Kötődés a munkahelyhez

Kötődés a munkahelyhez

Nagyobb cégek egyre több dolgot ígérnek, ajánlanak – végül szerencsére adnak is – egyes munkavállalóiknak, mert a lojalitás erősítése, a folyamatos motiválás már a cég HR-stratégiájának részévé válik egyre több helyen. Ez örömteli, de van egy komoly árnyoldala is a munkavállaló számára.

Amikor megtörténik a béralku, akkor még „csak” cafeteria-elemek, autó korlátlan magánhasználattal, telefon-flotta stb. az, amit a cég ad, a munkábalépés után viszont egy cégkultúra részévé is válik a munkavállaló. Jobb cégek igyekszenek nagyon baráti, csapaterősítő hangulatot, akciókat, eseményeket kitalálni. Céges filmklub, egy cég által bérelt tornaterem kosárlabdára minden szerda este, céges süti a heti megbeszélésekre, uszodabérlet stb. Boldog itt a munkavállaló, amíg be nem üt a krach.

Láttam ilyen esetet, és ugyan több mint 10 éve történt, rendesen bevésődött. Egy jól teljesítő kollégával egyszer csak tudatták, nem lesz rá sem szükség a jövőben, megszűnik az általa vitt termék. Specialistaként nem tudják máshová elképzelni a cégen belül, bocs (tipikus babérlevél-történet). Törvényes végkielégítés, felmondási idő persze járt neki, de bejárni dolgozni másnaptól már nem kellett. Autót, telefont, azonnal leadni, mire kiért a főnök irodájából, a számítógépét már elvitték az asztaláról az IT-sok. Futkosson egy doboz után, amibe bepakolhatja az íróasztaláról a családi fényképet, személyes tárgyait, mint valami 80-as évekbeli amerikai karrierfilmben. Aztán törölni a regisztrációját a filmklubra, visszaadni a céges bögrét, közben mindenhol elmondani, mi történt. Végül kérni valakitől egy BKV-jegyet, hogy egyáltalán hazajusson, mert a környéken sehol sem árulnak, egyáltalán milyen buszok járnak erre? Végignézni is szenvedés volt, elképzelem, milyen lehetett átélni…

Amikor valaki egy ilyen állást veszít el, az nemcsak az állás elvesztésével, anyagi létbizonytalansággal jár együtt, hanem a közösségi élet elvesztésével is. Már nem járhat a kollégákkal kosarazni, nem tud filozofálgatni velük a filmklubban, mert kívül van a kerítésen… Sörözni még elmehet velük, de a volt kollégáknak nem nagyon lesz idejük rá, elvégre minden szerda kosarazás, minden hétfő este filmklub. Kihat a családra is: hogyan viszi reggel a gyereket oviba kocsi nélkül, szólni kell mindenkinek, hogy új telefonszáma lett. El kell mondani, miért, fogadni a sajnálkozásokat.

Sokat gondolkodtam a történetén akkor is, azóta is, és mindig arra jutottam, hogy akármennyire is szeretné a cég, akármennyire is kényelmes a munkavállalónak, hiba ennyire kötődni egy olyan bizonytalan dologhoz, mint a munkahely. Mert az igénye mindenkinek hosszútávú, biztos állás lenne (a cégeknek is ez lenne a jó), de ez a mai gazdasági helyzetben sokszor nem reális lehetőség. Fontos, hogy szeressük a munkánkat, munkahelyünket, jó viszonyban legyünk a kollégákkal, de tudatában kell lennünk: nem tart örökké. A cégek gazdasági környezete akár válságban van, akár növekszik, változásokat okoz. Mostanában is kapok olyan motivációs leveleket jelöltektől, akik még magyarázzák benne, miért vesztették el előző állásukat, de úgy, mintha életük szerelmét vesztették volna el. Próbálják leírni, nem az ő hibájuk volt, mert még az van a fejekben, hogy ha valaki elveszíti az állását, az biztosan hibázott. Pedig tudnunk kell, nincs mit megmagyarázni: a munkanélküliség, az állás elvesztése természetes része a jelen gazdasági és társadalmi világunknak. Ez nem jó, de attól még tény.

A másik véglet

Az egyik ismerősöm talán túlzásba vitte a tudatos elhatárolódást, pont azért, hogy őt soha ne sokkolja a munkahely elvesztése. Határozott idejű munkaszerződést kötött, tudatta is már a bemutatkozásakor mindenkivel, milyen időszakra érkezett. Volt külön privát telefonja, és nem a céges telefonját „lakta be” magánélettel. Önéletrajza folyamatosan nála volt papíralapon, floppyn, manapság pendrive-on hordozza. Mostanában valószínűleg online is szorgalmasan karbantartja álláskeresői profiljait. Céges autót csak céges ügyben használt, hiába volt engedélyezett a magánhasználat. Az autóban az összes privát holmija egy pakli papír zsebkendő és egy esernyő volt, nap végén beállt a céges parkolóba, átült a saját autójába, és hazament vele. Céges laptopon semmilyen privát fájl nem volt, még egy mp3, egy fénykép sem. Nem járt kollégákkal sörözni, focizni, szabadidőt tölteni közösen, mondván a munka az munka, ne keveredjen a magánélettel. Nem kért a céges „csapatépítésekből”, mondván a magánidejét nem tudja erre áldozni. Ideális családapa volt, és jó szakembernek tartották a kollégák, szerettek is vele dolgozni. A távolságtartását elfogadták, hiszen udvarias, korrekt ember volt, jó humorral, csak éppen elutasított mindenfajta kötődést. Igazi rajongással töltötte el a munkája, lelkesedése minden egyes prezentációján látszott, ha a munkájáról mesélt, az is impresszív volt.

—–

Azt hiszem, valahol a két véglet között lehet a boldogító út. Amikor megtartod a magánéleted magánnak, amikor a dolgaidat nem a cég tulajdonolja. Mindenkinél egyéni, hol húzza meg a határt. Lényeg, hogy meghúzza valahol, és ezt a határt már az állásinterjún is közölje.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Laptop7712 hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Névtelen
    mondta:

    Amikor azt érzi és tudja is az ember, hogy pótolható, akkor milyen fajta kötődés alakulhat ki benne? Amikor nem becsülik meg (nem feltétlen anyagi v. materiális dolgokra gondolok), akkor mennyire fog kötődni a munkahelyéhez?

  2. Bambano
    mondta:

    @HTünde: hát nekem eszembe jutott a magántelefont cégesen használni, mert amikor okosan flottát váltott a cég, a jó kis nokiát lecserélték hatodannyiba kerülő ipari hulladék samura (ez még 10 évvel az android korszak előtt volt). csak a céges kocsiban a kihangosítót, na azt nem cserélték le. mit tudsz csinálni? megoldod magad, hogy a céges telefon továbbra is passzoljon a kihangosítóba.

    a poszthoz: én is a második megoldást, vagy ha nem is teljesen azt, de a másodikhoz közelállót preferálok. azok a csapatépítő tréningek, amikkel eddig bombáztak, arról szóltak, hogy a főnöknek társaság kellett a hobbijához. azt pedig oldja meg maga. az alulról jövő csapatépítéssel nincs bajom, amikor az emberek záráskor megkérdezik, hogy bedobnak-e egy pofa sört együtt. De az, hogy gürizel egész héten, mint állat, és akkor még péntek délben vonulj el ugyanazokkal az arcokkal valahova, ahol napközben ostoba előadásokat vagy méghülyébb feladatokat adnak, este meg mindenki (cégpénze=ingyé van alapon) atomrészegre issza magát, a gyerek meg fényképről sem ismer fel, az nem megy.

    A legszebb csapatépítőm úgy zajlott, hogy mondtam, nem megyek, én nem fogok extrém sportokat űzni a főnök hülyesége miatt. Balhé ezerrel. De nem mentem. Pár napra rá a főnököm hívott, hogy vigyek már be pár dolgot a kórházba, meg megsérült. valahogy senki nem hányt többet a szememre semmit…

    A céges telefonnal nekem is az a bajom, mint másnak, hogyha céges telefonod van, a főnököd azt hiszi, hogy bármikor hívhat. a civil telefonomat meg kinyomom oszt jónapot.

  3. Laptop7712
    mondta:

    Sokat beszélgettünk arról, hogy mit jelent a kötődés. Ezt mocsok módon kihasználják a multik. Miért mondom ezt? Simán kivisznek gyakorlatra a „központba”, és amikor lejár a munkahely teremtési támogatásuk, akkor pillanatok alatt ki akarnak rúgni, de iziben. Haver mesélte, hogy nem adta olyan egyszerűen a bőrét, és a HR nem nagyon tudott mit kezdeni az arcoskodásával, szépen kb-ben fizettette ki a multival a havi bérét. Így kifizették a havi fizetését. Nem árt résen lenni abban a pillanatban, amikor közlik a döntést. Szépen lassan, ha este 10 –ig tart a téma, de pénz nélkül ne távozz soha. : )

    A másik amit tanítanak, adj fel mindent, és megtudod ki vagy. tehát ha a munkahelyhez kapcsolódó státusz tesz valakivé, akkor szép vagy, de üres, és ötlettelen, ez azt jelenti, hogyha elveszítesz mindent, nem tudsz felállni, mert nincs belső tartásod.
    Ez valahol érdek akkor, amikor egy multinál kiképeznek egy bizonyos viselkedésmintára, amiről úgy gondolják, hogy hasznos. Ámbátor, ha nem tudsz azonosulni a szereppel, akkor nagyon komolyan padlót fogsz fogni, ha elveszik a státuszhoz kapcsolódó stallumokat.
    Ja, és persze, mindig akad valami, amivel nyomják az agyad, hogy a rendszerben gondolkozz, ne láss ki, mert a rendszer mindent megad neked.

    Ekkor nagyon komoly önismeret hiányában össze is omolhat az ember. Érdekes.

    Aki képes feladni mindent, és legalább egyszer nulláról felépíti önmagát egy mások általi buktatás után – hiszen a HR-es tudja, hogy te ki vagy, mert akkor és ott téged értékel, és nem a munkádat – az úgy rendezi az életét, hogy röhögni fog az ilyen szituációkon, mivel tudja azt, hogy hogy más cégnél egy picit megemeli az innovációs teret.

    Nem értem, hogy miért kell a sárba tiporni egy ilyen szituban az embert, ideges lesz, és a mai rendszerszintű világban, nem előnyös. Hosszútávon biztos nem. Láttam ilyen szituból következő játékot nemzeközi szintről visszanyalni, volt ám „vazzeg, meg tyűha, ezt igy meg mér?”
    Sok olyan beruházás van, amit nem tudnak fenntartani, mert elfelejtették egy aspektusból embernek nézni a munkavállalót.

  4. Zewadeluxe
    mondta:

    javítok: „…pakol össze…” Bocsi elütöttem.

  5. Zewadeluxe
    mondta:

    Függetlenül a kommentektől csak a cikkre reagálnék.
    Valóban marha nehéz elszakadni ha az ember kötődik már a munkahelyéhez lelkileg. A telefon, kocsi stb. eltörpülnek amellett, ha valakinek nincsenek barátai, ismerősei, mert a hét nagy részét bent töltötte és csak a kollégáival tudta megosztani a dolgait.
    Velük itta a reggeli kávét, velük reggelizett, ebédelt, beszélgetett munka után a teraszon egy cigi mellett az élet nagy dolgairól. Velük karácsonyozott decemberben, mert nincs családja…
    Igen, amikor ezt az embert elküldik, akkor jó eséllyel kicsúszik a lába alól a talaj és úgy érzi akkora pofont kapott az élettől, hogy még két hét múlva se tér magához. Kóválygó fejjel paskol össze az asztalán és zsibbadtan vánszorog ki az ajtón, amit évek óta már rengetegszer kinyitott és becsukott maga mögött. De most utoljára teszi. Visszaút már nincs. A volt kollégákat még 1 év múlva is kollégaként emlegeti, pedig azok talán már a nevére se emlékeznek. Mindegy is, az illúzió mindvégig megvolt.

  6. Fekete Sámuel
    mondta:

    @jobangel: Ez mindenhol így van, de ahol én jártam, ott javarészt tömény semmiről beszélnek az emberek.

    A fizetésről nem beszélünk rule a vezetésen kívül a világon senkinek se jó.

    Ez amit te írsz, ez nem egyedi jelenség, az összes nagyobb cégnél így van, mindenhol.

  7. jobangel
    mondta:

    @Juhász Jácint: nagykutya nem voltam, de az nekem is tetszett. Meg az egész: se cigányozás, se zsidózás, se egymás zsebében kutakodás. Kénytelenek voltak emberek értelmes témákat keresni, így aztán minden kávézással megváltottuk a világot 🙂

  8. Fekete Sámuel
    mondta:

    @jobangel: Főképp a fizetésről nembeszélünk rule tetszett a nagykutyáknak, mi?

    Broargh.

  9. juletræ
    mondta:

    Szerintem nem érdemes kötödni a munkahelyhez. Söt a következö elövigyázatossági intézkedéseket kell meghozni:

    1. ha éppen vita van a fönokkel//kollegával, akkor meg kell kezdeni a „dosszié összeállítását”. Vagyis küldesz neki emailt (p.l. hogy nem von be ebbe meg abba, meg megkérdezed, hogy miért másnak adta ki az eredményeidet, anélkül hogy szólt volna neked erröl), és várod a választ. Ha valami nem compliant-osat csinál, azt kinyomtatni, beszkennelni és otthon a dossziéjához hozzzáfüzni.

    Lényeg az, hogy mindig ki tudjad mutatni, hogy
    a. te bizonyos dolgokat, amiböl prbléma lehet, kérted, illetve felhívtad rá a figyelmét
    b. neki is van vaj a fején.

    Ha munkaügyi vita adódik (figyelmeztetést akarnak adni vagy a kirúgásod indokát biróság elött támadod meg), akkor be tudd bizonyítani, hogy fönököd sem mindig tartoptta be a „jó munkaadók” szabályait.

    2. Mindig edzeni kell a felvételi beszélgetésekre, interjúkra. Nem lehet tudni, hogy mikor dugul be az elöléptetési lehetöség vagy kerülsz lapátra.

    3. Valóban a cégen belül kell kiépiteni a networkot. Tudni kell, hogy az adott szakterület kivel van rosszban, és az „ellenségem ellensége” alapelvet felhasználva kell manöverezni.

    Fontos az, hogy ezeket csak akkor használjuk, ha nyilvánvaló méltánytalanságnak szeretnénk véget vetni, és ez segít a szakmai céljaink elérésében. Valamint ezek a praktikák nem fogják az embert szakmailag felemelni, tehát azért a szakmát tudni kell (jobb helyen legalábbis)

  10. PomberMaci
    mondta:

    Magyarországon ez az egész tetves cégesautó magánhasználat mint fizetéskiegészítés csak azért merülhet fel, mert ha nincs saját autód, akkor egy minimálbérnyi pénzt is jelenthet havonta a céges autó magánhasználata. De ha beleveszem a jármű amortizációt is, akkor egy komolyabb középkategóriás fizetést jelent.

    Aki meg a céges telefont és céges informatikát (pl. laptop) olyannyira beleépíti a magánéletébe, hogy az gondot okoz neki a lelépéskor, az meg is érdemli mert akkora barom.
    Alapesetben nekem nincs jogom a céges infrastruktúrát magáncélra használni, a cégnek meg semmi köze a magánéletemhez.

  11. droid_
    mondta:

    @Eltévelyedés:
    „Nem írtam, hogy a konyhában kell eladni magad.”

    „azért kapott jobb melót, előléptetést, szebb bögrét, mert haszontalan konyhai csevegést végzett, attól az emberek még így műkdönek”

    :))

  12. Vándorló Sasfészek
    mondta:

    Csapatépítő tréning: egy jó csapatnak nincs szüksége felülről jövő, szervezett „építésre”, mivel alulról építkezik. Persze egy ilyen csapat nem fogja elvetni, sőt(!), igényelni is fogja a szervezett formát – megfelelő időben és mennyiségben. A jó főnök feladata szvsz itt annyi, hogy felismerje: érdemes-e elküldeni a csapatot wellness-ezni, vagy hagyjuk a fenébe.

    Céges ez-az-amaz: ezek munkaeszközök. Vagy állja a cég, vagy fizeti a sajátom amortizációját. Itt is keverhető a céges/magánélet, de csak megfelelő mértékben, nem adom el az öreg laptopomat/mondom le az előfizetésemet csak azért, mert a cég adott másikat. Persze nem veszek saját pénzből új laptopot, mert minek, és a telefon is minimál-csomagba kerül, költség-optimalizáltan.

    A céges autó viszont más: eléggé nagy értékű eszköz, tehát ha saját használatra is odaadják, akkor érdemes elgondolkodni a saját kocsi eladásán (addig sem amortizálódik, nem kell fenntartani etc. Egy havi fizetéssel is beljebb lehetsz év végén), és az érte kapott pénzt szigorúan lekötni! -> mindig van pénz másik kocsira.
    Persze ez csak nagyobb értékű kocsi esetén érvényes, a 14 éves swift-et inkább tartsd meg, esetleg ideiglenesen vonasd ki a forgalomból…

  13. PomberMaci
    mondta:

    @jobangel: „A takarítónőnek sem juttatás a felmosófa. „

    10-es kör.:-)))

  14. jobangel
    mondta:

    @PomberMaci: Igen, ezért írtam, hogy már az állásinterjún tudd megfogalmazni az igényeidet és a véleményed ezekkel kapcsolatban. Mert tökjó, hogy a cég beiskolázási utalványt ad, de mit kezdjen vele egy gyerektelen? Tökjó, hogy van/volt üdülési csekk, de mit kezdjen vele, aki nem olyan helyen akar(t volna) üdülni. Megint más meg lakásfelújít, és a kőművesnek kp. kell, nem jó neki az Erzsébet-utalvány.

    És igen, nem szívesség, főleg nem juttatás egy céges laptop. A takarítónőnek sem juttatás a felmosófa.

  15. PomberMaci
    mondta:

    Magyarországon a cégek hajlamosak arra, hogy fizetés __helyett__ adjanak efféle üveggyöngyöket.

    Volt már olyan interjúm, ahol felsorolták lelkesítőként, hogy
    – céges mobil
    – céges laptop
    – céges autó (mérnök üzletkötő pozíció, tehát az évi 40-60.000 km megvan vele céges ügyben is)

    Én meg mondtam, hogy
    van saját mobilom, de kétkártyást is használok pont emiatt
    van saját laptopom és
    van saját autónk, amivel a családi ügyeke intézzük
    A céges holmi nekem csak munkaeszköz és aszerint tekintek rájuk.

    Pedig ők úúúúgy beleszámolták a minimálbérbe mellé ezeket is és rohadtul nem értették, hogy miért fizetést óhajtanék és nem pedig eme üveggyöngyöket.

  16. hpiros
    mondta:

    Habár mi külföldön élünk, de itt a fizetésen felüli juttatások teljesen normálisak.
    Férjem céges autót kap korlátlan km-er használattal, és persze üzemanyag kártyával. Mikor az elözö cegénél felmondott, akkor nem rögtön kellett leadnia az autót, hanem magának kellett megszereveznie annak leadását, vagy is 3 hónap felmondási idöt végig kellett töletenie(ezzel tudatában volt), és az utolsó napokra idözítette a céges autó leadását. 2 nap múlva küldte az új cég a céges autót neki. Addig kihúztuk az én autómmal.
    Azért ez a fizetésen felül óriási plussz összeg. Férjem csak munkába jár be 90km-t oda-vissza naponta. Plussz ezt használjuk mindenhova utazáshoz, még Mo-ra is. A cég csak úgy nem veheti el az autót, ehhez kell a cég aki az autókat kezeli, mert ugye szerintem ezt nagy cégek maguk nem csinálják.
    Azért ha valakinek annyira speckó melója van, már számíthat rá, hogy a cége nem tudja tovább foglalkoztatni.
    A férjem nem rég felvételíztetett a csoportjába egy új embert Magyarországról.(jönnek a kérések, hogy ök is mind itt akarnak dolgozni) A jelölt nagyon jónak tünt szakmai szempontból, de óriasí összeget kért fizetés megjelölésnek(annyira, hogy férjem managerei is jót nevettek rajta), hiába mondta a férjem, hogy kapna céges autót, tankolókártyával stb… a kisebb összeget nem fogadta el a cég meg nem adott többet neki.
    Nekünk a férjem cége a gyerek óvodáját is fizeti, ha férjem eljönne a cégtöl sem történne semmi, akkor mi fizetnénk tovább, de ez is egy jó kis adómentes juttatás.

    De egy nagyon jó ismerösöm kapott céges telefont. Pár nap után kiderült, hogy az elözö kolléga a privát bankjánál arra a számra kérte az sms infokat, így az ismerösöm a volt kolléga minden banki tranzakciójáról tudott. Ez azért elég nagy butaság volt a volt kolléga részéröl.

  17. @jobangel: A normális hozzáállás kulcsa a hr lenne, ahogy írtad is, hogy vakarták a fejüket és megkérdezték….de láttam már olyant, hogy az ilyen csodabogarat vagy elveivel jóban lévő embert esetleg csesztettek a kollégái a háta mögött…az unintelligens hr-es nem ezeknek az embereknek magyarázta el a dolgot, hanem a csodabogárral ült le és próbált hatni rá, hogy illeszkedjen be…természetesen nem sikerült…
    Szóval ismét mint mindig előkerül a hr szerepe de sajnos amit te leírsz az a jó megoldás lenne, lehetne a gyakorlatban pedig ismét szembesül a kommentelők többsége a selejtes hr-es fogalmával saját munkahelyén…:-)) ennyi a probléma…

  18. Eltévelyedés
    mondta:

    @Mária: Gyerekek, szövegértés elégtelen, üljtek le.

    Azt mondtam, használom amit adnak, de nyilván ésszel, egy könnycseppet sem hullajtanék, ha MOST vissza kellene adnom bármit is.
    Focizni nem megyek, ha csak arcolásból kell. Ahhoz nekem is drága az időm. De ha jó arcok a kollegák, akkor miért ne? Sport kell, 10 embert meg nem olyan egyszerű összerántani. Nem kell mindegyik focistával mély barátságot ápolni.

    Nem írtam, hogy a konyhában kell eladni magad. Pusztán némi szocális interakcióra hívtam fel a figyelmet, hogy nem árt. Nem, szar kollegákkal nem kávézok, de ha csak szar kollegáim vannak, akkor az a munkahely sem ér sokat, keresem is a következőt.

    természetesen, néha, egy szükséges minimumot szentelek az önpromónak, arcolásnak, hogy ismerjenek, tudják ki vagyok és min dolgozom. A saját érdekemben. A jövőm érdekében. Hiába útálod azt, aki azért kapott jobb melót, előléptetést, szebb bögrét, mert haszontalan konyhai csevegést végzett, attól az emberek még így műkdönek. Nem gépek, akik szigorú paraméterek alapján keresik a legtökéletesebben teljesítő kollegát. Bizony az informális kapcsolatok is benne vannak az egyenletben.

    Amennyiben te egy olyan pótolhatatlan szakember vagy, akinek azonnal hajbókolva kínálják a fizuemelést, hacsak megnyitod a LinkedIn-t, akkor persze rád ez mind nem vonatkozik. Boldog ember vagy.

    Na, most viszont mennem kell, már túl sokat ültem egyedül a gép előtt:) Ki kell menni a plázába a Józsival ebédelni, megtekintjük az új fagyis csaj seggét, állítólag ma nagyon átlátszó és rövid a szoknyája, a monitor meg kitakarja az ilyesmit!

  19. Pan Modry
    mondta:

    En is annak a hive vagyok, hogy nem kell se ceges auto, se juttatasok, normalis alapber kell, magas premium ha penzt csinalok a cegnek, es azt majd privat eldontom hogy milyen kocsival akarok jarni stb…

  20. Mária
    mondta:

    @Eltévelyedés:

    Azt csinálsz, amit akarsz, csak utána ne sírjon a szád, hogy érzelmileg kötődsz a céges szirszarokhoz, meg a többi, hasonló trükkökkel manipulált droidhoz, és idegösszeomlást kapsz, ha felmond a munkáltatód, ami ugye VELED nem történhet meg, hiszen te kurvajó arc vagy és mindenki imád, még mobilt meg laptopot is kaptál, mert annyira SZERETNEK, hogy lufis-molinós babazsúron ünneplik a szülinapodat 🙂

  21. droid_
    mondta:

    @Eltévelyedés: ennek semmi koze ahhoz, hogy jol dolgozol-e. nyilvan egyutt dolgozol valakikkel, akik tudjak mennyire lehet szamitani rad a munkaban, akar mesz veluk focizni akar nem. a konyhai fudejol megcsinaltam ezt a cuccot pedig milyen nehez volt dumat meg akarki is nyomhatja azoknak, akiknek nincs ralatasuk a munkajara. ilyen dumak alapjan ajanlani valakit minimum meggondolatlansag.

  22. GyMasa
    mondta:

    En inkabb a masodik megoldas hive vagyok.
    – eloszor is a ceg fizessen meg rendesen, ne egy ceges autoval probalja a fizetest helyettesiteni.
    – A ceges mobilnak megvan az a nagy hatranya, hogy egyes cegeknel este, sot, akar hetvegen is felhivhatjak rajta az embert. Plusz angem pl. a hideg raz a szabvanyos Nokia ceges mobiloktol, csunyak, hasznalhatatlanok, es minosegre is vacakok. En inkabb hasznalom a sajat mobilomat ceges hivasra, ha arra van szukseg. Nyilvan ennek is van egy hatara, mert, ha mondjuk minden nap kellene 10+ percet beszelni rajta, akkor kernek cegeset, de egy-ket rovid hivas siman belefer.
    – *klubba csak akkor mennek el, ha jo a tarsasag
    – Csapatepiteseket ugy altalaban nem igazan kedvelem. Egy csapatot a munkaido alatt is ossze lehet epiteni, szerintem igen mersekelt szukseg van arra, hogy emiatt kulon elmenjen a csapat valahova. Hetvegen meg foleg nem vagyok hajlando ilyenekkel foglalkozni.
    – Ceges noti: a szukseges rossz. Nekem van sajatom is, es inkabb magammal cipelem az uzleti utjaimra is, mert a cegeset nem kivanom magancelra hasznalni semmilyen korulmenyek kozott.
    – Ceges auto: Magyarorszagon hajlamosak ezt is fizetes „helyett” adni. Hadd dontsem mar en el, hogy mire koltom a fizetesemet. Termeszetesen ceges ugyben csakis ceges/berautoval vagyok hajlando kozlekedni. Es, itt is befigyel az, hogy mivan, ha nekem nem tetszik a Dacia Duster /Skoda Octavia, vagy mi van akkor, ha nem akarok allandoan vigyazni a kocsira, mert teljes anyagi felelosseggel tartozom erte?

  23. Eltévelyedés
    mondta:

    @hekhekhekhekkinen: @droid_:

    LoL:) Szánj csak, nem probléma! Ülj csak a kis székedben, és ne kötödj egy szállal se a céghez, kollegákhoz:) Bátor, kemény Rebellis kismókus vagy! Nyilván hamar fel fogsz tűnni valami atyaúristennek, hogy mekkora őstehetség vagy, és rögtön a CEO székben a helyed:)

    Lásd még: „Ember, segítek megnyerni a lottót, de legalább vegyél egy szelvényt”

  24. hekhekhekhekkinen
    mondta:

    @Eltévelyedés: Próbálod magyarázni a megmagyarázhatatlant…
    Igazából szánlak.

  25. Eltévelyedés
    mondta:

    @droid_: nem, nem úgy a helyes, szándékosan nem azt mondtam, hogy partigép és csak jókat lehet kávézni vele, az nyilván nem egy jó ajánlólevél. De ha kávézol a többiekkel, akkor valszeg tudni is fogják, hogy jól dolgozol, netán együtt is dolgoztok. Akkor pedig lehet tudnak jó referenciát adni.

  26. droid_
    mondta:

    @Eltévelyedés: helyesen:
    b) Marcsi kurva nagy arc, imádok vele együtt dolgozni. Nagyon sajnálnám, ha elmenne a mi irodánkból, de te meg jól jársz vele, ha kurva nagy arcot keresel!

  27. Eltévelyedés
    mondta:

    @Mária: Mert emberekkel dolgozom együtt, és persze lehet kussban ülni szigorúan 8 órán ét a monitor előtt, pakolni és hazamenni, de ez egyrészt a te lelkednek sem tesz jót (hacsak nem vagy egy pszichopata állat), másrészt meg a karrierednek sem. Egy-egy kávézós cseverészéssel meglepő és hasznos dolokat tudhatsz meg a cégről, lehetőségekről, és amikor arra kerül a sor, hogy át akarsz helyeződni, a Bécsi/kiskunhalasi irodába, akkor a leendő főnököd a kollegáid véleményét fogja kérdezni rólad. Szerinted melyik a jobb?

    a) Marcsi egy csendes, magának való gép, nem tudunk róla sokat, mert az ebédjét is egyedül eszi a gép előtt.
    b) Marcsi kurva nagy arc, imádok vele együtt dolgozni, vágja a problémákat, mindent meg tud oldani! Nagyon sajnálnám, ha elmenne a mi irodánkból, de te meg jól jársz vele!

  28. Mária
    mondta:

    „Azt hiszem, valahol a két véglet között lehet a boldogító út.”

    Nem. Egyedül a második történet a normális hozzáállás.

    Ha a cég a munkádat és a tudásodat fizeti meg, miért adnád bónuszként a lelkedet és a magánéletedet is ajándékba?

  29. Eltévelyedés
    mondta:

    @HTünde: Pedig a tárgyak hasznosak, egyszerűen „pazarlás” sajátot fenntartani mindenből. A telefont belaktam, és ugyan ha magamnak venném, szebbet, jobbat vennék, de nem zavar ez a béna blackberry. Viszont havi 15 ezer lenne, ha mágáncélra is fenntartanék egy csodatelefont.

    Kocsi sajna nincs, de ha lenne, nyilván használnám. ahol autót is biztosítanak, ott mindig van (kéne) annyi a családi malacperselyben, amiből hirtelen lehet autót venni. (vagy amig nem veszel, egyet 1-2 hónapra kbérelni). Megintcsak, saját autót fenntartani nem olcsó, benya, biztosítás, amortizáció, szervíz, mindent összevetve autó értékétől függően 50-150 ezer ft. Persze ha nem számít, akkor nyugodtan legyen saját:)

    Céges focira lehet menni, ha haver vagy, mindig megvan a módja, hogy bejuss.

    Laptop – No itt meghúztam a határt, egyrészt olyan sokat használom, hogy tökéletesnek kell lenni, másrészt annyi szirszar privát programot akarok telepíteni, beállítások, stb, amit nem lehet a cégesen. A laptop a legszemélyesebb tárgyam, nna! Illetve: a franc se akarja hurcibálni minden nap:)

  30. jobangel
    mondta:

    @doggfather: 🙂 Svéd telekom multi. Szerintem az egyik legjobb munkahely Magyarországon. Sok nő volt 🙂

  31. doggfather
    mondta:

    @jobangel: akkor ez egy álomhely lehetett. 😀 Semmi pletyka?! Dolgoztak ott nők egyáltalán. :D:D:D:D

    (csak vicc volt)

  32. jobangel
    mondta:

    @doggfather: nem, itt szigorú etikai kódex volt. Vallásról, politikáról, fizetésről nem beszélünk, emberek háta mögött nem susmorgunk, nem mószerolunk, nem pletykálunk. Ezt számon is kérték, komoly elbeszélgetés volt azzal, aki nem tartotta magát ehhez. Sok ilyen csodabogár dolgozott ott, mindegyiknek más heppje volt, ezért a tolerancia kötelező volt. Ezt annyira magáévá tudta tenni a többség, hogy később már természetes volt. Szerintem csak ezért működhetett, mert ez volt az elvárás, és aki nem felelt meg, lehetett akármilyen jó szakember, kivágták az első figyelmeztetés után.

  33. doggfather
    mondta:

    @jobangel: hát akkor ez lehetett a szerencsés kivétel, a jelenlegi munkahelyemen már 4 ember ment el, mert a többiek nem tudták elviselni, hogy nem „játszanak csapatban” eléggé, illetve nem tudnak beilleszkedni. Ezért írtam/kérdeztem, hogy működhet e ez a másik véglet, mert én még (sajnos teszem hozzá) nem tapasztaltam soha.

  34. jobangel
    mondta:

    @doggfather: elfogadják, de kicsit csodabogárnak tartották ezt az embert. Meg többen nyíltan hülyének nézték, hogy havi tízezresre rúgó költséget is bevállal, mert nem a céges autóval jár haza, nem a cég számláján hívja a feleségét stb. De mivel tényleg jó szakember volt, nem kezdték ki. HR-esek meg vakarták a fejüket, mivel lehetne őt motiválni, lojálissá tenni, de arra jutottak, hogy meg kell tőle kérdezni 🙂

  35. doggfather
    mondta:

    és ezt a „másik végletet” elfogadják?

    Tapasztalatom szerint igen furcsán néznek az emberre ha kivonja magát a közösség életéből, holott ugye a MUNKAközösség csak munkaközösség nem az élete, és egy idő után a szakmai teljesítményét is elkezdik megkérdőjelezni. Nah nem szemben, de azokon az alkalmakon mikor ő nincs ott „valahogy” szóba kerül egy egy hibája, tévedése és soha nem a pozitív dolgai sajnos.

  36. Hujber Tünde
    mondta:

    Szerintem a határvonal a munka és magánélet között nagyrészt a tárgyaknál húzódik.

    Nekem eszembe se jutna céges telefont magáncélra, vagy magántelefont céges célra használni. A céges internet se használom magáncélra. Nem „korrektségből”, hanem mert a magánbeszélgetéseimhez, magándokumentumaimhoz, stb. semmi köze a cégnek. Márpedig a céges telefon hívásainak listáját bármikor joga van lekérnie, és az internetforgalmat is figyelheti. Ráadásul így nem fordulhat elő az sem, ami az első példa-kollégával esett meg, hogy új telefonszámot kellett mindenkivel megosztania. Plusz míg engem nem érdekel, hogy céges célra milyen kütyüt kapok (ha cégnek fontos, hogy az ügyfelek előtt ájfonnal villogjak, akkor úgyis azt fog adni, de ha 10 éves Nokiát kapnék, az sem zavarna), addig magáncélra olyat veszek, ami _nekem_ tetszik és nem az ügyvezetőnek vagy az IT-vezetőnek.

    Ha lenne jogsim és autóm, azt is külön kezelném a céges autótól. Még saját bögrém is van. 🙂 Szóval ami munkaeszköz, azt a cégnek kötelessége biztosítania, de attól ezek a munkaeszközök még nem válnak a magánéletem részeivé.

    Viszont sörözni szívesen elmegyek a kollégákkal, de ilyen minden-héten-kötelező-együttlenni-a-kollégákkal programokba (filmklub), nem mennék bele, csak ha van rá időm. A csapatépítésről is meg van a véleményem. 🙂