Öngyilkos cégek: Náluk mindenki csinál mindent

Öngyilkos cégek: Náluk mindenki csinál mindent

A szakemberhiányról nem győzünk cikkezni, már a csapból is folyik, a jó megoldást sokan abban látják, hogy többet kell fizetni – ez egy fontos előrelépés, enélkül nem is lehet haladni, de csak ettől még nem lesz több szakember az országban. Mivel egy szakember „előállítása” kb. 2 évtized, ez most gyorsan nem fogja megoldani a bajunkat (de a hosszútávú stratégia részeként ezt is csinálni kell).

És akkor most jön a lényeg, mit lehet csinálni gyorsan, hogy jobb legyen? Nem szabad pazarolni a meglévő szakértelmet!

Újra kell tervezni a munkaköröket, megszüntetni a szakértelem pazarlását. Jönnek vissza állásinterjúról jelöltkéim és azt panaszolják, hogy hát a munka jórésze nem szakmai, elhangzott az egyik, nálam red flag-nek minősített mondat: „nálunk mindenki csinál mindent”. Álláskeresőim jól kérdeztek, és ezt a választ kapták. Főleg kis létszámú cégek nagy hibája ez (Nagyon részletesen itt is értekeztem a problémáról).

A szakértelem kincs

Amikor pl. egy bolthálózat eladóitól elvárják a gépészeti vagy kertészeti stb. ismereteket, majd panaszkodnak, hogy alig találnak embert, majd tovább panaszkodnak, hogy azok az emberek is elmennek, akkor képzeletben be kell állni a pult mögé. És azt látjuk, hogy a gépészethez értő eladó nemcsak tanácsot ad a bizonytalan vásárlónak, vagy szakértelme révén gyorsan és hatékonyan szolgálja ki a tájékozott vásárlót, de raktárkészletet kezel, számlát adminisztrál, lefűz, pecsétel, nyilvántart, szolgálja A Szoftvert, ami elvileg az ő munkájának gyorsítására lett bevezetve. Így lesz a szakértői munkájának kétszerese az a munka, amit bárki más is el tudna végezni. És persze vannak még hárman-négyen-tizen ugyanilyen pozícióban, és még keresnek 2-5 embert ugyanerre a „munkakörre” – már ha a „mindent IS csinálni kell” munkakörnek tekinthető. Miközben azt látjuk, hogy a 10 szakember elég lenne, ha ezt a sok sallangot levennék a vállukról. Könnyebb-e találni adminisztrálni hajlandó embert, mint középfokú gépész végzettségűt adminisztrációs hajlandósággal? Lehet, hogy egy részmunkaidős is megoldja az adminisztrációt 4-6 órában? És persze részmunkaidőre igen nagy az igény az álláskeresők közt. Akkor miért nem szervezik át a munkaköröket? Hát mert már 20 éve… Meg „így alakult”… HR-es meg nem kell… (Ilyen helyekre egy kiszervezett, freelancer HR-es is elég valóban, de az sincs. Sőt, egy HR témában olvasottabb vezető is elég lenne, az meg aztán végképp nincs)

Mit tehet a munkavállaló?

Elmondja végre a főnökének, mivel is tölti a napjait. Hogy számlát állítgat a 10-15 éve bevezetett, azóta épp csak a törvényi változásokat lekövető szoftverben, amit már rég upgradelni kellett volna – vagy akár lecserélni modernebbre. Hogy ideje nagyrészét nem szakmai munkával tölti, hogy a rosszul szervezett munkából kijövő problémákat kezelgeti.

Mit tehetnek a cégek?

Megszünteti a szakértelem-pazarlást. Pl. irodai pozíciókban is… A multik jórésze már adminisztrációs csoportokat szervezett (HUB, SSC, ki hogy hívja) annak érdekében, hogy a szakmabeliek kizárólag szakmájuknak megfelelő munkát végezzenek. Ha ez jól van megszervezve, akkor nincs pazarlás. Vannak erre is nagyon jó példák, és persze horrorsztorik is. Tipikus hiba, és az átszervezés csődje, amikor az adminisztrációs csapat jóváhagyói szerepkörben lép fel, és a szakember szolgálja ki információval az adminisztrációt. Esetleg az adminisztráció által elkövetett hibákat javítgatja az ügyfélnél…

Nagyobb cégeknél a szakértelem-pazarlást máshol is meg lehet fogni: gyárak, hipermarketek kékgallérosai között rendre találhatunk hiányszakmás diplomást, akinek valamiért régebben az volt a megoldás, hogy beült egy pénztárba, bevállalt dobozpakolást. Őket is érdemes lenne felkutatni, mert bár nem könnyű raktárost vagy pénztárost találni, de oda egy kisebb betanítás után mégiscsak gyorsabban találunk valakit, és kompromisszumot kötni is könnyebb (részmunkaidő, megosztott munkakör – ez utóbbi egy jó dolog az „új”, 2012-es Mt-ben.) Tessenek elindítani a kincskeresést!

A túlterhelés is károkat okoz

Ha nem csinálják meg a szakmai és nemszakmai munka szétválasztását, hanem „lejjebbadják”, és felvesznek gyengébb szakmaiságú embereket, azzal azt lehet elérni, hogy inkább a jobb szakemberhez fordulnak az ügyfelek, azaz minél jobb valaki a szakmájában, annál leterheltebb lesz. Tehát el fog menni a cégtől, hogy szabaduljon ebből. Ezért is van az, hogy úgy érezzük, mindig a legjobbak mennek el (másfelől ugye a munkaerőpiacon is ők a legkelendőbbek). Ezért, ha a nemszakmai munkát levettük a szakembereinkről, érdemes a szakmai munkák összetettsége alapján kialakítani a pozíciókat. Már látom is, ahogy az átlagos kkv vezetője kiakad: átszervezés, mi? Hát van nekem erre időm? Legyen. Muszáj lesz, különben nem lesz ember.

Fejlődési lehetőséget is kínálj!

A fentiek rövidtávú, esetleg középtávú megoldások, mert rejtenek egy nagy veszélyt, amivel megintcsak munkavállalót lehet veszíteni: a skatulyázást. Nem biztos, hogy akár a kezdő szakembereink is bele akarnak ragadni a szerepbe, amibe így kerültek, tehát találjunk fejlődési lehetőségeket embernek és cégnek egyaránt. Értelmet nyer a lenézett lózung, a küldetés meg a vízió. Azaz a cég jövőjén is el kell kezdeni gondolkodni. Kedves cégtulajdonos, cégvezető! Hol látod a céged 5 év múlva? Hogyan fog odajutni, fejlődni a cég? Ehhez a meglévő embereid szakmai fejlesztése is kell, ez egyértelmű. El tudod ezt mondani állásinterjún is a jelölteknek? És lám, máris tudsz nekik fejlődést ígérni, még akkor is, ha a hierarchia lapos marad. A skatulyázás veszélyét már a legelején kikerülöd ezzel. Ha ezt meg is tudod mutatni egy leendő vagy egy régóta ottlévő, de már menni készülő munkavállalónak, akkor nyert ügyed lehet. A leendő téged választ, az ottlévő mégsem megy, ha van miért maradni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: Ha valakivel eszmét cserélek, és szembesülök a véleményével, amely tételesen felsorolt állításokat tartalmaz, akkor
    Vagy magam is próbálom tételesen cáfolni az állításait
    Vagy belátom, hogy az illetőnek igaza van és ezt közlöm is vele.
    Vagy szőnyeg alá seprem a problémát, nem fejezem be a vitát, hanem drasztikusan témát váltok.

  2. NagyPeter64
    mondta:

    Elnézést, tényleg máshol olvastam a százalékot. (rejtett álláspiac)
    Elvileg nem lenne gond ismerni a méretet, végül is mindenki bekerül a nyilvántartásba, akárhonnan is jött. Azzal nem értek egyet, hogy mire jó figyelmen kívül hagyni az egyes toborzási módszerek valódi méretét és hatékonyságát.

  3. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Nem érzem, hogy összefüggene ez a túlórázással, sőt szerintem épp az a gyakoribb, hogy épp a túlspecializálódás miatt végül egy-egy emberre zúdul egyetlen projekten belül minden. Mert van mondjuk 2 ember a projektre, nincs a projektek között átfedés, így mikor az egyik felmond, nincs ki besegítsen a másik projektből.

    Az alkalmazottnak egyébként azért is jobb, ha több dologra rálát, mert a későbbi munkahely váltása is egyszerűbb lesz, mint ha túlspecializálódik.

  4. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ami érdekes, hogy a MÁV, GYSEV, BKV, Volán, Posta és a többi állami vállalat évtizedekig alig hirdetett nyilvánosan állásokat, amit igen, azokat is elrejtve. Aztán pár éve elkezdtek nyilvánosan toborozni. Gyanús, hogy amíg haveri alapon bőven volt elég munkaerő, addig a nyilvános álláshirdetés legfeljebb alibi volt.

  5. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Igen, csak amit leírsz, az épp az adminisztratív oldala, te meg arról írsz, hogy ne szorítsák adminisztratív szerepbe a HR-t.

  6. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Ebből lesznek a napi 14 órát, 7-8 projekten dolgozó emberkék. Lehet, hogy a cégnek ez jó, de az alkalmazottnak is?

  7. jobangel
    mondta:

    @NagyPeter64: Én nem becsültem 80%-ra a láthatatlan állások számát… Mivel láthatalan, nem is nagyon lehet megbecsülni, akár 80% is lehet, de akár 10 is. Az ismerősök álláshoz juttatása és a szakmai kiválasztás között lehet átfedés, nem minden ismerős hülye, csakmert ismerős 🙂 Tehát, ha szakember (elsősorban) és ismerős (másodsorban), akkor érthető, ha őt választják. Ha csak ismerős, és nem szakember, akkor a cég előbb-utóbb bezár. Szóval nem feladat az ismerősök álláshozjuttatása, a feladat az, hogy a cégnél lévő munkákat olyan ember végezze el, aki megfelelő minőségben képes rá.

  8. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: A vidámság egészséges 🙂 A szakma meg csak olyan, hogy kapacitásszámítások, KPI-ok, bérköltségek, képzések megtérülése és egyéb dolgok matekalapon működnek. A HR nem egyenlő a toborzással.

  9. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ezen a 70-80%-ban matek alapon dolgon jó nagyot röhögtem 🙂

  10. Zabalint
    mondta:

    Hogy a témához is szóljak:
    Teljesen logikus, hogy kisebb cégnél egy alkalmazott több dolgot csinál, míg multinál jobban specializálódik. Alkalmazotti szemszögből mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya. És itt most nem arra kell gondolni, hogy ugyanazon ember viszi a könyvelést, takarít, szereli az elromlott számítógépeket, miközben a cég személyes futárjaként csomagokat hord ide-oda. Hanem hogy pl. egy néhány fős csapatban, amely több projektet, alprojektet visz, mekkora az átfedés, mindenki dolgozik mindegyiken kicsit, vagy szigorú határok vannak. Mert kis cégnél utóbbi esetben egyetlen alkalmazott felmondása komoly problémákat fog okozni, míg az alkalmazottak sem biztos hogy örülnek, ha túl egysíkú a munkájuk.

  11. HellsAngel
    mondta:

    @NagyPeter64: Szerintem ez azert egy cinikus hozzallas. Egy tavoli pelda: a 80-as evek Hollywoodjaban szazezerben merheto szamu ember jart szineszmeghallgatasokra, valamilyen kulonos oknal fogva megis ha egy szuperprodukcioba egy intelligens karaktert kellett eljatszani, eloszor Jack Nicholsont hivtak fel, amint a lehetoseg felmerult, anelkul, hogy ki kellett volna kelnie az agybol. Egyfelol lehet azzal ervelni, hogy o aztan „csokos” volt, de masfelol lehet azzal is ervelni, hogy ilyen embert nem lehet osszeszedni az utcarol. Es az erem masik oldala, az idealista hozzallas: egy bizonyos szint felett nem lehet embereket hirdetes utjan megtalalni, aki kepes csinalni a munkat, az ritka madar, akkor talal munkat, amikor akar. Ugyanakkor egy vonzo hirdetesre boldog-boldogtalan jelentkezni fog, ami komoly hatterzaj es jelentos tobbletmunka. Ezt csak zarojelben, ha ez mindig erdekelt.

    Az egy teljesen altalanos megjegyzes, es en igazabol ezt becsulom a blogban, hogy a HR szerintem nem lehet soha igazan vonzo a tomegek szamara, ahogy mondjuk a csatornahalozat, a temetkezes es a sertestenyesztes sem lehet az. (Pedig adott esetben mindegyik egy nagyon hasznos valami.) Engem mindig elkapraztat, hogy ilyen sokat ki lehet hozni ebbol a temabol, ilyen paradesan lehet irni rola hetrol hetre. Sajnos a kellemetlen emlekek mindig melyebben rogzulnek, mint a kellemesek, ha tiz emberbol egyet valasztanak ki, az kilencnek kellemetlen emlek, egy meg nem is fog ra emlekezni egy ev mulva. Igy „osszessegeben” veve veszett fejsze nyele az egesz. A negativ erzesek „racionalizalasaban” mindenki nagyon jo, a lappango frusztracio aztan osszeeskuves-elmeletekben es elesre csiszolt vadbeszedekben tor felszinre. Ezt lehet tudatositani, meg lehet tanulni egyutt elni vele, de teljesen megszabadulni tole soha senki sem tud. (Kiveve, aki eleve olyan beallitottsaggal szuletett.)

  12. NagyPeter64
    mondta:

    Kedves jobangel,
    Mindig érdekelt az ön által 80%-ra becsült láthatatlan állás szám. Vagyis ami nincs meghirdetve, vagy nem érdekes, a rokon fog nyerni. Amennyiben a szám igaz, abból következik hogy a CV-zés, tűnjünk ki, és hasonló tanácsok nem sokat érnek. Illetve utóbbi hasznos lehet emberi léptékű jelentkező esetén.
    Logikusnak látszik, a fő tevékenység az ismerősök álláshoz juttatása. Érthető egyébként, illeszkedik a természetes emberi ösztönökhöz. Mindenki főként ezzel törődik, gondolom az un. HR is. (Tényleg, hogyan maradhatna ki?) Amire nem elég az ismerősi kör, az van meghirdetve, a 20%. Látszik is a kelletlenség a szabad álláspiacon. Pletykapótló fb kutakodás, hirdetés és elvárás két külön történet, életkori limit, meg ami belefér.
    Ok. Nem vagyok szakértő, de szó volt gazdasági számításokról, matekról. A számok nyelvén úgy néz ki a dolog, hogy nem érdemes a hivatalos HR-t komolyan venni. Valami mással foglakozik mint amit hirdet.

  13. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Az, hogy ki tehet a helyzetről majdnem mindegy, de bizony ezt nem kenheti senki kizárólagosan arra a HR-re, amit nem engedtek érvényesülni.”
    Ez a mondta megint hájer pártian hangzik.
    Teljesen ignorálod azt a pár mondatomat, ami arról szól, hogy a hájer meg a főnök közösen sz.rták le, amit a melós mondott. Ugye nyilván erről sem a hájer, sem a főnök nem tehet. Csakis a melós.
    És valahogy arról is elfeledkezel, ki is az, aki facebook profil megléte alapján szelektál a jelentkezők között. Szegény hájer, biztos azért tesz így, mert nem engedték érvényesülni.
    Ugyanúgy nem kerül szóba, hogy a hájer maga sem tudja, milyen terjedelmű és felépítésű cv-t szeretne kapni. Ez azért történhetett, mert a főfőnök nem mondta meg a hájeresenk, milyen a jó cv.
    Szintén a melós bűne ugyebár, hogy a hájer kiválasztási tevékenysége átláthatatlan: a hirdetésbe általános bullshit szintű követelményeket rak be, de nem is ezek alapján szelektál, hanem facebook profil, meg cv oldalszám meg egyéb ismeretlen tényezők alapján.
    Arról is biztos a munkavállaló tehet, hogy a hájer szervezet volt az, magyarázta a magyarázhatatlant, azaz azt, hogy miért nem adhat a melósnak több pénzt. A lehetetlenül alacsony összeget nem a hájer döntötte el, de nem kötelezte őket senki, hogy ilyen módon asszisztáljanak az elhibázott vezetői döntésekhez. És mielőtt azzal érvelnél, hogy ha a hájeres nem asszisztál, akkor kirúgják, gondolj arra a nagyszámú munkavállalóra, akiket nem hogy fel nem vettek, de interjúzni sem hívtak be a hájer kicsinyes hülyeségei miatt.
    Egyszóval: ne bagatellizáld el a hájer felelősségét és bűnösségét!

  14. IronRock
    mondta:

    Sajnos én is voltam ilyen helyzetben előző munkakörömben és ezért is váltottam viszonylag gyorsan.
    Céget nem nevesítek, IT hálózati területen régebb óta létező cég, kkv, és engem mint mérnököt vettek fel. Természetesen HR nem volt a cégnél, már mindenhonnan igyekeztek jelentkezőket vadászni, csekély hatékonysággal, ügyvezető, pénzügyi vezető és az akkor ott nem sokáig levő mérnök kolléga felvételiztetett (aki érkezésem után két héttel távozott a cégtől, sajnos akkor nem mondtam fel én is próbaidő alatt azonnal). De már az első időszakban azt láttam, hogy a szakmai feladatok mellett rám hárult a számla kiállítás az ügyeletes partnerek felé minden hónapban, emellett a sales és pre-sales is rám szakadt, és a sikeres munka befejezésével még ott is az én munkaköri feladatom volt a raktárkészletből kikerülő eszközök rögzítése, ezek „diszpózása”, az ügyviteli szoftverben, mindezt úgy, hogy senki ezt meg nem tanította mert a gazdasági részlegen mindenki teljesen le volt terhelve. Tehát segítséget senkitől nem kaptam, amikor ezt szóvá tettem, annyi volt a válasz hogy de hát téged ezért vettünk fel tudnod kellett (nem tudtam), és majd segítünk. És ha rontottam, mert olyan is volt, akkor le lettem szúrva hogy nekem ezt tudni kellene. Fél évig bírtam, és a tényleges szakmai munkát otthon munkaidő után, vagy hétvégén tudtam csinálni, mert az ügyviteli ügyintézés, amihez mérnökként alig értettem és nem is nagyon tanítottak meg, napi munkaidőmből volt hogy 5-6 órát vett el.
    A tanulság: a cég azt a részleget, ahova engem utolsó lehetséges jelöltként találtak meg, előtte pár év alatt „leépítette”, tehetséges mérnökök mentek el onnan vagy magasabb bérért, vagy mert már azt a helyzetet nem tudták tovább elviselni, hogy nekik már mindent kell csinálniuk. Lehet ezt egy darabig csinálni, csak aztán nem kellene csodálkozni, hogy nincs szakember aki oda menne és közben egyre több a feladat, és a partnerek ügyeleti szerződésben vállalt feltételeinek már nem tudnak megfelelni.
    Én ezekért a cégekért egy árva könnycseppet nem tudok ejteni. Ami működött 15-20 évvel ezelőtt, az már nem biztos hogy most is megy, és ha a cég vezetőinek hozzáállása még még mindig nem változik, akkor szűnjenek inkább meg. Az ott dolgozó tehetséges és szakértelemmel bíró alkalmazottak meg úgyis találnak maguknak munkát.

  15. babona
    mondta:

    @jobangel: Bocs, talán kicsit elszaladt a ló. Amúgy nem nézem le egy kicsit sem a raktáros munkáját /nem egészen erre gondoltam…/, de megnézhetné esetleg őket a HR-es. Urambocsá beállhatna közéjük egy hétre nem? Tudod, amíg nem jársz a másik cipőjében(acélbetétes védőbakancsában. Hordott-e ilyet HR-es ? Emlékszik-e? ), addig könnyű. Tudom, pont Neked írom, nem ide kéne címezni. És igen, ha nincs pénz a melósra, akkor ezek az apró dolgok számítanak, némi kedvesség, emberszámba vétel, stb. Ezt sajnos nagyon nehéz egy döntéshozónak megtanulni. Nem véletlenül maradt meg egy csomó családi cég, amikor a nagyobb, személytelenebb középvállalatok lecsúsztak a válság alatt; a maradék KKV meg nem tud annyit fizetni hogy megmaradjanak a munkavállalók, ezért is él egyik napról másikra a 20-30-40%-os éves fluktuációkkal, minimálbér+10%-osokkkal. Igen látok céget ami évek óta erre van berendezkedve. De legalább A HR-eseknek van munkája (kiléptet-beléptet folyamatosan).

  16. jobangel
    mondta:

    @never again: A blogot szívesen 🙂 , a sarat meg könnyű állni, elvégre nem vagyok/voltam/leszek HR-es, így nincs is miért magamra vennem ezeket. De fontos lenne, hogy egy menedzsmenttudományi ágat csak azért ne vessünk el, mert sokan csinálták rosszul a múltban. Ahol emberek dolgoznak, ott legyen humán szemlélet.

    @Balfredo Alfredo: nem kell védenem a HR-t, az egy tudományág, megáll a lábán, nagyjából 70-80%-ban matekalapon. Az, hogy ki tehet a helyzetről majdnem mindegy, de bizony ezt nem kenheti senki kizárólagosan arra a HR-re, amit nem engedtek érvényesülni. Amikor a melós és a top menedzsment együtt nézte le a HR-es által fontosnak tartott tényezőket (motiváció, képzés stb. ) akkor most közösen kéne örülni az eredményeknek, amit ugye látunk. Hogyhogy nem boldog ebben senki? Tán csak nem volt rossz ötlet száműzni a HR-szemléletet a cégekből? De.

  17. különvélemény
    mondta:

    A kiszervezés sem ördögtől, való, mégis jobban félnek tőle a cégek, mint az ördögtől.

    Azzal sincs probléma, hogy cégek tönkremennek merd idióta a főnök, legalább tisztul a piac.

  18. szipipeti
    mondta:

    @jobangel:
    49-et betöltöttem..
    a megszerzett szakmák, szakképesítések legrosszabbja is legalább 4-es.. (jó építőipari szakmák)
    40-évesen érettségiztem munka mellett, +3 ipari szakma mellett…
    Technikusi minősítést szereztem 98%-os bizonyítvánnyal… (munkavédelmis)
    Utóljára 1993-ban voltam annyira beteg, hogy otthon maradtam 3 napra…
    100 kg-ot felemelek. Bármikor lefutok 10 km-t. (tehát jó fizikai és tanítható mentális állapot)
    Múlt héten állásinterjún: „túl öreg vagyok… „
    Ajánlott bér: bruttó 196.000 Ft (Budapesten!)
    5×10 óra, néha túlóra, szombatok közül havi 3 kötelező…(ez van az ajánlott bérben)
    Cafetéria nincs… bérletet nem fizet…)
    Ergo: szakembert keres minimálbérért…
    Csokolom, mondom, „…nem a cirkuszba jelentkezem!”
    Vegyen robotot!

  19. never again
    mondta:

    @jobangel: Nem feltétlen büntetés, inkàbb arccsökkentés az irodistànak, hogy bizony a raktàrba is kell ész meg sokféle fontos képesség, amit az iroasztal mellöl könnyü lenézni, amikor viszont ott van az ember hogy cselekednie kell akkor bezzeg…

    Meg amugy az jutott még eszembe, hogy köszi a blogot meg hogy àllod itt a sarat és adekvàt vàlaszokat adsz, amikor ideöntjük neked a HR-esekkel kapcsolatos siràmainkat 🙂

  20. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Ahogy a posztban is írtam, tán el kéne mondani, hogy nem jó ez így… És akkor vagy van változás, vagy menni kell. De amíg nem tudják, mire jó a HR, és nincs is rá igényük a munkavállalóknak sem, addig ez lesz.”
    Akkor vagy menni kell.
    El lett mondva, de mind a hájer, mind a főnök lesz.rta, amit a munkavállalók mondtak. „Volna itt egy jó tanfolyam… – Nincs rá pénz!” „Ilyen alacsony fizetésért nem jelentkezik senki… – Akkor sem adunk többet!” „X kolléga Y éve dolgozik itt nagy szakértelemmel, mégis kevesebbet keres, mint a fiatalok… – Ha nem tetszik, keresen más munkahelyet!” Nem ismerősek ezek a párbeszédek valahonnan? Talán a szidalmazást megelőző időszakból? 🙁
    Miért véded a háert és állítod úgy be, hogy mindenről a munkavállalók meg álláskeresők tehetnek?

  21. jobangel
    mondta:

    @babona: Na, most azért fordult a kocka, a kékgallérosokat végre megbecsülik. De azért ugye te is érzed, hogy amikor büntetésből küldenéd a HR-est a raktárba dolgozni, az a raktárosra nézve is megalázó? (büntetés vele dolgozni, az ő munkáját végezni stb.)

  22. Melki
    mondta:

    Nem teljesen értem, hogy mi ez a hiszti a HR-el, nekem eddig soha nem volt problémám velük, kivéve egy nagy multinál, ahol minden mással is gondom volt és gyorsan kiléptem. 🙂

    Egyébként mindenhol segítőkészek voltak, nem is szoktak embereket kiszűrni, csak ha valaki nagyon gáz. Az, hogy valakit a HR-es értesít arról, hogy nem hívják be nem jelenti, hogy ő hozta meg a döntést. Jó eséllyel szakmai vezetők döntöttek arról, hogy behívjanak-e.

    Az olyanokat nem szeretem, amikor pl a HR-esek döntik el, hogy mire menjen el a fejlesztők képzési budgetje. Ugyanakkor ez nem a HR hibája, a felsővezetőknek egyszerűen nem oda kéne delegálni a nem odavaló feladatokat.

  23. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Mi mást tehettek? Ahogy a posztban is írtam, tán el kéne mondani, hogy nem jó ez így… És akkor vagy van változás, vagy menni kell. De amíg nem tudják, mire jó a HR, és nincs is rá igényük a munkavállalóknak sem, addig ez lesz.

  24. Bambano
    mondta:

    @Van_mikrohullámú_sütőtök?: a devops teljesen mást jelent. operáció a kórházban van, a terméktámogatást supportnak hívják, a szó pedig, amit kerestél: üzemeltetés. a devops arról szól, hogy sok sületlen fejlesztő meg managga azt hiszi, hogy jó lesz az, ha a fejlesztők kezdenek üzemeltetni. nem lesz, de majd rájönnek.

    @jobangel: „Miközben 80%-ban közgazdaságtan kell hozzá, 10%-ban józan paraszti ész, 10%-ban pszichológiai ismeretek”: a hr-hez sok minden kellhet, konkrétan közgáz egyáltalán nem. matek, az igen. kell hozzá szociológia, csoportelmélet, és hasonlók, pszichológiai érzék is kellhet, meg matek. makroökonómia minek kellene?

  25. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „A HR-szakmát lehet szidni, ez viszont nem visz előre, nem hoz megoldást, tehát semmi értelme.”
    És mégis mi mást tehetünk mi munkavállalók, hogy előremutató, vagy egyáltalán valamilyen változás történjen HR ügyben? Ha esetleg konkrétumot mondanál, megköszönném. (Attól, hogy nem szidjuk a hr-eseket, ugyanúgy nem lesz munkája a 40-es és afölötti korosztálynak, mint eddig)

  26. babona
    mondta:

    @jobangel: ” Na, ez utóbbi végképp eltűnt sokakból, és ezt a munkavállalók viselkedése hozta. Ki akarna jóindulatú lenni azzal, aki lenézi, hülyézi, fölöslegesnek tartja, miközben az ő munkahelyi jóllétéért dolgozik. ” -Nem, a tehetség gyakran hiányzik. Hülyéztem már le HR-est („tudjátok a raktárosoknak jó az olcsóbb WC papír is, de nekünk…”) Ja. Neked meg a raktárban a helyed bébi, nem a HR-en: gondolod raktáros fülébe nem jut el? Az alacsonyabb végzettségűeket lenézni nagy divat a félanalfabéta diplomások országában…

  27. Van_mikrohullámú_sütőtök?
    mondta:

    A HR-eseket újabban divat szidni, pedig nem csinálnak ők semmit 🙂
    Jó szakember itt is van pedig: az elmúlt 20+ év alatt összefutottam egy párral aki fontosnak vette, h megismerje személyesen is az alkalmazottakat, legyen karrier terv és akár juttatásként kilogikázzák mi kell hozzá. Igen, akár 7500-at is, ha nem személyesen, de a beosztottjain keresztül is. Amik próbáltak rendszeres motivációs/értékelő rendszert is bevezetni. Más kérdés, h a kapott pontok, visszajelzések bár tükrözik, h a munkavállaló szeretne egy senor-abb pozit és a tapasztalata/a cég igénye meg is van hozzá, sőt: már csinálja is évek óta, de ha már csinálja akkor felesleges neki megadni a fizu emeléssel.. mondjuk csak azt a munkavállalónknak, hogy oké, dolgozz annyiért, mint egy pályakezdő olyan munkán amit egy senor-nak kell, legalább lesz tapasztalatod, h *egyszer* az legyél.
    De ez már nem HR ez cégpolitika/kultúra. Sokan ezért nem csípik őket.

    Vagy a másik, ha a HR-esnek kiadják, h egy, a fentiekhez hasonló embert kell keresniük, miközben alapvetően több embert keresnek 1-1 feladatra. Ez senkinek nem jó.

  28. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Az én tapasztalataim alapján épp hogy a nagyon extrovertált, de mégis alacsony érzelmi intteligenciával bírók mennek nagyrészt HR-esnek, és pontosan az a legnagyobb gond, hogy nem értik az embereket, viszont magabiztosan érteni vélik. Olyan emberekből indulok ki, akiket azelőttről ismerek, hogy HR-esek lettek volna.

  29. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Amiket felsorolsz, azok éppenséggel fordítva is elsülhetnek, ezzel növelve a fluktuációt.

  30. Van_mikrohullámú_sütőtök?
    mondta:

    Találó cikk, egyetértek vele.
    Valószínűleg általános, nem csak a saját területemen van, hogy összevonnak funkciókat és mostantól ez a feladat. Pl. IT szakmában a DevOps, ami azt jelenti, hogy aki eddig operációt (termék támogatást csinált) az holnaptól tesztelő is és front/backend developer, integrációs specialista. Mert ugye kevesebben vagyunk (igaz) kisebb a feladat (nem) vagy legalább kevesebb (nem).
    Nagyon sok defektünk van, mert felületesen lett tervezve, tesztelve illetve mivel senki nem ér rá a usereket pelenkázni így még sok operációs kérés is jön ami értékes időt vesz el.
    Viszont a vezetés sejti, hogy gond van ezért nagyon alaposan kell adminisztrálni, de azt nem olvassa, érti meg senki mert általános vagy egyik fülén be, másikon ki, hiszen heti release van elavul hamar, bár van alap content mmg de idő ráfordítás, h kibányássza mi történt, egyszerűbb megmókolni gyorsan aztán fussunk a következőhöz, hiszen idő nincs, SLA van.

  31. jobangel
    mondta:

    @bz249: Az is. Sokan mentek HR-esnek, mert azt hitték, hogy az egy emberközeli munka. Miközben 80%-ban közgazdaságtan kell hozzá, 10%-ban józan paraszti ész, 10%-ban pszichológiai ismeretek, és egy feltétel nélkül jóindulatú személyiség. Na, ez utóbbi végképp eltűnt sokakból, és ezt a munkavállalók viselkedése hozta. Ki akarna jóindulatú lenni azzal, aki lenézi, hülyézi, fölöslegesnek tartja, miközben az ő munkahelyi jóllétéért dolgozik. Egyébként én úgy tapasztalom, hogy a többség tudja a szakmáját, de nem hagyják neki csinálni.

    A munkavállalók okolhatják magukat is, amikor „jött a HR-es okoskodni, hogy új önéletrajzot küldjünk, elküldtük a francba” – mondja büszkén, majd panaszkodik, hogy dobozt pakol két diplomával. Lehet tovább szidni a HR-t, mint szakmát, de mint írtam fentebb, ez már egyszer nem jött be.

  32. bz249
    mondta:

    @jobangel: nem lehet, hogy ugyanaz a HR-nek a rakfeneje, mint a marketingnek? Az ebben a pozicioban levok 90+%-nak fogalma sincs arrol, hogy mit is kellene csinalnia, ezert aztan jobb esetben semmitsemnem muvel, rossz esetben meg teljes erovel beleveti magat a kulonfele kartekony tevekenysegekbe.

  33. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: A képlet: Elvándorlási/kilépési forgalom (%) = (Kilépők száma (fő) / Átlagos állományi létszám (fő)) x 100 — itt a kilépők alatt azokat a kilépőket értjük, akiket pótolni is kell. Időszakra általában évet szoktak nézni. Azaz például 100 fős cégnél 1 év alatt 35 pótolandó lépett ki, az 35%-os fluktuáció. Mivel ezeket nem lehetett maradéktalanul pótolni, a 100 fős létszám visszaesett, és 100 fő munkáját végzi 80 fő. A folyamat megállíthatatlan, a cégnek vége, ha csak nem változtat radikálisan magán a szervezeten. Na ez a HR-es munka. Munkakörtervezés, bértervezés, kompetenciatervezés. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felmérik az egész céget,újragondolják, milyen funkciók kellenek bele (pl. ki lehet szervezni dolgokat, főleg, amihez nem értenek/nem hatékonyak benne), és hogy ezeket a funkciókat hogy lehet betölteni. A jól tervezett cégben nem lesz fluktuáció.
    Emellé kell az employer branding, munkavállalói élmény, és teljes vezetői attitűd váltás. Ez utóbbit csak a vezető tudja, a többinél elég, ha engedi a HR-est, hogy csinálja. Mert ez a dolga valójában, csak hát maguk a munkavállalók hisztiznek legjobban a HR ellen, aztán azt látják, hogy hát rossz cégnél dolgoznak. Mert aki jobbá tehette volna, azt nem becsülték, és visszalökték adminisztrációba a stratégiai szintről. Itt a böjtje.

  34. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Mit jelent a 35%-os fluktuáció? Évente 35%? Mert mikor egy nagy multinál dolgoztam, ott azt mondták, kb. 1.5 év az átlagos fluktuáció, tehát átlagosan 1 ember ennyit töltött ott. Ez magasabbnak tűnik, ha átszámolom, és ott volt HR.

    Egyébként mi az, amivel a gyakorlatban csökkentheti a HR a fluktuációt? Tehát nem az elmélet érdekel, hanem ami tényleg életszerű.

  35. jobangel
    mondta:

    @evilwolf: Ahol nincs HR-osztály, ott esetleg megoldhatják kívülről a funkciót, szolgáltatásként. Ahol nincs HR-funkció, ott 35%-os fluktuációt is láttam már. De lassan már nem kell fluktuációról beszélni, mert sima fogyás van: az ügyvezető a legjobb embereit veszítette el, ottmaradt egy csomó képzetlen, alulképzett, lusta emberrel. Ebből szépen látszik a cég jövője, csak nem szépnek.

    A HR-szakmát lehet szidni, ez viszont nem visz előre, nem hoz megoldást, tehát semmi értelme.

  36. evilwolf
    mondta:

    Javítás, kimaradt egy szám az alábbi részből:
    1 db HR-es fizetéséből kijön 2 fő, jó termelő szakmunkás

  37. evilwolf
    mondta:

    „A szakemberhiányról nem győzünk cikkezni,…”
    Ez csak egy trendi hazugság, most ezt kell szajkózni.
    Ebben a nagy szakemberhiányban még mindig nem győz válogatni HR, és túljátssza az eszét.
    Minden cég legnagyobb baja a HR.
    Érdekes, ahol nincs HR-osztály, ott szinte nincs fluktuáció, és nem kell állandóan felvételiztetni.
    Megvannak a cég emberei, termelnek, s minden megy rendjén.
    1 db HR-es fizetéséből kijön jó termelő szakmunkás, vagy egy tudással rendelkező mérnök. Na, ők hasznosak a cég számára, a HR-es még annak sem felel meg, amit Orbán legutóbb kijelentett egy körre: Hasznos idióták.

  38. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Meg kell születnie, fel kell nőnie… Ma csak abból tudunk jó szakembert csinálni, aki munkavállalói korban van, ott pedig a létszám is adott és az alapkészségek is azok, amiket egy másik korban szedett fel. A 55 éves, 8 általánost MTZ-s traktorost még képzés után sem fogjuk tudni felültetni egy műholdas vezérlésű gépre, pedig jó szaki, egy kiskanállal és kalapáccsal megszerelte az 50 éves gépet. És ilyen korlátok mindenhol akadnak.

  39. midnightcoder2
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Ahogy a cikk is említette, ez a minimum. De abban is igaza van a cikknek, hogy a magyar cégeknél nem csak mindenhez kell hogy értsd, de mindenhez _is_.

  40. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: „a jó megoldást sokan abban látják, hogy többet kell fizetni”
    Nem értem ezt a mondatot! Azért látják abban, mert az a jó megoldás!
    A bérek egyszerűen alacsonyak a megélhetés költségeihez képest. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy a munkáltatók csak akkor hajlandók normális bért adni, ha már minden más lehetóség kimerült. Próbálnak kafetériával operálni, vendégmunkásokat alkalmazni, szóval minden van, csak normális fizetés nincs. A cikkedben leírt helyzet, amikor valaki a munkaideje jó részét nem szakmai feladatokkal tölti, ezen csak ront.

  41. Online Távmunkás
    mondta:

    Egy jó szakemberhez nem kell 2 évtized, elég 6-7 év is (lásd még 10000 órás szabály), ha egy adott területre fókuszál a mindenesség helyett. Persze manapság sok helyen már 3 év szakirányú tapasztalattal felvesznek senior szakértőket…