Karrierváltók, figyelem! – Elrettentő példák karrierváltó álláskeresőktől
Egy régi tévéműsor jutott eszembe: tehetségkutató, sztárjelöltek meghallgatását vezetik neves előadók. Az egyikük feszegeti a motivációt, a tehetséges jelöltke közli, hogy ő is olyan sok pénzt akar keresni, mint az őt vizsgáztató sztár. Sztárunk kiakadt, de mégiscsak tévéműsor, tehát visszafojtja dühét és őszinte: oké, azt lehet, de tudod-e, hogy hogy megy ez? Tehetség kell, de azért önmagában nem fizetnek. Először van a meló, utána jön a pénz. Szóval, dolgozni akarsz-e sok pénzért? Jelöltke nézett bambán, nem is lett sztár sosem.
Na, hát így lesz ez a karrierváltással, szakirányváltással is, ha készületlen vagy. A tehetséged valószínűleg megvan. Nem tűnik nehéznek átülni az asztal másik oldalára, salesből beszerzőnek, toborzóból HR-esnek, adminisztrátorból manuális tesztelőnek stb., egyesek azt hiszik, kisujjból megoldják. Az önbizalom fontos, de ez így konkrétan mégis az újonnan választott szakirány lenézése. A Dunning-Kruger hatás élőbeni ábrázolása: amikor annyira nem tudsz, hogy azt sem tudod, mit nem tudsz. Ilyenkor még a tehetség sem látszik ki a tudatlanság mögül.
Legalább annyi felkészülési munkát tegyél bele egy karrier- vagy szakirányváltásba, hogy értsd, hová pályázol. Legalább a tankönyvet, de legalább a tankönyv tartalomjegyzékét olvasd már át annak a szakterületnek, amire jelentkezel, esetleg a wikipedia cikkét! Főleg, ha bruttó milliós fizetési igényt adsz meg, legalább szókincsed legyen már a szakmához, legalább magyarul, ha már angolul nincs 🙂
Mint a mesében, jöttek a szerencsét próbáló lovagok, pechjükre engem bízott meg a leendő munkáltatójuk az állásinterjúk vezetésével. A pozícióról mindig sokat mesélek a jelölteknek, segítségül csak rébuszokban, hogy legyen mit kérdezniük, mert mégiscsak angyalka vagyok, de hiába. Nem kérdeztek. Én feltettem a rendkívül mély szakmaiságot igénylő „mit jelent számodra (értsd: nem a tankönyvi definíció, hanem a hozzáállása érdekelt) a sales/support/minőségbiztosítás/stratégiai beszerzés, vagy „hogyan telik szerinted ebben a pozícióban egy ideális nap”, „milyen időbeosztást terveznél ehhez”, de alig kaptam épkézláb válaszokat. Ezek pedig alapok, aki dolgozott már hasonló környezetben, legyen már képes kialakítani valamiféle véleményt. Ha senior, a bedobott mini esettanulmánykámra 3-4 jó megoldást simán vázol, rutinból. De nem, néz rám, mint Noé a harmadik elefántra. A legaranyosabb az a jelölt volt, aki hülyeségnek nevezte a napi tervezést, mert huszonéve dolgozik, a tervezés meg amatőröknek való. Jó’van. Amikor ejtőernyős tanfolyamra jártam, azzal poénkodtunk, hogy olyan profik sosem leszünk, hogy ernyő nélkül ugorjunk…
Ugyanezen jelöltkék hosszasan tudnak értekezni arról közösségi oldalakon, hogy nem szakmaiak az állásinterjúk. Hát, velem belemehettek volna a szakmába, de…
Ha el tudod képzelni, meg tudod csinálni /Walt Disney/ vs. instant karma
Ha a munkáltatónak azt a csomagot ajánlod, hogy nem olvastál semmit a cégről, szakterületről (hiba) + nem is csináltad a megnevezett feladatokat, és kifejlesztett munkamódszered sincs rá, az nem nyerő. Tehát, fel kell készülni. A cégből, interjúztatóból legalább, ill. kérdésekkel a feladatról. Beleélni magad a pozícióba – hogy lásd, mit kell még tanulni. Min. 5 perc gondolkodás az álláshirdetés fölött sokat segít.
És akkor nem lesz az, hogy hazamegy szegény jelölt, és kiposztolja a Linkedinre, hogy „ez a hülye HR-es tyúk miket nem kérdezett…”, de upsz, közös ismerősünk lájkolta, így jól megláttam (a karma és a Linkedin algoritmus kegyetlen). Ezernyi hiba van ebben az akcióban, pl. tudnia kell, ki látja a posztjait, megnézhette volna, ki az interjúztató… nem vagyok HR-es ugye, és ez publikus infó. Tehát nem készült fel a tárgyalásra. A stratégiai érzékét is jól jellemzi, hogy felmérte-e, hogy a HR-est elmarasztaló posztja a Linkedinen az open-to-work badge-dzsel mennyire kompatibilis… Az önéletrajzában benne volt, hogy céltudatos. Milyen célt tudatosíthatott magában?
A karrierváltó önéletrajza
Fenti szerencselovagok legalább állásinterjúra eljutottak, mert találtam valamit a pályázatukban, ami akár jó is lehetett volna. Ezért érdemes jó önéletrajzot írni: így nem vagy kiszolgáltatva annak, hogy egy kevésbé akkurátus toborzó esetleg nem keres, nem következtet, hanem félredobja az általánosságokkal teli CV-det, vagy csak pozícióneveket felvonultató Linkedin profilodat.
Releváns dolgokkal érvelj! Senior pozícióra az, hogy modern a szemléleted és pontos, precíz munkát végzel, alap. Kb. olyan, mintha azzal érvelnél, hogy „tudok ám írni-olvasni”. Legalább a meghirdetett pozíció kulcsszavai(!) legyenek benne az önéletrajzodban.
Mi tesz téged alkalmassá? Mit hozol, ami a leendő munkáltatódnak abban a pozícióban kell? Még akkor is, ha nem csináltál hasonló feladatot, érvelhetsz azzal, hogy dolgoztál a kapcsolódó szakterületen – azaz, tudod hol a helye a szervezetben, láttál már jógyakorlatokat és rossz példákat. Utánaolvasol, milyen készségcsomag kell, és megmutatod, hogy ez neked megvan.
Ha senior vagy, van szakmatörténeted és el tudod mondani. Pl. Elmeséled egy sikersztorid és hogy hogyan tudnád ezt adaptálni a megismert feladatokra. Ha megkérdezem, hol volt nagy kudarcod, tudod, hogy ez nem azért van, hogy szívassalak, hanem mert tudni akarom, milyen csapdákat láttál már, mi az, amit biztosan nem fogsz benézni a jövőben.
Nem csináltál ilyet, de hasonlót vagy pont az inverzét igen, ezért tudod értelmezni a feladatokat, tudod, mihez nyúlj. Vicces, ha ezt úgy akarod eladni állásinterjún, hogy nem kérdezted meg, mik a napi feladatok. Ha nem tudod, mit kell csinálni pontosan, hogyan tudod bemutatni, hogy meg tudod csinálni?
Vedd komolyan, mert más komolyan veszi!
Azt mondod, szeretsz és hajlandó vagy tanulni, mondom, oké, fizetünk pár dollárezres kurzust, a végén le kéne vizsgázni, az első vizsga díját is fizetjük, az szerény 100 ezer forint, ha nem sikerül, a többi már a te költséged, próbaidő végére be kell mutatni a vizsgákat. Ööö, ennyire azért nem akarsz tanulni… csak a CV-d szerint. Vigyázz az ilyenekkel, mert lesz, aki komolyan veszi az önéletrajzod. Aki olvasni szeret a CV-je szerint, attól meg szoktam kérdezni, most épp milyen könyvet olvas. Van is hebegés sokszor…
A karrierváltóknál alapkérdés, hogy mik a karriertervei. Ne beszélj valami más szakmáról, mint amiről épp állásinterjúzol. Mert ezzel azt mutatod, hogy nincs terved ezzel a szakterülettel, csak bepróbálkoztál. Nem értesz hozzá, nem is akarod igazán csinálni, és tanulni sem vagy hajlandó róla. Vajon ki fog ezzel a szettel kiválasztani? Te választanád-e magadat?
A jógyakorlat
- Egy szakirányváltásnál érdemes a megcélzott szakterület alapjairól olvasnod. A tankönyvi modelleket úgyis adaptálják a cég szervezeti berendezkedésére, ezt kívülről nem kell tudnod.
- Legyenek jó mondásaid arra, miért is ezt akarod, és mi a terved vele.
- Legyen annyi tudásod, amivel látod, hogy mennyi mindent nem tudsz még. Ez az elhivatottság. Hiszel abban, hogy ha ezt csinálod, az valamiért jó lesz, nemcsak neked, hanem… innentől szakmánként más a folytatás. Ez a szakmai szenvedély, ami nélkül nem érdemes…
- Érted, hogy most kezdő leszel, a fizetési igényed is így lövöd be. Nem kezdőként, hiszen munkatapasztalatod van, de mediorként, mert bőven van még mit tanulnod.
- Érted, hogy sokmindent nem értesz, és őszintén vállalod is ezt az állásinterjún.
- Mondd el világosan, miért akarsz váltani a jelenlegi szakterületedről!
Mi a vonzó egy karrierváltóban?
A tenniakarás, a tanulni akarás, a szakirány iránti érdeklődés és a „tisztaság”. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni, de körülírni talán: minden iparágban szeretik az új arcokat, az új szemléletet, és egy minden hájjal megkent „profi” helyett jó ötlet választani valakit, aki majd más tapasztalatokkal gazdagítja, amit tőlünk tanul. A tapasztalt hétpróbás gazemberrel, a levitézlett szerencselovaggal, a beképzelt idiótákkal szemben az etikusság, a korrekt hozzáállás, a tanulni akarás és az új arc „naivitása” bizony lehet kincs.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!
További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Balfredo Alfredo
mondta:@Jobangel:
Bő egy hónapja, jan. 25-én írtad:
[A cégkultúra:] „De jó kis téma, akkor majd erről fogok kicsit álláskeresős nézetből posztolni HOLNAP.”
Kíváncsi volnék, mi a véleményed az úgynevezett cégkultúráról.
cat in the box
mondta:Nagyon hasznos cikk lett, köszönjük. Szerintem, ami karrierváltóként érdemes tudni vagy megtenni:
1. Kérd be magad a jelenlegi munkahelyen olyan projektbe, ami akárcsak nyomokban is kapcsolódik a kiválasztott irányhoz. Lesz mit beírni az önéletrajzba és alá tudod támasztani, hogy te már láttál ilyet/hasonlót és tényleg ezt szeretnéd csinálni hosszútávon.
2. Olvass el néhány alap könyvet/végezz el pár online kurzust a témában.
3. Ha van valamilyen fontos skill, amit autodidakta tudsz fejleszteni, akkor csináld
4. Légy kitartó! Saját területeden lehet, hogy minden második-harmadik pályázatod után csöng a telefon, itt meg minden 10ik, 20ik után.
5. Mindig írj motivációs levelet: karrierváltóként szignifikánsan nőnek az esélyeid egy interjúra vele. (Summary-t viszont sose tegyél a CV-be, túl gyorsan skatulyázható leszel)
6. Ha bejutsz interjúra nyilván készülj fel alaposan (lásd a cikket)
7. Ha nem téged választanak és sokszor nem fognak, kérj visszajelzést és próbálj minél többet kiszedni a Hr-ből/managerből. Mivel nem „szakmabeli” vagy meglepő nyíltsággal fognak beszélni.
8. Kisebb cégek sokkal nyitotabbak és nem olyan kockázatkerülőek, mint nagyobb multik.
9. Lehet érdemes egy köztes lépcsőt beiktatni az álomállás előtt (karriertervezés)
10. A fizetési igény egy nagyon kényes pont. Lehet vissza kell lépned egyet, mielőtt 2 előre tudsz lépni.
11. Légy tisztában vele, hogy akármennyit kutakodtál, kérdeztél az adott területről, iszonyatosan be lehet nézni.
Belavoltam
mondta:Az, hogy hosunk nem keszult fel az interjura, onmagaban eleg visszatetszo. Az azt koveto hiszti meg foleg. Jellemzoen ezek azok az emberek, akik ha odajonnek hozzad vagy telefonon hivnak, akkor se keszulnek fel, szedik ossze a mondanivalojukat, igy raboljak a draga idonket.