Nem tudott beilleszkedni, próbaidőben elküldték

Nem tudott beilleszkedni, próbaidőben elküldték

Ez a helyzet talán még a folyamatos álláskeresésnél is lélekrombolóbb. Kivédeni nagyon nehéz, mert általában ez a munkáltató hibája. Bizonyám. A félrement kiválasztások egyik mutatója, hogy hány ember lett elküldve vagy távozott próbaidőben. Az egyik legbeszédesebb mutatószám a toborzók munkájának mérésére.

Először is, ha valaki nem tud beilleszkedni, mert általában képtelen rá, az már látszana az állásinterjún. Továbbmenve, milyen csapat az, ahová nem tud beilleszkedni egy olyan ember, akit gondosan, szakmai alapokon kiválasztottak egy adott feladatra? Annyira homogének, hogy aki kicsit is más (fiatalabb, öregebb, házas, nem házas, gyerekes, nem gyerekes), az már nem kerülhet be? Sőt, lehet, hogy csak attól „kicsit más”, hogy újonnan érkezett, ez minden bűne? Ez farkasfalka, nem csapat, bár a kétes értékű csapatépítő tréningeken nagyon jó csapatnak mutatkoznak – még akár egy jó szervezetfejlesztő szakembert is megtéveszthetnek, így sokszor a vezető sem jön rá, hogy baj van. És persze HR-es feladat egészséges lelkületű csapatot szervezni…

Emellett nagyon ritka a beilleszkedésre képtelen ember. Akik viszont azok, általában tudják magukról, és olyan munkákat találnak, ahol egyedül működhetnek jól, és egyébként jó munkavállalók. Pl. sofőrök, futárok, hiperpénztárosok, otthonról dolgozók, könyvelők, tervrajzokat készítők, online marketingesek, teszterek stb.  Ezek az emberek kifejezetten NEM emberi társadalomba nem illeszthető pszichopaták, sokkal inkább valamilyen szorongásos probléma miatt képtelenek a beilleszkedésre. Egy befogadó csapat akár segíthet is ezen, de nem szokott befogadó csapattal találkozni ilyen ember :/

Az ilyen veszélyt hordozó állásokat álláskeresőként úgy lehet felismerni, hogy jól kérdezünk állásinterjún, éberek vagyunk, amikor először megjelenünk a cégnél. Körülnézünk, figyeljük az arcokat, a hangulatot, a berendezést stb. Az interjúztatótól kérdezünk az elvárásokról, a csapat összetételéről, a betanítás folyamatáról. Szokott látszani, ha nem megy egy rendes válasz megfogalmazása a „mit várnak” kérdésre.

Vigyázat, előfordulhat, hogy nem fogalmatlanok, hanem csak új a helyzet számukra is. Akkor sem megy a konkrét válasz erre a kérdésre, ha új szakterület nyílik a cégen belül, amire azelőtt nem volt szakember.

Ekkor két út van: vagy seniorként lép fel az álláskereső az interjún, és kideríti, tudja-e úgy csinálni a munkát, ahogy ő a saját szakmai tudása alapján jónak gondolja, vagy pedig nem vállalja el az állást. Az első esetben arról kell meggyőződni, hogy engedni fogják, hogy a saját szakmai meglátásai szerint vigye az ügyeket, és fel kell készülni a belső ellenállásra. Ilyenkor nem a beilleszkedés a kérdés, hanem az, hogy tudja-e hozni majd az eredményeket egy ellenálló környezetben – vezetői támogatás nélkül nem fogja tudni, akkor ő lesz az, aki „szétveri” a jól működő céget (farkasfalkát), ezért a vezetőket a veteránok meggyőzik arról, hogy az új ember kárt okoz. Miközben „csak” személyes érdekeket sért az intézkedése. Beilleszkedésről ilyenkor már szó sincs. (Tipikus esete ez az újonnan érkezett HR vagy operatív vezetőnek)

Fontos tanulság, hogy egy új szakterület nyitásakor, ami azelőtt még nem volt a cégnél, kezdőként nem szabad belelkesülni, és elvállalni, mert az bukás lesz. Neked nincs munkatapasztalatod, nekik meg nincs tapasztalatuk arra vonatkozóan, hogy jó-e amit csinálsz. Mert lehet, hogy jó, de az első eredmény akkor is csak fél év múlva látszik, sőt lehet, hogy az elején nagyobb káosz lesz, mint azelőtt volt.

Légy óvatos, ha a csapatra vonatkozó kérdésre válaszul nem a csapatról beszélnek, hanem arról, hogy milyen rendezvények, események vannak, amikor a csapat együtt szórakozik – de ez nem a napi munkáról szól! Rossz a válasz: „jó a hangulat, járunk együtt sörözni, vannak közös CSR eseményeink”, ha emellett nem hangzik el, hogy közös célok vannak megfogalmazva, mindenkinek érdeke, hogy a többiek sikeresek legyenek, jól boldoguljanak együtt, nincs rivalizálás. Igen, itt rá lehet kérdezni akár a bónuszokra is, és persze a betanítás módjára.

Ha már megtörtént a baj, és bekerültél egy helyre, ahol se támogató légkör, se barátságos emberek nem fogadnak, akkor még tehetsz egy próbát: menj a HR-eshez (ha van), vagy a vezetődhöz, és mondd el, hogy konkrétan miben kérnéd a támogatását. A HR-es a szociális beilleszkedésben tud segíteni talán, a vezetőd abban, hogy a konkrét szakmai javaslataidat támogatja – vagy abban, hogy a szükséges tudást, amit a betanítással meg kellene kapnod, biztosan meg is kapd. Ha úgy érzed, hogy direkt nem adnak át dolgokat, mert féltik tőled a saját pozíciójukat, akkor is irány a vezető. De nem panaszkodni kell, hanem a hiányzó információkat megkérdezni tőle. Talán segít a helyzeten, de még mindig érdemes azon elgondolkodnod, akarsz-e mindennap küzdeni azért, hogy a szekerét told olyan társaságnak, ahol nem támogatnak, nem vár rád szakmai fejlődés.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. vorosduma
    mondta:

    @vorosduma: ja, allami munkahelyrol beszelunk, ahol a “feladathorcsog” vezetoje 5 evre van a nyugdijtol. Szeretne ezt az idoszakot esemenytelenul lezavarni, aminek zaloga a problemak szonyeg ala soprese. Szoval semmi olyat nem akar tenni, ami a sajat poziciojat es ezzel egyutt a varhato szep osszegu nyugdijat veszelyezteti.

  2. vorosduma
    mondta:

    @HellsAngel: a munkahelyemen a penzugyi osztalyon ez volt evekig. A vezetoseg tudta, hogy baj van, megsem tettek semmit, mert a “kulcsember” (aki minden uj delikvenst, aki nem ugy ugralt, ahogyan o futyult, kiutalt) tipikus “feladathorcsog” volt. Azaz voltak olyan feladatok, amiket csak o tudott megoldani. Legalabbis a vezetoseg azt hitte. Egeszen addig, amig vegul o is felmondott, es a vezetoseg vegre ra volt kenyszeritve, hogy kisse rugalmasabban alljon a megkovesedett rendszer valtoztatasahoz.

  3. Visceroid
    mondta:

    Ez is mekkora hülyeség már. Ez itt Hungarisztán, itt mindenki legszívesebben elvágná a másik torkát, milyen „csapatmunkáról” beszélünk?

  4. HellsAngel
    mondta:

    Szamomra ez a tortenet azert meglepo, mert nem tul okos viselkedes, ugy ertem, ha gyakran forognak az emberek es nyilt az agresszio, akkor azert harom mukodo agysejt hasznalataval lehet latni, hogy baj van. A racionalis elasasa az uj csoporttagnak ugy nez ki, hogy eppen annyira akadalyozzak, hogy se ertelmesen dolgozni, se fejlodni ne tudjon, es eppen annyira „etetik”, hogy ki ne rugjak. Igy lehet tippelni, kit epitenek le legkozelebb es a „segitsegert” meg halas is lehet az uj ember. A regieknek meg egyre biztosabb lesz a helyuk. Kivulrol nezve minden szepnek tunik. Mire valakinek feltunik a minta, evek fognak eltelni.

    A „ha harom masik emberrel kartyazol, es nem tudod kitalalni az elso tiz percben, ki a balek, akkor menj haza, mert valoszinuleg te vagy az” elvet kovetve szerintem a belso csoportvaltas lehet a megoldas, erre tobb mukodo peldat is lattam, probaidoben, pedig kemenyen nekiestek az uj embernek. A HR tamogato volt, egyreszt a csodateszteken atment az arc, masreszt ok tudtak, mennyi penzuk es energiajuk van benne, harmadreszt volt annyi rutinjuk az erintetteknek a keresgelesben, hogy kapun belul tudtak maguknak szerezni egy uj allast a probaido letelte elott. Arra en nem lattam peldat, hogy valaki egy rossz legkorben forditani tudott volna.

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel:
    „Talán segít a helyzeten, de még mindig érdemes azon elgondolkodnod, akarsz-e mindennap küzdeni azért, hogy a szekerét told olyan társaságnak, ahol nem támogatnak, nem vár rád szakmai fejlődés.”
    Akár ott is hagyhatod őket. „és akkor nem állása lesz emberünknek, hanem igaza. Mi kell neki jobban?” (jobangel.blog.hu/2019/04/23/a_kudarctures_titka_az_allaskeresesben#c37101866)

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: „A farkasfalkán egyébként cégen belül lehet segíteni, vezetői és/vagy HR-es vonalról: olyan helyzetet kell teremteni, hogy az új csapattagot érdekében álljon befogadni a többieknek.”
    Ez az elmélet. A gyakorlatban megfelelően pszichopata csapattagok képesek összefogni a „betolakodó” ellen, még akár a saját prémiumuk árán is és adott idő elteltével azt mondják: ők ugyan segítették az új embert, de az illető láthatólag képtelen volt felnőni a feladathoz, tehát igenis ki kell rúgni. Ha vezető van, ezt akár észre is veheti, de mit tehet? Ha meg főnök vagy kápó van, akkor valószínűleg észre sem veszi.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Meridian74: „lasszóval fogdossák az ukránokat is,”
    A mongolok meg már el is menekültek innen.

  8. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: értékesítőknél még rátesz néha a munkáltató egy lapáttal. Amikor pl. olyan a szervezet, hogy különböző gyártók azonos termékeire specializált kereskedők ugyanannál az ügyfélnél ugyanazon a projekten pörögnek, és még az irodai fiókot is zárják, mert bizony anélkül akár kikutatnák egymásét. Vagy biztosítási brókerek, akik megszerzik egymás listáit, és felkeresik az ügyfeleket. Vagy, amikor az a szabály, hogy ha vki 3 hónapja nem mutat a CRM-ben aktivitást az adott ügyfélnél, az ügyfél szabad préda lesz a többi kereskedőnek. Sajnos a jól mérhetőség sérülékenységet is jelent.

  9. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: Az ilyen farkasfalka mentalitás szerintem nem a jól mérhető értékesítőknél jelentkezik, hanem inkább a tipikus SSC helyeken: könyvelés, HR adminisztráció, IT támogatás.

    @Meridian74: A pénztáros kap alapbért, amihez hozzájön a műszakpótlék és a túlórapénz. Lehet, hogy ebben a 240-ben az alapbér és a leglazább beosztás pótlékja van benne, ennél kicsit magasabb, ha sok túlórát vállal. A másik kedvencem a BKV hirdetése, menj hozzájuk, mert az átlagos fizetés 500 ezer, de az apróbetűs rész alapján a pályakezdők alapfizetése 250 ezer…

  10. jobangel
    mondta:

    @Meridian74: Hát meg bruttó 240-nel azért nem megy messzire. Akkor már hiperpénztár helyett inkább bejárónőnek megy, az nettó 1500 óránként…

  11. Meridian74
    mondta:

    @Egyallampolgar: Milyen munkaerőhiány? 10-ből egyszer jeleznek vissza, az neked munkaerőhiány?
    Ja, lehet, hogy tróger munkára trógerhiány van, és lasszóval fogdossák az ukránokat is, és ha a delikvensnek szoftvert is kell használnia akkor azt ukrán honosítják is akár…(saját szememmel látom nap mint nap)

    A másik dolog meg: nap mint nap a reggelimet egy sarki kis TESCOban veszem meg… ki van a pénztár mellé rakva, na, hogy is írták?… izé, valahogy így: az elérhető legalacsonyabb juttatás bruttó 240ezer. Meg „Jó dolgok várnak rád”… aha. persze. Ha ezt így külön kiírták, mert eleve lehet sejteni az masszív szopást. Meg mi az, hogy az „_elérhető minimum_ kereset”? Miért nem az elérhető kereset van kiírva? Mondjuk akár 500bruttót is kaphatsz lelkes trógerolásért? Hmm?

  12. várrom a magyar igazság
    mondta:

    A beilleszkedes nem feltétlen az új ember hibája. Én is dolgoztam olyan helyen, ahol a másik 4 ember dohányzott. Kihagytak minden megbeszélésesből, csak mert ők már megbeszélték cigiszünet alatt. Ápolatlanok is voltak.

  13. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Sajnos nagyon nem ritka az ilyen 🙁 Megsütheti a sok coach meg tanácsadó a beilleszkedési tanácsadási tudását, ha a csapat ilyen. Akkor tud ilyen tanácsadás hatékony lenni, ha a beilleszkedés akadálya az új csapattag szorongása, és erre lehet feloldást találni. De az általában nem léleksimogatás, hanem egy nagyon konkrét dolog. Pl. diagnosztizált szorongásos személyiségzavarosnak találtunk beszerzői állást. A nagy megfelelési kényszerével együttjárt, hogy mindent hatszor ellenőrzött, hogy biztos jó legyen, jött is a kritika 1 hónapon belül, hogy lassan dolgozik, nem lesz ez így jó. Még jobban szorongott, de már kapkodott is. Jött az újabb kritika, nem lesz ez így jó, és már elkezdték kivetni maguk közül. Ekkor jött hozzám újra, hogy segítsek másik állást találni. Nem másik állás lett, mert szerencsére sok év logisztikai tapasztalattal szakmai megoldást találtam: kielemeztük a feladatait, mindenre csináltunk egy checklistet, megígértettem vele, hogy végigellenőrzi egyszer, végigpipálgatja papíron, és utána küldi kifelé, ahogy kell. Bejött, ott van 2 éve. A csapatnak meg megmondta, hogy az elején problémái voltak, bocsi, igyekszik nagyon. De ott egyébként helyén volt a csapat, csak ő látszott balféknek, ezt lehetett helyretenni. A személyiségzavarral meg jár pszichiáterhez, de az alapvetően nem változtatható 🙁

    A farkasfalkán egyébként cégen belül lehet segíteni, vezetői és/vagy HR-es vonalról: olyan helyzetet kell teremteni, hogy az új csapattagot érdekében álljon befogadni a többieknek. Akár anyagi érdekében is. Pl. üzletkötők vagy más pénztermelő poziknál egyszerű, kell egy csapattarget és egy csapatbónusz. Ha nem fogadják be az új csapattagot, akkor az nem lesz ott, nem termel, és az ő targetjét is nekik kell kitermelni. Ha befogadják és segítik, akkor meg nagyobb lesz a bónusz. Ugyanígy megy ez projektnél, ha jól van megtervezve a hozzárendelt emberi erőforrás: az új csapattaggal együtt lehet hozni a határidőt, lesz bónusz, nélküle nem. Nem baj, ha nem szeretik egymást, nem járnak együtt sörözni, de profik akkor is tudjanak együtt dolgozni, ha egyébként utálják egymást.

  14. Paczalos
    mondta:

    Volt olyan munkahelyem, ahol a régi kollégák arra mentek, hogy kicsinálják az újakat, mind szakmailag, mind mentálisan. Szóval nem ritka az ilyen. Én személyesen másfél évig voltam kitéve az ilyen szituációnak, szerencsémre nem találtak rajtam fogást, különben végem. Két másik új kollégát viszont kikészítettek, az egyik elment magától, a másikat olyan helyzetbe hoztak (segítséget nem adtak neki, fals információkat adtak), hogy a munkája miatt egyszerűen elküldték. Szerencsére miután én eljöttem attól a cégtől, ez a farkasfalka fél éven belül szétesett.

  15. Online Távmunkás
    mondta:

    Érdekes, hogy említed a befogadó csapatot, én ilyennel Magyarországon még nem találkoztam. Vegyes összetételű csapatot már láttam, olyat is, ahol az unokát váró tapasztalt kolléga, a frissdiplomás szingli és az expat nagycsaládos együtt utál ki minden új csapattagot már évek óta…

  16. Egyallampolgar
    mondta:

    Tetszik ez a sok kérdés. Valóban nehéz elképzelni, de nézzük meg a másik oldalt is. A munkaerőhiányban olyanokat is felvesznek egy pozícióra aki talán már az interjún „határeset”. Kipróbálják egymást a felek, lehet kiderül nagyobb a baj egyik oldalon mint azt sejteni lehet. Ilyenkor jobb elbúcsúzni.