van szó?
– Azt nem tudom.

Itt feladta.

————————————–

Online kér segítséget egy álláskereső, ilyenkor angyalkodva ingyen „elsősegélyt” nyújtok. Hívták második körös állásinterjúra, ez már izgalmas, nagy a tét, mire számítson? Az első körben HR-es kérdéseket kapott. Oké, és kivel fogsz találkozni most, a második körben? Juj, azt nem kérdezte meg… Hááát, akkor tippelünk…

—————————————

Hogy a felkészülés szükségessége mennyire egyértelműnek tűnik, és mennyire nem az mégsem, az sok ilyen történetből látszik. Ha az állásinterjút tárgyalásként akarjuk kezelni, akkor tudnunk kell: információ nélkül nincs tárgyalás. Tehát fel kell készülni. Információval, mondanivalóval, stratégiával.

Amikor a részletes, feladatok mentén megtervezett karrierúthoz megírt kompetencia-alapú önéletrajzok, portfóliók elkezdenek működni, az ügyfeleim következő pánikpontja, hogy „jaj, állásinterjúra hívtak, most mi lesz?”. A jó hír, hogy erre is fel lehet készülni, a rossz, hogy ez is sok munka. Idővel persze kevesebb lesz, a rutin itt is ki tud épülni, és az elkészített anyagok egy része újrahasznosítható egy következő állásinterjúhoz. Persze, ha jól csinálod, nem lesz sok állásinterjúd 🙂

A felkészülés lépései

  1. Anyaggyűjtés

Említettem már párszor ezt, és mivel a strukturált tudásban és a tudatos, célirányos munkában hiszek, itt is érdemes a felkészülésnek megadni egy keretet. A 3 lapos technika még mindig működik az állásinterjú-felkészülésre, pedig 10 éves a cikk, amit először írtam róla…

A készségeid összeszedésére különös gondot fordíts! Derüljön ki belőle, specialista vagy vezető lennél – nyilván, amilyen állásról beszéltek, hiszen azért jelentkeztél pont arra. Szabad váltani egyikből másikba, de azt készségkészlettel alá kell tudni támasztani, hogy képes vagy a váltásra. Derüljön ki belőlük, milyen jövőt gondolsz magadnak, mi lenne az elképzelt karrierutad.

  1. Kérdéseid megfogalmazása

Jöhetnek az állásinterjú-kérdések, miután a 3 lapon sok-sok infó gyűlt össze, tudsz is jól kérdezni. Pár ötletet, sorvezetőt találsz itt.

Emellett, ha voltál már a közelmúltban állásinterjúkon, vedd sorra, mi ment jól, mi nem ment jól,miért mondtak ők nemet rád (ezt néha nehéz kitalálni), vagy miért mondtál te nemet végül?

Keresd a kockázati pontokat! Ha váltasz, mekkora a kockázata annak, hogy az új munkahely nem válik be? Mit jelent nálad az, hogy nem válik be? Mikor éreznéd rossz döntésnek? Fogalmazd meg azokat a kérdéseket, amikkel ennek elejét veheted!

  1. Felkészülés az ő kérdéseikre

És, jön a végére a legnehezebb, az ő kérdéseikre felkészülni… Itt a „mi a jó válasz?” helyett azt a szemléletet kövesd, hogy „miért kérdezi?”. Máris fogod tudni a saját jó válaszaidat.

Milyen kockázatokat láthatnak ők benned? Mi az a kérdés, amit kínosnak érzel, és mindig is nehezen válaszoltál rá? Mibe szoktak belekötni? Pl. sok/kevés munkahelyed volt, mostanában nem ezzel a területtel foglalkoztál, vállalkozóból lennél alkalmazott, nincs iparági tapasztalatod, nem dolgoztál még ekkora cégnél, mi a fizetési igényed, miért annyi, amennyi, mi lesz, ha beteg lesz a gyerek? Mik a motivációid?

  1. Felkészülés a jelenlétre

Nyitó történetem főszereplője ebből is csak a nyakkendőt hozta össze… Pedig az öltözéken túl van még pár „apróság”. Meg kell tervezni az odautat, meg kell nézni, milyen telephelyre mész, hol tudsz parkolni vagy hol van tömegközlekedési megálló a közelben, milyen lesz az időjárás. Kivel fogsz találkozni, neki mi a szakterülete, kik a közös ismerőseitek (Linkedin a barátod ebben).

——————–

Az állásinterjú, mint üzleti tárgyalás

Amikor az állásinterjúra, mint üzleti tárgyalásra gondolunk, egészen mássá válik a kommunikáció minősége, mint a „kihallgatás” vagy „meghallgatás” jellegű állásinterjúknál. Ez utóbbiakat álláskeresőként akkor lehet elkerülni, ha az első pillanattól úgy viselkedsz, mint aki üzleti tárgyaláson van. Ezesetben a vizsgáztató, kihallgató stílusát nem nagyon fogja tudni hová tenni az interjúztató, és meg sem próbálja.

Hogyan kell ezt? Határozott vagy, tudod mit akarsz, képviseled az érdekeidet —- éééés, törekszel arra,hogy megismerd a másik fél érdekeit, és illeszkedj azokhoz. Azaz, elmondod, mit „viszel” nekik, mik az elvárásaid, túl a fizetési igényeden elmondod azt is, mit jelent számodra megbecsültnek lenni. Megkérdezed, mire van szüksége, milyen értékeket képvisel, milyen problémákra (menőbben: kihívásokra) keres megoldást, és elmondod, te hogyan és mivel tudsz ehhez a célhoz hozzájárulni. Nem beszélsz mellé, nem hagyod, hogy mellébeszéljen.

Amikor a kockázataikat mérik fel kérdésekkel, őszintén válaszolsz – pl. ekkora cégben még nincs tapasztalatod, mondják ők, tanulékony és jó kapcsolattartó vagy, tudsz majd alkalmazkodni, mondod te. Türelmesen, nem kiakadva akkor sem, ha esetleg valamit nagyon rosszul csinál. Egy tárgyaláson akkor is el kell tudnod érni jó eredményt (pl. második állásinterjú kört), ha a másik fél nem igazán kompetens.

És itt most a HR-eseket is megszólítom: ebben a szemléletben nincs helye a vizsgáztatásnak, kellemetlenkedésnek. Nem kérdezzük meg, milyen állat lenne, és azt sem, hogy mi lesz, ha beteg lesz a gyerek. Nem akarjuk kizökkenteni, nem akarjuk lemérni a stressztűrő képességét, mert ennek üzleti életben nincs helye. Mi több, udvariatlan, kellemetlen – ami nem tesz jót az employer brandingnek, amikor pedig kollégát választasz, üzleti döntést hozol, nem kegyet gyakorolsz. És lássuk be, arra nehéz üzleti döntést alapozni, ha azt mondom, hogy a saját macskám lennék, mert imádom őt és magamat is, és ezzel a döntéssel ez nem változna. Kellemetlen interjúztató jó jelölttől troll választ fog kapni, ennél is nagyobb baj, hogy a pontenciális jelöltek között híre megy annak, hogy egyik vagy másik cég milyen állásinterjúztatási gyakorlatot folytat. Nem éri meg, mert a legjobb jelölteket lehet elriasztani a kellemetlenkedéssel. A szorongó, “mindegy, csak fizessenek érte” embereket be lehet vonzani, de belőlük meg nem lehet hatékony szervezetet építeni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Neked is személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban?  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy jelentkezz be hozzám most!

További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# ##

Írj te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Mérnök az utcáról
    mondta:

    Az utolsó bekezdést az ú.n. szakmai vezetőknek is meg kellene fontolniuk mert a legtöbbször ők tesznek úgy mintha kegyet gyakorolnának azzal hogy valakit felvesznek.

  2. kocog
    mondta:

    Kedves Jotündér,

    öszintén remélem, sok HR-es fogja elolvasni a nekik szóló, utolsó bekezdésedet.
    De jó lenne, ha netán külföldi HR-esek is értenék, amit írsz …

    1. jobangel
      mondta:

      Hát én is remélem, hogy van foganatja ezeknek…

      1. Belavoltam
        mondta:

        Egyetertek. Az utolso bekezdes mindenkinek megszivlelendo. Nezegetem par karrier coach youtuber videoit is, es visszatero motivum, hogy a munkavallalok, mint egyszemelyes bizniszkent kepviseljek magukat.

        Ha valaki tolem kerdezne a milyen allat lennel bullshitet, akkor finoman jeleznem neki, hogy nem feltetlen van erettsegben velem egy szinten, es nem kuldene be inkabb valamelyik felnott kollegajat? 🙂