Te is feszengsz az állásinterjún?

Te is feszengsz az állásinterjún?

Az állásinterjút szinte mindig stressz, szorongás övezi az álláskeresők részéről. Ennek a lelki okokon túl az egyik gyakorlati oka lehet a jelölt testtartása, bármilyen meglepően is hangzik.

Azt gondolhatjuk, hogy helyesen állni, ülni, járni mindenki tud. Elnézve az embereket az utcán, vonaton, bevásárláskor és persze az állásinterjúkon, szinte mindenkinek van tartáshibája. Jó hír, hogy a “helyes” az anatómiailag helyes tartást jelent, nincs valami speciális állásinterjús elvárás.

Az alábbi pár tudnivalóval talán segítek túllendülni az ilyen eredetű feszengésen.

Az állásinterjú súlyát érezvén a legtöbb jelölt próbálja kihúzni magát, próbál „viselkedni”, beáll (beül) egy jónak gondolt pózba. Tapasztalt interjúztató persze folyton kizökkenti ebből, így a jelölt mindig visszaigazítja magát. Ez viszi el az energiáit, nem a beszélgetésre koncentrál, feszeng. Torzul a testbeszéde is, mert a pózolás hamis képet nyújt, ráadásul hiábavaló: nem tudja 1-1,5 órán át tartani a szokatlan testtartást, nyak-, derék-, hátfájdalmat fog érezni, és előbb-utóbb összeroskad, ernyedtté válik. Gondot jelent, hogy hiába öltözött fel egy jó szabású ruhába, ha a testtartása természetellenes, akkor az a ruha is veszít az üzenetéből. Lóg, gyűrődik, felhúzódik, lecsúszik. A pózolás tehát nem működik állásinterjún, nem érdemes rá energiát pazarolni.

Járás, állás

A csetlő-botló, szerencsétlenkedő, folyosón megcsúszó jelöltek valószínűleg ezen hibák miatt is ügyetlenkednek. 

Előretolt fej — A sietős ember előrenyújtott nyakkal, ezáltal felhúzott vállakkal jár, állásában is ilyen. Az eredmény görnyedt, púpos tartás, kiálló lapockák, a felsőháti szakasz és a nyak fájdalma.

állóhelyzetek-hátulról-blog.jpg

Földre szegezett tekintet — A bizonytalan emberekre jellemző. Keresik a biztos talajt a lábuk alatt, de közben simán nekimennek valaminek, mert így az nem került a látóterükbe. Nem nézne az emberek szemébe, nem vállalják, hogy más a szemükbe nézzen. A leszegett fej maga után húzza a vállakat, lapockát, így görnyed tartás lesz belőle.

Ha a jelölt az állásinterjú, mint alkalom miatt igyekszik kihúzni magát álló helyzetben, az szintén természetellenes testhelyzetekhez vezet: előretolt mellkas, kidüllesztett fenék, túlnyújtott térdből, féloldalas súlypontból adódó ferde testhelyzet, vagy ólomkatonás tartás.

álló-helyzet-oldalról.jpg

válltáska.jpgTúl nagy lépések — Akik nagy léptekkel járnak, elnagyolt képet kapnak a világról, mert minden elszalad mellettük, minden mellett elszaladnak. Távolról nézve “hullámzanak”:a kilépéskor túl alacsonyra kerülnek, utána hirtelen felemelkednek, így “ugrálóssá” válik az összkép. Ez térdízületi problémákat okoz hosszútávon, de állásinterjún sem jó: az ilyen jelölt mellett kényelmetlen végigmenni egy folyosón, rosszul indul az interjú. Hölgyeknél az ilyen járás nem elegáns, csörtetés lesz belőle, ez sem kelt jó benyomást.

A válltáska is súlyos problémákat okozhat: A vállát jobban felhúzza azon az oldalon, ahol a táska van, vagy esetleg egész felsőtesttel kicsúszik oldalra. Ezek első ránézésre egy ügyetlen, folyton bénázó, beteges jelöltet láttatnak.

Ülés

Az állásinterjúk többségén hellyel kínálnak bennünket, de az már a “vizsga” része, hogyan ülünk le.

A szék szélére, oldalára helyezkedő ember félénknek tűnik, és mivel kényelmetlen helyzetben van, nem is fog jól szerepelni. Foglald el a széket teljes ülőlapján, dőlj hátra a háttámláig, használd a karfákat, ha kényelmes. A gerinced legyen függőleges, vállaid leengedve. Az erősen hátradőlő, szinte fekvő ember lazaságot sugározhatna, de valójában onnan indul ki a testtartása, hogy a szék szélére ült, így nem tudja rendesen használni a háttámlát. A “laza” testtartás és az egyébként bátortalan székfoglalás együtt disszonáns képet fog adni, az interjúztató pedig csak annyit fog érezni, hogy nem stimmel valami. Emiatt akár ki is eshet a jelölt a további körökből.

Túlságosan feszes derék:

Ha valaki mesterségesen kihúzza magát, azzal túlfeszül, és lelkiekben is feszültté válik. Ilyenkor borul ki a kínált pohár víz például,mert a testhelyzetet nem szokta meg, így a távolságokat is rosszul méri fel, és feszes derékkal a kezét sem tudja megfelelően irányítani.

sitting posture.jpg

 Helyes üléskor az ülőcsonton van a súlypont.

Nem előtte (előredőlés, görnyedés), és nem mögötte (visszahajlott derék). Derékfájdalmakat okoz, de állásinterjún a görnyedés, a gyűrődő has lesz a kényelmetlen (gyomorideg mellé külön rossz), illetve a hátrahelyezett súlynál a görbe felsőhát előreugró vállakat, előrenyújtott nyakat eredményez, így olyan, mintha “ráhajolna” a jelölt az interjúztatóra, és az összkép sem lesz természetes. Kényelmetlen lesz mindkét félnek.

sitting_posture_súlypont.jpg

——–

A berögzült hibás tartás fájdalmakat és általános rossz közérzetet okoz, emiatt is érdemes kijavítani. A hibák kijavítása sok türelmet – de jó esetben alig néhány hónapot – igényel: először folyton figyelni kell a helyes testtartásra (ne csak alkalomszerűen, mert abból csak feszes, görcsös tartás lesz). Később a helyes testtartás válik megszokottá, már csak fáradtan ernyedünk rossz pozícióba, amit tudatosan kell korrigálnunk. Kell hozzá egyfajta fizikai erőnlét is: a gerinctartó izmoknak, a vállövi és medenceövi izmoknak alkalmasak kell lenni arra, hogy a helyes testtartást különösebb erőfeszítés nélkül tartani tudjuk. Néha kevés az állandó figyelem is, szakember segítségére van szükség (gyógytornászra, ortopéd orvosra). A rendszeres mozgás is jótékony hatású: gyógytorna, gerinctorna, jóga, pilates segíthet még.

Kell lelkierő is a változáshoz: Ha valaki tisztában van az értékeivel, nem görnyedt, kihúzza magát, nem húzza fel a vállait. Ha nincs benne szorongás, nem akar gyorsan túllenni dolgokon, nem siet indokolatlanul.

A testtartás által kapott első benyomás lehet megtévesztő. Lehet, hogy jelöltünk régen szorongó volt, és ezért járt leszegett fejjel, felhúzott vállakkal, de már helyretette az önértékelését, csak a rossz beidegződés maradt. Álláskeresés szempontjából emiatt fontos kijavítani ezeket a hibákat: hogy ne adjunk esélyt téves következtetésekre.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Kono: Ezt mondom én is… Hogy ne erőlködj, ne pózolj. Simán továbbajánljuk a 15 éve szakma csúcsán lévő embert gerincferdüléssel is, de ha a pózolás miatt elrontja az interjút, akkor az már nem jó… Az egészsége miatt meg mindenki akkor jár jól, ha javít a tartásán.

  2. Elijah_Baley
    mondta:

    monnyuk az egy dolog ha egy héeres ilysmire figyel, az meg egy másik, h a fent illusztrált helyes járás és üléspozíció erősen befolyásolja hány éves korára lesz valaki nyak- meg derékfájós, alagútszindrómás, rokkant…

  3. Ezeket a testbeszédes témákat túlmisztifikálják. Nem érdemes túlzott figyelmet fordítani erre.
    A HR-es olyan “állatfaj”, aki elhiszi magáról, hogy bárkit képes jól kiismerni 2 perc alatt- a testtartásából, facebook-profiljából, önéletrajzából- stb. Jó lenne némi önkritikát gyakorolni eben: egyetlen teszt, kézikönyv sem alkalmas arra, hogy megismerd belőle az Embert, aki veled szemben ül. Ahhoz együtt töltött idő, és szituációk kellenek és nem sablonok.
    Természetesen jó, ha valaki egyenesen ül, ha magabiztosságot sugároz. De nem csak azt kell sugároznia: annak is kell lennie! Továbbá ez a magabiztosság a gyakorlatból is tanulható. Ha van egy embered, aki 15 éve csúcson van a szakmájában, egyetlen munkahelyen, emiatt nem járt interjúkra, nem tanult alkalmazkodni a modern kor HR-es követelményeihez, te kivágod? Vagy nem egyenesen ül le. ÓRIÁSI probléma… El ne higgyük, hogy ezek határozzák meg, kik vagyunk!

  4. Teragigamega lélek
    mondta:

    @maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Ez már egyéb gondokat is jelezhet annál, aki ilyet csinál. Kissé kínosnek kell, hogy érezze egy normális felnőtt ember, ha ülnek vele szemben és ő meg nem akar leülni úgy, hogy közben a másik végig ül és ülni is fog.

    Gyakorlati haszna sok van az ilyen tanácsoknak, a “Testbeszéd” című könyvből lehet ezeknek az alapjait kiolvasni, de annak is igazából egy fontos eleme van: természetesen kell viselkedni. Főleg egy állásinterjún.

  5. jobangel
    mondta:

    @maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Huh, azért én biztosan addig küzdöttem volna, még ki nem nyögi mi baja van. Mondjuk felvételre nem javasoltam volna én sem.

  6. maxval, a gondolkodni igyekvő birca
    mondta:

    Egy HR-es ismerős mesélte:

    Jelölt bejön. Hellyel kínálják.
    De ő nem hajlandó leülni. Először azt hiszik, viccel, de nem, tényleg nem ül le semmi pénzért. Biztos valami buta HR-tanácsadásban olvata, hogy így kell magabiztosságot sugározni.

    Pesze amint elment, dobták is azonnal a szemétbe a CV-jét.