Pénzért, mi másért? Beszéljünk a fizetésekről!
A munkabér, fizetés, jövedelem erősen tabu téma, mégis, a „pénzért” részt a munka, álláskeresés, karrier során ki kell tárgyalni, főleg olyan emberekkel, akikkel akkor találkozunk először, és lehet, hogy soha többé nem is fogunk (fejvadász, aki nem téged visz tovább, HR-es, szakmai vezető, aki nem téged választ majd).
Kínosnak érezzük azt mondani, hogy nem a világbéke, meg a világrengető szakmai elhivatottságunkért szeretnénk dolgozni, hanem pénzért, megélhetésért. Nyilván a többség leginkább ezért. Az már csak az én – meg még pár megszállott jobbító – nézete, hogy jó lenne, ha ebben mindenki jól lenne a pénzen túl is, mert ott kezdődik az igazi elhivatottság, amikor már a pénz nem motiváló, simán csak egyenes következménye a jól elvégzett feladatoknak, és élhet a hivatásának. Elvégre nem véletlenül lett belőle könyvelő, és nem állatorvos; informatikus és nem asztalos; ápoló, és nem logisztikus. Mert valami vonzotta ebben, amikor belekezdett, vagy erre a szakterületre sodródva itt maradt, mert komfortos lett benne. Még akkor is, ha fizetnek ezért neki.
Vagy, még akkor sem.
Ha melléválasztott, akkor ezt be kell tudni látni, és karriert kell váltani. Nem pénzért, hanem jól-létért. Aztán majd jön a pénz is, ha megfelelő tudással, lelkesedéssel, energiával, folyamatos fejlődéssel csinálja, amit csinál. Ezt lenne fontos megérteni mindkét oldalon: a többségnek nagyon törékeny az egzisztenciája, ezért folyamatosan biztos jövedelemre van szüksége. Innentől a teljesítményt jutalmazó javadalmi struktúrák el is veszítették a versenyt az alacsony havi fixszel szemben. Jobb ma egy veréb, mint holnapra egy veréb ígérete? Így nem fog nőni a bérszínvonal, tehát a fizetőképes kereslet sem, tehát az egész társadalom veszített. A 0 Ft+jutalék helyett a rendes alapfizetés+jutalék lenne az ideális. A munkavállalónak. A cégnek. A társadalomnak. Erre pont a munkaválllalók utasítják el ezt első körben.
Mennyit kérjek?
Jönnek a rácsodálkozások. Salary guide-okat ajánlok, ill. a saját tapasztalataim alapján is meg tudom saccolni, kb. mit kaphat emberünk a munkaerőpiactól, ill. az ökölszabály szerint, plusz 30-50% nettó emelkedésért érdemes váltani. Hacsak nem menekülni kell a jelenlegi helyzetéből (rossz állás vagy munkanélküliség), mert akkor menni kell, és kész. De ezt neki is meg kell tapasztalnia, el kell jutnia addig, hogy állásinterjúra hívják az önéletrajza alapján, és azt mondják a fizetési igényére, hogy jó, ez menni fog. Itt meg is jelenik a következő gát, hogy már ekkor egyeztetni kellene, ki milyen nagyságrendekben gondolkodik. De nem fogják azt hinni, hogy anyagias vagyok? És a kezdő researcher, aki ilyenkor hívja a jelölteket állásinterjúra, szintén zavarban lesz. Péééénzről beszélni, moooost, a legelején? Igen. Merthogy ő is pénzért dolgozik. Ha abban a helyzetben van, hogy „el kell adni a pozíciót” a jelöltnek, a várható jövedelem lesz az, amivel igazán eladhatja. Ha a jelölt van erősen keresős helyzetben, akkor neki is tudnia kell, mire teszi fel az energiáit, idejét, titkos telefonhívásait, munkahelyén kimagyarázott hiányzó órákat, amiket állásinterjúval tölt. Mindkét félnek érdeke, hogy ezt megbeszéljék mielőbb. Ezzel elejét is vehetjük a sok panasznak, hogy „sokat kér”, és hogy „a sokadik körben derül ki, hogy keveset ajánlanak”.
Miért tárgyaljunk?
Az anyagi biztonság megteremtése itt kezdődik. Hogy a helyzetünkből valami jobb helyzet felé tárgyalunk, és nem bizonytalanra, vagy ugyanoda. Ezzel megoldunk egy másik problémát is, az álláskeresés motivációját. A kényszeren túl is lehetnek még motiváló tényezők.
A segítői közösségekben mindig felmerül, hogy mennyire nehéz mobilizálni az álláskeresőket. Átbeszéljük, mit kell tennie, egyetért, bólogat, majd nem teszi. Nem szánja rá az időt, nem teszi bele a teljes energiáját, amit egy ilyen előrelépés kíván. Mert nem tudja, látja, érzi, hogy ebből kijön az eredmény. De ha tudja, hogy egy 1000 fabatkás állásról kell tárgyalnia, most, amikor 200 fabatka a bevétele, akkor az egy kézzel fogható cél. Máris van miért, van mibe beletenni az időt, energiát…
Mi másért?
Rosszul fizető cégek szeretik magukat azzal áltatni, hogy jó a csapat, és az embereknek fontos a jó hangulat, ezért az alacsonyabb bér is elég, úgysem váltanának a jóból bizonytalanra. Ezt a tapasztalataim nem igazolják vissza (mintám nem reprezentatív). A sok pénz a munkavállalóknak mindig egy „jó” érv arra, miért kell(?) elviselniük a rossz munkahelyet. Ezzel szemben a kevés pénzt nem ellensúlyozza egy jó csapat. Nagyon legegyszerűsítve: a közértben pénzért adnak kenyeret… azért nem, mert jó hangulat van a munkahelyünkön. Az emberek a bizonyosságot szeretik, ahhoz ragaszkodnak igazán – egy rosszul fizető munkahelyhez is ezért ragaszkodnak, meg egy jól fizető, idegőrlő helyhez is. Mindkettő egyfajta biztos rossz, de biztos!
„Csak pénzért” is lehet állást váltani, így lehet rossz állásból rossz állásba vándorolni. Érdemes figyelni tehát arra, hogy ha már minőségi váltást akarunk, akkor a lelki biztonságot is keressük, ne csak az anyagit. Meglepő módon ezt azok is hajlamosak háttérbe szorítani, akiknek már az átlag feletti fizetés is könnyen elérhető. Megtehetnék, hogy ilyen preferenciákat is állítanak, de sokszor nem teszik, vagy csak akkor, hogy ha már nagyon rosszul vannak a helyükön – a sok pénz ellenére is.
Az állásinterjú-technikák kialakításánál ezért pont a pénzek tárgyalásáról beszélünk a legkevesebbet. A lelki jóllétéhez szükséges preferenciák azonosítása sokkal tovább tart, és az ezekhez tartozó kérdések felépítése, kialakítása még tovább. Oké, már tudja mit kell kérdezni, de nem meri. Néha 45+ éves, 20 éve vezetőként dolgozó ember sem. Pedig esetében a pénz tényleg nem nagy ügy: neki a megélhetése sem annyira múlik ezen, a piac is tudja, hogy amit kér, az reális, meg is adják neki, kérdés nélkül. Ilyenkor az én felelősségem, hogy kialakítsam a bátorságát arra, hogy merjen a pluszokkal is foglalkozni, hiszen itt könnyű beleesni a hibába: ha muszáj állást találni, ami jön, azt elfogadja, mert felsővezetői állásból túl nagy kínálat sosem lesz.
—
A pénzről, másképp
A végére, a (sok) pénzről, mint motivációról két kis szösszenetet hoztam, komoly tanulságokkal:
1.
Az egyik csak egy kérdés a Brilliáns csapda (Entrapment, 1999) c. filmből:
- What can you do with seven billion [dollars] that you can’t do with four? (Mi olyat tehetsz meg 7 milliárd dollárral, amit néggyel nem?)
Azaz, mi az elég, mi a minimum? Pénzre és munkaélményre is értelmezzük a kérdést!
2.
Pénz nem számít?
Michael Schumacher, versenyzői pályája csúcsán a Ferrari csapatában igencsak jól volt – sok pénz, siker, a hírnév általi halhatatlanság tudata. Emellett a motiváltságát jól mutatta, hogy akkor is boldogan ugrált a dobogón, amikor szinte biztosnak vehető volt a győzelme, vagy amikor mások számára az ő 3. helye jelentéktelennek tűnt – számára minden siker fontos volt, úgy is, hogy már rég nem kellett bizonyítania senkinek. Ebben az állapotában – sajtóhírek alapján – a versenytárs csapatok folyamatosan bombázták ajánlatokkal, mikoris az egyik csapat képviselője nyilvánosan kimondta a sajtó előtt: „Pénz nem számít, nekünk Schumacher kell”. Amire – ugyan jóval cizelláltabban – de azt a választ kapta, szintén sajtón keresztül üzenve, hogy: „Pénz nem számít, maradok a Ferrarinál”.
Mekkora különbség van a két „pénz nem számít” között…
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, nézd meg hogyan tudok segíteni eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
###
babona
mondta:Asszem blognekrofil vagyok kicsit, de ha valami kiborít, muszály (<-sic, ez is afféle védjegy nálam) ide írnom… bocs, Angyal, ha idejében folytattad volna a LinkedIN sorozatot nem olvastam volna megint ökörségeket. (<- tipikus felelősségáttolás, remélem nem olvassa senki más hehehe…)
A hozzászólás apropója:
"Nem titkolja tovább az IKEA: ennyit keres egy kezdő pénztáros, eladó" PC cikk.
Kiderül belőle, hogy a kezdő teljes munkaidős pénztáros bruttó 240E-et keres, (ez 172E nettó körül van eladó +20E bruttó), plusz egyéb juttatások például " KEDVEZMÉNYES étkezés…" Ezekben a pozíciókban munkatársaink hétvégén és délutáni műszakban is dolgoznak, ez az alapbérüket megközelítőleg 15 százalékkal emeli meg"
JAh, és 60 pozira 100 embert keresnek, mert "bővülnek" , mondta a cég "People & Culture Menedzsere". Még jó hogy van ilyen.
Na vajon miért van ennyi nyitott pozi, nem esett le fiúk-lányok?
Most hogy nem titkolják, lehet röhögni.
jobangel
mondta:Linkedin-sorozat holnap lesz, szabadságolok, na… 🙂
És egyetértünk, ezek gyalázatosan alacsony fizetések.
babona
mondta:Idézek, lazán:
2015-ben a lebukott egy weboldal, ahol jogsértő tartalmakat osztottak meg, előfizetéses rendszerben.
Az üzemeltető lopott! ip-címmel, hajléktalan nevére kötött! bankszámlával, kb 40 millió bevételre tett szert.
Ez kb 130 000 dollár.
Az elkövető „aki egyébként egy magasan képzett informatikus „.
Fizetés.
No Comment.
130 000. 13-a van,na csak azért…
F. Pignon
mondta:Rossz ez a „kékgalléros – fehérgalléros” bekategorizálás. Idézőjel, mert utálom ezeket a kifejezéseket. Még az is jobb, hogy „melós” meg „értelmiségi”. Én pl. olyan munkakörben dolgozom, ami ez is, az is. A kategorizálás is félrevezető, mert kékgalléros meg fehérgalléros is lehet betanított munka meg képzett is stb.
Lényegiekben persze egyetértek (a hozzászólókkal is sokban), de nyugati tapasztalatok alapján azt mondom én is, hogy írják csak ki a fizikai munkáknál és az irodistáknak is alapban (hacsak nem vezetői munkakör, ami más téma, mert ott már van némi alkupozíció). Akkor lenne az, hogy a kutya se jelentkezne a pofátlan cégekhez, vagy legalább kiderülne, hogy alles zusammen trógernek nézik az álláskeresőt az álláspiacon.
Mert ez a máig tartó maszatolás tényleg csak ilyen kelet-európai divat. Bőven volt otthon interjúm (ezer éve, állásom csak egy), és mindnél az volt a tapasztalat, hogy az interjún kiderült, hogy igazából ők polihisztort keresnek, majd mikor a végén megkérdezték a fizetési igényt is, és arra mondtam egy olyat, ami nem a minimálbér felé gravitált, hanem az elvárásaikkal egyenes arányosságban állt, akkor egyből „picassóba torzult az arcuk” (hogy a mestert idézzem). Ott vége is volt a dalnak, vissza se hívtak általában — erről is tudnék mesélni, pl. mikor egy volt interjúztatómmal összefutottam a plázában, fószerkém azt se tudta, hirtelen hova bújjon, merre nézzen. Ráköszöntem. Mai fejjel még oda is mentem volna hozzá érdeklődni és leégetni az üzleti partnere vagy akárki előtt, akivel épp együtt volt.
A lényeg, hogy ha ilyen szakemberek lennének az álláspiacon, mint kedves blogírónk, akkor nem itt tartanánk a módszerváltás után 30 évvel.
Gabi
mondta:Kicsit off-topic, de 45+ eves, 20 eve vezetokent dolgozo ember? Nem tulzas ez? Marmint a +-t ertem, de 45? Husz evvel ezelott szerintem meg nem volt altalanos, ami ma az, hogy egyetemrol kijovo fiatalokat 1-2 ev utan kineveznek vezetonek.
L. Cz.
mondta:Beszéljünk a fizetésekről? Rendben, beszéljünk a fizetésekről! Beszéljünk a kékgallérosok fizetéséről is, ha lehet!
Tudom, mániám a kékgallérosok világa. Ez már így is marad, de ha egyszer álláskeresőknek szól a blog, talán nem halálos vétek őket is megemlíteni. Náluk is van béralku, csak másképpen néz ki. A fehérgallérosoknál van ún. 1:1 béralku. Ott a jelentkező, neki felkínálnak valamit és ha nem jó, nem fogadja el, de akkor – jó esetben – kínálnak többet.
Kékgallérosoknál nem így van. A cég mond egy számot, ami vagy tetszik a jelentkezőnek, vagy nem. Nincs alku, a munkáltató diktál, mert összehasonlíthatatlanul nagyobb a gazdasági ereje. Ha Operátor Jóskának nem tetszik az ajánlat, akkor megköszönik, hogy eljött és már a folyosón ül a következő, akinek ez is elég lesz. 20, 50 vagy épp 100-nál is több sikertelen (értsd: el sem fogadja a feltételeket vagy szívja a fogát, de elfogadja, viszont mikor megkapja az első fizetését és látja, mennyire kevés, még próbaidőben felmond) Operátor Jóska kell, hogy valami változzon. Ez van, a kékgallérosok legalább kettő, de inkább három vagy négy nagyságrenddel kisebb értéket képviselnek, mint a legegyszerűbb irodai adminisztrátor Gizikék.
Az ilyen esetekben a béralku egyoldalú, mint mondtam. Van egy ajánlat, aztán vagy kell, vagy nem. Ha nagyon nem jó az ajánlat, akkor a cég hajlandó változtatni – de addig sok idő telik el. Nem nekik sürgős: ha nagyon kell a plusz kapacitás, akkor legfeljebb a már meglévőknek írnak ki túlórát. A dolgozók egy része még örül is: kevesebbet kell látni az embert/asszonyt/gyereket, osztán gyön a nagy péz a tulaórára. Utána meg ki lehet írni a pályázatot a helyekre az új bérrel.
Itt jön a dolog lényegi része: azoknál a pozícióknál, ahol a cég teljes önbizalommal, a jelentkezők ismerete nélkül diktálja a béreket, ki kellene írni már a hirdetésben az ajánlott bért. Tudom, írtad már, kedves JobAngel, hogy ez nem jó. De legyünk őszinték: attól, hogy az álláshirdetésben nincs ajánlott bér, még nem lesz béralku. Maszatolunk, kenjük a sz*rt, de akkor is tudja mindenki, hogy a munkáltató adott mennyiségű operátort kér a munkaerő-közvetítőtől, adott összegért és közben nem érdekli, hogy az egyik operátor simán tud annyit, mint egy lóf***jóska-főiskolán kegyelemkettessel átcsúszott mérnök, a másik meg addig sem tud elszámolni, ahány ujja van. Mindkettőnek ugyanannyi lesz a fizetése.
Ez szerintem jót tenne mindenkinek, viszont tény, hogy sokat rontana a munkaerőpiac jelenlegi képén, ahol az az alapelv, hogy ki kell alkudni a fizetést, mer’ bazi nagy szabadság van. Igen, vannak pozíciók, ahol van béralku, de nem mindenhol. Ott, ahol tényleg béralku van, ne legyen bérajánlat, tárgyalják meg a felek, de ahol szó sincs ilyenről, ott igenis mondja meg a munkáltató, mennyit fog fizetni. Sok munkát takarít meg magának és a jelentkezőknek is, mert aki tényleg tárgyalni akar a béréről, az be sem adja a jelentkezését olyan hirdetésre, ahol bérajánlat van. Win-win, ahogy mondani szokták.
Vagy rosszul gondolom?
Belavoltam
mondta:A kereslet-kinalat vastorvenyet irtad le. Ha egy (mindegy, hogy milyen galleros) allasra 10x annyi egyebkent alkalmas jelolt tolong, akkor ott a munkaltato van alkupozicioban. Ebben az esetben sajnos csak egy vagy a sok kozul, es eleve hendikeppel indulsz, mert nincs a kezedben semmi, amivel feljebb tudod tornazni az ertekedet. Termeszetesen a korabbi tapasztalatok, erdekes projektek, stb. mind fontos lehet a munkavallalo oldalan, de most abbol indultam ki, hogy a tobbi jelolt is kb. hasonlo kepessegu.
Ebben az esetben 2 dolog segithet. Az egyik az, ha a jelentkezok megallapodnak, hogy X Ft alatt senki nem vallalja el. Ennek sajnos meg annyi eselye sincs, mint a magyar Euronak. A masik meg az, ha elegendo szamu jelolt int be a munkaltatonak a megajanlott ehberert, es elmennek nyugatra, ahol van elottuk perspektiva. Igy teremtve relativ munkaero hianyt, ami a maradok poziciojat javitja. De minel tobb a kotottseg (csalad, lakas, haz, hitel), annal nehezebb. Arrol nem is beszelve, hogy hany kekgalleros beszeli min. kozepfokon a celorszag nyelvet? Valoszinuleg nem tul sok.
Az viszont atsut a kommenteden, hogy mintha duhos lennel a diplomasokra, mintha megvetned oket. Van ennek valami oka?
jobangel
mondta:A kékgallérosok problémájára én is érzékeny lennék, mert ők adják azt a réteget, akik hiába dolgoznak, mégsem élnek megfelelő színvonalon. Itt pont lenne értelme az erős törvényi szabályozásnak _érdekükben_ és nem ellenük, ahogy most van, de az ő fejükben is rendet kell tenni.
Pl. amikor bérről beszélne, ők már túlórapénzzel is kalkulálnak. Szerintem 8 órában kellene annyit keresniük, amivel jól vannak, és nem a túlórákra bazírozniuk. – Ebből következően a gyártói emberi kapacitásokat direkt alultervezik, hiszen a túlóra a munkáltatónak előnyösebb, mint több alkalmazott tartása. Mennyivel kevesebb alkalmazott kell, ha a túlórával is számolunk? Na, ezt irtanám törvényileg….
Amellett a minimálbérre hoznék egy külön kategóriát, kékgalléros minimálbérként, amit a mindenkori egyszemélyes (és nem a családi) létminimum fölé lőnék, legalább 20%-kal, nettóban (csendben jegyzem meg, hogy a sok létminimumos hivatkozás okán 2015-től nincs hivatalos, KSH szerinti létminimumszámítás, „oszt’ jónapot” – hogy klasszikus idézzek.
Probléma még a kékgallérosok önsorsrontó viselkedése: ők pont igénylik az álláshirdetésekbe kiírt bérajánlatot, mert nem akarnak-szeretnek-tudnak alkudni. Ugye, a poroszos nevelés, ami módszeresen tönkreteszi az önértékelést – ahogy Vekerdy nevezte, „alattvalónevelés”. Emiatt aztán előadhatok én, blogolhatok én arról, hogy álljon ki magáért, egyszerűen nem meri, nem tudja, hogy hogyan kell…
Kocog
mondta:OFF
> Amellett a minimálbérre hoznék egy külön kategóriát …
Nem értek egyet. A minimàlbér neve hamis. El kell törölni, a helyét soval behinteni. A minimàlbér tipikus példàja annak amikor valaki màsnak a …-val csapkodja a csalànt.
Ugyanis, mi is a minimàlbér hatàsa? Nem az, amit a neve sugall, hanem pont az ellenkezöje.
Ha az udvarsepregetésre elöirt minimàlbér 100 akàrmi, az azt jelenti, hogy hiàba menne oda Joskapista 90-ért, mert az neki pont 90-el több a jelenlegi semminél (sajnos böven van ilyen ember Magyarorszàgon), nem mehet, mert 100 a törvényi minimum. Ha Joskapista bàrmi okbol csak udvart sepregetni tud, akkor ott marad jövedelem nélkül.
Csakhogy: 100 ért màr nem éri meg öt felvenni. Vesz a cég 2500-ért egy automata sepregetörobotot és kész. Vagy elviszi az egész termelést Bangladesbe.
Ha Joskapista tud CNC megmunkàloközpontot kezelni, akkor viszont ö vàlogat a munkahelyek között, és nem érdekli a minimàlbér sem, az udvarsepregetés sem.
Igy ment el Magyarorszàgrol a textilipar. (Az olcso àrakrol és alacsony munkabérekröl hires Svàjcban még mindig van textilipar, ezt csak ugy megjegyeztem. Ja, az 1 Euros polokat nem ott gyàrtjàk.)
A megoldàs: olyan munkaeröre van szükség, akit érdemes akàr 150-ért is alkalmazni, mert ugy dolgozik, olyat tud, amit màshol nem tudnak.
Erre még csak törekvés sincsen. 30 éve sem volt, amikor én jàrtam iskolàba. Sem tanàri, sem tanulo részröl.
Balfredo Alfredo
mondta:Sajnos, amit leírtál, az teljesen igaz és következménye egy rendszerszintű problémának. Ráadásul a tényleges helyzet még rosszabb is.
Mivel sok a Jóskapista, a munkáltató könnyedén talál valakit, aki felsepri az udvart. Ezért aztán nem 90 fabatkát fizet havonta az udvarseprésért, hanem csak 10-et. Igenám, de 10 fabatka az négy kiló kenyér ára, így aztán hiába van Jóskapista állásban, nem tud megélni belőle.
Ha munkanélküli ellátást vezetnek be, az sem megoldás, mivel csak egy ideig jár. Tehát ha Jóskapista egy évig kap mondjuk 50 fabatka munkanélküli segélyt, abból valahogy eltengődik. Egy év után viszont megint mehet 10 fabatkáért udvart seperni. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy miért nem képezte át magát egy év alatt mondjuk CNC kezelővé, az próbálja megérteni, hogy ez az átképzés miért nem reális egy éppen általánost vagy azt sem végzett Jóskapista esetében.
Ha minimálbért vezetnek be, az sem megoldás, mert akkor a munkáltató Jóskapistát, a biorobotot kiváltja egy igazi robottal, mert számára ez gazdaságosabb.
Ha pedig valaki azt akarná mondani, hogy e csapdahelyzet csak az udvarseprő Jóskapistákra vonatkozik, a fehérgalléros munkavállalókra nem, az gondolkodjon el, vajon létezik-e Összeszerelőországban olyan munkakör, ahol havi nettó egymillió fabatkát fizetnek?
L. Cz.
mondta:„ők pont igénylik az álláshirdetésekbe kiírt bérajánlatot, mert nem akarnak-szeretnek-tudnak alkudni…”
Attól, hogy nem írják bele az álláshirdetésbe a bérajánlatot, minden esetben lesz béralku?
jobangel
mondta:Könnyebben lesz, mint nélküle… Ha neked most azt mondják, oké, munkábaállhatsz, minimálbért adunk, mit fogsz mondani. Hogy annyiért nem. És megindul a kommunikáció, hogy mennyiért igen.
L. Cz.
mondta:Lehet, hogy így van. De kékgalléros munkakörök esetén jellemzően nem erről van szó. Nem kell a minimálbér? Köszönjük, kérjük a következőt! Majd annak kell. Vagy várni kell 2-3 hónapot, a sárga csekkek jönnek, be kellene fizetni és akkor már úgy gondolkodik az egykoron büszke jelentkező, hogy a minimálbér is több a semminél.
Kékgallérosoknál én eddig még mindig csak mennyiségi béralkut láttam, főleg, ha kölcsönzött munkaerőről van szó. Ha tömegével utasítják vissza a felajánlott bért, akkor talán emelni fognak rajta – vagy hoznak ukránokat. De egyedi béralku nincs, annyit azért nem ér a melós, hogy akár csak öt percig is vesződjenek vele, ha nem tetszik neki az ajánlat.
Ha pedig nincs egyedi béralku, szerintem felesleges eljátszani, hogy van. Ha a munkáltató eleve úgy keres embert, hogy fix bérajánlata van, amin nem változtat akkor sem, ha a fene fenét eszik, nyugodtan vállalja fel, írja oda, mennyit jelent nála a versenyképes bér és ha nem jelentkezik rá senki, akkor ugyanaz a végeredmény, mint ha jelentkeznek 100-an, de a bér hallatán mindenki faképnél hagyja az interjúztatót.
babona
mondta:Megint mindenkinek igaza van (meg nekem is persze 🙂 sőt főleg nekem :)) ).
Úgy látom bebetonoztuk magunkat az olcsó munkaerő országának szerepébe, és ezért szabályozói változtatásra kevés esélyt látok. A torz, nem hatékony gazdaságtámogatási rendszer alig emelte a kékgalléros mediánjövedelmet, miközben elsorvasztotta vagy elszürkítette a foglalkoztatás nagy részét adó KKV-mikro szektort. Miközben nem egy multi (oké, termelő, de 2 hónap alatt le tud lépni Ázsiába) 10-20 M Ft munkahelyteremtő (megtartó!) támogatást kap per fő…
Ez nyilván egy rossz munkaerőpiacot is kialakít.
Sajnos az önsorsrontás soft skillje 🙂 nagyon elterjedt nálunk, és bizonyos életkoron túl kevéssé visszafejleszthető. L.Cz Hsz-a a hirdetésben kiiírt munkabérre ezért is elég logikásnak tűnik.
Kipper
mondta:Ez a 30-50% emeles nekem irrealisnak tunik.
Mondjuk, hogy manager-kent keresek 1M Ft-ot; ez nagyjabol be is hatarolja, hogy a hasonlo poziciok savja iparagon belul 800e es 1,2M koze esik.
Tegyuk fel, hogy palyatarsam, Sanyi a konkurencianal nagyjabol ugyanennyit keres. Ha en holnap felmondok es o megpalyazza az allasomat, kizart dolog, hogy a cegem 1,3-1,5M Ft-ot kifizetne, elvegre a multiknal bersavok vannak es bizonyos hataron belul ez feszitheto, de ennyire azert nem.
Rajta tartom a szemem az allaspiacon es azt latom, hogy kb annyiert keresnek szakembert mindenhova, amennyit en most keresek. Ami 30%-kal tobbet kinal, ott mar egy magasabb szintu embert varnak tobb eves felso vezetoi tapasztalattal.
Belavoltam
mondta:Mas forrasokbol is min. 20-30%-ra emlekszem, ami alatt nem erdemes valtani, hacsak nem eg a haz, vagy szakmailag nem indokolt a tovabblepes. De kivancsi vagyok, hogy valtanal-e, es ha igen, mi kell ahhoz, ha az uj allasod +5-10%-ot adna a jelenlegi fizetesedhez, vagy inkabb a teljes kompenzacios csomaghoz.
Kipper
mondta:5-10% kulonbsegert max akkor valtanek, ha nagyon el akarnek menni egy bizonyos ceghez. Az elozo munkahelyem par eve elvitte a munkahelyek javat az orszagbol; ha visszajonnenek, orommel dolgoznek nekik ugyanennyiert is. Ezt nevezhetjuk szemelyes preferencianak – ezen kivul nem igazan tudok elkepzelni olyan helyzetet, amikor ne kernek joval tobbet.
jobangel
mondta:A 30% általában reális – annyival szinte biztosan rosszabbul keresel a piachoz képest… az 50% a régóta egy helyen lévő, csak inflációkövető fizetésemelést kapó embereiről szól. Egy másik nézőpontból az állásváltás kockázatát ez a nagyságrend képes fedezni.
Kipper
mondta:Nalunk mar 6 eve nem volt altalanos fizetesemeles, meg csak inflaciokovetes sem, ennek ellenere nincs nagy onkentes lemorzsolodas.
Egy fizetes-osszehasonlito oldal szerint 2019-ben 7%-kal kerestem kevesebbet az atlagnal, mig most 2021-ben pont ugyanaz a fizetes 7%-kal magasabb az iparagi atlagtol. Ebben nem latom a logikat, bar a nemet munkaugyi hivatal adatai alapjan a realber ott is csokkent tavaly.
Ha sikerult lepnem, majd elmondom, mennyivel tudtam tobbet kialkudni. 🙂 Jelenleg megkeresesekre a jelenlegi fizetes +20%-ot mondok; ennel tobbet nem tartok realisnak.
Jobangel, egy szakmai kerdes: amikor bemondom ezt a +20%-t (a korabbi peldamnal maradva 1,2M Ft), akkor azonnal visszakerdez a fejvadasz: „Szoval ennyit keres most?”
Mi ertelme ennek a kerdesnek? Azt varjak, hogy ugyanannyiert valtsak?
Egyaltalan miert olyan fontos a kozvetito szempontjabol, hogy eppen most mennyit keresk? Lehet, hogy epp Svajcban dolgozom havi 20k CHF-ert, de az is lehet, hogy Kongoban ket marek uveggyongyert. A kepessegeimen es a tapasztalatomon ez semmit nem valtoztat.
jobangel
mondta:Az, hogy most mennyit keresel, azért lehet érdekes, mert abból már látszik, hogy pl. tudnak-e motiválni több pénzzel. Ha fejvadász kérdezi, akkor lehet, hogy több neked jó pozija van, és abba tenne, amiben a legjobban el tud adni, és a legnagyobb jutaléka lesz rajtad 🙂
USA cégeknél szokás salary history-t kérni. És 15 USA államban kifejezetten tilos, törvény van rá… Máshol körbejogászkodják, de leginkább elkezdik a munkáltatókat leszoktatni róla. Persze még ma is előfordul velem is, hogy a CV mellé salary history template-et is kérnek az ügyfeleim, és át kell beszélnünk a tartalmát is. Nem a számok miatt, hanem a stratégia miatt. Mert ugye van a szám, meg van annak tálalása, hogy mi az a szám… 😀
Kipper
mondta:Valoban, a szam onmagaban felrevezeto lehet – megis mindenki erre kivancsi, nem a teljes csomagra, vagy hogy egyaltalan mi motivalna valtani.
Balfredo Alfredo
mondta:„Az, hogy most mennyit keresel, azért lehet érdekes, mert abból már látszik, hogy pl. tudnak-e motiválni több pénzzel.”
Jelenleg Összeszerelőországban olyan gyalázatosan alacsonyak a fizetések, hogy ez a szempont nem jön szóba, tehát felesleges is kérdezni.
Esetleg havi nettó egymillió fabatka felett, de hol vagyunk ettől!
jobangel
mondta:És alacsonyak is maradnak, amíg arra várnak főként a kékgallérosok, hogy legyen kiírt bérajánlat az álláshirdetésben. És akármennyire alacsony is az, el fogja fogadni, mert kényelmesebb, mint meghatározni a maga igényeit.
babona
mondta:OFF.
{Jaj, ne!
Nem, ez a blog nem annyira a kékeknek szól – nincs idejük ilyet olvasgatni, meg kedvük sem: dolgoznak, nem írogatnak ide mint mi. Vagy nagyon mazochisták…
Nem, szerintem nem segít a dolgon ha egy álláshirdetést akár órákig kell ellenőrizgetnem, mielőtt komolyan veszem. Pláne ha kék vagyok; akkor már egyszerűbb ha latba vetem a kapcsolati hálómat, nagyobb/jobb esélyem van. Igen, nekik is van; más, de időnként sokkal hatékonyabb.
Nem, Angyal, a másik hozzászóló (Balfredo Alfredo) nem én vagyok, de nekem böki nagyon a csőröm ez a kiíratlan bérajánlat, már jó pár éve (gyakorlatilag mióta elfogyóban a szakemberek; ezért is gondolom hogy ez is egyfajta trükközés: hátha bejön a balek ha már idejött meggyőzzük stb…) ezért is írtam be ezt.
\}
.
chainfired
mondta:„What can you do with seven billion [dollars] that you can’t do with four?”
Mondjuk pl. annyi részvényt tudok venni a korábbi munkahelyem papírjaiból a tőzsdén hogy utána kirúghassam azokat a vezetőket akik engem küldtek el.
Amúgy meg a stabilitás a legfontosabb. Én amióta meghallom állásinterjún a teljesítményértékelés szót, azóta „instant cringe” és vörös zászló az adott helyre. Kb. ugyanaz pepitába mint a teljesítménybér, ami csak egy ígéret ami nek a betartáda nem kötelező.
jobangel
mondta:A teljesítményértékelés jó kis téma… Ha az korrekt, és szakmai alapokon van összerakva, akkor nem rossz, a munkavállaló is jól jár vele. És pontosan le van írva, hogy ha hozod a 100-at, akkor kapod az X fabatkát, semmi sunnyogás nincs benne.
De a legtöbb helyen valahogy mégis gumiKPI-ok vannak, meg olyasmire van KPI, amire nincs hatása az adott illetőnek. Meg mire eléri a KPI-t, ooops, pont megváltoztatják.
Pedig a jövő az lenne, hogy a teljesíményért fizetünk, nem a leült munkaidőért (kivéve pl. ügyeleti munkák, ahol pont a rendelkezésreállást kell megfizetni).
Belavoltam
mondta:En meg nem lattam olyan bonuszt erinto KPI-t, amiben a ceg osszesitett meroszama nem volt benne. Ami valahol ertheto, mert ha rosszul megy a cegnek, akkor mibol fizessen bonuszt. Masik oldalrol meg az miert az en problemam, ha rosszul megy a cegnek, de nem rajtam mult, mert en odatettem magam, es hoztam a sajat szamaimat.
Balfredo Alfredo
mondta:„Meg mire eléri a KPI-t, ooops, pont megváltoztatják.”
Nem tudom, ismered-e a ’22-es csapdája’ szakkifejezést? Itt nem arról van szó, hogy egyszerűen megváltoztatják.
Tervszerűen, előre megfontolt szándékkal változtatják meg! Elhúzzák a mézesmadzagot a munkáltató előtt, hogy a KPI-k teljesítésével mekkora nagy pénzt szakíthat, ugyanakkor a kápók fejében már ott van a terv: hogyan oldják meg, hogy végül mégse kelljen fizetni egy fillért sem. Ilyen egyszerű ez!
Az lenne a beugró, hogy alapbérként adjanak annyit, amiből meg lehet élni. Ekkora alapbér esetleg a Holdon van, de Összerelőországban nincs!
Belavoltam
mondta:Ha egy munkaltato ezt egyszer megteheti veled, az az o saruk. Ha 2x is megteheti, az mar a te sarad.
Balfredo Alfredo
mondta:A logikád ott hibádzik, hogy a szabályokat a munkáltatók hozzák és teljesen önkényesen vagy betartják vagy nem, sőt teljesen véletlen időpontban bármikor fel is rúghatják, bármilyen következmény nélkül. A munkavállal két dolgot tehet: vagy megszokik vagy megszökik. Akárhová szökik, mindenhol ugyanez várja.
Belavoltam
mondta:Hmm, nem tudok neked valaszolni, igy a sajat kommentemre boktem ra 🙂
Szoval azt akartam irni, hogy tul negativ, tul pesszimista vagy. Az a tipikus, beletorodo, sorsan javitani nem akaro, de panaszkodni azert vagyo, tipikus magyar mentalitas.
Maradjunk annyiban, hogy mindenki a maga szerencsejenek a kovacsa. Ha mindig csak kifogasokat keresel, akkor azt fogsz talalni. Ha megoldasokat, ami elore visz, akkor azt. De ha te nem vagy hajlando tenni azert, hogy a helyzeted jobb legyen, mas sem fog. Eleg uncsi mar ezt az allando pesszimizmusodat olvasni.
Balfredo Alfredo
mondta:Ez egy fórum, amit többféle ember látogat, többféle munka- és élettapasztalattal a háta mögött.
Aki úgy gondolja, nem csak olvassa a fórumot, hanem hozzá is szól. Leírja a véleményét, tapasztalatait esetleg javaslatát.
Nincs olyan kikötés, hogy csak optimista, sőt kifejezetten hurráoptimista dolgoknak szabad szerepelniük a hozzászólásokban.
Egyébként meg a valóság dolgainak, korlátainak reális felismerését és értékelését a pesszimizmustól csak egy nagyon keskeny sáv választja el.
Azt meg remélem nem vitatod, hogy ebben a sokszereplős játékban, amit munkaerőpiacnak neveznek, a játékosok egyik csoportjának (nevezzük munkáltatóknak) nagyobb helyzeti előnye és sokkal több eszköze van, mint a másik csoportnak (nevezzük e csoportot munkavállalóknak).
babona
mondta:.” A sok pénz a munkavállalóknak mindig egy „jó” érv arra, miért kell(?) elviselniük a rossz munkahelyet. Ezzel szemben a kevés pénzt nem ellensúlyozza egy jó csapat. ”
PF HR rev: „Ne higgyük, hogy ma Magyarországon a toborzásban nem a fizetés a legfontosabb elem „.
Az anyagi biztonság alap kell legyen a minőségi munkavégzéshez. A mezei munkavállaló azért nem szereti az alapbér+teljesítménybér kombót, mert az alapbérből konkrétan éhenhal, a teljesítménybért meg „eltrükközi” a munkaadó (vagy egyszerűen csak az értékelési rendszer beteg). Ezzel a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetbe kerül, a tartalékai elfogyhatnak, és továbblépési lehetőségei egyre csökkennek (nincs ideje/energiája másik állát keresni, képezni magát; kiégés, stb). A helyzet a tipikus kékgalléros csapda: aki egyszer szürke az max egyéni vállalkozóként léphet ki ebből a körből, ahhoz meg forrás kell… Tipikus kasztrendszer alakult ki nálunk.
babona
mondta:Kicsit erős lett a kasztos vége. 🙂
What can you do with seven billion [dollars] that you can’t do with four? (Mi olyat tehetsz meg 7 milliárd dollárral, amit néggyel nem?)
Mondjuk 7-ből 5-6-ot simán szétoszthatok csak úgy, 4-ből meg nem…
Belavoltam
mondta:Az alapber + teljesitmenyber nem rossz, ha korrekt modon van osszerakva. Sales, uzletkoto, hasonlo poziciokban tipikus. Ha megy a szeker, akkor az ember nagyot tud kaszalni egy ilyen konstrukcioban.
Nyilvan lehet irrealis meroszamokat ill. elvarasokat megfogalmazni, de az nem az elv hibaja. Az interjun ra kell kerdezni a konkretumokra, amibol kiderul, hogy egy tipikus magyar cegrol van szo, ahol csak le akar huzni a munkaltato, vagy egy korrekt cegrol van szo.
Belavoltam
mondta:Neztem a youtube-on par salary negotiation videot, es van egy olyan allaspont is, hogy a fizetesi igenyt igyekezzunk minel kesobbre tolni. Amiben van is annyi racio, hogy az elejen meg nem vilagos, hogy pontosan mire vallalkozunk. Az egyik video azt tanacsolja, hogy a fizetesi igennyel akkor hozakodjunk elo, amikor a legnagyobb az ertekunk a munkaltato szemeben, ami nyilvan azutan lesz, hogy kiderult szamara, mennyire ertekesek vagyunk. Es nyilvan alap, hogy a fizetes temat nem mi hozzuk fel, hanem a munkaltato vagy a fejvadasz.
Egy masik tema, hogy konkret osszeget mondjunk vagy savot? Lattam mar erre, ill. is arra is biztato allaspontot. En manapsag azt mondanam, hogy talan egy sav emlitese jobb lehet, hozzateve, hogy a pontos osszes erosen fugg attol, hogy pontosan mit varnak el tolunk, ill. a kompenzacios csomag egyeb elemeitol.
jobangel
mondta:Sávot sosem mondunk 🙂 Mert nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor lenne értelme maximumot meghatározni a fizetési igényre 🙂 Azzal, ha a kezdetekkor mondasz egy MINIMUMOT, hibázni nem fogsz. Onnan csak felfelé van a csomag, a feladat, a lehetőségek ismeretében. De ha a minimumot kapod meg, már akkor is boldog vagy, mert olyan minimumot mondtál…