Ők döntenek a sorsomról?!

Ők döntenek a sorsomról?!

Ezt az indulatos, mérges kérdést ezerszer hallom álláskeresőktől. Érdemes róla beszélni, mert sok baj forrása.

A kérdés legtöbbször azért merül fel, mert az álláskereső találkozott egy fiatal, általában huszonéves HR-es lánykával, és az interjú nem sikerült, az állást nem kapta meg.

Az első, ami nekem ilyenkor feltűnik, hogy az álláskereső az interjúztató személyét támadja. Hogy fiatal, hogy „buta liba”. Nos, cáfolhatnám itt ezeket a sirámokat (mert bocs, de ez csak az) azzal, hogy milyen képzettség, tudás, érzék kell a HR-es területhez stb., de nem teszem. Védje a mundérja becsületét, akinek ez a dolga 🙂

De teszek mást, mégpedig a te szempontjaidat figyelembe véve, kedves álláskereső.

Szögezzük le, hogy a te célod állást találni. Pont.

– Tehát neked legyen tökmindegy, hogy ki az interjúztató! Férfi, nő, fiatal, öreg, bantu néger, vagy albínó, nem dolgod minősíteni. „Csak” meggyőznöd kell, hogy te vagy a legjobb az állásra.

– Ha az illető valóban csak egy „HR-cica”, egyszerű a dolgod, egyszer továbbjutsz nála, többet nem is látod, még akkor sem, ha megkaptad az állást.

– Ha gyanúsan sok „HR-cica” interjúja után nem találsz állást, benned a hiba, tetszik vagy sem. Érzik rajtad azt az indulatot, ami miatt nem téged választanak.

– Lehet kifogásolni, hogy nem is a szakmai tudásod alapján ítélnek meg, és emiatt igazságtalannak érzed a döntésüket, de hiába. Az ő dolguk nem a szakmai minősítésed, hanem az emberi. Különben is logikátlan elvárni a szakmai értékelést, mert az önéletrajzodban leírt szakmai háttered alapján akár jó is lehetsz az állásra. Ezért hívtak interjúra. De ha egy vadidegen embert, akivel 5 perce fogtál kezet, már gyűlölsz a kora, neme, esetleges tapasztalatlansága miatt, vagy mert más a szakmája, mint neked, máshoz ért, az látszik is, és nem is szimpatikus. Aki nem találja meg a hangot bárkivel azonnal, az valószínűleg nem lesz jó kolléga. Ha van másik jelentkező, akkor máris vesztett.

Összefoglalva: neked nem kell szeretned az interjúztató „HR-es” lánykát. Ismétlem, bőven elég, ha meggyőzöd az alkalmasságodról. Gondold végig, ezt hogy érheted el, ill. tőlem is kaptál már néhány tippet itt.

És mielőtt végképp kiakadsz jelen poszton, emlékeztetnélek, hogy a megalázó helyzetek létét sem tagadom, kezelésükről itt olvashatsz. Megjegyezném azonban, hogy a megalázó helyzeteket többnyire nem fiatal HR-es lánykák teremtik. Saját tapasztalatom szerint az 50 év körüli nők, illetve a 30 körüli férfi interjúztatók ilyenek. De minden helyzetet kezelni kell. Lehetőleg úgy, hogy abból állásajánlat legyen 😉

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük