Nem minden álláskeresőnek lehet segíteni – esettanulmányok röviden

Nem minden álláskeresőnek lehet segíteni – esettanulmányok röviden

„Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet.

Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.”

Szepes Mária: Vörös Oroszlán


—————-

Nem baj, ha valami nem megy egyedül, nem baj, ha segítség kell. Az a baj, ha a segítőnek sem hagyod, hogy dolgozzon érted, mert akkor minden hiába. Akkor hiába szedted össze minden bátorságod, hogy segítséget kérj, akkor hiába reménykedsz a segítőben. Pár ilyen esetről írnék most, tanulságul.

—————-

Ismerős segíteni szeretett volna álláskereső barátjának, javasolta, hogy írjon nekem. A barát köszönte, neki nincs szüksége CV-írási tanácsra, mert ő már 3 éve ugyanazt a tökéletes önéletrajzot használja, még a középsuliban csinálták informatika órán, mikor szövegszerkesztést tanultak és azóta azt frissítgeti, tehát tuti jó CV-je van. Még sohasem volt végzettségének megfelelő állása, csak mindenféle alkalmi fizikai munkái, önéletrajzára még soha senkitől sem kapott választ, nemhogy állást.

—————

Megtalált tanácskéréssel egy hölgy, fia önéletrajzát küldte el, erre mondjak valamit. Az önéletrajz pontatlan, hiányos, és rosszul megírt volt, pontokba szedve leírtam, mit kellene változtatni. Ugyan minden ilyen levelet azzal kezdek, hogy ne sértődjön meg senki, ha negatív dolgokat írok, de a javításra is teszek javaslatot, nemcsak vagdalkozom a hibákkal. Többé nem jelentkezett sem a hölgy, sem a fia. Remélem, valamilyen módon boldogulnak az álláskereséssel.

—————

Blogomban írtak hatására írt egy álláskereső, hogy sikertelen az álláskeresése, segítsek. Az önéletrajza tényleg nem volt jó, javaslatokat tettem pontonként, mit miért nem úgy kell írni, hanem amúgy. Az álláskereső válaszában pontról-pontra megmagyarázta nekem, hogy amiket leírt, az miért úgy jó, és annak miért úgy kell benne lennie a CV-jében, egy betűt sem módosított. Állást továbbra sem talált, de időnként beszámol, linkeket küld nekem annak bizonyítására, hogy ez egy „ilyen” világ, itt nem lehet állást találni. Ő megmondta, és na ugye, hogy úgy van. Neki írtam először, hogy „így igazad lesz, nem állásod”. Igaza lett, de vajon boldog-e ettől?

—————

Előző jelölthöz hasonló több jelölt azért nem változtat javaslataimra a CV-jén, mert az úgy gerilla-önéletrajz, ahogy ők megírták, amiért sokat fizettek, és nehogymár az kidobott pénz legyen – itt hivatkozok a Concorde-csapdára, általában hiába. Csak azt nem értik, miért nem működik, ezért kérték, hogy mondjak róla véleményt HR-es szemmel – itt próbálom mindig elmagyarázni, mi a különbség marketing-szempontból az impulzusvásárlás, a fogyasztói piac és a HR-stratégia beszerzési döntései között. Azért nem működik, mert a gerilla-önéletrajz 1 ember meggyőzésére irányul, de a kiválasztás sokszereplős folyamat.  Így fogkrémet lehet eladni, nem munkaerőt. És azért sem működik, mert nem attól lesz jó egy CV, hogy sok pénzért bevásárolt – ráadásul szakmailag használhatatlan – template-ből írja. A gerilla-önéletrajzok pedig komoly CV-olvasó kezéből azonnal a kukába repülnek, mint üres marketing hablaty. Ám ezen jelöltjeim többsége továbbra is vergődik a maga által kreált Concorde-csapdában.

—————

Több álláskereső hölgynél súlyos hiba, hogy olyan CV-t küldenek, ami egész jó lenne szakmailag, ha nem tömnék tele magánéleti részletekkel. Szerepel az ilyen CV-kben, hogy egyedülállók (néhol gyermekesek is), keresik az Igazit, és már csak ez hiányzik harmonikus életükből és egy jó állás persze, amire most jelentkeznek. Ilyenkor felhívom a figyelmüket, hogy a társkeresés és az álláskeresés nem ugyanaz, mindkettőnek megvan a maga fóruma, de ne keverjék. Társkeresési stratégiákhoz ugyan nem értek, de valószínűtlen, hogy ez a módszer sikeres lehet, mert aki CV-t olvas, nem az élete párját keresi a CV-ben, hanem a leendő kollégáját. Nem mindig sikerül meggyőznöm ezeket a hölgyeket. Félek, hogy valami kretén társkeresési tanácsadó „okos” tanácsára születnek ilyen CV-k.

—————

Jelölt ír, hogy segítsek CV, motlevél, link állásajánlatra, ezt szeretné megpályázni, jó lesz-e így. A küldő e-mailcíme ismerősnek tűnt. Nézem a blog admin oldalán a kitiltottakat, nem tévedek. Tényleg betűről-betűre stimmel az e-mailcím, nemcsak egy szerencsétlen egyezés. Pályafutásom során ő volt eddig az egyetlen, akit válasz nélkül hagytam, spambe került a levele, mert a pofátlanságnak is van határa. A történet pedig azért került ebbe a posztba, hogy tanulság legyen: akitől egyszer majd valamilyen segítséget vársz, ne sértegesd.

—————

Még bloggeri pályafutásom előtti időkben egy jelölt segítséget kér a CV-jéhez, ismerős ismerőse, engem ajánlottak neki segítségként. Kérem a CV-t, küldi. A „CV”-ben minden helyettesítőként jelenik meg, de legalább legalja stílusban helyettesítette be a valós adatokat.  „Izéke Gimnázium” meg „Találdki Kft”, mindezt abból a célból, hogy védje a személyes adatait. Mikor megkértem, hogy a személyes adatai nélkül, de komplett CV-t küldjön, tapasztalatai leírásokkal, végzettségekkel, mert azt tudom személyre szabottan értékelni, azt válaszolta, tudja ő, hogy csak az adataira pályázom, de ő okosabb ám nálam, nem dől be ilyen trükköknek. Itt nem a tehetetlenségtől, hanem a röhögéstől sírtam. Elgondolkodtam, ki is kezdett levelezni kivel kettőnk közül, és kinek van szüksége a másik segítségére. Remélem, hogy állásajánlatokra nem üres sablont küld.

—————

Néha megijedek a felelősségtől: a nekem író egyik álláskeresőt többször próbáltam pszichológus szakemberhez küldeni, mert még alapszintű pszichológiai tanulmányaim mentén is kiszúrtam, hogy súlyos problémái vannak, ami egyértelműen az álláskeresése sikertelenségének oka. Ő azt mondta, elég szakember vagyok én neki, majd én segítek, ő számít rám. Szerencsénk lett, elcsípett egy nekivaló állást, meg is tudta tartani, de elsülhetett volna ez rosszabbul is. Ha valaki segítségre szorul, tudnia kell, mi vagy ki tud segíteni. CV-t írni tudok, állásinterjú-stratégiában tudok segíteni, lelki problémákhoz nem én vagyok a megfelelő segítség, de oda már nem tudtam elterelni. Remélem, azóta jobban lett.

—————

Munkáltató ismerősömnek alkalmatlanság okán meg kellett válnia az asszisztensétől. Évekig együtt dolgoztak, de jött egy nagyon fontos ügyfél, akivel angolul kellett napi szinten kommunikálni, így változott a helyzet. Az alkalmatlanságát az idegesítően gyenge nyelvtudása jelentette, rossz volt utána javítgatni minden levelet, pedig sokéve úgy lett felvéve, hogy jól tud angolul. Ismerős kérte, hogy ugyan gyúrna rá egy kicsit a nyelvtudására, még anyagilag is támogatja a nyelviskola költségeiben, de hiába. Alapos, precíz asszisztens volt, de sokszor nem azt, nem úgy, nem olyan nyelvezettel írta, mint illett volna. Valószínűleg bízott abban, hogy annyi év szorgalmas munka után csak nem lesz kirúgva. Miután ismerősöm megvált tőle, továbbra is felelősséget érzett a sorsa iránt, pont a sokévi közös munka miatt. Amikor alkalom nyílt, felhívta, hogy beajánlotta egy másik helyre, hasonló pozícióba, ahová nem kell nyelvtudás, így alkalmas lenne, menjen állásinterjúra. A volt asszisztens visszautasította, mondván neki nem kell könyöradomány. Azóta, hogy e mondással lecsapta a telefont, az ismerős nem hallott felőle.

—————
Íme, itt ez a néhány történet, amikor a jószándék és a segíteni akarás is hiábavaló. Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve, és az én javaslataim jelentik az egyetlen üdvözítő utat, de aki tőlem kér segítséget, az már tudja, hogy valamilyen irányba mozdulnia kell, mert az a megoldás, amit eddig használni próbált, nem működik. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy csak annak segítek, aki ezt kifejezetten kéri. Mert ott már megszületett a felismerés, és talán készen áll a változtatásra. Lehet, hogy az sem segít, amit én találok ki, mert kevés kapaszkodóm van, csak egy-két CV-elem, esetleg az élettörténete, ha leírta. Ezért kérdezek sokat, ezért kell közösen kitalálni a megoldást. Ideális esetben ez úgy működne, hogy szakmailag is javaslok valamit, de gondolkodom azon is, mit lehetne még beletenni abba a bizonyos CV-be, leírom a jelöltnek, ezzel  talán ötletet adok. Ha kétségei vannak a javaslatok helyességéről és megosztja velem, átgondoljuk újra, ekkor már közösen, és a végén megérkezik a pozitív eredménye ennek a munkának.

E történetek nem arról szólnak, hogy milyen nehéz néha segítő kezet nyújtani, mert ezt én választottam. Ez arról szól, hogy a segítség elfogadásához is kell némi bölcsesség, érettség (ahogy a segítségkéréshez is).

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz aFx hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @TBit: Szia, visszakérdezhetsz, de nem biztos, hogy lesz rá értelmes válasz, mert lehet, hogy nem a döntéshozót találod meg. Meg kell próbálni, hátha. A leveled nem tudom, melyik lehet, spamben nincs értelmes levél, 2 hónapos levél pedig nem áll nálam válaszolatlanul, úgyhogy légy szíves, küldd el újra.

  2. Szia jobangel, ide irom kerdesemet, ha gondolod, formalhatsz belole egy cikket is. Sajnos nem talaltam egyelore erre utalo bejegyzest reszedrol.
    Tehat, ha sikertelen volt az allasinterju es nem vagyunk tisztaban azzal, miert, vagy mondjuk mar a 4. elutasitast kaptuk a heten -remelhetoleg nem a reggeli fogmosas hianya miatt, Mo-n hogyan fogadjak, ha felkeressuk oket valamilyen formaban visszajelzesert? Nem letolaskeppen, csakhogy mire keszuljek, mit csinaljak mashogy, stb. ?

    (hasonlot kerdeztem toled kb 2. honapja, lehet, hogy nem kaptad meg vagy a spam-be ment, ami nem gyakori a léeveleimmel)
    koszi szepen

  3. KarrierCafé
    mondta:

    Jó cikk, ismerős storyk. Nálam néha az ellenkezője is megtörténik. Valaki annyira rám „szokik”, hogy két naponta jelentkezik az aktuális fejleményekkel…aminek csak egy darabig örülök :-)))

  4. jobangel
    mondta:

    @rainman_10 éve: Ez sajnos így van. Amíg állományban vagy valahol, addig törvényileg nem vagy munkanélküli (még akkor sem, ha már felmondtak), így nem tudnak veled foglalkozni. Persze megint olyanok alkották a törvényt, akiknek nem kellett állást keresni soha.

  5. rainman_10 éve
    mondta:

    Segítségkérés….
    AHA!
    DEc.31-el osztjónapot mondtak, 32 év szolgálat után.
    Jan.2-én elballagtam a munkaügyi központba, abban a hiszemben, hogy a szakmámhoz, gyakorlatomhoz igazodó öles listát adnak, hogy itt-és-itt lehet rád szükség….
    Ehhez képest a kezembe nyomtak egy sorszámot 25-ére…. Kösz!
    Jan. 25-én meg aszonták, hogy mennyek vissza majd április elején, mert március végéig a felmondási időmet töltöm…..
    Nem mentem vissza….
    Nem volt egy kérdés sem, hogy ki fia-borja vagyok, netán nálam van-é a bölcsek köve? Szó sem volt életrajzról, mégcsak adatbekérésről sem, csak egy sorszám. Aztánmeg: jöjj vissza két hónap múlva.
    Mivel nem mentem, rögtön javult a statisztika, kevesebb a zálláskereső zemberek száma….

  6. Mérges 1234
    mondta:

    @jobangel:

    ” Személyiségre, szervezethez való illeszkedésre, csapatba, közvetlen vezetőhöz való illeszkedésre, hosszútávú stratégiához való illeszkedésre, rövid távú stratégiához való illeszkedésre.”

    Már önmagában ezért megéri olvasni ezt a blogot, ha ez nagyjából fedi a valóságot (azért nagyjából, mert nyilván minden hr-s más, és sajnos vagy nem de ők is emberek), legalább tudja a delikvens mihez kell alkalmazkodni.

  7. jobangel
    mondta:

    @TGabi: Nálam azért a köszönet általános. Akár az első válaszom után, akár a siker után.

  8. Szelid sunmalac
    mondta:

    Egyebkent jobangel, megkovetlek, ez egesz ertelmes es higgadt iras volt.

  9. Fekete Pestis
    mondta:

    @jobangel:
    „kreatív hobbik türelemre és szépérzékre utalhatnak”

    én p.l. nagyon szeretem a középkori történelmeet.
    Közelebbröl: NyEu történelmét a XIV-XVII. század között.
    Még közelebbröl : városok kialakulása és ennek sspeciális aspektusai.
    Egészen pontosan : pestisjárványok illetve azok hatásai a középkori életre 😀

    Citibankban volt olyan interjuvoztató, aki egészen véletlenül ugyanerre a témára bukott. A szakmai inteerjú rögtön átalakult anekdotázgatássá, hogy 1438-ban hogy lötte a párizsi csöcselék Chastillon püspök házát, meg hogy Josquin des Pres príma risk managementet csinált, amikor a ferrarai pestis elöl elmenetült 1505-ben 😀

    Vajon a pesitisjárványok kedvelése is szépérzékre utal ?

  10. TGabi
    mondta:

    Átérzem a szerző problémáját-hasonló területen melózva én is sokszor kapok segítségkérést a témában, a legkülönfélébb emberektől.

    Reakció 1.

    Mint fent.

    Reakció 2.

    Sok hiszti után nagy nehezen elfogadja a tanácsokat és talál is olyan fain állást, hogy nekem legyen mondva.

    Megköszönni persze eszébe sincs a segítséget. A sikeres álláskeresés eredményéről vagy rákérdezésem után vagy másoktól kapok infót. Utána persze úgy csinál, mintha magától jött volna össze a dolog:)

  11. jobangel
    mondta:

    @Mérges 1234: Személyiségre, szervezethez való illeszkedésre, csapatba, közvetlen vezetőhöz való illeszkedésre, hosszútávú stratégiához való illeszkedésre, rövid távú stratégiához való illeszkedésre.

  12. @kamill77:

    „milyenek a barátaid?”, „fogyasztasz alkoholt?”, „drogozol?”, „van családod, gyereked”, „voltál büntetve?”

    na ezek valós kérdések egy speciális policyval rendelkező cégnél, valahol Nyugat-Európában. amikor közöltem, hogy nem vagyok állampolgár, ott egy pillanatra éreztem, hogy elgondolkodott a HRes:D. de alkalmaztak.

  13. Mérges 1234
    mondta:

    @jobangel:

    OK, akkor a hr-es mire szűr????

    Személyiségre, illetve megnézi, hogy az adott illető önéletrajzban szereplő képességek pariban vannak-e a kiírással?

    Ennek következménye az önfényezés. Szomorú vagyok, ugyanakor én nem zárkozom el segítség igénybevételétől, mert attól, hogy nem értek egyet a rendszer működésvel még alkalmazkodnom kell hozzá.

  14. @Csipetke Léna: jó ötlet;).

    CVben nekem is benne van, hogy anno (diák)egyesületet alapítottam. de pl az, hogy versenyszerűen csocsóztam 10 éve (érmem is van:D) már nincs. ugyanúgy, ahogy pl a német sincs rajta az önéletrajzomon, pedig valaha felsőfokúm volt. csak nincs rá szükségem és kikopott (szövegértés megy, beszédben viszont folyamatosan egy másik, hasonló nyelvre csúszok át).

  15. jobangel
    mondta:

    @kamill77: Ott egy komolyabb átvilágításhoz kellhetnek ezek az adatok, és ilyenkor jó, ha pontosan beazonosítható az illető.

  16. kamill77
    mondta:

    hát ami a magánéletet illeti, például a közig álláshirdetések esetében eleve olyan típusú önéletrajz kitöltését kérik, amiben kitöltendő a családi állapot, nem(ez ugyan minek? nem tűnik föl a névből? és eszerint számít, anyja neve születési helye, ideje, állapolgársága (???), állandó és ideiglenes lakcíme, telefonszáma, faxszáma egyebek… eddigi munkáltatók pontos címei…

  17. @Mérges 1234: akkor beírod SVN, GIT, XML, esetleg kimész githubra, csinálsz egy saját projektet (ld jobangel észrevételeit a könyvtár/sütiről), aztán ha kérdezik mit, akkor megmutatod. ismerek olyan munkáltatókat, akik open source communitykban is utánna szoktak nézni embereknek.

    ugyanígy IT fórumokon is lehet utánnakeresnek az illetőnek, hogy mit csinál.

  18. jobangel
    mondta:

    @Mérges 1234: Egy pályakezdőnél a semminél még a sütirecept digitalizáló is jobb :), és nyilván nem ezt kell beírni, hanem, hogy „nyomtatott anyag digitalizása, kereshetővé tétele ilyenolyan eszközökkel”, hangsúly az eszközökön.
    Szakmailag meg ne szűrjön egy HR-es, mert abból tényleg nem lesz semmi jó. Hozzáteszem, fordítva sem: zseniális gépészmérnök cégtulajnál volt olyan maga válogatta csapat, hogy ott szervezetfejlesztést indítani is kemény feladat.

  19. A nevem Senki
    mondta:

    Jó ez a blog, üde színfolt a sok polidili között. Lehetne többször címlapon.

  20. Csipetke Léna
    mondta:

    @jobangel: @aFx: ertem, koszi 🙂 mondjuk azota kibovitettem es beleirtam azokat a hobbikat, amikrol ugy gondoltam, hogy fontos lehet:

  21. Mérges 1234
    mondta:

    @jobangel:

    Na itt jön a képbe, hogy szakmai feladatok szűrésére a hr, többnyire alkalmatlan.
    Leírod a sütirecept digitalizálót, stb. ami szerintem max gyakoroki pozicióban nem megmosolyogtató, de a hr-s töndi bündi lánynak a süti digitalizáló biztosan többet fog mnondani, mint valami über alascsonyszíntű protokol tervezés, tesztelés, implementáció.

    Én az egész álláskeresési hercehrcát a jelenlegi formájában egy nevetséges akadájpályának tartom, ahol csak ritkán sikerül a szakmailag legalkalmasabb embert megtalálni. A hr természetesen lehet jó eszköz az megfelelő emberi kvalitások kiszürésére, de a szakmai szűrésre többnyire alkalmatlan.

    Ha jól látom, te pedig azt tudod megtanítani, hogy hogyan jussunk át az akadálypályán. Szóval a hr épít egy akadálypályát, amit más hr-esek megtanítanak átugrani.

    Kivülről az egész viccesnek látszik, belülről lehet persze más.

  22. jobangel
    mondta:

    @Mérges 1234: Az ilyeneknél sajnos a szakmai vezető írja elő, hogy tudni kell, a HR-esnek, aki kiküldi az álláshirdetést gőze sincs, hogy mi az az SVN, mert nem dolga tudni. Erre a jelölteknek azt szoktam tanácsolni, hogy az ilyeneknek olvassanak utána, ha lehet, töltsenek le otthon a próbaverziót pl. hibajegykezelőkhöz, játszanak egy kicsit vele és akkor nyugodt szívvel beírhatják a CV-be, hogy láttak már ilyet, mire interjúra kerül a sor, jól kiművelik magukat belőle. Vagy ha fejlesztő, találjon ki valami hétköznapi problémát, amit saját fejlesztéssel otthon megold (pl. házikönyvtárának nyilvántartó progija, anyukája sütireceptjeinek digitalizálása, kereshetősége stb.), és az is mehet a CV-be, mint tapasztalat: milyen eszközökkel, milyen adatbázissal stb. oldotta meg.

  23. Mérges 1234
    mondta:

    Bár én még nem keresek munkát, de a 3 éve egyre erősödő gazdasági fellendülés miatt, hamaraosan nekem is kell. 🙂 (Első hiba, feleslgese véleménynyilvánítás politikai kérdésekben. )

    Szoval a konkrét problémám előírnak egyes álláshírdetésekben olyan tapasztalatokat, jelemzően ezek a 3-4 betűs rövidítésekkel jellemezhetőek, amelyek egy részének elsajátítása max 1-2 nap, de soha nem több, mint 2 hét. Példa, informatikából SVN verziókövető rendszer használata (1 nap se.), XML ismeret (pár nap alatt elsajátítható), stb.

    Szoval előírják ezeket, de fel sem tételezik, hogy te ezeket meg tudod tanulni önállóan. Úgy tűnik nekem, hogy bizonyos területekre specializált kódoló biorobotokat keresnek, értelmes önálló emberek helyett. És ezt nagyon sok magyarországi hirdetésben látom.

    Persze lehet mondani, hogy fesd magad az önéletrajzban, ahogy szinte mindeki teszi, de én nem szeretném. Ha viszont nem teszem, akkor a keresőmotorok ki sem dobják a cv-met, egy olyan állásnál, amit pedig kisújból kiráz az ember.

    Röviden nem azt nézik, hogy az ember mire lehet képes, hanem hogy miről van papírja tapasztalata, így nem biztos, hogy egy tehetséges de kevésbé tapasztalat ember egyáltlaán kitűnik a 80% nyi átlagos népek közül.

  24. jobangel
    mondta:

    @Csipetke Léna: A hobbi jó dolog, én is szeretem javasolni, hogy írja minden jelölt a CV-jébe. Nem szabad túlzásba esni a jelentőségével kapcsolatban, de azért pár általánosság leszűrhető belőle. A sport a jó teljesítményre való igényre utalhat, a kreatív hobbik türelemre és szépérzékre utalhatnak, néhány esetben akár a kapcsolatrendszerre is (vadászat, golf stb.). De leginkább azért szeretem, mert ebben biztos különbözik a jelölt a többitől, míg szakmailag lehet teljesen hasonló. Így jön ki, hogy a CV-t olvasó fejében a hegedűs, a harcművész, a bűvész stb. jelzővel futnak az egyes jelöltek. De csak ha van infója hozzá…

  25. @Csipetke Léna: sport fontos, kondíciót ad. kondíció fontos, mert többet bír az ember. hobbi pedig fontos, mert segít kialakítani egy képet a pályázóról. nem kell túlzásba vinni, sőt bizonyos dolgokat (családi állapot) nem feltétlenül kell erőltetni.

    hobbik megint lehetnek fontosak: cégnek tudás, elhivatottság, szociális faktor hármas általában az érdekes, a hobbi pedig utóbbi kettőre bizonyíték. arról nem is beszélve, hogy bizonyos munkahelyekre a csapatba vesznek fel munkaerőt, fontos, hogy az klikkeljen a többiekkel.

    saját sztori: ismerőssel beszélgetünk. egy ideje kint van Németországban, pasija dolgozik, ő eléggé menő diploma ellenére nem talált munkát már egy ideje.
    „-CVd van?”
    „-Persze.”
    „-Némettel (anyanyelvivel) átnézetted?”
    „-Nem, miért nézetném?”
    Hááát…

  26. Csipetke Léna
    mondta:

    azert erdekes, hogy mennyire legyen benne a maganelet. persze a csaladiallapot, meg gyereket szeretnek es trsai nem kell, de en pl a hobbii reszre lennek kivancsi. nekem pl benne van, hogy sportolok, zarojelben, hogy mit) de emlekszem anno az interjuztato kevesnek talalta, mert o szivesen beszelgetne arrol, hogy miket szeretek a szabadidomben csinalni. az interju amugy sikerult, csak furcsalottam, hogy neki ez mennyire fontos.

  27. Madamrekamé
    mondta:

    érdekes

  28. doggfather
    mondta:

    az első meg a harmadik a legjobb. 😀