Ne sajnáld az álláskeresőt! Segíts neki!

Ne sajnáld az álláskeresőt! Segíts neki!

Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.

Beszámolók szerint végig az álláskeresés folyamán az álláskereső folyamatosan szembesül azzal, hogy őt sajnálják, ezzel lökve őt a legjobb szándékkal is egyre nagyobb reménytelenségbe. Néha hónapokig leveleznek velem álláskeresők, hogy végre valami pozitív hangot is halljanak. Ha egy jelentkezés nem sikerült, megbeszéljük, mi lehetett az oka, hogyan tudja legközelebb elkerülni a hibát, ha hibázott egyáltalán, mert az sem biztos, hogy hibázott. Az ismerősi körétől pedig továbbra is a kétségbeejtő „együttérzést” kapja. „3 hónap? És még mindig semmi? Úúúúristen… Már 6 hónap? Mi lesz így veled?” Erről szokjunk le, de gyorsan, ha nem akarunk ártani annak, aki segítségért fordul hozzánk. Az együttérzés nem sajnálkozást jelent. Aki segítségre szorul, azt pedig nem sajnálni kell, hanem segíteni neki.

Valódi segítséget nyújts!

Ha valakinek valódi segítséget akarsz nyújtani, kérj tőle önéletrajzot, nézd át, jó lesz-e úgy a te cégedhez, ha nem, mondd el neki, hogyan javítsa. A javított CV-t vidd el a céged HR-esének, aki – ha jó a szakmájában – örülni fog neki. Adatbázisba biztos jó lesz, egyébként meg tényleg csak szerencse kérdése. Ha nincs HR-es, akkor a szakmailag kompetens vezetőnek, és kérd meg, hogy ha esetleg van nyitott pozíció, adjon egy esélyt az ismerősödnek. Mást ne kérj! Ne kérd, hogy vegyék fel, hogy bánjanak vele úgy, mint a te ismerősöddel, kivételezettként. Az, hogy a CV-je kiemelt figyelmet kapott, pont elég.

A HR-est, vagy főnöködet kérdezd meg, látnak-e valamilyen lehetőséget. Ha nem, az sem baj, de az álláskereső ismerősöddel ezt is őszintén közöld. Pl. Megpróbáltad, de most nincs üres hely. Jobb, mint a hiú remény.

Ha valamiért nem tartod jó ötletnek a CV továbbküldését, vagy nem tudsz segíteni, akkor ezt is mondd meg őszintén. A hitegető „barátnál” nincs rosszabb. Mondd meg őszintén, hogy bocs, de nem akarsz/tudsz segíteni, mert… és mondd el miért nem.

Segítőnek lenni, ajánlást tenni felelősség is, ezt is mérlegeld. Az ajánlások kockázataival itt foglalkoztam bővebben.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Laptop7712
    mondta:

    @==T==:
    Lehet, hogy valakiknél természetes, hogy így csinálják, de vannak kivételek.
    Azokat nem értem, akik képesek 10.000 – 15.000 forintért kockáztatni a cégük hosszútávú sikerességét. A legkézenfekvőbb megoldás, amikor a próbanapos leendő munkatárs nap végén kp-ban megkapja a fizetését. Az ilyen megoldások jogi keretei adottak kis hazánkban.
    Ez szánalmas, már bocsánat. Ez ugyanaz a szépség, amikor egyes cégek varázsolgatnak a munkaerő kölcsönzés lehetőségével. Igaz a törvényváltás után egyre tisztább ez a játéktér.

  2. ==T==
    mondta:

    @Laptop7712: Úgy érted feketén dolgoztatod 1 próbanap erejéig?

  3. Laptop7712
    mondta:

    Nyugaton már régen tönkrementek volna a családi vállalkozások, ha az ismerős nem tudott volna egy-egy üres helyre bejönni a céghez. Ez hazánkban is így van normális helyeken, ahol a csalási vállalkozások dominálnak egy-egy vidéki kisvárosban. A minőségi munkaerő hiánycikk, ezt fel kell fogni.
    Ügyes HR- es csak oda kell, ahol a tulaj játssza a nagy tulajdonost, és nem ért mélységeiben ahhoz, amit csinál. 3 milliárd árbevételig azért nem kell HR-es, mert a tulaj képes átlátni azt, amit csinál, 3 milliárd felett meg azért nem kell, mert az adott csapat, akivel a delikvens dolgozni fog, szépen eldönti azt, hogy a csákó jöhet-e vagy nem.
    A HR- es mehet a multinak toborozni. Érdekes, a startup cégek is ritkán alkalmaznak külsős HR-t, talán nem véletlenül.
    Én, ha munkaerőt veszek fel, 3 másodpercet töltötök el a CV-t olvasva. Delikvens bejön egy előre megbeszélt időpontra, és bedobom a „vízbe”. A csapat a nap végén meg dönt. Ilyen egyszerű ez.

    Nyugaton, ha tulaj külsős HR céget bíz meg a pozíció betöltésével, akkor elég komoly + költséget vesz a nyakára szerencsétlen, és általában képtelen minőségi végterméket kiadni a kezéből /agency people /. : ) 🙂 A HR opciók árai egy kicsit elszálltak manapság, de nagyon.

  4. Online Távmunkás
    mondta:

    Én ismerőst csak akkor ajánlok be, ha korábban együtt dolgoztunk, ott bevált és hasonló munkakörről van szó. Ha valakivel együtt jártam gimibe vagy éppen a szomszédom, arról nem tudom, hogy milyen minőségű munkát végez, így csak a lehetőségeket továbbítom neki.

  5. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: Azért az ilyen hozzáállásból szokott meglepi lenni, mikor jön a leépítés, és emberünk nem érti, miért esett bele a fűnyíróba… Főleg multiknál elég komoly mérőszámok vannak mindenféle munkakörre. Vonal alatt lenni rövid úton felmondáshoz vezet. Szóval, lehet, hogy a haverod lódított picit.

  6. Nancsibacsi
    mondta:

    @jobangel: Ja, hát persze, nem lesz felelősségre vonva az ajánló – annak nem is lenne meg az alapja -, de nem is lesz elfelejtve hogy milyen ügyes embert ajánlott.
    Én a maximum amit megtettem ismerősért, hogy amikor megjelent publikus felületen a hirdetésünk, akkor mondtam neki, hogy tessék, itt van, meg elmondtam neki hogy mire számíthat a felvételin, meg átnéztem az önéletrajzát, aztán annyi.

  7. Nancsibacsi
    mondta:

    @Hujber Tünde: Nem mondasz hülyeséget: tényleg hibás a HR-es. Cimborám 10-15 éve a Nokiánál dolgozott, és azt mondta, hogy öcsém, ide ha bekerülsz, innen csak meghalni lehet. Soha a büdös életben nem fognak kirúgni, akkor se ha nem dolgozol semmit se. És tudod miért? Mert ha kirúgnának, akkor aki felvett, az lenne előszedve, hogy miért nem látta a 100 körös felvételi alatt, hogy nem vagy megfelelő.

  8. jobangel
    mondta:

    @Nancsibacsi: Onnan, hogy beajánlottad, nem a te felelősséged, mi fog történni. A lopás pl. annak a felelőssége, aki elköveti.
    Nincs az a HR-es, vagy szakmai vezető, aki kiszúrja az ilyet előre. Te (ill. feleséged), mint ajánló segíttél a céges toborzónak emberhez jutni. Gondolom, nem volt a homlokára írva, hogy “tolvaj”.

  9. Dr_utcai_arcos
    mondta:

    @Nancsibacsi: Igen, én is pont ezért nem írok az ismerősöknek, barátoknak mert én is csak lopni mennék…

  10. Hujber Tünde
    mondta:

    @Nancsibacsi: Ha nem így ismertétek, akkor nem hiszem, hogy hibásak voltatok. Ezen az alapon hibás a HR-es és hibás a HR-st alkalmazó igazgató is. 🙂

  11. Nancsibacsi
    mondta:

    Sose vinnék ismerőst a céghez, ahol dolgozom. Mondok egy egyszerű példát: egy ismerős takarítói állást keresett. Asszony beajánlotta a cégénél, fel is vették, majd lopott. Hát mi nem így ismertük, de attól függően ki ajánlotta be?

  12. Hujber Tünde
    mondta:

    1000%-ig egyetértek a poszttal. A sajnálkozónál már csak az a rosszabb, aki azt mondja, hogy hagyd a francba a problémákat, röhögj rajtuk és gyere bulizni! A fej homokba dugása még aránylag kevés problémát oldott meg…