A közösség ereje

A közösség ereje

social-network.jpgSokszor hallom, hogy „én ugyan nem regisztrálok a Facebook-ra, Linkedin-re”… és jönnek az indokok, miért nem. Amit elfogadok, csak nem értek.
Mert bizony, mára az álláskeresés egyik legjobb eszközévé váltak. De amikor állást kezdesz keresni, már késő elkezdeni a közösségi hálód szövögetését. Annak már addigra rég készen kellene lennie.
A sok ellenérv, hogy időt vesz el, kiadja a kapcsolati adataidat, arra késztet, hogy publikáld az életedet, majdnem érthető. Azért majdnem, mert rajtad múlik, mire és hogyan használod. Ha tehát másra nem, akkor használd az álláskereséshez szükséges kapcsolati tőkéd karbantartásához. És most nem a barátok kihasználására buzdítalak, mert ellenérvként sokszor elhangzik. A kapcsolati tőke „ápolása” két alapvető tevékenységre irányul: segítséget kell tudnod nyújtani, és segítséget kell tudnod kérni. Hihetetlen, de főleg az utóbbi nagyon nehezen megy sokaknak.

Fő okként megint a poroszos neveltetésünket említeném: legtöbbünkből kiölték azt az önbizalmat, ami akár egy segítségnyújtáshoz, akár egy segítségkéréshez kell. Pedig mindkettő nagyon egyszerű:

  • el kell tudnod hinni magadról, hogy tudsz segíteni (ha mással nem, hát pár biztató szóval, közösségi oldalak esetében akár csak egy megosztással), és
  • fel kell tudnod ismerni, hogy most olyan problémával állsz szemben, aminek jó, ha megoldásához segítséget kérsz (és nem szégyenkezel pl. amiatt, hogy elveszítetted az állásod).

Álláskeresés esetén a segítségnyújtáshoz, segítségkéréshez ismerősök kellenek, akikről tudnod kell, hogy merre dolgoznak, mi a szakterületük, milyen pozícióban vannak. Aki idegenkedik a Facebook idézetdömpinges, jópofaképes, politizálós világától, annak kitűnő eszköz lehet a LinkedIn. Kifejezetten szakmai kapcsolatok építésére való, megfelelő profiloldallal pedig a toborzó HR-esek is meg fognak találni. A LinkedIn természetéből adódóan inkább személyes üzenetekkel, semmint üzenőfalon kérhetsz segítséget. Simán írd le, hogy elveszítetted az állásod, ehhez-ahhoz értesz, legyenek szívesek értesíteni, ha hallanak valami nekedvalót. Lesz aki megígéri, hogy körülnéz, lesz aki önéletrajzot kér, lesz aki nem reagál.

Facebookon csinálhatsz egy csoportot azokból az ismerősökből, akik segítségedre lehetnek álláskereséskor. Aktualitás esetén őket üzenőfalon is külön meg tudod szólítani, beállítva az üzenet láthatóságát erre a csoportra.

A közösségi oldalak alapjáról, a kölcsönös segítségnyújtásról se feledkezz meg: ha ők kérnek segítséget, próbálj meg segíteni. Ha egy ismerősöd a lakását akarja eladni, oszd meg a hirdetését, ha a gyermeke rajzversenyen indult, és megkér, akkor szavazz rá. Ahogy neked, úgy időnként neki is szüksége lehet segítségre. Ha ő keres állást, akkor biztosítsd, hogy körülnézel, és tedd is meg, ne csak egy üres ígéret legyen. A közösség attól közösség, hogy mindenki képességei szerint segíti a másikat. A kapcsolatok rendbentartása munka, amit el kell végezned, ha egy közösség tagja akarsz lenni. De miért is ne akarnál? Ezek az emberek a közelebbi vagy távolabbi múltban kapcsolatban álltak veled, kedveltétek vagy éppen csak ismertétek egymást. Ha pedig van olyan, aki iránt mégsem így érzel, akkor vedd ki az ismerőseid, de legalábbis a „karrier-csoport” tagjai közül.

A folyamatos közösségi oldalas kapcsolattartás további előnyei:

  • Az ismerősökkel folyamatosan „találkozol”, megmaradsz jó emlékezetükben.
  • Azzal, hogy te magad is törekedsz a segítségnyújtásra, a bizalmukat is fenntartod.

 

Megválaszolva a címbeli kérdést: igen, neked is kellenek a közösségi oldalak. Segítségre mindenkinek szüksége van, ott te is adhatsz, te is kaphatsz segítséget. És hogy hány közösségi oldal, netes csatorna van, ahol kapcsolatba léphetsz másokkal? Az alábbi képen nagyjából összeszedték a fontosabbakat… (kattints a nagyobb képért)

2012-05-14_00001.jpg

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Judit3: Minden új dolog együttjár azzal, hogy félnek, idegenkednek tőle. De azért használunk már gáztűzhelyet, rádiót, mikrosütőt, mobiltelefont stb. A közösségi oldalak léte is csak egy újabb lépése a fejlődésnek. A fejlődés eredményeit pedig használnunk kell, mert más is fogja. Enélkül lemaradunk.
    A félelmeid szerintem alaptalanok: infót gyűjtenek arról, mit olvasol? Ez régen sem volt másképp, ha megvettél egy újságot, vagy előfizettél rá, mindenki tudta, mi van benne, azaz tudta, mit olvasol. Amikor még kávézóban, újságolvasó keretbe téve olvasták az újságot, akkor is mindenki tudta, ki mit olvas. Csak akkor még nem csináltak ebből hisztériát. Az e-mailcím rejthet információkat, és a levélcímed talán nem? Semmi rendkívüli nincs ebben.

    Fontos, hogy az az igazi fejlődés, ami valami újat hoz. Igaz, ez szokatlan is lesz, de a klasszikus Henry Ford idézetet felhasználva: „ha csak az emberek véleményét kérdezik, ők csak gyorsabb lovakat akartak volna”.

    Tanuljuk meg használni az új eszközeinket, és akkor nem kell félni tőlük.

  2. Judit3
    mondta:

    @Allaskereso: Szia! Mai napig nem tartom jónak a Facebook-ot, bár a ti tapasztalatok a pozitív oldalát is megmutatja.
    Már az e-mail cím is elég sok információt rejt magában. Míg be vagy jelentkezve esetlegesen infót gyűjthetnek arról, hogy közben milyen oldalakat látogatsz. Ez engem elborzaszt. De lehet, hogy ez a mai világban elkerülhetetlen.

    Azzal viszont egyet értek, hogy az emberek, köztük én is elküldtem jó pár álláshirdetésre a jelentkezésemet. Mindig próbáltam, ha volt lehetőségem utánanézni a cégnek mielőtt elküldtem a jelentkezésem. Az anonim hirdetéseknél viszont nem tud mit tenni az ember. Ha valaki elég ideje keres állást, akkor egy idő után rájön, hogy melyik cég hirdet még ha anonim is.

  3. Allaskereso
    mondta:

    A párom jelenlegi állását én találtam a Facebook-on. Egyik ismerősöm megosztotta, hogy x pozícióra embert keres a cégébe. 🙂 Én magam is voltam már így több állásinterjún is.

    A párom szereti a munkáját, jó a közösség, jól fizet. És minden bizonnyal soha nem tudtunk volna róla, ha nem vagyok fent.

    Különben pedig nem kell adatokat megadni, elegendő csak egy E-mail cím. Nekem sincs fent semmim, telefonszám sem, még város sem.

    Én nem értem a félelmeket. Hiszen a legtöbb álláskereső simán elküldi az önéletrajzát egy hirdetésre, amiről semmit sem tud…