Siker, sikertelenség, kudarc
Először a vitatott Csernus doktor egyik könyvében találkoztam azzal az elmélettel, ami az egyes tevékenységek eredményeit e három kategóriába sorolja. Furcsának tűnt, mert sokáig – a többséggel együtt – én is úgy gondoltam, hogy a sikertelenség és a kudarc ugyanaz. Nagyon nem, és erre csak azóta figyelek én is, amióta aktívan foglalkozom álláskeresőkkel.
Nyilván minden álláskereső kap elutasítást, mást választanak, nem felel meg, nem válaszolnak neki. Ez természetes része az álláskeresésnek, feldolgozni sokaknak mégsem könnyű. De ha felismerjük a különbséget kudarc és sikertelenség között, az sokat segít.
Trendek másképp 2.
Folytatva az előző „antitrend” cikkemet, most azoknak adnék tanácsot, akik teljesen offline módon, vagy nemcsak online keresnek állást. Gyakorlati példákkal tarkított posztom most leginkább nekik próbál segíteni. Tekintve, hogy én is csak „kirándulgatok” e világba, valószínűleg sokminden kimarad, ezért bátran kommenteljen, akinek vannak még ötletei.
Leszögezném: a helyzetük semmivel sem reménytelenebb, mint az online, profilépítős, közösségi álláskeresést alkalmazóknak. Az esélyeik bizonyos szempontból akár jobbak is, lévén mára már egyre kevesebben keresnek így állást. A kapcsolatrendszerek szorosabbak, ez is lehet előny.
Milyen lehetőségeik vannak tehát?
Trendek, másképp
Ahogy én is említettem már, jó ötlet QR-kódot elhelyezni az álláspályázaton, erről most remek cikket is írtak itt. A magam részéről a QR-kód hatékonyságában nem hiszek, mert nem életszerű, hogy valaki az okostelefonján nyitogasson meg jelöltekkel kapcsolatos tartalmakat, miután pl. kinyomtatta vagy megjelenítette a monitorán az önéletrajzot. Ennek ellenére trendi, és tetszik a CV-t olvasóknak, tehát használjuk csak bátran.
Tekintve, hogy az én blogjaimra érkező olvasók első helyen a „kézzel írt önéletrajz”-ra keresve találnak rám, mások személyesen jutnak el hozzám azzal, hogy „hallottuk, állást tud keresni embereknek” úgy érzem, muszáj foglalkozni az érem másik oldalával.