Ha üzletkötői állásajánlat érkezik…

Ha üzletkötői állásajánlat érkezik…

Salesman_maysles.gifVan egy nagyon furcsa ellentétet szülő pozíció a munkáltatók és az álláskeresők között, mégpedig a sales, mint szakterület kapcsán. Ezért most egy kicsit a „sales” álláskeresők dilemmáiba szeretnék bepillantást engedni.

Ők azok, akik mindenféle szinteken (pl. házalós fazékárus egy elhíresült Z… nevű cégnél) eladni próbálnak valamit. „Fedőnevük” Business Development Manager, (Key) Account Manager, Sales Manager, értékesítő, üzletkötő, szállítmányozóknál fuvarszervező, a biztosítós világban tanácsadó, de valójában ő is csak biztosítási kötvényekkel házal. Persze előfordulhat, hogy a fuvarszervező tényleg fuvart szervez, és a tanácsadó tényleg tanácsot ad, de nem ez jellemző.

 

 

Álláskeresés szempontjából két okból fontos ez a szakma:

1. mert sales-t iskolarendszerben nem képeznek, ezt érezni, tudni kell, erre születni kell. Emellett persze tanulható is, de akkor jelezd a CV-ben, hogy megtanultad (pl. mindenféle tréningeken, képzéseken), tudd eladni legalább magad először, hogy utána a terméket is eladhasd. Rendelkezni kell hozzá mindenféle kiegészítő ismeretekkel (logisztika, marketing, költségszámítási módszerek stb.), azaz, aki ezeket tudja, előnyben lehet a többi jelentkezőhöz képest.

2. mert az álláskeresők számára a legveszélyesebb pozíció. Kétségbeesett álláskeresőket könnyen be lehet húzni egy alacsonyszintű sales munkára, a magasszintű sales állások pedig kívülállónak elképzelhetetlen stresszel járnak, és egy ilyen állást megkapni sokkal inkább a múltbeli teljesítmények alapján és kapcsolatrendszerrel lehet, semmint normál álláspályázati folyamatban.

Sales kategóriák

E témában könyvtárnyi szakirodalmat, és blőd „sikerkönyvet” is lehet találni, akár egy blogot is meg lehetne tölteni a tudnivalókkal. Úgyhogy nagyon röviden említeném meg, hogyan is dolgoznak ők. A cold call, azaz hideghívás, mikor végighívogatnak egy (opt-in) listát – rossz esetben telefonkönyvet – és, megpróbálnak eladni valamit. Ők azok a bosszantó, unott hangú hölgyek-urak, akik hitelkártyát, üdülési jogot, alsógatyát(!) akarnak rádsózni telefonon. Ha álláshirdetésben „új ügyfelekkel való kapcsolatfelvétel” a feladat, akkor az ez lesz.

B2B, azaz business-to-business, vállalati szférába történő eladás, ami kapcsolati tőkén keresztül és/vagy cold call mentén történik. B2B világban létezik a hunter és a farmer, azaz az ügyfélkereső (multisan business development) és az ügyfélkapcsolati (account manager, key account manager) kategória. És még ezernyi besorolás, típus is létezik, de most nem akadémiai székfoglalót írok, csak alapfokú tájékoztatást, hogy tudd, mit is keresnek, ha ilyen hirdetést látsz.

Létezik a B2C, azaz business-to-consumer, nagyközönségi, lakossági eladás, ez inkább egyfajta ügyfélkiszolgálás, az ügyfelek marketing-akciók hatására érdeklődnek a termék iránt, és felkeresik az értékesítési pontokat, ahol megvehetik.

Házalós-telefonálós

Van egy trend, ami szerint ezeket az embereket ilyenolyan módon „szívatni kell”, az a menő, aki a telesales emberekkel jól elbánik. Emberek büszkén mesélgetik, hogyan hajtják el szerencsétlen telefonálókat, esetleg adatvédelmi témákra oktatják ki őket, lecsapják a telefont, vagy félreteszik, hogy „hagy mondja a levegőnek” stb. Amellett, hogy a rosszindulatot mindig értetlenül nézem, kéretik hozzáállást változtatni, merthogy ők azok, akik a világon semmiről sem tehetnek, csakis pénzt szeretnének keresni, munkával, ami önmagában becsülendő. Ráadásul esélyük sincs sok pénzt keresni. Ha nem érdekel az ajánlat, elég annyit mondani, hogy „köszönöm, nem érdekel”. Ez azért fontos, mert őket sikeres hívásra fizetik, azaz ha rabolod az idejét kioktatással, anyázással, egyéb szívatással, akkor a 4 órás minimálbért sem fogja megkeresni. Az meg neked miért is jó?

Álláskeresői szemmel: Ha telesales munkát kínálnak, akkor az többnyire azt jelenti, hogy sikeres hívások (olyan, amiből eladás lesz) után kapsz majd jutalékot, és van egy nevetséges alapbér. Ha van egyáltalán. Bejelentenek 4-6 órára, dolgozol 8-10-et. Egy csomó kedvetlen, ingerült stb. emberrel kell majd beszélned, akiknek biztos nem azon járt az esze, hogyan vegyen hitelkártyát, mikor hívod. Ki lehet találni, milyen sikered lesz, mennyire fogod jól érezni magad ettől a munkától. Ez csak túlélő munka legyen, mellette képezd magad valamire, ami inkább neked való.

B2B sales

Ez is csak elsőre tűnik könnyebbnek, valójában nehéz világ. Főleg kapcsolati tőkére épül, de itt is sok eszkimó van, és kevés fóka. A hunter típusú értékesítő cégeket hívogat, talán túljut a portán, titkárnőn, és akkor a neki releváns ember küldi el a …ba. Néha azért szerencséje lehet, sőt, ha ügyes, sikeres is. Ezek az emberek tudnak cégeik legmegbecsültebb munkavállalói lenni, rossz esetben a legcsúnyábban kihasználtak. Vállalatgazdaságtant sosem tanult cégvezetők őket rúgják ki először, ha nem megy a szekér.

Kamu sales állás

Azok a cégek, amelyek megbecsülik az értékesítőt, rendes alapbért is fizetnek. A kamu sales állások a B2B egy kifacsart ágaként jelennek meg, ami a munkáltató teljes felelősséghárításával jár. Sose vállalj 0 Ft alapfizetés + 100%-os jutalék fizetésű állást, mert azzal te nem járhatsz jól. Az ilyen cégek azzal védekeznek, hogy hát Mt. szerint ezt lehet (nem egyértelmű, bírósági gyakorlat meg ugye nincs, lévén új az Mt. és 0 Ft-ból kevesen tudnak ügyvédet fizetni). Legfőbb érvük, mikor be akarnak ilyen állásba húzni, hogy  „próbáld ki magad”. De te inkább gondold végig, hogy ha egy szép nagy jutaléknyi eladást összehoztál, mennyi oka lesz téged kirúgni a cégnek? A jutaléknyi összeg mindenképpen. És amíg próbálkozol, miből fizeted a villanyszámlát?

Ennél is horrorisztikusabb megoldás, ha az értékesítőt nemcsak 100% jutalékban foglalkoztatják, de még a munkaeszközeit (mobil, laptop, autó) is maga finanszírozza, sőt legyen számlaképes, de még irodahasználatot is kiszámláznak neki. Esetleg „csak” harmincezres betanító tanfolyamon fogják elmondani neked azt a tutit, amivel majd milliókat keresel. Menekülj, ha ilyeneket ajánlanak!

Álláskeresőként minél rosszabb helyzetben vagy, annál inkább „szembejönnek” ezek az állások. De te annál inkább ugorj félre! Nem vagy abban a helyzetben, hogy kísérletezz, hogy „kipróbáld magad”.

A főnök dilemmái

Sok értékesítő jár úgy, hogy nagy lelkesen belevág a melóba, körbejárja a kapcsolatrendszerét, és mire az első eladások megtörténnének, kirúgják, mert „nem hozta a számokat”. Ebben néha rosszindulatú munkáltatói stratégiát vélek felfedezni, van, aki így oldja meg, hogy a termékei mindig a piacon legyenek, és sose kelljen jutalékot fizetni. E vulgáris jelzőket is kiérdemlő vezetőktől eltekintve, valós dilemma lehet, hogy mennyi egy kereskedő „türelmi ideje”. Nyilván ez nagyban függ a terméktől is, reklámgolyóstoll eladható gyors sales ciklusban, bányagép, kukoricakombájn nem.

Dilemma még a jutalék mértéke: mennyi az a jutalékmennyiség, ami a kereskedőt motiválja? Mennyi az a jutalék, ami arányban áll az elvégzett munkával? Milyen célszámokat lehet kitűzni, amit a kereskedő majd valósnak tart, és hozni is tud? Honnan tudja, hogy tényleg az a valós? Ezeket a kérdéseket a jutalékot kérő álláskeresőnek kell meghatároznia, még mielőtt állásinterjúra menne.

És egy probléma, amit kevesen élnek át, de elméletileg felmerülhet: ha a tervhez képest többet lehet eladni, azt kapacitásban (gyártói, konzultációs stb.) hogyan fogja tudni kezelni a cég? Ezen a kkv-k 100%-a nem gondolkodik el. Állásinterjún egy ilyen kérdést érdemes feltenni, a válasz szinte biztosan habogás, vagy álmodozás lesz. Már van is miért menekülni… Aki ennyire nem képes felkészülni minden helyzetre, azzal vajon milyen lesz dolgozni?

Startupoknál érdekes kérdés az exit policy: mi van, ha eladtál néhány példányt a termékből, évekre szóló kötelezettségekkel, de a cég mégsem sikeres, és abba kell hagyniuk. Mit terveznek erre az esetre? (Eladják a céget, a termék jogait vagy … ?) Erre is öööö szokott lenni a leghatározottabb válasz, márpedig neked nem mindegy, hogy az ügyfeleid mit gondolnak rólad, miután a terméket megvették 3 évre, és 1 év után eltűnik a cég a termék mögül.

Ha értékesítőként állást keresel, érdemes ezekre rákérdezni a leendő főnöknél: hogyan folyt a tervezés, miből jöttek ki a teljesítendő számok, milyen piackutatást végeztek? Mik a határidők a tervszámok behozatalára? (Ezt érdemes a munkaszerződésbe vagy mellékletébe írásba foglalni.) Mi az exit policy, illetve mit terveznek továbblépésként, ha bejön a termék? Ha nincs konkrét válasz, csak mismásolás, meg „nálunk még senki sem járt rosszul” szöveg, akkor szintén menekülj.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. pingwin
    mondta:

    ‘Emberek büszkén mesélgetik, hogyan hajtják el szerencsétlen telefonálókat, esetleg adatvédelmi témákra oktatják ki őket, lecsapják a telefont, vagy félreteszik, hogy „hagy mondja a levegőnek” stb. Amellett, hogy a rosszindulatot mindig értetlenül nézem, kéretik hozzáállást változtatni, merthogy ők azok, akik a világon semmiről sem tehetnek, csakis pénzt szeretnének keresni, munkával, ami önmagában becsülendő’
    nem tudom sajnálni őket, főleg azokat, akik többször is felhívnak, hiába mondtam el, hogy nem érdekel, olyan is volt, akit végighallgattam, mert egész érdekes dolgot akart eladni, de a végén kiderült, hogy iszonyat drágán

  2. Circus
    mondta:

    Elkövetve azt a bunkóságot, hogy nem olvastam teljesen végig, pár gondolat:

    @arisztokrata 40+: korrektül és szimpatikusan összefoglaltad, hogy hogyan lehet jó is a sales. Ha jó és kurrens a termék, akkor ez lényegesen egyszerűbb, ha tukmálni kell, az megint más – én pl. tudom magamról, hogy a ‘klasszikus’ salesre alkalmatlan vagyok, mert nem tudok olyasmit másra sózni, ami nekem sem kéne.
    Rengeteget számít a jókor, jó helyen, magyarul a szerencse.

    @jobangel: a poszt jó, mint megannyi korábbi :)… Az udvarlást letudva: (ugyan értve, hogy mire gondolsz) én sem szeretem a telesales-est, és bár emberként sajnálom, amikor egy nap negyedszer hív, hiába mondtam, hogy nem kérem, ha kikéri magának, hogy miért nem érdekel az akármije, ha nem mutatkozik be, ha kamuzik és a nevet sem tudja, illetve nekiáll tippelni, hogy ki lehetek (én sem mondom, ki vagyok, amíg ő nem, ez sztenderd) – ezt talán pont itt szedtem össze pár hete, hadd ne ismételjem magam teljesen. Amíg te azt érzékeled, hogy számodra teljesen feleslegesen rabolják az idődet (rosszabb esetben a pénzedet), addig nem tudok jó fej lenni, sajnálom…

    A sales tevékenységről a szállítmányozásban pedig érintettként (lehet, máshol is hasonló a tapasztalat):

    – interjún jelzik, hogy van munka bőven, abban kell majd segíteni (a cég meglévő ügyfeleivel kapcsolattartás, azok fejlesztése), valamint a ‘szakítás’ utáni 6 hónap titoktartási kötelezettséget mint szükségest a korábbi rossz tapasztalatok miatt bele kell venni a szerződésbe, de következő kérdés a kapcsolati tőke, hogy abból mit lehet mozgósítani… tehát az nem baj, ha hozok, csak ne vigyek??? És eszerint ha én hoztam, akkor sem vihetem tovább, mert akkor meg már lopok?
    – a legfontosabb, hogy milyen kapcsolati tőkéd van és azt hogyan hasznosíthatod. Ember, jóformán még azt sem tudom, hogy pontosan milyen tervek szerint működik a cég, milyen fejlesztésekben gondolkodik, most mit csinál, a fenéből tudjam előre, hogy az én kapcsolati tőkém hogyan működik majd itt?
    – nem egy olyan ismerős van, aki csak arra kellett, hogy a kapcsolatait kiszedjék belőle, aztán válás akármilyen indokkal.
    – ha nincs eredmény 2-3 héten (!) belül, akkor viszlát. Konkrétan, a közúti/légi fuvarozáson túl a kombinált szállítmányozás esetén már hetekről, hónapokról beszélünk, mire 1 tételt lezársz, sőt, ha a számlák kifizetését is ideveszed, akkor már negyedéveknél tartunk. Azon túl, hogy igen jó kapcsolatok kellenek, ha puszira azonnal el tud valaki vinni azonnal valamit próbafuvar nélkül, milyen eredményességről beszélünk 2-3 héten belül?
    – ‘Hozz üzletet, bármilyet, majd lebonyolítjuk!’ ‘Mindegy, szerezd meg, majd megcsináljuk valahogy!’ – ha behúzom az üzletet, de a hozzá nem értés vagy kapacitáshiány miatt bebukjuk, akkor egyrészt én vesztem az arcomat a megbízó felé, másrészt a bonyolító kollégák anyáznak le, ha csak meglátnak, hogy megint milyen sz@rt akarok rájuk sózni (jogosan – nem ért/het mindenki mindenhez)
    – jutalékos rendszer – én még nem láttam jól működni. Ha a bonyolító kolléga elszúrja az adott üzletet és a tervezett profit nem jön be, akkor azzal pl. mi a helyzet? Másik, a járni jár, de nem jut – ezt szerintem mindenki tapasztalta már, hiába hajtasz, mint a güzü, ha van a cégnél 1-2 nagyobb bukta, ami viszi a nyereséget, akkor lőttek a jutaléknak (mert különben a cég működése blablabla). Egyébként pedig ha a management úgy dönt, hogy ő épít házat, neked nem ad belőle, vagy stratégiai célok mentén új irodát nyit itt-ott-amott és arra kell a pénz, akkor megoldja, hogy ne kelljen adjon, te meg vagy nyelsz, vagy otthagyod.

    Tudom, hogy a pénz nagy úr, de szakma, minőség (ISO-t hagyjuk), hozzáértés nélkül ezt bátorság csinálni. Szakmában több olyan nagy név van, aki a profithajhászás oltárán vérzett el óriási veszteségeket okozva a cégnek – és komoly arcvesztést magának…

  3. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Nem kell bunkónak lennie, de lehet az, és nem ítélem el miatta.

  4. Eltévelyedés
    mondta:

    Én csak egy kis mosolyt szeretnék csalni az arcotokra, nomeg hogy menynire elismert és szeretett szakma a sales:

    napirajz.hu/?p=1008
    napirajz.wordpress.com/2011/03/29/itt-mogottem/
    gumimacik.blog.hu/2013/07/01/sales_o_en_igy_szeretlek

  5. jobangel
    mondta:

    @Brogen: Szia! A HR-es fejében nincs „ideális értékesítő”, mert nem a HR-es határozza meg a kritériumokat, hanem a szakmai vezető. A HR-es a keresésben, céghez illeszkedésben, feladathoz illeszkedésben vizsgálja a jelöltet, „ideális értékesítőt” nem definiál.
    „mondjuk B2B” — ez így túl nagy falat. A B2B-nél termék és iparág együtt adja ki, mire van szükség szakmailag: van, ahová mérnöki tudás kell, van ahol elég az érettségi. Attól függ, kinek és mit kell eladni. High-end storage-ot két mérnök együtt fog tudni eladni (egy presales és egy sales), munkavédelmi felszerelést simán elad egy ügyes értékesítő érettségivel is.
    Vannak alap értékesítői kompetenciák, amiknek meg kell lenni: tényleg jó kommunikációs készség, kudarctűrés, extrovertált, aktív személyiség stb.

  6. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: csakmert igaza van, miért kellene bunkónak lennie?

  7. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @nickM:

    „hidd el ez te vagy! Nagyon sokaknak fogalma sincs arról, hogy ők most szabálytalanságot követnek el, sőt még nekik áll feljebb! „

    Ez így van, és nagyon nem is csípem ilyet. Viszont össze nem vetem őket azzal, akiknek igazuk van, és azért háborodnak fel. Akik bunkók a telefonos értékesítőkkel, azoknak márpedig egyértelműen igazuk van. Nyilván vannak nagyon jó emberek is, akik ha megdobják őket kővel, kenyérrel dobnak vissza, ám a gyakorlatban aki így él, annak ez nagyon sok kellemetlenséggel jár (tudom, mert próbáltam).

  8. Brogen
    mondta:

    Szívesen olvasnék még arról, hogy egy HR-es szakember fejében milyen is az ideális értékesítő (szándékosan nem használom a névjegy villogtató kifejezéseket), mondjuk b2b területen. Mivel kezdődik egy ilyen karrier, mik az állomások és meddig lehet jutni. Nem hiszek abban az elméletben, hogy bárki képes eladni, persze mindenkinek lehet új trükköket mutatni de ahogy remegő kézzel nem lehet műteni úgy jó sales-es sem lehet akárki. Minden esetre ha sikerül túllépni a telesales témakörön akkor elolvasnám a kommentelő brigád tapasztalatait, véleményét az ideális értékesítő tulajdonságairól és a karrier lehetőségeiről idehaza. Előre is köszi az infót!

  9. nickM
    mondta:

    @Narancskommunista:
    „a szabálytalanul, másnak az elsőbbséget nem megadva fordulok be valahol, és rám dudálnak, mutogatnak, akkor nem fogok felháborodni az illető „bunkóságán” – hidd el ez te vagy! Nagyon sokaknak fogalma sincs arról, hogy ők most szabálytalanságot követnek el, sőt még nekik áll feljebb! (Igen, a telefonos zaklatók egy része is bőven ilyen, sajnos ők azok akik sikeresen adnak el, így nem és nem halnak ki. 🙁 )
    „Szerintem te nem érted a zavaró és idegesítő közötti különbséget, mert utóbbi már a hozzáállásodon is múlik, az igaz, de előbbi már nem igazán.

    Akkor egy kis coming out: néhány évet éltem úgy, hogy egyik nap 2 óra, másik nap 4 óra alvás jutott – így jár az, aki két állásban próbál 100%-osan helytállni. Akkor – és azóta – sem vettem elő a legbunkóbb énemet a telesalesekkel, talán azért, mert diákmunkában ugyan, de jópár évig piac- és közvélemény-kutatásból tartottam fenn magam – mielőtt átnyergeltem a „nyugalmas” ügyfélszolgálatra, így pontosan tudom mennyire kiszolgáltatottak azok, akiknek ezeken a munkahelyeken kell helytállniuk. (Nem vagyok szent, amikor 2 napon belül ötödször hívtak ugyanazzal a hülyeséggel úgy, hogy már elsőre is közöltem, hogy nem érdekel az ajánlat és távolítsanak el az adatbázisból akkor azért morcosan – de nem bunkón! – küldtem el a telefonálót a fenébe – igenis igyekeztem mindvégig emberi lényként gondolni rá…)
    A zavaró/idegesítő gondolatmenet mentén (figyelem túl messzire vezet! és semmi köze a telesaleshez, inkább csak illusztráció a „nyugis” ügyfélszolgálathoz): minek neveznéd azt, amikor vasárnap este 10 óra tájt felhívnak (miközben nyakig állsz a panírban) azzal, hogy most azonnal és sürgősen oldj meg egy problémát, amely kezeléséhez az ügyeletes diszpécser minden eszközzel rendelkezik?

  10. kukatr
    mondta:

    @popszegecs: Tévhitben élsz. Bunkó reagálás (számodra) bunkó viselkedésre nem üti meg a minimális együttélési szabályok szintjét.

    @Bambano:
    „”e egy telesalesnek nem tud annyit mondani, hogy légyszi törölj az adatbázisból.”: egyrészt nem teszi meg, másrészt az automata akkor is hív legközelebb. aki tojt a jogszabályra akkor, amikor illegálisan felhívott, tojni fog akkor is, amikor illegálisan megtartja az adataidat.”

    „akkor vagyok elégedett, ha sikerül áttörni azt a küszöböt nála a parasztkodással, amire azt mondja, hogy ezt a fickót nem hívom többet. udvariasan nem megy, észérvekkel nem megy, akkor marad az ijesztgetés. „

    Az automata akkor is hívni fog legközelebb, te írtad. Neeeem, nem gyártasz ideológiát saját kicsinyességed megvédésére…

  11. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @nickM:

    Igen, csak ha nem lenne az a sok beetethető ember, akkor meg sokkal trükkösebb módon próbálnának átvágni embereket, akár úgy, hogy te vagy én is beleeshetnénk a hálóba. Én ezért is tartom értelmetlennek ezt az irányt. Egyszerűen ha valaki felhív azzal a céllal, hogy eladjon neked valamit, az átlépett egy határt, és innentől kezdve az már csak filozófiai kérdés, hogy valójában ki tehet róla (a munkáltatói, az emberek akik rendelnek, a fogyasztói társadalom, a Sátán, stb., stb.).

    „Tudom, hogy naivitás, de szerintem a „zaklatott fél” munkájában is vannak olyan pontok, ahol más tyúkszemére lép, netán hibázik. Szerinted hogy veszi, ha ilyenkor minősíthetetlen stílusban küldik el a fenébe?”

    Nyilván van ilyen. De valahol az ember megérti, hogy ha valamit elrontott, vagy szándékosan lépett mások tyúkszemére, ráadásul jogtalanul, akkor ilyen reakciók is érhetik. Ha szabálytalanul, másnak az elsőbbséget nem megadva fordulok be valahol, és rám dudálnak, mutogatnak, akkor nem fogok felháborodni az illető „bunkóságán, mert én léptem át a szabályokat, nem ő, inkább örülök, hogy nem mentek nekem az én hibámból.

    Ugyanakkor aki telefonos értékesítő, annak az egész munkája arról szól, hogy mások tyúkszemére lép rá, ráadásul gyakran törvénytelenül, de ha nem is törvénytelenül, akkor is alaptalanul (szemben pl. a BKV ellenőrrel, akinek a feladata bliccelőket rajtakapni, büntetni, az is mások tyúkszemére rálépés, de teljesen jogosan). Szóval ott nem az van, hogy a munkájában előfordul ilyesmi, hanem ez a munkája.

    „Tudod, egy kicsit azt gondolom, hogy a teljes munkanap tönkretételét nem a „telefonos zaklató” végzi, hanem az, aki ezen képes annyira feldühíteni magát, hogy visszaaludni sem tud. „

    Nagyon sokfélék vagyunk, de veled még komolyan sosem fordult elő olyan, hogy valamiért mondjuk nappal kellett aludnod, és akkor valami amúgy nem is idegesítő dolog miatt felébredtél, és nem tudtál visszaaludni? Mert velem már előfordult. Akkor ezek szerint akkor is csak feldühítettem magam?

    Szerintem te nem érted a zavaró és idegesítő közötti különbséget, mert utóbbi már a hozzáállásodon is múlik, az igaz, de előbbi már nem igazán.

  12. nickM
    mondta:

    @Narancskommunista: Pont ez a post lényege! Ha „olyan helyzetbe” kerülsz, semmiképpen se vállald el. Mondjuk ehhez nagy lelkierő szükséges, de sokkal rosszabbul jársz, ha vállalod és 2 hónap múlva ideg-összeroppanással járhatsz kezelésre.
    Továbbra is úgy gondolom, hogy értékes tapasztalatokat lehet szerezni – DIÁKMUNKÁBAN! – ezen a területen, de megélhetést nem lehet rá alapozni.

  13. nickM
    mondta:

    @Narancskommunista: ” az egészért kizárólag azok az emberek felelősek, akik telefonos megkeresés alapján hajlandóak vásárolni” 🙂 Ott a pont! Ha nem lennének unatkozó/magányos emberek, akik cserébe azért, hogy valaki elbeszélget velük rendelnek is valamit, megszűnne ez az egész.
    Részemről nem tartom bunkóságnak azt, hogy ha a „nem, köszönöm!” után még folytatja, akkor ráteszed a telefont, esetleg egy elköszönés még belefér. 🙂
    Nálam általában értenek a „Köszönöm, de nem érdekel az ajánlata!” mondatból, bár lehet, hogy csak azért, mert elég határozottan mondom. 🙂 (Mondjuk volt már olyan bankos ügyintéző, aki nem adta fel „csak hallgassam végig az ajánlatot!”; neki azt mondtam, hogy köszönöm, de dolgozom, tudom hogy ő is, de én is. „Összemosolyogtunk” amennyire telefonban lehet – és a továbbiakban békén hagytuk egymást – és egyikünk sem stresszelt/húzta fel magát hülyeségen.)
    Különbözőek vagyunk, engem ezerszer jobban zavar az, ha ügyintézés közben akarnak rámsózni bármit. Azért kommunikálok velük, mert el szeretnék intézni valamit/megoldást keresek a problémámra. HA ez sikerült, akkor _esetleg_ érdekel a mondandójuk (bár inkább nem!), de addig semmiképpen sem!
    „Ez egy olyan munka, ahol ezt vállalni kell.” Tudom, hogy naivitás, de szerintem a „zaklatott fél” munkájában is vannak olyan pontok, ahol más tyúkszemére lép, netán hibázik. Szerinted hogy veszi, ha ilyenkor minősíthetetlen stílusban küldik el a fenébe? Egyébként saját gyakorlati tapasztalataim alapján sokkal sikeresebben vagyok képes elintézni bármit, ha előszedem az udvarias, reflexív, rugalmas és kedves énemet. 🙂 (És ez vonatkozik arra is, hogy mostazonnalvegyenekkiazadatbázisból,mermorcosleszek!)

    @Bambano: Tudod, egy kicsit azt gondolom, hogy a teljes munkanap tönkretételét nem a „telefonos zaklató” végzi, hanem az, aki ezen képes annyira feldühíteni magát, hogy visszaaludni sem tud.

    A naivitás csúcsa – tudom! -, de nem lehetne egy hangyányi nagylelkűséggel és emberséggel kezelni ezeket a dolgokat? Semmibe sem kerül, de a napi stresszadagot úgy kb. felére csökkenti, és mindenki happy. 🙂 (Ha meg mindenképpen stresszelni kell, akkor legalább azokon a dolgokon, amik érdemesek rá!)

  14. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Akkor halkítom le, ha nem akarok hívást fogadni egyáltalán, mert elég ha később visszahívom. Az élet azonban nem olyan egyszerű, attól, hogy fontos, hogy bármikor elérhető legyek, még nem azt jelenti, hogy szabadon zaklassanak ügynökök. Tehát képzeld el a szitut, hogy elalszol, de nem némítod a telefonod, mert fontos, hogy egyes ismerőseid azonnal elérjenek, ha kell.

    De ezen kívül ezer helyzet van az életben, amikor nem jó ha hirtelen rád csörögnek, ettől még ha indokoltan teszi egy ismerős, akkor elfogadod, de ha zaklató hív, az más helyzet. Már nem emlékszek pontosan a helyzetre, de legutóbb például hihetetlen rossz időpontban hívott egy ilyen zaklató, úgy hogy ráadásul vártam egy fontos hívást is közben, ezért rohantam a telefonhoz, és ráadásul nagyon szemét módon próbálkozott, így meglehetősen ingerülten tettem le.

  15. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Ha nem akarom, hogy felhívjanak, mert pl. alszom, akkor a telefon le van némítva. Az udvarias „nem érdekel” nálam mindig működött, kivéve azt az egy esetet, amit említettem. Egyértelmű kommunikáció kérdése az egész, megint nem kell túlbonyolítani mindenféle taktikázással.

  16. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Nem gyárt ideológiát. Még mindig nem a 2 másodperc a necces, hanem az, hogy bármikor felhívhat ilyen zaklató, pl. akkor is, mikor végre nagy nehezen elalszol éjszakai műszak után, és emiatt ugrott több óra alvásod (nem mindenki képes könnyen elaludni nappal). De erre ő hozta is a buszsofőrös példát.

    És már sokszor leírták itt, hogy az udvarias nem érdekel egyszerűen nem működik a piócáknál.

    Aki ideológiát gyárt, az te vagy, véded a védhetetlent.

  17. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @Bambano:
    „én pl. most cseréltem telefont, számot is. én tudtam köremailt írni, hogy új számról fogom hívni őket.”

    De nem erről volt szó, hanem arról, hogy ha egy ismerős megfeledkezik arról, hogy beállítsa azt, hogy elküldje a számát híváskor, alapértelmezetten a legtöbb telefon hálózati beállításra van beállítva, ami sok esetben azt jelenti, hogy nem küldi el. Tehát volt már, hogy hívott ismerős úgy, hogy nem az hogy nem ismertem az új számát, hanem egyszerűen nem jelezte ki. Ezért nem állhatok rá arra, hogy nem veszem fel, ha „magántelefonszám” hív.

    „szerintem igen, mert kétségek között hagytad és esetleg eszébe jut, hogy visszahív. Ezt jobb megelőzni.”

    Akkor mi a megoldás, hiszen udvariasan kimondva azt, hogy nem érdekel, szintén nem fogadja el, tovább próbálkozik. Nyers stílusban elküldeni a francba pedig nem szeretném.

  18. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Attól, hogy ideológiát gyártasz, amivel felmented magad attól, hogy simán bunkónak lásd saját magad, még bunkó az ilyen viselkedés. Mellesleg komolytalan is: btk. meg 700 EUR. Ha értékes lenne az időd saját magadnak, akkor „kösz, nem” 2 másodperc, mert többet nem lenne érdemes rápazarolnod.

  19. Bambano
    mondta:

    A telefonos értékesítőkkel szemben csak pár dolog van, ami beválik:
    1. ha felhív, azonnal át kell venni a beszélgetés irányítását és nem hagyni, hogy elmondja az ajánlatát.
    2. azzal kell kezdeni, hogy a beszélgetést rögzíted. ez meglepően sokszor beválik.
    3. btk 219. paragrafus sűrű emlegetése.

    @jobangel: „Én nem érzem, hogy bárki áldozat lenne, akit felhívnak, és hivatásos zaklatónak”: szerintem ezt te nem tudod megítélni azok helyett, akiket tényleg felhívnak, pl. helyettem. Majd ülj fel egy olyan buszra, amelyik vezetője nem tudta kialudni az előző éjszakás műszakját, mert bilikomot akartak eladni neki.

    „e egy telesalesnek nem tud annyit mondani, hogy légyszi törölj az adatbázisból.”: egyrészt nem teszi meg, másrészt az automata akkor is hív legközelebb. aki tojt a jogszabályra akkor, amikor illegálisan felhívott, tojni fog akkor is, amikor illegálisan megtartja az adataidat.

    „beszól az építőmunkás az utcán egy csajnak: gondolom, akkor sem kezd el őrjöngeni senki,”: ezért nyugaton simán bezárják az építőmunkást.

    „Azonfelül a sok fontos ember arra hivatkozik, hogy de az idejét rabolják”: ugye nehéz elfogadni, hogy nem azt az 5-10 másodpercet rabolnak el ilyenkor, hanem esetleg egy egész munkanapot? Semmi gond, ezentúl fogadok minden telesales hívást, de ha alkalmatlan időpontban jött, kiszámlázok 700 eurót érte. Ha átutalja, rendben van. ha nem, legközelebb letépem a fél arcát telefonon keresztül.

    Nem, nem vagyok elégedett, amikor elküldtem az anyjába, sem büszke. volt gyerekszobám, nem szórakozásból parasztkodok, hanem muszájból. akkor vagyok elégedett, ha sikerül áttörni azt a küszöböt nála a parasztkodással, amire azt mondja, hogy ezt a fickót nem hívom többet. udvariasan nem megy, észérvekkel nem megy, akkor marad az ijesztgetés.

  20. Bambano
    mondta:

    @jobangel: „Nincs törvénytelenség a telesales munkájában.” a telesaleses meló törvénysértő. ha a fejvadász nem válaszol, az meg nem.

    @Narancskommunista: én pl. most cseréltem telefont, számot is. én tudtam köremailt írni, hogy új számról fogom hívni őket.

    „Ha nem hajlandó elfogadni, hogy nem, és tovább próbálkozik, akkor bunkóság szó nélkül letenni? „: szerintem igen, mert kétségek között hagytad és esetleg eszébe jut, hogy visszahív. Ezt jobb megelőzni.

    A telefonszámról: a teljes számmezőt sorban végigtárcsázó automatától semmi nem véd meg. hiába titkosítod, hiába nem tetted ki sehova, gép bírja lóerővel, végigtárcsázza és kész.

  21. HellsAngel
    mondta:

    A telefonos ertekesitessel alapvetoen ket problema van, az en szemszogembol:

    1.) Minden vonalban eltoltott perc noveli az eselyet, hogy valami pszichologiai trukkel kicsikarjak belolem az igent, rogzitik es maris vettem valamit, amire semmi szuksegem. Ez kulonosen a bankommal szemben nagyon veszelyes, mert a penzem konnyen valami lehuzos termekben landolhat. Ez ellen vedekezhet az ember, ha nyers es gyors.

    2.) A masik problema, hogy ha az embernek tenyleg kell valami es meg akarja venni, akkor minden kovet megmozgat. Felturja az internetet, korbejarja a boltokat, erot, energiat nem kimel. Ennek megfeleloen ha valami eladhato, azt altalaban eleg kirakni a polcra, elmennek erte az emberek. Ha pedig nincs meg ez a drive, akkor 99%-ban valami olyasmit veszunk, amire semmi szuksegunk, ettol pedig egy joerzesu puritannak honapokra buntudata lesz.

  22. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Én is csak egyszer, akkor alakítottam ki ezt a szokást. Az ismeretlen szám akár fejvadász is lehet, jó állásajánlattal. Úgyhogy muszáj felvenni, egyetértek.

  23. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Szerencsére én még nem jártam úgy, hogy visszahívtak 🙂

    Viszont elég gyakori az ismeretlen szám, én azért nem nyomom ki ezeket automatikusan, mert már volt rá példa, hogy egy ismerősnek új telefonja volt, és alapértelmezetten nem küldte el a számát.

  24. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    Megjegyzem, írtam, hogy én is kerülhetek olyan helyzetbe, hogy ilyen munkát végezzek. Nem mondom, hogy nem vállalnám el, de attól még ugyanúgy jogosnak érezném, ha elküldenek bunkó módon a francba. Ez egy olyan munka, ahol ezt vállalni kell.

  25. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Nem az, mert akkor megmutatta annak, aki figyeli, hogy küzd, arról meg ő nem tehet, hogy te letetted, de elég egyértelmű volt. Sikerkönyvek tanítása: hívd vissza, hogy nem érted miért, de megszakadt a vonal. Nálam erre már nincs esély, mert a szám a „nemveszedfel” nevű kontaktom alá lett mentve a telefonomba.

  26. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Ha nem hajlandó elfogadni, hogy nem, és tovább próbálkozik, akkor bunkóság szó nélkül letenni?

  27. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Nem az a néhány másodperc a lényeg, hanem az, hogy a leglehetetlenebb időpontban felhívnak olyannal, ami előre tudod, hogy nem fog érdekelni, ha kicsit is tudatos fogyasztó vagy. A telefon azért van, hogy elérhető legyek, de nem azért, hogy szándékosan zaklassanak azon keresztül.

    Aki elküldi bunkó módon az ilyen hivatásos zaklatókat, nem elégedettséget érez, hanem dühös, és teljesen jogosan.

    Ja, és ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy ki milyen adatot ad meg online, nyilván a telefonszámát értelmes ember nem adja meg, de ha mondjuk mégis kiteszi mondjuk Facebookra, azt sem azért teszi, hogy szélhámosok hívogassák, hanem azért, hogy az ismerősei elérhessék.

  28. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: De, értenek emberek abból is, ha nem vagy bunkó. Ők meg azért ilyenek, mert ezt várják el tőlük: az összes sikerkönyv arról szól, hogy ne fogadja el a nemleges választ (láttad a Wall Street farkasát? Kb. ott mutatják be, miről szól az ilyen sales) Ha simán „feladja”, akkor kirúgják, mint alkalmatlant. Ha küzd, akkor a hívott fél üvölti le a fejét, neki nincs győztes helyzete, de választása sincs. A kurvának sincs az út szélén, és a mekisnek is kötelező tegeződni, ha tetszik a vevőnek, ha nem. Bár láttam már ezen is megsértődni embereket, irigylem a problémáikat: sose legyen nagyobb baja az életben, minthogy letegezték egy hamburger mellett. Mikor rászóltam egy ilyenre, hogy én is rendelnék, ne balhézzon már, nincs időm, nem tudta mire vélni ezt a jókívánságomat 🙂

  29. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @nickM:
    A postára egyel több ok, hogy nem járok, éppen az, hogy el akarnak adni mindenfélét. De ettől még sokkal kevésbé idegesítő, mint ha felhívnak.

  30. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @nickM:
    Ha meg nem vállalna el senki ilyen melót, akkor eleve nem tudna senki sem telemarketinges vállalkozásban utazni. Nyilván ez ugyanolyan abszurdum, mint ha azt mondom, hogy ha nem alkalmazná ezt a módszert egyik cég sem, akkor nem lenne ilyen, mert nyilván a valóságban akkor más lépne erre a piacra, és olyat is biztosan talál, aki elvállalja. Ha ilyen logikával nézzük, akkor az egészért kizárólag azok az emberek felelősek, akik telefonos megkeresés alapján hajlandóak vásárolni, miattuk zaklatnak más embereket is. Azonban ettől még ha kurvának megy valaki, akkor az nem azért van, mert a prostitúcióra igény van, hanem azért, mert úgy döntött (nyilván feltételezve, hogy nem kényszerítették), és ez független attól, hogy egyébként nem tudná megkeresni a kenyerét.

    Az ügyfélszolgálatossal meg azért nehezen összevethető, mert az ügyfélszolgálatosnak az a dolga, hogy kezelje az ügyfelek panaszait, az már más kérdés, hogy esetleg olyan utasítást kap, ami nem korrekt, de nem eleve szemétség a munkaköre, a telefonos ügynöknek viszont eleve az a feladata. Azt én sem tartom jó tendenciának, hogy egyre több munkakörben várnak el értékesítést, mondjuk kisebb szemétségnek találom, ha valahová én megyek, vagy valakit én hívok és mellékesen el akar nekem adni valamit, mint ha eleve ő zaklat engem, előbbi esetben nem tör be a privát szférámba azzal, hogy random időpontban felhív.

    Egyébként anno szüleim azért mondták le a vezetékes telefont, mert egyre jobban elszaporodtak az ügynökök (nyilván amikor beköttették még nem merült fel a titkosítás, akkoriban teljesen normális volt, hogy ismerőst is onnan néztek ki az emberek, utólag meg már nem sokat ért volna).

    „csak néha megdöbbenek azon, hogy már annak is örülnek, ha van bárki, aki hajlandó emberszámba venni őket „

    Én nem ezt tapasztaltam, mikor teljesen udvariasan közöltem velük, hogy nem, akkor ha nem tettem le azonnal, hihetetlen arrogáns stílusban próbáltak kioktatni, hogy pedig mit szalasztok el. Olyan egyszer sem volt, hogy elsőre elfogadták a visszautasítást. Én inkább úgy mondanám, hogy ha emberi hangon közlöd velük, hogy nem, akkor lehetőséget látnak arra, hogy mégis. Márpedig amit én csinálok, hogy nem érdekel, viszont hallásra, az is bunkó, főleg hogy az utóbbi időben én már akkor is megmondom, ha még semmit nem mondtak, csak kiderült, hogy ügynökről van szó. Viszont ha nem lennék bunkó, akkor nem értenek a szóból.

  31. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Én nem érzem, hogy bárki áldozat lenne, akit felhívnak, és hivatásos zaklatónak max. a behajtó cégek telefonálóit nevezném, nekik tényleg az a dolguk.
    A telesales téma, ha nem munkaerőpiaci szempontból vizsgálom, túl van lihegve rendesen: személyes adatait félti mindenki, miközben lájkol mindent, ami elékerül, 100 Ft-os kuponért feliratkozik bármilyen hírlevélre, kommentel blogokba, ezzel kiadva bárkinek a mailcímét (én nem fogok spammelni, nincs mit eladnom :), de egy telesalesnek nem tud annyit mondani, hogy légyszi törölj az adatbázisból. Sérelem szempontjából is, te áldozatnak tartod a felhívottat, más bűnözőnek a hívót, miközben egy sima kapcsolatfelvétel, ami nem volt sikeres, még véletlenül sem szemétkedés. Mint mikor leszólítanak egy szórakozóhelyen, beszól az építőmunkás az utcán egy csajnak: gondolom, akkor sem kezd el őrjöngeni senki, mert egyszerűen nem fontos neki, hogy megtegye. Azonfelül a sok fontos ember arra hivatkozik, hogy de az idejét rabolják: ha tényleg drága az ideje, 1 db „kösz, nem” néhány másodperc lenne. De nem, ők hosszú percekig játsszák a kis játszmájukat. Arra lennék kíváncsi, mit érez, mikor vége: elégedettséget pl.? Ettől? Akkor viszont vele van nagy baj, nem a hívóval. Akit ez sért, és ezen rugózik, annak vajon mennyire van túlfeszítve a tűréshatára?

  32. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    A telefonos zaklatók (mert valójában ez hivatásos zaklatói munkakör) esetében nem arról van szó, hogy az emberek kiélik azt, hogy szemétkedhetnek, hanem arról, hogy az emberekkel szemétkednek a zaklatók, és ezt a különböző tűréshatárral bíró emberek vagy eltűrik, vagy elszakad náluk a cérna. Én nem tudok senkit sem hibáztatni emiatt, ebben a játszmában akit felhívnak, az egyértelműen az áldozat.

  33. nickM
    mondta:

    @jobangel: Igen, ez a problémakör másik fele; amikor a munkaadók azt gondolják, hogy bárki lehet sales-es, pusztán attól, hogy ügyfelekkel találkozik/foglalkozik. Hogy ez egy külön szakma és igenis speciális készségekre van hozzá szükség, az mellékes. 🙁 (Bár a mi postásainkat szerencsére még nem érte el ez a kór, de a pult mögötti kisasszonyok kénytelenek sorsjegytől a KGFB-ig ajánlani mindent. 🙁 Akkor is, ha a legelején megmondom, hogy csak levelet/csomagot/csekket szeretnék feladni, nem veszek semmit – bár félbeszakítani nem akarom őket, nem tudhatják, hogy nem vagyok ellenőr :/.)
    Egyébként ez a hazai munkaerő-piac egyik kardinális problémája; minél több bőrt „lenyúzni” egyetlen „róká”-ról. Sajnos objektív tényekkel és kutatásokkal nem tudom bizonyítani, de erősen úgy érzem, hogy +2-5% GDP-t jelentene az, ha mindenki azzal foglalkozna amihez ért és amiről a munkaköre szól.

  34. jobangel
    mondta:

    @nickM: És a postástól is elvárják az értékesítést… Na nemcsak a kisasszonyoktól a pult mögött, hanem a biciklin borítékot vivőtől. Anyukám postása pár hónapja azon panaszkodott, hogy ki fogják rúgni, mert nem köt életbiztosításokat. A területén nyugdíjasok és romák élnek, nem épp célcsoport az életbiztosításokra, de ez persze senkit sem érdekelt.

  35. nickM
    mondta:

    @Narancskommunista: Alapvetően egyetértek veled – és hasonló módszert alkalmazok, csak néha megdöbbenek azon, hogy már annak is örülnek, ha van bárki, aki hajlandó emberszámba venni őket – akkor is, ha köszönettel, de lemond az ajánlatról. 🙁
    De, igenis a munkáltatója az, aki felelős érte (ugyanúgy, ahogy az ügyfélszolgálatnál: nem az ügyintézővel van problémád, hanem a céggel vagy a termékkel/szolgáltatással*)! Ha hajlandó lenne „dobni némi aprót” az(ok)ért az adatbázis(ok)ért amelyben a számára releváns kliensek szerepelnek, akkor téged is és a hívót is sok-sok kellemetlenségtől kímélne meg. Csakhogy sokkal olcsóbb végighívni a telefonkönyvet vagy beállítani a szoftvert úgy, hogy véletlenszerűen generált számokkal próbálkozzon. 🙁 )

    *Hab a tortán, hogy mostmár az ügyfélszolgálatosoktól is elvárják az értékesítést! 🙁 (Most gondolj bele: hív egy ügyfél azzal, hogy gondja van a szolgáltatással – és előfordulhat, hogy ebben érdemben nem is tudsz segíteni, mert nincs meg hozzá a jogosultságod!, ennek ellenére sózd rá a legújabb csomagot/terméket. Ha ez nem sikerül az elvárt mértékben, akkor még ki is rúgnak, hiába vagy profi ügyfélszolgálatos.

  36. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Igen, sosem tudhatod, mikor szorulsz rá erre. Viszont érdekes ellentét, hogy bárki szívesen elküldi a ‘csába a telesalest, lelkiismeretfurdalás nélkül, de ha az álláshirdető nem úgy jár el, ahogy kell (pl. nem válaszol 400 állásjelentkezőnek egyesével, hogy miért nem), akkor milyen szemét). Azaz van igény arra, hogy rendesen bánjon mindenki a másikkal, de csak addig, amíg alkalom nem nyílik arra, hogy valakinél erősebbnek érezze magát. Onnantól megideologizálja mindenki, miért helyes, ha szemétkedik. Furcsa kettősség, de szerencsére nem kell vizsgálnom, nem vagyok szociológus.

  37. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @nickM:
    Az csak technikai részlet, hogy ő nézi ki a telefonkönyvből, egy listából, vagy egy szoftver tárcsázik automatikusan, semmin nem változtat. A lényeg, hogy ő nagyon jól tudja, mikor elvállalja a munkát, hogy embereket kell zaklatnia. Nyilván ilyen munkát anyagilag kiszolgáltatott helyzetben vállalnak az emberek, na és? Lopni is vannak akik azért járnak, mert anyagi problémákkal küszködnek és nem kapnak legális munkát. Akkor őket ne ítéljük el emiatt? Nyilván nem egy súlyú a lopás és a telefonos zaklatás, azonban ne essünk már abba a hibába, hogy áthárítjuk a teljes felelősséget a munkáltatójára, hiszen ő maga is nagyon jól tudja, hogy kellemetlen perceket szerezhet a hívott feleknek.

    Amellett, hogy én magam a határozott „nem érdekel, viszont hallásra és leteszem” módszert alkalmazom, egyáltalán nem tartom elítélendőnek azt sem, ha valaki bunkó módon küldi el a francba, vagy megszívatja őket. Egészen más, ha valami jogos panasz miatt hívom fel az ügyfélszolgálatot valahol, akkor szerintem még abban az esetben is udvariasan, kulturáltan kell beszélni az ügyfélszolgálatossal, ha kimondottan szemét a cég maga, hiszen ez esetben az ügyfélszolgálatos tényleg nem tehet semmiről, szemben a telefonos ügynökkel.

    Mondom ezt úgy, hogy nyilván sosem tudhatom, hogy mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy ilyen munkát el kell vállaljak.

  38. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    A BKV ellenőr és a közterületes amit csinál, az tisztességes munka, ugyanis aki bliccel, vagy szabályellenesen használja a közterületet, azt bizony meg kell büntetni. Ezzel szemben a telefonos ügynök törvényt sért, és ráadásul zaklat.

    Egyébként én régebben mindig azt csináltam, hogy megmondtam egyenesen, nem érdekel, erre általában gúnyolódó, lekezelő stílusú kioktatást kaptam, úgyhogy ma már nem adok időt reagálni nekik, megmondom nem érdekel, viszont hallásra, és már le is teszem.

  39. nickM
    mondta:

    @popszegecs: Már bocs, de a „kerestél-e pénzt” az pontosan a munka (egyik) definiciója – legalábbis abban az értelemben ahogy azt ma használjuk (ezért nem számít „munkának” a házimunka, a szülők gondozása, stb.). Attól, hogy „idegenek zaklatása” az „idegenek” még lehetnének annyira udvariasak és _emberek_, hogy lezárják a beszélgetést egy szimpla „nem érdekel az ajánlata, köszönöm”-mel ahelyett, hogy kiélik a (nyilván jogos) frusztrációikat egy náluk is szerencsétlenebben. Komolyan nem értem és nem tudom felfogni, hogy hogyan létezhetnek olyan emberek, akik képesek arra, hogy abban leljenek örömöt, hogy a vonal másik végén lévő _emberi_lényt_(!) megalázzák – ráadásul olyan okból, amihez neki SEMMI köze sincs!
    Egy kis betekintés: NEM a vonal másik végén lévő „biorobot” kezdeményezi a hívásokat. Általában a menedzsere tölt fel egy adatbázist a call-center szoftverbe, amely automatikusan indítja a hívásokat. Ehhez a vonal másik végén lévő „Gizikének” a legritkább esetben van köze. (Sőt, az is előfordulhat, hogy még csak jelezni sem tudja, hogy szóltál neki, hogy a továbbiakban nem tartasz igényt a megkereséseikre! – Így még csak ráhatása sincs!)
    Valóban attól leszel „sikeresebb/nagyobb” „ember”, hogy őt (az adott ügyben ártatlant!) bántod?

    Angel:
    🙂 Azért van előnye is egy hasonló jellegű tevékenységnek: rendkívül gyorsan fejleszti a mosolygós-kedves-alakalmazkodó attitűdöt, ami pl. egy állásinterjú esetén nem hátrány. Ezen kívül az ember gyorsan megtanulja alkalmazni a meggyőzőképességét, ez szintén előnyös. Ugyanakkor – ezek miatt – elsősorban inkább diákmunkának alkalmas. (Bár a legboldogabb akkor lennék, ha betiltanák úgy, ahogy van. 🙁 )

  40. jobangel
    mondta:

    @popszegecs: ezeket az embereket eladási eredményre mérik, ami szintén szemétség, mert túl sokat nem tud tenni egy eladásért, nem lévén semmilyen eszköze. A tevékenység maga már senkit sem érdekel, CV szinten sem, eredményeket írunk a CV-be is. És nem, én nem csináltam ilyet soha, amikor meg voltam szorulva, takarítottam, de ma már azt sem lehet csak úgy, OKJ-s képzettség kell hozzá. Marad a bkv-ellenőr, telesales, zepteres stb. meló. Ha pedig vki nem szeretné, ha „zaklatnák”, ne adja meg a számát soha senkinek, illetve töröltesse magát, ha ilyennel keresik.

  41. popszegecs
    mondta:

    @jobangel: mindent ki tudsz forgatni, ugye, csakhogy a te igazságod jól nézzen ki? az hol „része” egy munkának, hogy kerestél-e pénzt? a TEVÉKENYSÉG, amit csinálsz kilenctől ötig a kis kezeddel meg a lábaddal meg a fejeddel, annak része az, hogy felemeled a telefonkagylót, és vadidegeneket zaklatsz. az nem *része* a munkának, hogy eladtál-e valamit, az maximum az eredménye vagy a következménye.

    nos, ezért utálják az emberek ezt a munkát, mert pontosan tudják, mekkora tahóság felhívni egy ismeretlent az otthonában vagy annak a közepén, amit épp csinál, hogy rásózzunk valamit (kvázi a hívót finanszírozza ugye).
    szépítheted akárhogy, ez idegenek zaklatása, hogy legyen már neked is pénzed. persze az övékből. attól függetlenül, hogy a termék jó-e vagy rossz.

  42. jobangel
    mondta:

    Mai győztes megfogalmazás az üzletkötőségre: Demand Planner :)))

  43. jobangel
    mondta:

    @popszegecs: nem, a legszarabb része az, ha egész nap nem volt egyetlen eladása sem, mert akkor a gyerek ebédjét nem tudja kifizetni az oviban. Tekintve, hogy nagyon kicsit a telesales találati aránya (ezrelékben mérhető), a cégeknek pedig így is megéri, ez csak azért lehet, mert alacsony a költsége. Tehát kell egy felvilágosító munka, hogy ilyen munkát nem jó vállalni, azonfelül kell az emberekbe annyi önbizalom, hogy ennek is megkérjék az árát, ha mégis vállalják. Az, hogy leüvöltöm a telesales embert, semmivel nem visz előre. A cégek nem szeppennek meg tőle, az emberek meg nem keresnek többet tőle. Rendszerszinten nem jó semmire, tehát minek? Ez nem terézanyaság, csak racionalitás.

  44. Brannagh
    mondta:

    Szerintem érdemes belátni, hogy az ember elérhetősége (esetleg plusz néhány érdekes infó róla) nem a bokorban teremnek. Ha én ingyen szabásminta kipostázását kérem egy babás magazintól, az apróbetűsben ott van, hogy fel fogják használni az infót. Kapnak postacímet, nevet, miegymást, és kb. a következő 25 évre való információt (nem, gyerek, életkor, stb.). Utólag sem késő észbekapni, ha taplóság vagy jó esetben a telefon lecsapása helyett megkérjük a telefonost, hogy törölje az adatokat, viszonylag rövid távon le lehet építeni a korábban elkövetett hibát. Még akkor is, ha az eredeti cég több felé is továbbértékesítette az infókat.

  45. popszegecs
    mondta:

    @jobangel: gondolkozz már. ha mindenki kedves lenne ezekkel, akkor abszolút nem húzódoznának az emberek ettől a munkától (hiszen ez a legszarabb része). na akkor aztán egész nap csörögne a telefon.

    én azzal sem vagyok kedves, aki a közértben hátulról nyom a kosarával, mintha attól gyorsabban menne a sor, vagy ráköpködi a szotyihéjat a cipőmre. sem együttérzésből, sem empátiából nem BÁTORÍTOM a tapló viselkedést.
    ha neked a terézanyuság fontosabb, minthogy minimális együttélési szabályokat mindenki betartson, akkor legyél kedves. de szerintem az erre nevelés nem fog működni, mert nem természetes.

  46. jobangel
    mondta:

    @popszegecs: de értem, csak azt nem, hogy az „ő kezdte” miért érv? Nálam utoljára az oviban volt ez érv. Másfelől látom, hogy egy ilyen nagyon szar telesales melót is milyen nehéz megkapnia annak, akinek már minden állás megfelelne, csak legyen bevétel. A fenti poszt pont ezektől az állásoktól hivatott távoltartani a kétségbeesetteket.

  47. nyelv-ész
    mondta:

    Van azért az a telesales, aki megérdemli a magáét. Például, ha nem ért a szóból, amikor udvariasan megköszönöm az ajánlatát, és közlöm vele, hogy sem most, sem a jövőben nem kívánok élni vele. Olyankor tiltólistára kerül a száma, és örüljön, hogy ennyivel megúszta 🙂

  48. popszegecs
    mondta:

    @jobangel: nem nagyon akarod megérteni, miről beszélünk itt többen, mikor azt mondjuk, hogy aki telemarketing hívásokkal cseszeget a privátszférádban, az KEZDI a taplóságot.
    a spammel kapcsolatos gondolatom sem arról szólt, hogy TE mit kezdesz a spammel, de hagyjuk.

  49. jobangel
    mondta:

    @popszegecs: én azért bánok szépen emberekkel, mert nekem az a fontos, hogy én ne legyek tapló. Spammel is addig foglalkozom, amíg rányomok a spam gombra, több időt nem ér.

  50. popszegecs
    mondta:

    Ez most tényleg remek összefoglalás lett, leszámítva azt, hogy bánjak ám szépen azzal, aki az otthoni vonalas telefonon vagy akár a mobilomon bugyengót akar nekem eladni. És tegyük hozzá, rengetegszer nem tiszta opt-in módon működik ez, csak nálunk nincs a dolgok végére járásának (vásárlók könyve, fogyasztóvédelem) igazi kultúrája, úgyhogy ezt sokan sokáig büntetlenül tudják csinálni.

    Nem, nem bánok szépen azzal, aki itthon felkelt. Vagy felébreszti a gyereket. Vagy a beteg nagyit. A spamnél százszor rosszabb az ilyesmi, tekintve, hogy egy telefonhívással azonnal és real-time kell foglalkozni, szemben egy emaillel. És hangos. És abszolúte nem számítasz vadidegenekre, akik a pénzed akarják. Ez taplóság, és ennek mgefelelő elbánásban részesül sokszor. Nyeljék le.

  51. Brannagh
    mondta:

    A telesales-esek a legtöbb esetben, gondolom, úgy jutnak az adatainkhoz, hogy az ember valahol véletlenül átsiklott egy „felhasználhatják az adataimat marketing célokra” feliraton. Viszont ha nem szeretném, hogy az adott cégtől további hívást kapjak, akkor megkérem a telesales-est, hogy legyen kedves törölni az adatbázisukból. Ehhez jogom van, neki pedig kötelessége megtenni. Ez lenne a személyes adatok védelme.
    Egyetemistaként diákmunkában én is csináltam egy rövid ideig (napi 2 órában, úgy még elviselhető). Tudom milyen vacak munka – tényleg nem érdemes rajtuk kiélni a morcot.

  52. Gukker
    mondta:

    „Business Development Manager, (Key) Account Manager, Sales Manager”…
    Személyes kedvencem a „területi képviselő”.

  53. arisztokrata 40+
    mondta:

    Jó az írás.
    Tiszta jutalékra dolgozom 10 éve olasz cégeknek. Megkérdezték a nevemet a piaci ismereteimet, adtak egy katalógust és elköszöntek. Az első 6 hónap után 8000 euróm volt befektetve a történetbe, eredmény alig , de dolgoztam, ezt látták és akkor mentőövet nyújtottak önkéntesen.
    Négy hónappal később pénzemnél voltam
    Azóta sem bánták/ bántuk meg, együtt dolgozunk.
    A kapcsolati tőke kialakítása kb 2-3 év ha nulláról indulsz és kitartó vagy.
    A legfontosabb a munkáltató múltja, hozzáállása és rugalmassága.
    Soha ne dolgozzatok sokat beszélő, sok pénzt csillogtató de gesztusaikban pitiáner vagy erőltetetten nagyvonalú figuráknak akik az elmúlt időszak eredményeire hivatkoznak erre építve a jövőt.
    A sales szakmában csak ma van és holnap, a tegnapi eredmény már nem számít.
    A kudarctűrő képesség legalább 10x nagyobb legyen mint az átlagemberé.
    Ha a munkaadó korrekt akkor az egész az aranybányászathoz hasonlít,természetesen a jó lelőhely fontos.

  54. jobangel
    mondta:

    @Bambano: nem, mert egyik sem munkavégzés. De ezt itt és most hagyjuk abba, mert nem erről szól a poszt.

  55. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Nincs törvénytelenség a telesales munkájában.

  56. Bambano
    mondta:

    @Bambano: továbbmegyek: ha az orvos eltolja a vakbélműtétet, őt is előveszi a törvény, pedig ő is csak a munkáját végezte.

    a „csak a munkáját végezte” nem valós kifogás a törvénytelenség eltakarására

  57. Bambano
    mondta:

    @jobangel: a tolvaj meg a bérgyilkos is a munkáját végzi

  58. jobangel
    mondta:

    @Bambano: A munkáját végzi, mint a bkv-ellenőr, vagy igazoltató közteres, vagy a többi „kellemetlen” személy. Annyi különbséggel, hogy őt le lehet rázni, 3 szóval.

  59. Bambano
    mondta:

    @jobangel: a telesalessel való szemétkedésre az ad alkalmat, hogy ő kezd el velünk szemétkedni. ha nem hív, nem tudunk vele szemétkedni.

  60. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Igen, és ha rálépnek a lábadra a buszon, az testi sértés. Ne komolytalankodjunk már, és főleg szorítkozzunk a lényegre: nem szemétkedünk telesalesessel, mert nincs rá belső igényünk, mert jó emberek vagyunk.

  61. Bambano
    mondta:

    @jobangel: szólok előre: mindkettő bűncselekmény. De, a személyiségi jogaimhoz van köze: a személyes adataim fölötti rendelkezés kizárólag az én hatásköröm. Tehát a telesales vagy a főnöke nem határozhatja meg ellenemben, hogy márpedig nekik joguk van a hívásukkal zavarni.

    és igen, kárt is okoz, mert ha pl. éjszakai műszak után hajnali 8-kor rámcsörög akár telefonom, akár a lakásajtón, akkor nem alszom ki magam és akkor annak a napnak lőttek, ami konkrét forintosítható veszteség.

    ha megbízol egy bérgyilkost, akkor az, hogy átmegy az ólom a fejemen, az a bérgyilkos felelőssége, tudnia kell, hogy törvénytelen, amit csinál. te, mint megbízó, felbujtóként szerepelsz a bűnügyben. Tehát a tényleges törvénysértést a telefonemelgető követi el, nem csak az, aki összerakta a listát.

  62. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Ebben meg nagyon egyetértünk. A vállalkozó azért vállalkozó, mert kockázatot vállal, a munkavállaló meg az Mt. szerint munkát köteles végezni, kockázatot vállalni nem köteles. A 0 Ft+jutalék meg azért létezhet, mert van, aki kényszerből vállalja, reménykedve, hogy jobb lesz. Sosem lesz az.

  63. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Más az, hogy felhívnak telefonon vagy kizsebelnek. Utóbbi bűncselekmény, és kárt okoz neked. Előbbi nem, ha gyorsan lezavarod, egy „köszönöm, nem érdekel” szöveggel. A személyiségi jogaidhoz semmi köze sincs a telesalesnek: kapott egy listát és végighívja. Hogy hogyan kerültél arra a listára, az nem az ő felelőssége, ezért nem is kell vele úgy viselkedni, mintha az lenne.

  64. Bambano
    mondta:

    a másik probléma a házalással az, hogy a cég olyan kockázatokat hárít át a munkavállalóra, amiket nem lenne szabad normális világban. az egyszeri telefonos meg házalós nem viselheti a kockázatát olyan folyamatoknak, amikbe nincs beleszólása, következésképp a nulla fix + jutalékos ajánlat normális országban törvénytelen.

  65. Bambano
    mondta:

    „Van egy trend, ami szerint ezeket az embereket ilyenolyan módon „szívatni kell””: egészen pontosan mi ezzel a gond? az én személyiségi jogaim mitől gyengébbek, mint az, hogy ő törvényt sért, esetleg ezzel pénzt akar keresni?

    ha kizsebelnek a villamoson, nem csinálsz semmit, csak meghúzod a vállad, hogy neki is élni kell valamiből?

    a telesales embert nem csak úgy eredendő rosszindulatból szivatja az ember, (igazából nem is jó szó erre a szivatás), hanem ez egy *válasz*reakció arra, hogy betört a magánszférámba, nekem kárt okozott, ezzel párhuzamosan törvényt szegett. A törvénysértésre fel szokás hívni az emberek figyelmét, nem csak úgy elmenni mellette, lásd bíróság.

    mennyire agyatlan felfogás már ez…

  66. doggfather
    mondta:

    „Persze előfordulhat, hogy a fuvarszervező tényleg fuvart szervez, és a tanácsadó tényleg tanácsot ad, de nem ez jellemző.”

    ez nagyon jó, és ül rendesen. 🙂