Címke: az_érem_két_oldala

Az érem két oldala 6. – befejeződik a rémes interjú

Elérkeztünk a befejező részhez, ahol az interjúztató megpróbál valami használható információt kiszedni a jelöltből, hátha mégis jó jelölt. Interjútechnikákról, kiválasztási módszertanokról próbálunk dűlőre jutni.

5. Standard kérdéseket teszel fel
Ha standard kérdésekkel próbálkozol, akkor arra standard, előre betanult válaszokat fogsz kapni (amik nem biztos, hogy egyeznek az elvárttal). A jó és rossz tulajdonságokat, jövőképet minden egyes interjún firtatják, ne tégy úgy, mintha Te lennél az első, aki ezt megkérdezi, és én pedig hadd ne álszentkedjek azt eljátszva, hogy akkor gondolkozom el ezen először, rendben?

anry-managers.jpgNe álszenteskedj, az tényleg nem jó. Az, hogy a kérdések mindenhol ugyanazok, törvényszerű, az oka egyértelmű:nyilvánvalóan minden munkáltató ugyanarra kíváncsi, ezért a kérdéskör is ugyanaz lesz mindenhol.

Ugyanolyan módszerekkel próbálják felderíteni az önértékelésed, a céljaid, a motivációid, a fizetési igényed, mert ezek  érdekesek számukra szakmailag, ezekből tudnak döntést hozni. A munkáltatók standard kérdései a munkáltatás standardjaiból származnak. Ez nem próbálkozás, ez a kiválasztási munka része.

Ugyanakkor furcsa, hogy már ezerszer hallottad ezeket a kérdéseket, mégsem tudsz rájuk érdemben válaszolni. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy szerinted mégis milyen kérdésekkel lehet felmérni, tudnánk-e együtt dolgozni…

Az érem két oldala 5. – Amikor az állásinterjú eldurvul

Most folytatódik cikksorozatom az állásinterjúkról szóló panaszlevéllel (előzmények itt), amiben már a legkínosabb témákat érintjük. Szexuális élet, vallás, egyéb magánéleti momentumok, túlóra, fizetési igény, stílusbeli kifogások.

4. Hülyének nézel
Én egy őszinte ember vagyok – tudom, hogy nem kérdezhetsz rá, ezért magamtól el fogok mondani sok dolgot: megmondom, milyen a szexuális beállítottságom, szót fogok ejteni vallásról, politikai nézeteimről, elmondom, hogyan viszonyulok az alkoholhoz és a cigarettához, mesélek majd az egészségi állapotomról, és még sok-sok dologról, amit a törvény tabunak kiált ki. És elmondom kíméletlenül, hogy családos vagyok, gyereket szeretnék, és a család fontosabb, mint a munka. Sokan nem ezt akarják hallani, ezért kevés interjúzó mond igazat.

angry-boss.jpgLevélírómmal ezt a témát külön tisztáztuk: egy esetet látott, mikor kifejezetten heteroszexuális munkavállalót keresett HR-es, homofób környezetbe. Ezért gondolta, hogy ezt jobb tisztázni. Nem jobb.

Kifejezetten kínos, ha egy vadidegen szexuális és vallási hovatartozásáról mesélget valakinek, főleg kérdés nélkül. Bárhol, nemcsak állásinterjún. Mert más esetleg nem kíváncsi rá, és mert nem akar ilyen viszonyban lenni idegen emberekkel. Ha valaki ilyen jellegű kérdést tesz fel, az viszont törvénybe ütköző, tehát igényes helyeken ezekre nem kérdeznek rá.

Az érem két oldala 4. – Félreértések az állásinterjún

Folytatom a sorozatot az idézett olvasói levél további állásinterjús panaszaival. (előzmények: itt)

Képzeld el, van olyan, hogy valaki nem úgy jön interjúra, hogy 100%-ig biztos abban, hogy Nálatok akar dolgozni, sőt. Van olyan ember, akit egyáltalán nem érdekel, hogy egy vállalat mit rámolt fel magáról az internetre, egy belsőstől akarja hallani, hogy milyen a cég. Szóval ne csak én tudjam eladni magam, Te is tudd eladni Magad és a munkáltatód.

bad job interview2.jpgEz egyetlen módon fog menni, ha kérdezel. Nem tudja kitalálni senki sem helyetted, mi érdekel téged a cégről, a marketingesek megpróbálták, felrakták a honlapra, ha nem találták el, az interjúztató sem fogja. Az érdekel, hogy van-e ingyen kávé, és jó minőségű-e vagy csak Omnia? Az érdekel, hogy elküldenek-e fél éven belül egy többszázezres tanfolyamra, ha van rá büdzsé? Az érdekel, hogy milyen a kollektíva, hogy open-door policy és clear-desk policy van-e? Hogy elmehetsz-e nyaralni a céges autóval?

Az érem két oldala 3. – Min sértődhetünk meg egy állásinterjún?

lg-job-interview_edit.jpgCikksorozatomban a jelöltpanaszok feldolgozását az állásinterjúkkal folytatjuk (előző epizódjai itt). Itt még rosszabbnak tűnik a helyzet. A jelöltek többsége ahelyett, hogy lehetőséget látna egy-egy kérdésben, helyzetben, azt keresi, hogyan lehet kritikával illetni a tárgyalópartnert. Az ilyen jelöltektől szoktam megkérdezni, hogy most akkor állást keresünk neked, vagy azt keressük ki miért hülye? Sok esetben azt tapasztalom, csak azért keresi ezt, mert még soha nem ismerték el sehol az teljesítményét, valahol egyszer végre ő akar győzni. Tudni kell, hogy harccal sem fog eljutni oda, hogy győztesnek érezze magát, mert itt vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Állásinterjúnál harc esetén csak fájdalom lesz. (Még rosszabb a helyzet, mint Mérő Lászlónál, aki szerint “A boksz az a sport, ahol a győztest is nagyon megverik.”)

Az érem két oldala 2. – Ha állásinterjúra hívnak telefonon

Az előző poszt folytatása. Újabb jelöltoldali felvetések a toborzói telefonhívásokról. Az olvasói levél tovább taglalja a toborzói viselkedéstípusokat:

3. A fogalmatlan

Az egyik legszórakoztatóbb, aki juniort keres legalább két-három év tapasztalattal.
Ember, tudod Te, ki számít juniornak? A junior az, aki egy adott szakterületen nem rendelkezik elég (Nálatok, kedves Fogalmatlanok, ez valamiért uniform módon 2 év) munkatapasztalattal. Akinek két-három év tapasztalata van, az senior. Amikor ekkora ökörséget mondasz a telefonba, nem csak lejáratod Magad, hanem azt az üzenetet továbbítod, hogy egy jó szakembert keresel kevés pénzért. Sajnos, mint említettem, nem hónapok óta munkanélküli pályakezdő közgazdásszal van dolgod. Tanuld meg felismerni a seniorokat!

Az érem két oldala 1. – ha felhívnak egy álláslehetőséggel

coin.jpg„Az érem két oldala” egy hétvégi cikksorozat lesz itt a blogon, ahol mind az álláskeresők, mind a HR-es nézőpontját átnézhetjük, egy-egy konkrét álláskeresői panasz, felvetés, téma kapcsán. Egyik olvasóm levelében összefoglalta, milyen panaszai merültek fel a kiválasztási folyamatokkal.

Sajnos vagy szerencsére én már megfertőződtem annyi HR-es és kiválasztási folyamatismerettel, amivel értem, vagy érteni vélem, mi miért történik a HR-es oldalon. Javíthatatlan segítő szándékom hatására pedig egy-egy ügyetlen toborzói híváson, bénázó interjúztatón, szerencsétlen kiválasztási folyamaton sem háborodok fel általában, hanem inkább segítenék a toborzónak. Így egy felháborodott/HR-ben laikus jelölt látásmódját nem tudnám hitelesen megírni, olvasóm pedig megírta helyettem, köszönet érte. Abban maradtunk vele, hogy e cikksorozat alapját az ő írása fogja adni. Az írását betűről-betűre közlöm, változtatás nélkül, a rá adott válaszaimat pedig előzetesen szintén egyeztettük.