Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!

Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!

Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.

Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?

Honnan tudja, hogy az adott főnök „kevesebb” nála? Sok esetben csak feltételezés, néha viszont igazolható a gyanú: tényleg ez történt, ez is befolyásolhatta a döntést. Mikre nem jó a Linkedin, ugye? 🙂

Az viszont a racionálisan toporzékoló énem szerint elviselhetetlen, hogy cégek azért ne jussanak kiemelkedő képességű, tehetséges emberekhez, mert másban jó, másban tehetséges, rosszabb esetben valóban középszerű és/vagy ostoba emberek a saját pozíciójukat féltik. 3 oldalról lehet feloldani a problémát: a cég, a kiemelkedően tehetséges álláskereső nézőpontjából és a szorongó döntéshozó főnök szempontjából.

Céges nézőpontból

A cégnek az az érdeke, hogy tehetséges emberek dolgozzanak neki, és ezt a tehetséget ki is tudja aknázni. Érdemes tehát nem túlképzett embereket foglalkoztatni, vagy ha mégis azok, akkor úgy motiválni őket, hogy mégis elégedettek legyenek (pl. legyen elég pénzük egy olyan hobbira, amiben kiélhetik a tehetségüket). Egy ilyen szemlélet mellett a túlképzett, nem túl inspiráló munkát végző ember is jól és lelkesen fog dolgozni, mert megtalálja a számítását: a munkahelye, munkája által meg tudja teremteni a lehetőséget a tehetsége kibontakoztatására. Win-win. Ehhez persze meg kell követelni, hogy racionális és átlátható kritériumok alapján hozzák meg a döntést arról, ki lesz az új kolléga. A HR-től is, és bizony a szakmai vezetőktől is.

Álláskeresői stratégiák

Álláskeresőként érvelhetsz mindazzal, amit az előző bekezdésben taglaltam: hogy a cég jól jár veled, mert ugyan lehet, hogy túlképzettnek tűnsz, de téged az motivál, hogy…

Ha valóban félnek tőled, annak oka van. Az egyik oka az lehet, hogy nemcsak a tehetséget látja benned a szorongó vezető veszélyként, hanem az ambíciódat is. Mi? Hogy te sosem akartál vezető lenni? Téged az hajt, hogy minél többet tudj a szakmai finomságokról, részletekről? És ezt el is mondtad állásinterjún a szorongónak? El kell mondani.

Egy ilyen embert úgy lehet meggyőzni, ha elmondod őszintén, mit akarsz. Hogy te igenis szeretnél szakértői vonalon dolgozni, ambícióid között ilyenolyan szakmai vizsgák szerepelnek, és/vagy egyszer magad szeretnél egy olyan munkát végigvinni, amiben…  stb. Ezt már az önéletrajz, „karriercélok” rovatában el kell kezdeni! (Hogy hogyan írj jól „karriercélok” rovatot, arról itt írtam) Őszintén leírni, hogy mit szeretnél, és nem „hatékony csapatmunkában kamatoztatni tudásomat”, mert a lózungokkal csak erősíted a veszélyérzetét, és már állásinterjúra sem jutsz el.

A hiteles fellépés nehéz, de vannak még lehetőségeid az álláspontod megerősítésére: a referenciaszemélyeknek mondd el, hogy ezt akarod, és ők feltétlenül mondják el… A Linkedinen a megfelelő szakmai csoportokban ilyen témákban légy jelen. Állásinterjún mondd el, hogy az ő csapatában a te szaktudásoddal milyen sikereket érhet el a csapat, és éreztesd vele, hogy ez az ő sikere is lesz.

Folyt. Köv: Pár szó a pozícióját féltő, szorongó döntéshozókhoz

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. ==T==
    mondta:

    Egy cég nem hoz döntéseket, egy cégnek nincsenek érdekei.

    A tulajdonosnak vannak érdekei, a vezetésnek vannak érdekei (és ezek sokszor ellentétesek), az alkalmazottaknak is vannak érdekei.

    És igen, gyakori eset, hogy egy vezető/alvezető úgy szelektálja a beosztottait, hogy azok ne veszélyeztessék az ő egyéni karriercéjait.

  2. Névtelen
    mondta:

    @jobangel:
    Abból kell kiindulni, hogy ha buta a főnök, akkor nagy eséllyel nem tartja magát butának, tehát meg sem fordul a fejében, hogy a jelentkező okosabb nála. Ha meg okos, de a jelentkező még így is túltesz rajta, akkor meg kétlem, hogy ne venné fel.

    Az egész egy olyan helyzetet feltételez, ahol a főnök egy olyan buta ember, aki tudja, hogy buta, ugyanakkor erősen öntudatos. Na ezt nehéz elképzelni, hogy emellett tisztában legyen a korlátaival.

  3. jobangel
    mondta:

    @nagybalfasz: Ez bizony így van, de nem tudom lemérni, hány esetben jogos a feltételezés, hány esetben nem. Néha van igazság abban, amit a jelölt érez magáról és a leendő „hülye” főnökről (ezért írtam az előző cikket), néha az van, amit te is mondasz, túlértékelik magukat.

  4. Névtelen
    mondta:

    Szerintem az esetek 99%-ában téved az, aki azt gondolja, azért nem veszik fel, mert okosabb a főnöknél. Egyszerűen egy interjú során ezt nem lehet megállapítani, aki csípőből hülyének nézi a leendő főnökét, az nem valószínű, hogy okos ember.

    Ezen kívül eleve nem sok összefüggés van az emberek képességei és az önképük között, sok a buta, de magát okosnak tartó ember, és fordítva is.

  5. jobangel
    mondta:

    @maxval bircaman megbízott szerkesztő:ez elég nagy butaság. A cégek termelésből, szolgáltatásból élnek, amik döntések eredményei. Azaz csak döntésekkel és csak vezetőkkel nem lesz cég. Dolgoztam olyan cégben ahol a tulaj barátnője is vezető volt, alig volt igazi termelő ember. Egy kollégám jól megfogalmazta, milyen cég ez: „ezek csak cégest játszanak”.

  6. kilincs ami nincs
    mondta:

    @maxval bircaman megbízott szerkesztő: Így van, ahogy például egy cég ingatlanai, autói, sem a cég részei, mert azok sincsenek döntéshozó pozícióban.

  7. maxval bircaman megbízott szerkesztő
    mondta:

    @jobangel:

    A cég a vezetőket jelenti. Aki nincs döntéshozó pozícióban, az de facto NEM része a cégnek.

  8. Online Távmunkás
    mondta:

    @Bambano: Nem ennyire fekete-fehér a szakmai és a vezetői karrier. Talán éppen ezért vannak menedzsment-tréningek, hiszen jó esetben nem lesz mindenféle szakmai tapasztalat nélkül mindenkiből menedzser. Akit egyszerű beosztottnak vesznek fel, abból lehet később csoportvezető, majd a megfelelő képességek birtokában menedzser/osztályvezető stb.

    Egyes nagyobb multiknál van szakmai és vezetői karrierút, amelyek bizonyos pontokon átjárhatóak. Van egy ismerősöm, aki 50 fős, több országban dolgozó csapatának a menedzselése után egy kicsit nyugodtabb szakmai munkát akart, ezért cégen belül egy tanácsadó-tervező jellegű pozícióba került át sikeresen.

  9. Cica7
    mondta:

    @Hujber Tünde:
    :))
    Az ember nem akar éhen halni, és családja is van, akkor felelősséggel tartozik értük, nem a vezetői pozíciót fogja kergetni mindenáron.:((

  10. Hujber Tünde
    mondta:

    @Cica7: Én az ilyen helyzetekben (mit tegyen a HR-es azzal, aki vezetői pozi után beosztotti állásra pályázik) azt utálom a legjobban, hogy a HR-es, aki semmit sem tud az illetőről, az élethelyzetéről, mégis bele akar szólni, és jobban akarja tudni, hogy a pályázónak mi a jó…

    Tudom, a HR-esek azzal érvelnek, hogy egy volt főnök nem fog sokáig ott maradni beosztottnak. De a mai világban, amikor az egyes emberek jó, ha 2-3 évig dolgoznak ugyanannál a cégnél (elég csak megnézni bármely Linkedin profilt), miért kell ezen aggódni? Maga a HR-es sem marad ott tovább.

  11. jobangel
    mondta:

    @Cica7: Szívesen 🙂 Írj, most éppen nincs nagy sor…

  12. Cica7
    mondta:

    @jobangel:
    Köszönöm.:)
    Írok neked inkább priviben, mert már néha magam sem tudom, hogy milyen pozícióra milyen önéletrajzomat küldjem….:(((
    Több fajta van, valós és lebutított, letagadott végzettségek és hasonló ” finomságok „

  13. jobangel
    mondta:

    @Cica7: Ez mindig egyéni, de általánosságban és röviden: Önéletrajzban a vezetői tevékenységek helyett a napi operatív tevékenységeket írni az önéletrajzba. Állásinterjún tisztázni a motivációkat, szakmai terveket. Önéletrajzba konkrét fizetési igényt írni, mert akkor nem lesz az, hogy „biztos drága, be se hívjuk”.

  14. Cica7
    mondta:

    @jobangel:

    Ok, rendben.:)
    Mi a teendő, ha valaki volt a múltban vezető, és mondjuk sima beosztott pozícióra jelentkezik? Mit lehet tenni a HR-esek szerint a hullámzó pozíciókkal, szerintük egyszer fent, egyszer lent nem jó dolog…:(

  15. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Nem. Megmondtam neki, hogy nézze meg a CV-m „képzettségek” rovatát. Most sem rövid, de azt szeretném bővíteni, most éppen pont x bizonyítványra gyúrok, úgy, hogy ilyenolyan kurzust végzek, stb. Ha vezető akartam volna lenni az elmúlt 10-15 évben, lett volna rá alkalmam, itt meg ott, kérdezze ezt meg azt a referenciaszemélyt, miért nem lettem vezető. Elfogadta, és nem vertem át. Cserébe fizetett 2-3 vizsgámat a cég 🙂

  16. Bambano
    mondta:

    @jobangel: megmondtad neki, hogy kihasználhat?

  17. jobangel
    mondta:

    @DFK: Igen, sok kisstílű embert láttam, aki ezt gondolta, ez igaz. Viszont engem ilyenek is felvettek, dolgoztunk is együtt sikeresen és jól, mert tudtam úgy kommunikálni, hogy nem a veszélyt, hanem a siker lehetőségét látták, ezt pedig a posztbeli módszerekkel értem el. Álláskeresőként ez a cél, más kérdés, hogy ilyenekkel együttműködni sem egyszerű, de némi rutinnal megy 🙂

  18. ♔bаtyu♔
    mondta:

    @DFK: Ez pontosan így van, én is ismertem olyan vezetőt, aki pontosan tudta kiket kell felvennie, hiszen nekem mondta el az indokait. Haláláig vezető is maradt annál a cégnél. Amúgy sikeres vezető volt, tehát a történetben az is igaz, hogy a helyén „ő” volt a cég.

  19. Cica7
    mondta:

    @DFK:
    Valahogy az az érzésem, hogy az önállóan dolgozni tudó szakemberek néha még a hr válogatásig sem jutnak el.
    Igen, mert tudja a hr-es, hogy a menedzsment felé milyen típusú embereket kell válogatni….:(( ( mondjuk nem árt, ha engedelmes, és nincsenek ötletei….)

  20. @jobangel: De, a legtöbb vezető azt gondolja, hogy ők a cég. A beosztottak nem számítanak. És igen, nem szívesen vesznek fel olyat, akiben benne van a potenciál, hogy képes feljebb lépni, aki kézivezérlés nélkül is el tudja látni a feladatát.

  21. maxval bircaman megbízott szerkesztő
    mondta:

    @Hujber Tünde:

    Nem, csak tényeket írok le.

  22. Hujber Tünde
    mondta:

    @maxval bircaman megbízott szerkesztő: Ugye amikor ilyeneket írsz, hogy „a menedzsment a cég”, akkor csak szándékosan provokálsz, majd hátradőlve várod a hatást? 🙂

  23. jobangel
    mondta:

    @maxval bircaman megbízott szerkesztő: ez komoly tévedés… az önvédelemig oké, de ez nem a kisebbségi komplexustól szenvedő vezetők feltétlen megtartását jelenti. A cég pedig nemcsak a vezetőket jelenti, hanem az összes alkalmazottat és azok összes tevékenységét. Jó cégben minden pozira a megfelelő embert ültetik, és a pozícióféltés nem lehet indok egy jelölt elutasítására. Sőt, láttam már olyat is, h a cég egyik résztulajdonosát rúgták ki az igazgatói székből, alkalmatlanság okán. Tulaj lehetett továbbra is, de találtak nála jobbat kívülről a munkára.

  24. maxval bircaman megbízott szerkesztő
    mondta:

    Minden cég elsőrendű érdeke az önvédelem, azaz az ott dolgozó vezetők tartsák meg helyüket, hiszen ŐK a cég. Ezért teljesen természetesen, hogy egyetlen főnök sem fogja felvenni azt, aki veszélyezteti pozícióját.

  25. Bambano
    mondta:

    a cégekre gyakran az jellemző, hogy a cég itt van, az érdekeit meg valahol világvégén képviselnék. ha tudnák.
    így hiába más a cég érdeke mondjuk az amszterdami központban, ha itt Pesten hoznak döntést.

    a beosztotti oldalhoz meg annyit: a főnöknek más a dolga, mint a beosztottnak. a beosztott adott szakmában dolgozik, a főnök meg manager szakmában dolgozik. hacsak nincs a jelöltnek jelentős manageri múltja, akkor nem csereszabatosak, tehát elvileg nem kellene félni tőle. ha meg van, akkor meg fentebb kell dönteni a jelöltről.