Kötelező fejlődni a munkában?
Az álláskeresést nagyban akadályozó tényezők a ki nem mondott elvárások. Amiket ráadásul sajnos többnyire pont a HR szakma állított fel, anélkül, hogy ennek racionális, gazdasági vagy humán alapja lenne. Ezt hozták a magyar tankönyveikbe a nemzetközi trendek, és a magyar helyzetre adaptálás elmaradt. Ezért lehet, hogy épp az ellenkező elvárásoknak vannak meg az alapjai. Régebben a folyamatos fejlődés volt a gazdasági élet alapelvárása, ehhez igazítva fogalmazták meg a kötelező fejlődést, kötelező ambíciót. Manapság viszont a fenntarthatóságot és a stabilitást is keressük, a fejlődési lehetőség mellett. Sőt, fejlődni nem is lehet stabil alapok nélkül.
Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!
Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.
Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?
A karriertervezés alapjai
A témával rengeteg könyvet teleírtak már, de ezeket csak az veszi meg, aki akar ezzel foglalkozni. Aki nem, annak e könyvek nem mondják el, miért fontos a karriertervezés bárkinek. Nekik megpróbálom röviden összefoglalni. Mert a karriertervezés fontos a közértesnek, a fodrásznak, adminisztrátornak is, nemcsak a topmenedzsereknek.
A világ folyamatosan fejlődik, ez a munkaerőpiaci igényeket is alakítja. Pl. Megjelennek új eszközök, amiket tudni kell használni, mert része lesz a napi munkavégzésnek. Aki nem fejlődik, lemarad, és nehéz helyzetbe kerül. Nem az a kérdés, kell-e fejlődni, törekedni az előbbrelépésre, hanem az, hogy merre induljunk. Ez viszont egyéni képességek, adottságok mentén alakul ki, néha a véletlen is segít. Nézzünk pár szempontot:
Az ambíciótól a karriertervezésig
Az álláskeresés sikerességét a pozitív gondolkodás hiánya mellett szerintem az ambíció hiánya is nehezíti. Vesszőparipám, hogy ezt a most 30-40-50 éves felnőttek annak az iskolarendszernek „köszönhetik”, amiben felnőttek, de ezen már hiába keseregnénk. A megoldás az, hogy saját elhatározásból változtatunk. Hiszem, hogy felnőtt embereknek van annyi belátása, hogy a beléjüknevelt (beléjükvert) hozzáállást képesek saját akaratukból megváltoztatni.
Az ambíció, karrier, szakmai előmenetel sokaknál szitokszó, valamiféle yuppie-hülyeség, kamu. Hát persze, mert nem engedték soha, hogy igazi törekvéseik legyenek, így ezek lenézése, degradálása kényelmesebb, mint elfogadni őket, ill. tenni azért, hogy legyen ilyen nekik is. Ezerszer hallom, hogy „eddig volt egy jó állásom, ilyet akarok, több, más nem is kell”. És mivel olyan már nincs – mert közben a világ változott – ezzel a hozzáállással teljes sikertelenségre, lecsúszásra ítéli magát az álláskereső. Egyénenként általában lelkére tudok beszélni a kiábrándult, befásult embereknek, később boldogan írnak vissza, hogy van állásuk, belekezdtek mellette egy szaktanfolyamba, azaz a helyzet nem reménytelen. De ezt a hozzáállást tömegesen is meg kell tanítani, mert rengeteg ember sorsa múlik rajta.