A mérgező munkahelyek és az „érdekmatek”
Az állásinterjú jelentősége az álláskereső szempontjából az is, hogy felmérje: _neki_ jó lesz-e az az adott pozíció, munkahely. Nagyon rövid idő alatt, formális viselkedéssel, szóhasználattal, úgy, hogy a szakmai jövője múlik rajta. Természetesen nem lehetetlen jól csinálni, de kell hozzá tudatosság, rutin, merészség – néha akár pofátlanság 🙂
Amikor valaki benne van egy állásban, és nem esik jól neki benne lenni, egyből jön, hogy a főnök alkalmatlan, rossz ember (pszichopata, nárcisztikus stb.), a munkahely konfliktusos, stresszes, kizsákmányoló, szorongást okoz, „mérgező” –nőimagazinosan semmitérő mondások ezek így. Laikusan könnyűnek tűnik ezt megoldani, ne legyünk ilyenek és kész. De néha még az ilyen cégek vezetői sem tudnak ellene tenni… Mert szinte nincs is eszköztáruk megoldani mindezt: multiban érdekek és célok globálisan definiáltak, és a szervezet felépítése, a teljesítménymérés is. Vagy, mert kis cégben a tulajdonosok, vezetők érdeke és a cég érdeke nem egyértelműen megfeleltethető egymásnak. Hogy miért nem hagyják ott? Mert pl. mégiscsak próbálnak változtatni, elhivatottságból is küzdenek… nem minden rossz munkahelyet vezet rossz vezető.
Állásinterjún többnyire szimpatikus, kedves, intelligens emberekkel találkozunk. Nehéz észrevenni a rejtett frusztrációjukat, mert ők már alkalmazkodtak valahogy a nyomasztó környezethez. Csak azt érzed, hogy valami nem stimmel… Tőlem szokatlan módon azt tanácsolom, hogy ha megmagyarázhatatlan rossz érzésed van a leendő vezetőddel beszélgetve, ne keress észérveket, hanem engedj a megérzésednek. Hagyd ki a „lehetőséget”. Ami első pillanatban rossz érzéssel tölt el, az később sem fog megjavulni.
A mérgező munkahelyekkel a vezetéselméleti szakirodalom sokat foglalkozik, szakcikkek sorolják a jellemzőket:
ArrayFolyamatos fejlődési lehetőség: kérdezz róla állásinterjún!
Amennyire konkrétak az elvárások egy-egy álláshirdetésben, az „amit kínálunk” fejezet pont annyira gyenge, és sablonos… A sokszor körberöhögött „versenyképes fizetés” (ami akkor a legviccesebb, ha fizetési igényt is kér megadni a hirdető…) mellett a „folyamatos fejlődési lehetőség” is gyakori lózung.
Gonosz módon én mindig komolyan veszem és vetetem az álláskeresőkkel, így szegény munkáltatók kénytelenek lesznek legalább állásinterjún konkrétumokat mondani. Array
„És ha nekem nem biztonság kell?” – a kalandorok állástárgyalási szemléletéről
Igaz, ami igaz, az álláskereséssel kapcsolatos tanácsaim többsége úgy épül fel, hogy az az álláskereső biztonságát szolgálja, néha talán még túlságosan is. Bár tudjuk, hogy 100%-os biztonság nincs, az álláskeresők többsége kiszámítható, hosszútávú munkahelyet keres, az általam kialakított álláskeresési stratégiák erről is szólnak, úgy 98%-ban, már az általános állásinterjú-kérdések szintjén. Mármint azon kérdések szintjén, amit az álláskeresőknek kell feltenni az állásinterjún. (Itt vannak ezt tárgyaló posztjaim)
Ezekkel jól körülhatárolható kockázati pontokat tisztázunk: kérdezünk a cégen belüli együttműködési módokról, a folyamatokról, a napi munkáról, a teljesítményértékelés módjáról, a jelentési kötelezettségekről a munkáltatással összefüggő szokásokról, a cégkultúráról. A HR-eseknek, toborzóknak felkészültséget üzenünk ezzel, ami két dologra is jó:
Miért nem sikerült az állásváltás?
Az állásváltás alapvetően két okra vezethető vissza: az egyik, amikor évek alatt annyit változott a cég, a gazdasági környezet és a feladatok, hogy az már nem felel meg. A másik, amikor sosem volt jó az állás, mert már az elején melléválasztott vagy épp nem tehette meg, hogy válasszon, és benne ragadt.
A rosszul választott állások esetén azt szoktam először kideríteni az állásváltóval, hogy mi az, ami miatt biztosan rossz helyen van. A kevés fizetés egy racionális ok, azon túllépve mi van még?
Ez történik, ha állásinterjún jól kérdezel álláskeresőként
Azt, hogy ez egy sikersztori-e, majd mindenki maga eldönti, mindenesetre tanulságos. Velem esett meg, sokéve, így én sikernek értékelem: elkerültem egy bizonytalan, frusztrációkkal, stresszel telt helyet. Tanulságot most az elején vonom le: ha olyan válaszokat kapsz a kérdéseidre, amik nem tetszenek, akkor az az állás neked nem való.
Takarítottam a levelezésemben, és ráakadtam erre a kérdés-válasz e-mailre, amit egy közvetítő cég toborzójával folytatott állásinterjú után tettem fel.
Béralku tippek jutalékos munkákhoz
A jutalékos munkáktól való idegenkedés leginkább annak bizonytalanságából ered. Nem lesz havi fix? Mennyit fogok keresni, elég lesz-e? Mennyit kell dolgozni? Ezeket tudni kell, mielőtt egy jutalékos munkába belevágsz. Kérdezni kell, tárgyalni kell, és ha nem látsz tisztán, nem szabad elvállalni az adott munkát.Tapasztalatom szerint az elégedetlen jutalékos munkások ott hibáztak – akár évekkel ezelőtt – hogy nem látták tisztán a játékszabályokat, mielőtt belevágtak a munkába.
Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Állásinterjú-kérdések – az álláskeresői oldalról
Sok cikk kering az állásinterjún megválaszolandó kérdésekről, amikre fel kell készülnie egy álláskeresőnek. De arról kevesebb szó esik, neki mit kell kérdeznie. Most ezzel foglalkoznék, de messzebbről fogom indítani.
Milyen a sikeres állásinterjú?
Száz emberből száz válaszolná erre a kérdésre, hogy az a sikeres állásinterjú, amiből állásajánlat lesz. Ez nem igaz. Mert sikeres-e az az állásinterjú, amiből állás, majd próbaidős felmondás lesz bármelyik fél részéről? Esetleg évekig tartó munkahelyi feszültség, depresszió. Ennek elkerülésére kell kérdésekkel előre felmérni a terepet, amennyire csak lehet. És még így is melléválaszthatunk. Sok elkeseredett álláskereső van, aki azzal érkezik hozzám, hogy „voltam már sok állásinterjún, de egy sem sikerült”. Aztán közösen rájövünk, hogy az is siker, ha kiderült, nem neki való a hely.