Személyes konfliktusok a munkahelyen, avagy a mobbing anatómiája

Személyes konfliktusok a munkahelyen, avagy a mobbing anatómiája

A mobbing általában személyes konfliktusokból indul, és az áldozat számára én mindig a menekülést, munkahelyváltást javaslom, mert racionálisan ez a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás. Ha pedig nem az áldozat kérdez tőlem, hanem egy vezető, aki sejti, hogy valami nem jó a cégnél, csoportjában, de nem látja, hol a hiba, akkor csak a felszínt tudom karcolgatni, pár gondolatot ébreszteni, és szakértői segítséget javaslok. Erre jön majd egy szervezetfejlesztő cég/szakember, aki(k) felmér(nek) dolgokat, lehet, hogy még soft skill képzés is lesz, és mégis teljesen mellémehet a folyamat, de legalább sokba is kerül… Érdemes tehát odafigyelni a munkatársak közötti feszültségekre.

Mobbing fogalma: a Wikipedia szerint munkahelyi terror, de szerintem ez csak részben fedi le ezt a fogalmat. A terror nyílt „hadviselés”, a mobbing sokszor rejtett. Általában etikátlan és szélsőséges kommunikációt jelent, konkrét célja van és tervezettnek tűnik, miközben az agresszor részéről szinte ösztönös az a cselekvéssorozat, amit a mentális feszültség fenntartása érdekében végez.

Mi is történik ilyenkor általában?

Látunk egy veszekedést két kolléga között. Az egyik oldalon agresszív fellépés, kiabálás, fenyegetőzés, a másik oldalon nyugodt, higgadt válaszadások. Mire gondolunk? Ki az alkalmatlan az együttműködésre? Kinek nincsenek szakmai eszközei, amik alkalmazása helyett inkább így viselkedik egy vitában? Ki rombolja a munkamorált, a közösséget? Ki a destruktív? Ezek a vezetői szempontok, amik teljesen igazolható, szakmai hozzáállást mutatnak. Így kell, racionálisan is, tankönyv szerint is.

Olyan egyértelmű a helyzet, nem? Ha már megkérdezem, nyilván nem.

Érdemesebb más megközelítésben is megvizsgálni az egész konfliktust, elővenni egy másik tankönyvet, pszichológiait (szakmait, nem gurus közhelygyűjteményt). Persze a menedzsment-képzésekben van konfliktus-menedzsment fejezet is, a vezetők többsége jól ismeri is ezeket, de a mobbing folyamat attól veszélyes, hogy nehéz felismerni. Ki az áldozat egy-egy konfliktusban? Van-e egyáltalán áldozat? Ki mit nyer, ha „megnyeri” a vitát? Van egyáltalán szakmai vita? Lehet, hogy valódi vita nincs is, legalábbis nem szakmai, azaz a cégnek semmi köze nem lenne hozzá, ha nem a munkahelyen, munkaidőben történne, és nem hatna ki a munkafolyamatokra, csapatra, üzletmenetre.

Előfordulhat, hogy az egyikük egy jólnevelt szociopata, aki sosem emeli fel a hangját, és mosolyogva, higgadtan képes bármilyen aljasságra. Az áldozatának pedig nincs eszköze ellene tényleg, hiszen erre nincsenek szakmai eszközök egy átlag munkavállalónál, a többség nem magas szinten képzett pszichológiából. De még ha az is lenne, a személyes fenyegetettségen az ilyen jellegű képzettség sem sokat segít. Tehát emberünk kiabál, fenyegetőzik, hátha meg tudja védeni magát. És persze nem egy ilyen konfliktus lesz a két ember között, hanem sok. Kisebb-nagyobb súlyossággal, néha csak egy-egy beszólás, máskor egy kis provokáció után újra ordítozás. Vagy valami kis vicceskedés, ami mindenkinek tetszik, csak az áldozatot éri kellemetlenül. Még a humort sem érti, micsoda negatív, sótlan alak, mi? Ne feledjük: a szociopatára ez az egész jó hatással van, azért csinálja, bár nem tudatosan, hanem ösztönből. Ettől szociopata. Az ő szakmai teljesítménye még növekedni is fog, az áldozaté a stressz miatt viszont kifejezetten romlik.

Az igazságot kereső vezető további téves támpontokat fog kapni: az áldozat általában panaszkodni fog a kollégáinak, az agresszor a saját higgadt „érvrendszerét” terjeszti majd a kollégák között. A felszínen az egyikük negatív, eszköztelen „pityergő” lesz, a másik a higgadt, nyugodt, „megoldásra törekvő” szerepben tetszeleg, aki majd azzal is érvelni fog, hogy lám, az a másik hibázik, rosszul végzi a munkáját. Ő meg a jófej, a vicces, akinek nem gond a társasági élet, még a hibákat is elnézi, mi több, önkezével javítja ki (nem probléma neki némi pluszmunkát beletenni a győzelmébe). Az áldozat viszont egyre inkább magába zárkózik, segítség híján. Ki mellé fognak állni a kollégák? Kivel nem fognak együttműködni? A mobbing kiteljesedik, hiszen egyértelmű, ki mellé kell állni. A csoporttagokból úgy lesznek ártó kollégák, hogy egyébként ők nem szociopaták, teljesen racionális meggyőződésből gondolják, hogy az áldozat ottléte tényleg kárt okoz a cégnek, így nekik is. Rossz nekik a veszekedést látni, és hát ki is panaszkodik mindig? Ki ordibál, hisztizik? Naugye. Nem fogják támogatni az áldozat szakmai munkáját sem, az együttműködés meglazul vele. Mit fognak mondani, ha a vezető négyszemközt a véleményüket kérdezi a konfliktusról? A vezető mit fog látni, ha megint a racionális alapokhoz nyúl, és a két résztvevő teljesítményét értékeli?

A folyamat időbeli hossza a csapat létszámán is múlik, a mobbing tankönyvi definíciója szerint legalább heti 1 esemény kell hozzá, legalább fél éven keresztül. Nagyobb csapatot tovább tart befordítani bántalmazóvá, és az áldozat az egyetlen, aki meg tudja szakítani a dolgot. Azzal, hogy kilép. Mással nem. Mehet panaszra vezetőhöz, HR-eshez, másik vezetőhöz, a fentiek miatt sokszor esélye sincs, és az időben előrehaladva egyre kevésbé lesz. Kockázatos lépés, bár néha mégis megéri megtenni – én alapból nem szoktam tanácsolni, csak ha alaposan körbejártam az áldozattal a vezetőkkel való kapcsolatát. A másik lehetőség, hogy a jól képzett vezető megszabadul a cég szociopatájától, de ehhez behatóan ismernie kell a konfliktusokat – erre pedig nincs ideje.

Tehát az áldozat megy, a szociopata marad, és megkeresi a következő áldozatát, és már lesz hozzá kondicionált csapata is. Másodjára gyorsabban fog menni. A cég mindenképpen veszít, mert amíg a vezető ezzel foglalkozott, addig nem az üzletmenettel. Valóban lett egy csoportromboló hatás is, ami szintén veszteség a cégnek, hiszen a csoport már képes egyként fordulni valaki ellen. És megmaradt a kis szociopatájuk, aki garantálja a jövőbeli veszteségeiket is. Ez pedig akár összgazdasági szinten is lehet jelentős egy-egy esetben, hiszen sok cégnél sok szociopata működhet így, így a veszteségek összeadódnak.

Sajnos, az én megoldásom, ami csakis az áldozatnak szól, szintén nem segít a cégnek, vezetőnek: a menekülő áldozat legalább megmenekült, és ha ez időben történt, annyira nem fajul el a konfliktus, hogy híre megy a piacon is, amivel a jövőbeli karrierlehetőségei is veszélybe kerülnek. A vezetőknek szervezetfejlesztőkkel való folyamatos kapcsolattartást akkor is javaslok, ha egyébként nincs probléma a cégnél, mert bármikor megérkezhet a baj. Ennél többre nem tudok vállalkozni a nagy angyalszárny-csapkodásban.

Ezért lett ez a kis összefoglaló: Ne feledjük, hogy a szociopata nincs meg áldozat nélkül, ha az egyik elmenekült, keres mást. Sőt, néha egyszerre több áldozatot tart, különböző fázisokban, az egyikkel még épp kikezd, ő még tagadja maga előtt is, hogy áldozat lenne, ezért nem tesz semmit. A másikat már odalökte a csapatnak kivégzésre, ő már a pityergő, akinek nincs esélye.

Talán, ha megismerjük a mobbing fenti, vázlatos anatómiáját minél többen, fel is ismerjük, tudunk is tenni ellene. Pl. kollégaként, vezetőként többféle szempontból nézzük meg a konfliktusos helyzeteket. Nem fogadjuk el, hogy vannak „oldalak”, amik mellett le kell tennünk a voksunkat, így nem leszünk a szociopata eszközei. Ezt bárki megteheti, nem kell hozzá vezetőnek sem lenni, mi több konfrontálódni sem. Vezetőként jobban megnézzük, megpróbáljuk felderíteni, mi történik. Elkezdjük keresni a közös pontokat a konfliktusokban: a szociopata az lesz, de lehet, hogy mire csapatszintre vitte, már ki is lépett belőle, és nem lesz egyszerű felkutatni. Próbálkozhatunk az exit interjúk átolvasásával, már ha voltak ilyenek… Bizalmat keltünk mindenkiben, mert az áldozatnak az az egyetlen esélye, ha megbízhat valakiben. És hosszútávon a cégnek is…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz bron32 hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Zabalint: És ami szomorú: ahogy jársz-kelsz a világban, mindenhol házmesterekbe botlasz. Az az érzésed támad, hogy ma több házmester van, mint tegnap és még mindíg kevesebb, mint holnap lesz. Talán futólag eszedbe jut az is, hogy a házmesterek osztódással szaporodnak.

  2. Zabalint
    mondta:

    @Circus:
    Szerintem hibás párhuzamot állítasz fel a szabálykövetés és a mobbing között Odáig teljesen igazad van, hogy a magyar közoktatásban teljesen általanos a mobbing, inkabb az ritka, ahol nincs. Viszont nem feltétlenül a szabálykövető vs. szabályszegő vonalon történik ez. A „házmester mentalitás” alatt én nem azt értem, hogy valaki szabálykövető, hanem azt hogy a szabályokkal visszaélve szemétkedik szabálykövető emberekkel is. Vagy a szabály követésével, de a szabály eredeti szellemére fittyet hányással. Szerintem szabályszegő és szabálykövető egyaránt lehet a mobbingban az elkövető fél, és ugyanez igaz az áldozatra is. Magyarországon ez a szabálykövetés-szabályszegés-házmester mentalitás eleve ellentmondásos, mert ugyan a legtöbben tesznek a szabályokra, mégis rengeteg a megalapozatlan feljelentés is, simán harci eszközként használva. Erre jönnek rá a gumiszabályok, amelyek eleve abból indulnak ki, hogy senki sem tartja be a szabályokat, így alkotni kell egy betarthatatlan szabályt, amivel célzottan büntetni lehet azt, aki az eredeti szabályt megszegi. Aztán persze a gyakorlatban a gumiszabályokat sem erre használják, hanem egyéni érdekekből jelentgetik egymást az emberek.

    Szóval szerintem a házmester mentalitás nagyon-nagyon messze áll attól, ami pl. Svájcban jellemző. Ott is feljelentik egymást, csak nagyrészt nem szivatásból, hanem mert elvárják, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkozzanak.

    És ami a trafipaxot illeti, abba nagyob eséllyel fut bele olyan, aki nem szokott gyorsan hajtani, de benéz egy jól elrejtett táblát, tehát azzal sem a notórius gyorshajtókat büntetik. Ezért sokkal több felháborodást fogsz hallani szabálytisztelőktől a témában, mert azt látják, hogy a közlekedők 90%-a a létező összes szabályt megszegi szándékosan, a rendőrség mégis az alkalmi hibazókra vadászik.

  3. jobangel
    mondta:

    @Circus: El kell kezdeni a változást, egyéni szinten, vállalati szinten. Pl. sok multiban annyira nem tolerálják az ilyen viselkedést, hogy még akkor is kirúgják, ha egyébként jó szakember. Mert tudják, hogy jó szakembert lehet másikat képezni, és még az is olcsóbb, annál, hogy egy szociopata által okozott károkat hozzanak helyre.
    Vagy, rajtam eléggé szoktak röhögni, hogy mindenről adok számlát, meg mindent mindig pontosan befizetek, de ez engem nem feszélyez. A társadalom szemében lúzer vagyok ezzel, de valamiért mégis jól érzem magam, ők meg megoldják okosba’ és mégsem jó nekik…

  4. Circus
    mondta:

    @Circus: ksz = x
    fene az automatikus javításba 😀

  5. Circus
    mondta:

    @jobangel: az 5. pont a sztenderd viselkedési mód középiskolákban, felsőoktatásban, katonaságnál, _IQ-ra való tekintet nélkül_!!! Lásd csicskáztatás, szívatás, gólyatáboros balhék, mindenki tud vagy hallott már ilyet. És a miértre az a válasz, hogy mert engem is szívattak, „így szokás”…

    Sajnos ez nagyon mélyen, a társadalmi hierarchiánkban gyökerezik, és (elnézést előre is) tökéletesen látszik a jelen kormányoldali kommunikáción, ahogy erőből letolnak mindent és mindenkit. Mert ” csak”, mert megtehetik…

    Amíg a szabálykövető embereket kinézik az emberek maguk közül, amíg házmestermentalitásnak hívják, ha valaki a köz vagy más ellen vét, és te szólni mersz miatta, amíg rosszul értelmezett „betyárbecsületből” összezár egy közösség és nem veti ki magából a bűnöst, amíg nagyobb a felháborodás, ha a rendőrök (feleslegesen) traffipakszolnak, mint azért, hogy valaki száguldozik összevissza, addig ebben az országban nem lesz változás, nemhogy a munkahelyeken, de sehol.

    @TarVez: sajnos igen, az ignorálás nem segít. Pl, ha középvezetőként a beosztottad tesz alád egy lapáttal folyamatosan a vezetőd felé, és hiába írsz le mindent, mert pl a beosztottad jól fekszik (a szó minden értelmében) odafenn. Been there, suffered that. Maradt az eljövök, mint megoldás.

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @TarVez: „ő meg higgadtan elsorolja, hogy de ezen és ezen a napon itt és itt elmondta,”
    Az adott esetben felmerül egyrészt, hogy a vezető kinek hisz, ha két beosztottja egymásnak ellentmondó dolgokat állít. Másrészt az is, hogy a cég kultúrájának szerves része-e, hogy szóban kommunikálnak és adnak utasításokat.
    Utóbbi annyiban érdekes, hogy előző hozzászólásod szerint pont az írásos kommunikációval tudtad sarokba szorítani a pszichopata beosztottat.

  7. TarVez
    mondta:

    @jobangel: Hűha, ezek a pontok nagyon durvák! Akkor én eddig csak kezdő kispályásokkal találkoztam, hála Istennek…
    Bizonyára lassan csúsznak bele a bántalmazott szerepbe a mobbing áldozatai, mindig csak egy kicsivel bántják őket jobban, mint előzőleg, úgyhogy nagyon nehéz találni egy pontot, amikor a dolog már túl sok, mert hiszen jelentéktelen mértékben különbözik az előző lépéstől, és akkor se tiltakozott az ember, akkor most mire fel?
    Szóval a dolog biztosan nem úgy kezdődik, hogy megcukrozták a teát, vagy rázárták az ajtót a raktárban.

    Olyan ez, mint ahogy egy szektába bevonzanak valakit, mindig csak egy kicsivel kell többet feladnia az énjéből és önállóságából. A szektában is hosszú az út onnan, hogy elmész délután 1-2 órát együtt énekelgetni kedves emberekkel a természetbe, odáig, hogy beköltözöl egy elzárt területre, ahol 24 órán át őrködnek fölötted, és ráíratod a szektavezérre a vagyonodat.

    @bron32: Ha van egy nagyobb csapat, és 1 emberen kívül mindenkit meghívnak sörözésre, az azért nagyon durva. Ez olyan, mintha egy osztályteremnyi gyerekből egyetlen gyereket nem vinnének el osztálykirándulásra. Gondolj bele, milyen érzés.

  8. TarVez
    mondta:

    @maxval balcán bircaman: Ignorálás: ez agresszív emberekkel szemben jól működik.

    Az a baj, hogy a pszichopata viselkedését hiába ignorálod, mert az ilyen ember nem az, aki odamegy hozzád, és azt mondja, hogy valami baj van a munkáddal vagy mások előtt szid vagy hasonlók. Azt ignorálhatod. Ő a hátad mögött úgy tesz keresztbe, hogy miatta nem tudsz határidőre végezni a dolgaiddal, de nincs rá bizonyítékod. Vagy lenyúlja az ötleteidet. Amiért fizetésemelést kap. Vagy megmondja az ügyfélnek, hogy ezt a dolgot te fogod intézni, tőled várják az információkat, és amikor az ügyfél már tajtékzik, mert nem kapott tőled semmit, akkor mindenkinek azt hazudja, hogy márpedig ő téged tájékoztatott arról, hogy neked ilyen tennivalód van. Te dühöngsz, mert soha meg sem említette, ő meg higgadtan elsorolja, hogy de ezen és ezen a napon itt és itt elmondta, még fel is jegyezted valami fecnire a fekete tolladdal. Hazudik, mint a vízfolyás.

    Ezt nehéz ignorálni 🙁

  9. TarVez
    mondta:

    Ajánlom a következő könyvet:
    Paul Babiak – Robert D. Hare: Kígyók öltönyben. Amikor a pszichopaták dolgoznak.

    Írásbeli kommunikációs tipp: Egyszer így sikerült megszabadulnom egy ilyen beosztottamtól. A főnököm engem akart kirúgni, mert neki hitt. Én voltam az akadékoskodó, aki nem hagyja az embert dolgozni, és fojtogató légkört teremtek. Mert sosem tudott elszámolni azzal, hogy mit tett munkaidejében. Hát ja. A lakását újította fel. Persze, hogy kellemetlen volt, amikor el kellett volna mondania, mikor melyik ügyfélnél járt. De az írásos kommunikációval egyértelműen be tudtam bizonyítani, hogy ő nem látta el a feladatát, nem én, és végül engedélyt kaptam az elbocsátására.

  10. TarVez
    mondta:

    Elnézést, de tárgyi tévedés van a cikkben, amit talán illene javítani.
    Szociopata:
    – könnyen dühbe gurul
    – nem bír egy helyben megmaradni
    – spontán
    – általában alacsonyabban iskolázott
    Pszichopata:
    – hidegvérű
    – előre tervez
    – minden körülmények között higgadt tud maradni
    – iskolázott

    Egyébként tényleg kiemelkedően fontos a téma. És igen, tényleg így reagál az ember az őt piszkáló pszichopatára. Frusztráltan. Nem lehet megfogni a hangsúlyokat, a csúsztatásokat, a féligazságokat, amikkel kellemetlen helyzetbe hoz, azokat a dolgokat, amiket megígért, aztán cserben hagy, és ártatlan bárányként néz rád mások előtt, hogy ugyan mit is kérsz számon rajta, ő sosem ígérte meg, hogy segít neked, vagy azt, hogy szemrebbenés nélkül lenyúlja az ötleteidet…

    1. A leghatásosabb fegyvernek én az írásbeli kommunikációt találtam. Amikor harmadjára mondja egy-egy neked kiemelkedően fontos e-mailre, hogy véletlenül nem kapta meg, vagy benézte és véletlenül olvasottra állította, vagy a spam-be került, akkor már másoknak is gyanús lesz a dolog. Mert mindig csak a te leveleid mennek oda, és mindig csak azok, amelyek határidős feladatot tartalmaznak.
    2. Második fegyver: sose maradj vele kettesben. Sose hagyd, hogy félrevonjon, vagy a liftben – folyosón mondjon valamit, később úgyis letagadja. Mindig csak tanúk jelenlétében kérj tőle vagy kérdezz tőle valamit.

  11. Untermensch4
    mondta:

    @m.t.: Nagyon régen olvastam, kevésbé (de azért) régen láttam a filmet. Ott egy versenyzőt vert pépesre egy tompa tárggyal. Pszichológus kérdésére válaszolva „azért hogy többször ne támadjanak meg”… ha jól emlékszem.

  12. @Untermensch4:
    A filmet nem láttam, a könyvre utaltam 🙂
    Abban két gyereket kicsinált akaratán kívül, persze csak a végén mondják el neki hogy belehaltak.

  13. Untermensch4
    mondta:

    @m.t.: Sztem abban a filmben nem ölte meg, a lényeg a képesség megmutatása volt és az „arcvesztés”. Akinek nincs gyomra embert ölni az racionálisan nem provokál olyat akinek van.
    De nem kell elmenni a vérengzésig, elég ha tudható hogy öncélú stresszelésre hiperagresszív dührohama lehet vkinek, egyébként viszont jófej, mindenkivel együttműködő. Ez a „hírnév” csekély tárgyak elleni agresszióval megalapozható.

  14. Untermensch4
    mondta:

    Hoppá… úgy tűnik hogy két főnököm ellen én vagyok a szociopata…

  15. yerico1
    mondta:

    @jobangel: Majd átment egy másik céghez, ahol mindent újrakezdhetett.

  16. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    A 2-es rossz társaságban egészen előnyös is lehet az áldozatnak. Az 5-ös az az a kategória, amit felnőtt emberek körében még nem láttam, de durva lehet.

  17. bron32
    mondta:

    Normális cégnél egy ilyen önálló mobber nem tud sokáig üzemelni. Ha mégis tud, mert pl. hülye a főnök, akkor ez nem mobbing probléma, hanem annál általánosabb. Akkor el kell menni, igaz.

    1. Ez egy jól leírható probléma, el lehet magyarázni a főnöknek úgy, hogy értse, hogy ez a kizárás a cég érdekeivel ütközik. Ha valaki olvasatlanul töröl egy fontos levelet, akkor nem értem, miért nem az a hibás, aki törölte.
    2. Mindenki maga dönti el, kivel ebédel vagy söröz. Ennek általában oka van, a kellemetlen embereket miért is kéne meghívni? Ha a cég nem hív meg egy dolgozót az össznépi céges rendezvényre, az nyilván más, de normális helyen az elképzelhetetlen.
    3., 5. Én kirúgnám azonnal, aki sérteget valakit a betegsége miatt. Szerintem ez egy szinten túl nem mobbing, hanem több. A mobbing lényege, hogy olyan okosan és aljasan csinálja az illető, hogy azonnali felmondásra ne adjon okot.
    4. Ha nehezen pótolható, fontos munkát végez valaki, akkor ilyet nem tesznek vele. Alibi poziknál tudom ezt elképzelni.

  18. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Akkor marad a hármas pont.

  19. jobangel
    mondta:

    @maxval balcán bircaman: ezek a szociopata eszközei, azaz jobban használja őket, mint te.

  20. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @m.t.:

    Minek fizikai erőszak? Ez csak az ellenfélnek segít.

    Pletykálás, hamis hírek terjesztése, munkafolyamat megzavarása, stb.

  21. @maxval balcán bircaman:

    A gyakorlatban hogy nez ez ki? Erdekelne a sztori.
    Gondolom itt nem arrol van szo hogy elrettentes keppen addig rugod a foldon amig meg nem hal, mint az Ender’s Game cimu tortenetben.
    Nem tudom elkepzelni hogy munkahelyi kornyezetben mi tud kello uzenetet adni mindenkinek hogy veled nem erdemes baszakodni, ugy hogy az allasod is megmarad es bortonbe se mesz.

  22. HellsAngel
    mondta:

    Ja, a menekules jo tanacs. A kulonbozo stonewalling es ijesztegetesi technikak esetleg mukodhetnek folyamatos eberseg mellett, foleg kezdobb vagy ugyetlenebb mobberek ellen, meg az aldozatkeresesi fazisban, foleg, ha az embernek mar van pozicioja a cegen belul. De a felsorolt esetek mar olyan sok szinttel a tureshatar folott vannak, ha valakinek feltorik a kocsijat vagy naponta megalazzak 20 ember elott, mar regen keso „technikazni”. A harccal az a problema, hogy egy elfajult tortenet csak a bortonben, a hullahazban vagy a pszichiatria zart osztalyan vegzodhet, ehhez kepest pedig igazan semmiseg elkoltozni valahova mashova.

  23. jobangel
    mondta:

    @babona: ezért fontos a céges kultúra, mert ha egy jó helyen egy szociopata elkezd ügyködni, onnan viszonylag gyorsan ki tudják tolni – elég régen, de magyar cégnél, versenyszférában megtörtént, hogy az egyébként jól teljesítő, de szociopata kolléga ellen aláírást gyűjtöttek, hogy szeretnék, ha elküldenék. Az egy egészséges csapat volt, a szociopata meg a meg nem értett zseni sértődöttségével távozott.

  24. babona
    mondta:

    @jobangel: Nem túl szép a többi sem, de az utolsó három nagyon sötét. Jobb lenne ha valami szebb témáról írnál, bár kétségtelenül ez is hasznos: Ha bántanak néha nincs mit tenni, lépj le…

  25. jobangel
    mondta:

    Alapvetően 5 csoportba sorolják a módszereket a szakemberek, de ezek mixe jelenik meg, és most abból szemezgetek, amiket nekem panaszoltak…

    1. kizárás a kommunikációból – Nem hagyják, hogy végigmondjon bármit egy értekezleten, olvasatlanul törlik a leveleit, és közlik is vele, hogy ne is írjon, nem érdekli – a hivatalos hierarchiában ezért nem tud panaszkodni, talán a HR-es meghallgatja, de őt is elhajtják, hogy „jah, a Józsit nem kell komolyan venni, az ilyen” Nem veszik fel a telefonjait, pl. ha beteg, hiába szólna, nem tud. Küld e-mailt, SMS-t, majd közlik vele, hogy ezt nem így illik közölni!
    Elültetik egy félreeső irodába, vagy a lehető legkényelmetlenebb helyre, és ha szól, hogy nem jó – pl. hátára fúj a légkondi, vagy szelel az ablak, ami mellett ül, akkor megint megkapja, hogy miért panaszkodik. Ha az irodájából átmegy szakmai ügyben kommunikálni, azt mondják, írjon e-mailt, de azt meg ugye nem olvassák, törlik, vagy simán csak kötekednek válaszul. Pl. szépen kéri, jelzi, hogy ez a határidő. Visszaírják neki, hogy addigra nem lesz meg, és ki vagy te, hogy
    határidőket szabogatsz, mi? Vegyél vissza, jó? – de hát törvény szerint határidő van, mit tehetett volna, azon felül, hogy jelzi? A menedzsment megtiltja, hogy szóba álljanak az adott kollégával. Vagy a szociopata ad olyan visszajelzéseket a csapat tagjainak, hogy „döntsd el, ki mellé állsz”

    2. kizárás a szociális együttműködésből: nem mehet velük ebédelni, mert pont akkor kap egy feladatot. „Elfelejtik” meghívni a céges esti sörözésre. Nem szólnak neki, hogy ma délig tart a munkaidő, csak észreveszi, hogy mindenki elment. Nem hagyják elmenekülni sem: ha kéri az áthelyezését, mert nagy a cég, és összejöhetne, a főnök nem engedi, vagy a kollégák akadályozzák meg valahogy.

    3. Pletyka, gúnyolódás: nőkkel történt: elkezdték terjeszteni róla, hogy sokat jár orvoshoz, hallják, ahogy telefonon időpontokat foglal, meg eljár hányni a mosdóba – egyébként rákos volt, nem terhes, de tökmindegy, több hosszútávú projekt közül egyet sem bíztak rá…
    Vagy egy másik lombik-programban vett részt, erre mindenféle aljas megjegyzéseket tettek, az még csak a szolidabb volt, hogy „ja, hát azért felmondási védelem jár, így legalább nem rúghatnak ki” Gúnyolódás: fogyatékos gyereke van, akkor biztos hogy ilyen jellegű vicceket mesélgetnek a füle hallatára, ha meg a gyerek miatt kell elrohannia, akkor azért kapott. Megint más fél a hüllőktől, ezért a kocsijába, a kormányra tekertek egy döglött siklót.
    Vegetáriánus, elhívták ebédelni, feltálaltak neki egy marék füvet, majd jót röhögtek…

    4. Szakmai ellehetetlenítés: Egyre jelentéktelenebb feladatokat kap, de baromi szigorúan számonkérik rajta, mintha fontos lenne.

    5. Életveszélyes, egészségkárosító akciók: megcukrozzák a cukorbeteg teáját, amit az asztalán hagy (ez már Btk-s tétel!), beültették egy olyan ablak elé, ahol az ablakpárkányon megjegesedett a pohár víz, viccből rázárták a raktárajtót, otthagyták a sötétben, áramtalanított helyiségben (ő rendőrt hívott, hogy kiszabadítsák, szerencsére legalább a mobilja nála volt), nem adtak neki megfelelő védőruhát egy veszélyes munkához.

    Az a baj, hogy sosem fogom tudni azt mondani, hogy már nem lehet meglepni ezügyben, mert az aljasságnak nincs határa 🙁 És sok esetben nem a vezetők között van a szociopata, a vezető is csak eszköze.

  26. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Zabalint:

    Nekem bejött. Így tiszta a helyzet. Vagy nyerek azonnal, vagy vesztek azonnal. Felesleges a csatát elhúzni.

  27. bron32
    mondta:

    Tudna valaki konkrét példát mondani a mobbingra? (Pl. ki mit mond kinek vagy mit csinál valakivel?)
    Hogy tud ez működni?

  28. Zabalint
    mondta:

    @maxval balcán bircaman:
    De épp az az, hogy ha háromszoros erővel ütsz vissza, akkor még inkább te válsz a közellenséggé.

    Gyerekkori tapasztalataim alapján, ami nyilván nem munkahely, hanem iskola és sportklub, munkahelyen eddig nem keveredtem ilyesmibe, egy bizonyos szint után tényleg nincs más lehetőség, mint otthagyni a közeget. Ha utána más áldozatot választ, az csak jó, mert meg is érdemli bárki, aki beszállt a mobbingba.

  29. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Alapszinten a megoldás az ignorálás. Ha a kellemetlenkedő kolléga nem lát eredményt, abbahagyja, s más áldozatot választ.

    Ha ez nem megy, a visszacsapás a megoldás. Háromszoros erővel kell visszaütni.

    Ha vesztésre állunk, marad a 3. opció: új munkahely.

  30. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Igazságod vagyon, javítottam 🙂

  31. Bambano
    mondta:

    „Ez most nem útmutató kezdő szociopatáknak a mobbing tökéletes kivitelezésére!”: miért, máskor az szokott lenni? 😛