Címke: álláskeresési_segítségnyújtás

Nehéz a HR-esek élete (is)!

Állásra jelentkezőket sem könnyű találni, de ez egy szakmai nehézség, majd megoldja a HR-szakma. De ha már ott az álláskereső, akkor akadnak igazán bajaink, és nemcsak a HR-esek küzdenek ilyenkor, de mindenki, aki szeretné, hogy az adott álláskeresőnek állása legyen.

Vannak álláskeresők, akiken HR-esek, segítő hivatásúak, önkéntesek próbálnak segíteni, de néha azért a hajunkat tépjük attól, amiket művelnek (velünk). Ezek persze nem (mindig) rosszindulatú megnyilvánulások, simán csak oda nem figyelés, vagy a másik oldal nemismerése, vagy a rutintalanság, vagy sok esetben az elhatározás hiánya okozza, hogy márpedig az álláskereső állást akar, és ezért dolgozni is hajlandó. Mint tudjuk, az álláskeresés is munka, nem is könnyű.

Segíteni csak akkor tudunk, ha a segített is megtesz mindent azért, hogy legyen állása. Pár „apróság”, amire érdemes odafigyelni annak is, aki segítséget kér.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?

Az előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).

Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.

A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység

Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik. Az első, lélekölően rossz válaszokat tőlük kapja.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!