Főpróba
A napirendünket, munkahelyi életünket meghatározza a munkahelyünk, ez egyértelmű. Mégis sokkal többféle módon, mint előzőleg hisszük.
Egy új munkahely nemcsak munkahelyváltás, állásváltás, hanem minden esetben életvitelváltás, életmódváltás is. Ha egyik állásról másikra váltunk, akkor is, de különösen egy GYES/GYED vagy sabbatical időszakból állást találva változik meg a napirendünk, életünk.
Amit néha nem kellő alapossággal gondolnak végig az állást találók, mert az álláskeresés sikerének eufóriája elhalványítja a tervezést. Legrosszabb esetben már a próbaidőn kiderül a felek számára, hogy ez így mégsem fog menni. Csalódás, érzelmi megrázkódtatás a munkavállalónak, plusz költség a munkáltatónak, ha emiatt próbaidőben végetér a munkaviszony.
Érdemes főpróbát tartani!
Ezért, amikor valaki ilyen időszakból keres állást, általában arra kérem, „játssza el”, milyen lesz az élete, ha állást talál.
A gyakorlat ihletője egy ismerősöm, akinek gyermeke kiskutyát követelt. A gyerkőc kapott egy
pórázt először, amihez minden reggel korán fel kellett kelnie, el kellett vinnie sétálni – igen, a pórázt. 4 nap után már látszott: nem fog ez menni. Macera korán kelni, órára figyelni, visszaérni időre, még egyszer átöltözni a sulihoz, este meg ugyanez újra stb. A póráz landolt egy fiók mélyén, és senki sem élt meg veszteséget. Könnyű volt belátni, hogy egy kiskutya nem fér bele a napirendjükbe.
Ahogy egy kiskutyát sem lehetett volna csak úgy bedobni egy szekrény mélyére, ha nem jött be, az új állást sem szívesen dobjuk el némi nehézség miatt. De ha a megoldás túl sok energiát visz el, nem lesz mégsem álomállás. Ha nagynehezen megszereztük, stimmelnek a feltételek, akkor nézzük meg, tényleg belefér-e az életünkbe. Már az állásinterjú-kérdéseket is érdemes erre felépíteni, de sok álláskereső nem tudatos ebben. A GYED/GYES visszatérők pedig évek óta nem így szervezték a napjaikat, így nem tapasztalták meg, milyen lesz, ha másképp lesz.
Végig kellene hát „játszani”: mikor kell felkelni, meddig tart a készülődés, mikor kell indulni, milyen busz visz a leendő munkahelyre, mennyi idő alatt, milyen sűrűn jár, mennyire jó a környék, ha előtte el kell vinni a gyerkőcöt oviba/bölcsibe hogyan néz ki mindez? Ha lekésed az odafelé buszt, késel-e a munkahelyről? A visszafelé út hogyan lesz? Ha 10 perccel tovább kell maradni, mert nem sikerül befejezni egy feladatot, mi lesz?Hazafelé odaérsz még az oviba úgy, hogy nem néznek rád csúnyán? Ha valami miatt nem jár a busz/vonat/HÉV, mi lesz? Zuhogó esőben, hóban-fagyban, ha szervizben van a kocsi, mi lesz? A személyes állásinterjú részben megadta a bejárás-hazajárás élményét, látszott, ha túl macerás, az online állásinterjúzáskor ez már nem egyértelmű. És akkor még ilyen „apróságokról” nem is beszéltünk, mint munkahelyi öltözék, étkezés, gyerek étkezése, stb.
Mivel a home office munkák is igényelnek némi jelenlétet a munkahelyen, ezt továbbra is mérlegelni kell. Sőt, most kell igazán kipróbálni, milyen lesz, hogy a bejárós napok ne jelentsenek egyet az extrém stresszel. Bizony, sokszor derül ki: nem fog menni. Ilyenkor fájdalommal, de el kell engedni a lehetőséget, ill. tanulva belőle a z álláskeresői preferenciákat újra kell írni.
A kávégép-hatás – Minek egyáltalán bejárni a munkahelyre?
Sokan nem értik, milyen értéke van a személyes munkahelyi jelenlétnek, ha online tökéletesen el lehet végezni a munkát. Nem kétlem, hogy akik kizárólag távmunkát akarnak, képesek a legjobb munkára abban a berendezkedésben is. Dolgozik: meetingel online, IM-el, telefonál, ott a személyes kapcsolat, hát nem? Hát nem. Mert ezek szabályozott kommunikációk, ezekben nincs viccelődés, barátkozás, itt nem beszéljük meg, hogy mit olvastunk a szakma folyóiratában, mik a piaci információk, pláne nem, hogy milyen volt a hétvége, tetszett-e a gyerkőcnek az új mesekiállítás stb.. Szakmázunk, ami kell a munkához, de emberi interakciónak kevés.
Régen gyártósori munkásoknak megtiltották, hogy beszélgessenek egymással, mert „dolgozni vagyunk itt” – most meg önként vállaltan nem beszélgetnek, lépnek interakcióba egymással emberek? Mikor végre eljutottunk oda, hogy ez szabad, sőt kívánatos. Így sosem lesz az, hogy összefutnak a folyosón, egy kedves röpke mosollyal mennek el egymás mellett, esetleg az irodák klasszikus találkozási pontja, a kávégép mellett megbeszélik, hogy „láttam a múltkori előadásod/cikked/posztod, tökjól sikerült”, vagy „üljünk már össze fél órára, most, hogy kilépett a Józsi, a feladatokat újra kellene gondolni…” Igen, ezek alig szükségesek így, ebben a formában a munkához. Ezek ahhoz szükségesek, hogy emberek között embernek érezze magát mindenki, és jól legyen a munkájában…
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!
# # #
François Pignon
mondta:Más karriertanácsadók is elmondták saját tapasztalatból, hogy mi a baj a be nem járással: te leszel az az ember, aki „nem vagy ott”. Hosszútávú karrierre ne számíts cégen belül.
Persze a kedves szaktárs is biztos IT-jellegű munkát végez, de a távmunka ma már nem csak kifejezetten IT-jellegű, ahol határidőre kell dolgozni, amúgy meg el lehet sumákolni a munkaidőt (mert az emberek többsége még ma is azzal azonosítja az otthonról végezhető munkát).
Nekem is nyűg bejárni a hét három napján a forgalom miatt, de nem sokban különbözik a napi munkarend otthonról sem. Miért? Mert a területi vezetők, akiknek adminisztrálunk, szerteszét dolgoznak az országban. A tervezőkkel és a kivitelezőkkel is emailben és telefonon kell tartani a kapcsolatot. A beszállítók a kontintensen vannak, velük szintén emailben.
Együtt tudok érezni az utolsó bekezdéssel. Még az irodában is ebédidőben mindenki a telefonra van gyógyulva, vagy csak azzal beszél, akivel amúgy is közvetlen munkaviszonyban van. Ha a fönt említett módon, bratyizni, valamin anyázni, hülyéskedni akarok, akkor a raktárba kell lemennem az operatív munkatársakhoz.
Sokáig dolgoztam vendéglátói, ügyfélszolgálati munkakörökben, így általában a pokolba kívánom én is a telefonálgatást meg a személyes emberi interakciót, viszont ez a jó oldala. Mert ha az arcodat is csak a céges fotóalbumból ismerik a többiek, akkor te leszel „az az értetlen f***, aki mindig szarságokat küld”, és a prioritási lista legalján landolsz mindenkinél. Hivatkozhatsz te „policy”-re, ha nem mennek a dolgok, de majd ők is úgy csavarják ellened. 🙂
Egyébként az emberi hozzáállás és a 2 fős HR-csapatunk remek (ők már csak azért is, mert engem fölvettek, hehe). Nem ilyen csapatépítő dolgokat szerveznek, hanem vannak kötetlen céges összejövetelek, havi egy pizzanap, a születésnapod szabadnap, orvosi időpontokat sem csak szabadnapra vagy munkaidőn kívülre szervezhetsz stb.
Egyesek ezeket persze biztos lefitymálják, de aki dolgozott már olyan helyen, ahol pl. évente egyszer a karácsonyra adott doboz csoki isteni kegynek számított a vezetőség részéről, vagy bónuszokat csak a középvezetők fölöttiek kaphatnak, az tudja, hogy miről beszélek.
Belavoltam
mondta:A korabbi munkahelyemen elegge fafeju volt a menedzsment home office-hoz valo hozzaallasa. 50-50%-ot tett lehetove a ceg papiron, de meglehetosen vaskalapos modon: nem lehetett 50% fole vinni a HO aranyat. Az indok kb. az volt, hogy csak. Dacara annak, hogy sajat bevallasuk szerint semmi gond nem volt a munkammal, es a ceg azert csak tulelt a covid alatt, amikor mindenki otthonrol dolgozott. Azt se tudtak ertelmesen elmagyarazni, hogy minek ragaszkodni a max. 50% HO-hoz, amikor a csoportbol 2-3 ember mindig otthonrol jelentkezett be a napi standup-ra.
A jelenlegi munkahelyem az elozonel sokkal ertelmesebb es pragmatikusabb. Ennel a cegnel olyan emberek is alkalmazottkent tudnak dolgozni, akik az orszag masik vegeben laknak. Igy en is annyit lehetek otthon, amennyit akarok. De hogy legye azert in-person kapcsolat is a kollegakkal, az a terv, hogy havonta 1-2x azert bemegyek az irodaba. Ennel tobb nekem nem hianyzik.
Balfredo Alfredo
mondta:„Az indok kb. az volt, hogy csak”
Igen, kb. itt tart egy átlagos ‘vezető’ Összeszerelőországban.