Nehéz a HR-esek élete (is)!
Állásra jelentkezőket sem könnyű találni, de ez egy szakmai nehézség, majd megoldja a HR-szakma. De ha már ott az álláskereső, akkor akadnak igazán bajaink, és nemcsak a HR-esek küzdenek ilyenkor, de mindenki, aki szeretné, hogy az adott álláskeresőnek állása legyen.
Vannak álláskeresők, akiken HR-esek, segítő hivatásúak, önkéntesek próbálnak segíteni, de néha azért a hajunkat tépjük attól, amiket művelnek (velünk). Ezek persze nem (mindig) rosszindulatú megnyilvánulások, simán csak oda nem figyelés, vagy a másik oldal nemismerése, vagy a rutintalanság, vagy sok esetben az elhatározás hiánya okozza, hogy márpedig az álláskereső állást akar, és ezért dolgozni is hajlandó. Mint tudjuk, az álláskeresés is munka, nem is könnyű.
Segíteni csak akkor tudunk, ha a segített is megtesz mindent azért, hogy legyen állása. Pár „apróság”, amire érdemes odafigyelni annak is, aki segítséget kér.
———
Főleg fizikai munkások toborzásánál előfordul, hogy felhívja a hirdetőt a jelentkező, hogy utánaérdeklődjön a munkának. Azonnal közli, hogy nincs elég pénz a telefonegyenlegén, hívjuk vissza. A cég HR-ese érti hogy van, ahol már száz forint is számít, nem probléma, visszahívja. A jelentkezőnk nem veszi fel! Soha többé! Napokkal később sem! Nyilván így nem lehet vele állásról beszélni.
———
Tanácsadó alkalmakra, főleg vidékiek részére gyakran használjuk a Skype-ot. Ingyenes, hatékony, okostelefonra is telepíthető, ha nincs számítógépe. És megkérdezi, hogy nem lehetne-e esetleg mégis telefonon, és hívnám-e? Hiszen az ingyenes segítő munkámmal annyi pénzt keresek, hogy napi egy-egy másfél órás telefonbeszélgetés bőven belefér a költségeimbe… Még jobb, mikor kikéri magának, hogy ő aztán nem skypog, mert nehogymár az álláskereséshez még azt is kelljen! (Hát ha még tudná, mi egyéb kell…)
———
Az online vívmányok, mint Skype, e-mailezés mellett a közösségi oldalak elutasítása is „menő”. Fizikai munkát pl. könnyű találni mindenféle helyi álláskeresős csoportban a Facebookon, de ő aztán nem. Hát hogyne! Olvasta, hogy ellopják az adataikat „ott”. Irodai, szellemi munkákra próbálom a Linkedin előnyeit kihasználtatni az álláskeresőkkel. Hogyisne! Majd még oda is?! Meg állásportálokra? Neki erre nincs ideje! (mindezt tartós munkanélküliektől)
———
Önéletrajz-javítás: sokféle javaslatom van, mindegyikhez írok indokolást is, de néha úgy érzem, hiába strapálom magam. Leírom, hogy ezt vagy azt töröld ki – tipikusan a Europassból ottmaradt „Dátum”, „Munkáltató neve”, „Munkakör”címkék – , mert, fölösleges, viszi a helyet az értékes tartalom elöl stb. Vagy a személyes adatokból a gyerekek számát, nevét, szülei(!) születési és halálozási dátumait, mert diszkriminációnak ad helyet, mert nem jellemzi szakmailag, vagy simán csak semmi szükség rá, és be tudnánk írni a helyére olyasmit, amire szükség van. Visszaküldi a javított CV-t, amiben ugyanúgy benne van mindez, de legalább már azt is elrontotta, ami jó volt addig. Vagy megcsinálta a felét annak, amit javasoltam, a másik felét elegánsan elfelejtette. Persze a precíz munkavégzés szerepel a CV-ben… Ennél is rosszabb, amikor a nyilvánvalóan hibás CV-pontra ír egy védőbeszédet, hogy az szerinte miért jó úgy, ahogy. Az ő önjellemzésükben a rugalmasság is szerepel általában…
———
Időpontegyeztetés. Értem, ha közbejön valami. Egyszer. Esetleg kétszer. De mikor 1 hónap alatt nem jutunk el a Skype interjúig, tíz fölötti időponttologatással, akkor elkezdek kételkedni az álláskeresési szándék komolyságában. (mondom: Skype. Se utazás, se menetrendhez alkalmazkodás, sőt, este 10 is oké lehet). Aki szeretné, hogy segítsenek neki az álláskeresésében, érjen már rá picit a saját karrierje egyengetésére.
———
Kölcsönösség. Amikor valaki régóta nem keresett állást, vagy esetleg még soha életében nem, akkor sok ismeretlen tényezővel találkozik. Miután mindenkinek az a jó, ha állást találnak, próbálunk segíteni, tájékoztatni, mi kell ahhoz, hogy egyáltalán az online álláskeresés technikai hátterét megteremtsék (nem anyagi hiányok vannak ilyenkor, ahogy tapasztaltuk). Azzal legalább ne kelljen már küzdeni, hogy elmagyarázzam, miért jó ha van Skype, Linkedin, Facebook, és miért javítsunk ki egy önéletrajzot. És ha a végén azt kérjük, amit a legelején is közöltünk, hogy az állástalálásáról kérjen a munkáltatójától egy munkáltatói igazolást (amiben nincsenek fizetési adatok, mert nekünk az nem kell), hogy nekünk is lehessen referencia, bizonyított siker a támogató felé, akkor eltűnik…
———————-
Hölgyeim! Október 16-án ingyenes álláskereső suli lesz, gyertek! Részletek itt!
———————-
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
———————-
Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?
Az előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).
Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.
A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység
Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik. Az első, lélekölően rossz válaszokat tőlük kapja.