Kockázatos is lehet állást keresni ismerősön keresztül
Általános nézet, hogy manapság csak így lehet álláshoz jutni: ismerős beajánl, és akkor nyerő lehetsz.
Tisztázzuk a legelején a két alapfogalmat, ami ide kapcsolódik:
– Protekció az, amikor alkalmatlan ember, csak azért, mert „valakinek a valakije” kerül be egy pozícióba. Ez nyilván nem támogatható.
– Kapcsolati tőke, ajánlás az, amikor az egyébként alkalmas emberre ismerősei segítségével figyelnek fel a leendő kiválasztók. Itt valós kiválasztás történik, objektív szakmai úton, egyetlen előny, az ismerősi bizalom. Ennek pozitív dolognak kellene lenni, gyakorlati tapasztalataim szerint viszont időnként nem sikerül.
Hozzáteszem, ajánlás útján lehet álláshoz jutni, de nem csak így lehet. Azaz, a kezdők, akik nem ismernek senkit a szakmában, ne keseregjenek ezen.
Mivel az ajánlás is egy esély, mindenkit szakmai-baráti kapcsolatai ápolására, kapcsolati hálója folyamatos karbantartására, közösségi oldalak használatára biztatok. Szóljanak mindenkinek, hogy állást keresnek, kérjék meg az ismerősöket, járjanak nyitott szemmel. Ellenben sohasem biztatok senkit arra, hogy azt kérje, ajánlják be valahová. Persze az is működhet, de kockázatos. Az ismerősök útján való álláskeresésről írtam már sokat, de a kockázataira még nem tértem ki. Azt látom, hogy az ajánlások útján elfogadott állás, így felvett munkavállaló időnként konfliktusok forrása, barátságok megszakadásának oka lehet. Aki ajánl valakit, ajánlást fogad el, vagy ajánlott személlyé válik, legyen nagyon körültekintő.
A protekció veszélyei
A protectio latin szó eredeti jelentése, védelem. Esetünkben ez azt jelenti, hogy egy így álláshoz jutott embernek addig van állása, ameddig van, aki megvédje. Azaz kiszolgáltatott ennek az embernek. Mivel úgy került oda, hogy a feladatra alkalmatlan, így a törvényszerűen elkövetett hibái miatt folyamatos védelemre szorul. Ha a védelem személye követ el egyszer hibát, és ő veszti el a hatalmát, bukik vele a protektált is. Ezért ilyenbe nem érdemes belemenni.
Ha mégis ez az egy esélyed maradt, akkor próbálj meg megkapaszkodni, megszabadulni a függéstől: így kerültél oda, ez már nem fog változni. De ha a biztos állásból, biztos jövedelem adta biztonságot kihasználva kitanulod a szakmát, szerzel róla bizonyítványt, akkor később esetleg megállsz a saját lábadon, akár ugyanezen a helyen is, akár máshol, hasonló helyen. Onnantól kapcsolati tőkéd van, nem protekciód, ami sokkal előnyösebb.
Az ajánlás is lehet veszélyes
A legfőbb probléma az ajánlással, hogy van esélye annak, hogy az ajánlott munkavállaló nem válik be, vagy a munkahely nem olyan a gyakorlatban, amilyennek lefestettük az ismerősünk számára.
Képzeljük el a helyzetet: ajánlasz egy álláskeresőt, aki valamiért mégsem olyan volt az ajánlott helyen, mint megismerted. Esetleg az ajánlott hely mutatkozott másnak. Akinek ajánlottad, csalódott, akit ajánlottál szintén csalódott. De ők még kereshetnek másik munkavállalót, munkahelyet, te már nem jössz ki jól a helyzetből. Te vesztettél a legtöbbet, mert mostantól 2 ember számára biztosan kevesebbet ér a véleményed. Fokozódhat a feszültség, ha családtagot ajánlottál a barátod cégének, vettél fel a magad beosztottjának stb.
Munkavállalói oldalról is lehet kényelmetlen az ilyen ajánlás: állásinterjún nem mersz „kínosat” kérdezni, mert épp szívességet tesznek neked, mert nem a kvalitásaid miatt vagy ott (még akkor sem, ha egyébként szakmailag alkalmas vagy). A leendő közvetlen főnöködről hiába derül ki számodra, hogy nem szívesen dolgoznál vele, a barát, aki ajánlott, mégiscsak barát, őt nem hozhatod olyan kínos helyzetbe, hogy nemet mondasz, miközben ő kezét-lábát törte, hogy lehetőséget kapj. Szívességből vállalod a munkát, majd jó eséllyel belebuksz. Mert talán a kollégák is tudják, hátszeled van, esetleg úgy is fogadnak. Esetleg a leendő főnökkel mégiscsak összeférhetetlen vagy, de ez már csak munka közben derül ki.
A nemmegfelelés problémája itt abból ered, hogy amíg egy normál toborzáskor a kiválasztás HR-szakmai és ágazati szakmai alapokon történik, az ajánláskor ez többnyire elmarad. Az ismerősnek ajánlott jelölt esetén sem ismerheted alaposan cég vállalati kultúráját, ha esetleg mégis, mert régebben te is ott dolgoztál, az újabban odaérkezőket nem ismered. Semmilyen módon nincs szűrve a személyes illeszkedés, a szakmai megfelelés is csak felületesen, egy-két paraméter mentén. Ilyenkor nem készül specifikáció a jelöltről, nem írják össze, milyen tudásanyagra lesz szükség. Ha készült is, az már nem is fontos. „Tudsz valakit, aki…” és itt jön pár szakmai vonás, ami véletlenszerűen jutott az illető eszébe. Miközben egy pontos specifikáció megírása több szakembert is kívánhat.
Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy ha ekkora a munkaerőpiac kínálati oldala, akkor hogyan lehet, hogy valakik mégis ismerősökön keresztül keresnek titkárnőt, adminisztrátort, pénzügyest, értékesítőt stb. Valami nem stimmelhet azzal a céggel, aki egy hirdetésre jelentkező többszáz jelöltből sem tud választani. Vagy nem akarja a kiválasztás procedúráját végigcsinálni, nem szán rá energiát, munkát, sajnálja a pénzt, időt egy toborzásra, nincs igénye szakmai kiválasztásra, a neki legkényelmesebb utat választja: megkérdez egy ismerőst. Hosszútávon kiderülhet, hogy ez jó döntés-e.
Csöbörből vödörbe
Sokszor találnak meg olyan álláskeresők, akiktől az anyagukban egy-két jelet látva azt kérdezem, hogy azt az állást hogyan találták, amit épp most vesztettek el. A válasz legtöbbször az, hogy ismerős segítségével. Ilyenkor általában nincs szakirányú végzettségük, de néhány év alatt mégis jól kitanulták az adott területet, tehát lehet érvelni a meglévő tapasztalatukkal egy hasonló pozícióban. De hátrányban lesz azokhoz képest, akiknek szakirányú végzettségük is van. Hacsak nem jön megint egy ismerős, aki segít, és a kör kezdődik elölről. Az álláskereső és segítő ismerősei együttesen így érhetik el, hogy álláskeresőnk sose legyen képes saját erőből állást találni, mindig ismerőseire legyen kénytelen támaszkodni.
Szinte ugyanaz igaz itt, mint a protekciónál: ha valaki végzettség nélkül, ismerős által keveredik egy szakmai területre, amit nem tanult iskolarendszerben, annak azt javaslom, hogy amint lehet, kezdje el legalább OKJ-s képzésben megszerezni a szakirányú végzettséget. Ezzel biztosítja, hogy ha az állása megszűnik, könnyebben talál másikat hasonló területen.
Ajánlás helyett referenciát
A kapcsolati tőke gyakorlati segítsége álláskeresésben nem igazán az ajánlásokban, inkább a referenciaadásban lehet hatékony, és biztosan kockázatmentes. A referenciakérésnek, -adásnak a legnagyobb előnye, hogy a hátszeles-protekciós kapcsolathoz képest itt nincsenek kínos szívességek, nyomasztó, sejtetett elvárások. Ha találtál egy állást, amire megfelelsz, jelentkezel rá egy jó pályázati anyaggal, eljutsz állásinterjúra, ott már te magad ajánlhatod a referenciáidat. Innentől az ismerősök sokat tehetnek érted, referenciaszemélyként ajánlhatnak azoknak, akik már amúgy is kiválasztottak, csak megerősítést keresnek a választásuk helyességére.
Bizalom vagy szakértelem
Érdekes kérdés, hogy ebben a helyzetben miért bízik jobban az ismerős ismerősében minden fél, mint a saját szakmai ítélőképességében, vagy simán csak megérzéseiben. Nem is ezt feszegetném, inkább csak egy példát hoznék, kicsit más területről.
Kerestem egyszer parkettás mestert, persze ismerősöket kérdeztem, mégiscsak jobb, ha ismerős ajánlja. Magamat sem értem már: miért lenne jobb? Az ismerős ismerőse mester alig volt elérhető, időpontot egyeztetni többszöri nekifutásra sem sikerült. Nem vett komolyan, mert nem küzdött meg értem, mint vevőért. Az elképzeléseimről már a telefonban elkezdett lebeszélni, amit én akarok, az nem lesz jó, majd ő mutat más mintát, hoz másféle anyagot. Elegem lett, egy másik jóbarátomhoz, a Google-höz fordultam. Felhívtam néhány mestert, az egyikkel rövid időn belül találtunk időpontot. Nem nyavalygott, hogy bonyolult a minta, kemény a választott anyag, nehéz megmunkálni. Megnevezte a korrekt munkadíjat. Tiszta üzlet volt, én választottam a terméket, elmondtam az elképzeléseimet, ő megcsinálta, számlázott, fizettem, hepiend. Ha az ismerős ismerősét választottam volna, hosszú idő után lett volna valamilyen parkettám, persze nem olyan, amilyet eredetileg akartam, mert neki(!) az nem tetszik. Még hálásnak is kellett volna lennem, neki is, az ismerősnek is, hogy megcsinálta nekem valahogy, hiszen ismerős ismerősének munkáját csak ne kritizáljam, nem én vagyok a szakember, örüljek, hogy elvállalta, ráadásul állítása szerint olcsóbban, mert ismerősnek készült! Talán igaz a régi mondás: üzletben nincs barátság, barátságban nincs üzlet.
jobangel
mondta:@5perc: A magam részéről nagyon nem tartom célszerűnek a formanyomtatványokat (pl. a Europass-t sem), mert az álláskeresőnek nem ad lehetőséget, hogy elmondja azt, amit ő szeretne elmondani magáról, ami később sok bajhoz vezet.
A csirkebontó szalagmunkásnak is lehet motivációja, legtöbb esetben a „legyen munkám”, „legyen állandó, biztos jövedelmem”. Ez már olyasmi, amit egy munkáltató értékelni tud, mert mindenki tudja, hogy az ilyen állások erről szólnak. Az ilyen munkavállalói motiváció azt sejteti, hogy emberünk be is fog járni dolgozni, józanul, munkára alkalmas állapotban. Nem triviális ám ez sem… Akiben még az sem fogalmazódik meg, hogy „valamiből élnem kell”, erre sem feltétlenül képes.
A HR-ben általános elv, hogy nem a legjobb kell, hanem aki elég jó. Ritka az olyan állás, ahol mégis a legjobb kell (akarnál-e „elég jó” sebész kezei közé kerülni?) Ugyanakkor képzeld magad egy AC-s 99%-os teljesítményed után abba a helyzetbe, hogy „köszönjük, nem Önt választottuk”. És nem érted, miért, hiszen a legjobb voltál…
A szakmai évek száma nem mindig fontos, legtöbb esetben inkább a kapcsolatrendszerre utal, és arra, hogy emberünk meg tudott maradni az adott szakmai körben, nem hullott ki, mint alkalmatlan. Innentől sok esetben szinte mindegy, hogy 5 év vagy 20 év, egyes szakmákban a 20 éve érvényes tudás már nem is jelent semmit.
Mint látható, sokszor írok olyat, hogy „legtöbb esetben”, pont azért, mert nincs általános szabály. Ezért első reakcióm, hogy lássam az álláshirdetést, lássam az önéletrajzot, mert abból lehet összehozni sikeres jelentkezést.
5perc
mondta:@jobangel:
Köszönöm a jó szándékot! Természetesen az eset nem történt meg, de megtörténhetett volna – ahogy biztosan Te is találkoztál ilyennel – és kíváncsi voltam hogy reagálsz.
Szerintem ilyen állásoknál CV helyett célszerűbb lenne egy kitöltendő formanyomtatványt ajánlani. Miért értene a word-höz? A szomszédja fiát meg ne zaklassuk. Ha az interjú elején kérésre lejjebb tudja venni a légkondit és véges időn belül szerez Neked egy pohár vizet, akkor készen vagy, mehet a szakmai vezetőhöz. A motivációs kérdés értelmezhetetlen egy kazán mellett, a szociális intelligencia már-már káros, csapatjáték nincs, csak hierarchia.
Kell, hogy tanítsanak az emberi erőforrással foglalkozó szakembereknek olyat, hogy a legtöbb helyre nem kell a legjobb, elég az első jó. Így persze a szakmai évek száma sem olyan fontos.
Mindez szerintem, de nem ezt látom.
jobangel
mondta:@5perc: Szia, Küldd el nekem az álláshirdetést és a CV-det, kifaragjuk közösen tökéletesre, ha szeretnéd. Nem a betűtípuson múlik, vannak erősebb szempontok…
5perc
mondta:Tudna valaki segíteni, hogy karbantartói állásra milyen a tökéletes CV?
Az is érdekelne, hogy ugyanezen karbantartói állásra (kazánház) küldött CV-k elbírálásánál mik a legfontosabb szempontok? pl: választott betűtípus, kiemelések, kommunikációs készség, fénykép, kor, nyelvtudás
Hú, és ezután jön még a 3 lépcsős szóbeli interjú a HR-essel
Almandine
mondta:Kár, hogy nem 10 évvel ezelőtt olvastam erről.
Három jóbarátomat vittem be a jelenlegi munkahelyemre. Kettő ki lett onnan rúgva, a harmadik magától jött el. Az egyik kirúgottal azóta is tartom a kapcsolatot, de volt közben 1 év amikor nem szívesen találkoztam vele, mert állandóan a céget szidta. A másik kettővel viszont teljesen megszakadt a kapcsolatom.
Egyikőjük távozásához sem volt különösebb közöm, valahogy mégis mintha engem hibáztatnának, amiért nem jött be nekik a cég. Pedig csak segíteni akartam nekik.
Laptop7712
mondta:Vannak olyan esetek, amikor nem számít az, hogy hány év tapasztalatod van. (Csak a HR tolja ezt a témát) hanem az számít, hogy a megnevezett végzettséged mögött megvan-e a tapasztalat, és az, hogy meg akard csinálni a melót.
Ilyen egy jó mérnök, aki eltöltött pár évet egy esztergapad mellett, mielőtt egyetemre ment volna. Simán veri 30 évesen azt a delikvenst, aki, aki 10 éve ugyanazt csinálja, ugyanannál a cégnél.
(Persze ezt a HR észre sem veszi a CV-ben, mert 1 mondat maximum)
Ilyen bármilyen minőségbiztosítási terület, keverve egy kis technológiával. Aki sokat látott, sok helyen megfordult, sokkal jobb, fiatalon is, mint az, aki 10-15 évig ugyanazt csinálta. Persze ez is csak nyugaton igaz.
Lehatárolt munkakörök, lehatárolt döntési képességekkel, és lehtőségekkel (rendszermegoldásként).
Azért egy igazi szakival, aki egy valamirevaló üzem karbantartási mérnöke, vagy minőségbiztosítási mérnöke közép-európában, az sokkal többet tud, (megkockáztatom, minden szempontból) mint az, aki nyugaton ugyanezt a melót csinálja.
Egy mérnök tud szépségeket kérdezni a HR-től, ami meló specifikus.
Egyszer megkérdezték tőlem, mit csinálnék az első nap. Mondom, még nem is láttam az üzemet, bemegyek, ott töltök legalább 20 órát az első két nap, megnézem, mi van, mi nincs, és válaszolok a kérdésedre.
Azt mondta, ez nem válasz. Úriember voltam, nem álltam fel azonnal : )
Ismerős ismerőse. Nyugaton egyszerű ez. Haver felhív, hogy ráérsz-e. (Azért, mert együtt dolgoztatok netán, és látta, hogy tudod) Ha azt mondod, igen, mész, és csinálod.
Ha nem vagy jó, mehetsz, a haver fog elküldeni, és kész. A havernak nem lesz belőle hátránya, neked annál inkább.
Jól nyomod, van melód, ha nem vagy jó, akkor felejtős vagy.
Ha szintet akarsz lépni, akkor azért egy kicsit másképp kell játszani.
Nincs ezzel semmi gond, így működik a téma.
Csak a HR kavarja meg, ami nem biztos hogy jó.
Eltévelyedés
mondta:@Online Távmunkás: Nem, ez nem annak a tipikus esete, egyrészt mert Mikit Magyarországról hoztuk, direkt ezért, (fejvadász dobta át az CV-t a palánkon) másrészt meg nem ilyen himihumi minimálbéres pizzafutis állásra, hanem erősen képzett, sokéves tapasztalatos irodai bohóckodásra kerestünk embert.
Szóval nem tipikus magyarozás, hanem köcög Mikizés van.
jobangel
mondta:@butatót: Minden munka bizalmi munka.
jobangel
mondta:@levendulabandi: itt arról volt szó, én felvenném-e. Én nem. De az ügyfelemnek kiadnám a CV-jét, ha alkalmas, ill. a neki átadott állásinterjú jegyzetben sem szerepelne, hogy úgy érzem, nem stimmel valami, mert ilyenkor nem az én jóérzésem számít, hanem az ügyfélé. Vagy utánajárnék, van-e alapja a megérzésemnek.
butatót
mondta:@gabcigirl:
Írtam példát a bizalmi munkakörre. És egyáltalán nem kell mutyiról szólnia. Szerintem csak nem akarod érteni.
levendulabandi
mondta:@jobangel:”ha nem érzem jól magam a vele való kommunikációban, még ha megmagyarázhatatlan is, hogy miért, akkor végképp nem venném fel.”
És mi van, ha Te így érzed, Neked vmiért nem szimpi, de a megbízód meg jól érezné magát vele….Sosem tudhatod.
gabcigirl
mondta:@butatót:
Ühüm. És mitől bizalmi a munkakör? Mutyis sumákoláshoz kell szolidárisnak lennie?
jobangel
mondta:@butatót: Amiről írsz, az a referencia, és arra én is azt írtam, hogy jó dolog. Referenciát vagy kérnék, vagy nem, de CV nélkül nem vennék fel senkit, és ha nem érzem jól magam a vele való kommunikációban, még ha megmagyarázhatatlan is, hogy miért, akkor végképp nem venném fel.
butatót
mondta:@poszt
„Érdekes kérdés, hogy ebben a helyzetben miért bízik jobban az ismerős ismerősében minden fél, mint a saját szakmai ítélőképességében, vagy simán csak megérzéseiben.”
Ahogy az előbb írtam, vannak állások, ahol nagyon nagy rizikó megérzésre hagyatkozni. Te pl. vennél fel megérzés vagy pusztán CV alapján főkönyvelőt? Vagy jogtanácsost? Személyi asszisztenst?
butatót
mondta:@jobangel:
Ebben nem értek egyet veled. Szerintem, ha nem vagy csodálatosan fotogén, vagy a megjelenésed nem illik teljesen bele abba a képbe, amit az álláshoz elképzelnek, inkább ne küldj képet. Én már több olyan embert felvettem, akit a fényképe alapján biztosan nem hívtam volna meg interjúra. Ha viszont már ott volt, szó nélkül mégsem dobhattam ki, és ha pár percet kap, akkor van rá némi esély, hogy meggyőzzön. Ők meggyőztek.
És régebben, nem szép dolog, bizony arra is volt példa, hogy a kép alapján nagyon csinos lányokat behívtunk, pedig tudtuk, hogy biztosan nem vesszük fel őket. Na ők pl. tényleg csak az idejüket vesztegették.
butatót
mondta:@gabcigirl:
„Nem lenne rossz ötlet jeligés vagy anonim pályázat, ahol csak a CV dönt.”
Ez nem mindig oldható meg. Bizalmi munkakörbe pl. csak a hülye vesz fel embert kizárólag CV alapján. Ott bizony az ajánlás nagyon fontos.
Joaquin
mondta:Óvatosan alkalmazva szerintem is jó lehet. Cégnek is észnél kell lennie: csak azért mert ajánlják nem szabad felvenni, de ha 10 jelentkező felel meg és 1 pozíció van valami alapján dönteni kell… a „ki kinek szimpatikus” szempont sem biztos, hogy jobb…
Online Távmunkás
mondta:@levendulabandi: A minisztériumnál előfordulhat, hogy a jogásznak előírnak kertészi OKJ-t, 4 év gyakorlattal…
Online Távmunkás
mondta:@Eltévelyedés: Ó, ez a tipikus külföldön együtt dolgoznak a magyarok sztori? Vajon miért nem kerestem soha sehol a magyarok közösségét, amikor külföldön voltam…
Démétér
mondta:A politikus épp úgy viselkedik, hajszálra, mint a közeg, amiből kiválasztottuk őt magunknak. És ezt a témát én itt be is fejezem, vissza a munkaügyre.
Számomra érdekes, mert most épp ajánlás alapján vagyok itt. Khm. Nem egészen az a munka, amiről szó volt, amikor az ajánlómmal beszéltek; nem is egészen az a munka, amiről velem beszéltek az interjúkon, és mégis: kicsit vacillálok, mielőtt borítanék, épp az ajánlóra tekintettel. (Meg a munkapiacra, nyilván.)
Ettől függetlenül én magam szeretem az ajánlást, de óóóóvatosan, nagyon óvatosan merem csak alkalmazni. Ha utána a munkáltató-munkavállaló nagyon pontosan egyeztet az elvárásokról, és megfelelnek egymásnak: hajrá. Aztán ne kenjék a frusztrációt az ajánlóra. De eztán már csak hiperalapos körültekintéssel merek ajánlásra támaszkodni.
jobangel
mondta:@levendulabandi: Nem értek egyet. Én példamutatás nélkül is tudok etikusan viselkedni. Nem azért vagyok etikus, mert más az, hanem mert erre van belső igényem.
levendulabandi
mondta:@jobangel: Ahhoz a politikai elitnek is példát kéne mutatnia…Az erkölcsöt nem tanítani kell a diákoknak, hanem példát mutatni!
jobangel
mondta:@levendulabandi: mert az unokaöcsi nem tudja közölni a Béla bá’val a jeligét? A mutyit nem lehet elkerülni, csak megnehezíteni. Az lenne a cél, hogy ne legyen igény mutyira
levendulabandi
mondta:@levendulabandi: Bár ha belegondolok. 🙂 Megkérdezi a vezérigazgató az unokaöccsét, h fiam mi is a jeligéd? Sárga Rózsa? Majd leszól a Hr-nek, h a sárga rózsa jeligéjűt kell felvenni..:-)
levendulabandi
mondta:@jobangel: De így meg nem anonim. Fotó alapján lehet tudni ki a Béla bácsi unokaöccse. Jeligénél nem.
jobangel
mondta:@levendulabandi: Na, ennek nincs értelme. Ha azért akarják diszkriminálni, mert roma, vagy meg idősebb nő, akkor az állásinterjúval a jelölt is veszít: időt, odautazási költséget, szabadnapot, és lelkileg sem tesz jót egy ilyen kudarc. Pont ezért kellene a fénykép: ha nem tetszik a piercing, lila haj, tetoválás, bajusz, szakáll, kopasz fej, akkor legalább ússza meg az ilyen állásinterjút a jelölt.
levendulabandi
mondta:@jobangel: Majd meglátják a személyes interjún!Van, akinek nem előnyös, pl a romák hátrányban vannak, az idősebb hölgyek is…
digitime
mondta:Én nem ajánlok senkinek senkit. Max adom az infót, hogy itt-ott keresnek embert erre meg arra a melóra.
jobangel
mondta:@levendulabandi: szerintem is jó lenne az anonim pályázat, az egyetlen hátránya pont a fotónélküliség. A fotó a CV-n jó és előnyös a pályázónak, ezt tapasztalatból mondom.
levendulabandi
mondta:@gabcigirl: Így van, jelige, fotó, életkor nélküli pályázat kéne!
gabcigirl
mondta:Ez így van, nagyon élő problémára tapintott rá a szerző. És ezért (is) olyan ez az ország, amilyen.
Nem lenne rossz ötlet jeligés vagy anonim pályázat, ahol csak a CV dönt. A mutyimatyik persze élből kibuknának.
230e
mondta:Húúú, jó téma.
1. Protekció, vattaállás, borzalom. Hallok ismerősöket, meg itt nálunk is, 1-2 körömlakkozó még beleférne a keretbe, de amikor beindul a még őt is, meg őt is, na akkor van vége a rendes munkának.
2. Ajánlás: itt azért tennék némi különbséget, mivel az állások nagy részét meg sem hirdetik, sok esetben ez az egyetlen lehetőség bekerülni, még akkor is ha megfelelsz a feltételeknek.
Engem is ajánlattak már, és én is ajánlottam ismerőst, de elmondtam azt, hogy milyen munkakörben dolgoztam vele, és azt is hogy miért venném fel, és miért nem venném fel. Akit ez alapján felvettek, bevált munkaerő lett, hátrányom ebből nem származott.
Volt most egy kilépőnk, az Ő pótlását sem hirdetés útján oldottuk meg, szűk a piac, és gyorsan kellett ember, így olyat ajánlottunk, akivel már dolgoztunk együtt, ismertük a munkáját, tudtuk hogy mennyiért jönne el stb.
Erotikus Fantázia
mondta:Tökéletesen egyetértek, a személyes referencia mindennél többet jelent, bármilyen szakmáról is legyen szó, ellenben az ismerősi/családi ajánlás bár nem feltétlenül, de sokszor kontraproduktív.
doggfather
mondta:Nekem is ez a nagy félelmem, ha nem megfelelő embert ajánlok akkor az engem is „hírbe hoz” ezért csak nagyon „biztos” esetben merek ajánlani bárkit is.
levendulabandi
mondta:Ok, van egy minisztérium/vállalat és keresnek egy jogászt hirdetésben.(direkt nem titkárnőt/hr-est mondok, mert azt elég sok végzettséggel el lehet látni)
Jelentkezik 100 ember, ebből 98-nak van jogi végzettsége, 2fő mondjuk kertész és kiesett. 🙂
Namost, a 98ból 1-nak van hátszele. Őt veszik fel. Oké.Végülis a végzettsége megvan, hisz nem kertészt vettek fel a pozícióra.Csak ne áltassuk magunkat azzal, h legalkalmasabbat veszik fel, mert lehet, h ennek a jelöltnek 2 év tapasztalata volt és a jelentkezők közül nem egynek meg sokkal szélesebb munkaköri és több, mint 10 év tapasztalata volt.Tehát nem objektív alapú kiválasztás volt. 🙂 Objektív akkor lett volna, ha versenyvizsga, szakmai, nyelvi tesztek, pontszámmal és aki 100ból 98 pontot ér, azt veszik fel és nem azt, aki 25 pontot hozott össze. Mert ez objektív (vmennyire).
Eltévelyedés
mondta:Ó igen, mennyire igaz… Valakit ajánlani, „beajánlani” felelősség. Ha bennem a kétely legkisebb szikrája is felmerül, akkor inkább nem ajánlom.
Egy éve a főnök mutatott egy önéletrajzot, voltak közös pontok az enyémmel, akár ismerhettem volna is a srácot. Mondjak már valamit róla, mégiscsak ő is magyar, meg én is. (???)
Oké, felhívtam pár ismerőst, aki ismerte őt. Nem kaptam megerősítést, hogy Miki mennyire jó munkaerő.
Beszámoltam a főnöknek, hogy az van, hogy papíron jó a jelölt, nem tudtam meg semmit, de interjúztassa, döntsön ő, legyen az ő felelőssége.
Felvettük Mikit. Szimpatikus volt, segítettem neki sokat az elején, sokat beszéltünk, és soha egy szóval sem panaszkodott, mindig csak mondta, minden milyen jó.
Nos, Miki nem vált be, a próbaidő utolsó napján ő mondott fel, hogy talált mást. Az, hogy költöttünk rá, az egy dolog. De amennyi időt és tréninget belefeccöltünk, hát a jó édes anyukáját, legalább nekem mondhatott volna valamit.
Úgy, hogy nem én ajánlottam, még úgy is picit szarul éreztem magam.
Előző helyemen viszont sikerült olyan embert ajánlani, akit mélyebben is ismerek, nem csak felületesen. Őt nyugodtan mertem ajánlani, és be is vált.