A te csapatod elég okos a toleranciához?
Nemrég olvastam egy bejegyzést (ezt) és nagyon megragadott belőle egy mondat (az egész cikk jó, de ez a gondolat különösen), miszerint:
“Márpedig ha a te csapatodból ki lehet lógni, akkor nem elég nyitott a csapat.”
Eszembe is jutott rögtön, hányszor utasítottak el már jelöltjeimet azzal, hogy „nem tudna beilleszkedni a csapatba”. Legutóbb egy vak jogásznőt, azzal, hogy ők még nem dolgoztak látássérülttel, nincs benne tapasztalatuk (egy db ingyenes monitorolvasó szoftvert, és 1 db fejhallgatót kell biztosítani számára – ezeket akár ő is viszi, a beszerzéssel sem kell foglalkozni). Így persze nem is lesz tapasztalatuk ebben, és az ő hiányosságuk, tudatlanságuk miatt nincs állása annak, aki semmmiben sem hibázott, szakmailag megfelelő, csak kicsit másmilyen, mint az átlag. A cég, a csapat azzal „érvel”, hogy „bocs, hülyék vagyunk a te kezelésedhez”. És még el is mondják a vak álláskeresőmnek mindezt… Nem mellesleg, neki komoly tapasztalata van abban, hogyan dolgozzon ép látásúak között, az pont elég lenne az együttműködéshez. Hallássérült álláskeresőm is járt hasonlóan. Mert „hűdefura, hogy szájról olvas, ójaj, hogy fogunk mi ehhez alkalmazkodni?”
Építsünk csapatot! – vagy inkább ne?
A nyár a céges csapatépítők szezonja is. Kevesebb a munka a legtöbb üzleti szektorban, „a fű sem nő”. Építsünk hát csapatot! Csak nehogy meglepődjünk, mikor csapat helyett egymást utáló, sértődött kollégák jönnek vissza az elvonulásból. Sajnos, annyi tapasztalat a legtöbb cégben nincs erről, hogy rutinosan szervezzenek egy ilyet, és ne okozzanak vele brutális károkat. Igaz, külön cégek szakosodtak ilyen szolgáltatásokra, de ettől még a cégnek magának is nagy figyelmet kell szentelnie erre. A programlehetőségek száma végtelen, kalandpark, parasztolimpia, sárkányhajózás, extrém sportokkal megtűzdelt játékok stb. És mindezek néha nagyon rosszul sülnek el.