Címke: álláskeresési_nehézségek

A kudarctűrés titka az álláskeresésben 2. – Hogyan légy aktív az álláskeresésben?

Mint előzőleg írtam, az aktív, tevékeny hozzáállás segít abban, hogy ne vessz el a sikertelenségben. Hogy érezd, hogy teszel valamit, aminek várhatóan lesz eredménye. De konkrétan mit is tehetünk egy jó állásért?

Azon túl, hogy elküldtük az elég jó álláspályázatunkat.

A kitartásról, mint kérdőjelesen jó tulajdonságról már értekeztem, de hozzátenném, kell tudás és bátorság ahhoz is, hogy ügyeket el tudjunk engedni, és felmérjük, miért érdemes küzdeni, miért nem.

A kudarctűrés titka az álláskeresésben

Az álláskeresés óhatatlanul együtt jár a kudarccal, és ezt azok, akik számára a kudarc minden esetben tragikus, nagyon megszenvedik. Miután így vagyunk szocializálva a poroszos oktatás által, elég sok szenvedéssel fog járni sokaknak minden kudarc.

A poszt további részében kudarc helyett a sikertelenség szót fogom használni, mert szerintem van különbség. Kudarc az én nézőpontomból az, amikor valamibe tesz egy kis energiát valaki (küld egy vagy akár sok sablon CV-t mindenfelé), majd nem jön ki belőle pozitív eredmény. Majd ezt szorozza százzal, azaz kiküld száz ugyanolyan CV-t, és még mindig semmi eredmény. Itt nem a tudatos tetten van a hangsúly, hanem a tippelgetésszerű próbálkozáson. Ez szinte biztosan nem vihet sikerre, így lesz belőle kudarc.

Álláskereső születik – Van-e élet a kerítésen túl?

Ha sok évig dolgozik valaki egy helyen, az nemcsak szakmai beszűkülést, de sajnos egy jól kihasználható lelkiállapotot is tud eredményezni. Ezért is alakult ki az a – szerintem ebben a formában téves – nézet, hogy ötévente munkahelyet kell váltani.

Jobb cégek áthelyezésekkel, folyamatos innovációkkal fenntartják a dolgozó érdeklődését, változáshoz való igényét, de sok helyen „mi már húsz éve így csináljuk” rendszer van.

Az ötévente váltás se nem kell, se nem nagyon ajánlott. Csak azért ajánlgatták, mert ez egy egyszerű megoldást jelentene arra, hogy mindenkinek változatosabb legyen a szakmai élete.

“És ha nekem nem biztonság kell?” – a kalandorok állástárgyalási szemléletéről

Igaz, ami igaz, az álláskereséssel kapcsolatos tanácsaim többsége úgy épül fel, hogy az az álláskereső biztonságát szolgálja, néha talán még túlságosan is. Bár tudjuk, hogy 100%-os biztonság nincs, az álláskeresők többsége kiszámítható, hosszútávú munkahelyet keres, az általam kialakított álláskeresési stratégiák erről is szólnak, úgy 98%-ban, már az általános állásinterjú-kérdések szintjén. Mármint azon kérdések szintjén, amit az álláskeresőknek kell feltenni az állásinterjún. (Itt vannak ezt tárgyaló posztjaim)

Ezekkel jól körülhatárolható kockázati pontokat tisztázunk: kérdezünk a cégen belüli együttműködési módokról, a folyamatokról, a napi munkáról, a teljesítményértékelés módjáról, a jelentési kötelezettségekről a munkáltatással összefüggő szokásokról, a cégkultúráról. A HR-eseknek, toborzóknak felkészültséget üzenünk ezzel, ami két dologra is jó:

Az önfejlesztés zsákutcái

Harsogja sok cikk, női magazin, pszichológiainak álcázott tárgyú „önsegítő” könyv, hogy mennyire fontos az önfejlesztés, a spirituális témájú írások még inkább erősítik ezt. Guruk tartanak előadásokat, teltházasan, magas belépti díjért. Az emberek pedig fogékonyak rá, hiszen sokan érzik, hogy valami nem jó, de addig nem jutnak el, hogy körülöttük nem jók a dolgok, így aztán magán hiába változtat: ha a főnöke zsarnok volt, a munkahelye rossz, az is marad, a nagy önfejlesztésben mondjuk kicsit „jobban” kezeli, tovább tart a kiégés. Nem tűnik jó útnak, zsákutca ez így. De a változás szükséges, és mégis benne lesz a megoldás, csak nem úgy, ahogy a könyvek írták.

Addig olvasta az önismereti, pszichológiai könyveket, tanulmányokat, rosszabb esetben hallgatta a „motivációs előadókat”, amíg azok jól meggazdagodtak, neki meg még mindig rossz állása, zsarnok főnöke van.

5 ok, amiért az emberek nem mernek munkahelyet váltani

slippery-road-sign.pngAmikor megkérdezem egy régóta szenvedő, magát végre elhatározó embertől, hogy mire várt eddig a rossz munkahelyén, általában mindenféle tanulságos választ kapok. Az egyik fő motiváció a maradásra az ismeretlentől való félelem. De ennél azért összetettebbek a problémák, ami miatt emberek beleragadnak olyan körülményekbe, amikből ki kellene szabadulni, ami miatt nem mernek továbblépni.

 1. „Máshol sem jobb”

Dehogynem. Már attól jobb, hogy egy új helyen…

Túlképzett vagyok. Tagadjam le a diplomámat?

overqualified.pngA túlképzettség miatti elutasítástól való félelem elő szokta hozni ezt az „opciót”. Nem ez az egyetlen megoldás a túlképzettségre, de néha ezt kell tenni. Fontos, hogy ezt mindig ideiglenes megoldásnak tekintsd!

Alapvető, hogy az önéletrajzot úgy írjuk meg, hogy a céljainkat szolgálja, és ha most hirtelen kell egy állás, akár fizikai munka is, csak fizessenek a munkánkért, akkor a diploma oda sok lesz.

Az álláskeresőkben ez mindig rossz érzést kelt, „nem azért tanultam”, „büszke vagyok a diplomámra”, „nem akarom hazugsággal indítani a kapcsolatot”, „nem akarom letagadni”.

Ha sorra vesszük ezeket a mondásokat, akkor látjuk, mi a baj velük. Álláskeresési tanácsadó szemmel „csak” annyi, hogy nem mozdítja ki rossz helyzetéből az álláskeresőt, márpedig, ha felmerült, hogy ez egy megoldás, akkor ott már hirtelen kell állás.

Az álláskeresésed láthatatlan ellensége

enemy.jpgA héten többször is szembe jött velem egy probléma, amit megosztok most veletek. Egy úgy nevezett láthatatlan „ellenség”. Beszélünk róla, hogy hová adjuk be a jelentkezésünk, mit írjunk az önéletrajzba, stb. Nagyon fontos, amit nem győzök elmondani nektek, hogy olyan pályázatra add be a jelentkezésed, amelynek valóban megfelelsz. Ha pályakezdő vagy, akkor a jól ismert kifogás kezelési technikával tudod az esélyeidet megnövelni.