Munkaerőhiány, dráguló munkaerő, és nehézkes álláskeresés ugyanazon a piacon – hogy is van ez?
Olvasom a mellékelt cikket a K&K magazinban. KKV-knek készült gazdasági magazin ez, és pl. most foglalkozik a munkaerőhiány kérdésével is. Irányított figyelem, vagy a sors keze, de facebookos jártamban-keltemben a múlt héten több munkáltatói posztba, kommentbe is belefutottam. Állították, hogy nem találnak munkaerőt, pedig „hűde” ajánlatuk van. Mint kiderült, az egyiküknek az ajánlatáról voltak téves gondolatai (nem volt jó), volt, aki csak a rendszert szidta egy kicsit, megint más a problémához jobban ragaszkodott, minthogy megoldást keresett volna. A végén még nem lesz igaza, és talál munkavállalót? Borzalmas lenne feladni az álláspontját, és boldogan vinni tovább a boltot… (hozzáteszem, álláskeresőknél is találkozom ezzel az attitűddel, ugye nekik szokott igazuk lenni, és nem állásuk.)
Szóval, a cikk. Ha csak ebből tájékozódunk, úgy látjuk, hogy a becsületes vállalkozások hiába küzdenek…
…csak nem akar munkaerő jönni. Pedig vannak már céges képzések (ez tényleg jó dolog), sőt cégek összefognak, közösen képeznek embereket, keresnek munkaerőt a közösségi médiában, netes apróhirdetésekben stb (a XXI. században ez is jó dolog). Sőt, itt aztán van munka rengeteg (a régiós problémákat, strukturális munkanélküliség/munkaerőhiány problémáját nem fejtegeti a cikk, pedig kellene – hiába keres Győrben embert, ha a munkát vállalni tudó ember Békésben van pl.). Úgy sejtem, hogy a cikk a közvetítőcégek támogatásával íródott, ami nem baj, de így kimaradt a legkézenfekvőbb megoldás: munkaügyi központok. Nem röhög! Bizony, pont a munkaügyi központok a gyűjtőhelyei a reménytelenül állást kereső, nem túl képzett munkaerőnek, akik bármikor szívesen vállalnának takarítást, vagy bármi mást, csak legyen végre tisztes jövedelmük. Belőlük lehetne kitűnő betanított munkás pl. Sokakat közülük át lehetne képezni nemcsak bolti eladóvá és virágkötővé – mert a [pejoratív jelző] központokban csak ilyen vagy ehhez hasonlókat ajánlgatnak. Igen, rossz a rendszer, hogy igazat adjak a nyavalygó vállalkozóknak is, de az álláskeresők is találnak állást, ugyanebben a rossz rendszerben. Hogy nem nála, arról ki tehet? Persze a központ is csak egy megoldás a sok közül, de pl. részmunkaidős állásokat se sokszor ajánlanak. Pedig arra bőven lenne igény.
És akkor tegyük fel, a probléma meg tudna oldódni, lenne alkalmas, dolgozni hajlandó és képes ember, megfelelő földrajzi helyszínen. Mi akadályozza ilyenkor a munkáltatót? Az előítéletei, a diszkrimináció, a tudatlanság.
Fiktív munkáltatónk (a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve) nem talál munkaválllalót sokáig, majd hirtelen lesz pár jelölt, küldök neki önéletrajzokat, természetesen egyeztetve az érintett álláskeresőkkel, igen, ők boldogan vállalnák. Ilyenkor nem szólok bele az egyeztetésbe, nem közvetítek, mindenki egyezkedik, ahogy szeretne, én kifejezetten ki akarok maradni belőle. Esetleg visszakérdezek, hogy „na, sikerült?” Vállalkozónk mindegyikükről meg tudta magyarázni, miért nem jó. Kompromisszumot kötni, azt nem. Nem, mi az, hogy kettőt vegyen fel, részmunkaidőben??? Nem elég neki egy újat betanítani? Méghogy kettőt! Ilyen hülyeséget! Nem, nála idősebb neki nem kell, ő nem tud a főnöke lenni egy „olyannak”! (menedzsmenttudományok pedig tanulhatók, de nem) Ennek meg kisgyereke van, aki mindig beteg lesz úgyis, sokat fog hiányozni a munkából. És sorolja, sorolja a kifogásokat… és nem érti. Szidja a rendszert, rosszak a törvények, sok az adóteher, nincs munkaerő, alig tud megélni. Itt rápillantok a tizenmilliós autójára (nem az a baj, hogy ilyen autója van – hanem a szavahihetőség hiánya, és hogy elhiszi magának a saját sirámát). És nem egy ilyen eset van, hanem sok. Tehetetlen dühömben már megőszültem a hajfesték alatt… Mert hiába mondom: tanulj meg menedzselni, kompromisszumot kötni, adj esélyt olyannak, akinek más nem, és neked lesz a leglojálisabb dolgozód! Fizesd meg, bánj vele emberként, és esze ágában sem lesz otthagyni téged, dolgozni fog, legjobb tudása szerint (de nem végkimerülésig, mert nem lehet az a cél, hogy túlhajszold). De ez az én cégem! Azt csinálok, amit akarok, igenis lehetnek szempontjaim! Mert az enyém a cég… Az ENYÉM! Még gyerekkoromban néztem az Onedin család c. sorozatot a tévében. A főnökember ordított a hajóján, hogy miféle törvénnyel jönnek itt neki, ez az ő hajója, itt ő a törvény. Na, de az a film a XIX. századi vadkapitalizmus és rabszolgaság idején játszódó történetet mutatott be. És már akkor is toporzékolt bennem valami, mi az, hogy neki mindent szabad? Álláskeresőként is ki vagyunk akadva, ha diszkrimináció okán esünk ki egy lehetőségből – jogosan. De azért van, akik bőszen védik, osztják, lájkolják a nyílt diszkriminációt is. Nem érzik gáznak. Amíg ez így lesz, ne várjunk változást. Ezt a csatát is elvesztettem a diszkrimináció ellen (mert nem a munkáltató ellen küzdöttem, még ha ő úgy is érezte 🙂
Mások meg fontosnak tartják, hogy ne is gondolják róluk, hogy ők diszkriminálnának, tárt karokkal várnak bárkit (Nyugati Pályaudvar aluljárója, cipőbolt):
A tanulságok közül talán a legfontosabb az álláskeresők számára: nyugodtan meg lehet adni a reális igényeket, nemet is lehet mondani bármire, van, amire kell is. Elmúlt az az idő, hogy „ha nem tetszik, százan várnak a helyedre„. Elhiszem, hogy a vállalkozóknak fáj, hogy elvesztették ezt a hatalmat. Ráadásul ez még csak a vállalkozások problémáinak kezdete: ha megtanulták, hogyan kell munkavállalót találni, azt is meg kell tanulni, hogyan lehet megtartani.
Hasznos hozadéka a munkaerőhiánynak, hogy lassan elindul egy változás, ami a munkavállaló megbecsülését és önbecsülését is segíti – hosszútávon viszont ezzel mindenki nyer, ha mást nem, egy kiszámíthatóbb gazdasági környezetet. És ez még a sírdogáló vállalkozóknak is jó lesz.
Irbisz
mondta:„Mindkét félnek igaza van a maga szemszögéből.
Racionális döntést nagyon nehéz hozni,több okból is: „
Az okok egy resze hibas, mert csak reszben igaz feltevesböl indul ki, pl.
„- az elvállalt munkával azonosulsz. Onnantól kezdve az van a homlokodra írva, azt látod a tükörben.“
Veletlenül sem. Akinek nem hivatas, önmegvalositas a munka, hanem penzkereset (az elvart eletszinvonal biztositasara), az nem igy gondolkozik, hanem tartalmilag kb. igy (persze többnyire nem igy megfogalmazva es vegiggondolva): adok havi 160-180 orat az eletemböl, az erte kapott ellenszolgaltatas (fizetes) megeri-e nekem avagy sem, ha figyelembevesszük a munka nehezseget, idötartamat, mennyire tetszik stb., es az erte kapott penz az igenyeimet figyelmebe veve eleg-e erte. Persze bejöhetnek mas tenyezök, kenyszerhelyzet, utazassal eltöltött idö, tovabblepesi lehetöseg stb., de ez az alap.
”- a család és a párkapcsolat prioritásával vetekszik. Megint csak ott az érzelmi szál.“
Hm, a workaholic, netan törtetö, karrierista tipusu embereknel igen, masok, hiaba szeretik munkajukat, akar elkötelezettek mellette, nem teszik közel sem egy szintre a kettöt. Work-life balance kinek mennyire fontos. Szvsz a legtöbb embernel erzelmi oldalrol nezve nem a munkahelye a prioritas …
“A vállalkozó érzelmi kötődése megint érthető
– én hoztam létre,működik, eltartom belőle a családom – mi baj lenne vele?”
Egyszerü, elszaladt melletted a vilag baratom, ahogy mondani szoktak a tegnap kivalosaga a ma közepszerüsege. Ha csökönyösen ragaszkodsz a multban jol bevalt dolgokhoz, nagy bukta varhat rad egy (dinamikusan) valtozo környezetben.
“- munkahelyet teremtek, lehet utánam csinálni”
Total elhibazott gondolatmenet, ez nem esz v. elhatarozas kerdese alapvetöen, hanem beallitottsage, amit gyakorta kb. lehetetlen megvaltoztatni.
“- az életem része, a cégem arca lesz az illető
– az lesz a homlokára írva: én választottam”
Ez reszben igaz, vannak olyan munkakörök ahol pont igy van ahogy mondod. Mas poziciokban meg abszolut nem, sulyozni kell(ene) a betölteni kivant munkakörök fontossagatol, fajtajatol függöen- de ehhez kell mar esz es kell gondolkodni, ertekelni.
pippa2011
mondta:Mindkét félnek igaza van a maga szemszögéből.
Racionális döntést nagyon nehéz hozni,több okból is:
– az elvállalt munkával azonosulsz. Onnantól kezdve az van a homlokodra írva, azt látod a tükörben.
– a jövődről döntesz, ami ugye belátható, végleges,és biztonságos kell, hogy legyen.
– a család és a párkapcsolat prioritásával vetekszik. Megint csak ott az érzelmi szál.
A vállalkozó érzelmi kötődése megint érthető
– én hoztam létre,működik, eltartom belőle a családom – mi baj lenne vele?
– munkahelyet teremtek, lehet utánam csinálni
– az életem része, a cégem arca lesz az illető
– az lesz a homlokára írva: én választottam
Ahogy az igazira, a nagy Ő-re vár az ember, úgy várunk a tuti állásra és a minden szempontból passzoló élmunkásra.
Évekbe telik, mire leesik, hogy a munkaerőpiac az, aminek látszik: PIAC. A keresletből és a kínálatból lehet válogatni.
jobangel
mondta:@Eltévelyedés: Valamiért azt gondolják, hogy csak az a munka, amit kínlódva, éhbérért végzünk. Akinek ez nem kell, az az ő fogalmaik szerint lusta, semmirekellő stb. Sokszor megy a nyavalygás, hogy azért nem talál embert, „mert nem akarnak dolgozni”. Pedig de, csak nem annyiért, nem olyan körülmények között, nem olyan embernek,! Aztán persze van a fordítottja is, mikor tényleg örül a vállalkozó, hogy végre valaki nem a munkaügyi központos kiskönyvet ment pecsételni, hanem tényleg érdekli a mumkalehetőség.
Eltévelyedés
mondta:Az jutott eszembe, hogy egy másik blogon, azt hiszem az IFL gazdaságon
iflgazdasag.blog.hu/2016/05/02/a_fiam_londonban_dolgozik_de_van_egy_bibi
az okos kommentelő kisiparosok azzal ingerelték egymást, hogy külföldre a buta, lusta, semmirekellő emberek húztak el, akiknek büdös a munka.
Bambano
mondta:nem csak úgy van strukturális munkaerőhiány, hogy Győrben van meló, Nyíregyházán meg van munkás. Úgy is van munkaerőhiány, hogy informatikus kellene, raktári pakoló meg nem. Ezeket szokták is tudni a „szakértők”.
De azon belül is van probléma. Pl. az it sem egy koherens valami. egy program fejlesztéséhez kell egy architekt, néhány senior meg egy nagycsomó kódkrampácsoló szakmunkás. Akit odacsábítanak az érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli jelzőkkel, az azt hiszi, hogy architekt lesz. Akit meg fel akarnak venni, az meg a monoton kódkrampácsoló fillérekért. Vagy callcenterbe telefonemelgető.
A nagy nyugati tőke, akikről azt hisszük, hogy ide hordja a sok pénzt meg a nélkülözhetetlen know-how-t, az csak a legalja melót hozza kizsákmányolási céllal. Ha neked az nem felel meg, akkor munkanélküli leszel és később erős kompromisszumot kötsz.
Ezért van munkanélküliség.
kuki123
mondta:„…csak nem akar munkaerő jönni.”
Nettó 100-150-ért?
hüly. vagy te?
Vagy hülyének nézel mindenki mást?
bármelyik munkásnak akinek van 2 lába keze szeme, valamihez ért, 1500-2000eurót keres. kérdések nélkül, és örülenk hogy csak ennyit kell adni neki.
„bennszülött” német osztrák stb 2500e-ért a botot nem veszi fel.
@laci_52:
Magam se tudtam volna jobban megfogalmazni.
Nem nyugaton meg Amerikában van vadkapitalizmus, hanem itt.
Egy jó kis uram bátyám rokonom komcsi gondolkodásmóddal zanzásítva.
@Peetee: pár cég már feleszmélt…pár szar cég is(valszeg dobbantan is, de már nincs hova..akkora a szellemi lépcső romániában stb, hogy nem éri meg lépni, ráadásul románoknál is azokra a pozíciókra megkérik a bért ott is)
De tény a többség még mindig így gondolkodik
és a rothadó korrupt rendszer, a nem létező egésszégügy és a kórokháza valamint az éppen szeéteső oktatás miatt…a többi is menekül a gecibe.
Rókica25
mondta:Nagyon korrekt a cikked Jobangel!
Idéznék egy másik oldalon talált kommentből, ami bizony Téged erősít:
„ Vállalkozó ismerősöm így szelektált titkárnőt:
-vidéki, nem jó (fizetni kell neki a bejárást)
-pályakezdő, (nem jó, nem ért semmihez)
-kicsi gyereke van,(nem jó, sokat fog hiányozni a munkából)
-40 év feletti, (nem jó, már öreg, nem formálható, rugalmatlan)
-diplomája van, (nem jó, túlképzett, úgyis itthagy, ha talál jobb állást).
Jaj, a 250 CV-ből nincs egy normális jelölt sem!”
Uez biztosítóknál:
„Jaj nem akar senki sem dolgozni, pedig 50 embert azonnal fel tudnánk venni jutalékos értékesítőnek…Inkább mindenki munkanélküli, de nem akar dolgozni!”
Addig már nem jut el a hatökre, hogy okos ember jutalékos vacakba nem megy el.
Irbisz
mondta:Sok helyen az altalad hianyolt valtozashoz a szükseges tudas, az akarat, a hozaallas, a szemlelet is hianyzik.
Ilyen cegeknel, embereknel (fönököknel) meg ugyan mitöl indulna el a fejlödes pozitiv iranyba?
Peetee
mondta:A kereslet és a kínálat aránya és realitásai távolodtak el egymástól:
5-6éve még minden operátori helyre volt 3 jelentkező. Keresleti piac volt. De sokan kerestek, ezért elkezdtek a melósok megnézni itt is, ott is. Ez hívta életre a munkaerő-közvetítőket. Aztán ezek elkezdtek külföldre is közvetíteni, mert erre is volt/van igény (mindkét oldalról).
El is ment külföldre az egyszerű munkásemberek intelligensebb rétege. Aki itt maradt, az a középmezőny és a futottak még kategória. Ebből lehet most válogatni, és ezért vakarja a fejét az ostoba HR-es, mert most még annak is nagyon-nagyon örülne, akit tavaly elzavart a 68%-os teszteredmény miatt.
A szellemi szférában ugyanez a helyzet:
Eközben elszivárgott az értelmiségnek egy olyan része, aki tud és akar is keményen dolgozni a saját boldogulása érdekében. Volt aki a boldogulásért, volt aki meggazdagodni, megint más a kiégetés elől menekülve, de szépen elszivárgott, elhagyta az országot.
Közben a cégek megszokták, hogy minden évben indul 100-120e főiskolás, amiből majd lesz valamennyi gyakornok, és abból majd valamennyi munkaerő. Ma alig ötvenezren kezdik a feslőoktatást, ergo fele annyi gyakornok és a felénél is kevesebb frissen végzett lesz.
Cégeknél 1-1 pozícióra ma már nem érkezik 100 önéletrajz, aminek a fele képzetlenségéből fakadóan alkalmatlan. Érkezik 10 önéletrajz és nem több.
A munkaadók és a HR-esek viszont nem nagyon akarnak erről tudomást venni:
– Még mindig azt gondolja sok cég, hogy emberek fizetnének azért, hogy náluk dolgozzon/dolgozhasson. Tévednek.
– HR-esek még mindig azt gondolják, hogy ők a belépők a paradicsomba, és ezért valamiféle különleges lebánás jár nekik. Sajnos már nem a csík tolja a repülőt.
– Sok cég még mindig úgy gondolja, hogy az a jó munkaerő, amelyik látástól vakulásig dolgozik éhbérért. Nem, ez régen sem volt így.
Cégek túlzóan magasra tett elvárásai, és a jelenleg elérhető munkaerő kvalitásai és tenni akarása között van egy szakadék; amit én szűkülni látok: ha lassan is, de szűkül, a munkaadók részéről látok némi változást, alkalmakodási kényszert.
padisah
mondta:A másik az, hogy amikor a munkáltató/személyzetis panaszkodik hogy munkaerőhiány van, az sokszor azt jelenti hogy nem 5 hanem csak 3 jelöltből lehet válogatni. Hát, könnycsepp a szemem sarkában…
laci_52
mondta:„De ez az én cégem! Azt csinálok, amit akarok, igenis lehetnek szempontjaim! Mert az enyém a cég… Az ENYÉM!”
Igen, kis hazánkban ez ma az alapvető tulajdonosi mentalitás. Nálunk még mindig XIX. századi vadkapitalizmus van. Ha egy dolgozó elégedetlenkedik, csak azt hallja válaszként: „Nem kötelező itt dolgozni! Bármikor kapok helyetted öt másikat!”
Amikor ez az utolsó mondat már nem lesz érvényes, majd akkor talán javul a dolgozók megbecsülése.
„Elmúlt az az idő, hogy „ha nem tetszik, százan várnak a helyedre”.”
Sajnos az az idő még nem múlt el.
padisah
mondta:@jobangel: Azzal egyetértek, hogy a munkáltató inkább szakmai szempontok alapján döntsön, ugyanakkor szerintem elfogadhatatlan a vállalkozási szabadság olyan külső korlátozása, hogy valaki 3. személy vagy az állam előírja hogy nem utasíthat el egy vállalkozó egy neki nem szimpatikus jelentkezőt.(Sőt szerintem ugyanez áll vásárlókra is, aztán majd bedől a vállalkozása ha túl sokat válogat)
Ennek a gyakorlati következménye, hogy képmutatás lesz, meg hazudozás, de a nem szimpatikus jelöltet akkor sem fogják felvenni. A külső kényszerek pl nők esetében oda vezet, hogy már eleve nem akarják felvenni, nehogy a terhességével védett helyzetbe kerüljön, és akkor már nem is lehet tőle megszabadulni.
Sokkal jobb lenne, ha ezt egyszerűen szabályozná a piac. Ha a munkáltatók egy (akár jelentős) része diszkriminál csoportokat, akkor ezeknek a csoportoknak alacsonyabb lesz a bére, és más munkáltatók pont ezért fogják őket alkalmazni. Még mindig sokkal jobb alacsonyabb bérért dolgozni, mint egyáltalán nem.
A szakmaiatlan felvételi folyamat meg már azzal beépül a rendszerbe, hogy a jelölt szakmai tudását felmérni képtelen hr szolgáltató cég, vagy épp a munkahely saját személyzetise kezdi az interjúzást, és simán kirostálja a szakmailag legalkalmasabb jelöltet.
DFK
mondta:@Online Távmunkás: Kiegészítem:azt a tökéletes munkaerőt keresik, aki napi 10-12 órát dolgozik, nem megy szabadságra (legfeljebb fizetésnélkülire) és fizet azért, hogy dolgozhasson.
Pan Modry
mondta:@sebi77:
persze, mindenkinek joga van hulyen vezetni a sajat ceget, de akkor ne sirjpn…
Masreszt,ha egyszer a fonokom olyat mert volna nekem mondani egy akarmilyen ceges vita soran, hogy szazan varnak a helyemre, akkor ott azonnal otthagytam volna a picsaba.
Online Távmunkás
mondta:Mindenki a tökéletes munkaerőt keresi, aki lehetőleg fizet azért, hogy dolgozhasson…
Nincs hiány a szállodaiparban és az éttermeknél sem, csak éppen annyi pénzért már egyre kevesebben akarják elvállalni. Az pedig lerágott csont, hogy országon belül is hatalmas különbségek vannak.
FF
mondta:@jobangel: valójában úgyis szubjektív szempontok alapján választ a munkáltató, így az illusztrált példa legfeljebb őszintébb a többinél (megmondja előre).
Netuddki.
mondta:Ez a nagy „munkaerőhiány” megint a fideszes agitprop hazugsága lehet. Ez az ami beleillik a „Magyarország jobban (de minél? mennyire?) teljesít” bullshitbe. Érted? Itt aztán annyira fejlődik a gazdaság, hogy a gyárak nem találnak munkaerőt. Közben meg a valóság köszönő viszonyban sincs ezen lózungokkal.
A cikkhez meg még annyit, aki valóban munkaerőt keres, mert szüksége is van rá, az nem fog hónapokig, évekig keresgélni, hanem felvesz valakit. Ennyi.
sebi77
mondta:@jobangel: Amikor a munkaadó felvesz valakit, kevés információból rövid idő alatt kell elég fontos döntést meghoznia, kockáztat (pénzt). Sokkal gyengébb indikátorok alapján is kénytelen dönteni mint amilyen az életkor vagy a nem. Pl. a rugalmasság, alkalmazkodóképesség, fejlődőképesség fontos tulajdonságok, és ezek bizony sajnos pl. az életkorral erősen összefüggenek. Szívesen mondanám hogy nem így van, mert én kb. abba az 1%-ba tartozom aki tényleg elítéli a diszkriminációt, nem csak akkor ha engem érint, és nem én csinálom éppen.
jobangel
mondta:@sebi77: Sokat foglalkozom diszkriminációval, és azt kell mondjam, nem csak azért nem jó, mert „micsoda dolog ez már”, hanem azért sem jó, mert így nem a szakmaiság kerül előtérbe egy-egy kiválasztásban. Így a cégek sem szakmai kiválóságok gyűjtőhelyei, hanem pl. fiataloké, szép embereké, jócsajoké, szingliké stb.
Ha valakit azért utasítanak el, mert nem elég jó az angoltudása, az oké, majd megtanulja, az ő hibája, ha nem tud eleget. Ha valakit azért utasítanak el, mert cigány, nő, 35 feletti, félkarú stb. akkor az nem lehet elfogadható ok. Ezeket nem ő választotta, és nem is tud ellene tenni (nem is igazán kell). A diszkrimináció másik ága nem ennyire egyértelmű, pl. mondhatjuk, hogy egy kövér fogyjon le, egy sokgyerekes minek vállalt ennyi gyereket, de akkor már megint nem szakmai kiválasztásról beszélünk, és főleg magánéletben turkálunk, ami nagyon nem jó. De mivel ez nem így működik a valóságban, el is jutottunk oda, hogy sok helyen nem a szakmailag legalkalmasabb ül, hanem… Csakhogy munkaerőhiány esetén ezek a szempontok nem működnek: aki szakmailag megfelel, az jöjjön. Sőt, ha szakmailag képes feljönni a kívánt szintre, már az is elég lehet.
sebi77
mondta:Rákerestem erre a diszkriminációs posztra. Mindig is ellentmondásosnak éreztem ezt az egészet. Egyrészt persze micsoda dolog diszkriminálni, másrészt életszerűtlen és lehetetlen bárkinek előírni hogy milyen szempont alapján vegyen fel vagy utasítson el valakit. Az élet igazságtalan, ezt a fölösleges körök elkerülése végett beleírni a hirdetésbe tkp. bizonyos szempontból korrekt. Más szempontból meg kurvára nem ill. törvénytelen is. Nincs igazság.
BobAlice
mondta:Strukturális munkaerőhiány, köszönjétek meg a Fidesznek és a ránkerőltetett kommunista gazdaságpolitikájuknak.
Kivlov
mondta:Az elmúlt 25 éb bérfejlesztéseinek lemaradását nem lehet 1-2 év alatt behozni.
„Dráguló munkaerő”? Mihez képest? Még így is rettentően olcsó.
Köldök_szösz
mondta:Elmúlt az az idő, hogy „ha nem tetszik, százan várnak a helyedre”.
Pedig rohadtul nem.