Címke: állásinterjú

mérgező munkahelyek

A mérgező munkahelyek és az „érdekmatek”

Az állásinterjú jelentősége az álláskereső szempontjából az is, hogy felmérje: _neki_ jó lesz-e az az adott pozíció, munkahely. Nagyon rövid idő alatt, formális viselkedéssel, szóhasználattal, úgy, hogy a szakmai jövője múlik rajta. Természetesen nem lehetetlen jól csinálni, de kell hozzá tudatosság, rutin, merészség – néha akár pofátlanság 🙂

Amikor valaki benne van egy állásban, és nem esik jól neki benne lenni, egyből jön, hogy a főnök alkalmatlan, rossz ember (pszichopata, nárcisztikus stb.), a munkahely konfliktusos, stresszes, kizsákmányoló, szorongást okoz, „mérgező” –nőimagazinosan semmitérő mondások ezek így. Laikusan könnyűnek tűnik ezt megoldani, ne legyünk ilyenek és kész. De néha még az ilyen cégek vezetői sem tudnak ellene tenni… Mert szinte nincs is eszköztáruk megoldani mindezt: multiban érdekek és célok globálisan definiáltak, és a szervezet felépítése, a teljesítménymérés is. Vagy, mert kis cégben a tulajdonosok, vezetők érdeke és a cég érdeke nem egyértelműen megfeleltethető egymásnak. Hogy miért nem hagyják ott? Mert pl. mégiscsak próbálnak változtatni, elhivatottságból is küzdenek… nem minden rossz munkahelyet vezet rossz vezető. 

Állásinterjún többnyire szimpatikus, kedves, intelligens emberekkel találkozunk. Nehéz észrevenni a rejtett frusztrációjukat, mert ők már alkalmazkodtak valahogy a nyomasztó környezethez. Csak azt érzed, hogy valami nem stimmel… Tőlem szokatlan módon azt tanácsolom, hogy ha megmagyarázhatatlan rossz érzésed van a leendő vezetőddel beszélgetve, ne keress észérveket, hanem engedj a megérzésednek. Hagyd ki a „lehetőséget”. Ami első pillanatban rossz érzéssel tölt el, az később sem fog megjavulni.

A mérgező munkahelyekkel a vezetéselméleti szakirodalom sokat foglalkozik, szakcikkek sorolják a jellemzőket:

Oszd meg!

A pszichopata, a nárcisztikus meg a többiek…

Úgy dobálózunk e szavakkal, jellemezzük az embereket, mintha értenénk hozzá, mit is jelentenek ezek. Én sem értek hozzá úgy, ahogy lélektanban jártas szakmabelieknek kell, de a káros voltát e dobálózásoknak remekül tudom azonosítani álláskeresőkben, karrierépítőkben, karrierben megrekedtekben.

Pszichopata! Nárcisztikus!

Ezekkel jellemzik rossz exvezetőiket, exkollégáikat álláskeresők időnként. Értem a csalódottságukat, fájdalmukat, de valószínűleg más miatt nem illettek a csapatba. Vagy a csapat nem illett hozzájuk. De ez nem jelenti azt, hogy bárkivel is baj lenne. Ide sodorták a körülmények a kapcsolatukat, esetleg már a közös munka elkezdése sem volt jó döntés. A sikertelenségért másokat okolni kényelmes, és teljesen nem is söpörném le ezt az asztalról, mert bizony tény: mások működése hatással van a mi sikerünkre – vagy sikertelenségünkre. Józan ésszel nézve a „minden fejben dől el”, lózung szintén tévedés, mert ugyan mindig te döntesz, de hogy miről kell dönteni, azt nem te döntöd el…

Oszd meg!
munkahelyváltás

Miért akarja elhagyni a jelenlegi munkahelyét?

Kínos állásinterjúkérdésként említik az álláskereső ügyfeleim ezt, amire külön felkészítést kérnek tőlem. Már a címbeli módon feltett kérdés is manipulatív, lelkiismeretfurdalást ébresztene, de ne hagyd magad.

Itt szabad igazán őszintének lenni – és diplomatikusnak is kell lenni egyben. A kérdésre úgy kell tekinteni, hogy a célja az, hogy megtudják, mivel tudnak téged ott tartani, milyen elvárásaid vannak egy cégnél, mit nem kapsz meg, ami miatt akár váltani is hajlandó vagy. Nem kell mentegetőzni, magyarázkodni, manapság már nem udvariatlan dolog állást váltani. A félelem a régi világ beidegződéséből ered, hogy aki felmond a munkahelyén, az nem akar dolgozni, és hát mit képzel…. Ez kb. 50 éve nem releváns – mégis sokakban ott a gátlás, és akkor erről állásinterjún beszélni fesztelenül, ahol a karrierünk újabb lépése dől el… értem, hogy nem tűnik könnyűnek. Mégis, itt az ideje letenni ezeket a félelmeket.

Szabad elmondani, ha rosszul érzed magad a cégnél, ha valami nem felel meg, hiszen, ha minden jó lenne, nem váltanál. De semmiképp se legyen sárdobálás, átkozódás!

Oszd meg!

Karrierváltók, figyelem! – Elrettentő példák karrierváltó álláskeresőktől

Egy régi tévéműsor jutott eszembe: tehetségkutató, sztárjelöltek meghallgatását vezetik neves előadók. Az egyikük feszegeti a motivációt, a tehetséges jelöltke közli, hogy ő is olyan sok pénzt akar keresni, mint az őt vizsgáztató sztár. Sztárunk kiakadt, de mégiscsak tévéműsor, tehát visszafojtja dühét és őszinte: oké, azt lehet, de tudod-e, hogy hogy megy ez? Tehetség kell, de azért önmagában nem fizetnek. Először van a meló, utána jön a pénz. Szóval, dolgozni akarsz-e sok pénzért? Jelöltke nézett bambán, nem is lett sztár sosem.

Na, hát így lesz ez a karrierváltással, szakirányváltással is, ha készületlen vagy. A tehetséged valószínűleg megvan. Nem tűnik nehéznek átülni az asztal másik oldalára, salesből beszerzőnek, toborzóból HR-esnek, adminisztrátorból manuális tesztelőnek stb., egyesek azt hiszik, kisujjból megoldják. Az önbizalom fontos, de ez így konkrétan mégis az újonnan választott szakirány lenézése. A Dunning-Kruger hatás élőbeni ábrázolása: amikor annyira nem tudsz, hogy azt sem tudod, mit nem tudsz. Ilyenkor még a tehetség sem látszik ki a tudatlanság mögül.

Legalább annyi felkészülési munkát tegyél bele egy karrier- vagy szakirányváltásba, hogy értsd, hová pályázol. Legalább a tankönyvet, de legalább a tankönyv tartalomjegyzékét olvasd már át annak a szakterületnek, amire jelentkezel, esetleg a wikipedia cikkét! Főleg, ha bruttó milliós fizetési igényt adsz meg, legalább szókincsed legyen már a szakmához, legalább magyarul, ha már angolul nincs 🙂

Oszd meg!

Felkészülés állásinterjúra

Ismerős recepciós mesélte:

Sokcéges irodaház recepciójára megérkezik egy úriember talpig nyakkendőben, köszön szépen, elmeséli, hogy állásinterjúra jött XY-hoz.

– Melyik cég?
– Azt nem tudom, nekem csak a nevet mondták.
– Mivel foglalkozik a cég?
– Azt nem mondták.
Ismerősöm nem adja fel:
– Milyen állásra jelentkezett?
– Értékesítő.
– Értem. Milyen termékről van szó?
– Azt nem tudom.

Itt feladta.

————————————–

Online kér segítséget egy álláskereső, ilyenkor angyalkodva ingyen „elsősegélyt” nyújtok. Hívták második körös állásinterjúra, ez már izgalmas, nagy a tét, mire számítson? Az első körben HR-es kérdéseket kapott. Oké, és kivel fogsz találkozni most, a második körben? Juj, azt nem kérdezte meg… Hááát, akkor tippelünk…

—————————————

Hogy a felkészülés szükségessége mennyire egyértelműnek tűnik, és mennyire nem az mégsem, az sok ilyen történetből látszik. Ha az állásinterjút tárgyalásként akarjuk kezelni, akkor tudnunk kell: információ nélkül nincs tárgyalás. Tehát fel kell készülni. Információval, mondanivalóval, stratégiával.

Oszd meg!

Tárgyalási stratégiák állásinterjún

Mottó: nem elég profinak lenni, annak is kell látszani.

Az álláskeresés kommunikációjának alapjai az önéletrajz, a Linkedin profil, a szakmai portfolio, motivációs levél. Amikor új álláskereső érkezik hozzám, ezekből a CV-t mindenképpen átbeszéljük, mert fontos, hogy struktúrákban lássa a saját szakmai lényét. Utána tud mit kezdeni egyáltalán az álláshirdetésekkel.

Aztán jön az állásinterjú, amikor a szépen szerkesztett, rendberakott írásos szakmai bemutatkozó szóban simán szét tud esni. Mert az interjúztató más irányba vinné a beszélgetést, mert egy bizonyos momentumra kíváncsi, és nem helyezi az összefüggésekbe ezt, mint mi tettük az írásos anyagokban. Ezért van az, hogy amikor az írásos anyagok már működnek (hívnak állásinterjúra), akkor még az állásinterjúkon jópár állást elbukik sok jelölt. Persze arra is mindig lehet számítani, hogy ha ő nem csinál rosszul semmit, a másik fél még mindig lehet balfék,

Oszd meg!

Állásinterjú végén: „köszönjük, hogy eljött, hamarosan jelentkezünk”

Így búcsúzik az interjúztató, aki egyáltalán nem biztos, hogy HR-es. Majd soha többé nem hallasz felőlük.

Ez egy nagyon rossz trend, legalább állásinterjú után fontos lenne, hogy visszajelzést kapjanak az álláskeresők. Hiba, ha nem történik meg, de álláskeresőként ezzel nincs dolgunk. Illetve van, az a dolgunk, hogy elejét vegyük a vissza nem jelzésnek.

Hogyan?

Az állásinterjú ugye egy üzleti tárgyalás. Tudjuk mit akarunk a másiktól, megegyezünk dolgokban, információt gyűjtünk, a tárgyalás végén vagy később döntést fogunk hozni. A munkáltató is, az álláskereső is. Megírtunk jól egy önéletrajzot, ezzel eljutottunk az állásinterjúra. Ők már az önéletrajz alapján pár előzetes várakozást megfogalmaztak – ha csalódást okozunk, nem lesz állás… Szuperjó önéletrajzok írói legyenek szuperjók az állásinterjún is.

A másik oldala is igaz ennek, megkívánjuk az állást a hirdetés és a cég honlapja, esetleg hírneve alapján, megírjuk szépen az önéletrajzot, elmegyünk állásinterjúra, és egy balfácán fogad bennünket…

Oszd meg!

A fizetési igényről másképp: tárgyalj róla!

Ez sajnos rendszeres „taktika”, és nagyon rossz taktika: az álláskeresők kétségbeesésükben olyan alacsony árat mondanak a munkájukra, amiről azt gondolják, hogy ennyiért már csak felveszi őket egy munkáltató. Ennek a kétségbeesésnek egy másik hozadéka, hogy szívesen látnák az álláshirdetésekben, hogy mennyit is ajánlanak, mert akkor nem kell alkudozni, azt „csak” el kell fogadni, és úgy könnyebb. Sajnos, a tézisem, miszerint a publikus bérajánlatok alacsony bérszínvonalat fixálnak, sok területen igazolódni látszik: a média által is csillagászatinak minősített kékgalléros (jellemzően supermarket-láncok dolgozói) fizetések alig haladják meg a létminimumot. Túlórával. Cafeteriával. Ők már nem tudnak többet kérni, ennyi az „árfolyamuk”, hiszen a kiskereskedelem nyilvánossá tette. Mondhatnánk, hogy ha az ajánlott pénzért nem jelentkezik senki, majd többet kínálnak. De most épp munkanélküliség lett megint, tehát biztosan nem lesz magasabb ajánlat.

Hogyan határozzuk meg a fizetési igényt?

Oszd meg!

Tipikus állásinterjú-hibák 2020-ban

A munkaerőhiány nem múlt el nyom nélkül az interjúztatók lelkében sem. Már másképp kell állásinterjúzni, mint munkaerőhiányban, de úgy már sohasem kell, ahogyan az előző válságban kellett.

Egy kis „történelmi” áttekintéssel kezdeném, mert hasznos, ha megértjük, miféle satuban vannak most a munkáltatók. Ha ezeket álláskeresőként látjuk, értjük, sikeresebbek lehetünk az állásinterjúkon.

  1. Állásinterjú a hirtelenjött kapitalizmusban

A rendszerváltás körül sokan veszítettél el a munkájukat, elindult a privatizáció, sok magáncég próbált megfelelő embert találni. Százszámra jöttek a CV-k egy álláshirdetésre, és 5-6 embert meg is hallgattak belőlük, de munkáltatói oldalon azt keresték, ki miért nem lesz jó. A legkisebb kockázat akkor volt egy új kollégában, ha minél inkább meg tudott felelni mindenféle elvárásoknak, még akkor is, ha azok irreálisak vagy törvénytelenek voltak (túlóra vállalása kifizetés nélkül, „hozzál számlát üzemanyagról” stb.) A nagy megfelelési kényszerben és valós kiválasztási tapasztalatok híján kétes színházi fellépéssé alakult az állásinterjúzás, mindenki azt mondta, amit kell. A sok egyforma válasz után felvették azt, aki a legszimpatikusabb, legközelebb lakik, legszebb, legtöbb törvénytelenséget hajlandó elviselni stb. A diszkrimináció jó terepet kapott így, hiszen ha szakmai alapon nem lehetett dönteni a zsarnok tanár rettegett vizsgájává silányított állásinterjúkon, akkor maradt ez. Az álláskereső csak túlélni akart, valahol végre egy állást találni, az ő célja a megfelelés volt.

Oszd meg!

Már megint egy trend az álláskeresésben – az érzelmi intelligencia „mérése”

Mostanság már örülnek cégek, ha „elég jó” embert találnak, aki majd szakmailag oda fejlődik, ahová az állásban kell. De mellé nyílt egy – szerintem – kellemetlen irány a kiválasztásban, ha már szakmailag nem tökéletes, és fejlesztendő az az ember, akkor legalább a személyisége illeszkedjen. Elsőre ez jónak is tűnik, de csak elsőre. Amikor a személyiség, EQ, és egyéb mérhetetlen dolgok alapján hoznak ítéletet az álláskeresőkről az okozhat bajt. Néha még az intuícióikra is hivatkoznak. Ha mindez beelőzi a szakmaiságot, az több kárt csinál, mint hasznot.

Osztom Mérő László véleményét, hogy – idézem – „Az érzelmek egyáltalán nem függenek a tudatos, logikus gondolkodástól, hanem annak nélkülözhetetlen segédeszközei. A szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani”.  Egy egész könyvet írt az érzelmek logikájáról, érdemes olvasgatni, annak érdekében, hogy ne szorítsuk háttérbe a józan eszünket a lélek kultusza okán. És főleg ne higgyük, hogy tisztán racionális döntést képesek vagyunk hozni, mert az szembemegy a másik véglettel.

Oszd meg!