Szeretnék megbecsült tagja lenni egy csapatnak…

A motivációs levél sablonok gyakori lózungja ez, valahányszor ilyet látok ügyfelem kezdeti anyagaiban, rögtön nekiállok szétszedni a mondást: Mitől érzed te majd megbecsültnek magad? El is akadunk itt, hiszen olyasmiket mond, amit szerintem bármely munkahelyen, de még a mindennapi emberi kommunikációban is alapelvárásként azonosítok. Normálisan beszélni egymással, köszönni, segíteni egymásnak? És hogy legyen megfizetve, de ezt már csak félve mondja.

Továbblépünk, mert ezek az alapok. Ahol ez nincs, ott nincs is miről beszélni. Ha nem elég a fizetés, akkor a többi már tökmindegy, ott nem lesz jó. Ha elég a fizetés, a többi akkor sem mindegy.

A megbecsültség egy következő szintje, amire elsősorban a vállalatoknak, és a vezetőknek kell törekedni, az az, hogy részesévé tegyük a csapatok tagjait annak, amit a cég alkot. Hülyén hangzik ez elsőre,

már látom is, ahogy legyintenek, hogy ugyanmár! De igenis egy kékgalléros vagy egy takarító is hozzátesz a cég sikeréhez.

Hogyan lehet részesévé tenni a dolgoknak? Először is el kell mondani, hogy „fontos vagy nekünk”. Utána be kell vonni a sikerekbe. Igen, most jól megy a cégnek, tessék itt egy szép kis karácsonyi ajándékcsomag, mikuláscsomag a gyerekednek, extra bónusz stb. Ennek mindenki örül. Ennek is lesz rossz oldala: ha most nem megy jól a cégnek, bocsi, neked is lejjebb kell adni valamiből. És igen, ilyenkor sokan fel is mondanak, a cégnek ez a kockázata…

Kis cégekben ez viszonylag egyszerű, már ha a tulajdonos arcára ráfér az, hogy beálljon az emberei elé azzal, hogy „amit ti csináltok, attól van nekem sikerem, köszi”. És ha a beosztott nem azt látja, hogy annyi az ő havi fizetése, amennyit a tulaj egy hónapban tankol az autójába… Sok, saját bevallásuk szerint jó kis cégben dolgozó emberrel találkoztam, de valamiért mindannyian azért jöttek hozzám, mert nagy cégbe vágytak, ebben kértek segítséget. Hiányolták a fejlődési lehetőséget, a perspektívát és a megbecsülést…

A megbecsülés kényelmetlen mellékhatása

Egy nagy cégben is megoldható, hogy a csoportvezetők, középvezetők, akik még napi kapcsolatba kerülnek a csapattagjaikkal, közvetítsék a cég megbecsülését. Innentől nehezebb a terep, mert nekik a kiosztott feladatokkal is kell tudni ezt mutatni. Jön a csapattagok számára kényelmetlen része a megbecsülésnek: az egyéni felelősség.

Ettől az állásinterjún nem nagyon szoktak félni a jelöltek, ott a feladatokkal kapcsolatban mindenki bátor, mint egy vak ló, de amikor jönnek a feladatok, akkor jön a „hűha” és a „jajistenem” is. Jaaa, hogy itt százmilliók múlnak azon, amit csinálsz? Jaaa, hogy úgy leszel részese a sikernek, hogy pontos elvárások vannak, amiket teljesíteni kell? Meg határidők? Rád van bízva, hogyan oldod meg – ollé, szabadsááág – de az is rád van bízva, hogy a nehézséggel megbirkózz? Önállóságot akartál, nem? Tessék: Ha siker van, megdicsérnek, ha kudarc van, annak is részese leszel. Ez utóbbi már nem is hangzik olyan jól, igaz? Pedig a megbecsültségnek része, hogy megbíznak benned annyira, hogy azt mondják: „csináld, ahogy jónak látod”.

Itt jön elő a valós félelem, imposztor-szindrómával, hiányos szakmai tudással, szorongással. Hát bizony, ez a fajta megbecsültség együtt jár azzal, hogy olyannak kell lenni, akit meg lehet becsülni. Mert értéket teremtesz, mert szakmát, innovációt, jó ötleteket, profitot, vagy akár egy takarító esetében „csak” kellemes, élhető környezetet teremtesz. A kékgalléros gyártósori munkás is lehet megbízható, aki mindig pontosan megjelenik a munkanapjain, lehet rá számítani. Tudják is a munkáltatók, hogy ezt meg kell becsülni.

Megbecsülés és perspektíva

A munkavállalók jórésze szereti látni a biztos jövőjét, főleg a munkahelyén. A munkahely, mint gazdasági társaság hasonló dolgot szeretne, egy jövőálló, fejlődő, hosszútávon fennmaradni képes céget.

Ennek egyik kritériuma a munkatársak képzettsége, készségfejlesztése. Sok cég sokat költ erre, plusz biztosítanak tanulási időt is, mert azt kutatták ki nekik a „brit tudósok”, hogy ez a munkaerő-megtartás eszköze. És akkor jön a döbbenet, a munkavállaló számára macera az újabb tanfolyam, meg hogy még vizsgázni is kell. Nyavalyog, hogy mááár megiiint? Igen, „a szemét, kizsákmányoló” munkáltatódnak fontos, hogy ismerd a legújabb technológiákat, módszertanokat, és képes is legyél azok alapján dolgozni.

Megbecsülöd a munkahelyed?

Értem én, hogy munkaerőmegtartás és employer branding okán már rengeteg jóság vár egy-egy munkavállalóra egy cégnél, és a jól képzett, sokat tapasztalt szakember válogathat. De miután választottál, tudatában vagy-e annak minden időpillanatban, hogy ezt a sok neked kínált jóságot megteremteni tudás, munka és pénz kérdése. Megbecsülnek végre.

Értékeled-e ezt? Megbecsülöd-e, hogy jó helyen vagy, és valóban odateszed-e magad a munkádban szakmailag, elhivatottan, abban a hitben, hogy amit és ahogy csinálsz az jó és hasznos? Megbecsülöd az állásod, pozíciód, munkahelyed? Hogyan teszed ezt? Hogyan mutatod ki a cég felé nap mint nap?

###

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! 

 Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!

 További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #