Megoldásgyűjtemény szervezeti működési problémákra
Most valahogy úgy alakult a blog témafolyama, hogy a cégen belüli működési hibákkal és kihatásukkal kezdtem el foglalkozni az elmúlt 2 alkalom után jelen posztban is… Úgy látszik, érdekes téma, mert folyamatosan jönnek kérdések, visszajelzések.
Nincs nálam a bölcsek köve természetesen, mintám sem lenne reprezentatív, ha felmérést végeznék, mégis inkább optimista lettem ezektől, mint aggódó. Látszik, hogy van érdeklődés arra, hogy hogyan lehetne ezeket a bajokat kijavítani, sokan gondolkodnak rajta, sokfelé találtak megoldásokat, vagy próbálkoznak megoldásokkal. Ezeket a megoldásokat egymás közt meg is beszélik szakmai fórumokon, harsogják, hogy munkaerő-megtartás, meg employer-branding. Így viszont még nem jut el azokhoz, akik nem járnak el ilyen közösségekbe, nem olvasnak HR-szakmai, vezetésszakmai írásokat, mert „vettem babzsákot, csocsóasztalt” meg „dolgozni kell, nem konferenciákra járni, abból nem élünk meg”.
A cégen belüli folyamatbeli hibák és a rossz vezetői hozzáállás együtt kinyírja a dolgozók szorgalmát, motivációját, erről volt szó két hete. Erre alapvetően kétféle visszajelzés jött (anyázással együtt háromféle). Az egyikben az érintett vezetők védték magukat, hogy hát miért nem szól az ember, ha baja van? Meg kell kérdezni, ha másképp nem szól, ez pl. megoldás… A már említett heti négyszemközti egyeztetéseket érdemes elkezdeni.
A másik fajta vissszajelzés az, amiből az látszik: vannak menthetetlen helyzetek, „nem vagyok én pszichológus”, meg „dolgozni kell, és nem panaszkodni” (sőt, én is hibás vagyok, miért is biztatom a dolgozókat panaszkodásra, hát ilyet… ). Őket és cégeiket majd a munkaerőhiányos munkaerőpiac eljuttatja valahová. Vagy felismerik, hogy az ő cégükben is az ember a legfontosabb „erőforrás”, amíg az ő munkájukra számítanak, vagy majd a versenytársaik ismerik fel, hogy az ő cégeikben vannak elcsábítható emberek.
Emellett sokan írták, hogy ők igenis tudják, hogy baj van, pláne, amikor meglátták a listámat a bajokról, amiket érdemes keresni cégen belül… Akarnak változtatni, tettek lépéseket, küzdenek. Igen jó ötleteket soroltak fel, hozzá is járultak, hogy szemezgessek belőlük egy ilyen posztban. Mert azt is felismerték, hogy ők hiába változtatnak, ha nem változtat pl. a beszállítójuk, szolgáltatójuk, akire szükségük van a munkához. Az ő véleményük szerint sem baj, ha terjed a jó példa, szívesen adják át a tapasztalatokat, mert nekik is akkor lesz jó, ha másnak is jó (éljen soká a szomszéd tehene is, végre!).
Pl. Elkezdték bevezetni a dolgozók között a vezetői tevékenységek értékelését. Azaz nemcsak forgalom, profit, költségmegtakarítás és hasonló mérőszámok vannak már rájuk, hanem a vezető közvetlen beosztottjainak fluktuációját is vizsgálják, és az exit interjúkat alaposan átnézik. Többé nem „multis bullshit” a 360 fokos értékelés sem. Rossz lesz a jövőben olyan vezetőnek lenni, akire minden elmenő beosztott ugyanazokat a panaszokat adja, ezzel gondolják megtalálni, kik is az általam említett szerencselovagok. (Ha gonosz lennék, azt mondanám, elég egyszerű lesz megtalálni őket, most ők szidják teli torokból a HR-t, és kapálóznak a mérések ellen, mert ellenérdekeltek.)
Sok helyen a HR stratégiai szerepet kapott, különösen odafigyelnek az emberi kapacitásokra, szabadságok kiadására. Ez végül mégiscsak a dolgozói szintnek lesz jó, illetve mindenkinek, aki nem alkalmatlan vezető. Toborzással kapcsolatban rájöttek, hogy az arra alkalmas embert könnyebb betanítani, mint a „kész” emberre várni, hátha van olyan a piacon. Ha nincs, akkor a HR-est hibáztatják, mert az kényelmes. Azaz, az új kollégával szembeni elvárásokat racionalizálták. Mi több, nyitottak a senior korúak felé, próbálkoznak részmunkaidővel. Mert az a cég, aki nem fogadja el, hogy 45-50 évesen is lehet valaki junior, mert új dologba kezdett, az lemarad a piaci versenyben azzal szemben, aki elfogadja. Ma már projektek maradnak el, mert nincs elég ember, ezen változtatni csak úgy lehet, ha nyitottabbá válik a cég. Az fog tudni új projekteket vállalni, ügyfelet kiszolgálni, akinek van hozzá embere… Így a karrierváltó, pályaújrakezdő, részmunkaidős álláskereső komoly lehetőséggé vált a cégek számára. A többszörös munkakörök problémáját remekül lehet kezelni részmunkaidős kollégákkal, és akkor nincs az, hogy azért vonunk össze munkaköröket, mert egy munkakör nem tölti ki egy kolléga teljes napját. Részmunkaidővel viszont jól elhatárolt felelősségi köröket hozunk létre, ami segíti az átláthatóságot.
Ezzel együtt lehetne majd a mentoring területén is előrelépni, olyan visszajelzést is kaptam, hogy itt még bőven vannak hiányosságok (majd erről is írok, ezúton is köszönöm a témajavaslatot).
Az exit interjúkat sok helyen elkezdték bevezetni, sőt olyan helyek is vannak már, ahol arra is vannak akciótervek, hogy hogyan hívják vissza a már távozottakat. Szakterületenként, munkakörönként! Összeszedték, ki ment el és hová, megnézték, hogy mit mondott, miért ment el. Kidolgozták, mit kellene nekik ajánlani, hogy visszajöjjenek. Volt cégtulajdonos, aki elképedt, amikor kiderült, hogy havi átlag bruttó 30 ezer forintnyi fizetésen múlt, hogy elment egy csoportból a csoporttagok fele, azaz 8 ember, egy negyedév alatt! Túl messze volt már az operatív szinttől ahhoz, hogy ezeket meglássa, csak akkor talált rá, amikor kifejezetten kereste, hol a hiba. Nyilván nem ennyit kell már ajánlani, ha vissza akarják hozni őket, mégiscsak jobb lett volna tudni, mi kellett volna a maradásukhoz (és nyilván nemcsak több pénz). És persze az ottlévők fizetését is rendezni fogják, mert rosszul mutatna, ha fizetésemelést munkavállalói felmondás belengetésével lehetne csak elérni.
A szolgáltatók is akcióba lendültek, látva a problémákat, speciális vezetői tréningeket dolgoztak ki. Pl. IT vezetők vezetői képzése, miután az IT a közvélekedés szerinti leginkább munkaerőhiánnyal sújtott szakterület. Nemcsak az általános vezetői készségeket fejlesztik, hanem iparági, szakterületi specifikumokkal egészítik ki az alap tananyagot.
A magyar piac sajátosságaihoz képest elég gyorsan indultak be a változások sok helyen. Kezdjünk el tenni azért, hogy folytatódjanak is. Pl. ha kérdeznek, van-e bajod, mondd el, ha van. Ha javaslatot várnak tőled, javasolj dolgokat (akár a fenti ötletekből is), amitől jobb lesz neked a munkában.
UPDATE: és akkor van az a „megoldás”, ami nem megoldás. Munkaerőhiány miatt legyen inkább vasárnapi boltzár? Ezúton is feltenném az illetékeseknek a kérdést, hogy ha 1 hónap alatt 31 alkalmas jelöltemből egyet sem vettek fel, de még csak nem is válaszoltak nekik az álláspályázatukra, akkor vajon milyen munkaerőhiányról is beszélünk???
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: Érdekes elemző írást találtam: index.hu/gazdasag/2018/09/17/a_tulorapenzemet_taxira_koltottem_mert_mar_nem_jart_a_busz/
A cikk napjaink számos tipikus jelenségére világít rá:
Akkora a munkaerőhiány, hogy egyes munkahelyeken a munkavállalók ki sem látszanak a túlórából. Olyannyira, hogy egyrészt az éves túlórakeretet már rég túllépték, másrészt a túlórákat ki sem fizetik nekik.
A túlórák ellenére a munkavállalók nem mondanak fel. Ennek egyik oka, hogy a rengeteg túlóra mellett idejük sincs állást keresni, életrajzot írni, interjúra járni.
A túlórák ellenére a munkavállalók nem mondanak fel. Ennek másik oka a kollégákkal való szolidaritás: aki elmegy, az a maradókat hozza még rosszabb helyzetbe. Tegyük hozzá: a munkáltató meg csak röhög a markába. A szolidaritás az egyik esetben már szélsőséges méreteket öltött: „Ugyan már felmondott és van is új munkahelye, ahol nyolc órában fog dolgozni, de bűntudatból még a régi helyre is vissza fog járni, hogy kisegítse a többieket.”
Az egyik munkahelyen tömeges kilépés lehetetlenítette el a napi tevékenységet. A munkáltató reakciója: „minden áron megpróbálják megtartani a régi dolgozókat, amit csak őszinteséggel és jó kommunikációval lehet elérni”. Feltünő, hogy a cég szinte a csőd közelébe jutott, de a béremelés még ilyenkor sem szerepel a helyzet normalizálásának eszközei között.
Nem akarsz e jelenségekről egy külön cikket írni?
babona
mondta:@jobangel: köszi a választ, csak a számok miatt gondoltam konkrét esetre. No politics.
jobangel
mondta:@babona: Nem szeretek itt politizálni, csak annyi történt, hogy a munkaerőhiányra hivatkozva előállt egy kiskereskedelmi dolgozókat „képviselő” szakszervezetszerű csoportosulás, hogy akkor megint kellene vasárnapi boltzár, az majd jól segítené a munkaerőhiányos világot (há’persze).
Pedig van jelentkező bőven, akik meg is tudnák csinálni azt a munkát, amit náluk kell, de valamiért ők mégsem felelnek meg nekik. Azaz nem lenne olyan súlyos a munkaerőhiány, ha elfogadnák, hogy egyes dolgozók esetleg kisgyerekes nők, akik inkább 6 órában dolgoznának, vagy 50 felettiek stb.
babona
mondta:@jobangel: Szia(sztok). Bocs, az update-et kifejtenéd (esetleg egy tanulságos horrorsztori keretében?)
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: ” És az a szörnyű, hogy a Myers-Briggs még mindig a legjobb a standard tesztek közül…”
Nem mondod! Lehet, hogy a HR tevékenysége egy áltudományon alapul? Egy világ omlott össze bennem!
Balfredo Alfredo
mondta:@Online Távmunkás: „Általában az a jó, ahol nem olcsó, tömeges képzésekre küldik az embereket”
Ez megint egy dolog, amit mindenki tud, de ennek ellenére nem így csinálják. Pont azért, mert drága. Egyszerűbb ledarálni egy kétnapos gyorstalpaló, vezetőképzőnek kikiáltott valamit, ahová az egyébként MBA végzettségűeket is elküldjük, mintsem felhajtani drága pénzért drága cégeket, akik valóban személyre szabott képzést – bullshit néven: coaching – tartanak.
Az, hogy a beosztottak elégedetlenek az ilyesféle képzéssel, senkit nem érdekel, a főnököket különösen nem.
Online Távmunkás
mondta:@CoolKoon: Van olyan amerikai multi is, ahol a pesti irodában dolgozó emberek jelentős része egyszer már felmondott és utána visszavették őket. Tipikusan 5-15 év után néhány évig máshol dolgoztak, aztán újra ott vannak 5-10 éve. Mióta bevezették, hogy régieket nem vesznek fel újra, azóta felpörgött a fluktuáció, mert az új belépők fele egy éven belül felmond…
@Balfredo Alfredo: Általában az a jó, ahol nem olcsó, tömeges képzésekre küldik az embereket, hanem hagyják az érdeklődési körének megfelelő képzést vagy tanfolyamot választani és azt fizetik ésszerű keretek között.
@jobangel: Az MBTI kapcsán én ezekről tudok:
– az eredményességről szóló tanulmányok többségét a tesztet áruló cég emberei publikálták, nem független kutatók
– bizonyítottan alkalmatlan a szakmai alkalmasság és az előmenetel megjósolására
– a pár hét múlva megismételt teszten megváltozik az emberek besorolása, mivel az emberek többsége nem a skálák valamelyik végén, hanem a közepén helyezkedik el, de az eggyel kisebb vagy nagyobb pont valójában nem jelenthet ellenkező személyiséget
– gyakorlatilag csak az extrovertált-introvertált skála hoz ki értelmezhető eredményt, bár az is keveri az introvertáltat a neurotikussal
– a teszt eredményét a vizsgált személy könnyen manipulálhatja, mert minden kérdésnél egyértelmű, hogy melyik válasz milyen irányba viszi az eredményt, nincsenek validációs kérdések
– a típusok leírása totál kamu és mindenkinél van több olyan típus is, amelyik esetében elégedett a teszttel, mert magára ismer
Balfredo Alfredo
mondta:@Online Távmunkás: „A magyar cégek tréningjei sokszor csak arról szólnak, hogy a főnök 20%-ot visszakap zsebbe a tanfolyam díjából…”
Meg hogy kipipálják, hány főnek, hány témában tartottak tréninget, betömve azoknak a száját, akik nyafognak, hogy nem lehet a cégnél fejlődni
HellsAngel
mondta:@CoolKoon: En csak arra hivom fel a figyelmedet a „nagy mintatol elterni fura” ervvel kapcsolatban, hogy az atlagostol pozitiv iranyba elterni is ugyanannyira fura, mint negativ iranyban. Hany embernek tokeletes az anatomiaja es az izomzata (milliobol egy, lasd balettancosok), hany ember tokeletesen egeszseges fizikailag (milliobol egy, lasd urhajosok), hany ember eleg intelligens ahhoz, hogy gyarapitsa a tudomanyt (milliobol egy). Ugyanigy milliobol egy ember tokeletesen mentalisan egeszseges, lasd pl. az alkohol, a cigaretta es a noveres „kulturajat”.
Az atlagos ember atlagosan intelligens, atlagosan szep, atlagosan gonosz, atlagosan beteg, atlagosan depresszios, atlagosan neurotikus es atlagos kepesseggel rendelkezik elete problemai megoldasara. A kovetkezteteseid addig „objektivek”, mig a haranggorbe kozepen dongeted a melled.
CoolKoon
mondta:@pityókaborsommelier: „A troll pedig …” – lol
„Amit birca itt, tőlünk elvisel” – Jó, de végül is ő mindig házhoz megy a pofonért.
„Ennyit a példák statisztikai értékéről.” – Mondjuk ez is csak megerősíti, hogy a munkaerő kiválasztása 90%-ra pofára megy, még szakmai pozíciókra is. Én pl. tíz évvel ezelőtti, két hónapnyi munka miatt életem végéig persona non grata vagyok a HP-nál.
pityókabort Vráncsábó ócsón
mondta:@CoolKoon: azt mondják, kövér ember annak örül, ha magánál kövérebbel találkozik. A troll pedig … Ergo birca örül az idiótáknak.
pityókabort Vráncsábó ócsón
mondta:@Zabalint: Amit birca itt, tőlünk elvisel, ahhoz képest bármilyen callcenter egy nirvána (még a ws teleshopos is) 🙂
pityókabort Vráncsábó ócsón
mondta:@CoolKoon: Engem már kétszer hívtak vissza – és vissza is mentem – korábbi munkahelyemre. Az egyik amerikai, a másik japán cég volt. Ennyit a példák statisztikai értékéről.
jobangel
mondta:@Kopasz Szuzukis: Amint elkezd nagyon fájni, nekiáll alkalmazni, ne aggódj. És nem, sajnos nem tudják ezeket a cégvezetők, ha tudnák, nem lennének ilyenek, mert ez már nekik is fáj, mármint az üzletnek.
CoolKoon
mondta:@Zabalint: „Nincsen olyan, hogy objektív megítélés munkákkal kapcsolatban.” – Dehogynincs. Az eget verő fluktuáció és a stressz egyéb jelei (Indiában pl. kizárólag az ügyfélszolis beosztásban dolgozó nők dohányoznak, rajtuk kívül állítólag alig látni arrafelé dohányzó nőt) igenis elég sokat elárulnak egy pozíció jellegéről.
„lehet, hogy neki nem az” – És pont ez az, ami számomra furcsa.
Zabalint
mondta:@CoolKoon:
Nincsen olyan, hogy objektív megítélés munkákkal kapcsolatban. Nekem is stresszes lenne folyton emberekkel beszélmi, de attól még lehet, hogy neki nem az.
Kopasz Szuzukis
mondta:Jobangel: megint olyasmiről posztoltál, amit minden cégvezető, cégtulajdonos tud, mégsem alkalmaz. Mert akkor mi lesz a rokoni-haveri körrel? Ezeket muszáj valahová benyomni. Ha ők bent vannak, akkor a többi sem lehet jobb náluk, mert kiderülne a disznóság.
jobangel
mondta:@Online Távmunkás: És az a szörnyű, hogy a Myers-Briggs még mindig a legjobb a standard tesztek közül… Kíváncsi lennék, te mit találtál róla, akár vendégposztban is megírhatod, ha van kedved, és nincs szmájli, komolyan gondolom.
CoolKoon
mondta:@Zabalint: Nem. Csak meglep, hogy 11 évig képes ugyanazt csinálni valaki. Ráadásul olyan dolgot, amely objektív megítélés szerint is alapvetően egy szar meló.
Zabalint
mondta:@CoolKoon:
Most komolyan, meg akarod magyarázni valakinek, aki alapvetően elégedett a munkájával, hogy igazából az egy szar meló?
CoolKoon
mondta:@maxval balcán bircaman: Kevesebb a munka?! Amikor egész álló nap hívogat téged mindenféle barom, akikről a végén kiderül, hogy a problémája valójában a saját ostobaságából fakad? Ha úgy gondolod, hogy ez kevesebb munka annál, minthogy szökőévenként egyszer fel kel patch-elni pár szervert meg néha jelszót kell cserélni pár júzernek, ám legyen. Mindenesetre én biztosan nem csinálnám, amíg nem muszáj.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@CoolKoon:
De, mert kevesebb a munka jellemzően.
CoolKoon
mondta:@maxval balcán bircaman: Hát, szalag melletti meg eladói munkánál biztosan, de már egy sima mezei informatikusi melónál biztosan nem….
CoolKoon
mondta:Amúgy az „arra is vannak akciótervek, hogy hogyan hívják vissza a már távozottakat” résznél majdnem hangosan felnevettem (ami kissé hülyén vette volna ki magát a buszon :P). Az előző munkahelyem ugyanis AZ amerikai távközlési multi volt, és nemhogy oda nem mehetek vissza soha többet (mondjuk a HP-be se, pedig ott csak két hónapot húztam le), de „valahogy” még olyan hírek is kikerültek onnan, hogy én egy szar ember vagyok, akivel együtt dolgozni valószínűleg kész rémálom lehet (igen, mondtak le nekem kifejezetten emiatt előre leegyeztetett állásinterjút).
Szóval aki még igencsak tapasztalatlan (=naiv) a téren, az jobb, ha tőlem tudja meg, hogy az amerikai, fasiszta multiknál nincs se „akcióterv”, se rehabilitáció, de még megbocsátás sem. Munkaerőhiány ide vagy oda.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@CoolKoon:
Miért? Sok munkánál nyugisabb.
CoolKoon
mondta:@maxval balcán bircaman: Moondjuk ez sokmindent megmagyaráz. 😛 Én mindenesetre nem bírtam volna ki 11 évig a telefonkapkodást….
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@CoolKoon:
Amióta – 2007 óta -kólcenteres vagyok, szinte mindig szerencsém volt. Egyetlen munkahelyem volt azóta, ahonnan el akartam menni, aktívan keresve új helyet.
CoolKoon
mondta:@maxval balcán bircaman: Nagy mázlid volt az előző munkahelyeddel.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:Nemrég voltam exit interjún.
Kaptam 20 kérdést, hogy mi is a bajom. Én meg elmondtam, semmi bajom nincs, elégedett voltam a céggel mindenben, csak valaki más 25 %-kal több pénzt ajánlott.
Ebben maradtunk.
Bambano
mondta:@Online Távmunkás: egyébként az a tréning a szokásos eredményeket hozta: én eljöttem a hivatalos program után, a társaság berúgott, mint az albánszamár, az it-s akárki megrakta a nagymellű hr-es csajt, és utána hetekig erről beszélt a cég.
engem meg az első adandó alkalommal kirúgtak, mert semmilyen területen se passzoltam a cég filozófiájába… nem loptam, értettem a feladatomhoz, képesítésem is volt…
Online Távmunkás
mondta:@Bambano: A magyar cégek tréningjei sokszor csak arról szólnak, hogy a főnök 20%-ot visszakap zsebbe a tanfolyam díjából… Engem egyszer próbáltak egy magyar cég által tartott vezetői tréningre beíratni (szintén volt már MBA-m is a vezetői tapasztalat mellé), akkor röviden elmondtam, hogy a Myers–Briggs-típuselmélet miért hibás és mennyire elmaradott ezt tanítani, utána kivonták a képzési kínálatból.
Bambano
mondta:„Az egyikben az érintett vezetők védték magukat, hogy hát miért nem szól az ember, ha baja van?”: voltam olyan helyen, ahol én azért „nem szóltam”, mert szóltam háromszor, utána többet nem. Nem vagyok az apja, hogy folyton neveljem.
A vezetői tréninggel kapcsolatban meg volt olyan, hogy elküldtek egy háromnapos tréningre, mondván, hogy van beosztottam. Próbáltam pedzegetni, hogy nincs szükségem háromnapos snufitréningre az mba diplomám mellé, nem ment át.