Pénzért, mi másért? Beszéljünk a fizetésekről!
A munkabér, fizetés, jövedelem erősen tabu téma, mégis, a „pénzért” részt a munka, álláskeresés, karrier során ki kell tárgyalni, főleg olyan emberekkel, akikkel akkor találkozunk először, és lehet, hogy soha többé nem is fogunk (fejvadász, aki nem téged visz tovább, HR-es, szakmai vezető, aki nem téged választ majd).
Kínosnak érezzük azt mondani, hogy nem a világbéke, meg a világrengető szakmai elhivatottságunkért szeretnénk dolgozni, hanem pénzért, megélhetésért. Nyilván a többség leginkább ezért. Az már csak az én – meg még pár megszállott jobbító – nézete, hogy jó lenne, ha ebben mindenki jól lenne a pénzen túl is, mert ott kezdődik az igazi elhivatottság, amikor már a pénz nem motiváló, simán csak egyenes következménye a jól elvégzett feladatoknak, és élhet a hivatásának. Elvégre nem véletlenül lett belőle könyvelő, és nem állatorvos; informatikus és nem asztalos; ápoló, és nem logisztikus. Mert valami vonzotta ebben, amikor belekezdett, vagy erre a szakterületre sodródva itt maradt, mert komfortos lett benne. Még akkor is, ha fizetnek ezért neki.
Vagy, még akkor sem. Array
Mennyi a jó fizetés?
Az ideális bérszínvonalról egy nagyon egyszerű szempontot állítottam fel, azt gondolom, hogy akkor lesz jó világ, amikor egy köztudottan alulfizetett munkából élő is el tud menni 2 hétre nyaralni, családostul. Pl. egy közalkalmazott, vagy egy takarító is.
—
Én a „mindenkori” létminimumhoz viszonyítom a megajánlott fizetések színvonalát. A számok nem hazudnak.